Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-09 / 237. szám

* • PETŐFI NEPE • 19TB. október 9. Az élet sürgeti a nemzetközi agráripari együttműködést Jurij Filipovics Kormnov professzor Kecskeméten A PETŐFI NÉPE KRESZ ISKOLÁJA SZERKESZTI GÉMES GÁBOR IRÁNYVÁLTOZTATÁS, IRÁNYJELZÉS (13.) Nemrég néhány napig hazánkban tartózkodott Jurij Fili­povics Kormnov professzor, aki Moszkvában a Szocialista Világrendszer Gazdasági Kutatóintézetének igazgatóhelyette­se. A közgazdász professzornak távaly egy igen érdekes könyve jelent meg, amelyet magyarra is lefordítottak. Címei A KGST-országok termelési szakosítása és kooperációja. J. F. Kormnov professzor vidéki körútját Kecskeméten kezdte a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Ku­tatóintézetének vezető munkatársai társaságában. A Magyar Közgazdasági Társaság Bács-Kiskun megyei Szervezetének kérésére előadást tartott a Tudomány és Technika Házában^ Referátumának témája: az agráripari komplexumok kialakí­tásának időszerű közgazdasági kérdései. Az előadás előtt beszélgettünk a neves közgazdász profesz- szorral, aki felhatalmazta munkatársunkat, hogy referátumá­nak néhány részletét ismertessük. — Napjainkban a KGST-orszá. gok — miközben jelentős ered­ményeket érnek el a termelőerők fejlesztésében — a gazdasági irá­nyítás tökéletesebb módszereire való áttérés időszakát élik. Meg. oldást keresnek azokra a felada­tokra, amelyeket a tudományos technikai forradalom vívmányai­nak fokozott alkalmazása a társa­dalmi termelés hatékonyságának maximális fokozása állít eléjük. Ilyen körülmények között objek. tlv szükségszerűség, hogy az együttmőködésben új, hatéko­nyabb formákat és módszereket alakítsunk ki, a meglévőket -pe­dig tökéletesítsük, — hangoztat­ta bevezetőjében. Az agráripari - kooperációkról szólva több fontos megállapítást , tett: — Már a Kommunista Kiált, ványban található utalás a mező- gazdasági és az ipari üzemek egyesítésére. Az agráripari együtt­működések a termelés társadalma­sításának folyamataként értékel, hetők. A szocialista és a kapitalista országokban egyaránt létrejön­nek, társadalmi rendszertől füg­getlenül. A termelőerők fejlődé­sével együtt alakulnak ki. A tu­dományos és a technikai forra­dalom hatása a mezőgazdaságban is érvényesül. Ez utóbbi terme­lésének fejlődése attól függ, hogy miiként halad előre a tudomány és a technika. Egyes országok műszaki fejlettsége határozza meg, mennyi vegyszert, gépet kap a mezőgazdaság. Magyarországon gazdag tapasz­talatok vannak már az ipán és a mezőgazdasági üzemek együttmű. ködésére vonatkozóan. Kooperá­ciók sokfélesége alakult ki. Együttműködnek egyes termelé­si ágazatokban az állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek, ki­alakult a közös vállalatok, vállal­kozások, és a társulások egész sora. Éppen az együttműködés sok­félesége miatt nehéz meghatároz­ni az agráripari komplexumok terminológiáját. Egyes országok, ban más-más elnevezések szület­tek. A szovjet tapasztalatokról a következőket mondotta: — Nálunk elsősorban Észtor­szágban, Belorussziában, a rosz- tovi kerületben, Moldáviában ala­kultak ki jelentősebb ipari-mező­gazdasági együttműködések. A szakosítás, a gépesítés nyomán számottevően csökkent a munka, ráfordítás, többszörösére nőtt a termelékenység az állattenyésztő telepeken, a növénytermesztésben egyaránt. A KGST-országokban a legfőbb feladatok között szerepel a hús­termelés növelése, a zöldség- és gyümölcstermesztés fokozása, az élelmiszeripar fejlesztése, az el­látás javítása. Ezekben az ágaza­tokban különösen érdekes a nem­zetközi együttműködést erősíteni. Számos lépést tettünk már, Ma­gyarországgal is egyre erősödő kapcsolatok alakultak ki. A ter­melési rendszerek iránt a Szov­jetunióban igen nagy az érdek­lődés. Igyekszünk hasznosítani a magyar tapasztalatokat, töb­bek között a bábolnaiak által kezdeményezett kukoricatermesz- tési és állattenyésztési rendszert akarjuk meghonosítani. Az együttműködés keretében mezőgazdasági gépeket, vetőma­got adunk Magyarországnak. Egyes gépek gyártásában is koo­perálunk, közösen próbáljuk ki azokat, és így tovább. Még kevésbé tanulmányozott terület a nyugat-európai kapita­lista országok szakosodásának és kooperációjának problémaköre. Nyilvánvaló, .hogy az ottani ag­ráripari együttműködések gya­korlatában is találhatunk bizo­nyos racionális elemeket, amelye­ket hasznosítani lehetne a KGST- országokban is. A professzor végezetül hangoz­tatta: — A nemzetközi agráripari együttműködési rendszert a KGST-országok között tovább le­het fejleszteni. Az élet sürgeti, hogy keressük meg azokat a leg­hatékonyabb- variánsokat, a leg­általánosabban alkalmazható módszerekét, amelyek elősegítik a fejlődést. Sok-sok munka vár még ránk, hiszen tartalékainkat nem aknáztuk ki. Lehetőségeinket és helyzetünket meghatározza és megkönnyíti, hogy a szocialista rendszer ma- gasabbrendű társadalmi forma, vi_ ■ lágrendszer, alkalmunk van élni a nemzetközi munkamegosztás előnyeivel. K. S. Ingázók Jó vagy rossz az ingázás? (3.) Az épülő gellérthegyi víztárolónál • A gellért­hegyi víztároló építése új szakaszba érkezett. - Megkezdték az egyik 40 ezer köbméteres medence oldalfalainak építését és a másik ugyancsak 40 ezer köbméteres medence fenék­lemezeinek elhelyezését. Az Építőipari Tudományos Egyesület szakmai látogatást szervezett a Népstadion nagyságú építkezés megtekintésére. [«sgspSs Brigádtanácskozás • Az olyan elképzelés, amely hatalmas gyártelepeket álmodik a technikái bázisoktól) a közlekedé­si gócpontoktól távoleső, a jórészt --csak szakképzetlen munkaerővel rendelkező, és legfeljebb csak közjogilag kinevezett kisvárosok­ba, vagy amely modem nagyüze­mek létesítését reméli a közsé­gekben — csupán illúzió. Ami­kor a falvak erőteljes iparosítá­sához fűzött megalapozatlan vá­gyakat kívánjuk eloszlatni és fi­gyelmeztetünk a hatékony gaz­dasági fejlődést gátló túlzott és megalapozatlan . decentralizáció veszélyeire, akkor korántsem azt az álláspontot képviseljük, hogy a magyar ipar történelmileg ki­alakult sajátos koncentrációja a harmonikus gazdasági növekedést szolgálná. A 60-as évektől kez­dődő decentralizálás a kiáltó aránytalanságokat kívánta korri­gálni, mind az ipari üzemek ki­rívó fejlődésbeli különbségek te­rén. Ennek a folyamatnak során több munkahely a munkaerő után „ment”, azonban ez koránt­sem eredményezte azt, hogy szá­mottevő mértékű kiegyenlítődés jött volna létre a hagyományo­san ipari és a tradicionálisan me­zőgazdasági területek között. Tehát a régi centralizált ipar- telepítési politika reformja, vál­toztatása sem szüntetheti meg az ingázást. A fő tendencia tovább­ra is az maradt, hogy elsősorban a munkaerő megy az ipari lehe­tőségek után,' nem pedig fordít­va. Jó közlekedéssel azonban sor­ban csökkenthető az ingázók nagy részét ma még súlyosan tér. helő utazási idő. De az ingázás­sal együtt járó társadalmi prob­lémák természetesen nem orvo­solhatóak csupán a közlekedés korszerű fejlesztésével. 0 Az ingázók számát növelte az is, hogy sokféle — i objektív és szubjektív — ok gátolta az új munkások városlakóvá válását. Ebben nemcsak az fejeződött ki, hogy az utóbbi évek során kis­mértékben nőtt csak a városba véglegesen letelepedők aránya, hanem az is, hogy- főiként a ha­gyományos városok elég nehezen tudták városlakóvá hasonlítani, formálni az újonnan érkezette­ket. A városiasodásnak azonban nem egyedüli formája a községi lakosoknak a városokba költözé­se, hanem egyedüli formája a községi lakosoknak a városokba költözése, hanem ugyancsak alap­vető követelmény maguknak a községeknek a városiasodása, ur­banizációs fejlesztése. S ebben szerepük lehet az ingázó munká­soknak is, akik a falu és a vá­ros közötti szüntelen érintkezés­sel, csereforgalommal átvihetik a falusi közösségekben a városi életmód bizonyos elemeit is. Az ingázás eme progresszív vonatko­zásáról igen kévés szó esik né­ki ok, jollefiet az* ingázás nemcsak a „fekete vonatot" hózza létre. Az ingázók nemcsak társadalmi normákat megszegő magatartást plántálhatják át a falvakba — ahogy azt jó néhány publicisztikai írás egyoldalúan ábrázolja, erő­sen felnagyítva a sötét színeket — hanem a városias életforma iránti igényt is élesztgethetik, egyszersmind szélesíthetik, tágít; hatják a falusi lakóhelyi közös-' ségek látókörét. A községekből a városokba já­ró munkások tehát bizonyos prog. resszív szerepet is tölthetnek be a falvak életében. Nyilvánvalóan számolnunk kell azonban azzal, hogy az ingázók életformáját kedvezőtlenül befolyásoló ténye­zők e lehetséges és kívánatos társadalmi szerep ellenében hat­nak, illetve egyesek egyértelmű­en gátolják ennek érvényesülé­sét. Ilyen visszahúzó erejű ténye­zőnek tartjuk például a tartós tá­volsági ingázást, a családi kör­nyezettől való elszakadást vagy a családdal való kapcsolatok erős lazulását, a kulturált életmód alapelemeit sem biztositó rossz lakáskörülményeket, amelyekkel a tartós távolsági ingázók zömének be kell émiök. • Sokféle gazdasági, társadal­mi intézkedés^ szociálpolitikai irányelv érvényesülése javíthatja meg gyökeresen a közel másfél millió ingázó helyzetét, életkörül­ményeit. Mindezek felsorolására itt nincs terünk, csak jelezzük az általunk legfontosabbnak Ítéltek egyikét másikát. Így elsőként em_ lítjük a valóság ismerete étlapján nyugvó és a gazdaság dinamikus fejlődését elősegítő ipartelepítési, területfejlesztési politikát, amely elsősorban kis- és középüzemek vidékre telepítésével szolgálhat­ná a mezőgazdaságból felszaba­duló munkaerő elhelyezkedését; a tervszerű, intenzív városfejlesz­tést, a falusi települések közelí­tését a városi települések szint­jéhez, a közlekedés erőteljes fejlesztését Végül, de nem utol­sósorban az egyén, a család, a nagyobb közösség szempontjából egyaránt káros hatásokat kivált, ható tartós távolsági ingázás csökkentését. • Es ami a legfontosabb: e jobbítási törekvés akkor lehet igazán eredményes, ha felöleli, átfogja az ingázók életkörülmé­nyeit meghatározó tényezőket, mert csupán egy-egy területre irányuló erőfeszítéssel nem lehet e téren sem érdemlegesen előbbre lépni. Manák Katalin—Ladányi János (Vége.) A bajai Augusztus 20. Terme­lőszövetkezetben már hagyomá­nyai vannak a szocialista brigá­dok tanácskozásainak. Itt nem csupán az eredményeikről szá­molnak be, hanem sok hasznosít­ható javaslat is hangzik el, amit a szövetkezet párt- és gazdasági vezetősége figyelemmel kísér. A napokban tartotta féléves ta­nácskozását a szocialista brigád­vezetőkből álló kollektíva, amely az idén már 24 brigád gazdája. A jelenlegi brigádokban 218-an versenyeznek, ezek közűi 151 nő­dolgozó. Babinyecz Lajos vérsenybizott- sági elnök összefoglaló jelentésé­ből kitűnt, az idén a tavalyinál tartalmasabbá vált a szocialista brigádok munkája. Az Augusztus 20. Termelőszö­vetkezetben — mint másutt is — az idén fokozottabb követelmé­nyeket állítottak maguk elé a szocialista brigádok. A tartalmi munka javulását tükrözi az Ls, hogy az idén az eredmények ki­egyenlítettek, a közepesek is fel­sorakoztak az élvonalba. Kiváló eredményeket értek el a takaré­kossági mozgalomban is. Az év elején vállalt. 945 ezer forint megtakarításból szeptember vé­géig több, • mint 800 ezer forintot takarítottak meg. Lényegesen csökkent a benzin- és a gázolaj - fogyasztás. Lusztig Ottó elnök, a szövetke­zet vezetősége nevében elisme­réssel szólt az őszi betakarítás­ban részt vevő kombájnosokról, akik nem egy esetben erejüket meghaladó .munkát végeztek, hogy kihasználják a jó időjárás adta lehetőségeket. A brigádvezetők felszólalásuk­ban szóltak azokról a többlet- munkákról is, amit saját jószán­tukból, a közösség érdekében vé­geztek a brigádok tagjai. Hall­hattunk éjfélbe nyúló baromfi­kiszállításról, vagy arról, hogy az asszonyok maguk szögezték össze a göngyöleget, csakhogy fennakadás ne legyen a szállí­tásban. . Mindezekről szerényen, tettek említést a brigádvezetők, a felszólalások összességükben mégis azt tükrözték, hogy a ba­jai Augusztus 20. Tsz-ben egyre nő a .tartalmi értéke a szocialista brigádok munkájának, amit a szövetkezét, vezetősége is lépten- nyomon az elismerés legkülön­bözőbb formáival honorál. Az Augusztus 20. Termelőszö­vetkezet szocialistabrigád-veze- tőinek ezen a tanácskozásán nem történt tpeg a szokásos rangsoro­lás, ezt ‘ az év végéire hagyták. Az elhangzott felszólalások mind azt bizonyították, hogy a szocia­lista brigádokra a továbbiakban is bizton lehet számítani és az év hátralevő részében éppoly de­rekasan helytállnak, mint az el­telt kilenc hónapban . Sz. F. 1. ábra. 2. ábra. „(1) Járművel irányt változtat­ni (a terelővonalat átlépni, for­galmi sávot változtatni, vagy a korábbi haladási Iránytól egyéb­ként eltérni) csak úgy szabad, hogy az az egyenesen haladó járműveket ne veszélyeztesse.” Ez a szabály a jelenlegihez képest igen jelentős eltérést tar­talmaz. Az új jogszabály meg­szünteti az úgynevezett flkt(v irányváltoztatás fogalmát, amely miatt a jelenlegi arra kénysze- /ríti a járművezetőt, aki gyakor­latilag egyenes irányban hagyja el a balra kanyarodó főútvona­lat, hogy jobbra irányjelzést ad­jon. Az alapelv tulajdonképpen a következő: az változtat irányt, aki., az addigi. haladást méghatár., zó terelő vonalat átlépi, vagy a haladási rltt^$tój> geometriailag eltér. Az új szabály csák a ve­szélyeztetés tilalmát «mondja ki, az irányt változtató járművek számára. Nem irányváltoztatás például az útkereszteződésben a keresztező úttest terelő vona­lának átlépése, vagy az elkanya­rodó főútvonalról egyenes irány, ban történő kilépés sem. A terelő vonalat átlépő, jármű tehát mindig irányt1 változtató­nak minősül, s forgalmi sávot az változtat, aki az addigi haladási irányától ténylegesen eltér, nem követi a kanyarodó úttest vonal- vezetését. Erre ad magyarázatot a zelső ábra, ahol is a jobboldali jármű kénytelen sávot változ­tatni, de nem veszélyeztetheti az egyenesen haladót. A következő (2. ábra) arra ad magyarázatot, hogy bár a járművek eltérnék haladási irányuktól, mégsem vál. toztatnak sávot, hiszen a terelő vonallal megközelítően párhuza­mosan haladnak. Az irányváltoztatás és a beka- nyarodás fogalma — mint az el­mondottakból is kiderül — nem esik egybe, ugyanis nemcsak Irányt lehet változtatni beka- nyarodás nélkül, han$m lehet be. kanyarodni irányváltoztatás nél­kül is. (Például elkanyarodó fő­útvonalnak egyenes irányban történő elhagyásakor.) Nem irányváltoztatás természetesen a kanyarodó úttesten a képzelet­beli, vagy megjelölt felezővona­lával történő párhuzamos hala­dás. „(2) Az irányváltoztatást — a művelet előtt kellő Időben meg­kezdett és annak befejezéséig fo­lyamatosan adott — irányjelzés­sel kell jelezni.” „Egyszemélyes" A gépjárművek jelenlegi bo^ nyolultsági fokán az egyes hi­baforrások megkeresése csak egyre jobb, pontosabb és prak­tikusabb kezelésű műszerekkel lehetséges. Ezek egyike a ké­pen látható kompressziómérő, amellyel egy ember is nagyon egyszerű módon megállapíthatja az egyes hengerek belső nyo­mását. A hagyományos komp­resszióméréshez ugyanis két dol­gozó szükséges: az egyik a nyo­másmérő csatlakozóját a kivá­lasztott motorhenger gyertyanyí­lásába tartja, a másik pedig az indítómotort működteti. Az új Bosch-gyártmányú kompressziómérő összekötő veze­tékét rögzíteni lehet a gyertya­Az elkanyarodó föútyónal kö­vetése nyilván nem bekanyaro- dás, de éppen a félreértések el­kerülése érdekében, mint ezt a 3. ábra is mutatja, a kialakult gyakorlat megkívánja az irány­jelzést, ha valamilyen okból félreérthető lehet a ‘ továbbhala­dási seándék irárvya. Az eVkitny^a rodó főútvonal követésekor te­hát irányjelzést kell adni, áWn a főútvonalat egyenes irányban elhagyónak nem kell jeleznie az irányt. Bonyolult útkeresztező­désnél, ahol kétséges lehet, hogy a jármű ’ melyik úttest képzelet­beli felezővonalán halad tovább párhuzamosan, terelővonalak hiá­nyában valamennyi ' lehetséges haladási irány követésekor irány- ‘ jelzést kell adni, még akkor is, ha valamelyik irány főútvonal­ként van megjelölve. Ezt bizo­nyítja a 4. ábra. A körforgalom­ba való behaladást csak akkor kell irányjelzéssel jelezni, há az menetirány-változtatással jár. A veszélyeztetés tilalma az irány- változtatás esetében annyit je­lent, hogy az egyenes Irányiján közlekedő járművek veszélyhely­zetet elő nem idéző zavarása ezen túl (pl- előzés utáni Visz- szasorolásnál) kifejezetten meg­engedett. A kellő Időben adott irányjelzés akkor szabályos, ha ezt a többi jármű féktávolságon kívül észleli. Szabálytalan a ko­rai irányjelzés, mint azt 5. áb­ránk mutatja, hiszen az elsőbb­ségadásra kötelezett jármű veze­tője jogosan kezdi meg a kika­nyarodást, mert félrevezethető irányjelzést kapott. „(3) Az irányjelzést i fényjelző készülékkel, Ilyen készülékkel jel nem szerelt jármű esetében , pe­dig karral vagy jelzőtárcsával kell adni, oly módon, hogy az élőiről, hátulról és a megfelelő oldalról jól látható legyen.” Ebből következik, hogy zárt kocsiszekrényű gépjárműből csak a balra kanyarodás szándéka je­lezhető kézzel. kompressziómérő nyílásban. Ezután kell a diag­ramtárcsát a készülékbe ^he­lyezni, majd a motort megfor­gatni. A kompressziómérő fél is jegyzi az adatokat, így gyorsan minősíthető a motor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents