Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-09 / 237. szám

1975. október 9. • PETŐFI HEFE • 8 Népköztársasági ösztöndíjasok — Ha valaki a harmadik és a negyedik félévben is jelesre vizs­gázik, akkor' népköztársasági -ösztöndíjra pályázhat — mond­ja' Garics János, a kecskeméti kertészeti főiskola harmadéves hajLlgatójá. Az idén ketten, kap­ták meg a havi .ezer-ezer forin­tot egy évfolyamtársammal. Ta­lán menjünk be a gyümölcster­mesztési tanszékre, szólok Torma Zsuzsának is. Az első emeleti, szépen beren­dezett, tiszta tanári szobában stíl- szerűbben folytatódott a beszél­getés. — Hogyan lesz valakiből kiváló diák? r- A kertészeti szakközépisko­lában is ötös voltam, ennek el­lenére ' nem állítom, hogy ez a mostani ennek egyenes következ­ménye. Kell egy kis tudás, de jó ad ág szerencse is. Persze, az év­közi rendszeres tanulás elen­gedhetetlen. A zárthelyi dolgoza­tok írására felkészülök, ezen­kívül rengeteg szakkönyvet és folyóiratot olvasok. A szemináriu­mokra és az előadásokra pedig eljárok,-rt- Gondolja, mint jeles tanuló­nak könnyebb lesz állást talál­nia? 1 —Bízom benne, mert már hív­tak a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezethez. Mire végzek megnősülök, és ott lakást Is ígértek. így nem megyek visz­aza Jászkísérre, ahol tulajdon­képpen lakom. Miközben inggombjával bíbe­lődik, a mosoly egy percre sem tűnik el arcáról.' ‘ Szavai mégis határozottak. — Igyekszem a mezőgazdasági tudományokkal is lépést tartani. Az idén megválasztottak a Ma­gyar Agrártudományi Egyesület megyei ifjúsági helyi csoport­jának vezetőjévé és ez kötelez. Egy-egy fontosabb témakörben szakelőadókat is meghívunk a fő­iskolára, és elősegítjük, hogy a hallgatók a megyei szervezet előadásairól se hiányozzanak. — A szakmai előadásokon kí­vül a kultúrával is foglalko­zom — veszi át a szót Torma Zsuzsa. — Az agrárértelmiség­nek a falu kulturális életének fellendítésében is szerepet kell vállalnia. Ezt nem azért mondom, mert mostanában erről divat be­szélni, hanem mert így is ér­zem. A főiskolán sokszor szerve­zek zenei előadásokat. —i A munka mellett is tudja majd folytatni? — Ha sikerül, a csányi TO- MATOCOOP irodához megyek dolgozni. A falu közel van Hat­/ vanhoz, ahol lakom és úgy gon­dolom, ez könnyít Közéleti em­berré akarok válni. A községben talán lesz alkalmam az emberek kulturális életének szebbé téte­lére. — Továbbtanulásra is gondol? — Ha sikerül, elvégzem a kertészeti egyetemet és nyelveket tanulok. A gimnáziumban angol tagozatra jártam és ennek már most is hasznát veszem. A mun­kahelyemen pedig egyenesen szükségem lesz erre, mert külföl­di cégekkel is kapcsolatot tar­tunk. Szeretek olvasni, zenét hallgat­ni és utazni. A nyáron egy bel­giumi építőtáborban voltam há­rom hétig. Jó volna minél több országot és embert megismerni, hogy saját tapasztalataim alapján alkothassak képet a világról. Béna Zoltán Jakováli Hasszán dzsámija Amikor a pécsi minaret erké­lyéről utoljára zengte világgá a müezzln, a mohamedáií pap Al­lah dicsőségét, a menekülő törö­kök egyike sem gondolta volna, hogy 288 esztendő múltán újra kitárja kapuit Jakováli Hasszán dzsámija. Pedig így történt, s az, ünnepélyes megnyitóra az V. nemzetközi török és iszlám mű­vészeti kongresszus több száz résztvevője Jelenlétében került sor a napokban. Ezzel kapcsolat­ban a következőket írja a DU­NÁNTÚLI NAPLÓ: Európa legészakibb török kori mecsetje és a hozzá tartozó mú­zeum gazdag felszerésével tel­jes és híj keresztmetszetét adja a másfél - százados magyarországi török életnek. A dzsámi falain a mdhamedán vallás szent köny­véből vett idézetek olvashatók. A szemlélő láthatja a szószéket, a Korán elhelyezésére szolgáló asztalkát, a külön a nők részére készült emelvényt, valamint a kürszüt, ahonnan az imám a Ko. ránt magyarázta az igazhitűek- nek. A kiállítási tárgyak között vannak azok a török korból szár­mazó edények is, amelyek az egyik pécsi pince helyreállítási munkái során kerültek elő. A turisták a mecset két eredeti tartozékával nem találkozhatnak csupán. A torony ugyanis, amit arra méreteztek, hogy egy ember naponta ötször felbaktasson a szűk csigalépcsőn, s visszajöj­jön, belefáradt a nagy idegen- forgalomba. Es hiányzik innen á rituális mosakodóhely is, mert a csurgójára ráépült a városi kórház. Mindezektől függetlenül várható, hogy különösen a Bal­kán vidékéről érkezők közül so- kán-vidékről érkezők közül so- így a baranyai megyeszékhely egyik leglátogatottabb muzeális létesítménye lesz. ÉRDEMES MEGNÉZNI Aranykincsek és kerámiák Két kiállítás az ősi Peruról Hatalmas sor kígyózik a Nem­zeti Múzeum bejárata előtt, az érdeklődők százai várják, hogy befussanak--abba<na három te-' rembe, ahol nálunk első alkalom- m&l láthatók Peru antik és ti­tokzatos civilizációinak csodála­tos ■ aranykincsei. A várakozók izgatottak. Sok szó esik az in­kák mesés gazdagságáról, a nap­istennek - bemutatott emberáldo­zatokról, érződik, hogy sokan olvasták'1 az ősi Peruról szóló le­írásokat, regényeket, s most bor- zongva várják milyen is lehet az az arany, amelyhez mágikus val­lási szertartások emléke és az ezektől elválaszthatatlan vér ta­pad. Az arany és vér misztikus káp- rázata aztán szertefoszlik a tágas termekben, s helyette ugyanaz az izgalom fogja el a nézőt, amit akkor érez, ha évezredek mesz- szeségéből érkező, üzenő tárgyak, emberkéz-munkálta szépségeibe feledkezik. E kincseknek nem­csak az a legfőbb értékük, hogy színaranyból készültek — a ma­guk idejében az arany nem is bírt akkora értékkel, mint amek­korát napjainkban tulajdonítunk néki — hanem a magasszintű fémtechnikára valló megmunká­lás, a formázás biztonsága, a tűz mesteri alkalmazása és az öt­vösművészeti remeklés, amely az egykori civilizációk életéről ad hírt. Aki járt Görögországban, s lát­ta a mykénei kultúra páratlan szépségű aranytárgyait, arany­lapokból domborított halotti maszkjait, meglepő rokonságot fedezhet fél a perui ötvösművé­szettel. Volt-e kapcsolat a ho- málybavesző múlt őskultúrái kö­zött, tudtak-e egymásról? — ezt ma mégá. tudósok ^találgatják. Perdöntő bíüonyft^k nínck rá, a hasonlatosság legf&jébb arról győzhet meg mindenkit, hogy nem voltak és nem lesznek fajta szerint kiválasztódó magasabb rendű kultúrák. Mellékesen megjegyezném, hogy ugyanebben a múzeumban látha­tók a- honfoglalás korából szár­mazó magyar kultúrtörténeti aranyleletek is, és bár mesébe- illően szépek, látásukért még nem rohamozták meg a kiállító- termeket. Azon is érdemes el­gondolkodni, hogy amíg a perui aranykincseknek alig lehet a kö­zelébe férkőzni, egy hasonló té­májú, az ősi Perut sokoldalúan szemléltető kiállítás a Néprajzi Múzeumban, jóval kevesebb lá­togatót vonz. ' Pedig a lipcsei néprajzi mú­zeumtól kölcsönkapott anyag jó­val tágabb bepillantást nyújt az ősi Peru indiánjainak életébe. Meggyőz arról is, hogy kerámla- és textilművészetük vetekedett a fémtechnikával, ráadásul ezek az agyag használati tárgyak többet elárulnak a hajdani életmódról,, a hétköznapokról, mint az Ünnepi szertartások fényét emelő arany­ékszerek. A kettő egyébként szorosan összetartozik. Együtt is kell látni őket. Az aranyláncokból font tunikát és a madárdómonok tMl- díszes. szőttes öltözékét. A töl­cséralakú aranvóoharakat és egyszerűbb, köznapibb másukat agyagból és fából. A színarany • A bal oldali képen: szertartási aranykés, idollal, a Chimu- kultúrábóL • Jobbra: egy szép, a Mochla­kultúra idejéből származó rajzos agyagpalack. Ezek a kerámiák művészileg a leg­értékesebbek közé tartoznak, amelyeket az ősi Amerika felmutathat. • Kondorkeselyű formájú aranyedény. áldozati tányért és a dísztelen cseréptálat, amelyből a péppé főzött babot ették fakanállal. A káprázatos aranykezeket és egy igazit, egy indián csontig szá­radt valóságos karait Így talál­tak író a régészek, a tengerparti homoksivatagban, sok ezer társá­val együtt, kiszáradva, de telje­sen épen. A forró és száraz si­vatag megőrizte és konzerválta az ide temetett ősöket, akik ter­mészetalkotta múmiaként kerül­tek napvilágra. Még egy félreértést is tisztáz­tak a tárlatok. Azt, hogy a perui őskultúra nem azonos az inkák­kal. Mindkét kiállítás jól érzé­kelteti, hogy az ősi Peru két és fél évezredes története számos kultúrát és stílust foglal magá­ban és az inka uralom a legutol-l só fázisa volt annak a történet- fejlődésnek, amelyben megkülön­böztethetők egymástól a Para- cas-, a Vlcus-, a Mochica-, a Nazca- és a Chimu-kultúra arany- és kerámiaremekei. Nyilvánvalóan sokan gondol­nak arra is, hogy hova tűnt a régi dicsőség, mit tudnak hozzá­tenni múltjukhoz a dicső ősök mai utódai? Fényképek, „ősinek” gondolt mai eszközök figyelmez­tetnek rá, hogy Peru meghódítá­sa a spanyolok által 1533-ban lényegében az uralkodó osztály kultúráját rombolta szét, de az egyszerű indián parasztok, pász­torok és halászok életében több­nyire a mai napig sem sokat vál­toztatott. Ugyanazokat az ősi indián kultúrnövényeket — ku­koricát, babot, burgonyát — ter­mesztik, és a tacllát, a régi tapo­só ásót sem váltotta fel még az eke. Évszázadok óta nem változ­tak a Titicaca-tó indiánjainak sásból kötött csónakjai, egyes fal­vakban ma is rendeznek mágikus táncokat, ma is hoznak italáldo­zatot, 1 sört vagy pálinkát, Pacha- mama földanyának. Így tágítja, mélyíti a Peru köré húzott bűvös aranykört mindkét kiállítás szép és tanul­ságos anyagának az egybevetése. Az ősi Peru remekművű kincsei, értékes hagyományai, a nemzeti t öntudatot kell erősítsék azokban,* akik az évszázados gyarmati el­nyomás miatt megrekedtek az ősi állapotokban, ami pár ezer éve még virágzó kultúrákat terem­tett, de ma már útjában áll szá­mos sürgető technikai és társa­dalmi újításnak. A múlt értékei erőt, önbizalmat adnak,.ha újak­kal gyarapítjuk, de a legszebb aranykulccsal sem megyünk sok­ra, ha a jövő kapuját felnyitó zár berozsdásodik. Számunkra ez a kulcs Peru kapuját tárja fel, az ősi, titok­zatos legendákkal övezett orszá­gét, amely eredetének meszi re­ragyogó fényeivel nem feledteti, nének sötét árnyékait. Ezért is sőt még élesebben kiemeli jele-' így érdemes mégnézni mindkét kiállítás értékes tárgyait. Végezetül csak annyit: ameny- nyiben iskolák, üzemek, vagy tsz-ek csoportos látogatást ter­veznek, — ami nagyon ajánlatos lenne, — lehetőleg ne szombat— vasárnap menjenek, vagy esetleg előre jelentsék be érkezésüket a múzeumban. Máskülönben köny. nyen előfordulhat, hogy órákat töltenek él a bejutásra voló vá­rakozással. Megnyugtatásul kö­zöljük hogy az arany kincsek no­vember 2-ig megtekinthetők. Vadas Zsuzsa • *wi. Habakukk (Csermák Árpád) megnyeri a sakkjátszmát Fityisz. (Torma István) az udvari bolond ellen. ELŐADÁS — GYERMEKEKNEK őfenségéék a színházban • özv. Keszeg Adorjánná (Balogh Rózsa) és Zsuzs- ka lánya (Rlbár Eva) a bonyodalmakat okozó arany mozsártörővei. Egész képp kell nak lenni gyermekeid, adásnak, mint a felnőtteknek szóló színházi bemutatóknak. Sok, akár a fő­vonaltól füg­getlenül élő mozgás, váltó_ zatos helyszí­nek, valóságos és mégis elvont díszletek kel­lenek egyebek között a siker­hez. Ezt bizo­nyította vasár­napi matinéján a kecskeméti Katona József Színház társu- latának produkciója, Balogh Gé­za rendezésében. A gyermekszin. ház a Király és a halászleány cimü, a Giimm-testvérek mesé­je nyomán irt játékot adta elő a legifjabb közönség élénk ér­deklődésétől kísérve. A premier a közelgő NDK színházi hetek eseményeibe illeszkedett. A darab végén azok tapsolták pirosra a tenyerüket, akiknek a műveltségéhez még nem feltét­lenül tartozik hozzá, hogy tud­ják: a Grimm-testvérek első, 1812-es népmesegyűjteménye után a világon mindenfelé meg­indult az eredeti értékek, a fol­klór kutatása. Számukra fonto- sebb, hogy — kölcsönvéve Babits Mihály megállapítását az Európai irodalomtörténetből — gyűjtemé­nyük „minden nemzetbeli gyer­mekek kedvence”. A kedvencek közé tartozik A király és a ha­lászleány is — bergengóciabeli fordulataival, beszélő-játékos ne­veivel. A folyóból kihalászott arany mozsártörő először tömlőé­be juttatja özv. Keszeg Adorján. né szül. Csuka Hildát és Zsuzska lányát, hogy aztán mindenféle játékos feladvány után a trónra segítse az eszes halászlányt. Eközben természetesen az öntelt király és férj, XIII. Habakukk is jobb uralkodói és családfői belá­tásra tér. A gyermekek — mit lehet ten­ni! — olykor égetnivalóan rósz- szak, de főképp aranyosan őszin­ték a színházban. Izgágák a szé­keken, mintha óvodai vagy is­kolai termekben ülnének, s leg­szívesebben kergetősdit meg bú­jócskát játszanának szünet köz­ben a halk szavakhoz szokott emeleti folyosón és társalgóban. akárcsak a játszótereken. Ha tet­szik egy szójáték vagy mozdulat, mindig akad valaki, aki fölszól a színpadra a szereplőnek, hogy „maradj még”, bár annak már semmi dramaturgiai keresniva­lója sem lenne a színen. Legjob­ban tálán p, második gyermek­kort élő, őket elkísérő nagyszü­lők értik meg a szentségtörő vi­selkedést, no meg a művészek, akikben sok közös vonás van a gyermekek kitörő lelkesedésével. Miközben stúdiószínházbeli, prózai és operettszerepeikre ké­szülnek a darabban játszó színé­szek, feledhetetlen perceket sze­reztek a leendő felnőtt — ma még apróságokból álló -r- közön­ségüknek. Csornák Árpád — XIII. Habakukk királyi visszafo_ gottságából adódóan — inkább a nagyobbacskáknak tetszett. Az okos Zsuzska — Ribár Éva — kétségtelenül nagyobb népszerű­ségre tett szert, miután a szék­sorokban ülő óvodásokat és is­kolásokat is bevonta a fejtörő feladványok megoldásába. Harsá­nyabb eszközeivel méltán lopta be magát a szivekbe Torma Ist­ván és Budai László Fityisz, az udvari bolond, illetve a kerge főminiszter figurájában. Másképp, de ugyancsak emlékezetes marad özv. Keszegné, Edmund, Dort­mund és Titinke néni (Balogh Rózsa, Szalma Sándor, Gyulai An­tal és Fráknói. Sára). Hat kecskeméti előadás után a király és a halászlányból lett ki­rályné, valamint egész udvartar­tásuk a megye városaiban, közsé­geiben mutatkozik be — Szászfay György díszletei között, Kele Ju­dit jelmezeivel — a legalább ha­sonló rangú Őfenségéék, gyerme­keink előtt. Halász Ferenc j TECHNIKA AZ OKTATÁSBAN A hallássérültek iskolája Hazánkban a becslések szerint egymillió, az NSZK-bah három­millió, Svédországban 650 ezer ember szenved halláselégtelen­ségben — hogy csak néhány adatot ragadjunk ki a világsta­tisztikából. A halláselégtelenség­gel született gyermekek nem sü­ketek csupán sérültek. Ezt a fogyatékosságot ma már meg le­het szüntetni, ha fejhallgatón keresztül éveken át való keze­léssel, a normálisnál jóval na­gyobb, 130—140 decibel erőssé­gű hanggal „tréningeztetik” a fület. Ma már ezen az elven oldják meg a hallássérült gyermekek oktatását is, a „tréningeztetést” egybekötve az oktatási tananyag ismertetésével. Az NSZK egyik villamossági gyára e célra olyan vezeték nélküli halló-beszélő be. rendezést szerkesztett, melynek segítségével az összes tanulók és a tanár állandó hangkapcsolat­ban állnak egymással. A tanu­lóknak nem kell többé egy bizo­nyos helyen ülve maradniuk hi­szen a sok bosszúságot okozó hosszú kábel nélkül szabadon mozoghatnak a tanteremben. A központi mikrofon által felfogott hang igen nagy erősítéssel jut a fülhallgatókba. A teleppel mű. ködtetett kis' erősítőt nyakba akasztható dobozba zártan vi­szi magával a tanuló.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents