Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-14 / 216. szám

1975. szeptember 14. • PETŐFI NEPE • 3

Vörös péntek Kis községek, peremkerületek

A z 1905-ös esztendő súlyos politikai válsággal köszöntött be Magyarországra. A januári parlamenti választás korábban elképzelhetetlen eredményt hozott. Az évtizedek óta hatalmon levő kormánypárt — noha rendelkezésére állt az államapparátus kényszerítő ereje, s választójoga pedig csak .a lakosság kb.

4—5 százalékának volt — vereséget szenvedett. Ez a válság felszínre hozta az 1867-es kiegyezéssel létrejött rendszer szinte minden ellentmondását, az égetően szükséges polgári demokratikus átalakulás szinte minden problémáját: az agrár, a nemzeti és a nemzetiségi kérdést, a demokratikus szabadságjogok megvalósítását, illetve kiterjesztését.

A krízis első hónapjaiban lépett az országos polituca színterére, önálló érőként a magyarországi proletariátus és pártja, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A szervezett munkásság ereje a század első éveiben hatalmasan megnövekedett. Létszáma 1901-ben 10 ezer volt, 1904 végén pedig meghaladta az 50 ezret.

Az MSZDP vezetői egyetlen eszközt láttak a válság megoldására, az átalakulás biztosítására: az általános, titkos és egyenlő választójog megvalósítását. A reform. fő stratégiai célként kitűzése a párt politikájában háttérbe szorított olyan fontos problémákat, mint az agrár- és a nemzeti kérdés.

' !\A politikai súlyukát mulassak — hiszen a munkásosztály képviselői nem foglalhattak nelyet a parlamentben — először 1905 szeptemberében a politikai tömegsztrájk fegyveréhez nyúltak. Ezt a harci módszert a párt vezetői az 1905-ös orosz polgári demokratikus forradalom fegyvertárából kölcsönözték, Ügy határoztak, hogy szeptember 15-én, a parlament megnyitásának napján, Budapesten és környékén általános politikai sztrájkot hirdetnek, s a sztráj- kolók felvonulnak a Parlament elé, ahol a párt vezetői a munkásság képviseletében átadják a választójogi reformot követelő memorandumot.

A tüntetés híre nagy izgalmat váltott ki a munkásságban. A vidéki városokban is egymást érWrl0&((tí».rfo IHSrtis márciusihoz/., hasonló forradalomra vártak a mezőgazdasági munkások, spontán sztrájkok robbantak ki, leálltak a mecseki szénbányák, s a bányászok népes csoportja felutazott Budapestre, hogy részt vegyen a tüntetésen. Az ország- gyűlés megnyitására összesereg- lett képviselők 1905. szeptember 15-én döbbenten láthatták: több mint 100 ezer ember népesíti be a Parlament előtti teret. A vörös zászlók, feliratok, jelvények tengerében az Országház épülete ostromlott várnak tetszett.

XT6ha az ostrom elmaradt, s v a százezres tömeg a Ház el. nőkének semmitmondó válaszát meghallgatva, fegyelmezetten szétoszlott, mindenki megértette, hogy ez a nap történelmi jelentőségű volt. A munkásosztály és pártja jelentős tényezőként az országos politika porondjára lépett. S ha az 1905-ös, majd a később szervezett nagy politikai sztrájkok közvetlen céljukat nem is érték el, mint a proletariátus legnagyobb osztályütközetei kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy a munkásosztály bátran vállalta forradalmi küldetését 1918/1919- ben.

K. J.

Élelmiszer-ellátás a kiskunhalasi járásban

A közelmúltban nyolc vegyesboltot vizsgáltak meg a kiskunhalasi járásban a népi ellenőrök. A vizsgálatot azért folytatták le, hogy megállapítsák: milyen a kis községekben és a peremkerületeken élő lakosság ellátása, különös tekintettel az alapvető élelmiszercikkekre. Ilyen elsősorban a kenyér és a sütőipari termékek, a liszt, a cukor, zsír, tej és tejtermékek, hús, töltelékáru, petróleum.

Az egyáltalán nem volt kétséges, hogy a vizsgált kereskedelmi egységek — Bácsszőlősön. Kéles- halmán, Pirtón. Harkakötönyben, Kömpöcön., Zsanán és Csólyospá- loson — még hosszú távon szükségesek lesznek, fenntartásuk tehát indokolt, sőt némelyik fejlesztésre, bővítésre is szorul. Elsősorban vonatkozik ez a bővítési igény a harkakötönyi ÁFÉSZ 17. számú vegyesboltjára, amely jelenlegi állapotában a környező lakosság igényeit már alig-alig tudja kielégíteni, az egészségügyi előírásnak pedig egyáltalán nem felel meg. A következő ötéves tervben ide egy korszerű ABC jellegű boltot építenek.

Ennek, az említett harkakötönyi 1.7-es számú boltnak azonban más „hibája” is akad. Így például az, hogy a nyitvatartás egyáltalán nem igazodik a vásárlók igény éhez; Jelenleg reggel héttől délután kettőig tart nyitva. Érthető, ha ezt kifogásolják azok, akik éppen ebben az időben dolgoznak. Így aztán a bevásárlás rendkívüli nehézségeket jelent. Nincs megoldva a kenyérnek időben történő szállítása sem. Általában délelőtt kilenc, tíz vagy tizenegy órára ér a bolthoz a szállítmány. Kedvezőbb megállapításokat tehettek viszont az ellenőrök a tej és tejtermékekkel ösz- szefüggésben: a tejipari vállalat a megrendeléseket időben és pontosan szállítja.

Túllépve azonban az egyes boltokra vonatkozó észrevételeken, elmondhatjuk, hogy általában a vizsgált egységek felszerelésével kapcsolatban szükségessé válik az irányító szervek figyelmét felhívni főleg az egészségügyi előírások betartására. így elsősorban a melegvizes kézmosást, a dolgozók elkülönített öltözőjét kell kialakítani.

Ha a népi ellenőrök a vizsgálati anyag eleién ilyen kifogásokat tesznek, abból következtetni lehet, arra, hogy. az áruellátással, a készlettel, a választékkal nincs különösebb gond a kiskunhalasi járás említett községeiben. S valóban elmondhatjuk, hogy az alapvető élelmezési cikkekből jó az ellátás. Általában tíz naponként töltik fel a raktárakat, s ez az idő elegendőnek bizonyult a gyakorlatban. Sajnos, azonban az is tény. hogy a boltok zöménél alacsony a tartós fogyasztási cikkek aránya, kivéve a kunbajai ÁFÉSZ 10-es számú boltját, ahol

úgyszólván mindent lehet kapni, hiszen még TÜZÉP-áruk forgalmazásával is foglalkoznak.

Ha általánosságban nézzük, nem mondhatjuk kielégítőnek a töltelékáru-ellátást. Még olyan boltoknál sem, mint a pirtói és a harkakötönyi, amelyeket a kiskunhalasi ÁFÉSZ saját vágóhídjáról látnak el áruval. A népi ellenőrök felhívták az ÁFÉSZ vezetőinek a figyelmét arra. hogy feltétlenül javítani kell a lakosság ilyen igényeinek jobb kielégítését a szállítás jobb megszervezésével.

Megállapították a népi ellenőrök azt is. hogy a vizsgált kereskedelmi egységek szakmai irányítása megoldott, a boltvezetők rendelkeznek az ehhez szükséges képesítéssel. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a felügyeleti szervek komoly súlyt helyeznek a külterületi, illetve a kisközségek lakóinak ellátására. Ugyancsak erre utal, hogy a panaszkönyvi bejegy. zéseket minden esetben intézkedés követi. Erre jó példa a pirtói vegyesboltnál talált bejegyzés, amely szerint kifogásolták a vásárlók a petróleum minőségét. Az ÁFOR azonnal intézkedett.

Végül érdemes idézni egy bekezdést a kiskunhalasi népi ellenőrzés által készített jegyzőkönyvből: j,A felügyeleti ellenőrzések ismétlődő jellegűek. A megállapítások végrehajtására utóellenőrzésekkel visszatérnek. Lényegében a terület mind áruforgalmi, mind ellenőrzési szempontból jól ellátott...”

G. S.

Sikeres

vasgyüjtési akció

A KISZ Központi Bizottsága júliusban felhívással fordult az ifjúkommunistákhoz, hogy gyűjtsenek vasat. A kecskeméti nagyüzemek ifjúsága a felhívás után munkához látott, s már elkészült az első összesítés. Tizenegy vállalat és üzem alapszervezetei eddig összesen 125,7 tonna vasat és fémhulladékot adtak át a MÉH-nek. Folyamatosan 5 vagon vas, több mint 80 mázsa fémhulladék és 12 mázsa papír indul útnak, hogy fontos alapanyagként kerüljön vissza a termelésbe.

Félre a placebókkal

A hatástalan gyógyszerek, az úgynevezett placebók nemcsak azért ártalmasak, mert elvonhatják a pácienstől a valóban hatékonyakat, hanem azért is, mert számos nem kívántos mellékhatásuk is lehet.

Álpreparátumokkal végzett amerikai vizsgálatok káros mellékhatásokat állapítottak meg a placebókkal kezelt páciensek 10 —20 százalékánál. A készítmények valóban semmiféle hatóanyagot nem tartalmaztak.

A placebó-mellékhatások megnyilvánulási formája és gyakorisága attól függ, hogy a beteg milyen gyógyszernek véli a készítményt. A mellékhatások gyakorisága és súlyossága meghaladhatja a valódi gyógyszerek szedésénél jelentkezőket.

MŰSZAKONKÉNT 960 LÁMPATESTHÁZ

• A Vilamos Berendezés és Készülék Művek Elektromos Anyagok és Készülékek Gyárának kalocsai gyáregységében tavaly 100 millió forintos rekonstrukció kezdődött el, aminek révén öt év alatt korszerűsödik a termelés. Nemrégiben egy új, nagy asztalú, NSZK-gyárt- mányú présgépet állítottak Üzembe, amely egyszerre több préselési műveletet végez el. A képűnkön látható Csada Imréné és Rózsa Ferencné egy műszak alatt 960 lámpatestházat állít elő a termelékeny masinával. A balesettől a gép fotocellás, automata vezérlése óvja meg őket. (Pásztor Zoltán felvétele.)

KENDŐZETLENÜL

Kinek a számlájára?

Rendszeresen nagy a forgalom a Bizományi Áruház Vállalat kecskeméti üzletében, ahol az anyagiakkal gondosan sáfárkodó mindig megtalálja az elképzelése szerinti olcsó — használt vagy új — iparcikket: ruhaneműt, lábbelit, bútort, háztartási és híradás- technikai eszközt stb. Innen szinte mindig elégedetten távozhat a vásárló. Nem így a kereskedelmi egységgel úgynevezett megbízásos viszonyba kerülő ember, akit olykor kellemetlen meglepetés érhet. Erről tanúskodik a szerkesztőségünkbe érkezett levél is.

írója ez év áprilisában vitte be a bizományiba az MK 23-as típusú tranzisztoros magnetofonját, amely kifogástalanul működött, jó állapotban volt. Eladási órát 1300 forintban állapították meg. Az összeg felét előlegként azonnal ki is fizették. Hónapok

elteltével aztán arról értesült a panaszos, hogy a még új gazdára nem lelt készüléket ezentúl 700- ért kínálják. Mivel ez értéket keveselte, úgy döntött, eltekint a további megbízástól. Miután az üzletben a korábban kapott pénzt visszaadta, kézhez vehette magnóját. Ekkor meglepetten vette .észre, hogy hiányzik róla a kazettatető, majd enyhén szólva bosszús lett, amikor többször is hiába próbálta megszólaltatni. Reklamációjára az eladók csak sajnálkozásukat fejezték ki és szolgáltak egy „nagylelkű” tanáccsal: javíttassa meg a készüléket, aztán újra ajánlja fel a bizományinak.

„Dehát miért én fedezzem a boltban elromlott magnó rendbehozásának díját?” — kérdezi olvasónk levelében.

A válaszért az üzletvezetőt kerestük fel, aki elismerte, hogy a

tudomásunkra jutottak megfelelnek a valóságnak. Majd arról beszélt, hogy az említett és hasonló műszaki cikkeket működésképesen veszik ugyan át, ám azok óhatatlanul kopnak, sőt elromlanák a vevők kérésére történő kipróbálásuk során. Megjavításukra viszont nem kötelezhető a bizományi, hiszen nem tulajdonosa a készülékeknek. Ha valamely áru hosszabb időn át sem kel el, ráadásul elromlik a próbahasználat közben, akkor bizony kétszeresen is peches a kedves megbízó.

Nos, az többiekkel kapcsolatban r., t véleményünk: valami nincs rendjén a bizományi kereskedelem ilyesféle szemlélete, gyakonlata körül. Bár igaz, hogy a magnetofonok, lemezjátszók, rádiók stb. nincsenek az eladó cég tulajdonában, de ez nem jelenti azt, hogy az ügyletben kizárólag a megbízó az érdekelt. Hiszen a bolt tisztességes jutalék ellenében dolgozik, arról nem is szólva, hogy az értékesítéstől függetlenül felszámolja a kezelési költséget. Mindezek alapján — no meg a tulajdonvédelmi szabályokból eredően is — a bizományinak teljes felelősséget kell vállalnia a megbízásból birtokkában levő készülékekért. Ha tehát a kipróbálásuk alkalmával elromlanák, vagy egyéb kár keletkezik bennünk, a javítás elvégeztetése, s a költségek fedezése elől nem zárkózhat el.

Mint kiderüli, az áruház az üzletfelei részére írásos tájékoztatót ad, amely 12 pontban — túlságosan részletesen, de mégsem egészen érthetően — tartalmazza a bizományi rendszerrel összefüggő tudnivalókat. Utóbbiakat olvasónk is átböngészte, de még azután sem sejtette, hogy a sikertelen értékesítési megbízás csúnya ráfizetéssel is járhat

Vitathatatlan, a bizományi népszerű a vevőközönség körében. Nos, e kivívott rang is kötelezi a vállalat vezetőit, hogy vizsgálják felül a megbízásos értékesítés jelenlegi szabályait, s szükség szerint módosítsák — a megbízó — kereskedő és vevő kölcsönös érdekei alapján.

Velkei Árpád

Miért jó minálunk?

Az Árva—Povázsai férfi kenukettes győz. A világbajnokságot jelentő legfelső dobogón, a Himnusz alatt Árva lehajtja fejét. A tévé képernyője előtt ülve mi is mocorgunk. Hogy miért a torkával van ilyenkor „baja” az embernek?

Tény, hogy ebben az érzelmi fölengedettségben ilyen érzés is benne van: De jó magyarnak lenni.

Ugyanezért érzünk együtt a spanyol vagy szovjet győztesekkel is hasonló helyzetben. Tudjuk, bennük is ez az érzelmi állapot ömlik el.

A hazaszeretet, egy néphez tartozás öröme — mint csodálatos fluidum tölti el a bajnokot egy pár tapalatnyi deszkanégyszögön. Csak azért, mert legfölül van. Mintha abból eredne az a boldogság-áram. Holott — ha vége a versenynek, sarokba kerül a fadobogó, önmagában egy furcsa, kimesterkélt formájú alkotmány.

S lám, mikor kiteszik a főhelyre, s fölállnak rá, mintha a HAZA földjévé változna a néhány tenyérnyi deszkalap.

A himnuszok felhangzásakor ... Olyankor i s jó lengyelnek, kubainak ... magyarnak lenilyenkor is érezzük: Jó magyarnak lenni.

Sőt, van rá eset, amikor sokakat a külföldi vendégek véleménye ébreszt rá arra, hogy milyen szép és jó minálunk. Bármily furcsán hangozhat ez — végeredményben nem is olyan furcsa.

□ □ □

ugye. Mi ebbe

Csak olyankor? Azért mondjuk, hogy — is.

□ □ □

Külföldi államférfiú búcsúzik a repülőtéren, néhánynapos magyarországi látogatása végeztével.

A diplomaták okos, tárgyilagos, fegyelmezett gondolkodású emberek. Ritkán fedezünk fel mondanivalójukban érzelmi motívumokat is. Mégis, hány hideg fejű, „diplomataarcú” politikus kezdi így, szinte bizalmas odahajlással a mikrofon előtt.

— Amikor az önök szépséges hazájában járok... A tehetséges magyar nép ...

Ilyenkor is jóleső melegáram fut

át rajtunk. Ugyancsak szavaiéba formálás nélkül érezzük: De jó magyarnak lenni.

Tehát: i s.

□ □ □

Aligha találnánk zugot nyaranta — az idén is, és szinte évről évre szembeötlőbben —, ahol ne fordulnának meg külföldiek. Gazdag országok fiai nem egyszer olyan dicsérettel szólnak rólunk, hogy már-már mi csavargatjuk a nyakunkat; ez már kis^ sé túlzás.

Miért, hogy egyre jobban szeretnek nálunk lenni? Mi számukra olyan jóleső? Szép tájaink látványa? Hiszen „objektíve” szebbek is lehetnek, vannak másfelé. Náluk is. Azúr-part, havasok, fenségesen komor erdőségek, kris- tályhal»os folyamok, tengerek lélegzetelállító aránya. Mégis, ezek mellől is eljönnek hozzánk. I s, — persze ... Nem igaz, hogy a puszta”, a „gulasch”, „tsikós”, „báráckpálinkás” álromantika szédítette ide őket. Egymagában ilyen kuriozitás nem volna elegendő. Nincs is. Annál azért intelligensebb korunk embere, akit azért Belgiumban, Equadorban mindenütt „kiművelt” már any- nyira a televízió, a filmhíradó, hogy megértse: egy-egy országban más, igazabb, döntőbb értékek vannak, mint cowboykalap, bikaviadal, vagy sztriptíz. De ha erre is odanéznek. Ha tetszik egy kis hülyéskedés, — mint lány rablás betyárlovon ~— is, miért csináljunk abból tragédiát, „nemzeti kultúrszégyenről” kiabálva, hogy szinte más se hallatszik az idegenforgalom egy-egy „napján”. Emberi dolgok ezek is, bár — természetesen — nem szabad elmenni emberi dolgokban sem a mindent egyformán mérő parttalanságig.

A megszokás, szoktunk bele.

De e kívülről gerjesztett felismerés, ráébredés is olyasféle érzést indukál: Csakugyan jó magyar nun lenni.

Ann arra késztet bennünket, hogy esetenként többet is akarunk Hallani magunkról, az idegenektől, minden tisztessége® külfölditől, akit hagyományos vendégszeretetünkkel veszünk körül. Tapintatosan firtatunk, s a részletekből összerakodi'k a lényeg: A kiegyensúlyozottság tétszik nekik nálunk; hogy a magyar társadalmat nem hányják- vetik, rettegtetik a világban máshol sokkal jobban érezhető gazdasági problémák hullámverései. Magyarul — létbiztonság ennek a neve. Ha ez nem volna nálunk, biztosan más „légkört" éreznének vendégeink is. Aztán legközelebb inkább máshová mennének többször —nem mihozzánk.

Érdekes „ön-rajtakapás”. Meg talán beidegzettség is. Hogy tudniillik az eddigi gondolatmenet — úgymond — eléggé „nyugati” vagy ha úgy tetszik „kapitalista” vendég-szempontú. Ez nem olyan különös, hiszen a baráti, szocialista országokból idelátogatók számára nincs szükség olyan tartalmú érvelésre, hogy életünk minősége társadalmi rendszerünkből következik. Hogy azért jó minálunk, mert Magyar- ország szocialista állam, ahol nincs kizsákmányolás, s a dolgozó nép saját maga irányítja sorsát, vezetőként a munkás- osztállyal és élcsapatával az MSZMP-vel.

Lehet, sok vendégünk, „amon- nét” — jóval gazdagabb világból látogat ide. Jár-kel, körülnéz hazánk más-más tájain, beszélget, jóltartják, esetleg faggató- zik — és mindenképpen összehasonlít. önmagán, a vele való bánásmód barátságos módján, nyíltságunkon közvetlenül tapasztalja, hogy életünk emberhez méltóbb, mint a tőkés tár- 1^s*WÍ««lalmakban- Ahol a jólét-har- mónií

óniának nagy ára van; hajsza a pénzért, haszonért, kíméletlen ökölharc a felülkerekedésért — s ottmaradásért. Majdnem azt mondhatnánk, hogy ha akarja, ha nem, még ha előítéletei rabságában tiltakozik is — kimondva, kimondatlanul eljut erre a következtetésre: Náluk a nagy gazdagságban, az egzisztenciális biztonságért, a biztos kenyérért, a felszínen gálánt nagyvonalúsággal rájuk tukmált részletfizetéses jó életszínvonal maradan- dóságáért nap mint nap meg kell verekedniük.

Látják, hallják, meggyőződnek ilyenekről, hogy nálunk^ világ- színvonalon is kiemelkedő a nőpolitika, családvédelem, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer, a gyermekgondozás, az anyaság anyagi, erkölcsi megbecsülése — hogy csak ezeket említsük.

És mint utaltunk rá — a vendég, „odaátról” sem mulaszthatja el a konklúziót, hogy Magyarország, ahol jól érezte magát, szocialista. El is meséli odahaza, mi és miért volt jó nálunk. Aki esetleg otthon visz- szavedlik elfogult „vasfüggönyön- kívülivé”, s hallgat, előbb-utóbb „elszólja magát”. Ila másképp nem. hát „azzal”, hogy ismét és sokadszor is hozzánk jön.

□ □ □

De még mit sem mondtunk arról, hogy igazán miért olyan jóleső a külföldieknek — nálunk.

Emlékszem, egy alkalommal a füredi (ugye ki se kell írni, hogy „Balaton”, tudjuk, csak egy ilyen van) Anna-bál külföldi szépség- kiiály nő-aspiránsait kérdezte meg a tévé-ripoiter, hogy érzik magukat nálunk. Nem vágtak ki nagy, formás nyilatkozatokat — sokkal váratlanabbul ugrott elébük a mikrofon —, de két-három mondatból álló véleményükbe talán éppen ezért csak a leglényegesebb fért bele. Amit csak őszintén lehetett kifejezni.

— Más ... Emberi a légkör Magyarországon ... A barátság melegét i 11 érezni lehet. Azért szeretünk évenként eljönni.

A keresetlen mondatok, éppen az őszinteség révén, sokszor jóval pontosabbak, mint amiket politikusán vagy udvariasságból gondosan megfogalmaznak előbb. Anélkül, hogy eltúloznánk egy hirtelen szóhasználat jelentőségét, mégis el lehet gondolkodni egyetlen szón is. Az a vendégkislány nem azt mondta, hogy „emberibb” a légkör nálunk, hanem — „emberi”. Tudtán kívül még az összehasonlítást sem érzékeltette, tehát hogy „emberibb, mint...” Csak arról beszélt, amit nálunk érzett elsősorban.

□ □ □

S most minden vendégünkről szólva... Amikor kipihenten, emberi melegséggel, barátsággal, az élet jó ízeivel „feltankolva” hazautaznak, bennük is előbb- utóbb tovább érlelődik a nálunk szerzett tapasztalatok, élmények, benyomások lényege. Hogy emberi légkör, harmónia, rendezettség van nálunk, hogy emberi léptékek a mérvadók életünk formálásában — mindez a szocL alizmust építő dolgos nép' nyugodt munkájának a gyümölcse ... A népek közötti ilyen kapcsolatok, mint milliónyi hajszálerek, ugyancsak elősegítették a nagy találkozást Helsinkiben.

Ez nemcsak mélyíti hazaszeretetünket, önbizalmunkat, hanem kötelez is bennünket. Hogy ez így legyen a jövőben is, hogy jóindulatúan irigykedni is tudjanak ránk — ezért holnap — a máról nem is szólva — s holnapután is meg kell dolgozni.

Még derekasabban. mint eddig, mert azok a külhoni világ- gazdasági hullámverések a mi nyugodt partjainkból is leszakítanak darabokat. S azokat folyton pótolni kell, ha nem akarjuk, hogy portánkon belülre is veszélyt jelentsenek a hullámcsapások. Tóth István