Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-04 / 233. szám
1975. október 4. • PETŐFI NSPE • 3 Ellenőrizték az üdülőhelyeket Vonzó és elrettentő esetek 34500 forint bírságot rótt ki a felügyelőség A belföldi turizmus növekedése, a szabad idő jobb kihasználására irányuló törekvések több vonatkozásban is fokozott követelményeket támasztanak az üdülőhelyek ellátottsága iránt. Hogy ez a feladat mennyire nem elhanyagolható, az kitűnik a XI. pártkongresszusnak abból a megállapításából is, amely legszögezi: „Meg kell gyorsítani az üdülő- és kiránduló központok, a szükséges kereskedelmi . > . hálózat ... fejlesztését.” Megyénk látogatottabb üdülőhelyeinek kereskedelmi, illetve vendéglői ellátását ellenőrizte az egész idényt felölelő vizsgálat során a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. kereskedelmi felügyelősége. Júniustól szeptemberig több ízben is felmérték, mennyiben és miként elégítik ki a fogyasztói igényeket az üdülő- és kirándulóhelyeken. Kiterjedt a vizsgálódás egyebek közt a Duna és Tisza menti körzetekre, továbbá a Vadkerti tó és Kunfe- hértó kereskedelmi, vendéglátó hálózatára. Az ellátás szervezése hatásosnak és jónak bizonyult a Szeli- di tónál, s a Tisza menti üdülőkörzetekben. Ez utóbbi tájegység települései közül is kiemelkedik Tiszakécske, amely azon községek közé tartozik, ahol az ellátás szervezéséből a helyi tanácsok is dicséretesen kiveszik a részüket. Ezzel szemben esetenkénti hiányosságokat tapasztaltak az ellenőrök a Tőserdőn, megállapították továbbá, hogy fejlődéssel kevésbé tart lépést Kunfehértó, a Vadkerti tó, illetve a tassi körzet. Jelenleg a boltok, vendéglátó helyek általánosságban a jó közepes látogatottsággal tudnak lépést tartani. A hétvégeken, csúcsforgalmi időszakokban azonban főként a kiszolgálás gyorsaságában vannak zökkenők. Mindez kisegítő munkaerők alkalmazásával áthidalható lenne, ezt azonban mindmáig nem sikerült megnyugtatóan megoldani. Bár a korábbi helyzethez képest tagadhatatlanul javulás észlelhető, ugyanakkor bizonyos jogos igények kielégítése nem várat magára. A Szelídítő népszerűsége például feltétlenül indokolná ott egy önkiszolgáló étterem létrehozását. Alig-alig megoldott a tömeges olcsó reggeliztetés is. Gondot okoz helyenként a zöldség-, és különösen a gyümölcsellátás. Nem vitatva a MEZŐ- TERMÉK ilyen irányú erőfeszítéseit, mégis szükség van e tekintetbén további javításra. Az üdülőkörzetek mezőgazdasági üzemei is részt vállalnak az ellátásból. Nem mindig kielégítő a tejellátás, csekély a választék tejtermékekből, különösen ahol a fűtőkapacitás nem megfelelő (Tős- erdő, Kunfehértó). Dicséretes színvonalon látta el viszont feladatát a kereskedelem, méginkább a vendéglátás egy-egy nagy tömegeket mozgató rendezvény — Szelidi ifjúsági napok, folklórfesztivál, stb. — alkalmával. Sajnos, ami a vevőkkel, vendégekkel való bánásmódot illeti, fejlődésről jóformán alig szólhatunk. Ennek bizonyságaként említsük meg, hogy - a lefolytatott nyolcvan vizsgálatból 33 esetben kellett eljárást indítani a vásárlók érdekeit sértő cselekmény miatt. Ennek kapcsán összesen 34 és fél ezer forint összegű bírságot szabtak ki. Az árdrágítás, a hamis számolás és mérés mellett szembetűnő a minőséget érintő vizsgálatok eredménye. Így a fagylaltminták közül minden második kifogás alá esett, általában zsír-, illetve szárazanyagtartalom hiánya miatt. Az élelmiszerek 31 százalékával kapcsolatosan merült fel minőségi • kifogás. Arra is sok példa akad, hogy Ittas személyeket és fiatalkorúakat is kiszolgálnak szeszes italokkal. Nem mindenütt fordítanak kellő gondot az áruk bizonylatolására, ami az egyéni haszonszerzésnek enged tág teret. Ez utóbbi példák a belső, hálózati ellenőrzés hatékpnyságának növelését sürgetik. J. T. Miről írnak megyei laptársaink? Korszerűsítik a borsodi. Kéktúra-útvonalakat Sok ezer szervezett természet- járónak — közöttük Bács-Kiskun megyeieknek — ad évről évre gazdag, élményszerű programot az úgynevezett Országos Kéktúra. Ennek útvonalai a Bükk, a Cserhát és a Zempléhi hegység festői szépségű, természetvédelmi területein is keresztül vezetnek. Mivel e borsodi tájak minden esztendőben örvendetesen nagy létszámban vonzzák a látogatókat, így a megyei természetbarát szövetség elhatározta, hogy jelentős költségráfordítással hozza rendbe, s teszi még járhatóbbá a leggyakrabban igénybevett utakat. Egyéb részletekről a Miskolcon megjelenő DÉLI HÍRLAP számol be. Kiderül az írásból, hogy az idén elkezdődött munkálatok eredményeként eddig már csaknem 120 kilométernyi szakaszon festették újra a Kéktúra-jelzése- ket,' s végezték el a szükséges útjavításokat, — karbantartásokat. A szorgoskodók soraiban, mint társadalmi munkaerők ott voltak például az ózdi, kazincbarcikai, diósgyőri, miskolci, bor- sodnádasdi és leninvárosi ttermé- szetkedvelők is. A Kéktúra-utak korszerűsítése jelenleg is tart, sőt jövőre tovább folytatódik. Trófeabírálat # Megkezdődött a szarvasbőgés. Külföldi vadászok százai keresik fel a vadban gazdag hazai erdőségeket. Az elejtett szarvasbikák agancsait az Országos Trófeabíráló Bizottság minősíti. Az idei első szép agancs (képűnkön) ezüstérmes lett. (MTI-fotó — Soós Lajos felv. — KS) Üj termék a régi helyett Az IGV kecskeméti gyárában A világban végbemenő gyors műszaki-technikai fejlődés arra készteti az ipart, hogy gyártmányait állandóan korszerűsítse. Egy-egy termék legfeljebb 5—6 évig maradhat versenyképes, akár a kül-, akár a belföldi piacon. Bács-Kiskun üzemeinek egy részében is működnek már műszaki fejlesztési csoportok, amelyek feladata, hogy a termékeket a kor követelményeihez igazítsák. Felkerestük az Irodagépipa- ri és Finommechanikai Vállalat kecskeméti sokszorosítógép-gyárát. Vajon mit tesznek gyártmányaik versenyképességének megőrzésére. — Éppen jókor érkezett — fogadott Fehér Béla igazgató. —■ Most fejezik be dolgozóink a hagyományos fénymásoló gépek utolsó darabjainak a szerelését — Megszüntetik a gyártást? — Ezekkel a gépekkel hat évig tartó gyártási programot fejezünk öe — tájékoztatott az igazgató. — Amikor hat esztendővel ezelőtt elhagyták üzemünket az első fénymásoló-gépek, igen keresett árunak számítottak. Volt olyan év, hogy két és fél ezerre volt szüksége a bel- és külföldi piacnak. A kereslet azonban csökkent. Tavaly már csak nyolcszázra, az idén pedig mindössze ötszázra kaptunk megrendelést. Lehet, hogy jövőre már csak néhány darab kellene. Ezért megszüntetjük a gyártást, és szeptember végéig elszállítják a programot befejező 60 darab fénymásolót. — Ezek szerint már új termék is van? — Teljes erővel dolgozunk a korszerű elektrostatikus fénymásológépek első szériáján. Még ebben a hónapban elkészül 10 berendezés és az év végéig még hatvanat tudunk átadni a megrendelőknek. Ez iránt a gép iránt igen nagy az érdeklődés, mind bel-, mint külföldön, jövőre 130- at gyártunk. — Csak ilyen keveset? — A régitől nagyon sokban különböző gép gyártására vadó áttérés nem olyan egyszerű. Igen sok időt és fáradságot vesz igénybe a felszerszámozás és nem utolsósorban a gyártásban részt vevő dolgozóknak is alapos gyakorlatot kell szerezni. Bízunk abban, hogy 1977-ben már legalább 250-et tudunk gyártani és még jó néhány évig szükség lesz erre a termékünkre. Jövőre különben már csak két termékünk lesz. Az 1 új típusú fénymásoló és az A—20 típusú pénztárgép, amelynek a múlt évben kezdtük meg a sorozatgyártását. A pénztárgép iránt egyébként igen nagy a kereslet. Míg ugyanis tavaly ötszázat készítettünk, addig ebben az évben már 12 ezer hagyja el műhelyeinket. Jövőre az előzetes számítások szerint 18 ezret gyártunk. — Ez a gyár is részt vesz a takarékossági mozgalombem? — Ügy érzem, elég jók az eredményeink — válaszolta elégedetten az igazgató. — Az év elején kidolgozott intézkedési tervünk adatai már régen nem érvényesek. Dolgozóink menetközben • Kiss Sándor, a Béke Ilit i brigád vezetője az utolsó fénymásolók szerelését végzL • Borbély Péter elektroműszerész az egyik új elektro. statikus fénymásológépet ellenőrzi az üzembe helyezés előtt 0 A meóban is látogatást tettünk, s megörökítettük Komáromi Istvánná végátvevőt az egyik új A—20 típusú pénztárgéppeL Bízunk abban — mondotta befejezésül Fehér Béla igazgató —, hogy 14 szocialista brigádunk 180 tagja és a többi dolgozónk, az év hátralevő részében is újabb ötletekkel segíti a takarékossági mozgalmunkat és termelésünk növelését. O. L. újabb és újabb ötletekkel növelték a megtakarítások értékét. Jelentős eredményeket értünk el többek között az importból származó anyagók helyettesítésében. A pénztárgépekhez rengeteg apró 'színesfém öntvényre van szükség. Korábban ezeket az NDK-ból szereztük be, s ez bizony növelte az önköltséget. Amikor megkezdődött a takarékossági mozgalom, felvettük a kapcsolatot a Csepel Művekkel és azóta 60 tonnával kevesebb import anyagot használtunk fel. Az ily módon elért megtakarítás forintértéke eléri a 4,5 milliót. Még nagyobb az eredmény a pénztárgépek gombjainál, amelyeket korábban Hollandiából szereztünk be. Köztudomású a tőkés piacon végbemenő óriási áremelkedés, s legutóbb már ebből az anyagból 200 forintba került egy kilogramm. Piackutatásunk eredményeként a Szovjetunióból a célnak tökéletesen megfelelő anyagot tudunk vásárolni mindössze hatvan forintért kilogrammonként. Ha azt vesz- szük, hogy évente kereken 1 millió ilyen gombra van szükség, azonnal láthatjuk, hogy itt is milyen jelentős a megtakarítás. Mint rugby-csapatban □ Több mint kétszáz tekintélyes tudósnak, akik Njsw York szövetségi állam egyetemein adnak elő, el kellett végezniök egy tőr- és késkezelési tanfolyamot. James Coully instruktor így magyarázta meg a különös intézkedést: „Az amerikai egyetemeken ugyanis igen gyakori az erőszak, s nem engedhetjük meg a tanároknak, hogy felkészületlenül sétáljanak”, □ Az emberrablás elhárítását tanfolyamon tanítják a magas rangú vezetőknek a New York-l Bruns Investigation Bureau rendezvényein. A hallgatók elsőként azt 'tanulják meg, hogy mindig más útvonalon és más időben járjanak be hivatalukba, s mindig más bejáraton közlekedjenek. Kocsijukat golyóálló karosszériával kell készíteniök és erős reflektort rászereltetniök, hogy követőiket elvakíthassák. A vezetők ezenkívül elsajátítják az önvédelem fogásait is. □ Üj foglalkozás született, a „House Sitting” — otthonülés. A betörőktől félő lakástulajdonosok távollétük idejére megbízható személyeket ültetnek be lakásukba — órabérért. □ Amerikában minden esztendőben több tízezer honpolgárral végez pisztoly, puska go- . lyója. Az emberrablás, a betörélÉÉi ses rablás és a különböző bűncselekmények száma szünet nélkül növekszik. Éppen ezért az amerikaiak mind gyakrabban bízzák vagyonuk és testi épségük védelmét magánszervezetekre. Ezek foglalkoznak ún. „rendőrkölcsönzéssel” is. Az amerikai nagyvárosok többségében a magánrendőrök száma meghaladja az állami rendőrség létszámát. Los Angelesben, pl. az arány 3:1. A magánszervezetek rendkívül bonyolult elektronikus berendezések, riasztó készülékek, röntgengépek, televíziós hálózatok, mágneses lemezek egész tárházát használják fel munkájukban. □ Könyvek okítanak a védekezés fortélyaira: „Nem hagyhatod nyitva menetközben az autó másik ajtaját — mert beülhet mielléd, piros lámpánál, egy rabló”. — „Ne a lakásod7 előtt keresgéld a kulcsodat, nehogy időt veszíts a zárnál!” — „Autóstop — soha, senkinek, semmilyen körülmények között!” □ Aronson asszony a New York központjában levő Manhattan déli részén lakik és naponta földalattival volt kénytelen közlekedni munkahelyére. Az utóbbi három hónapban a földalattin négyszer támadták meg, ezekből három súlyos sebesüléssel végződött; Az asszony erre felmondta állását, a biztosítási társaság azonban megtagadta a munkanélküli segély fizetését.. New York állam legfelsőbb bíró. ságának ítélete: „New York városának sajátos viszonyai között a földalatti vasút használatától való félelem kielégítő ok arra, hogy valaki felmondja állását és ebben az esetben kötelező a munkanélküli segély kifizetése”. (A New York-.i földalattin — este nyolc után csak az első kocsik ajtaja nyílik. Ha így is megölnek valakit az utasok szemeláttára, a szemtanúk tájékozottak á védekezés fogásaiban — a már említett brosúrákból. Igazoltató rendőr egyedül nem megy oda két gyanús alakhoz. A bűnözők habozás nélkül lőnek. Ügyesek, s a tanút is leterítenék pillanatok alatt. Lelövik a rendőrt, aki igazoltatás közben behajol az autó ablakán. S az amerikaiak nem rettegnek? Dehogynem. Csak „edzettebben”, mint mi, „naiv, elpu- hult” európaiak. S felvértezve az „ősi” joggal, mely szerint minden amerikainak jussa van a „szabad vadászáshoz” és az „önvédelemhez”. Persze ez a fegy- verlobby demagógiája. Azoké a köröké, melyeknek közös érdeke táplálni, konzerválni az amerikai társadalomban azt az életszemléletet, hogy minden állampolgárnak „joga” van a fegyverre. S miként a politikus, lapszerkesztő, fegyverárus — mindany- nyian az USA más-más részéből — érvelt a velük vitatkozó magyar tudósítónak, „abból polgárháború lenne”, ha a fegyver birtoklását betiltanák náluk. Inkább „hadbaszállnának”, de a pisztolyt, puskát nem adnák ki a kezükből. Iszonyú arányokat ölt náluk a bűnözés, ha betiltanák a fegyverviselést, ki lennének szolgáltatva a bűnözőknek. Így nem? De legalább nem védtelenül. Így hatja át a társadalom jó részét az „én lőjek előbb” pszichózis. (S agresszív köreik hányszor hangolják erre a külpolitikát is!) Ezért elegendő ok a tüzelésre esetenként egy váratlan megriadás, — egy zörejtől, egy félreérthető mozdulattól, ha ismeretlen megállít, s inkább „előbb lőni”, mint kockáztatni azzal, hogy kivárja valaki, milyen szándékkal nyúlt zsebéhez a másik. Lehet, hogy csak cigarettáért? De miért olyan marha, hogy a belvárosban pont esté kér tüzet a néptelen mellékutca sarkán. Mindenki pisztollyal jár eszerint? Nem erről van szó. A félő. szörnyűlködő többség ott is fegyvertelenül jár. Kerüli az ostoba rizikót, hogy esti, éjszakai mász- kálással kihívja maga ellen a sorsot. De ez sem jelenti azt, hogy otthon nincs fegyvere. Még akkor is, ha börtönzárak mögé húzódik lakásában. Hányán mesélik kalandjaikat, hogy „ha akkor nálam van a pisztolyom, biztosan lövök”. Senki nem tudja megmondani, mily mérhetetlenül sok fegyver van az amerikai embereknél. Olvasunk róla, milyen tragikus huzavona folyik a kongresszusban a „szombat éji külön- legesnék” becézett, kis kaliberű, kézbén is elrejthető pisztolyocs- ka betiltásáról. Ami nagyszabású lőcsatározásokra nem, „csupán” emberölésre, útonállásra alkalmas Hogyan lehetne kivitelezni egy általános fegyverbirtoklási tilalmat? Ki venné el a bűnözőktől? Akik habozás nélkül lekaszálnák a rendőröket. Hány tisztességes polgár adná le az erőszakos cselekmények megállíthatatlansá- ga közepette? Ha retteg is, ha ellene is van az erőszaknak, közérzetévé vált, hogy EZ VAN. Kemény öklűvé képezik iskolás kora óta. Gondoskodnak róla, hogy lelkesedjen a vad férfiasságért a sportban is. A rugby például, a sisakos, izzó szemű, rágógumin hintázó állkapcsú izom- és energiatornyok „futballja” már az iskolákban — sőt többségében ott, a fejletlenebb, de annál fanatikusabb fiatalok között — szed halálos áldozatokat ... Nos és ki nem látott tévében filmhíradóban olyan, valóban életet megvető (miért is a halált vetné meg, ha azzal kacérkodik) derbyket, a sebesség őrületében hajszolt technikai eszközökkel, melyek láttán a hideg szaladgál „szelíd” óvilági hátunkon?... Néztük az'„Amerika — egy francia szemével” c. világsikerű filmet. Emlékezünk jelenetekre az óvodás gyerekek mindennapjairól. Játszanak, nincs hiány technikai felszerelésekben, s közelükben furtonfurt ökölvívómérkőzést sugároz a képernyő. Hadd szokják meg a kis' buksik, hogy az élet szüntelen verekedés. Rugby... Emlékszünk Ford elnök életrajzából, hogy egykor maga is neves rugby-játékos volt. Erre akkor emlékeztem ismét, amikor a televízióban láttuk a második merénylet epizódjait. Elhangzott a lövés, pillanatokon belül olyan testtartással, előré- hajolva-lapulva iramodtak a gépkocsihoz ő és testőrei, mint mikor a rugby-csapat „öngyilkos különítménynek” nevezett része rugtat váll-váll mellett, hogy vad rohamban ütközzön meg a szemben robogó sisakosokkal. A világ legfejletteb ipari hatalmának első számú vezetője nem férfias összecsapásra osont ezúttal. Saját, jórészben egyéni fegyvert viselő társadalma sem tudta megakadályozni a merénylő lövését, nemhogy páncélos, százlövetű testőrei. Lehet, hogy további lövésektől ezúttal a sportban beidegzést mozdulatok mentették meg. Ezúttal. Menekült az elnök. Egy társadalom dicsőségére, amelynek „ősi” joga van a fegyverre. Tóth István
