Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-08 / 236. szám

1975. október 8. • PETŐFI NEPE • * Üzemlátogatáson a román pártdelegáció A megyénkben vendégeskedő Álba megyei pártküldöttség ked­den tartalmas programot bonyo­lított le. Costea Gheorghe a Ro­mán Kommunista Párt Álba me­gyei Bűsottságának titkára és a delegáció tagjai Dr. Matos László, ■a- megyei pártbizottság osztály­vezetője kíséretében a budapesti Rádiótechnikai Gyár megnatefon gyáregységébe látogattak. A ven­dégeket Rudasi Károly igazgató és Gáspár Sándorné párttitkár fogadta, majd bemutatták a ma­gyar magnetofongyártás különbö­ző fázisait. Costea Gheorghe elé­gedetten nyilatkozott a látottak­ról. Útjuk ezután a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalathoz ve­zetett, ahol Csizmadia István igazgató és Kállai Árpádné fo­gadta a delegációt. A román testvérpárt küldöttei itt a barom­fifeldolgozással ismerkedtek, majd közös ebéden cserélték ki tapasz­talataikat. Nem sok szabad ideje volt ven­dégeinknek, hiszen a kora délu­táni órákban már Izsákon, az állami gazdaság központjában üd­vözölte őket Horváth István igaz­gató és Ferenczi József párttit- kájt. E látogatáson megjelent Horváth Ignác, a járási pártbi­zottság első titkára is. A küldött­ség az állattenyésztéssel, a szőlő- és gyümölcstermesztéssel, vala­mint a szedőgépes szüreteléssel ismerkedett. IA magnetofonfejek gyártásával ismerkednek vendégeink. Szerdán Bajára utazik a ro­mán pártdelegáció, ahol a városi pártbizottság első titkára Papp György fogadja őket. A Kismo­tor- és Gépgyár 5-ös számú gyár­egységében tett kőrútjuk után a Magyar Hűtőipar bajai hűtőházá­ba látogatnak, majd a várost te­kintik meg. A delegáció és kí­sérőik ezután Vaskútra utaznak a Bácska Tsz-be, ahol tájékozód­nak a gazdálkodásról és megis­merkednek a szakosított szarvas­marhatelep munkájával. Késő délután érkeznek Érsekhalmára, ahol baráti beszélgetést folytat­nak majd a Hosszúhegyi Állami Gazdaság vezetőiveL G. G. A FÖLD KÖRNYEZETÉNEK VIZSGÁLATA MŰHOLDAKKAL Tudományos ülésszak Baján A Magyar Tudományos Aka­démia alapításának 150. évfor­dulója tiszteletére a matematikai és fizjkai tudományok osztályá­nak mesterséges égitestekkel fog­lalkozó albizottsága tudományos ülést rendezett Baján, a városi obszervatórium közreműködésé­vel. A tanácskozás témája a kö­vetkező volt: a Föld erőtereinek és környezetének vizsgálata mes­terséges holdakkal. Az előadás- sorozatot tegnap délelőtt- a Bu­dapesti Műszaki Egyetem Víz­gazdálkodási Főiskolai Karának előadótermében dr. Tarján Imre akadémikus, az MTA matemati­kai és fizikai tudományok osztá­lyának elnökhelyettese nyitotta meg. Elöljáróban méltatta a kitűzött témák fontosságát, és elismerően szólt a mesterséges holdak vizs­gálatának hazai központjában, a bajai obszervatóriumban 1958 óta folytatott tudományos tevékeny­ségről. Dr. Szeidl Béla, az MTA Csil­lagvizsgáló Intézetének igazga­tója Bács-Kiskun megye és Ba­ja városának a tudományos mun­kát elősegítő jelentős támogatá­sáért. mondott köszönetét. A tanácskozás résztvevői fizi­kusok, csillagászok, matematiku­sok, geofizikusok és az egyéb rokontudományok képviselői vol­tak. Az előadók a geomágneses- ség kérdéseit ismertették. A keddi tudományos ülést az MTA Csillagvizsgáló Intézeté­nek és az MTESZ központi aszt­ronautikai szakosztályának há­romnapos rendezvénysorozata kö­veti, amelyen a hazai interkoz- moszku tatások eredményeivel foglalkoznak. Csütörtökön dél­utánra tervezik az asztronauti­kai szakosztály bajai csoportjá­nak megalakítását, pénteken pe­dig vitadélután zárja a rendez­vénysorozatot. P. M. A toll nehezebb-e vagy a csákány ? • A sok remek tényanyag is­mertetésére méltán következett ez a megállapítás: „Bács-Kiskun megye évek óta országosan az elsők között jár a társadalmi munka eredményeivel, sőt 1971 óta, minden évben, az első he­lyet foglalta el.” A megyéi népfrontbizottsági ülés résztvevői nem egy fóru­mon értesültek — beszéltek — már erről, de ki mem£ kije­lenteni, hogy ezúttal is nem olyan szívesen hallgatták ezt Szigeti Péternek, megyei alel­nökieknek a szájából. Hogyne, hiszen a megyénkbeli társadalmi munka nagy ívű fel­lendülésének valamennyien lel­kes kimunkálói voltak. Szerve­zéssel éppúgy, mint itt vagy ott két kezük munkájával is. A jóleső büszkeség, öröm át­sütött azon a 18 véleményen is, ami a társadalmi munka megbe­csüléséről, a beszámolót követően elhangzott. íme a legemlékeze­tesebbek. „A társadalmi munka hatalmas élet- és tudatformáló erő.” — „Erről az erőről a jövőben sem lehet lemondanunk, hiszen ép­pen a növekvő eredmények mu­tatják, milyen óriási energia rej­lik a lakosság önzetlen áldozat- készségéoen.” — „A társadalmi munkában való részvétel aránya egyúttal a lakosság közérzetének hőmérője is.” — „Ugyanakkor a helyi közélet alakulásának is hű tükre.” Gondolható, hogy egy tanács­kozás szűk időkereteit tekintet­be véve „tengernyi” volt a ja­vaslat, a jó példa, a tapasztalat során kipróbált módszer, s intő figyelmeztetés ama következtetés — ugyancsak több formában megfogalmazva —, hogy ne fu­karkodjunk a társadal­mi munka elismerésé­vel! Van talán, ahol szűkmarkús- kodnak ezzel? Akad-akad. 9 Jól érzékeltette ezt a sok féltve óvó tanács, amivel dr. Csetényi Artúrnak, az első hoz­zászólónak arra az észrevételére reagáltak, amely szerint járá­sunkban —, ahol ugyancsak álta­lában kitett magáért a lakosság — voltak helyek ahol nem is tartották nyilván a társadalmi munkát. S ebből következőleg, nem is jelentettek ilyet a tele­pülésfejlesztési - versenyteljesí­tések .között. ' ‘ Holott bajosan lehetne találni az országban — nem hogy hosz- szú idő óta élenjáró megyében olyan „abszolút társadalmi mun- kátlan” helységet, ahol éveken át ne tették volna valamit. Akár egy utcahossz planírozását, akár egy iskolaterem kimeszelését, vagy egy fuvart, amikor az óvo­dásoknak küldött üzemi játék- csomagot a vasútállomásról a tetthelyre szállították. Ingyen. Azaz dehogy „ingyen”. Hiszen az arra szentelt idő alatt külön­böző értéket tudtak volna pro­dukálni — maguknak, a téesz- nek, vagy az üzemben, túlórá­ban. Nincs tehát „ingyen” tár­sadalmi munka, mihelyst a rá­fordított idő és az az alatt vé­gezhető más értéktermelő mun­ka szemszögéből nézzük a kér­dést. Csak ilyen szempontból nem szoktuk átgondolni. Mivel akt hangoztatjuk, hogy' a tár­sadalmi munkát munkahelyi, -köri kötelezettségünkön felül, önszántukból ajánlják fel az em. berek. Akik úgy szeretik szűkebb környezetüket, a szülőhelyet, hogy azon vannak: még több valósuljon meg, mint amit a költségvetésből, a terv szerint elhatároztak. Erre adják a pluszt a lelkes lokálpatrióták. Ugye, hány felé lehetne ve­zetni a gondolatot, hogy mennyi összefüggése van a társadalmi munka megbecsülésének. 9 Térjünk vissza a nyilván­tartáshoz. Illetve ennek mellő- ződéséhez. Különös magyaráza­tokkal, érvelésekkel találják szembe magukat a népfrontosok ilyen helyeken. „Probléma a nyilvántartás, sok adminisztrá­cióval jár” — mondják, akik csinálják. Másutt meg: „Hát nem jobb az, ha elvégzik a társadalmi munkát, mint hogy leírjuk?” Vagy: „Minek adminisztráljuk a társadalmi munkát, mikor tud­juk, látjuk, hogy úgy is ‘szíve­sen csinálja a lakosság’. — S bizonyára akad még néhány mentegetözésforma. Ne essünk demagógiáoa. Is­merve egy falu, nagyközség, vá­ros társadalmi munkásságának „méreteit” —■ mennyiségben, sok­féleségben, időmegoszlásban, tár­sadalmi rétegekhez kötöttségé­ben. és így tovább, — laikus szemmel is felmérhetjük, bizony rengeteg ímivalóval is jár a ^végzett munkák papíron rögzíté­se. No, de — ezért —- nem mond­hatunk le a számontartásróL s élezzük ki egy kissé a kérdést: nem keményebb, izzasztóbb az a kuoikmunka, minek során mond­juk egy utca száz lakója, 10—10 méterével, összesen egy kilomé­ter hosszan önként ássa meg a víz­vezeték-nyomócső ágyát, — mint ugyanezt nevekre szólóan! el­könyvelni? Ha ez utóbbi túlter­helést jelent egy embernek, s ez érthető, szervezzük meg úgy. hogy többen csinálják. Mondjuk egy bizottság, amelyet a tanácsi ember fog össze. Van község ahol így oldották meg. 9 Tehát azt érezzük át: szán­dékuk ellenére is lebecsülik a társadalmi munkát ott, ahol nyilvántartására sajnálják a fá­radságot. Sértés ez azokra a választópolgárokra is, akik a ta­nács és népfront hívó szavára tettek valamit, ha „apróságot” is — a közért. Hangsúlyozzuk, hogy erősen kisebbségben vannak már az ilyen helyek, és számos helyi tanács, népfront, üzem a maga erejéből talált rá módot, miként honorálja az áldozatkészséget egy oklevéllel, pár barátságos szóval, kézfogással. S erre sar­kallták a felszólalók a megyei szerveket is: kerüljön sor mi­előbb a társadalmi munkások hasonló megtiszteltetésére. Osz­tatlan egyetértéssel találkozott az a több felvetésből kialakult ötlet, hogy a társadalmi munka eredményeit — a több évtizede 'jjzín pompás virágokból! rakott — lsokorba szedve, könyv for­májában illenék közkinccsé ten­ni. Hogy necsak az első helye­zettekről szerezzen a megye tu­domást, hanem a teljes rang­sorról. Mert ez rang, ha már versenyről beszélünk. 9 Mint ahogy a társadalmi munkában is fontos a személy szerinti elismerés. Ami különö­sen jól jön a lemaradott helysé­gekben. ahol elejét venné a le­törésnek. Hiszen akik ilyen he­lyeken is emberül megállták he­lyüket, mégiscsak megkapnák, ami érdem szerint kijár nekik. Mert — jól mondta egyik fel­szólaló — a társadalmi munkás­ra nem csak ma van szükség. Holnap is megkérjük őt, segít­sen. S milyen rosszul esne, ha ilyenformán válaszolna: „Ta­valy is megtettem a magamét, de jó szót sem kaptam érte,”, Tóth István Tisztiiskolások A különböző katonai főiskolákra jelentkezők kö­zül ebbpn az évben is sok érettségizett fiú a ha­tárőr tiszti pályát választotta hivatásának. Bács- Kiskun megyéből a jelentkezők közül öten'feleltek meg a felvételi követelményeknek: Dobzer Lajos, Kövecses Pál, Rasztik László — kiskunhalasi —, Kiss Lajos, Galambos Ferenc szabadszállási lako­sok. Ok is augusztus 1-én vonultak be a Kosuth Lajos Katonai Főiskola szegedi alegységéhez. A katonai főiskola hallgatói a tanév kezdetéig alapkiképzésen vettek részt, ahol általános ka­tonai ismereteket szereztek, s a főiskola első oktatási évét októ­ber 1-én kezdték. Négy év alatt 23 tantárggyal ismerkednek meg. összesen 4464 óra elméleti ' és gyakorlati órán vesznek részt. 36G órát pedig csapatgyukorla- tou töltenek. A tantervben 6 szigorlat. 23 kollokvium, 19 beszá­moló és 29 gyakorlóvizsga van részükre előírva. A nyolcadik félévben tudományos szocializ­musból, pedagógiából, általános harcászatból. határőrharcászaib- ból és harckiképzési didaktikáitól álh'.mvizsgáznak. A főiskola ered­ményes elvégzésével általános is­kolai tanári diplomát, a tiszti be­osztásukhoz szükséges diplomát és tiszti rendfokozatot kapnak. A határőrtiszt-jelölteknek a filozó­fiát, politikai gazdaságtant, tudo­mányos szocializmust, pszicholó­giát. matematikát, fizikát és logi­kát a szegedi tanárképző főisko­la tanárai tanítják, a katonai tár­gyakat pedig a Kossuth Lajos Katonai Főiskola tanárai, akik szintén hivatásos tisztek. Sipos János századostól tudtuk meg, hogy a hallgatók tanulmá­nyi Idejük alatt teljesen ingye­nes ellátásban részesülnek, egy­ségesen havi 500 forint illetményt kapnak, ami a tanulmányi ered­ményüktől függően havi 200—500 forint tanulmányi pótlékkal egé­szül ki. A rajparancsnoki és he­lyettesi beosztásban dolgozó hall­gatók havi illetménye parancs­noki pótilletménnyel is kiegészül. A tankönyvek. írószerek, irodar lomjegyzetek és a tanuláshoz szükséges más eszközök természe­tesen szintén ingyenesek. A szocialista versenymozgalom­ban jeleskedők, kiváló és élenjá­ró hallgatók a kötelező önképzés alól mentesülnek és állandó ki- maradási engedéllyel rendelkez­nek. A versenymozgalomba be­nevezett hallgatók egy-egy okta­tási évben nyert különböző cí­mektől függően 300—1000 forint pénzjutalmat kapnak. A főisko­lát kiváló eredménnyel végzőket főhadnaggyá avatják, s jutalom­9 Az öt megyei tisztiiskolás. 9 Tisztiiskolás családja körében. ból kéthetes külföldi nyaralás­ban részesülnek. A tisztiiskola határőrtagoza­tának első évfolyamán tanuló Bács-Kiskun megyei fiatalembe­rek az eltelt két hónap alatt megfelelően tájékozódtak a ka­tonai főiskola négy évre szóló tantervéről, az alapkiképzésben pedig ismereteket szereztek a hi­vatásos határőrszolgálat köve­telményeiről is. Egybehangzó vé­leményük: nagy akaraterőre van szükség, hogy a követelmények­nek eleget tudjanak tenni. Az eddig tanúsított magatartásuk, aktív részvételük a különböző foglalkozásokon vtizont azt bizo­nyítja, hogy szép és nemes fel­adatnak tartják az embererekkel való foglalkozást. S valamennyi­en megértették, négy. év alatt egyetlen alapvető feladatuk van: a tanulás, melyen keresztül bi­zonyítanunk kell az előlegezett bizalmat. Egy hét múlva nyitja kapuit az őszi BNV A budapesti nemzetközi vásár- központ területén egy hét múlva, október 15-én nyitja meg kapuit a fogyasztási cikkek nagy nem­zetközi kínálatát bemutató má­sodik őszi szakosított Budapesti Nemzetközi Vásár. A nagy nem­zetközi seregszemlén hazánkkal együtt 24 ország és Hongkong csaknem ezer kiállítója tárja fel kínálatát, újdonságait. A kilenc napon át, október 15- től 23-ig nyitva tartó vásárt na­ponta délelőtt 10 órától délután 7 óráig — a korábbinál egy órával tovább — tekinthetik meg a lá­togatók. A nemzetközi bemutató első felében, október 19-ig telje­sen — egész napon át — a nagy- közönségé a vásár, a második „félidőben”, október 20-tól 23-ig kerül sor a szakmai programra, a szakmai napokra, amikor dél­előtt 10 órától délután 2 óráig csak szakmai jeggyel kereshető fel a vásár. A nagyközönség részére a be­lépőjegy ára változatlanul 15 fo­rint. A HUNGEXPO ezúttal is kibocsátott fémérméket, amelyek belépőjegyül szolgálnak, ezeket a bejáratoknál felállított pénztá­raknál lehet megvásárolni és a kapuknál felszerelt automatákba kell bedobni. A szakmai programokra a vál­lalatok jelentős része már élőre beszerezte a szakmai jegyet. A napi egyszeri belépésre érvényes szakmai jegy ára ezúttal is 60 forint, a napi egy látogatásra ér­vényes szakmai bérlet 300, az ál­landó belépő pedig 1000 forintba kerül. Az általános iskolások, az ipari tanulóik és egyéb iskolák ta­nulói, továbbá a katonák belépő­jegye csoportos látogatás esetöl személyenként 5 forint. Az őszi BNV vidéki látogatói 33 százalékos menettérti utazási kedvezményt vehetnék igénybe. A MÁV bármelyik vidéki pénztárá­nál megvásárolhatják a kedvez­ményes menettérti jegyet, de viszautazás előtt a BNV 3. sz. kapujánál levő MÁV-kirendelt- ség pavilonjában le kell bélye­geztetni, mert e nélkül a menet­térti jegy a visszautazásra nem érvényes. (MTI) Megfáradtak gyámolítója Szeptembernek a végéhez köze­lítettünk már, de la déli nap for­róbban perzselt, mint akár a jú­liusi. A rémi utca felett is szin­te vibrált a hőség, miközben Fe­hér Andrásék portája főé igyekez­tünk. Azt az aszonyt kerestük; aki itt a községben az elesett; megfáradt, idős emberek tucat­ját istápolja jó szóval, segítő kézzel, s mindezek felett sok-sok szeretettel. Egyre szebbek Rémen a házi gondozás eredményei. Néhány éve a Dózsa Tsz vezetősége java­solta olyan személy munkába ál­lítását, aiki a magatehetetlen, vagy pusztán csak életkoruk miatt mérsékeltebben mozgásképes la­kosokra rendszeresen ajtót nyit, segít ügyes-bajos napi dolgaik megoldásában, s szükség esetén az orvossal-gyógyszertárral is kap­csolatot tart érdekükben. Persze nemcsak az ötlet származott a közös gazdaságtól, hanem a szo­ciális gondozó fáradozásait meg­felelő summával is hohorálják. Azt, akit kerestek, Fehér And- rásné személyében találták meg. — Harmadik éve már, hogy ezt a nem éppen könnyű, minden­képp szép feladatot vállaltam — mondja, amíg betessékel a ház­ba. — Jelenleg mintegy 14—16 idős korúról gondoskodom. Már magát a látogatást, az együttérző szót is jóleső érzéssel fogadják, de én úgy fogom föl, hogy túl a baráti beszélgetésen is tenni kell a magányosakért. Annak, aki ké, ri, bevásárolok. Két idős beteg­nek tejet hordok; van, akinek az állapota miatt az ágyneműjét is frissre cserélem. A betegeknek ebédet hord, ki­takarít, rendbe teszi a lakást. Állapotukról értesíti az orvost, s ha kell kihívja a házhoz. Az ő reszortja a gyógyszerek feliratá- sa, megvásárlása is. Az orvos jobbkeze Fehémé, s nagy része van abban, hogy ma Rémen nincs elhagyatott öregember. Mert ha saját erejét kevésnek érzi, máso­kat is mozgósít: az ő biztatására vállalta a tsz keltetőjének szo­ciálisa brigádja, hogy — beleért­ve a nagymosást is — minden házkörüli teendőt ellátnak egy erre igen-igen rászoruló néninél. — Kik az „ügyfelei”? — Nem mindnyájan betegek, épp ezért nem szeretem azt a, ti­tulust, hogy „házi beteglátogató”. Többségükben idős emberek, akik­nek már a boltba járás is nehe­zükre esik. Ezért is vagyok én, hogy hiánytalanul megkapják a kenyeret, élelmiszert, meg amire még szükségük van. Jól értek a nyelvükön, úgy érzem, arra ter­mettem, hogy a mindennapi táp. láléta mellett jó szóval is tartsam őket. — Hogyan fogadják, akiket meglátogat? — Kezdetben bizony sokan ide­genkedtek. Azt hitték, hogy ezért a munkáért majd ellenszolgálta­tást kér a tsz, esetleg házat, in­gatlant. Azután rájöttek, hogy ez mesebeszéd. Magyaráztam én is, hogy .mindaz amit teszek, csupán csekélyke jutalom az életük mun. kája után.-— Hogyan alakulnak a napi tennivalói? — Reggel 7-kor már bevásáro­lok. Általában tudom, kinek mi­re van szüksége. Ezután az or­vosnak számolok be a betegekről. Ebéd után újból útnak indulok. Kerékpáron, mert gyalog már nem nagyon bírnám. Útbaejtem a patikát, majd pedig a házaknál elbeszélgetünk a családról, a vi­lág folyásáról. Pletyka nincs, hi­szen akkor már rég kidobtak vcAna! — Mire emlékszik vissza a legszívesebben? — Amíg az egyik ápoltamnak a testvére fölfortyant: minek ütöm az orrom a más dolgába, ugyanakkor a távol élő másik testver “levőben köszönte meg a fáradozásomat. Legutóbb, amikor üdülni voltam két hétig, a haza­tértemkor sírva fogadtak: —- Csakhogy megjöttél, kedves! — Kár, hogy nem vagyok fiatalabb, akkor talán még többet' tehetnék értük. De csinálom így is, amíg az egészségem engedi. Hiszen minden törődésért, fáradságért kárpótol egy-egy őszintén hála­telt pillantás... Jóba Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents