Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-04 / 233. szám

1975. október 4. • PETŐFI NSPE • 3 Ellenőrizték az üdülőhelyeket Vonzó és elrettentő esetek 34500 forint bírságot rótt ki a felügyelőség A belföldi turizmus növekedé­se, a szabad idő jobb kihaszná­lására irányuló törekvések több vonatkozásban is fokozott köve­telményeket támasztanak az üdü­lőhelyek ellátottsága iránt. Hogy ez a feladat mennyire nem elha­nyagolható, az kitűnik a XI. pártkongresszusnak abból a meg­állapításából is, amely legszöge­zi: „Meg kell gyorsítani az üdü­lő- és kiránduló központok, a szükséges kereskedelmi . > . háló­zat ... fejlesztését.” Megyénk látogatottabb üdülő­helyeinek kereskedelmi, illetve vendéglői ellátását ellenőrizte az egész idényt felölelő vizsgálat során a Bács-Kiskun megyei Ta­nács V. B. kereskedelmi felü­gyelősége. Júniustól szeptemberig több ízben is felmérték, mennyi­ben és miként elégítik ki a fo­gyasztói igényeket az üdülő- és kirándulóhelyeken. Kiterjedt a vizsgálódás egyebek közt a Duna és Tisza menti körzetekre, to­vábbá a Vadkerti tó és Kunfe- hértó kereskedelmi, vendéglátó hálózatára. Az ellátás szervezése hatásos­nak és jónak bizonyult a Szeli- di tónál, s a Tisza menti üdülő­körzetekben. Ez utóbbi tájegység települései közül is kiemelkedik Tiszakécske, amely azon községek közé tartozik, ahol az ellátás szervezéséből a helyi tanácsok is dicséretesen kiveszik a részüket. Ezzel szemben esetenkénti hiá­nyosságokat tapasztaltak az ellen­őrök a Tőserdőn, megállapították továbbá, hogy fejlődéssel kevés­bé tart lépést Kunfehértó, a Vad­kerti tó, illetve a tassi körzet. Jelenleg a boltok, vendéglátó helyek általánosságban a jó kö­zepes látogatottsággal tudnak lé­pést tartani. A hétvégeken, csúcsforgalmi időszakokban azon­ban főként a kiszolgálás gyorsa­ságában vannak zökkenők. Mind­ez kisegítő munkaerők alkalma­zásával áthidalható lenne, ezt azonban mindmáig nem sikerült megnyugtatóan megoldani. Bár a korábbi helyzethez ké­pest tagadhatatlanul javulás ész­lelhető, ugyanakkor bizonyos jo­gos igények kielégítése nem vá­rat magára. A Szelídítő népsze­rűsége például feltétlenül indo­kolná ott egy önkiszolgáló étte­rem létrehozását. Alig-alig meg­oldott a tömeges olcsó reggeliz­tetés is. Gondot okoz helyenként a zöld­ség-, és különösen a gyümölcs­ellátás. Nem vitatva a MEZŐ- TERMÉK ilyen irányú erőfeszí­téseit, mégis szükség van e te­kintetbén további javításra. Az üdülőkörzetek mezőgazdasági üzemei is részt vállalnak az ellátásból. Nem mindig kielégítő a tejel­látás, csekély a választék tejter­mékekből, különösen ahol a fűtő­kapacitás nem megfelelő (Tős- erdő, Kunfehértó). Dicséretes színvonalon látta el viszont feladatát a kereskedelem, méginkább a vendéglátás egy-egy nagy tömegeket mozgató ren­dezvény — Szelidi ifjúsági napok, folklórfesztivál, stb. — alkalmá­val. Sajnos, ami a vevőkkel, ven­dégekkel való bánásmódot illeti, fejlődésről jóformán alig szólha­tunk. Ennek bizonyságaként em­lítsük meg, hogy - a lefolytatott nyolcvan vizsgálatból 33 esetben kellett eljárást indítani a vásár­lók érdekeit sértő cselekmény miatt. Ennek kapcsán összesen 34 és fél ezer forint összegű bír­ságot szabtak ki. Az árdrágítás, a hamis számolás és mérés mel­lett szembetűnő a minőséget érintő vizsgálatok eredménye. Így a fagylaltminták közül minden második kifogás alá esett, általá­ban zsír-, illetve szárazanyag­tartalom hiánya miatt. Az élelmi­szerek 31 százalékával kapcsola­tosan merült fel minőségi • kifo­gás. Arra is sok példa akad, hogy Ittas személyeket és fiatalkorúa­kat is kiszolgálnak szeszes ita­lokkal. Nem mindenütt fordíta­nak kellő gondot az áruk bizony­latolására, ami az egyéni ha­szonszerzésnek enged tág teret. Ez utóbbi példák a belső, háló­zati ellenőrzés hatékpnyságának növelését sürgetik. J. T. Miről írnak megyei laptársaink? Korszerűsítik a borsodi. Kéktúra-útvonalakat Sok ezer szervezett természet- járónak — közöttük Bács-Kis­kun megyeieknek — ad évről év­re gazdag, élményszerű progra­mot az úgynevezett Országos Kéktúra. Ennek útvonalai a Bükk, a Cserhát és a Zempléhi hegység festői szépségű, termé­szetvédelmi területein is keresz­tül vezetnek. Mivel e borsodi tá­jak minden esztendőben örven­detesen nagy létszámban vonzzák a látogatókat, így a megyei ter­mészetbarát szövetség elhatároz­ta, hogy jelentős költségráfordí­tással hozza rendbe, s teszi még járhatóbbá a leggyakrabban igénybevett utakat. Egyéb rész­letekről a Miskolcon megjelenő DÉLI HÍRLAP számol be. Kiderül az írásból, hogy az idén elkezdődött munkálatok eredményeként eddig már csak­nem 120 kilométernyi szakaszon festették újra a Kéktúra-jelzése- ket,' s végezték el a szükséges útjavításokat, — karbantartáso­kat. A szorgoskodók soraiban, mint társadalmi munkaerők ott voltak például az ózdi, kazinc­barcikai, diósgyőri, miskolci, bor- sodnádasdi és leninvárosi ttermé- szetkedvelők is. A Kéktúra-utak korszerűsítése jelenleg is tart, sőt jövőre tovább folytatódik. Trófeabírálat # Megkezdődött a szarvasbőgés. Külföldi vadászok százai keresik fel a vadban gazdag hazai erdőségeket. Az elejtett szarvasbikák agancsait az Országos Trófeabíráló Bizottság minősíti. Az idei első szép agancs (képűnkön) ezüstérmes lett. (MTI-fotó — Soós Lajos felv. — KS) Üj termék a régi helyett Az IGV kecskeméti gyárában A világban végbemenő gyors műszaki-technikai fejlődés arra készteti az ipart, hogy gyártmá­nyait állandóan korszerűsítse. Egy-egy termék legfeljebb 5—6 évig maradhat versenyképes, akár a kül-, akár a belföldi pia­con. Bács-Kiskun üzemeinek egy részében is működnek már mű­szaki fejlesztési csoportok, ame­lyek feladata, hogy a termékeket a kor követelményeihez igazít­sák. Felkerestük az Irodagépipa- ri és Finommechanikai Vállalat kecskeméti sokszorosítógép-gyá­rát. Vajon mit tesznek gyártmá­nyaik versenyképességének meg­őrzésére. — Éppen jókor érkezett — fo­gadott Fehér Béla igazgató. —■ Most fejezik be dolgozóink a ha­gyományos fénymásoló gépek utolsó darabjainak a szerelését — Megszüntetik a gyártást? — Ezekkel a gépekkel hat évig tartó gyártási programot feje­zünk öe — tájékoztatott az igaz­gató. — Amikor hat esztendővel ezelőtt elhagyták üzemünket az első fénymásoló-gépek, igen ke­resett árunak számítottak. Volt olyan év, hogy két és fél ezerre volt szüksége a bel- és külföldi piacnak. A kereslet azonban csökkent. Tavaly már csak nyolc­százra, az idén pedig mindössze ötszázra kaptunk megrendelést. Lehet, hogy jövőre már csak né­hány darab kellene. Ezért meg­szüntetjük a gyártást, és szeptem­ber végéig elszállítják a progra­mot befejező 60 darab fénymáso­lót. — Ezek szerint már új ter­mék is van? — Teljes erővel dolgozunk a korszerű elektrostatikus fénymá­sológépek első szériáján. Még eb­ben a hónapban elkészül 10 be­rendezés és az év végéig még hatvanat tudunk átadni a meg­rendelőknek. Ez iránt a gép iránt igen nagy az érdeklődés, mind bel-, mint külföldön, jövőre 130- at gyártunk. — Csak ilyen keveset? — A régitől nagyon sokban kü­lönböző gép gyártására vadó át­térés nem olyan egyszerű. Igen sok időt és fáradságot vesz igény­be a felszerszámozás és nem utol­sósorban a gyártásban részt ve­vő dolgozóknak is alapos gyakor­latot kell szerezni. Bízunk ab­ban, hogy 1977-ben már legalább 250-et tudunk gyártani és még jó néhány évig szükség lesz erre a termékünkre. Jövőre különben már csak két termékünk lesz. Az 1 új típusú fénymásoló és az A—20 típusú pénztárgép, amelynek a múlt év­ben kezdtük meg a sorozatgyár­tását. A pénztárgép iránt egyéb­ként igen nagy a kereslet. Míg ugyanis tavaly ötszázat készítet­tünk, addig ebben az évben már 12 ezer hagyja el műhelyeinket. Jövőre az előzetes számítások szerint 18 ezret gyártunk. — Ez a gyár is részt vesz a ta­karékossági mozgalombem? — Ügy érzem, elég jók az ered­ményeink — válaszolta elégedet­ten az igazgató. — Az év elején kidolgozott intézkedési tervünk adatai már régen nem érvénye­sek. Dolgozóink menetközben • Kiss Sándor, a Béke Il­it i brigád vezetője az utolsó fénymásolók szerelését végzL • Borbély Péter elektro­műszerész az egyik új elektro. statikus fénymásoló­gépet ellenőrzi az üzembe helyezés előtt 0 A meóban is látogatást tettünk, s megörökítettük Komáromi Istvánná végátvevőt az egyik új A—20 típusú pénztárgéppeL Bízunk abban — mondotta be­fejezésül Fehér Béla igazgató —, hogy 14 szocialista brigádunk 180 tagja és a többi dolgozónk, az év hátralevő részében is újabb ötle­tekkel segíti a takarékossági mozgalmunkat és termelésünk növelését. O. L. újabb és újabb ötletekkel növel­ték a megtakarítások értékét. Jelentős eredményeket értünk el többek között az importból szár­mazó anyagók helyettesítésében. A pénztárgépekhez rengeteg apró 'színesfém öntvényre van szükség. Korábban ezeket az NDK-ból szereztük be, s ez bi­zony növelte az önköltséget. Ami­kor megkezdődött a takarékossá­gi mozgalom, felvettük a kapcso­latot a Csepel Művekkel és azóta 60 tonnával kevesebb import anyagot használtunk fel. Az ily módon elért megtakarítás forint­értéke eléri a 4,5 milliót. Még nagyobb az eredmény a pénztárgépek gombjainál, ame­lyeket korábban Hollandiából szereztünk be. Köztudomású a tőkés piacon végbemenő óriási áremelkedés, s legutóbb már eb­ből az anyagból 200 forintba ke­rült egy kilogramm. Piackuta­tásunk eredményeként a Szovjet­unióból a célnak tökéletesen megfelelő anyagot tudunk vásá­rolni mindössze hatvan forintért kilogrammonként. Ha azt vesz- szük, hogy évente kereken 1 mil­lió ilyen gombra van szükség, azonnal láthatjuk, hogy itt is mi­lyen jelentős a megtakarítás. Mint rugby-csapatban □ Több mint kétszáz tekinté­lyes tudósnak, akik Njsw York szövetségi állam egyetemein ad­nak elő, el kellett végezniök egy tőr- és késkezelési tanfolyamot. James Coully instruktor így ma­gyarázta meg a különös intézke­dést: „Az amerikai egyetemeken ugyanis igen gyakori az erőszak, s nem engedhetjük meg a taná­roknak, hogy felkészületlenül sé­táljanak”, □ Az emberrablás elhárítá­sát tanfolyamon tanítják a ma­gas rangú vezetőknek a New York-l Bruns Investigation Bu­reau rendezvényein. A hallgatók elsőként azt 'tanulják meg, hogy mindig más útvonalon és más időben járjanak be hivatalukba, s mindig más bejáraton közle­kedjenek. Kocsijukat golyóálló karosszériával kell készíteniök és erős reflektort rászereltetniök, hogy követőiket elvakíthassák. A vezetők ezenkívül elsajátítják az önvédelem fogásait is. □ Üj foglalkozás született, a „House Sitting” — otthonülés. A betörőktől félő lakástulajdono­sok távollétük idejére megbízható személyeket ültetnek be lakásuk­ba — órabérért. □ Amerikában minden esz­tendőben több tízezer honpol­gárral végez pisztoly, puska go- . lyója. Az emberrablás, a betöré­lÉÉi ses rablás és a különböző bűncse­lekmények száma szünet nélkül növekszik. Éppen ezért az ame­rikaiak mind gyakrabban bízzák vagyonuk és testi épségük védel­mét magánszervezetekre. Ezek foglalkoznak ún. „rendőrkölcsön­zéssel” is. Az amerikai nagyvá­rosok többségében a magánrend­őrök száma meghaladja az álla­mi rendőrség létszámát. Los An­gelesben, pl. az arány 3:1. A ma­gánszervezetek rendkívül bonyo­lult elektronikus berendezések, riasztó készülékek, röntgengépek, televíziós hálózatok, mágneses le­mezek egész tárházát használják fel munkájukban. □ Könyvek okítanak a véde­kezés fortélyaira: „Nem hagyha­tod nyitva menetközben az autó másik ajtaját — mert beülhet mielléd, piros lámpánál, egy rab­ló”. — „Ne a lakásod7 előtt ke­resgéld a kulcsodat, nehogy időt veszíts a zárnál!” — „Autóstop — soha, senkinek, semmilyen kö­rülmények között!” □ Aronson asszony a New York központjában levő Manhat­tan déli részén lakik és napon­ta földalattival volt kénytelen közlekedni munkahelyére. Az utóbbi három hónapban a föld­alattin négyszer támadták meg, ezekből három súlyos sebesülés­sel végződött; Az asszony erre felmondta állását, a biztosítási társaság azonban megtagadta a munkanélküli segély fizetését.. New York állam legfelsőbb bíró. ságának ítélete: „New York vá­rosának sajátos viszonyai között a földalatti vasút használatától való félelem kielégítő ok arra, hogy valaki felmondja állását és ebben az esetben kötelező a mun­kanélküli segély kifizetése”. (A New York-.i földalattin — este nyolc után csak az első kocsik ajtaja nyílik. Ha így is megölnek valakit az utasok szemeláttára, a szemtanúk tájékozottak á véde­kezés fogásaiban — a már emlí­tett brosúrákból. Igazoltató rendőr egyedül nem megy oda két gyanús alakhoz. A bűnözők habozás nélkül lőnek. Ügyesek, s a tanút is leterítenék pillanatok alatt. Lelövik a rend­őrt, aki igazoltatás közben be­hajol az autó ablakán. S az amerikaiak nem retteg­nek? Dehogynem. Csak „edzet­tebben”, mint mi, „naiv, elpu- hult” európaiak. S felvértezve az „ősi” joggal, mely szerint min­den amerikainak jussa van a „szabad vadászáshoz” és az „ön­védelemhez”. Persze ez a fegy- verlobby demagógiája. Azoké a köröké, melyeknek közös érdeke táplálni, konzerválni az amerikai társadalomban azt az életszem­léletet, hogy minden állampol­gárnak „joga” van a fegyverre. S miként a politikus, lapszer­kesztő, fegyverárus — mindany- nyian az USA más-más részé­ből — érvelt a velük vitatkozó magyar tudósítónak, „abból pol­gárháború lenne”, ha a fegyver birtoklását betiltanák náluk. In­kább „hadbaszállnának”, de a pisz­tolyt, puskát nem adnák ki a kezükből. Iszonyú arányokat ölt náluk a bűnözés, ha betiltanák a fegyverviselést, ki lennének szolgáltatva a bűnözőknek. Így nem? De legalább nem védtele­nül. Így hatja át a társadalom jó ré­szét az „én lőjek előbb” pszi­chózis. (S agresszív köreik hány­szor hangolják erre a külpoliti­kát is!) Ezért elegendő ok a tü­zelésre esetenként egy váratlan megriadás, — egy zörejtől, egy félreérthető mozdulattól, ha isme­retlen megállít, s inkább „előbb lőni”, mint kockáztatni azzal, hogy kivárja valaki, milyen szán­dékkal nyúlt zsebéhez a másik. Lehet, hogy csak cigarettáért? De miért olyan marha, hogy a bel­városban pont esté kér tüzet a néptelen mellékutca sarkán. Mindenki pisztollyal jár esze­rint? Nem erről van szó. A félő. szörnyűlködő többség ott is fegy­vertelenül jár. Kerüli az ostoba rizikót, hogy esti, éjszakai mász- kálással kihívja maga ellen a sorsot. De ez sem jelenti azt, hogy otthon nincs fegyvere. Még akkor is, ha börtönzárak mögé húzódik lakásában. Hányán me­sélik kalandjaikat, hogy „ha ak­kor nálam van a pisztolyom, biz­tosan lövök”. Senki nem tudja megmonda­ni, mily mérhetetlenül sok fegy­ver van az amerikai emberek­nél. Olvasunk róla, milyen tra­gikus huzavona folyik a kong­resszusban a „szombat éji külön- legesnék” becézett, kis kaliberű, kézbén is elrejthető pisztolyocs- ka betiltásáról. Ami nagyszabá­sú lőcsatározásokra nem, „csu­pán” emberölésre, útonállásra al­kalmas Hogyan lehetne kivitelezni egy általános fegyverbirtoklási tilal­mat? Ki venné el a bűnözőktől? Akik habozás nélkül lekaszál­nák a rendőröket. Hány tisztessé­ges polgár adná le az erőszakos cselekmények megállíthatatlansá- ga közepette? Ha retteg is, ha el­lene is van az erőszaknak, köz­érzetévé vált, hogy EZ VAN. Kemény öklűvé képezik iskolás kora óta. Gondoskodnak róla, hogy lelkesedjen a vad férfias­ságért a sportban is. A rugby például, a sisakos, izzó szemű, rágógumin hintázó állkapcsú izom- és energiatornyok „futball­ja” már az iskolákban — sőt többségében ott, a fejletlenebb, de annál fanatikusabb fiatalok között — szed halálos áldozato­kat ... Nos és ki nem látott té­vében filmhíradóban olyan, va­lóban életet megvető (miért is a halált vetné meg, ha azzal ka­cérkodik) derbyket, a sebesség őrületében hajszolt technikai esz­közökkel, melyek láttán a hideg szaladgál „szelíd” óvilági hátun­kon?... Néztük az'„Amerika — egy francia szemével” c. világ­sikerű filmet. Emlékezünk jele­netekre az óvodás gyerekek min­dennapjairól. Játszanak, nincs hiány technikai felszerelésekben, s közelükben furtonfurt ökölvívó­mérkőzést sugároz a képernyő. Hadd szokják meg a kis' buk­sik, hogy az élet szüntelen vere­kedés. Rugby... Emlékszünk Ford el­nök életrajzából, hogy egykor maga is neves rugby-játékos volt. Erre akkor emlékeztem ismét, amikor a televízióban láttuk a második merénylet epizódjait. Elhangzott a lövés, pillanatokon belül olyan testtartással, előré- hajolva-lapulva iramodtak a gép­kocsihoz ő és testőrei, mint mi­kor a rugby-csapat „öngyilkos különítménynek” nevezett része rugtat váll-váll mellett, hogy vad rohamban ütközzön meg a szem­ben robogó sisakosokkal. A világ legfejletteb ipari ha­talmának első számú vezetője nem férfias összecsapásra osont ezúttal. Saját, jórészben egyéni fegyvert viselő társadalma sem tudta megakadályozni a merény­lő lövését, nemhogy páncélos, százlövetű testőrei. Lehet, hogy további lövésektől ezúttal a sportban beidegzést mozdulatok mentették meg. Ez­úttal. Menekült az elnök. Egy társadalom dicsőségére, amelynek „ősi” joga van a fegyverre. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents