Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

1975. október 19. • PETŐFI NEPE • 1 A moszkvai kereskedelmi központ 1 Mindig reflektorfényben Katanics Sándor előadása a mélykúti pártnapon Pártnapokat tartanak az ország városaiban, községeiben novem­ber 14-ig az időszerű nemzetközi kérdésekről. Mint múlt vasárnapi számunkban megjelent, megyénk­ben is számos helyütt lezajlanak ezek a fontos, a nagyvilág ese­ményei között eligazodást nyújtó rendezvények. A napjainkban végbemenő történelmi folyamato­kat pénteken délután Katanics' Sándor, az MSZMP Bács-Kiskun megvei' Bizottságának titkára ele­mezte Mélykúton, aki Hegedűs Istvánnal, a kiskunhalasi járási pártbizottság első titkárával ér­kezett a nagyközségbe.■, A helyszínen, a művelődési ház termében mintegy kétszázan gyűltek össze. Ott voltak az ipari,, fogyasztási és értékesítő, vala­mint a mezőgazdasági szövetke­zetek dplgozói, s az értelmiség képviselői, akik nagy érdeklődés­sel hallgatták az aktuális külpo­litikai kérdésekről szóló előadást. Katanics elvtárs egyebek közt az indokínai, közel-keleti, portugál és spanyol helyzetről beszélt, s külön szólott az európai bizton­sági értekezlet helsinki tanácsko­zásának I záródokumentumairól, illetve 'hazánk és a .szocialista országok szerepéről az' enyhülési folyamatban. A pártnapok holnap Kiskun­halason, a Papíripari Vállalat üzemében és Soltvadkeren, a mű­velődési házban folytatódnak. H. F. • Rövidesen negyedszázada lesz hogy az alig öt éve felszabadult Magyarországon tanácstagi vá­lasztásokra került sor. A jelöltek kiválasztásának elsőrendű szem­pontja akkor is az volt, ami nap­jainkban : közéleti érdeklődés, szervezőkészség,* a választópolgá­rok bizalmának birtoklása. Eze­ken túl természetesen nem le­hetett közömbös az sem, . hogy az illetőnek milyen a politikai elkötelezettsége, a párthoz, a dolgozó tömegekhez való viszo- nya. Á negyedszázaddal ezelőtti vá­lasztás — mint arra az időseb­bek még élményként, átélt ese­ményként emlékeznek — siker­rel zárult. Országosan 220 ezer tanácstagot választottak meg,1 ami _nem volt könnyű feladat már akkor sem. A feladatot mindenek előtt az nehezítette, hogy jóval többen voltak alkal­masak a tanácstagi megbízatás­ra, mint ahány mandátum sor­sáról dönteni kellett. Tudjuk, hogy az azóta lezajlott tanácstagi választások mindegyikén a bő­ségnek ez a zavara mindig jelen volt, s azzal is tisztában kell lennünk, hogy egyre több és több az olyan ember, aki meg tudna felelni a követelmények­nek. A jók közül kellett és kell azóta is kiválasztani a legjob­bakat. Bács-Kiskun megyében napja­inkban összesen 4158 tagja van a különböző — városi, nagyköz­ségi és községi — tanácsoknak, s ezen túl 115 tagot számlál a megyei tanács testületé. Ma ,jnár nehéz feladatnák tűnik annak megállapításai hogy annak ide­jén, az első választások alkal­mával hány tagja is volt a he­lyi tanácsoknak, de talán nem is ez a - fontos, hanem az. hogy a választópolgárok bizalmából a testületekbe került emberek meg­feleltek a követelményeknek. 9 Óriási szerepük volt és van ma is abban, hogy a megye va-, lamennyi településén nagyarányú' előrehaladásról, fejlődésről ad­hatnak számot. Ez a számadás bizonyára megtörténik majd az ünnepi 'üléseken, ahol alkalom lesz megemlíteni azt, amit az egészségügy, a kommunális be­ruházások, a mezőgazdaság, az ipar, a kultúra területén huszon­öt év alatt alkottak a tanácsok. Ilyen értelemben tehát az ün­nep nemcsak a szóban forgó testületek zárt körű rendezvénye, hanem talán elsősorban a vá­lasztóké, a tanácstagoké, vagyis az' egész város, az' egész község, s ezáltal a egész megye és az or­szág ünnepe ez.' Meglehetősen közismertek azok az eredmé­nyek, amelyek a tanácstagok szervezőkészsége, a helyi taná­csoknak a lakossággal való köz­vetlen ' és mindenkor az őszintéd ALKOTÓ IFJÚSÁG Fiatal újítók sikere A KISZ Központi Bizottság és az illetékes minisztériumok Al­kotó ifjúság címrhel pályázatot hirdettek, amelyre Kecskeméten nyolc ipari üzem és vállalat, há­Moszkvában megkezdődött a külföldi országokkal folytatott ,nemzetközi kereskedelmi és tu­dományos-műszaki együttműkö­dési központ építése. A komp­lexumot a Szovjetunió Ipari-Ke­reskedelmi Kamarája és az ame­rikai Occidental Petroleum cég között 1973-ban aláirt egyezmény alapján építik fel. A. kereskedelmi központot a Moszkva folyó balpartján, egy régi parkban helyezik el. Ti­zenötemeletes irodaépületében kapnak helyet; a Moszkvában akkreditált külföldi cégek képvi­ségen alapuló kapcsolata révén születtek az adott .településen. Ha nem nézünk mást. csupán az immár tizenhatodik éve folya­matosan tartó településfejlesztési versenyt, s ennek keretében az út-, járda-, óvoda-, bölcsőde­építési akciókat, a társadalmi munka értékének állandó emel­kedését. máris megállapíthatjuk, hogy megbecsülés és tisztelet il­leti az összefogást szorgalmazó, szervező tanácsokat, a tanácsta­gokat. • Azt a tényt sem szabad el­hallgatni, hogy a tanácstagoknak, a tanácsoknak mindenkor jó se­gítőtársai - voltak a Hazafias Népfront helyi szervei, a terme­lőszövetkezetek, az egyes üze­mek, gazdaságok, ipari szövetke­zetek dolgozói, vezetői is. Né­hány évvel ezelőtt megyénk egyik városában hallottam azt a ta­láló megállapítást, hogy a tanács­tag az államhatalom helyi szer­vének „utazó nagykövete”. Olyan értelemben használták ezt a kife­jezést. hogy a tanácstag állan­dóan a választópolgárok között él, közöttük dolgozik, ismeri tehát gondjaikat, örömeiket és vágyaikat, s ezekről — nem csu­pán a kötelesség mértéke szerint — tájékoztatja a tanácsot, mint testületet. Ugyanakkor a „nagy­követek” szoros kapcsolatban vannak a település politikai, társadalmi és tömegszerveivel, azok munkatársaival, vezetőivel. Választókerületük, s azon belül egy-egy választópolgár gondját- baját csakis így, az egészbe ágyazva, ahhoz viszonyítva tud­ják reálisan mérlegelni, a he­lyére tenni. A huszonöt év alatt sokszor el­mondtuk, leírtuk és hallottuk, hogy tanácstagnak lenni neiin- csak nagy' megtiszteltetés, de nagy felelősség is. Ez a közhely­nek számító megállapítás igazsá­gából mitsem vesztett a negyed­század alatt. Hogy mennyire nem, azzal elsősorban azok van­nak mélységesen tisztában, akik két-három, esetleg négy ciklu­son, át is tagjai voltak a helyi tanácsnak, s ma is ilyen minő­ségben veszik- ki részüket szere- retett városuk, községük életé­ből. a fejlesztésre irányuló mun­kából. Persze tudják, megtanul­ták a megállapítás igazságát azok is, akiket legutóbb jutta­tott a bizalom a tanácstagok so­rába. • Ilyen alapon azonban hiba volna különbséget tenni közöt­tük, hiszen ha van különbség, az csupán a „szolgálati” idővel mér­hető. Valamennyien megegyez­nek abban, hogy bizalommal van irántuk a lakosság. | A bizalom pedig nagy ajándék. Ezt a^ aján­dékot szeretnénk mi is átnyúj­tani a tanácstagoknak a közeli évfordulón. G. S. a KISZ pályázatán rom termelőszövetkezet, három szolgáltató intézmény és egy ta­nácsi KISZ-alapszervezet tagjai neveztek be. A legjobb eredmé­nyeket a fiatal újító KISZ-tagok érték el. seletei. Kétezer személyes nagy­termében tartják a nemzetközi kongresszusokat, konferenciákat, tanácskozásokat. A 12 emeletes szálloda 600 szo­bája a Szovjetunióba érkező üz­letembereknek nyújt kellemes el­helyezkedést. Akik hosszabb ide­ig tartózkodnak Moszkvában, ké­nyelmesen élhetnek családjukkal a modern lakások mintájára ter­vezett 625 lakásos szállóban. Az épület-együttesben filmszín­házat, úszómedencéket, garázso­kat, üzleteket, éttermeket létesí­tenek. (APN—KS) Befejezte munkáját az Építők XXXII. kongresszusa Az Építők Dózsa György úti székiházában szombaton reggel az Építő-, Fa- és Épitőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének XXXII. kongresszusa a központi . vezetőség és a számvizsgáló bi­zottság beszámolója és a hatá­rozati javaslatok megvitatásával folytatta munkáját. A tanácsko­záson megjelent Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bi­zottságának .elnöke, Gál László, a SZOT titkára és Somogyi Mik­lós, a SZOT számvizsgáló bizott­ságának elnöké. Több felszólaló a vállalatnál végzett szakszervezeti munka eddigi eredményeiről szá­molt be. Többen állást foglaltak a „Dolgozz hibátlanul” munka- réndszer kiszélesítésének érdeké­ben. Hangoztatták azt is, hogy a munkahelyi műszaki vezetők ha táskörének .bővítésével lehetővé kell tenni, hogy a munkaverseny­ben elért eredmények alapján “közvetlenül anyagi és erkölcsi elismerésben részesítsék a dolgo­zókat, a brigádokat. A kongresszus résztvevői vé­gül megválasztották a szakmai szakszervezet központi vezetősé­gét, számvizsgáló bizottságát és a Magyar Szakszervezetek XXIII. kongresszusának küldötteit. A tanácskozás ezzel befejezte mun­káját. (MTI) Sok más felszólalóéval együtt, dr. Fára Zsófia hozzászólása is megmaradt bennem — az SZMT VII. küldöttértekezletéről. A Kecskeméti Városi Tanács Egész­ségügyi Osztályának - vezetője mind tárgyszerűségében, mind el- viségében korrekt képet adott ar­ról a fontos társadalmi szerepről, amit megyénk egészségügyi dol­gozói betöltenek szűkeob pátri­ánkban. Jóval jelentősebb ez a szerep, mint a 7 és fél ezer szer­vezett egészségügyi dolgozó szám­beli aránya Bács-Kiskun megye összlakosságához képest. —: Van-e köztünk — pár tucat kivételével —, akinek ne lett volna dolga orvossal, nővérrel, gyógyszerésszel, "a különböző egészségügyi intézmények ilyen vagy olyan rangú dolgozójával? Még csak betegnek se kell hoz­zá lennünk. - Ámbár legtöbben olyankor kerülünk velük kapcso­latba. Tehát — mint dr. Fára Zsófia megfogalmazta —, amikor fokozottan érzékenyek vagyunk a minket érő hatásokra. Szívünk szerint beszélt, amikor azt fejtegette, hogy: „Egy —szak­mailag jól, magas színvonalon dolgozó orvos, vagy nővér bizal­mat kelt a rászorulóban, de a bizalom akkor lesz teljes, ha a szaktudást emberséggel és jó szó­val párosulva nyújtják a gyó­gyulni vágyónak”. Kifejező volt az a megállapítá­sa is,' hogy: „Az egészségügyi dolgozó mindig nyilvánosan, min­dig reflektorfényben dolgozik, még olyankor is, ha tevékenysé­gét a titoktartás zárt ajtó mögé helyezi. Magatartását sok ember figyeli...” Mennyire így igaz. Már csak az említett, fokozott érzékenység okán is. Aligha van szoronga- tóbb, mondhatni objektíve „ön­zőbb” állapot, mint amikor be­tegek vagyunk. S várakozzunk bár huszonötén „vadidegenek” valamelyik SZTK-osztály előteré­ben, abban valamennyien „roko­nok” vagyunk, hogy erősebben dobogó szívvel kapjuk fel a fe­jünket minden ajtónyitásra, ön­kéntelenül' is léglegzetvisszafojt- va figyeljük az éppen kilépő be­teg arcát, lessük szájáról a szót. Mit olvasunk le róla, miről vall egy-két szava is — a megköny- nyebbülés pillanataiban.' —* Énnek1 -az' Olasznak arany keze van! — Az a kis fekete nővér olyan gyors, meg olyan jópofa... Ész­re. se vettem, már végeztek is velem. S ha rejtett kamerával filmre vennék ilyenkor az arcokat, sze­meket. Szakmai biztonság, em­berséges bánásmód. Még nem is kerültünk sorra, már is fölenge­dett bennünk valami a nyomasz­tó lelkiállapotból. Szinte elkez­dődött a gyógyulásunk. Másféle vélemény hatására meg talán letörünk, hirtelen betegebb­nek érezzük magunkat, mint ad­dig. ' Pedig még semmi sem történt velünk közvetlenül, „zárt ajtók, orvosi titoktartás” mögött zajlott minden, de néhány szó, egy meg­nyugodott «tekintet „reflektor- fénybe” hozta a bentiek munkás­ságát, magatartását. Az egészségügyi törvényből is idézett dr. Fára Zsófia, éppen a jó egészségügyi munkához elen­gedhetetlenül szükséges, magas hivatástudattal kapcsolatban: ,,Minden egészségügyi dolgozónak olyan magatartást kéll tanúsíta­nia, hogy a beteg érezze jogát a magas szintű, ingyenes és min­denki által hozzáférhető szocia­lista betegellátás” igénybevételé­re. és éljen is vele. Ez viszont nem mindig köny- nyű feladat. Megyénkben sem, ahol a 10 000 lakosra jutó egész- ségüqvi létszám-ellátottság ala­csonyabb az országos vidéki át­lagnál, s az állások egy részét — a megye gyors iparosodása és munkaerő-elszívó hatása követ­keztében is bizonyos mértékben — nem tudjuk betölteni. Ami- ko- tehát a már megvalósított fejlesztések ellenére sem tudtuk még elérni Bács-Kiskun megyé­ben az országos ellátási mutató­kat, nyilvánvaló, hogy az egész­ségügyi dolgozóktól kell elvár­nunk színvonalasabb és több munkát — betegellátásunk javí­tására. Mindehhez sok erőtöbbletet ad a magas rendű hivatástudat, ain't csak tovább mélyít a szervezett egészségügyi dolgozók negyedré­szének rerid'szeres politikai kép­zésben való részvétele — a szak­mai kénzésen túl —, s egyharma- dának bekapcsolódása a közéleti tevékenységbe, testületi, szerve­re« tisztségvállalással. Az anyagi-tárgyi feltételek ja­vítása sem mellőzhető azonban, hogy a jelentős létszámhiányok — ugyanakkor az áldozatkész többletterhelés — mellett is helyt tudjanak állni. Csupán egy-két példa, össze­függésben megyénk sajátos tele­pülési viszonyaival is. Olyan köz­ségek, ahol egy orvos végzi a be­tegellátást, sokszor hónapokon át orvos nélkül maradnak. Szom­széd helységekből kapnak helyet­test, aki számára nemcsak a tá­volságok, hanem a feladatok is megkettőződnek. A non-stop ké­szenlét, az állandó ugrásra-segí- tésre készültség kimeríti őket S mindezért az orvos csak a 10 évvel ezelőtt megállapított, igen alacsony készenléti díjat kapja. Viszonylag alacsony a falusi körzeti .órvosok bérezése is, hol­ott munkájuk a biztosítottak kö­rének bővítésével, majd általá­nossá válásával jelentősen meg­nőtt. A rendelő fenntartására szánt átalány összege kevés, ugyanígy a gépkocsi üzembentar- tási költsége is, márpedig két­ségbe vonhatja-e Valaki ennek nélkülözhetetlen voltát (S igé­nyeink, várakozásaink az orvosi ellátás „gyorsasága” iránt ma már nagyobbak annál, hogy sem a felszabadulást követő hősi idők biciklis, szekeres példázataival Vigasztalódhatnánk.) Az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek megja­vítására 1971-ben általános bér­rendezés történt, új bérrendszer bevezetésével. Ez minden vonat­kozásban kedyező feltételeket te­remtett — mutatott rá dr. Fára Zsófia. De nem oldódott meg ez­zel minden gond, A három mű­szakos dolgozóknak és kisegítők­nek például alacsony összeget tudnak fizetni. Emiatt nem szűnt meg továbbra sem az elvándor­lás, sőt az 1970-es nívón van. A dolgozók közel 80 százaléka nő, akinek 40 százaléka 30 éven alu­li. A gyermekgondozási segélyt nyilván ők is igénybe veszik, így az állomány ‘ egynegyedét rendszeresen nélkülözik A há­rom műszakos ápolói munkakör­ben felerészben szakképzett, ne­gyedrészben szakképzetlen ápoló­nő dolgozik; az állások további 25 százaléka azonban rendsze­resen betöltetlen. Mivel ellensúlyozható részben a hiány? Helyettesítésekkel. Nem kell hangsúlyozni, hogy ez többletmunka, s pont a derék­hadat nyomja. „Energiájuk ko­pik, s az állandó munkatöbblet miatti terhelést az ellátás színvo­nala sínyli meg” — állapította meg dr. Fára Zsófia. A hivatás- tudat — utaltunk már rá —ilyen helyzetekben is segít talpon tar­tani az embert, de hosszú idő­szakokon át ez sem menti meg a kifáradástól, kedvetlenségtől — fásultságról már nem is merünk beszélni ebben az emberközpontú hivatásban. És bizony elő-előfor- dul, hogy késve kapja meg ételét a' beteg, az esedékes gyógyszer kivárásába úgylehet ő is belefá­rad. Pedig még jó szót is várna, hiszen az is felér egy-egy adag orvossággal, s attól is gyorsab­ban gyógyulna. Van-e olyan család, ahol a leg­angyalibb türelmű, beteggondozó hozzátartozó is ne fakadt volna ki valamikor, hosszú ágyhozkö- töttség miatt türelmetlen bete­gére. — Jaj, hogy lehetsz már eny- nyire nyűgös!... Ne haragudj, de én is úgy kikészültem már. Hát akik mindig beteggel bán­nak. Hogy azért választották ezt hivatásul, mert szeretetük, türel­mük végtelen az ember iránt? Persze, hogy ez is igaz. De mint embereknek, teherbírásuk szin­tén nem végtelen. Helyes volt erről nyíltan be­szélni az SZMT VII. küldöttérte­kezletén. Elhallgatással, mert ez „kényes” kérdéskomplexum, nem segítenénk a gondokon. Ezek rittndannjüunk gondjai, s nem homályosítják el társadalmunk előtt egészségügyünk hallatlan eredményeit. Hogy Magyarország orvosellátottsága világviszonylat­ban kiemelkedő: kétszer annyi or­vosunk van. és ötszörte több szakdolgozónk, mint 1938-ban volt. Megháromszorozódott a gyógyszerészek száma is, akiknek munkáját az asszisztensek sokez­res tábora segíti. S mindezek el­lenére vannak . gondjaink... Nem szólam, növekedésünk ne­hézségei ezek is. S a reflektorfény óhatatlanul élesebben láttatja a gondokat is. Tóth István ;i:i; Ruházati cikkek a BNV-n Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron változatlanul nagy az ér­deklődés Bács-Kiskun üzemeinek termékei iránt. Ezúttal az öltözkö­dési szektorba kalauzoljuk el olvasóinkat, ahol az alsó- és felsőruháza­ti cikkek, kalapok, sapkák, kesztyűk, öltözködési rövidáruk, fonalak, láb­belik, munkaruhák, táskák, bőrdíszműáruk, szövetek, kötött- és hur­koltkelmék választékában gyönyörködhetnek a látogatók. • Október 1-én gyárrá lé­pett elő a Szegedi Ruha­gyár bácsalmási üzeme. Képünkön a Bácsalmási Ruhagyár által készített Diolen Mohi iskola* és dlvatköpenyek a BNV-n. (Tóth Sándor fel­vételei.) • A TEMAFORG Vállalatnak Bács-Kiskun msed­ben Kunszentmiklóson és Kisszálláson működik üzeme. A képünkön látható felöltőt —, amely iránt elsősorban a farmerben járó fiatalok ér­deklődnek majd — jövőre kezdik gyártani a kunszentmiklósi üzemben. •BNV-díjat kapott a FEKON Bajai Férfifehér­nemű gyárában jövőre gyártásra kerülő Juniform- család. A férfi, női, és bakfis méretben készülő ingeket blúzokat 500—1090 darabos sorozatokban mintegy 45—BO modell szerint gyártja majd a bajai üzem. Tanácstagok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents