Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-19 / 271. szám

1975. november 19. • PETŐFI NEPE t 3

Száz éve született Kalinyin

1875. november 19-én született Mihail Ivanovics Kalinyin, a bolsevik párt lenini vezetőgárdájának egyik nagy és vonzó egyénisége. Amikor 1919. március 30- án az össz-oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság ülésén a bizottság elnöki tisztségére javasolták, Lenin indoklásul a következőket mondotta róla: „ő olyan elvtárs, aki körülbelül húszéves pártmunkára tekint vissza. Tver kormányzósági paraszt, szoros kapcsolata van a parasztgazdasággal, és ezt a kapcsolatot állandón felújítja, felfrissíti.”

Kalinyin jelölésénél azt tartották szem előtt, hogy a szovjet állami gépezet élére olyan ember kerüljön, aki ismeri a dolgozó parasztok életét és akinek a szavára hallgat a falu népe. A jelölt beváltotta a személyéhez fűzött reményeket, negyedszázados működésének súlyos betegsége miatt történt lemondása vetett véget, közvetlenül 1946. június 3-án bekövetkezett halála előtt.

Lenin méltán hivatkozhatott Kalinyin két évtizedes pártmunkájára. Már 1898-ban, megalakulásának évében tagja lett az Oroszországi Szociál-Demokrata Munkáspártnak. Ekkor már megismerte a falusi uradalmi béres sorsát, a pétervári esztergályos- tanonc és vasesztergályos életét, részt vett a Lenin által alapított Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására illegális forradalmi tevékenységében. Osztozott az Oroszországi bolsevikok sorsában: a munka, a tanulás, a

vezésében, a februári forradalom idején egyik vezetője a pétervári munkások és katonák harcának és tevékenyen részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésében. A fegyveres felkelés győzelme után Pétervár polgármesterévé választják, s ebből a tisztségből emelték a szovjet állam elnöki székébe.

Az elnök a szovjet állam viszontagságos negyedszázada alatt mindvégig a lenini eszmék önfeláldozó és kiváló propagandistájának, a párt által kijelölt feladatok népszerű agitátorának, a nép és az ifjúság tisztelettel és szeretettel övezett nevelőjének bizonyult. Az intervenció és polgárháború időszakában bejárta a Vörös Hadsereg frontszakaszait, teljes határozottsággal képviselte azt a lenini álláspontot, amely szerint a Szovjetunióban fel lehet építeni a szocializmust, meg lehet valósítani az ország iparosítását és a mezőgazdaság kollektivizálását.

Kalinyin magas állami és párttisztségével — 1925-től tagja volt a párt központi bizottsága politikai irodájának — járó feladatainak ellátása mellett nagy gondot fordított arra, hogy agitációs és propagandamunkája során szerzett tapasztalatait rendszerezze és átadja a párt kádereinek. Erről szóló előadásai ma is nagyon hasznos olvasmányok minden pártagitátor és propagandista számára.

börtön, a száműzetés, a munkások szervezése, tanítása a lenini irányvonal győzelméért folytatott harc töltötte be életét. A pétervári bolsevikok választják be az 1905—1907-es oroszországi forradalom idején a városi pártbizottságba és küldik a párt 1906-ban tartott IV. kongresszusára. Űjabb börtönbüntetése és száműzetése után 1911—1912-ben ismét Péter- váron dolgozik, tagja lesz a pétervári pártbizottságnak, részt vesz a párt 1912-ben tartott prágai konferenciáján és beválasztják a Központi Bizottságba. Kiemelkedő szerepe volt a munkáKalinyin írásaiban legtöbbet a népnek, különösen az ifjúságnak a nevelésével foglalkozott. A nevelést a személyiség teljességének alakításaként, fejlesztéseként fogta fel. „Szerintem a nevelés a növendékek lelkivilágának határozott, céltudatos és rendszeres formálása ..., ez a megfogalmazás naev általánosságban felöleli mindazt, amit a nevelés fogalmán értünk, úgymint: meghatározott világnézetnek, erkölcsnek és az emberi együttélés szabályainak beoltását, a jellem és az akarat, a szokások és az ízlés meghatározott vonásainak kialakítását, bizonyos fizikai tulajdonságok kifejlesztését”, mondotta egyik beszédében.

sok háborúellenes harcának szerBéki Ernő

A Közegészségügyi Intézet jubileuma

5Ö évvel ezelőtt, 1925. november 18-án hozták'létre az Országos Közegészségügyi Intézetet. A jubileum alkalmából tudományos ülésszak kezdődött ma délelőtt az intézet székházában.

Annak idején az intézet létrehozása — amint a jubileum kapcsán a szakemberek elmondták — nélkülözhetetlen feltétele volt az országban az I. világháború után kialakult súlyos közegészségügyi, járványügyi helyzet tervszerű javítása megkezdésének. Ma viszont — az érintett tudományterületek nagyarányú fejlődése, az élet változásai következtében — már olyan konkrét gyakorlati témákkal is foglalkozik az Országos Közegészségügyi Intézet, mint például az úgynevezett civilizációs ártalmak felderítése, megelőzéseinek lehetőségei. Ide tartoznak a többi között a vízszennyezés okozta problémák, a zajártalmak elleni védekezés, de foglalkoznak a leve- szennyeződésben rejlő veszélyek feltárásával, megelőzési módszereinek kialakításával is. (MTI)

Egymilliárd forinttal nőtt a megye áruforgalma

Javuló ellátás tartós fogyasztási cikkekből

November közepén járva, már csak hetek választanak el bennünket az évnek — így a népgazdasági, a kereskedelmi évnek is — a végétől. Kereskedelmünk és vendéglátásunk jelenlegi esztendejéről igyekezve mérleget készíteni, elöljáróban mindjárt kedvező adatokkal szolgálhatunk. Az év eddigi tíz hónapjában a kiskereskedelmi és vendéglátó forgalom összességében jó egymilliárd forinttal (13 százalékkal) haladta meg 1974 hasonló időszakának forgalmát. Szinte biztosra vehető, hogy a teljes gazdasági évben az ágazat a tavalyi 9,5 milliárddal szemben az idén 10,7 milliárd forintot kitevő forgalmat könyvelhet el.

Amit a kereskedelmi tevékenység jellemzőjeként summázhatunk: az ellátás bár kielégítő volt, de hibáktól nem mentes. így az év elején, jó néhány tartós fogyasztási cikket hasztalan kerestünk az üzletekben. Azóta javulás tapasztalható ugyan, de még mindig nincs elegendő boyler, hiánycikknek számít az automata mosógép, s még néhány áru.

A már említett vendéglátó forgalomban az úgynevezett szálláshelyek forgalma is benne van. Ebben az ágazatban az általánosnál is nagyobb arányú a növekedés. Míg az elmúlt évben a szállodákban, kempingekben és. a fizetővendég-szolgálat szobáiban 249 ezer éjszakát töltöttek a vendégek. már most biztosra vehető, hogy ez a szám az idén a 280 ezret is meghaladja.

Visszatérve a kereskedelemre, az illetékesek ezekben a hetekben gondoskodnak a zöldség-gyümölcs télre esedékes mennyiségének tárolásáról. Az e feladattal szervezetten foglalkozó MEZÖ- TERMÉK és néhány már kereskedelmi szerv együttesen ezer vagon tárolására kapott megbízást. Október végén ennek már a fele a tárolókba került, míg a többinek a tárolása folyamatban van. A nagyvállalatok mellett azonban a kis közületek. sőt alakosság is sokat segíthet abban, hogy a téli hónapokban elegendő „vitamin-készlet” álljon rendelkezésre.

Míg a friss gyümölcs idényében vagyunk, de már megérkeztek z első déligyümölcs-szállít- mányok. Ezzel kapcsolatban említsük meg, hogy a közvetlenül importból az üzletekbe kerülő áru közt akadnak zöldesen színezett citromok. Ez azonban korántsem jelent silány minőséget, hanem arra vall. hogy a citrom friss, csak épp nem kellően érett.

Közeledik a disznótorok évadja, e tekintetben csupa jó hírrel szolgálhatunk, mint a korábbi években, s az egyéb cikkekből is — rizs, bors, stb. —.kifogástalannak ígérkezik az ellátás.

Nem ad okot ezzel szemben az elégedetlenségre — különösen, ha az év végi ünnepekre, a sokasodó névnapokra gondolunk — az édességek kínálata. Bár szaloncukorból nem lesz hiány, csokoládé- figurákból és készítményekből csupán a tavaly ilyenkorival azonos mennyiségre lehet számítani, s mint tudjuk, az ellátásban már akkor is zökkenők voltak. Mindenki hozzájárulhat viszont fenyőfához, amelyek árusítása már december első napjaiban megkezdődik.

A kereskedelmi vállalatok, s a szövetkezetek most készülnek fel az év végi csúcsforgalomra, de már az 1976. évi tervek is foglalkoztatják őket. Az elsődleges cél változatlanul a tömegigényekhez való igazodás, az alacsonyabb keresetű családok egyenletes, zavartalan ellátása. Ezért a hagyományos, olcsóbb árukból is a lehető legteljesebb választékra kell törekedni. És a városközpontok reprezentatív üzletei mellett semmiképp sem szorulhat háttérbe a lakótelepek, peremkerületek lakosságának elsőrendű közszükségleti cikkekkel való ellátása.

J. T.

Negyedszázados a posta hírlapterjesztő szolgálata

Ahogyan nemigen tűnődünk el rajta, hogyan kerül az üzletbe naponta a friss kenyér, éppúgy vagyunk a kedvenc napilappal. Legfeljebb elvétve gondolkozunk el azon, hogy szinte a nyomdafesték szagát is megőrizve, miként jut el az újság a levélszekrénybe, az ajtó kilincsére, vagy éppen a külterületi zöld ládikába. Hiszen az előfizeto-olvasó számára az a lényeg, hogy legyen ott naponta a megszokott időben és helyen.

S hogy erre most emlékeztetünk, egy jubileumi évforduló indokolja: 25 éves a posta hírlapterjesztő szolgálata. E napokban negyedszázada annak, hogy a Népgazdasági Tanács erről szóló határozatával az ország egész területén a postára bízta a sajtó terjesztését, s ezzel népünk tájékoztatásának, nevelésének elősegítését.

Az eltelt két és fél évtized alatti munkáról, eredményeiről kérdeztük Nagy Erzsébetet, a hírlapterjesztő szolgálat megyei vezetőjét és helyettesét, Lévay Istvánt.

— Ma is az a véleményem, hogy nagy elismerés volt a posta számára, amikor ezt a fontos, lényegében pártfeladatot rábízták. A nehéz kezdet óta — amikor a hírlapterjesztés átfogó és legmegfelelőbb szervezeti felépítését kellett kialakítani, s a hagyományos postai rendszerbe illeszteni — sokat fejlődött a szolgálat.

A jelenlegi tervidőszakban különösen a terjesztés gépesítésében történt nagy előrehaladás. 1972 óta külön postavonatok közlekedése teszi biztonságosabbá a napilapok pontos érkezését. A megyében 1973 közepétől kezdve hét úgynevezett hírlapgépkocsi alkalmazkodik a postavonatok menetrendjéhez egyazon célból. Nem is szólva a megyében először Kun- szentmiklóson bevezetett, s azóta kiterjesztett külterületi támpont- rendszerű kézbesítésről, ahová szintén gépkocsival történik a kiszállítás, Ugyanígy említhetem, hogy nemcsak szaporodtak, de korszerűsödtek is a hírlapárusító pavilonok, amelyekből napjainkban már 40 található a megyében

— magyarázza Nagy Erzsébet, aki 1960 óta megyei irányítója a hírlapterjesztésnek.

Lévay István pedig máris más megközelítésben, kiragadott ösz- szethasonlító adatokkal érzékélteti a hírlapterjesztés fejlődését:

— 1952 januárjában a párt központi lapjára 19 388, a megyei lapra 4484. a Szabad Földre 7170 előfizetőt tartottunk nyilván, ösz- szesen pedig 945 ezer 586 napilap érkezett Báos-Kiskun megyébe. Ugyanezek a számok 1975 szeptemberében a következően alakultak: Népszabadság 27 756, a Petőfi Népe 44 760, a Szabad Föld 23 252 előfizetőhöz járt, s összesen több mint két és fél millió napilap érkezett a megyébe, önmagukban is sokatmondóak ezek a számok.

— És tegyük hozzá, hogy napjainkban a Népszabadság előfizetőinek száma 550-nel meghaladja a szeptember havit — toldja meg a MEHIV-vezető. S hamarosan azokra tereli a szót, akik

— ha esik, ha fúj — kora reggelenként 25—30 kilós, s a hétvégeken éhnél jóval súlyosabb táskákkal indulnak útjukra, hogy eljuttassák az előfizetőkhöz a napi és hetilapokat, folyóiratokat.

A megye 120 postahivatalánál mintegy másfélszáz dolgozó irányítja a hírlapterjesztést és kezelést. Az újságok olvasóhoz juttatásáról pedig ötszáz postás mellett 1960 óta 110 hírlapkézbesítő — többségük nő — gondoskodik a városokban és a nagyközségekben. Bár, például a sok vonatkozásban élenjáró Tiszakécskén a postások vállalták és végzik a hírlapkézbesítést is. Akadnak közöttük —, mint például Sántha István — akik 600—800 újságpéldány súlytöbbletével kelnek útra naponta. Bizony, nem könnyű a táska, amelynek terhe a szolgálati idő növekedésével arányosan, sok-sok mázsával, sőt tonnával összegeződik.

— Nem könnyű a hírlapkézbesítői szolgálat, s a munkaerőgond is nehezíti. Csupán tíz évre visszatekintve, a hírlapkézbesítők 90 százaléka kicserélődött. Ezért érdemelnek említést külön tisztelettel az olyan dolgozók, mint a kecskeméti Bera Meny- hértné, vagy a bajai liobár An- talné, akik több mint tíz eszten- tendeje állnak az olvasók naponkénti szolgálatában — említi Nagy Erzsébet, majd hangsúlyozottan hozzáteszi:

— Nekünk valamenyiünknek, akik a hírlapterjesztés szolgálatában állunk, alapvető törekvésünk, hogy megérkezése után mielőbb eljusson az olvasóhoz az újság. Szeretnénk elmondani: sokszor .nem a kézbesítőn múlik, hogy késve érkezik meg a lap. Adódjon elő a nyomdában valami probléma, például papírszakadás, máris előáll a késés... Hírlapterjesztő szolgálatunk dolgozói a jövőben is a legjobb tudásukkal, odaadással törekszenek hivatásuk jó ellátására.

A postai hírlapterjesztés fennállásának negyedszázados jubileumáról megemlékezve, nem mulaszthatjuk el az olvasó számára oly magától értetődő szolgálat résztvevőinek üdvözlését. Jó erőt és egészséget kívánva köszöntjük mindazokat, akik áldozatos közreműködői annak az éjszakánként, kora reggelenként percekre kiporciózott munkafolyamatnak, amelynek eredményeként ■ a nyomdát éjfél körül elhagyó hírlapot reggel ott találjuk a levél- szekrényben, vagy az ajtó kilincsén.

F. I.

Ramadán Algériában.:.

VIII. Ki látta Mohamedet?

Az öreg muzulmán szinte ösz- szenőtt a fával, melynek árnyékában békésen üldögélt. Az arca csupa ránc, tekintete kifejezéstelen, létezése oly igénytelen és egyszerű, akár egy fűszálé. Az út túlsó oldalán tizenéves srác ácsorog, a tekintete élénk, kíváncsi és várakozásteljes. Lába előtt zöldséggel, gyümölccsel megrakott kosarak. Az Algírba tartó autók lassítanak és megállnak, a vezető kilép, rövid alku következik és a kosarak tartalma átvándorol a csomagtartóba. A vevő megkönnyebbülten indít, a gyerek is ragyog, nem képes elrejteni elégedettségét.

A két kép úgy maradt meg bennem, mint az ország jelképe. Az öreg, a lassan hanyatló múlt, az igénytelenül és mozdulatlanul tovább élő ősi szokások szimbóluma, a gyümölcsárus fiú a helyét kereső, mozgékony és várakozásteljes jelené. A kettő békésen megfér egymással. Az öregek beletörődve,, vagy álmélkod- va nézik a körülöttük lassacskán átrendeződő világot, a fiatalság Igyekszik élni a kínálkozó lehetőségekkel.

Egyelőre itthon még mindig kevés a munkaalkalom, sok az idegenben szerencsét próbáló vendégmunkás. A keresetüket azonban hozohozzák, mivel otthon többet fizetnek a beváltott dollárjaikért, jobban járnak, mint a turisták, akik viszont a hivatalos árfolyamnál is kevesebbet kapnak és a megmaradt pénzt ráadásul nem lehet visszaváltani.

Szinte nincs olyan intézkedés, amiből ne érződne, hogy törődnek az emberekkel és segíteni akarnak rajtuk. Az új iskolaprogram kötelezővé tette a tanulást

6—14 éves .korig. A gyerekek arab nyelven tanulnak, de a francia is kötelező, sőt az idén az angolt is beveszik a tantervbe. Az egyetemi oktatás díjtalan. A vezetők érzik a tudás szükségét és valóban, nagyon sok lemaradást kell még pótolni.

Különösen sok a tennivaló a nagyvárosoktól távol levő zárt, szegény és elmaradott helyeken. Fent, a Teli-Atlasz komor vonulatai és délen, a kietlen sza- harai részeken, ahol évszázadok kemány szokásai konzerválódtak. A Szahara olyan hatalmas területet foglal el — 7 millió négyzet- kilométert —, hogy Magyarország hetvenötször beleférne, és ennek egynegyede Algériához tartozik. Itt élnek egyebek között a moza- biták, társadalmuk szigorú törzsi szervezetre épül. Fővárosuk, Ghardala valóságos építészeti mesevilág, amely a középkorinál is riasztóbb szigorral őrzi a múltat

0 A három falusi

bácsikának nagyon tetszik a fényképezés.

0 A Kasbah „kukája”. A szamár hátára erősített hatalmas gyékényszatyorba öntik a házak körül felgyülemlő szemetet.

falai között. Regénybe illően titokzatos hely Beni-Isquen, a híres kékváros, amelyet magas fal vesz körül, minden ház égszínkék és régebben megölték az idegent, aki itt éjszakázott. Ma talán ilyen veszély nem fenyeget senkit, de a tilalom változatlanul érvényes: napszállta után a nem helybélieknek távozniuk kell.

Egyszer azután nyomoztam, hogy mi érdekelheti legjobban az algériaiakat? A kint dolgozó magyarok mindjárt elmeséltek egy jellemző történetet. Egy isten háta mögötti településen hirtelen rosszul lett valaki. Már mindenki azt hitte, hogy meghalt, de azért elszaladtak orvosért. Az rögtön látta, hogy szívroham, injekciót adott, mire a holtnak hitt nagybeteg felült az ágyon. Az ismerősök ujjongtak, ámuldoztak és azonnal nekiestek kérdéseikkel: „Mi van a paradicsomban? Látta-e Mohamedet?”

A beteg közben megint rosszul lett, de az érdeklődők annyira körbefogták, hogy az orvos nem tudott hozzáférni, így „újból” meghalt, most már véglegesen.

Allah nagy és mindenható Algériában is. A mohamedán vallás annyira nem veszített az erejéből, annyira áthatja a mindennapi életet, hogy az állam maga három nagy templomot tart fenn, ebből egy Algírban van.

A város azonban mégsem a mecseteivel tette rám a legnagyobb hatást, hanem leghíresebb negyedével, a Kasbával. Ez a te- kervényes, sűrűn lakott városrész volt 130 évig az arab hazafiak központja, innen irányították a franciaellenes mozgalmakat. Az idegen megszállók csak fegyveresen merészkedtek be a zegzugos sikátorok közé és az aggodalomra meg is volt minden okuk.

A Kasbah ma is ugyanolyan,

mint régen lehetett. Ami felesleges a házakban, az kiömlik, kirepül az utcára, amely látszólag egy embernek is szűk, mégis nagyobb a forgalom, mint a sugárutakon. A házak tövében két oldalt még árusítanak is, szamarak jönnek-mennek, csupaszfenekű apróságok mászkálnak a lábak között, a nagyobbak pedig a lépcsőkön rajcsúroznak, megállítják az idegeneket, hogy kezet szorítsanak velük. Mert félni ma már nem kell a Kasbában, legfeljebb attól, hogy „emlékül” megtartanak egy órát, vagy egy pénztárcát.

A magyar csoport egyik tagja is megjárta. Amíg lelkesen fotózott, nadrágja hátsó zsebéből kiemelték a pénztárcáját, benne az összes pénzével. A kárvallott, igazi magyar férjhez illően, jól letolta a feleségét: „Ennek is te vagy az oka! Ha a hátam mögött jössz, ahogy kértelek, ez nem történhetett volna meg!”

Amiből látszik, hogy a magyar férjek se sokkal jobbak, mint a mohamedánok. De erről a következő fejezetben.

Vadas Zsuzsa

(Folytatása következik.)

I