Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

4 ■l ss 1975. október 15. PETŐFI NEPE • 9 Minek az a nagy trakta? Tisztelet az orvosoknak, áz egészségügyi propagandának, átm­ért agitálnak a mértéktelen ká­véfogyasztás ellen. A kávé karri­erjét azonban nem. veszélyeztetik az intő szavak; kávét iszunk éb­redéskor, reggel, délben és dél­után, kávét iszik az esztergályos, az egyetemi tanár, a fejkendős falusi nénike. Csak vendégségben iszunk egy- ' re kevesebb kávét. Ha igen, ak­kor is amúgy mellékesen kerül az asztalra, megszoktuk, ne hiá­nyozzék. A - csészék bőségesen megrakot asztalokon szerényked­nek, eltűnnek a tálak, palackok, poharak tömkelegében. Egészsé­günknek az a kávé sem használ, amit ilyenkor elfogyasztunk, de az orvosi vélemény ide vagy oda: közérzetünknek kifejezetten javára válnék, ha csupán kávéval kínálnának bennünket a bőségsza­ru bontogatása helyett. A „gyertek el egy kávéra hoz­zánk” idején, amikor még komo­lyan vettük a mára puszta szó- használattá kopott meghívási for­mulát, és mindenki csak kávét ivott látogatóban is, persze nehe­zebben éltünk. Még nem felej­tettük el a pótkávét, a frankot és a cikóriát, újdonság volt, hogy a gyári munkásnő és a mezőről érkezett asszony is igazi, cserjén termett babkávét vásárol az üzlet­ben. Az országos kávézás, ki- mondva-kimondatlanul, a szoká­sokat is átható, átalakító demok­ratizálódást fejezte ki. A kávé­főző tömegfogyasztási cikk lett, csillogva hirdette, hogy már nem­csak a régi, polgári háztartás nél­külözhetetlen kelléke. Barátok, ro­konok, munkatársak ültek és be­szélgettek egy-egy csésze kávé mellett. Lehet, hogy nyugtalanul aludtak tőle, de csak a koffein zavarta meg az álmukat, nem a vendéglátás viszonzása. Mostanában bezzeg az is ko­moly előkészületeket igényel. Több a. pénzünk, az üzletekben sok a csábító étel- és italkülön­legesség. Vendégségben terülj-asz- tailkámat varázsolnak elénk, illik viszonozni. Teli hassal is éttünk- ittunk, mert a háziakat nem le­het megsérteni, érthető, hogy mindenfélét összevásárolunk, ha hozzánk jönnek látogatóba. Ki­teszünk magunkért, viszonzáskép­pen, önérzetből, netán hivalko­dásból — de mindenképpen feles­leges bőkezűséggel. A sógorasz- szony háromfajta ételt főz a só- goréknak, sört, bort, pálinkát ci­pel haza, tortát a cukrászdából, mert őt is így fogadták. A mun­katárs, a barát drága külföldi italt bont a látogatónak, hiszen őt is azzal kínálták. A másik faluból érkezett, vasárnapi ebéd­del megvendégelt rokon gondosan ügyel, hogy délután, amikor a vendéglőben ő állja a költségeket, ne maradjon alul. A vendégeske­dés színvonalát a lapos pénztár­ca sem csorbítja. Régi szokások porladnak, újak alakulnak, de sokszor csak a ré­giek öltözködnek megtévesztően divatos ruhába'. Mi pedig hagy­juk magunkat megtéveszteni. Be­hódolunk a külsőségeknek, igyek­szünk lépést tartani, nehogy meg­szóljanak bennünket. Még akkor is „tartjuk a lépést”, ha közben zihálunk a megerőltetéstől és ti­tokban legszívesebben kiállnánk a sorból. A „magyaros vendéglá­tásnak” ezt a magunk között ter­jedő szokását kár újraéleszteni. Még akkor is, ha valóban telik rá, örüljünk, hogy egyszer meg­szabadultunk tőle. Pocsékolás he­lyett számtalan okosabb dologra költhetjük a pénzünket. Az illen­dőségből, vggy hivalkodásból túl- zsúfot asztaloknál még egy csé­sze kávé is egészségesebb. V. E. Megkezdődött a Vasutasok Szakszervezetének IX. kongresszusa Több mint 250 választott kül­dött és csaknem száz meghívott vendég képviseli a 150 ezer főnyi. vasutasságjot a szakszervezet IX. kongresszusán, amely kedd reg­gel kezdte munkáját a Törekvés Művelődési Házban. A tanács­kozáson megjelent Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, Virizlay Gyula a SZOT titkára, Urbán Lajos, a MÁV vezérigaz­gatója. Szabó Antal főtitkár — kiegé­szítve a központi vezetőség írásos jelentését — beszámolójában el­mondta, hogy a MÁV 1971 óta minden évben rekordot döntött az áruszállításban, s már tavaly olyan teljesítményt ért el, amit csak 1980-ra terveztek. A vasút színvonala, üteme elmaradt a kí­vánalmaktól, a fuvarigényektől, ezenkívül öt év alatt 15 ezerrel csökkent a vasút dolgozóinak lét­száma, így a kimagasló eredmény jobbára a vasutasok, a szocialista brigádok helytállásának, áldoza­tos munkájának köszönhető. Ezért is tartja a szakszervezet vezető testületé örvendetesnek azt, hogy öt év alatt saját erő­ből és központi támogatással 27,5 százalékkal növekedett a vasuta­sok átlagbére. Az elmúlt idő­szakban az érdekvédelmi munka sikere volt a 44 órás munkaidő bevezetése, bár a többlet szabad időt qiég sok területen nem tud­ják realizálni, a megnövekedett feladatok következtében mintegy 35 ezer vasutas ma is kénytelen túlórázni. A beszámoló a feladatokról szólva hangsúlyozta, hogy a nép­gazdaság fuvarozási szükségletei­nek kielégítésében a vasút to­vábbra is meghatározó szerepet tölt be. Ezért elengedhetetlennek tartják egyrészt azt, hogy a MÁV jobban alkalmazkodjék a más ágazatokban kialakult munka­rendhez, másrészt, hogy a vas­utat a kiemelt ágazatokhoz ha­sonlóan gyorsabban fejlesszék. A szakszervezet követeli a vasút gazdasági vezetőitől azt is, hogy az üzemi beruházásokkal egyen­rangúan kezeljék a szociális be­ruházásokat. (MTI) A RESTAURÁLÁS MŰHELYTITKAI Rangos tárlatok a múzeumi hónap alkalmából Nagy érdeklődés kíséri a mú­zeumi és műemléki hónap ese­ményeit. A perui aranykincseket például naponta mintegy ötezren, vasárnaponként mintegy nyolc­ezren tekintik meg. A Nemzeti és a többi múzeum más kiállításain is megsokszorozódott a látoga­tók száma. Örvendetes, hogy a A kerekegyházi vásárban Hosszú kocsisor halad a kerekegyházi vásártér felé, megra­kodva állatokkal, holmikkal, de van, aki lábon hajtja a jó­szágot. Mások meg csak úgy magányosan, vagy a családdal együtt érkeznek az országos állat- és kirakodó vásárra, hogy ott ruhára, cipőre, vagy jószágra váltsak spórolgatott pénzü­ket. Az egyébként csendes faluban ha egy délelőttre is, de ^Megpezsdült az élet. Az eladni szándékozók egy csoportja már hajnalban megérkezett, hogy biztosabb helyről kínálhas­sa portékáját, aki pedig elaludt, meg kellett elégednie, a ma­radék hellyel. Darabos János tsz-tag Fülöp- házáról érkezett többedmagával és hathónapos malaca, gyorssal gazdát cserélt. A dolog érdekes­sége. hogy egy falubelije vette meg az állatot. — Karácsonyra még hízó is lesz belőle szól le a kocsi bak­járól Balázs Pál. Most is nyom vagy hatvan kilót, a téli ünne­pekre pedig meglesz 120—130" is. Változik a módi, a falusiak sem szeretik már a kövér disznót. Egy kisebb sertésnek mire. kita­vaszodik, elfogy a cemondája és nem kell egész nyáron rágni az avas húst. Frisset vehetünk a hentesnél. Beszélgetés közben heves al­kudozásra figyelünk fel, távo­labb két ló cseréjéről folyik a vita. — Guszti, add ide ezért a kancáért a paripádat. —■ mondja Pincei József. Szó sem lehet róla, a te lovad már öreg. — Akkor ezért a kis kancáért cseréld el, kiált a kocsiról Da­rabos János és sietve ugrik le a bakról, hogy szavának még nagyobb nyomatékot adva a má­sik tenyerébe csapjon. — Nem úgy van az, hé! A te lovad kisebb, mint az enyém, peg gyengébb is. ezért pénz is jár mellé. — állítja kész tények elé a szabadszállási Szabó Gusz­táv üzeletfelét. — Adok rá ötszázat. — Adsz tizennégy pirosat, és punktum. — Jó, nem bánom, legyen 800, legfeljebb ezer, de már fogjuk is az állatot. A nagy parolázásában a bor is előkerül a kocsi ülése alól. — Nézd meg az én lovam fo­gát, Janikám. Baba ne, nyisd már ki a szád! — Nem vagyok vele elragad­tatva. Tudod, te Gusztikám. kitől vettem én a lovamat? A Föld­vári Lajos bácsitól. Jól hajtotta az öreg, szelíd, mint a bárány. Nincs kihúzatva, szépek a lábal is Ha akarod, át is foghatom a te kocsidba. Erre viszont nem került sor. mert Szabó Gusztáv megmaka­csolta magát. Kezdődött az újabb alkudozás. • Kicseréljük a kötőféket, meg megtoldod 1500 forinttal, és tiéd a ló. — Nem cserélem el a lovamat, csak ezerötszázért, de a bőrkötő­féket sem adom. — Ezen nem múlik, csap újra ügyfele tenyerébe Darabos János. Itt a pénz, és mondd meg, mi­kor íratjuk ál a pakszust. — Várjál mát még égy kiqsit, Jani. Ne kápkoaj.* "Azt még sem* kérdeztem, hogy verdázik-e ez a ló, vagyis magyarul, húzza-e a kocsit? Ha nem, akkor nem kelL — Próbáld ki, annyit azonban mondhatok, hogy egyesbe nem sokat jártam veié. Ettől függet­lenül úgy megy, mint egy táltos. A próba mégsem sikerült, az állat az üres kocsit is alig akarta megmozdítani. Az üzletből nem lett semmi. A marhavásárban is váltako­zó szerencsével cseréltek gazdát az állatok. Volt. aki jól járt az újonnan vásárait tehénnel, volt aki rosszul. Mindezt persze, csak odahaza tudta meg az új gazda, mikor először megfejte tehenét. Szólád Mátyás, aki Lajosmizsé- ről utazott feleségével együtt a kerekegyházi vásárba, 15 ezer forintért vásárolt egy négyéves szarvasmarhát borjával együtt. — Csak beválna, mert nagy szükségünk van rá —, mondja, Szóládné. Tanyán élünk, és ott nem lehetünk jószág nélkül. Egyébként is, mióta az urammal összekerültünk, mindig volt te­henünk. ö a tsz-be jár, én meg fejek. Így megvan a konyhapénz, meg a gyerekeknek is dughatunk valamit, ha hazajönnek. A se­gítséget mindig szívesen fogad­ják. hiszen családosok. Nekünk is jó lenne, ha már itt lenne a szövetkezet teher­autója, üti fel a fejét Szólád Mátyás. Megígérték, hogy időben jönnek és legalább egy órát kér­nek. i — Rá se nézz, apa! Gyere hajtsuk oda az útmenti fához a tehenet. • , — Nei Cifra, gyerünk na!, — lendít egyet az állat tomporán gazdája, és az idős házaspár el­indult a fasorhoz. Számukra be­fejeződött a vásár. Kép és szöveg: Bóna Zoltán látogatók közt egyre több a munkás és a fiatal. Ehhez nagy­ban hozzájárultak a hónap ran­gos tárlatai. A következő hetekben szintén sok vonzó esemény várja az ér­deklődőket. A Magyar Nemzeti Múzeumban szakvezetés és film­vetítéssel egybekötött előadások lesznek. A restaurálás műhely­titkaiba is beavatják az érdeklő­dőket. A Szépművészeti Múzeum­ban az október 26-án kezdődő tárlatvezetési sorozaton — vasár­nap délelőttönként —, művészet- történészek kalauzolják a látoga­tókat. A nagycenki Széchenyi Múzeumban a Széchenyi István nevét viselő szocialista brigádok vetélkedőjét rendezik meg októ­ber 27-én, a győri Xantus János Múzeumban — ahol a múzeumi történelemórákat kezdeményez­nék '— október 22-én bemutató - tanítást tartónak általános Isko­lai és gimnáziumi tanároknak. • Alig három hónap van még a negyedik ötéves tervbőL 'Nem hosszú idő ez és bizonyára a gazdálkodó, termelő egységek ve­zetői már látják, hogy teljesíteni fogják-e célkitűzéseiket vagy pe­dig lemaradnak az eredetileg ter­vezett' munkával. Legtöbb vál­lalat üzem, gazdaság, kereskedel­mi vállalat sto., azonban szink­ronban van az 1971. január else­jén indult tervvel, s nincs szük­ség arra, hogy hajrát diktáljon dolgozóinak a teljesítés érdeké­ben. Természetesen most is van­nak, lesznek olyanok, akik ha­marabb teljesítik a tervet és no­vember végén, decemberben már a következő ciklust kezdik meg. Az ideális helyzetet az jelen­tené, ha egyetlen vállalat, tanács* gazdaság sem kényszerülne az év végi hajrára, ha pontosan be tudná tartani a határidőket. Az még „megbocsátható” ha előre dolgozik. Mondhatná valaki, hogy az országnak, a Bács-Kiskun me­gyeieknek is nagv gyakorlatuk van már a tervgazdálkodásban, hiszen közel negyedszazada így dolgozik az ipar, a kereskedelem stb. Csakhogy ez korántsem olyan egyszerű, mint gondolná az em­ber. A fejlődés dialektikája úgy­szólván napról napra felszínre hoz olyan jelenségeket, körül­ményeket, amelyeket a terv ké­szítői nem láthattak előre, de amelyeket mégis meg kell oldani éppen az előrelépés* a fejlődés töretlensége érdekében. Nem va­lamifélé bizonytalansági tényező ez. de hatása nem tervezhető ab­szolút pontossággal. • Ezek szerint mégis szüksé­gesnek mutatkozik az utolsó hó­napok hajrája? Nem.- Ezt éppen ezek a vállalatok, tanácsok, tehát egy-egy termelő egység, egy-egy település kommunális, egészség- ügyi, kulturális fejlesztésén mun­kálkodó testület bizonyítja leg­jobban, ahol egyensúlyban van­nak a tervvel, netán ahhoz ké­pest némileg előbbre is járnak. Mi a titka, egyáltalán van e tit­ka ennek az egyre több helyen tapasztalható, mindenképpen kí­vánatos és dicséretes jelenségnek. Titokról aligha volna helyes beszélni, hiszen nem másról van szó, mint a mostanában oly sok­szor emlegetett munka- és üzem- szervezésről, a munkaidő jó ki­használásáról, a gépállás csök­kentéséről. Ehhez azonban nem csupán üzemszervezési szakem­berre van szükség a termelő hewi lyeken, hanem arra is, hogy „ólam jozottón” funkcionáljon az üzemig a munkahelyi demokrácia. Atbq hoz, hogy például egy vállalatig nál az igazgatótól a segédmunií teásokig — ha nem is hasonlat részletességgel —, mindenki is-jr merje a saját feladatán túl aj vállalat egészének tervét, szánni dékát, lehetőségeit, s maga is^ já-n ruljon, járulhasson hozzá az úgy^ nevezett rejtett tartalékok feltá­rásához, kihasználásához. • Ez a szervezett keretekbehj működő, üzemszerűen ' dolgozój munkahelyeken még viszonylag, könyen megvalósítható. De pél­dául egy-egy községben, város­ban, ahol a fejlesztési tervek, megvalósításában a vezetés sza-_, mit a lakosság aktív közreműkö-v désére — már nem ilyen egysze­rű a helyzet. Viszont éppen a megyében tapasztalható nem is egy olyan példa, hogy a lakos? ság önmaga vállal kötelezettség get a község, a város fejlesztés«1 érdekében. Az ilyen önkéntesség­nek természetesen nagy előisko- lájá van. A lakosság hozzászokj, kott ahhoz, hogy számítanak vé^ leményére, javaslatára, bírál» megjegyzésésre és munkájára is. Az ilyen településeken, az ilyen-, üzemben, gyárban, vállalatnál- stb., nincs szükség a hajrára^ mert a munka ütemesen haladt januárban és augusztusban is? .Nincs szükség túlórákra, szalad^ gálásra, mert az üzemszervezés — anyagellátás, a munkaidő jő kihasználása, a kapun belüUr ; munkanélküliség felszámolása, aá állásidő megszüntetése, a minős ség magas mércéjének a bétám tása — biztosíték arra, hogy! „pontosan, szépen” menjenek a dolgok. Ehhez hozzá van szokva, ezt igényli a munkáskollektívsb természetesnek tartja, hogy mán a tervciklust, áz évet nem lázi? tással kezdi. Az ilyen szemléleti hez és magatartáshoz azonban csak ott lehet hozzászoktatni az embereket, ahol a vezetők példát mutatnak a fegyelemből, a mun­kaidő kihasználásából, a takaré­kosságból. Ez pedig törvény: » szocializmus építésének törvénye. • Ahol ez a törvény élő és ele^ ven hatóerő, ahol az öt év alaté ennek mindig érezték, egymássá® éreztették tisztaságát, sérthetet­lenségét^ ott nincs szükség év véj gf* Hajrára. G. S. I 1 Tudnivalók az őszi BNV-rő 1 A Dobi István úti Budapesti Nemzetközi Vásárközpont terü­letén ma nyitja meg kapuit a fo­gyasztási cikkek nagy nemzetközi kínálatát bemutató második őszi szakosított Budapesti Nemzetközi Vásár, amelyen hazánkkal együtt 24 anszág és Hongkong csaknem ezer kiállítója tárja fel kínálatát, újdonságait hatféle szakmai cso­portosításban: .az, öltözködés,, az otthon, a háztartás, az élelmezés, a szabad idő és a közlekedés szektorában. A 9 napon át nyitva tartó vá­sárt naponta délelőtt 10 órától délután 7 óráig, a korábbinál égy órával tovább tekinthetik meg a látogatók. ;A nemzetközi be­mutató első felében, október 15- től .19-ig egész napon át a nagyközönségé a vásár, és a má­sodik „félidőben”, október 20-tól 23-ig kerül sor a szakmai prog­ramra, a szakmai napokra, ami­kor délelőtt 10 órától délután 2 óráig csak a szakemberék tekint­hetik meg a vásárt, más látoga­tók csak délután két órakor lép­hetnek az őszi BNV területére. A nagyközönség részére a be­lépőjegy ára változatlanul 15 fo­rint. A HUNGEXPO ezúttal is kibocsátott fémérméket, amelyek belépőjegyül szolgálnak, a bejá­ratoknál feállított pénztáraknál lehet megvásárolni, és a kapuk­nál felszerelt automatákba kell bedobni. A szakmai programokra a vál­lalatok jelentős része már előre beszerezte a szakmai jegyet. A napi egyszeri belépésre alkalmas szakmai jegy ára ezúttal is 00 fo­rint, a napi egy látogatásra érvé­nyes szakmai bérlet 300, az ál­landó belépő pedig 1000 forint­ba kerül. Az általános iskolásod az ipari tanulók és egyéb iskw Iák tanulói, továbbá a katonák1 belépőjegye csoportos látogatás esetén személyenként 5 forint. Az őszi BNV vidéki látogatói 33 százalékos menettérti utazási kedvezményt vehetnek igénybe. A MÁV bármelyik vidéki pénz­táránál megvásárolhatják a ked£ vezményes menettérti jegyet, de visszautazás előtt a BNV 3. sfeá- mú kapujánál levő MÁV-kiren- deltség pavilonjában le kell bé­lyegeztetni, mert enélkül a me­nettérti jegy a visszautazásra nem érvényes. Budapesten, az eddig is meg­szokott járatokkal: földalatti vas­úttal, autóbusszal, villamossal« továbbá iránytaxin közelítheti® meg a látogatók a vásárközpon­tot. BNV-ROL — TANÁCSADÁSRA ! Háztartási gépek és helyes alkalmazásuk # Mustra közben. „Tudja ün, mi az ERGONÓ­MIA?” — kiabált rám egy öles plakát az utcáról. Töredelmesen bevallom, nem tudtam. Annyi mindent kell tudni mostanában a szegény émbernek, hogy elkelne otthon egy kis házi komputer, ami a tisztázott és tisztázatlan fogalmait rendbe tartaná. Na, igen, de mi van akkor, ha nem értek a komputer kezeléséhez, rossz gombot nyomok meg, s "azt is kitörlöm a tudatomból, ami nagynehezen befészkelődött? — Erről van szó! — közölték a KGM Ergonómiai Bizottságá­nak lelkes képviselői —, hogy az emberek már mindent gépesíte­nek, csak éppen bánni nem tud­nak rendesen az őket segíteni hivatott gépekkel. Erről nekem, rögtön eszembe jutott az a rendkívül praktikus konzervnyitó, amelyet diadalme­netben vittejn haza, s azóta is vitrinben őrzöm, mert képtelen voltam megtanulni a használatát. Fő, hogy van, mint az elektro­mos fogkefe, meg a pillekönnyű és a' sokféle .hőfokra beállítható villanyvasaló, amely megajándé­kozza a háziasszonyt a vasalás boldogító érzetével, csak éppen ezt a ruhán nem lehet észreven­ni. , — Ez is mind ergonómia — bó­logattak megértőén a szakembe­rek és ekkor kezdett valami de­rengeni. Ez valami műszaki pszi­chológia lehet, csak sokkal hasz­nosabb, .mert nem az emberek lelkében vájkál, ami sok esetben a vizsgálódókat kisodorja a va­lóság ködös perifériájára, ez esetben viszont arról van szó, ho­gyan lehetne összehangolni az ember és a gép egyre szövevé­nyesebb viszonyát? A, gépesítés már a legeldugottabb település, faluszéli házait is megérintette. Olyan ház nincs, ahol ne lenne kéznél mosógép, rádió, villany­vasaló, vagy hűtőszekrény, le­mezjátszó, hajszárító és a többi. A BNV az idén is kirukkol egy csomó újdonsággal, s a látogatók közül sokan éppen a vásáron kapnak kedvet egy új fajta kis­géphez, vagy olyan műszaki al­kalmatossághoz, amelyről: otthon derül ki, hogy a, kezelése milyen bonyodalommal jár. Vannak, per­sze nélkülözhetetlen kellékek is, mint például a gázkonvektor, en­nek a kezeléséhez előbb le kell tenni az artistavizsgát. Es sorol­hatnánk. Az ergonómiai bizottság egyik igen fontos feladata, hogy mind több olyan gép, készülék és bH rendezés kerüljön a háztartások­ba, amelyek valóban megkönnyí­tik a dolgozó nők háztartási mű­szakját. Ehhez szorosan kapcso­lódik az a célkitűzésük is, hog^ a gépek üzemeltetőit megtanítsd® a szakszerű és balesetmentes ke­zelésre. Ennek érdekében hétfőn kiálgi lítás nyílt Budapesten, a KG5f| Rákóczi úti Technika Házábatq „Ergonómia a háztartásban” —í címmel, amelyen 16 nagyválla| lat mutatja be az ergonómiai sza, bályoknak megfelelő, új háztar tási eszközeit. Számot adnak e?i_ zel kapcsolatos terveikről is, és ai vásár ideje alatt hasznos taná* csókkal látják el a háziasszo® nyokat. A kiállítás okóber 134-^1 19 között, mindennap 10 órától! 18 óráig tekinthető meg. Naponj ta tartanak szakmai tájékozta-, tókat, és filmvetítéseket. A lá­togatóknak' most végre arra i% alkalmuk nyűik, hogy elmondják véleményüket a háztartási gé­pekről, vagy akár az ajtózárak., kilincsek elhelyezkedésérőL Remélhetően ez az érdekes ta­pasztalatcsere meghozza majd a kívánt eredményt. V. Zs. Hajrá nélkül 0 Ne, Cifra, gyerünk na!

Next

/
Thumbnails
Contents