Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-04 / 233. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1971. október 4. Kodály Zoltán-emlékhely Kecskeméten A tanúnak hívott liget „Itt a liget! — hús árnyékába mellynek csak azért hívtalak Hogy e iákkal ezen órában Téged szemben állítsalak! Csokonai Vitéz Mihály • A Kodály- emlékmű as Új- kollégium tornya előtt. A képzőművészeti világhét kellős közepén Fekete Tamás szobrászművész „gyümölcsfáját” betonba ültették Kecskeméten, a Kodály-emlékmű előtt. Ezzel a technikai mozzanattal befejeződött Melocco Miklós szobrászművész Kodály Zoltánra emlékeztető szoborgondolatának megvalósulása. Az időnként összesereglő gyerekek, felnőttek körülállták a dróttal körülzárt emlékművet, kérdeztek, néztek, beszélgettek. Nagy Kristóf faragott padját fólia borította, a lassan már legendásán háttal álló Kodály-dombormű feje fölött még a jót akaró festő szörnyű cserépmázolása rikított (azóta átfestették). A kavicsfövény szétdúlt kupacokban hevert, de a kerífesig előnyomuló „közönség” már magyarázatlanul tudta (vagy érezte) a befejezést. « Az emlékmű elkezdte önálló életét, amit aztán az avatóünnepség szentesített. Láttam és hallgattam az ismerősöket, ismeretleneket. Újrafogalmaztam magamban az emlékmű (emlékhely) megvalósulásakor mindig elősorzájó, nyugtalanító kérdéseket. A köztéri emlékművekkel általában nincs gond, amíg semlegesek, olyanok, mint amilyennek megszoktuk őket. Az általános alapképlet így alakult ki: valamilyen tartórészre (posztamens) • Az ősi jelképet megelevenítő Életfa — mai szemlélővel esti reflektorfényben. (Tóth Sándor felvételei) ráállított plasztika. Minél nagyobb, annál komolyabb. Az ilyen összeállítás talán a vallások istenszobráig vezethető vissza, amikor az emberek hite, a figura előtti áldozat teremtette meg a tényleges kapcsolatot ember és szobor között. Aztán emberek, tárgyak, élőlények foglalták el az istenszobor helyét. A ,,köztér” maradt, a ceremónia viszont a hiltel együtt fokozatosan eltűnt. A tartalom nélküli képlet pedig sémákat termelt, amelyek . nap jaink izgalmas, szobrászt,feladataira is hátnak, í* Melocco Kodály-emlékmuve —■ a megszokott értelemben (ahogy sokan várnák!) nem köztéri szobor. (Jó értelemben az!) Melocco szakított a kockára állított bronz, vagy kőtömeg hagyományával. Az emberi léptékű Kodály-dom- borművet a környező ligetes térből zöld koszorúsánccal, tubákkal kihasított, határolt nyitott tér öleli körül. Formabontás, az emberek ide- gesítése? Egyszerűbb a cél: tényleges emlékhely, emléktér ki-' alakítása, ahová be lehet menni, le lehet ülni, ahol a város zaját megszűri a térfal, ahol magára maradhat a látogató a szobrász gondolatával. Lesznek, akik majd rongálják az emlékhelyet? Biztosan! De ezelőtt 15—20 évvel, ittj Kecskeméten este lehúzták a kirakatokra á redőnyt azzal a megfontolással,' hogy az üveget könnyű beverni. Hányán gondolunk erre napjainkban a sokasodó, esti fényben ragyogó üvegportálok előtt sétálva?! Az emlékhely falainak évenkénti, egyszerű újrameszelése ugyanakkor megőrzi az alföldi települések hasonló évenkénti megújjulásának eltűnő emlékét. újrafiájtó, öreg gyümölcsfát formázó szobra ugyanarról" beszél, mint Melocco domborműve: az alkotó élet szüntelen teremtéséről. Végigkísérhettem a megvalósulást, megfigyeltem a műhelymunkát! Melocco Miklós önzetlen gesztusát; Fekete Tamás társul- hívását, a kapcsolat rendhagyó- an szép „gyümölcs-életfa” eredményét, Nagy Kristóf hagyományt őrző fafaragó munkálkodását és az építési üzem dolgozóinak értő, baráti és pótolhatatlan segítségét. Így alakult, épült a tanár úr, Kodály Zoltán emlékhelye Kecskeméten, az Űjkollégium előtti ligetben. Herényi József A PETŐFI NÉPE KRESZ ISKOLÁJA SZERKESZTI GÉMES GÁBOR A KÖZLEKEDÉSBEN RÉSZTVEVŐKRE VONATKOZÓ Általános rendelkezések (9.) Az új KRESZ 3. §-ának (1) bekezdése kimondja: „Aki a közlekedésben részt vesz, köteles e rendelet reá vonatkozó rendelkezéseit megtartani.” Ez az úgynevezett bizalmi elv, amelyet a jogszabály konkrétan nem fogalmaz meg, csak a bevezetőben utal rá. Nyilvánvaló, hogy a bizalmi elv alkalmazása nélkül folyamatos és biztonságos közlekedés nem képzelhető el. Mindenekelőtt rögzítsük a bizalmi elvet: minden közlekedőnek joggal lehet számítania arra, hogy ő maga szabályosan jár el. akkor a közlekedés szabályait mások is megtartják. A bizalmi elv alól azonban van egy nagyon lényeges kivétel: senki sem bízhatik ugyanis abban, hogy a szabályokat mások is megtartják, ha a szabályszegés ténye számáramár kellő időben felismerhető. Aki tehát látja, vagy az „adott helyzetben szükséges figyelemmel és elővigyázatossággal" történő közlekedés mellett látnia kellett, hogy a közlekedés egy másik résztvevője megszeg — vagy meg fog szegni — valamilyen szabályt, természetesen nem bízhatik tovább a másik szabályszerű magatartásában, hanem köteles minden tőle telhetőt, elvárhatót i megtenni a veszélyhelyzet megszüntetésére, a baleset elhárítására. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy olyan helyzetekben sem szabad mások szabályos közlekedésében bízni, amelyben közismert, hogy sokan és rendszeresen szabálytalankodnak( nem lehet bízni ma még abban, hogy a gépjárművezető nem találkozik kivilágítatlan kerékpárral). Aki a közlekedésben részt vesz, köteles „a forgalom irányítására, ellenőrzésére, vagy más — a közúti közlekedéssel kapcsolatos — intézkedésre jogosult személy utasításának, valamint a közúti jelzéseknek eleget tenni.” A 3. §. (2) bekezdésével kapcsolatosan meg kell említeni a közúti jelzésekhez való alkalmazkodás kötelezettségét. Ennek alapvető fel- ■tétele, hogy a jelzéseket kellő tá- volságbói Ős időben, f^ífeérthe- tetlenül észlelni lehessen. A- helytelenül, szabálytalanul, vagy nem kellően láthatóén elhelyezett jelzések utasításainak a közlekedők nem képesek eleget tenni, tehát az ilyen jelzésekre az útügyi hatóságok figyelmét fel kell hívni. Más kérdés, hogy az útra alkalmazott jelzések célját, értelmét, hasznosságát, vagy szükségességét a közlekedésben részt vevők nem mérlegelhetik, az ezekhez való alkalmazkodás véleményüktől függetlenül szükség- szerű. (Nem fogadható el az a védekezés, hogy azért hajtott gyorsan, mert az úton — a sebességkorlátozást jelző tábla ellenére — nem volt forgalom.) „Az adott forgalmi helyzetben szükséges figyelemmel és elővigyázatossággal úgy közlekedni, hogy a személyi és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat indokolatlanul ne zavarjon és az út használatában indokolatlanul ne akadályozzon." A kellő figyelem és elővigyázatosság általános követelményét szegi meg az a gépjárművezető, aki vezetés közben másra koncentrál, beszélgetéssel, rágyújtással stb., vonja el figyelmét a forgalomról. Az a gyalogos is vét e szabály ellen, aki az úttesten való áthaladáskor újságot olvas, vagy esernyőjével saját kilátását eltakarja. A gépjárművezető figyelmének elvonásáért a jármű utasa is felelős lehet. A veszélyeztetés mellett a KRESZ piá- sok indokolatlan zavarását és akadályozását is tiltja. Ezért szükséges e fogalmak egységes értelmezését megadni. Veszélyeztetés: ha valaki a közlekedés más résztvevőjét kár, baleset bekövetkezésének, a személyi és vagyonbiztonság sérelmének lehetőségébe sodorja. Akadályozás: Ha valaki a közlekedés más résztvevőjét annak szándéka szerinti; menetében, mozgásában, továbbjutásában gátolja, hátráltatja, a célzattól elterő közlekedési magatartásra, (fékezésre, irányváltoztatásra) kényszeríti. Zavarás: Ha valaki mást közlekedésében akadályoz, továbbá, ha valaki a közlekedés más résztvevőjét megijeszti, neki kényelmetlenséget, vagy kellemetlenséget okoz, magatartásával figyelmét elvonja, vagy indokolatlanul leköti. E fogalmak egybevetéséből megállapítható, hogy ahol a KRESZ „csak” a veszélyeztetést tiltja anélkül, hogy az akadályoztatás tilalmára közvetlenül utalna, ott a jelentős akadályoztatás már veszélyeztetés lehet (téves «reakciók keltése). A jelentéktelen akadályozás azonban (nem hirtelen fékezésre kényszerítés) megengedett. Az akadályozás és a zavarás részben egyértelmű kifejezés, a zavarás tógáiméban azonb&n Hotio is lehet. Aki zavar, nem szükségképpen akadályoz: például indokolatlanul zavar az a járművezető, aki lakott területen felesleges zajt keltve rakodik, a motort túráztatja, vagy járművét kíméletlenül vezetve, a járókelőket vízzel, sárral lefröcsköli, járműve ajtaját csapkodja. Az általános rendelkezések előírásainak megtanulásai megértése azért is szükségest mert majd mint a későbbiekben látjuk, 'a forgalmi szabályok tárgyalásánál mindig vissza-visszatérnek. Az alkotó légkör felfrissít Több, mint két évtizeddel ezelőtt, 1955. április 27-én választották meg a bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezet elnökének Szalonnás Mihályt. , — Sohasem felejtem el, ebédszünetben a majorsági udvarban egy nagy diófa alatt született meg a döntés. Akkor én a községi tanács elnöke voltam. Ezen a poszton patronáltam a szövetkezetét. Jól ismertem a tagságot, talán innen volt a bizalom. Két évtized alatt sikerek és kudarcok váltották egymást. A nagyközség kisebb gazdaságai egymás után egyesültek. 1973-ra három termelőszövetkezet maradt. A Lenin, a Táncsics és a Petőfi. 1974 január 1-től éz a három gazdaság is egyesült Petőfi néven, és Szalonnás Mihályt választotta meg elnöknek. Jelenleg 5 ezer hektáron gazdálkodnak, a tagság száma ezren felül van, a fele nyugdíjas, járadékos. Két évtized alatt szinte mér- földes léptekkel haladt előre a szövetkezeti gazdálkodás. — A terméseredményeket megtöbbszöröztük. Tizenkét mázsa búza helyett 34—35 mázsát termelünk átlagosan hektáronként. Szőlőből annak idején 13 mázsát szüreteltünk, ma már 70 mázsánál tartunk. Tízszer annyi műtrágyát használunk fel. Hatóanyagban számítva hektáronként 386 kilogrammot. Ez bizony jelentősen meghalad0 Még sok tartalékunk van — állítja a termelőszövetket elnöke. ja az országos átlagot. Az eredmények ellenére azonban úgy vettem észre, hogy az elnök elégedetlen. — Szerintem még sok tartalékunk van. A munka- és üzem- szervezés lehetőségeit nem használjuk ki elégge, takarékosabban kellene gazdálkodnunk. Az intézkedési tervek szerint mintegy 800 ezer forint megtakarítást kívánunk elérni ebben az esztendőben. Ezt tartják ma a szövetkezetben a legfontosabb feladatnak. Az elnök már a zárszámadási közgyűlésen rámutatott: — A ■ kongresszusi irányelveknek megfelelően szeretnénk tovább korszerűsíteni az üzem- és munkaszervezést. Eemeljük a műszaki színvonalat. Csak így, tudunk előrelépni a gazdálkodás hatékonyságában. , Hozzá is kezdtek a tervek megvalósításához. Szárítót, tárolót építenék, lucemalisztkészítő üzemet létesítenek. A szarvasmarha-állományuk 1978-ra a terv szerint tbc-mentes lesz. Változtatnak a termelészerkezeten. Belépnek a Bácsalmási Állami Gazdaság által kezdeményezett napraforgótermesztési rendszerbe. A gabona, valamint a takarmányok termesztésére alkalmatlan parlag- és homokterületeken, cellulóznyárt, erdőt telepítenek. Íme nagy vonalakba^ a következő esztendők tervei. Az elnök közéleti ember, 1948 óta párttag. Több, mint húsz esztendeje tagja a községi párt- bizottságnak, 1962 óta pedig a járási pártbizottságnak is. Ezenkívül családapa, öt gyermeket nevelt fel. Életútja hasonló sokakéhoz. — Néha fáradtnak érzem magam — mondja —, hangjában azonban nincs panasz. — A szövetkezet alkotó légkörében mindig újra és újra felfrissülök. A Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége azoknak a szövetkezeti elnököknek a részére, akik már húsz éve töltik be ezt a posztot, ünnepélyes keretek között arany pecsétgyűrűt adományoz. Szalonnás Mihály a szövetség legközelebbi közgyűlésén veszi át a gyűrűt. K. S. ŰJ ÉVAD, ÚJ ARCOK Bozóki István A színházi lexikon adatai változatos, nyugtalan életútról tanúskodnak. Színészként dolgozott a Víg-, a Nemzeti, és az Ifjúsági Színház társulatainál. A Miskolci Nemzeti Színházban igazgató, a budapesti Madách Színházban főrendező volt éveken át. Dolgozott Győrben, Szegeden... Alakította Biberachot, Fogarót — a legutóbb a TV-ben Pembroke szerepében láthattuk a János király című Shakespeare—Dürren- matt-darabban. Rendezőként Gorkij, Ibsen, Csehov és Bemard Shaw-drámákat állított színpadra. A múlt évben a budapesti Irodalmi Színpad társulatának volt tagja, és a magyar irodalom jeles alkotóit mutatta be a közönségnek; sikeres Janus Pannonius- és Karinthy-estek fűződnek a nevéhez. A Katona József Színházat tavalyi „vendégeskedése” nyomán ismeri; a Gerolsteini nagyhercegnő című operettet' rendezte. Szülei Bács megyei származásúak —b a kecskeméti szerződéssel egy kissé haza is tért. Bozóki Isvtán Szűkszavú, szerény, nehezen nyilatkozó alkat. — A rokonszenv' kölcsönös volt a város és közöttem — mondotta beszélgetésünk során. — ' Engem megkapott a színház atmoszférája, a társulat vezetősége pedig feltehetően úgy vélte, hogy hasznosítani tudja képességeimet. Hát ilyen magától értetődő, az, hogy itt vagyok..., — A Diákszerelem lesz az első munkája?... — Igen, Hálás rendezői feladatot kaptam Ray-Henderson színpadi játékával. Az, ifjúság életöröméviek, életigenlésének e kedves, színes és látványos müve nem csak a közönség számára kínál szórakozást, hanem azoknak is, akik a színre állításán dolgoznak. A következő bemutatóm egyébként ugyancsak vígjáték; Beaumarchais: Figaró házassága lesz. — Két „könnyű műfajú”' darab. Szereti a vígjátékokat? — Miért ne szeretném?... Van humorérzékem és a szerzőkhöz hasonlóan igenlem az életet. Ezért szívesen vállalok vígjátékrendezéseket . — ami egyébként nem is olyan egyszerű munka. Akik már megpróbáltak nevetést fakasztani a nézőtéren, azok tudják — és vallják —, hogy a feladat nem könnyű. — Rendezéseiben milyen elveket követ? — A színházban az a legfontosabb, hogy a színpad mindig az emberré válásának folyamatát ábrázolja. Ezen az írói témák egyéni és társadalmi méretekben egyaránt érvényesíthető megközelítését értem. A színmüvek mindegyike az ember küzdelmét tükrözi a jóért, az igazért, á nemesebbért — legyen az tragédia, tragikomédia, vagy komédia. Amikor rendezek, ezeket a rejtett belső szálakat igyekszem, kibontogatni a párbeszédekből és a cselekményekből. — Ez az elv miként jelentkezik a színpadi gyakorlatban?, — Megpróbálok a mindenkori jelenben élő ember szemével látni, fülével hallani; élményeimet pedig tömören és világosan igyekszem megfogalmazni a jelenetekben. Úgy is mondhatom, köz- érthetőségre és korszerűségre ■■ törekszem. Mondanivalómat a színészek legjobb képességeinek kibontásával és a velük való együttműködéssel dolgozom ki... Hát ez a hitvallásom a színházról, amelyről jól tudom, hogy a pillanat művészete. Azaz, ctoJc addig él, ameddig hatni tud «• a közönségre, ameddig az emlék eleven marad, a nézőben. _ _ P. M.
