Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

1975. október 15. • PETŐFI NEPE • í NAGYOBB RÉSZT A KULTŰRA ÉRTÉKEIBŐL Az amatőr művészeti mozgalmak megújulása # Az országot járva gyakorta hallani; mennyire hiányolják a megcsappant, - amatőrművészeti csoportok működését. „Mert nem­csak szemmel és füllel kell élvez­ni a művészeteket — mondta egy tanácskozáson felszólaló szocialis­ta brigádvezető —. de igazi rész­vevőként mi is ott akarunk lenni a színpadon isi, úgy, ahogy ez jó néhány évvel ezelőtt még inkább lehetséges volt.” . Sokan emlékezhetnek még a felszabadulás utáni esztendőkre, amikor mindenütt gombamódra szaporodtak; üzemekben és fal­vakban az öntevékeny művészeti csoportok: színjátszók, táncegyüt­tesek stb. A legkisebb helyiségek­ben i$ működtek a lelkes amatőr- művészek. S mit tagadjuk, a kul­túrával való közvetlen találkozás sok tízezer embernek adott egész életre kiható élményt. Akkoriban mindezt egyszerűen népművelésnek neveztük! 'Azóta azonban alaposan meg­csappant az amatőr csoportok szá-' má! Nem utolsósorban azért is njért mindez tömérdek pénzébe került az országnak. Takarékos­kodtunk. Természetesen nem mondtunk le az amatőrművészeti mozgalomról. Ma is szép számmal találhatók magas színvonalú együttesek a nagyobb művelődési központokban'. A nagyobbakban . igen, de a kisebbekben csak el­vétve. • Az amatőrmüyészeti mozga­lom megteremtetteSa maga sajá­tos^ hierarchiáját! Egyidejűleg ho­zott fejlődést és sorvadást. ;; Nem lehet nem észrevennünk a kórusmozgalmak vajúdását; az is­kolákból még éneklő fiatalok tíz­ezrei kerülnek ki. de áz üzemek­ben már elhalkul az énekszó. Csu­pán néhány munkáskórus őrzi már a hajdani nagy tradíciókat. A népi tánc sem a széles báziso­kon alapuló népművelői tevé­kenység többé. A népművelést menetközben felváltotta a szak- szervezeti művészeti mozgalom. Az amatőrművészetek igyekeztek közelebb emelkedni a hivatásos művészék rangjához. S miközben mércéjük valóban feljebb került, a hajdani tömegbázis összezsugo­rodott. Egyre kevesebben vesznek részt közvetlenül a művészetek aktív élvezetében. Már pedig „a szocialista kultú­ra és művelődés lényege, ellentét­ben más társadalmi rendszerek­kel, éppen a közvetlen részvétel­ben, az aktív közreműködésben rejlik. A tömegek csakis'így kap­hatnak nagyobb részt a kultúra értékeiből”. A M gyár Tudomá­nyos Akadémia művelődéskutatá­si bizottsága éppen ebben a fo­galmazásban érezte „a szocialista műveltség és művelődés” magját. Ma tehát szükségszerűen vető­dik fel a kérdés, tekintettél a köz- művelődés előttünk álló hosszú­távra szóló jeladataira, milyen jö­vő vár a bázisában leszűkült tOD- bé-kevésbé arisztokratikus színe­zetet kapott amatőrművészeti mozgalomra? A szakszervezeti művészeti nozgalom jelenleg bizonyos el­mami lentmondásosságról tanúskodik. -A kultúrigények ugyanis minden ré­tegnél demokratikusan jelentkez­nek, de ezeket az igényeket csak igen kis mértékben elégítik ki. A nagy többség kimarad. Az ok el­sősorban gazdasági jellegű. A kul­túra amatőr szinten is pénzbe ke­rül. • Szerencsére azonban e vajúdó időszak új formákat, új járható­nak ígérkező utakat teremt. Az amatőrművészet spontán kialaku­ló, nagy erővel szinte robbanás­szerűen - mutatkozó új formákkal jelentkezik. Ilyenek az egyre job­ban szaporodó táncházak is. a kö­zösségi szórakozás talán legideá- lisabbnak ígérkező formája, amely lehetőséget ígér a művészeti ne­velő munkára is. A fiatalokat pe­dig aktivitásra serkenti. Nem túl­zás azt állítanunk, hogy az or­szágszerte szaporodó táncházak kapui előtt valósággal sorban áll­nak a munkásfiatalok. Hasonló erjedést tapasztalhatunk a mun­kásszínjátszás berkeiben is. Az új színháztípus jóval kötetlenebb formák között működik mint ré­gebben. Nem annyira vagy egyál­talán -nem színpadhoz kötött. A tatabányai színjátszók a bányába is lemennek előadást tartani. A csepeli színjátszók a munkásszál­lók egy-egy szögletében vagy akár az utcán is bemutatják komédiái­kat. A színjátszók így sokkal köz­vetlenebb kontaktust teremthet­nek a közönséggel. Bizonyára en­nek is köszönhető, hogv a színját­szás népszerűbb és vonzóbb lett a fiatalok előtt.- • A hagyományos — vitatha­tatlanul. magasabb színvonalra emelkedett — amatőrművészeti csoportok mellett, szemünk előtt bontakozik ki egy szélesebb ala­pokon nyugvó, kötetlenebb for­mákat kereső, friss mozgalom. Még a kezdeteknél tartunk. Ám éppen ebben á stádiumban tehet­nénk sókát. A szakszervezetek valóban sokat segíthetnek az új formák felkutatásában. Már ed­dig is tettek értük. Így kaphatott országos fórumot Salgótarjánban az üzemi fiatalok versmondó ta­lálkozója; a munkásszínjátszó fia­talok fesztiválja Tatabányán, és a tervek szerint megvalósul az üze­mi képzőművész fiatalok találko­zója is Ózdon. S mindez várha­tóan még tovább bővül eev közös körben. Az amatőrművészeti mozgalom a biztató, jelek és új formák ki­alakulása ellenére is még több tá­mogatásra tartaná igényt. Közö­sen kell felkutatnunk lehetősé­geit; korszerűbb, populárisabb és olcsóbb formákra van szükség! A meglevő anyagi eszközök rendsze­rint soványak. Intézményesebb és koncentráltabb gazdasági támoga­tásra várnak az új utak, formán keresői és művelői, s a lneglevő anyagi eszközöket is célszerűbben kellene felhasználni. Az amatőrművészeti mozgalom, tekintve a közművelődés egyre összetettebb teendőit, csakis í®v újulhat meg. Sz. B. ÜJ ÉVAD, ŰJ ARCOK Horváth József „Kecskeméten kezdtem el a pályát. Játszottam prózában, operettben és zenés darabokban egyaránt. Kétévi távoliét után, amit Békéscsabán töltöttem, örömmel és várakozással jövök vissza a kecskeméti színház ki­tűnő együtteséhez.” A társulat 1975/76-os műsor­füzete bemutatja a színház va­lamennyi új tagját. A fényké­pekhez mellékelt nyilatkozatok között a legkurtább, legtömö­rebb Horváth Józsefé. A be­szélgetések alkalmával sem szí­vesen nyilatkozik magáról. A budapesti Sztanyiszlavszkij- stúdióban kezdett el ismerkedni a színészet mesterségeivel.. Az irodalmi színpadi előadásmód, elsősorban a szavalás vonzotta. A „verses beszéd”, a költői anyag felhasználásával történő megnyilatkozás azóta is rokon­szenves a számára. Gyakran sze­repelt a fővárosi irodalmi presz- szóban, majd Kecskemétre szerződött segédszínésznek. — Két évet dolgoztam a tánc­karban .— eleveníti fel emlékeit. — A mindennapos munka során szerzett gyakorlatom csak lassan kamatozódott, majd egyszercsak viszonylag nagyobb szerephez jutottam. A Nyugtalan boldog­ság című operettben Szenyka fi­guráját kellett eljátszanom. Ez az alakítás már színészi státuszt is jelentett; egyfajta besorolást hozott. No, nem kulcsszámra, fi­zetési osztályra gondolok, hanem a táncos komikus szerepekre, amelyek valahogyan rajtam ra­gadtak és ateóta is “elkísérnek. Pedig szívesen próbálkoznék más feladatokkal is... Békéscsabára 1973-ban szerző­dött át. Az ott eltöltött két év­re szívesen emlékszik vissza. Zenés vígjátékok és prózai gyer­mekdarabok szerepeit játszotta egymás után. Ez utóbbi műfaj­ban különösen otthon érezte ma­gát. Szerette a prózát és az ifjú- , sági előadások hangulatát. Más Meglátni - és megszeretni Meglátni őt, és megszeretni: egy pillanat müve volt.” Ú, hány milliárdszor hangzott el eme da- gályos vallomás — ha nem is ily szakszerűen esztergályozott formában —, mióta a természet a nőt és a férfit feltalálta? létről vallott akkoron is a férfi, midőn a világ első költeményét eldadog­ta. (Feltételezve, hogy himnemü ember volt az első költő.) S ám­bátor jócskán elszállt az idő az emberiség fölött azóta, a „Sze­relem első pillantásra” ma is oly Csoda, varázs, amely napjainkban is ütrle csiholja elő költői érzé­kenységű keblekből a verseket. {Csupán egyik-másik kevésbé ért­hető, mint ama bizonyos első dadogás. Szerencsére a szerelme­ket ez sosem zavarja.) Nos, a csoda korunkig volt csupán csoda. Napjainkban monta ki Los Angelesben egy Eugene Roberts nevű ideggyó­gyász, hogy a „szerelem első lá­tásra” nem más, mint az idegsej­tek játéka. Bizonyára hosszan el­mélyedt kutatásaiban, miután ki­nyilvánította, hogy a „beleszere- Ités" olyan két egyént ér villám- csapásszerűen, akinek idegsejt- Jei, a megelőző évek vagy éppen évtizedek során, hasonló külső benyomásokra azonos vegyi fo­lyamaton mentek keresztül. Nem kell más, csak véletlenül mélyen egymás szemébe tekintsenek, és máris megvan a baj... izé... ítész a... na szóval — egymásba 'esnek. Azok a huncot, hasonló benyomásokkal kemizálódott NYELVŐR Bicegő mondatok volt a levegő, mint az operet­tekben, más volt a közönség is, Élénkebb, hálásabb... — Két vidéki társulatot tartot­tam kiemelkedőnek az országos átlagból: a kaposvári és a kecs­keméti együttest — magyarázza. — Mind a két színház vezető­sége hívott, s rövid habpzás után a Katona József nevét viselő együttest választottam. Bemutat­kozásom, amely már nem is be­mutatkozás, a Diákszerelem cí­mű zenéc-táncos darabban lesz. Hogy nem ad különösebben nagy feladatot az ebben kapott Jackie szerepe?... Ez lehetsé­ges ... Számomra az a fontos, hogy a színpadi cselekedeteknek legyen belső értelmük. Nem mindegy, hogy egy színész érzi, vagy sem a színpadra állított alak szükségességét, fontosságát, Úgy gondolom, sok fiatal van úgy. mint én: hiányzik az önki­fejezés lehetősége. Azért is jöt­tem ide Kecskemétre, mert ab­ban reménykedem, lesz módom a bizonyításra — elsősorban ön­magam számára. P. M. Újabban a fogalmazási hibák furcsa fajtájának elharapózását ügyelhetjük meg: a túlzott tömb" rítést, többnyire a kötőszó elma­radását, .vagy csak egyszerűen valamilyen fontos szó vagy mon- datrész elhagyását, amikor oda­kívánkozna még egy szó, mert anélkül a mondat sántít. Most ez utóbbi fajtából szedtünk össze egy „csokorravalót”. Az emlékezetes magyar—olasz labdarúgó-mérkőzés után az egyik ismertetésben olvastam ezt . a mondatot: „A szolnoki játék nem érte el a nemzetközi mérkőzések középszerűségét.” Szomorú meg­állapítás ez: azt sugallja, hogy a nemzetközi mérkőzések csak kö- zépszerűek szoktak lenni. Pedig a tudósító azt akarta kifejezni, hogy a játék még a nemzetközi mérkőzések középszerűségét sem. érté el. Tehát még a közepes szín­vonalat sem.. Nem különösen mozgalmas és felkavaró, uborkiallatú hét végi program — olvastam valahol. Mellőle hiányzik, hogy mit ka­var fel. Nyilván érzelmeket keile- ne felkavarnia a programnak. Egy másik cikkben újra találkoz­tam evvel a felkavaró szóval, de ott nem állt egyediül, azt olvas" tam, hogy valami érzelmeket fel­kavaró volt. így már helyes. Befejezetlen ez a mondat is: „Az 1976-os amerikai elnökválasz­tás miatt mind sürgősebbé válik valamilyen mégoly szerény siker felmutatása.” A mégoly nélkül elfogadható lenne a mondat, de a mégoly még az is kötőszót is maga mellé kívánja, tehát: még­oly'' szerény siker felmutatása is. „Nem ■ tisztázott még, hogy a biztonsági megbízott követlenül az igazgatóhelyettes irányítása alá tartozik.” Nézzünk néhány hason­ló felépítésű mondatot! „Nem tisztázott, hogy holnap elutazunk.” „Nem döntöttük el, hogy holnap értekezünk.” Mindkét mondatból hiányzik valami. „Nem tisztázott, hogy holnap mit csinálunk. Nem döntöttük el, hogy holnap mikor értekezünk. Ez a két mondat nem biceg. A mellékmondatban tu­lajdonképpen kérdés van. Hol- nap elutazunk? Holnap érteke­zünk? A főmandat mellé téve: ’ Nem tudom, hogy holnap eluta­zunk-e. Ez az -e kérdőszócska hiányzik az idézett mondatból is. Tehát: Nem tisztázott, hogy a megbízott az igazgatóhelyettes irányítása alá tartozik-e. Az újságcímek olvasásakor is sokszor hiányérzetem van, kü- lönösen, amikor a közlés állít­mány nélküli mondatnak tekint­hető. Apadnak a folyók — ez jó cím. De ez már nem: Apadnak a folyók,/ de Bodrognál még ké­szültség. Hiányzik az ige, sőt a határozott névelő is: De a Bodrognál még készültség van. (Illene tudni, hogy folyónevek előtt névelő van: a Tisza, a Duna.) Ez is az áradások idejéből való közlemény címe: 7000 hektár még víz alatt. A még nélkül el fogadnánk, de azzal így a helyes: 7000 hektár még víz alatt van. „Semmi kívánnivalót nem hagy­nak”. Tegyük hozzá: „maguk után”. „A versenyek feszültségét nehezen viseli.” A kabátot, mi­egymást viseljük, hordjuk, de a versenyek izgalmát elviseljük. Te­hát: nehezen viseli el. Egy' ke­resztrejtvényben furcsa volt ez a meghatározás is: Francia folyó, Nantes-nál torkollik. De hova? Kimaradt: a tengerbe. (Megfejté­se: Loire.) Már országosan megtárgyalták a nyelvművelők, szinte már le­rágott csont, hogy különbség vaii a bonyolít és a lebonyolít között. Mégis ezt olvastam nemrég vala­hol: „A többi ország a szállítást fogja bonyolítani.” Összekuszál­ni? Talán inkább lebonyolítani. A szállítást le szokták bonyolítani, ha már más alkalmasabb szó nem jutott a közlő eszébe. Kiss István Legenda a nyúlpaprikásról Fiatalok szakképzése A magyar irodalom egyik gyöngyszeme Tersánszky Józsi Jenő kis­regénye, a Le­genda a nyúl­paprikásról. Főhősének, Ga­zsinak, a kis­sé ütődött fi­gurának törté­nete a mozi­vásznon is megelevene­dett Az eredeti történetet Ka- bay Barna rendező írta át a film nyelvére. Alkotása korhű pontossággal mu­tatja be a 30-as évek világától távol eső falvainak embereit, szokásait, a két társadalmi osz­tály, a parasztok és az urak „ta­lálkozóit” az évről évre vissza­térő körvadászatok alkalmával. Az emberek közül a termé­Hé szetbe menekülő, az állatokat megszállottan védelmező Gazsi alakját Wojciech Siemion, nép­szerű lengyel színész személyesí­ti meg. A közeljövőben bemuta­tásra kerülő színes film többi szereplője: Halász Judit, Garas Dezső, Szirtes Adám, Harkányi Endre. idegsejtek kiadják a parancsot: „ö az a nagy ö — uccui” Hát nem aranyos?. Hogy oda ne rohanjunkl íme a Los Angeles-i idegtudor jóvoltából leeshet a nagy kő kis szivünkről. Ne csodát lássanak tehát esedékes szerelmesek sent a ménkűcsapásként támadt, irtójó vonzalom keletkezése mögött, hanem hasonló vegyi folyamato­kon nevelődött idegsejtek reak­cióját. Költőink is ilyen értelem­ben hangolják át szerelemből fa­kadt dalaikat. Vegyész és ideg- gyógyász poéták előnyben! Megrendítő változások küszö­bén áll a szerelmi Ura. E tudás birtokában indul mát­kát keresni a fiú, akiben egyre nyugtalanabbul- ágaskodik, fi­cánkol. a fickóskodhatnék. Any­ja feltarisznyázza őt hamuba sült tere-fere keksszel, s lelkére köti. — Oszt jó mélyen tekintsél a lányok szemibe, egyszem boga­ram. Ha azt .veszed észre, hogy valamelyiknek az idegsejtjei bi­zonytalankodnak, fütyülnek a te idegsejtjeidré, már is szedd a sá­torfádat.-V Ügy lesz, édesanyám, ne emléssze a frász kigyelmedet — öleli őt a jó tanácsért hálás fiú karja, és a gyerek útrákél. Vándordíján itt is belebotlik egy csitribe, amott is Csavargat­ja nyakát formás fehérnépek után. Mígnem úgy az otven-hat- vanadiknál sikerül magát any- nyira moderálnia, hogy huzamo­sabban ér rá belemélyedni a le­ányzó szemébe. És lám-lám, milyen bölcs volt az anyai tanács. Kurkászhatott napestig, meg még tovább is a macus szeme mélyén, nem fede­zett fel egy szem idegsejtet se ott, amelynek a kémiai tapasz­talatai úgy-ahogy formázták vol­na az övéit. Leporolta hát a tu­dományos felfedező úton foltot kapott térdét, és fejcsóválva ment tovább: „Pedig, hogy néz­tem a szemit, de hogy! Ja per­sze — hi hogy kiment a fejem­ből a tudományos szempont — elmaradt a villámcsapás! Márpe­dig annak mindjárt az elején kell bekövetkezni. Na majd legköze­lebb jobban takarékoskodók az idővel.” Hja, az ígéret szép szó, de csak ha megtartják. Biz’ a mi fiunk számos tucat leányzó szempár­jának tanulmányozásakor feled­kezett meg az amerikai ideggyó­gyász tételéről. Fittyet hányva a men nykőcsapás elmaradására, hiábavalóan, noha kellemetesen kótyavetyélte idejét szerelmi ta­nulmányokra. Mígnem aztán valóban nem múlt, ami késett. Ballagott, ló­gatta az éjszakai kutatásoktól el­nehezült fejét, mikor bitang ke­mény ütődés érte a vállát. De már a kísérőszöveget is hallá. — Nem tud vigyázni, maga nagy bamba! Ügy megy, Aint a vaklégy. Odanéz, hát két csodálatos kék szem szikrázik rá, egy szőke, ta­karos csípejű, begyes kebélű, nyúlánk lábú hajadon szeme. „Villám! Villámlott!” — ujjon­gott magában hősünk, és úgy meresztette a maga fényrelobbant biluxát a lányéra, mintha an­gyalt látna. Az eladólány állta, ha furcsán is, a legény tekinte­tét. Barátunk meg a villámcsa­pástól bénultan meredt, meredt a szőke tündér szeme mélyébe. S amit ott látott, attól akkora boldogság öntötte el, hogy bocsá­natot is elfelejtett kérni az üt­közésért. Hogy mit pillantott meg a kislány szembogara mö­gött? Hát annak a kedvenc vegyi­anyagának a képletét, amelynek nevét máig se felejtette el, hol­ott már elhagyta az oskolát. — Hácéel, hácéel! — búgta iszonyú szerelmetesen, és kar­ját átkaroló mozdulatra emelte. ■A lány óvatosan *hátrált, de nem menekült, csak nekipirulva szótagolta. — ö... ö... továris, ik sprek- ke nix dájcs. Miből is a fiú nyomban kiérez- te, hogy ritka intelligens kislányt vetett útjába a sors. Nem is nyugodott, tágított addig, amíg ki nem tahította a kisangyalt az1 amerikai ideggyógyász szerelem­elméletére. Majd sok üdvöt adó játszadozás során azt is elárulta, hogy — HCL — a sósav képle­tét észlelve szerelme búzavirág- kék szemének mélyén, rögvest villámcsapást érzett. Amiből megtudta, hogy ö a nagy ö, az Igazi. És a boldog szerelmesek máig is kölcsönösen kutatják, hogy csakugyan, milyen hasonló külső benyomásokon, azonos vegyi fo­lyamatokon , mentek keresztül idegsejtjeik. Mert, hogy enélkül semmi se lett volna szerelmük­ből, az tutti. Tótb István Napjainkban a legtöbb érett­ségizett fiatal célja, hogy vala­milyen felsőoktatási intézmény­ben folytassa tanulmányait. Eh­hez a Szovjetunió 843 felsőokta­tási intézményé igen - nagy : vá- " lasztékot, lehetőséget kínál. A leél az, hogy az egyetemi és fő­iskolai felvételeket összhangba hozzák a népgazdaság érdekei­vel. Ezért a felvételizők elé igen komoly vizsgakövetelményeket állítanak. Csak azok kerülnek be az egyetemekre, főiskolákra, akik a felvételi vizsgán kima­gasló eredményt értek el. Természetes, hogy a sikertelen vizsga mind a szülőket, mind a felvételizőket érzékenyen érinti. A Szovjetunióban azonban min­den érettségizett fiatal megtalál­ja a számára legmegfelelőbb munkát. Csaknem valamennyi vállalatnál — de a legnagyobb üzemekben feltétlenül — meg­szervezték a fiatal dolgozók elő­készítését, illetve továbbképzé­sét szolgáló tanfolyamokat. Ezen­kívül 1—2 éves szakiskolákban szakképesítést kaphatnak. Az is­kolákban gyakorlati foglalkozá­sokat tartanak)* Iskolai műhe­lyek, és egyes vállalatok kere­tén belül — mint például a Harkovi Traktorgyárban — tan­műhelyek állpak a tanulók ren­delkezésére. A felsőbb osztályo­sok heti két órát dolgoznak ezekben a műhelyekben, ahol különféle szakmákkal ismerked­nek meg. Moszkvában igen nép­szerű a „Csajka” iskolai terme­lési kombinát, amelyet néhány üzem közösen hozott1 létre és szerelt fel. Itt a tanulók nem­csak gyakorlatra tesznek szert, de az általuk gyártott termékek forgalomba is kerülnek. "Nabérezsnié Cselniben. ahol a Kámai Autógyár épül, minden iskolával szoros kapcsolatot tart egy-egy építkezési terület. A fel­sőbb osztályos növendékek rend­szeresen segítenek az építkezési munkáknál, és ez jelentős mér­tékben megkönnyíti szakmavá­lasztásukat. Nem véletlen, hogy a 2-es számú iskola sok növen­déké itt vállalt munkát. Más jellegű a szakmai irányí­tó szervezetek munkája a fal­vakban. A szovhozok és kolho­zok földet, mezőgazdasági gépe­ket és vetőmagot juttatnak a 9. és 10. osztályos tanulókból ala­kult önkéntes brigádoknak. Már 20 éve működnek ilyen brigádok és tagjaik közül sokan válasz­tottak mezőgazdasági szakmái Mind az ipari vállalatok, mind a mezőgazdaság jól képzett szakembergárdát igényel. Az es­ti és levelező tagozatokon igen sok fiatal munkás szerez felső­fokú képesítést — a napi mun­ka mellett. Elég csupán egyet­len példát említenünk: 1973-ban a 4,7 millió egyetemi hallgató fele esti, illetve levelező tago­zaton szerzett diplomát. Szá­mukra az állam tanulmányi sza­badságot — 6 év képzési idő alatt mintegy 12 hónapot — és számos más kedvezményt biz­tosit. (APN—KS) 1 A szakma fortélyainak elsajátítása a kijevi Elektronikus Ssáaftá- gépgyárban. (Fotó: APN—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents