Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1915. október 15. NAPIRENDEN A HATÉKONYSÁG Brigádvezetői tanácskozás a Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál : Végéhez közeledik az 1915-ös év> s egyben a IV. ötéves tervidőszak. Á Vállalatok számot vetnek fejlődésük eredményeivel, elemzik a termelés színvonalának összetevőit és felmérik a továbblépés lehe­tőségeit. Az áttekintés egyben megmutatja, hogy milyen gazdasági helyzetben kezdhetnek hozzá a kővetkező ötéves terv végrehajtásá­hoz. Tapasztalataikat és elképzeléseiket több vállalati fórumon meg­vitatják. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál kitűnő alkalom volt a dolgozók ezzel kapcsolatos tájékoztatása, a szocialistabrigád-ve- setők szeptember végén megtartott tanácskozása. A különböző mun­kahelyek munkásainak több, mint felét tömörítő mozgalom 237 bri­gádjának vezetői jöttek el meghallgatni Dörner Henrik igazgató rész­letes beszámolóját, s elmondani véleményüket a tennivalókról. A PETŐFI NÉPE KRESZ ISKOLÁJA SZERKESZTI GÉMES GÁBOR KÖZLEKEDÉS MEGÁLLÓHELYEKNÉL, MEGFORDULÁS, HÁTRAMENET (18.) — Az éy első nyolc hónapjá­nak számszerű eredményei alap­ján — kezdte beszámolóját az igazgató — az idén a vállalat termelési értéke várhatóan eléri az 1,1, milliárd forintot, ami kö­zelítőleg 16 százalékkal több az égy évvel korábbinál. Az összes dolgozóra számított termelékeny­ség 2,8 százalékkal haladta meg A. tavalyi első nyolc hónapi szín­vonalat. Ugyanakkor csaknem 15 százalékkal nőtt a munkások, s 7,2 százalékkal az alkalmazottak létszáma. ötéves tervünket a lakásépítés terén néhány százalékkal túltel­jesítjük. Közel 6 ezer lakást épí- . tettünk, 80 százalékkal többet, mint az előző tervidőszakban. A kiemelt beruházások kivitelezése is jól halad, túlteljesítjük az idei előirányzatot a solti Kos- suth-adó és a kiskunhalasi kötött- . árugyár építésénél is. ‘ Az átlagbér emelkedése az utób­bi két évben valamivel több, mint 20 százalékos. A legjelentősebb szociális beruházások közül elké­szült a 400 személyes kecskeméti munkásszálló, jövőre befejeződik a bajai munkásszálló építése, konyha és étterem épül mind a két városban. Jelentősen előrelépett tehát a BÁÉ V a termelés és a szociális juttatások terén.- A vállalati ered­mény az idén várhatóan némileg csökken, amit a házgyár megva­lósulása és próbaüzemének meg­kezdődése magyaráz. Elmondható azonban, hogy az eddig éppen minket állít a legkevesebb gond elé a házgyárral rendelkező vál­lalatok közül. — A szocialistabrigád-mozga- lomnak igen jelentős szerepe van az eddigi eredményekben — álla­pította meg Dörner Henrik. — A munkaverseny fejlődését azonban sok tényező fékezi. A leglénye­gesebbek egyike az akadozó anyagellátás. Nem fejlődik a munkahelyi szervezettség sem. Hiányoznak a havi és- heti ütem­tervek, amelyek alapján a brigá­dok a következő napok feladatait fennakadás nélkül tudnák végez­ni. Az építésvezetők sokszor kény­szernek tekintik ezt az elemi szervezési munkát. A . brigádok feladata azonban, hogy igénylik ezeket a megbeszéléseket, a fel­adatok konkrét meghatározását. A munkaverseny nyilvánossága sem megfelelő holott éppen ez a verseny legfőbb mozgatórugója: A brigádok akkor tudnak többet teljesíteni a másiknál, ha isme­rik annak teljesítményét. A bri­gádokkal való foglalkozás a ter­melési vezetők részéről nem elég kritikus és ami ugyanilyen hiba, rendszertelen. A hatékonyabb munkát első­sorban a laza munkafegyelem gátolja.. Sokan nem tartják be a technológiai előírásokat sem. Sok helyütt tapasztalható rendetlen­ség, a más brigádok által koráb­ban végzett munka tönkretétele. A lakások minőségi hibái szinte kizárólag az ilyen magatartásból származnak. Emellett a társadal­mi tulajdon védelme sem meg­felelő, elkallódnak, tönkremennek -az értékes anyagok. Az ilyenfajta gondok azonban megszüntethetők, s ehhez kéri a vállalat vezetősé­ge a dolgozók támogatását — fe­jezte be beszámolóját az igazga­tó. A hozzászólásokban döntően az előforduló munkaszervezési hi­bákkal, azok következményeivel és a szervezés javításának kérdé­seivel foglalkoztak a brigádveze­tők. Feltárták a tájékoztatás hiá­nyából származó munkaidő-kiesé­seket. Szűkös a munkaterület, a kiszolgáló munkákat gyakran szakmunkásoknak kell végezni, s emiatt lassabban halad a munka. Gyakran vezet vitához a munka­hely kitakarítása, az okozott ká­rok kijavítása, amit minden szak- ipari munka után meg kell 'ismé­telni. Számos kérdés került tehát na­pirendre a munkaszervezéssel kapcsolatban. A hangulat olyan kritikus volt, amilyen csak ered­ményes fejlődés tudatában bonta­kozik ki. A brigádvezetők való­ban igénylik a tájékoztatást, fel­adataik rendszeres meghatározá­sát, a munkák felesleges ismét­lésének elkerülését. Ennek azon­ban a mindennapi munkájukban a saját maguk területén is ér­vényt kell szerezni. Kókai Fe­renc, a vállalati pártbizottság tit­kára felszólalásában éppen ezért hangsúlyozta, ideje l,enne már, hogy amikor a hibákról beszé­lünk, ne csak egymásra muto­gassunk. Természetesen mások el­marasztalása is indokolt lehet, de csakis konkrét esetekben, : nem pedig általánosságban. A vállalat igazgatója végül mindenkit airra kért, hogy végez­zen, jobb, lelkiismeretesebb mun­kát. Hiszen, ha a jövőben csak egyetlen százalékkal javul a ter­melés színvonala, az még az idén 3,5—4 millió forinttal növeli a vállalat gazdasági eredményét. , Zs. Á. Új fajta tranzisztorok Gyöngyösről 0 Gyöngyösön, az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyárában meg­kezdték a germanium tran­zisztorok mellett az úgyneve­zett szilíciúm planár tranzisz­torok gyártását is. Jelenleg csak egy típus készül, ezeket a tranzisztorokat rádiókba, mag­netofonokba, Uangerősítőkbe, stúdióberendezésekbe építik be. Előnyük, hogy nagy az erősí­tési tényezőjük, kevés zaj ke­letkezik bennük és kevéssé ér­zékenyek magasabb hőmérsék­letre. A gyárban évente 20—25 millió új típusú tranzisztort gyárthatnak. (MTI-fotó — Erezi K. Gyula — KS) Sósvizű folyók A folyók vize. mint köztudott, rendesen édes. A Jakutka pedig éppen rendkívül sós és vizéből kapta a nevét (oroszul: ..szol” — só.) A jelenség azzal magyaráz­ható. hogy sok millió esztendő­vel ezelőtt a mai Jakutföld te­rületén tenger hullámzott. Lagú­náiban hatalmas sórétegek hal-, mozódtak fel, s a só mintegy 15 méteres mélységben préselődött be a talajba. Ma pedig a föld mélyén áramló patakok a fel­színre törekedve áthaladnak a sórétegeken, kioldják a talajból a konyhasót, s a- belőlük táplál­kozó folyók így. váltak sós vi­zűvé. A tömegközlekedési eszközök — autóbuszok, trolibuszok, villa­mosok — megállóhelyeit városon­ként és vállalatonként más mó­don jelezték. A nem honos jár­művezető ezért nem minden esetben tudta felismerni a meg­állóhelyet, s természetesen kép­telen volt betartani a szabályo­kat. Ezért az új jogszabály egy­séges jelzőtáblákat és ezzel együtt útburkolati jeleket rend­szeresít. A régi táblák azonban az útburkolati jelekkel együtt még 1976. december 31-ig ér­vényben maradnak. A fent fel­sorolt megállóhelyeknél minden más jármű részére megállási ti­lalom van, azonban a haladó járművek vezetőit is bizonyos kötelezettségek terhelik Ezért különbséget kell tenni antóbúsz- és trolibusz-megállóhely, illetve villamosmegállóhely esetében a magatartás szabályaira vonatko­zóan. Autóbusz- . és trolibusz­megállóhelynél — mint ahogy azt már korábban közöltük — a kiindulást lehetővé kell tenni. Más azonban a helyzet a villa­mos-megállóhely esetében. Amennyiben ' a vágányok az úttest szélén vannak, -az utasok a járdáról szállnak fel és le, kü­lönösebb probléma nem adód­hat. Amennyiben a villamosvá­gány az úttest közepén van, s a megállóhelynél járdaszigetet ké­peztek ki, a gyalogosokra a jár­dasziget és a hozzá közelebb eső járda, közötti úttestrészen foko­zottabban kell ^ügyelni. A na­gyobb gondot az jelenti, ha a villamosvágány az úttest köze­pén, illetve a járdától távolabb van, s a megállóhelynél nincs járdasziget, ezért az utasok az úttestre szállnak le, illetve' on­nan szállnak fel. A korábbi jog­szabály az ilyen megállóhelyen álló villamos mögötti megállás kötelezettségét írta elő. ám az új KRESZ kikerülési tilalomként határozza iheg, de a megállási kötelezettséget fenntartja. Kiegé­szül azzal, hogy tilos előzni a villamost, közvetlenül az ilyen megállóhely előtt. (A közvetlenül előtte kifejézés úgy értendő, hogy a villamos előzését már be kell fejezni a megállóhely el­érése előtt.) Megfordulás, hátramenet, (1) Járművel megfordulni, illetőleg hátramenetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű és az úttesten haladó gyalogosok közlekedését ne akadályozza. A* úttest széléhez, illetőleg a vára­kozóhelyre történő beállásból szükséges hátramenet azonban elvégezhető abban az esetben is, ha az. a járműforgalmat — anél­kül, hogy a járműveket veszé­lyeztetné — rövid ideig aka­dályozza. Az új jogszabály e két műve­letnek alapvető szabályát nem módosította. Az általános sza­bály alól azonban van egy kivé­tel: az úttest széléhez, vagy vá­rakozóhelyre való hátramenetet, veszélyeztetés nélkül rövid ideig történő akadályozással a jár­művek végrehajthatják. Ám eb­ben az esetben sem szabad a gyalcjgosokat akadályozni. (2) Autópályán, autóúton, vas­úti átjáróban,' egyirányú forgal- mú úton és körforgalmú úton megfordulni, valamint — egy­irányú forgalmú és körforgalmú úton az úttest széléhez, illetőleg a várakozóhelyre történő beál­láshoz szükséges hátramenetet kivéve — hátramenetet végezni tilos. Az új KRESZ a megfordulási és hátrameneti tilalmak közül többet megszüntet, ezért a jö­vőben nem lesz tilos a kijelölt gyalogátkelőhelyeken a hátrame­net, vagy a hídon való megfor­dulás. ha ezt akadályozás nélkül végre lehet hajtani. Az egyirá­nyú forgalmú úton és a körfor­galmú úton való hátrameneti ti­lalom' alól — ugyanúgy, mint a •jelenleg érvényben levő jogsza, bályban feloldást nyer a várako­zóhelyre, illetve az úttest szélé­hez való hátramenet.. Ez lénye­gében a jelenleg érvényben le­vő „tartós tolatás” tilalmával egyenértékű. Az természetes, hogy az ilyen utakon a többi gép­kocsi közül való kiálláshoz szük­séges. de senkit sem zavaró, ál­talában egy-két méternél- nem nagyobb hátramenet ., szintén megengedett. Sirályokkal a traktor nyomában Fú az éles októberi szél, alig tudjuk talpon tartani magunkat a szántáson. Itt — Tass határá­ban pillantottuk meg ezt az erő- és munkagépet, amint távolabbi társával egy kistengemyi nagy­ságú földdafab szögletét műveli. Mégpedig igén takarosán.' Olyan kívánatos lett a íelpor- hanyózott barna anyaföld a gé­pek nyomában, hogy ezernyi si­rály lepte meg, mihelyst a masi­nák zúgása nem sértette már kö­zelről a madarak „fülét”. Mondom, alaposan nekivesel­kedtünk a távnak és a szélnek, hogy gépközelből kaphassuk len­csevégre a „munkavégzést”. Nemcsak magunkat, hanem a ka­lapunkat, illetve a fotós felsze­relést is tartani kellett a széllö­kések ellenében. Szaladtunk, por­zott utánunk a talaj. A traktor . meg ’haladt, haladt a maga út­ján, s távolodott tőlünk. Mígnem a visszapillantó tükör­ben felfedezett bennünket a pi­lóta. Ugyan, mit gondolhatott a szélvésszel dacoló két garabon­ciásról, aki nem átall üldözőbe venni nálánál sebesebben nyár-: galó technikai eszközt. Mit akar­hatnak? Egyikük, a kalapos va­lami hivatalnokféle, a másik köpcös meg — azzal a fekete izével a vállszíján, ami lehet filmfelvevő, fényképezőgép, de tán még magnói is —. valami „kö­zeg”. De miért robognak, mikor úgy is Hasztalan akarják utolérni a traktort? Na csak száguldja- nak. Ni, csak nem engednek a negyvennyolcból. Karjukat is ló- bálják. Csak akarhatnak valamit. Vagy otthonról rohannak? Rossz hírt hoznak? Csak nem gyulládt ki a ház? Mégiscsak jobb lesz megállni. Úgy is lett. Leszállt. Képünkről nyilván nem vésahírt olvasott le, hanem megkönnyebbedést. Mert az ő arca is megenyhült parolá- záskor. Aztán, hogy kitudódott Petőfi Népé-s mivoltunk, nyomban szakszerűen nyilatkozott. Langó Gábor a neve, és gyűrűshenge- rezi a tassi Dózsa Tsz-nek ezt a „földeoskéjét”. — Mégis, mekkora ez a táb­lácska? — Negyven hektár — intett a messzeségbe, s mikor mutatóujja a másik gép irányába ért, közöl­te. — Amoda Bakó szaktársam nehézfogasol. — Mi kerül ebbe a földbe? — Búza. — Jó termés volt, vagy sokat vesztettek itt is az időjárás mi­att? — Olyan nagy problémák nem voltak... Látják, ez a szántó is mekkora, hát még az összes. Amott a Duna mellett esett, emitt meg zavartalanul arattunk. —, Na ez szerencse. Mennyi búzájuk lett úgy átlag, hektáron­ként, vagy holdanként? — Hát... Nem is tudom. Nem volt rossz. — Mióta dolgozik ennél a gaz­daságnál? — Tizenöt esztendeje... Már úgy vegyük, hogy ez a mostani tsz egyesülésből alakult.. Azelőtt volt Petőfi Tsz is,.. . További hasznos munká- lódást kívántunk. Egy kicsit — csak míg az országúira kibaktat­tunk — latolgattuk: vajon ha mi szántanánk, a mi szövetkezetünk­ben, búza alá, kíváncsiak len- nénk-e jövőre, hogy — na aztán mi lett a hozam? Jól dolgoz­tunk-e? T. I, Nem gömbölyű és hosszú, ha­nem széles és kockaalakú, de a tetejéből szép kilátás nyílik a városra és a körülötte összecsa­varodó, szerteágazó vasúti sínek­re. A hatemeletes, modem beton­torony a szépséges, új szolnoki pályaudvar büszkesége, a forgal­mas vasútállomás „idegközpont­ja”. Innét irányítják —gombnyo­mással — a rendező- és személy- pályaudvar egész vonatforgalmát, a Domino 67, illetve 70 — elne­vezésű biztosító berendezésék se­gítségével. A torony legfelső emelete olyan, mint valami játékterem. A terem közepén hatalmas pult áll, telis­tele mindenféle színű gombok, kai, szemközt óriási tábla, a pá­lyaudvar tükörképe, panorámája, amelyen kigyulladó lámpák mu­tatják a vonatok mozgását, az irányítási körzet pillanatnyi hely­zetét. — Ez a sok fekete gomb mind — váltó — magyaráz buzgón Tö­rök Mihály, táblakezelő forgalmi szolgálattevő — a kék és szürke gyűrűs gombokkal a tolatásokat, a, piros fejűekkel a vonatmozgá­sokat szabályozzuk. Nézze, milyen gyönyörű kerülőutakat is tervez­hetünk ezzel a csodakészülékkel! Máris lecsap a billentyűkre, mint valami különleges elektro­mos zongorára,^ amely hangok he­lyett fényjelekét bocsát ki magá­ból. Az irányítótáblán felszikráz­nak az apró kis lámpák és min­taszerű táncrendben fordulnak, köröznek, állnak be kijelölt he­lyükre a szerelvények. Ugyanez lent is. megtekinthető, életnagy­ságban, csak ki kell nézni az ab­lakon. De mi vap. akkor, ha- rossz gombot nyomnak meg? — A berendezési nem engedi meg, hogy tévedjen az ember — bizonygatják. — Kék gombot csak kékkel nyomhatunk, szürkével soha, úgy van á gép megszer­kesztve. Néha mondjuk is, jó volna olyan okosnak lenni, mint ez a masina, mert csoda, bógy mi mindent tud! — Csak azt azért tegyük hozzá — mondja valaki —, hogy a gép valóban szinte mindenre képes, a legbonyolultabb vágányszabá­lyozásokat elvégzi, a legcsodála­tosabb varációk kidolgozhatók rajta, de csak akkor, ha a forgal­mista tudja mit akar: A többit már elvégzi, 13 ezer mozdulatot tud, de csak hozzáértő kezekben! A kezelői, egész listát meg­töltő tanfolyamot sorolnak fel, ezeket mind’ elvégezték, s utána még egy .hónapig nyomták a gombot, vagyis a gép nem volt „élesre” állítva. Aztán rátették az áramot és a .forgalmisták ugyan­azt érezték, mint a gépkocsive­zetők, amikor először ülnek egye­dül a volán mögé. — Mert hiába kifogástalan a berendezés, a legbiztonságosabb, ami pillanatnyilag létezik, de azért nagyon észnél kell lenni. Egy pillanatra sem kapcsolhat ki a figyelem, gondolja csak el, a személypályaudvar váltóinak nagy részét, 188-at innét állítjuk gomb­nyomással. .A rendező-pályaudvar 105 váltóját ugyancsak innét, de külön asztalról irányítják. A sze­mélyforgalomhoz ketten vagyunk, egyikünk a budapesti, másikunk a szajoli oldalt tartja kézben A pályaudvar 33 vágányára napjá­ban több mint 200 vonat indul, illetve érkezik és mi ketten, kö­zel ezer gombbal játszunk, vagyis a forgalom gyors, zavartalan, biztonságos lebonyolításáról gon­doskodunk. A „játékautomata” — bocsánat • Gomb­nyomásra állítódnak a váltók. bácsi érdeklődik, hogy „mi le­gyen a 11-esen a hatvani sze­relvénnyel?” ■. Egy pillantás a panorámára, gyors mozdulatok a gombokon és már megy is az üzenet: — Hatvani gép jöhet kifelé! — A csonkában álljon meg az aláverő! — Jóska bácsi! A 22-esen van egy gép, szóljanak, hogy menjen át a 20-asra! Villognak a fényjelek a pano­rámatáblán, mutatják hová ér­kezett, honnét indul szerelvény, merre tolatnak, melyik kijárat­ban várakoznak, hol kell váltót - igazítani az érkező, vagy induló kerekek alá, milyen úton lehet megkerülni egy álló mozdonyt? Izgalmas, szép és felelősségtel- jes munka ez, s’ ami a bizton-, ságpt, gyorsaságot, sőt kényelmet illeti — toronymagasan áll az el­avult, kiöregedett forgalomirányí­tó módszerek felett!... Vadas Zsuzsa 0 Az irányító- torony a kifejezésért, de a laikus bizony hajlamos játéknak tekinteni azt, ami valójában halálosan komoly — tulajdonképpen a közlekedés jövőjének az, előhírnöke. A keze­lők, mind a vonatok, mind a to­latás! mozgások számára gomb­nyomással jelölik ki a vágány- utakat, s a berendezés ezeket ön­működően állítja be. Azelőtt is — csakúgy mint sokfelé még mindig — minden vonatnak kézzel, a helyszínen állították a váltóit. Azéft, hogy egy szerelvény sza­bad utat kapjon, hat ember 8—10 percig dolgozott. Most egy ember, fent a toronyban lenyomja a megfelelő' gombokat és T0 másod­perc alatt nyitvá az út a vonat előtt. , A torony ugyan magányosan emelkedik ki a sínek közül,-még- sincs elszigetelve a „lentiektől”. URH-adó-vevőn tartják a kap­csolatot, s a vezérlőasztalba beé­pített hangosbeszélő is csak ritt kán némul el. Most óppen Józsi A biztonság tornya

Next

/
Thumbnails
Contents