Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-18 / 245. szám

T 1975. október 18. • PETŐFI NEPE • 8 \ / A BNV otthonszektorában Az idei őszi Budapesti Nem­zetközi Vásár megrendezésében la szolgál néhány újdonsággal. Ilyen a kiállított termékek szak­csoportosítás szerinti bemutatója. Hat szakcsoportban találja meg A látogatóknak nem kell keres­gélni az öt érdeklő termékeket külön-külön az árucikkeket — az öltözködés, az otthon, a ház­tartás, az élelmezés, a szabad­idő, a közlekedésszektorokban. Ezúttal az „A" a 10-os és 17-es pavilonokban levő otthonszek­torba kalauzoljuk el olvasóinkat, ahol a bútoripari termékeket; fürdő-, mosdó-, mosogató- és egyéb egészségügyi lakásberen­dezéseket. szerelvényeket, lakás- felszerelést, finomkerámiát, üveg-, fém-, fa- és műanyag- termékeket; háztartási és lakás- textíliákat, szőnyegeket, függö­nyöket, csipkét és hímzett ter­mékeket; iparművészeti, népmű­vészeti termékeket, dfsztárgya­• Az otthonszektor egyik látvá­nyossága a Kecskeméti Asz­talosipari Szövetkezet kolóniái garnitúrája. kát, villamos fényforrásokat és világítótesteket; zárakat, lakato­kat és ajtóhoz, ablakhoz szüksé­ges különböző vasalásokat lát­hatják. Fotóriporterünk néhány Bács-Kiskun megyei bútoripari terméket kapott lencsevégre. , • A Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat kecskeméti gyára a Pál­ma, az Orient, a Faun, a Mái. ta, a Ciprus típusú "székeket állította ki. • A Bajai Lakberendező- és Építőipari Szövetkezet praktikus fekvő­bútorai a kiállításon. (Tóth Sándor felvételei.) Megkezdte munkáját az Építők Szakszervezetének XXXU. kongresszusa A magyar szakszervezeti moz­galom egyik legrégibb szakmai szakszervezetének, a mintegy 390, ezer tagot számláló Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének XXXII. kong­resszusa pénteken az Építők Dó­zsa György úti Székházában megkezdte kétnapos munkáját. A tanácskozáson csaknem 400 választott küldött a minisztériu­mok és más főhatóságok meghí­vott vezetőivel együtt értékeli a legutóbbi kongresszus óta vég­zett munkát és meghatározza az újabb feladatokat. A kongresszuson Gyöngyösi István főtitkár egészítette ki szó­beli beszámolójával a központi vezetőség írásos jelentését és a tanácskozás elé terjesztett más dokumentumokat. Hangsúlyozta, hogy a kivitelező, építő-, szere­lő- és mélyépítő ipar új techno­lógiai módszerek, gépek, anya­gok felhasználásával korszerűsí­tette munkáját, amelynek ered­ményeit újabb házgyárak, gyár­óriások jelzik, s ugyancsak a fejlődést mutatja az is, hogy éppen napjainkban került sor a 15 éves lakásfejlesztési prog­ramban előirányzott egymiljo- modik lakás átadására. Az írá­sos dokumentum azt' is rögzíti, hogy az év végére várhatóan 1 millió helyett 1 millió 40 ezer lakás épül fel. (MTI) Három hónap után a helyzet változatlan Tizenhétbő) 14 gépkocsit kitiltottak a forgalomból Három hónappal ezelőtt egy rendőri mű­szaki ellenőrzés nyomán cikket jelentettünk meg lapunkban Akik versenyeznek, s akik nem! címmel. Az 1-es számú ÉPFU Vállalat kecskeméti kirendeltségén akkor 14 gépkocsit ellenőriztek, s hetet műszaki hiányosságok miatt kitiltottak a forgalomból. A kirendelt­ség vezetőjétől, Szentágothai Károlytól nem kaptunk választ, ám helyette a vezérigazgató arról informálta szerkesztőségünket, hogy milyen derekas munkát végeznek az ÉPFU gépkocsivezetői, de egy szóval sem említette hogy a hiányosságok megszüntetésére intéz­kedtek volna. A hozzánk küldött levél, a ko­rábbi, nem éppen hízelgő vélemény közlése után megkértük a rendőri szerveket: tartsa­nak meglepetésszerű műszaki ellenőrzést, hátha mégis tettek valamit a gépkocsik mű­szaki állapotáért a levél megírásán kívül. #A kép az ellenőrzés közben készült. Az ered­mény: az FM—19—74 forgalmi rendszámú gép­kocsinak gyenge az üzemi fékberendezése, nem hagyhatta el a telephelyet. Október 2-án öttagú bizott­ság, s a vállalat két vezetője ellenőrizte a járműveket. A 17 gépkocsi közül 14-et, tehát több, mint 80 százalékát ki kellett tiltani a forgalomból. Az okok a következők voltak: Az FE—66- 09 forgalmi rendszámú teher­gépkocsin az üzemi fék gyenge hatású, üzemanyagtartálya for lyik, a bal első laprugó törött, platócsavarok lazák. Az FH-02-Ö3 gépkocsi üzemi fékje gyenge ha­tású és szintén folyik az üzem: anyagtartálya. Szükségtelen va. lamennyi rendszámot felidézni, de. a hibák között, ilyeneket, is találtak: vászdntörött gumiköpe­nyek, 'üzemanyágtartályoií foly­nak, mentőfelszerelések hiá­nyoznak. gyengék az üzemi fé­kek, rugókötegek szorítóken­gyelei lazák, s sorolhatnánk to­vább. A bizottság, * amely jegyző­könyvet vett fel, megkérdezte a kirendeltség vezetőjét, miért ilyen rosszak, balesetveszélyesek a gépkocsik? A kirendeltség ve­zetője elmondta, hogy a kiren­deltség megfelelő javító eszkö­zökkel nem rendelkezik) ám a hiányzó alkatrészeket sem káp- ják meg a központtól. (?) Három hónappal ezelőtt fel­hívtuk a figyelmet arra, hogy az ÉPFU kecskeméti kirendelt­ségénél milyen állapotok ural­kodnak, s az építkezésekhez anyagot szállító járművek mű­szakilag nem biztonságosak, sőt kifejezettén balesetveszélyesek. Akkor, ha nem is konkrétan, el­hangzott olyanfajta fogadkozás, hogy a gépjárműveket kijavít­ják. Az újabb ellenőrzés azon­ban arról győzte meg a rendőr­séget, s a kirendeltség vezetőjét is. hogy a műszaki állapot to­vább romlott, amely azon túl, hogy a járművek baleset előidé­zőivé válhattak volna, jelentős mértékben befolyásolhatták a termelést. (Gondoljunk csak ar­ra, hogy a 14 gépkocsi kitiltása milyen fennakadást okozott az anyag utánpótlásában.) Amikor e műszaki ellenőrzés­re kértük a hatóságot, titkon azt reméltük, hogy az ÉPFU ki- rendeltségéről jót és szépet ír­hatunk, megnyugtathatjuk a szállításaikat igénybe vevő vál­lalatokat, de magukat az ottdoL gozóka t, a közvéleményt is. Mint a fentiekből kiderült, ez a titkon táplált reménység nem vált valóra. Ezek után a közvé­lemény nevében, a közúton köz­lekedők biztonsága 'érdekében reméljük, hogy az ÉPFU illeté- kes vezetői kimagyarázkodás és a jó munka bizonyítása helyett konkrétan is tesznek valamitan­nak érdekében, hogy járműveik megfeleljenek a biztonságos közlekedés követelményeinek. Szeretnénk végezetül a figyel­mükbe ajánlani, hogy az 1970. január 1-én életbe lépő új KRESZ előírásai szerint ilyen műszaki állapotban levő jármű­vek elindulását a telepvezető­nek meg kell akadályozni, sőt a gépkocsivezetőnek meg keU tagadnia a telephely elhagyását. Gémes Gábor „Tüzes“ bort ^dnak az új nemesítésű homoki borszőlő hibridek Miniprésen csorog a szőlőparcel­lák termése a Szőlészeti és Bo­rászati Kutató Intézet Kecske­méti Állomásának Miklós-tele- pén. Az idén — a már nagyüze­mi termesztésre elfogadott Kar- min, Kurucvér és Ezerfürtűn kí­vül — újabb ígéretes fajtajelöl­tek „Vizsgáztak” az intézetben. A nyolc legjobb közül a Kövidin­ka és a Szürkebarát keresztezésé­ből származó hibrid termett a legbővebben, a Pozsonyi fehérrel keresztezett Leányka utódja pe­dig különlegesen szépre, hússzí­nűre érleli bogyóját. A homoki szólók leváltására nemesített új fajtajelöltek kiválóan alkalmaz­kodnak az Alföld éghajlati vi­szonyához: fagy tűrök, betegség­gel szemben ellenállóbbak. Most valamennyinek külön szűrik a borát, amit a téli hónapokban zsűriznek. Az eddigi megfigyelé­sek szerint — több éven át tart a kísérleti termesztés — az új nemesítésű homoki szőlők tüzes bort. adnak, színre és ízre válto­zatosak. A több éves tudömányos mun­kával előállított új szőlőfajták elszaporításával értékes vörös színű bort nyernek. Az ehhez ha­sonló szintartalmú borok nagy részét jelenleg még drágán, im­portból kell beszerezni —, éven­te mintegy 300 000 hektoliterrel — de az új fajták elterjedése nyomón a tervek szerint 1980-tól már évi 0 millió dollár megta­karítás érhető el, a behozatal fe­leslegessé válik. Az intézet a Karmin és a Ku­ruc vér elnevezésű új szőlőfajták élszaporítását megkezdte. Jelen­leg már az üzemi próbáknál tar­tanak, többek között a kunbajai és a Kiskunhalasi Állami Gazda­ságban. V. E. A bizalomnak is van határa! Hol volt, hol nem volt, min­denesetre a megyében történt, amit elmondunk. A helységet nem nevezzük meg,' hiszen nem egyedi példáról van szó. Noha megérdemelnék, ne csipkedjék ennek az egy községnek tanácsi vezetőit esetleg olyanok is, akik­nek ugyancsak érdemes körül- nézniök a saját portán. Tapasz­talatból mondjuk: akad hasonló példa több tucat. Történt pedig a következő: Betértünk a község főút men­ti tanácsházába, hogy informá­ciókat gyűjtsünk a helység éle­téről, fejlődéséről, s mellesleg egy riportalany címe felől is tu­dakozódjunk. A folyosóról nyíló ajtó felett eligazító tábla jelzi, hogy a vb-titkárhoz és a tanács­elnökhöz 'egy a bejárat. Illedel­mesen kopogtatunk tehát, és ta- pontatosan benyitunk. De az iroda üres. Azaz, hogy a nyitott és iratkötegekkel teli szekrényekre pillantva, megálla­píthatjuk, hogy ugyancsak sok. ügyirat keletkezik egy ilyen, vi­szonylag kis községben is. Az asztalon újszerű táskaírógép, mi­egymás. Rövid téblábolás után irány a szomszédos szoba; Ide kopogtatni sem kell, tárva az ajtó. Az elénk tárulkozó kép ugyanaz, mint az előbbi. A szoba „készletét” itt egy műbőr aktatáska is kiegészíti. S miután az innen nyíló tanácste­remben sem található senki, ösz- szenézünk a kollégával és kel- lemtlen érzéssel kisomfordálunk a folyosóra,'és a további irodák­ban próbálunk szerencsét. A szemköztibe már benéztünk, de hiába. A folyosó túlsó vé­gén azonban előjött egy tisztvi­selőnő. — Valahol itt lehetnek, keres­sék, nézzenek be az irodákba — felelte érdeklődésünkre egysze­rűen, s ment a dolgára. Mit tehettünk. Nyi lógattuk az ajtókat, kutattunk a tanácsi ve­zetők után. S mivel eredmény nélkül, hirtelen elhatározással be. zártuk a vezetők rezidenciájának ajtaját, s vittük a kulcsot abba az irodába, ahova az iménti útba­igazítónk betért. — Hoztam a főnökség kulcsát, mielőtt valaki kipakolná az iro­dákat — mondom a barátságos, fiatal tisztviselőnőnek. (Az előb­bi ügyféllel tárgyalt ugyanott.) — Milyen főnökség kulcsát? — kérdezi derűsen. — Az elnök és a vb-titkár elv­társét, nyitva volt ugyanis az irodájuk — mondom. Mire ő: — Nem szoktuk bezárni, csak ráfordítjuk a kulcsot, ha elszala­dunk valahová... Nos, nem volt ráfordítva, s mi már azon tanakodtunk, mit vi­gyünk magunkkal emlékbe, a polgári védelmi munkákról szóló vb-ülési előterjesztést, vagy az írógépeket, esetleg néhány köteg aktát. Ügy döntöttünk azonban, hogy nem viszünk semmit. De mit lehessen tudni. Hátha valaki megteszi helyettünk... Viszonzá­sul a kulcsért, inkább azt mond­ja meg kérem, merre van a Ma­lom utca... — intéztem el kedé­lyesen a dolgot. Meg is kaptam az útbaigazítást, anélkül, hogy megkérdeztek volna, honnan jöt. tem és mi járatban ... □ □ „Jó neked — gondoltam kollé­gám távozása után —, van Ma­lom utcád, azaz célfeladatod, de mit csinálok addig én? Ha elnök vagy titkár volna, mind járt köny. nyebb dolgom lenne. Míg te oda­vagy, jót beszélgetnék valame­lyikükkel például arról, hányán, hogyan, milyen alkalmatosságo­kon járnak el dolgozni a község­ből a szomszéd nagyközségbe?” Mert biztosan számosán ingáz­hatnak naponta, hiszen a tanács­házi hirdetőtáblán most is — hir­telen ránézésre legalább — há­rom hirdetmény szól munkát ke. resőkhöz. Illetve kínálja a mun­kaalkalmat. Az egyik üzem 10 éven felüli „női dolgozókat” ven­ne föl — 2000 forinton felüli ke­reseti lehetőséggel, évenkénti ter­mészetbeni juttatással, nyereség- részesedéssel, szabad szombattal, s ami egy modern munkahelytől kitelik, sok más egyébbel. A má. sik vállalat állandó munkára al­kalmazna jelentkezőket, a har­madik hegesztő tanfolyamra, te­hát szakképzésre hív 10. évüket betöltött személyeket. Bizonyára mondhatnának ér­dekes tapasztalátokat a község vezetői, ha itt volnának. Nem mintha „kötelező” lenne, hogy éppen a mi látogatásunk­kor — amit nem is jeleztünk — itt tartózkodjanak. De ha már az ajtajuk olyan vendégváróan nyitva volt, csak nem lehetnek oly messze. Türelem, türelem! Nincs vesz­ve semmi. A kolléga azóta iheg- találta „alanyát”, s egyszercsak Ok is megjelennek. Látva, hogy ajtajuk táján strázsálok, majd­csak megkérdezik — legalább ők —, „Kit keres az elvtárs?' Minket, s az újságtól?.,. Kerül-. jön beljebb. Hoppá! Hát a kulcs. hová lett az ajtóból, hiszen ben­ne volt?...” Mire én:' — Láttuk kollégámmal, hogy kijár az a kulcs a záratlan ajtó­ból, letétbe helyeztük abban a másik irodában. A találkozás azonban, csak áb- ránd maradt. Az ördög se érdek­lődött, ki fia, borja vagyok, s mit ácsorgók ott , néptelen folyosón. (Ugyan — mégsem maradt nép- télen, mert egy líelybeli ügyfél is csatlakozott hozzám várótársnak. De, hogy ő megunta, magam ma­radtam, mígnem visszatérő kollé­gám rám nem talált.) ín — 0 Harc a korrózió ellen Érdekes és hasznos bemutató színhelye volt a napokban Kecs­keméten az Autó- és Gépjavító Ipari Szövetkezet. Az ország kü­lönböző városaiból meghívott mintegy hatvan, szövetkezeti szakember előtt a CRC amerikai cég európai kereskedelmi igaz­gatója — Hans-Dieter Schlind- wein — tartott nagy figyelemmel kísért szakmai bemutatót a kor­rózió elleni védekezésről. A töb­bi között elmondotta, hogy cé­gük 80 államba szállítja' a kor­rózió ellen védő anyagokat, me­lyeket hazánkban is árusítanak. A gépjárműiparban használatos szereket piros, az elektromos gé­pek védelmezőit kék, míg a me­zőgazdasági gépek megóvására alkalmas szereket zöld flakonok­ban árusítják. A bemutató résztvevői nagy fi­gyelemmel kísérték a szakmai bemutatót, amelyen egy oldalá­ra fordított Trabant gépkocsi al­vázát „mentesítették”, majd az üreges részekbe is juttattak a védőanyagból. A hosszú asztalon rádión, írógépen és különböző rozsdás vasalkatrészeken mutat­ta be az előadó a szerek gyors hatását. V. A szövetkezeti szakemberek a bemutató után számos kérdést tettek fel a hasznos anyagokkal kapcsolatban, melyek foogalma- zását hazánkban az Interag Rt Külkereskedelmi Vállalat végzi. • Hans-Dieter Schllndweln meg­matatja a rozsdátlanító hatásút. • A résztvevők nagy érdeklődéssel figyelik a Trabant gépkocsi alvá- «r^ksMrű védelmét. $*&sj*V* >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents