Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-19 / 271. szám

* • PETŐFI NEPE • 1975. november 19. Mindenki ráfizet Válaszol az illetékes • A kötbér, a bírság, a kocsi­álláspénz ma már kalkulációs té­tel a vállalatoknál, ha nem is mindig úgy, mint szeretnénk. Az önköltség és jövedelemszámítá­sokban ugyanis, elég sok helyen nem azt nézik, hogy a különféle büntetéspénzek csökkentésével nő- het-e a nyereség, hanem, hogy mekkora kötbért, vagy bírságot érdemes esetleg kockáztatni a vál­lalat pillanatnyi érdeke szerint. Ilyen pillanatnyi érdek lehet pl. a nem kifogástalan termékek el­adása. kiengedve a gyárból a rej­tett hibás, vagy gyenge minőségű árut is. Mire, a gyengébb gyárt­mányokról kiderül a valóság, az ár már a vállalat kasszájában van: vagyis, már nem ő fut a pénze után. Még egy lényeges kö­rülmény: valamilyen szállítmány, vagy építkezés késedelméért, a szerződések be nem tartásáért esetleg megítélt kötbérek összege olyan kiadás, amelynek ellentétele­ként általában sokkalta nagyobb bevétel áll. Az árbevételekhez viszonyítva a büntetésként kifizetett összegek elenyészőek. A termelési költsé­gek 1—2 százalékát teszik ki. Kü­lönben sem azért lépik túl a ha­táridőket az iparvállalatok, vagy az építők, mert tétlenkednek. Sőt: nem egyszer éppen azért, mert annyi a munkájuk,, hogy nem győzik, tehát válogathatnak is. A többet hozó, vagy kényelmeseb­ben teljesíthető feladatot szíve­sebben veszik előre. • 100 milliós nagyságrendű, ma már a kocsiálláspénzek évenkénti végösszege — mégsem csökken évek óta, mert továbbra is álldo­gálnak a vagonok, kirakatlanul a vállalatoknál. Nem egy helyen raktárnak használják azokat. Te­hát kifizetődőbb kocsiálláspénzt fizetni, mint raktárt építeni — ami más keretből megy, s építési kapacitás sincs elég. A kötbér, a kocsiálláspénz, a bírság nem növeli a költségvetés bevételeit, ezek nagyobb részét nem is kapja meg közvetlenül. A népgazdaság, a társadalom bevé­telei egyértelműen csakis a valódi anyagi termelésből származhat­nak és semmiképp sem a vállala­tok közti alkudozásokból, jogi ma­nőverezésekből. A vállalatok va­lódi jövedelme sem származhat egyébből. • Mit lehet tenni, ha már a büntetéspénzek mértéke nem szo­rít mindenkit egyértelműen kö­rültekintőbb, fegyelmezettebb, lel­kiismeretesebb munkára, vagy még annak a gondalata sem, hogy a sok bírság és kötbér miatt rossz híre kerekedik? A büntetések ta­rifája mértéktelenül nem emelhe­tő, dehát valóban csak a bünte­tés lehetősége tarthatja vissza a nagyvonalú magatartástól, az ar­ra hajlamos vállalatokat? Aligha. Lehetetlen nem belátni, hogy az esetleges szerződésszegések soro­zata, még ha jóhiszemű is, vagy nem szándékos, akkor is aláássa a termelési fegyelmet, a kereske­delmi morált, gazdasági anarchiát szül. Ez mindenkinek súlyos vesz­teségeket okoz, hiszen végül is a megállapodásait nagyvonalúan kezelő vállalatoknál már minden­ki és mindent nagyvonalúan ke­zel majd. s a vállalat fokozato­san leromlik. Nem lehet kifelé fegyelmezetlennek lenni, belül pe­dig fegyelmet tartani, miképpen ennek ellenkezője sem lehetséges. Ezt valamennyi vállalat vezetésé­nek számításba kell vennie, ami­kor a korrekt üzletpolitika és tervteljesítés útjáról valamilyen körülmény csak egyszer is letérí­teni igyekezne őket. Hiszen ennek következményeit végiggondolva, nyilvánvaló, hogy a bírságokra, kötbérekre valóban mindenki rá­fizet azaz: mindenki fizeti azokat — társadalmilag, sokszorosan. G. F. Menetrendszerűen csatlakozik a busz A Sajtóposta című rovatunkban tettük szóvá, hogy a kiskunfél­egyházi vasútállomáson leszálló utasokat nem mindig várja meg a helyi autóbusz, amely a város- központig közlekedik. Hivatkoz­tunk a panaszos Pécsi Lászlóra, aki többször jött Budapestről, de csak hűlt helyét találta a csat­lakozó járatnak. Ezek után gya­logosan volt kénytelen elindulni a centrum felé, s így tettek má­sok is. „Ha előírás van arra, hogy itt rendszeresen kell lennie csatlakozói buszjáratnak, akkor a valóságban miért nincs?” — idéztük olvasónkat. A Volán 9-es számú Vállalat válaszát — melyet Kovács Fe­renc igazgatóhelyettes és dr. To­rna László osztályvezető írt alá — a napokban kaptuk meg. Eb­ből, s a mellékelt menetrendből kiderül, hogy a kiskunfélegyházi MÁV-állomásra a forgalom min­den csúcsidőszakában érkező személyszállító vonathoz csatla­kozik autóbusz. A kifogásolt eset kivizsgálására azonban nem ke­rülhetett sor, mert a cikk nem­tartalmazott konkrét időpontot. Végül közli a levél, a vasúti menetrendkönyvben a helységnév után feltüntetett buszjelzés nem azt jelenti, hogy valamenyi utas­szállító szerelvényhez kell bizto­sítani helyi járatot. A szerk. megjegyzése: A Volán ez utóbbi állásfoglalásával nem értünk egyet. Ugyanis tapasztalatunk szerint a vasúti menetrend említett jelzésé­ből mindenki egyértelműen követ­keztet a rendszeres csatlakozásra. Ami pedig a hasonló panaszok megelőzé­sét illeti, Javasoljuk, hogy a városi tanács, a Volán Vállalat és a MÁV illetékesei közösen vizsgálják meg az állomásra naponta érkező, s onnan . induló összesen 54 személyszállító vonat utasai helyi járatokon történő szállításának jelenlegi rendszeréi. « a lehetőségek alapján intézkedjenek a forgalom még zavartalanabb lebo­nyolításáról. LEGVESZÉLYESEBB JÁRMŰ A MOTORKERÉKPÁR Sérülések, balesetek a megyében A gépjárművek számának, va­lamint a közúti személy- és áru­forgalom gyors fejlődésének saj­nálatos kísérője a közúti közleke­dési balesetek számának fokozó­dása. Az elmúlt évtizedben Bács- Kiskun megyében csaknem két­szeresére nőtt a sérüléssel járó balesetek száma: 1970-ig évről év­re emelkedett, majd rövid, átme­neti javulás után, 1974-ben ismét erőteljesen növekedett. Országo­san ugyanez az irányzat figyel­hető meg, csak mérsékeltebb ütemben. Ennek következtében a megye mind nagyobb arányban részesedik ebből a szomorú sta­tisztikából, 1965-ben még az ösz- szes baleset 4,7 százaléka, 1970-ben nem egészen 5,5, 1974- ben már 6,3 százaléka történt Bács-Kiskun területén. Országo­san a balesetet szenvedők száma tíz év alatt elérte a 270 ezer főt, amelyből csaknem 12 ezren éle­tüket vesztették. Nálunk ugyan­ezen időszakban a 15 613 áldozat­ból 1124 ember halt meg. Augusztusban a legtöbb Megyénkben a közlekedési ba­lesetek száma 1974-ben felülmúl­ta az eddigi legmagasabb (1970. évi) szintet. Még kedvezőtlenebb, hogy a balesetek súlyosbodása is tapasztalható. Az öt évvel ezelőt­tihez képest 12—13 százalékkal nőtt a halálos vagy súlyos sérü­léssel járó szerencsétlenségek száma, és csak a könnyű sérülé- ses balesetekből volt (15 száza­lékkal) kevesebb az 1970. évinél. Kimutatható az is, hogy a megyé­ben a közúti balesetek tragiku- sabbak az országos átlagnál. Or­szágosan az utóbbi években 6—7 százalék körüli a halálos és 42— 43 százalék a súlyos esetek ará­nya; a megye területén pedig a balesetek 10—11 százaléka köve­telt emberéletet, és több mint fe­le végződött súlyos sérüléssel. A balesetek során meghalt vagy megsebesült személyek többsége (83 százaléka) a korábbi évekhez hasonlóan 1974-ben is produktív korú, egytizede 60 év feletti, 7 szá­zaléka pedig 14 év alatti volt. A gyermekbalesetek aránya — bár a legutóbbi évben hirtelen emel­kedett, főleg a 7—14 év közötti korosztályban — továbbra is ala­csonyabb az országos (7,7 százalé­kos) átlagnál. A közlekedési balesetek és az azokban résztvevők számát egy­bevetve megállapítható, hogy Bács-Kískunban egy-egy baleset több áldozattal járt, mint orszá­gosan általában. 1974-ben min­den 100 balesetre 10 halott és 139 kisebb-nagyobb mértékben meg­sérült ember jutott, országosan 7 illetve 133. A megelőző években (1971—1973 között) országosan hasonló, megyei szinten azonban még sokkal rosszabb volt az arány. A közlekedési balesetek éven belüli megoszlása hosszú idő óta csaknem azonos tendenciájú. Az évkezdeti csökkenés után fokoza­tos emelkedés tapasztalható; a nyári időszak havi .10—11 száza­lékos részaránya után augusztus­ban történt a legtöbb baleset —• az összesnek 12 százaléka — Bács- Kiskun megyében éppúgy, mint országosan. Kerékpárok, fogatolt járművek A megyében bekövetkezett sze- mélysérüléses balesetek közel há­romnegyedét gépjárművekkel okozták. Bács-Kiskun lakói­nak motorkerékpár-állománya 1973- ig jóval meghaladta vala­mennyi megyéét, ezzel párhuza­mosan a legtöbb balesetet is ez a közismerten veszélyes jármű idézte elő. 1973-tól csökkent ugyan részaránya, de a közúti r szerencsétlenségek egynegyede még 1974-ben is motorkerékpár­ral történt. A személygépkocsik számának rohamos növekedése sajnálatos módon a baleseti statisztikában is észlelhető. Míg 1970-ben a köz­lekedési balesetek 20 százalékát, 1974- ben már 35 százalékát sze­mélygépkocsikkal követték el. Megyei sajátosság még a kerék­párok és fogatolt járművek igen nagy száma, s ezzel együtt az ál­taluk okozott, balesetek átlagos­nál magasabb aránya. Kedvező viszont, hogy a gyalogosok figyel­metlensége csak fele olyan mér­tékben forrása a baleseteknek, mint országosan. A közúti balesetek túlnyomó része a járművezetők hibájából adódott; 1970-ben 85, az elmúlt évben már 88 százalékban, ami jóval magasabb az országosan kimutatható 76, illetve 80 száza­lék körüli aránynál. A járművezetők által okozott balesetnövekedés minden bizony­nyal összefügg az előzőleg már említett, és éppen az utóbbi években jelentkező személygép­kocsi-gyarapodással, illetve új tulajdonosaik kisebb vezetési gya­korlatával. Gyalogosok, és utasok hibájából 110 baleset történt 1974-ben, országosan több mint 3300. Viszonylag kevés — mind­össze 2,5 százalék körüli — a járművek összeütközése. Az el- az utak rossz állapota miatti bal­eset. Az előidéző okok közölt két­ségtelenül a gyorshajtás áll első helyen: minden harmadik bal­eset ebből adódott. Ugyancsak döntő szerepet játszott a szabály­talan kanyarodás és az elsőbb­ségi jog figyelmen kívül hagyá­sa. A megyében a közlekedési szabályok megszegése gyakoribb forrása a baleseteknek, mint or­szágosan. Legveszélyesebb — és 1974-ben a közúti balesetek 54 százaléka ilyen természetű volt — a haladó járművek összeütközése, Az el­múlt év folyamán 321 esetben azonos irányban közlekedő, 186 alkalommal pedig szemben ha­ladó járművek futottak össze. Kiemelkedő még a felborulás (221 járműnél), valamint a gya­logosok elütése (224 eset), amely­nek csak kisebb hányada róható fel a gyalogosok hibájaként. A járművezetők gyakorlatlan­sága, a dinamikusan növekvő át­menő forgalom, a közutak zsúfolt­sága és sok helyütt nem megfelelő nyomvonala, vagy minősége mel­lett azonban említést érdemel az ittasság is, mint jelentős baleseti forrás. Az összes személysé- rüléses baleset egyötödében (országosan 17 százalékában) ját­szott közre az ittasság. A mo­torkerékpárral okozott balesetek egynegyedében, a gépkocsis sze­rencsétlenségek egytizedében volt szerepe az alkohol hatásának. E tekintetben Bács-Kiskun megye —■ éppúgy, mint a szabálytalan­ságok esetében — minden jár­műtípusban, sőt a gyalogos bal­eseteknél is felülmúlta az orszá­gos átlagot. Némi javulás észlelhető A korábbi évek kedvezőtlen adatai után 1975 eddig eltelt idő­szakában némi javulás észlelhe­tő. Augusztus végéig 746 közle­kedési baleset volt a megye te­rületén, 110-zel kevesebb, mint 1974 azonos időszakában. A szám­szerű csökkenés megmutatkozik az áldozatok számában is, bár nyolc hónap alatt ennek ellenére 92 ember meghalt, 438 súlyosan, és 555 kisebb mértékben megse­besült. Említést érdemel, hogy gyors­hajtás miatt 27 százalékkal keve­sebb baleset történt, mint egy esztendővel ezelőtt. Ehhez a ked­vező változáshoz hozzájárult fel­tehetően a gépjárművek sebes­ségkorlátozása, amelyet ez év január 1-én vezettek be. Mérsék­lődött a szabálytalan előzés, ka­nyarodás, és a követési távolság megszegése miatti összeütközés. Az elsőbbségi jog meg nem adá­sa viszont a megyében is, orszá­gosan is nagyobb arányban oko­zott bajt az előző évinél. 1976 januártól lép életbe a módosított KRESZ. A közúti bal­esetek évről évre növekvő száma és súlyosbodása megköveteli a közlekedési rendszabályok foko­zottabb betartását. Agó Erzsébet a KSH közgazdásza A természeti körülmények szabnak határt Az utóbbi években a termelőszövetkezetek és szakszövet­kezetek egyesítésével csökkent a mezőgazdasági üzemek szá­ma, ugyanakkor növekedett területük. A természeti és gazda­sági adottságok viszont nem mindenhol teszik lehetővé az összevonást, vagy csak később, mikor ennek feltételei meg­teremtődtek. Ezért még sokáig számolnunk kell a kisebb gazdaságok létével is. Ez utóbbiak közé tartozik a ladánybenei Rákóczi Termelő- szövetkezet, ahol az összes földterület alig haladja meg az 500 hektárt, tagjainak száma pedig a száz főt. Ha azonban az évi jövedelmet vesszük figyelembe, akkor már sokkal ked­vezőbb a kép. A gazdaság évről évre növeli bevételét, ami az idén az öt esztendővel ezelőtti 7 millióról 12 millióra nőtt. A kedvezőtlen adottságok el­lenére sem volt még soha vesz­teséges a szövetkezet és állan­dóan nő a dolgozók jövedelme is. Az egy főre eső évi jövedelem már 1968-ban több mint 17 ezer forint volt, most pedig 126 forint jut egy 10 órás munkanapra. Ezenkívül nyugdíj-kiegészítésként havonta 100 forintot adunk idős tagjainknak és ingyen munkával segítjük őket. Beszállítjuk tüzelő­jüket, bevetjük földjüket stb. A tanyáról betelepülő tagjainknak 10 ezer forint vissza nem térítendő letelepedési támogatást nyújtunk és ebben az évben először egy­hetes turnusokban már üdültetni tudtuk dolgozóinkat — mondja Juhász Pál elnök.-— Mi tette lehetővé e gyors fejlődést? — Mint kis területen gazdál­kodó szövetkezetnek szükség volt valamilyen melléktevékenységre, ami beillik a mezőgazdasági pro­filba. Ezért 1967-ben elhatároz­tuk, hogy létrehozunk egy olyan ipari üzemet, amely alapvetően mezőgazdasági igényeket elégít ki. Az alkatrészhiány akkor is sok gondot okozott és valószínű, hogy az ellátás a jövőben sem oldódik meg egycsapásra. a hi­ánycikknek számító mezőgazda- sági gépalkatrészek gyártására szerződést kötöttünk a megyei és és az ország többi AGROKER vállalatával. Ez biztosítja a ter­melési értéknek több mint a fe­lét és kevés anyagfelhasználással jár. — Műhelybővítést terveznek? — Nem. A korszerűsítést vi­szont egy percre sem téveszt-' jük szem elől. Igyekszünk olyan anyagrr.egmunkáló gépekkel fel­szerelni az üzemet, amellyel több féle alkatrészt tudunk előállíta­ni. — Az ipari tevékenység mel­lett milyen helyet foglal el a növénytermesztés? — Szeretnénk előbbre lépni, de határt szabnak a természeti adottságok. A talajaink nagyon vegyesek, sokszor még egy adott táblán belül is eltérnek egymás­tól. Ez rányomja bélyegét a nö­vénytermesztésre. Így a kalászo­sok közül csak a rozsot és a ku­koricát tudjuk gazdaságosan ter­melni. Ezenkívül! van néhány hektár lucerna és 20 hektár pa­radicsomunk. A többi rét, legelő és viz. A Kecskeméti Konzerv­gyárral tíz évvel ezelőtt kötöt­tünk szerződést, és ezt mindig megújítjuk. Ez hoz valamit a kö­zös kasszába, az idei év azon­ban gyengén sikerült. A csapadé­kos időjárás miatt hatástalannak bizonyult a növényvédelem és közvetlen a betakarítás előtt a fitoftóra elpusztította a töveket. Így a tervezett 45 vagonnal szem­ben csak 17 vagon paradicsomot tudtunk betakarítani. — Hogyan ellensúlyozzák a veszteséget? — A növénytermelésnél a ki­adást fedezi a bevétel. Az ipari tevékenységgel pedig mintegy másfél millió forintos nyereségre számítunk. Valószínű, hogy az ál­lattenyésztésünk sem lesz vesz­teséges. Az anyajuhállományt a jövő­ben sem növeljük, de a sertés­telepet, ha továbbra is megkap­juk az állami támogatást, fej­lesztjük. Vásárolunk egy ötton- nás tehergépkocsit, egy MTZ- traktort és szeretnénk építeni egy magtárt. Bona Zoltán Képünkön a termelőszövetkezet juhhodálya. (Opauszky László felvétele.) Kényes növény a dohány Romos kastély áll a kunbara- csi határban. Tulajdonosaik nem­régiben költöztek a fővárosba, és az épületbe a helyi Üj Tavasz Szakszövetkezet rendezett be irodát. — Úgy mondják, ha meglesz a pénz, a kastélyt kitatarozzák, a kertet rendbehozzák, — mondja Pósfai Ferenc, a szakszövetkezet tagja. Vele az udvarban találkoz­tam. miközben kocsijával éppen a dohánypajtából tolatott ki. — A faluba indultam, mert ki kell cserélni a gázpalackokat. A ta­nyán se járja már a fa. gázzal gyorsabb a főzés, több idő ^ut munkára. Már öt éve, hogy do­hánytermesztéssel foglalkozom, igaz, nem nagy területen, csak 400 négyszögölön, de nagyon le­köti az ember idejét. Sok gon­doskodást kíván ez a növény, állandóan rajta kell tartani a szemem, mert másként könnyei! kárbavész a munka. — Mégis megéri termelni? — Itt szinte minden harmadik ember ezzel foglalkozik. Már 25—30 évvel ezelőtt is termeltek ezen a vidéken dohányt, így ha­gyományai vannak. Jól jövedel­mez. Annak ellenére, hogy az idén nem a legjobban sikerült a termés, mégis megtalálom a szá­mításomat. A dohánybeváltóval minden évben megújítom a szer­ződést. ök adják a vetéshez szükséges magot — jutányosán. TENGERIFÖLDÖN így biztonságos az értékesítés is. Enélkül nem érné meg a sok munka, ami a családtól is ren­geteg időt elrabol. Még szeren­cse, hogy a nagyobb dologidő­ben, a rokonság is segít, ezt per­sze nekem is viszonozni kell. Ezért szinte egész évben munkát ad a dohány. A törés után a szárítás következik, télen a vá­logatás és a csomózás. Ez mind nagy szakértelmet igényel, mert csak a puha leveleket szabad csokorba kötni. Egyébként törik, tönkre megy. A feldolgozás előtt ha a pajtában párátlan a leve­gő, meggőzőljük a leveleket, ami többletmunkát jelent, de még így is megéri. — Jövőre növeli a terjnőterü- letet? — Nem. Többet nem tudok vállalni, mert az a közös rová­sára menne, meg háztáji jószá­gom van. malacom, tehenem és két lovam azokat is el kell lát­ni. Az utóbbiakat még akkor vettem, amikor postás voltam. Huszonkét évig jártam a tanyá­kat esőben, hóban, az utolsó nyolc évben lóháton. Amikor feladtam az állást, a lovaktól nem tudtam megválni. Most iga­vonásra és könnyebb földmun­kára használom őket. A megyében csaknem ezer hektáron termelnek dohányt a közös és a háztáji gazdaságok­ban. legtöbbet a hevesi fajtából. A petőfiszállásl Béke és Szabadság Tsz-ben is csak az őszi mély­szántás van hátra a mezei munkákból. Képünkön: Torma István traktoros a kukoricatarlót szántja MTZ—50-es erőgéppel. Tavaszra ismét tengerit vetnek ebbe a 35 hektáros táblába. • Pajtában szárad a dohány. Az idei termés becslések szerint közepes, a termésátlag alig ha­ladja meg a tizenkét mázsát hek­táronként. az esős időszak ugyanis nem kedvezett a nö­vénynek, a sok víz kilúgozta a leveleket, így még a kiskunfélegy­házi, a pálmonostori, tiszaalpári dohánytermelő körzetekben sem lett olyan jó minőségű a termés,- mint a korábbi években. B. Z. Vasút-villamosítás Lengyelországban Ez év végéig a lengyelországi vasúthálózatnak csaknem egyne­gyed részét villamosítják. Az ed­dig villamosított vonalak együt­tes hossza már meghaladja az öt­ezer kilométert. A villamosítan­dó vasútvonalak hossza — a ter­vek szerint — körülbelül 17 000 kilométer. Az idén különösen a Varsó— Wroclaw, a Krakkó—Zakopane, a Katowice—Rybnik és a Poznan— Rokitnica közötti vasútvonalak villamosítási munkálatokat első­sorban azokra a vasútvonalakra terjesztik ki, amelyek a katowicei,' a wroclawi és a poznani iparvi-. déket a keleti-tengeri kikötőkkel köti össze. Ezenkívül néhány kelet—nyugati vasútvonal villa­mosítását is tervbe vették. — o —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents