Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-13 / 215. szám

1915. szeptember 13. • PETŐFI NÉPE 9 T Őszi munkák fokozott követelményekkel Kedvező termékszerkezet százhúszmilliós termelésnövekedés Mágneses fej és magnószerelvény a BRG exportlistáján Interjú dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkárral Szeptember van, megkezdőd­tek a mezőgazdaság legnagyobb feladatát jelentő őszi munkák. Most, az őszi tennivalók nyitá­nyaként a felkészülésről és az elmúlt ősz tapasztalatainak fel- használásáról kérdeztem dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelme­zésügyi államtitkárt. — Milyen növények termését, és mekkora területről kell pincébe, góréba, egyszóval kü­lönféle tárolókba vinni a most következő hetekben? Másfelől — ezzel egyidejűleg — a szán­tás-vetés milyen feladatokat ró az állami gazdaságokra és termelőszövetkezetekre ? — Mintegy 2,1 millió hektárról kapás- és egyéb őszi érésű szán­tóföldi növények termését kell betakarítani — mondotta az ál­lamtitkár. — Ezenkívül le kell szüretelni közel 200 ezer hektár szőlőt és azt fel is kell dolgozni, valamint — legalább 3 millió tonna zöldség és gyümölcs beta­karítását kell megoldani. A szán­tóföldi növények közül a leg­több munkát az egymillió négy- százezer hektár kukorica, a 123 ezer hektár cukorrépa, a 101 ezer hektár burgonya, valamint a 130 ezer hektár napraforgó lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítása jelenti, de tetemes feladatot ró a gazdaságokra a közel 27 ezer hektár rizs, vala­mint a hozzávetőleg 16 ezer hek­tár dohány betakarítása is. Az őszi érésű zöldségek közül a vö­röshagyma kiszedése, válogatása és tárolása, a paradicsom, a fű- szerpaprika és a fejeskáposzta biztonságba helyezése adja a leg­több feladatot. *A gyümölcsök közül a majdnem 690 ezer tonnát kitevő téli alma leszedése, válo­gatása, tárolása, valamint az export teljesítése követel nagy erőfeszítést. — A betakarítással egyidő- ben 'kell elvégezni több mint 1,6 millió hektáron az őszi vetésű növények talajelőkészítését és jó minőségű elvetését. A talajelő­készítési és vetési munkákban a legnagyobb feladatot az egymillió r#gysaázt«ezer hektár kenyér­gabona — búza és rozs együt­tesen* —^időben és jó minőségben való elvetése jelenti. Ezen túl­menően több, mint 100 ezer hek­táron el kell vetni az őszi ár­páit, továbbá a különféle keve­réktakarmányokat is. A múlt évi ősz tapasztalatai arra inte­nek' — sajnos erről egyes üzemek * máris megfeledkeznek —, hogy a lehető legjobb minőségű mun­kával .időben végzett vetéssel alapozzák meg a jövő évi jó ter­mést. Részben a vetésekkel egy- időben. részben pedig azt köve­tően kell gondoskodni mintegy 2,3 millió hektár őszi mélyszán­tás végrehajtásáról, amellyel a tavaszi vetésű növények termését kell megalapozni. — A sok eső, a betakarítás gépesítésének viszonylag sze­rény színvonala, nem valami biztató előjel az őszi betaka­rításhoz, jóllehet néhány nö­vényből — főleg kukoricából — ígéretesek a terméskilátá­sok. Milyen erőfeszítéseket igé­nyel mindez a gazdaságoktól? — Az őszi érésű növények nagy többségéből a terméskilátá­sok valóban kedvezőek — hang­zik a válasz. — Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a ter­més akkor biztos, amikor mag­tárban van, s a betakarítást a szeptemberi és októberi időjárás még jelentősen befolyásolhatja. A növények érése szerencsére mintegy 10 nappal előbbre van az elmúlt évhez képest. Ugyanak­kor bíztató, hogy az elmúlt évek­ben jelentősen nőtt a kapásnö­vények betakarításának gépesí­tése. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a cúkkoré- pa, a napraforgó, a rizs és a burgonya betakarítását már dön­tően gépekkel végzik. Az emlí­tett növények gépesítési foka a nagyüzemi gazdaságokban 90— 100 százalék között változik. A dohánytermelés gépesítettsége ugyanakkor — az utóbbi években elért jelentős fejlődés ellenére — csak 30 százalék körüli. Sajnos, zömében kézimunkára vár a zöld­ség-gyümölcs és a szőlő betakarí­tása is. E feladatok elvégzésé­hez az állandó dolgozókon kívül a lehető legnagyobb mértékben be kell vonni a családtagokat és a nyugdíjasokat. A szállításo­kat is meg kell gyorsítani nyúj­tott műszakokkal. ^ — Vajon az idei őszön mek­kora társadalmi segítség szük­1 séges a mezőgazdaságnak?Al •** — Kétségtelen, hogy a terme­lőszövetkezetek és az állami gaz­daságok jelentős része az őszi mezőgazdasági munkákban — még kedvező vagy átlagos idő­járás esétén is — külső segítségre szorul. Éppen ezért a felkészü­léskor a mezőgazdasági nagyüze­mek, a megyei szervek és a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium egyaránt számoltak a társtárcák segítségnyújtásával. A tennivalókat — mindenekelőtt a betakarítást — csak az alábbi külső segítséggel lehet időben és nem túl nagy veszteséggel elvé­gezni : a szabadságon levő — főleg a falvakban lakó, de az őszi mezőgazdasági munkák vég­rehajtásában részt venni kívánó —, más népgazdasági ágakban foglalkoztatott dolgozók bevoná­sával; az általános iskolák felső tagozatos diákjainak, a közép­iskolai tanulóknak, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók­nak a betakarítási munkában va­ló kéthetes részvételével; meg­határozott számú honvéd bevoná­sával. Ezenkívül a cukorrépa- zzállításhoz megfelelő számi? honvédségi terepjáró gépkocsinak cukorgyárakban és állami gaz­daságokban való. üzemeltetésé­vel, s a cukorrépa lerakásához rendelkezésre bocsátott honvé­dek munkába állításával, vala­mint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alá tar­tozó vállalatok — a MÁV és a Volán Tröszt — hathatós támoga­tásával. Végül a közületi gépko­csiknak a* megyei szállítási bi­zottságok útján történő, havi 5 napos igénybevételével, illetve a mezőgazdasági szállításokba való bevonásával. A, Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium ezen túlmenően — a szállítási felada­tok meggyorsítása érdekében — engedélyezte az őszi betakarítási munkák végéig az úgynevezett lassú járművek főútvonalon való közlekedését is. — Természetesen a mezőgaz­dasági üzemeknek, elsősorban a saját és a faluban bevonható munkaerőre kell támaszkodniok, a külső segítség ezt csak kiegé­szítheti. Az emberekről való gon­doskodás a munkák nehézsége és az őszi időjárás miatt fokozott követelményeket támaszt az üze*• mi vezetőkkel szemben. Ügy- vé­lem, hogy "a' ’tavaly őszi ' jó ta- ' pasztalatok e tekintetben is ered­ményesen gyümölcsöztethetők. — Köszönöm a beszélgetést. K. N. Másnapi, svédországi útrakelé- sének előkészületeivel volt elfog­lalva éppen Rudasi Károly igaz­gató, amikor a BRG kecskeméti gyárába látogattunk. Kínálkozott tehát a kérdés: — Az utazás célja? — Egyeztetni svéd partnerünk­kel termékünk minősítésének módszereit, rendszerét; megtudni, hogy a felhasználása során mi­lyen tapasztalatokkal szolgál magnómechanikánk, a kazettát működtető belső szerkezet. Egy­úttal természetesen a jövő évi kilátásainkról is tájékozódunk; kíván-e üzletfelünk konstrukciós módosítást és esetleges óhaját egyeztetjük a magunk elképzelé­sével ... — válaszolta az igazgató. A magnószerkezet önálló ter­mékként történő gyártását az idén kezdte meg a BRG kecskeméti gyára. Emellett a tavaly már je­lentősebb tételben önállóan is exportált mágneses fej készítésé­vel, valamint 100 ezer magneto­fon gyártásával együtt kialakult a gyár lehetőségeinek legjobban megfelelő ■ termékszerkezet. — Amikor a magnófej — e pa­rányi, de nagyon fontos alkat­rész gyártásában megszereztük az első tapasztalatokat, mindenek­előtt azt vettük számításba, hogy gazdaságos termelésre csak nagy sorozatokban van lehetőség — kezdte fejtegetését Rudasi Ká­roly. — Miután a nemzetközi szab­ványok lehetővé tették a mágne­ses fejek egységesítését — mint ahogyan a magnómechanika is szabványosított már —, a BRG kecskeméti gyárának kínálkozott a választás; előállíthat magnófe­jet, szerelvényt, vagy meghajtó motort. Az értékesítési lehetősé­gek az előbbi két termék mel­lett szóltak. Ilyen előzmények után kezdtük meg — a saját fel- használáson túl — a mágneses fejek szocialista —, illetve nyugati piacra történő exportját. A Központi Bizottság múlt év december 5-i határozata mégin- kább arra ösztönzött, hogy a legkevésbé anyagigényes termék­ből növeljük a gyártást'. A mag­nófej pedig ezek közé tartozik. Ha ennek gyártását fokozzuk, az összes kínálkozó kereskedelmi le­hetőséget kihasználhatjuk. Eköz­ben' változatlanul tovább kutat­juk, höl találunk még piacot. Így jött be az idén például a bolgár megrendelés ... Mert végül is a tavalyi 300 ezerrel szemben az idén 650 ezer magnófejet gyár­tunk. visszhangot, a tévedéseket viszont sokáig emlegetjük. Sokszor éri bírálat a meteoro­lógusokat, pedig ők még a fel­hőket is elfújnák — ha tehetnék —, sőt némelyikükben akkora az együttérzés, hogy amikor szép időt helyeznek kilátásba és az nem következik be, a világért nem nyitnának esernyőt. Inkább maguk is bőrig áznak. Szolidari­tásból. * Nehéz, de szép mesterség, és izgalmas, mint valami krimi. A nyomozásban egész csapat műszer vesz részt. A pestlőrinci Légkör­fizikai Intézet — közismert ne­vén obszervatórium — kertjében szélkanalak forognak, mutatják merr§Uúj«.a szél? Földbeszúrt hőmérőkön ellenőrzik a talaj le­hűlését, felmelegedését. Hosszú­lábú, kis fehér házak belsejében érzékeny műszerek jegyzik a le­vegő nedvességtartalmát és hő­mérsékletét. Más műszerek a nap sugárzás-energiáiról, fénykalóri- ákroi adnak számot. Az intézet­ben komoly felnofizikai és mű­holdmeteorológiai kutatás folyik és egyik igen fontos feladatuk az agrometeorológia tudományos eredményeinek gyakorlati alkal­mazása a mezőgazdaságban. Innen szállnak fel, napjában négyszer — hajnalban, délben, délután és éjfélkor — a rádió- szondás ballonok. A technikus kiviszi az udvarra a kétméteres óriás „lufit”, felcsa­tolja a szondát, aztán elengedi. A léggömb méltóságteljesen tá­volodik a földtől, egyre kisebb lesz, végül teljesen eltűnik a szemünk elől, de a rádió működ­ni kezd, szaggatott sípolások tu­dósítanak a levegő nyomásértéké­ről, nedvességéről, hőmérsékleté­ről. A technikus ebből táviratot szerkeszt és kódolva, telexen kül­di tovább a központoknak, ahon­nan fél óra múlva a moszkvai, egy órán belül pedig a washingtoni világközpontba érkezik. Miközben a szonda sürgönybe­foglalt jeleit szélsebesen röpítik világgá a rádióhullámok, a tech­nikusok bekapcsolják a hordoz­ható rádiót, zenét hallgatnak, be­szélgetnek, uzsonnáznak. Az ügyeletes elindul a kertbe, egyen­ként megnézi a műszereket, mint orvos a betegeit. A műszer által észlelt változásokat automata Írón vezeti rá a naponta vagy hetente körbeforduló korongokra. A feke­te tussal rótt, szaggatott vonalak lázgörbére emlékeztetnek. Ha a száruk magasba szökik: emelke­dett, ha lezuhan: süllyedt a hő­mérséklet. „Holnap vajon milyen időnk lesz?” — tűnődöm hango­san, mire a technikus felnéz az égre és megnyugtat. „Olyan, mint ma volt.” „Honnét tudja?” Rej­télyesen mosolyog. Mint az olyan emberek, akik nemcsak műszerek útján tartják a kapcsolatot az anyafölddel és a levegővel. Úgy összeszoktak, hogy már a felhők formájából megítélik, esőt hoz­nak magukkal, vagy szárazon odébbállnak. Barátságban élnek a felhőkkel, a nappal, az éggel, csak a szelet nem szeretik, el­fújja a kedvüket, néha a ballont is, úgy, hogy meg kell ismételni a lufieresztést. Sok galibát okoz a szél. Még nekik is, pedig ők lega­lább tudják, hogy honnét fúj?! Honnét fúj a szél? A család ül a tévé előtt és tippel. — Mibe fogadjunk, hogy holnap esni fog? Ha ők azt mondják, derült lesz az idő...!? — Néha azt hinné az ember, az a szórakozásuk, hogy becsapjanak minket — zsörtölődnek, aztán áttérnek az időjárásra, szidják, mint a bokrot: „Mi­csoda bolond nyár volt ez az idei is, illetve nem is volt nyár, az üdülőben is majd megfagytunk! Na és a telek! Sehol egy szem hó, pedig nincs szomo­rúbb a fekete karácsonynál, tisztára megbolondult az idő, mintha a vesztét érezné! Az ember nem is érti, biztosan az atom teszi, meg az a fene nagy űrbolygatás.” A főműsor, szerencsére új témát kínál, újabb le­hetőséget a kritikára, az időjárásról egészen meg­feledkeznek, meg arról is, hogy mióta az eszüket tudják, mindig ebben találták a legtöbb kivetni­valót. A tévé előtt könnyen felejt az ember. Mindig újat mutatnak, ki győzné fejbentartani, hogy akár­csak tegnap is mit láttunk, mond­tunk, gondoltunk? Egy biztos, hogy a társalgás mindenkori ki­apadhatatlan forrása az időjárás. Főként azjért, mert ehhez aztán mindenki hozzá tud szólni. Eb­ből következően a meteorológu­sokról is az a közvélemény, hogy ugyanannyit tudnak az időjárás­ról, mint más ember, csak na­gyobb felhajtással csinálják és még pénzt is kapnak érte. • A fiatal meteorológus a zápor- és zivatartérkép zónáiból légköri és földfelszíni adatok számtengeré­ből érkezik,- tudja milyen szelek korbácsolják az Atlanti óceánt, hol vannak szélcsendes, napsütöt­te helyek távol a nagyvilágban, merre szomjaznak eső után és hová hullik több csapadék a kel­leténél, csak egy miatt nyugta­lan, hogy a szép idő, amit az imént helyezett kilátásba, kitart-e a következő előrejelzésig? — Ezt az izgalmat, amelyben állandóan élünk, nem lehet meg­fizetni. — Nem is fizetik meg — teszi hozzá, mintha ismerné az emberek véleményét. Pedig a pestlőrinci Előrejelző Intézet dol­gozói egyebet sem tesznek, mint éjjel-nappal, ünnepnapokon is az időjárást tanulmányozzák,_ a világ minden- részéből érkező számje­• Ballon­eresztés a pestlőrinci obszerva­tóriumban. les táviratok ezreit fejtik meg és azonnal térképre rajzolják a szél­járásokat, esőzónákat, az európai hőmérséklet háromóránkénti ar­culatából. Az a néhány mondat, amely a várható időjárásról tá­jékoztat bennünket, nagyon sok ember megfeszített munkájának az eredménye és a földi, valamint a magaslégköri megfigyelőállomá­sok méréseinek ezreiből, a rada­rok képernyőjére felíródó időjá­rási jelekből, a meteorológiai mesterséges holdak adataiból te­vődik össze. A kockázat, természetesen így is elég nagy, a meteorológus so­hasem lehet egészen biztos a dol- gábaiV-l^ancrrTTSfíTrendeli az idő­járást, kinek-kinek a tetszése sze­rint, hanem megfigyeli. Következ­tetéseiben tévedhet, ám koránt­sem annyiszor, mint hisszük. Ál­talában 80—85 százalékban vál­nak be hőmérsékleti előrejelzése­ik, van, amikor száz, az is elő­fordul, hogy csak ötven százalék­ban, de ez az arány világviszony­latban sem rossz. A jó prognózis azonban nem vált ki nagyobb 0 Készül a szerelvény. ♦ Ez a 350 ezres többlet 60 millió forint termelésnövekedést jelent! Ha ilyen volumenben magnóké­szülékeket gyártanánk, ahhoz 36 millió forint értékű anyagra len­ne szükség. Az említett mennyi­ségű magnófejhez viszont elegen­dő 14 millió forint értékű anyag. Ily módon fajlagosan 22 millió forint anyagot takarítunk meg. A magnófej sorozatgyártásával tehát sikerült bekapcsolódnunk a nemzetközi munkamegosztásba, méghozzá a legkevésbé anyaigé­nyes termékkel. A fejhez felhasz­nált anyag értékének hányada mindössze 15 százalékos a ter­melési árban. A viszonylag nagy sorozatú gyártása pedig lehetővé tette az élőmunka-ráfordítás to­vábbi, 22 százalékos csökkenését. Ami az idén exportra bocsátott másik termékünket, a magnóme­chanikát illeti; miután a saját készülékeinkhez sikerült kifejlesz­tenünk világszínvonalon is ver­senyképes, korszerű szerelvényt, piac után néztünk. Ennek során természetesen nem tévesztettük szem elől az említett párthatáro­zatnak k- népgazdasági mérleg javítása szükségességével össze­függő kitételét. Tulajdonképpen így jutottunk el a’svéd piacra, ahová két típusú magnetofon-ké­szülékhez 60 ezer szerelvényt szállítottunk az idén. Hazai part­nerünk, a VIDEOTON pedig 15 ezer darabot rendelt. Ennek a termékünknek a jelen­tőségét részint az adja meg, hogy egy nagyobb magnószerelvénnyel is bekapcsolódtunk a nemzetközi kooperációba, s a gyártás gazda­ságossága mellett a tőkés expor­tot is sikerült növelnünk. Egyéb­ként a magnómechanika önálló termékként való értékesítése is 60 millió forint termelési növe­kedést jelent az idén. Ennek anyaghányada 42 százalékos, a felhasznált anyag értéke 25 mil­lió forint. Ha a szerelvényt csak ‘kazettába építve, tehát készter­mékként hasznosítanánk, ehhez 35 millió forint értékű anyagra volna szükség ... — A termékszerkezet ilyen elő­nyös megválasztása nyilván mun­kaszervezési intézkedéseket is kí­vánt? — Ez szinte magától értetődő^ mint ahogyan az ösztönzést is a cél szolgálatához kellett igazíta­nunk. Mindkét új termékünk gyártását nagyobb állóeszköz- igény előzte meg. Ezt úgy oldot­tuk meg, hogy a drága gépek ki­használását két műszaknál is hosszabb időre emeltük. Igyekez­tünk — s ez állandó — feladat — mindenkit olyan munkakörben foglalkoztatni, amely rátermettsé­gének, adottságainak, így a csa­ládi körülményeinek is a leg­jobban megfelel. A fej szerelése például eleve olyan folyamat, amelynél" a székeken és asztalo­kon. kívül nincs lekötve állóesz-n,t köz, indokolatlan tehát a mű- szakszám-fejlesztés... A fröccsöntő gépeknél azonban rendkívül fontos a folyamatos, a háromműszakos gyártás. Ezért ösztönzésként bevezettük a délu- tános és az éjszakaiműszak-pótlé- kot. Aki folyamatosan vállalja a három műszakot, az a pótlékon túl, az év végi részesedéskor az - alapnyereség kétszeresét kapja. Erre az idén mintegy ötven dol­gozóval külön szerződést kötött a gyár. A szocialista munkaverseny alapcélkitűzései is a vállalati, egyben népgazdasági törekvést, a hatékonyság fokozását szolgálják. Elsősorban ezt tartják szem előtt gyárunk szocialista brigádjai is — mondotta végül Rudasi Károly igazgató. P. I. kí Pl RNYÖ Ortutay emberközelben Könnyű dolga volt csütörtökön este a riporter szerepében közre­működő Voigt Vilmosnak. A Be­szélgetés Ortutay Gyulával című műsor első részének hetven per­ce alatt ugyanis alig kellett kér­deznie: a hálás riportalany a kér­dések elhangzása nélkül is mond­ta mindazt, ami feltehetően a nagyközönséget érdekelte. Az emberközelbe került akadé­mikus, aki mint politikus és mint közéleti férfiú, évtizedek óta a nyilvánosság előtt szerepel rend­szeresen, ez alkalommal a szép­írókat is megszégyenítő módon beszélt önmagáról, életéről és munkásságáról. Nem hiszem, hogy volt akár egyetlen perce is az elgondolkoztató riportműsor­nak. amely hidegen hagyta volna a nézőt, mely iránt közömbös ma­radt volna az az ember, akit az • elmúlt évtizedek története köze­lebbről is érdekel. A baráti hangnem, a legjobb értelemben vett „csevegés”, a ro­konszenves közvetlenség, az őszin­teség és a szemléletes előadásmód együttvéve eredményezte a pozitív hatást. Az az ember, aki úgy kezdte, mint latin-görög szakos tanár, s úgy folytatta, mint falujáró néprajzkutató, majd mint aktív politikus és tudós akadémikus, aki évtizedek óta a magyarországi szellemi élet élvonalában áll, s aki a nemzetközi tudományos vi­lág egyik ismert alakjává váll sokoldalú és elmélyült munkája nyomán, érthetően lekötötte a fi­gyelmet. S fokozza ezt az érdeklődést az. hogy Ortutay Gyula olyan kiváló­ságokkal állott kapcsolatban, mint Tömörkény István. Móra Ferenc. S aki barátjának mondhatta Jó­zsef Attilát. Radnóti Miklóst, Bu- day Györgyöt, Sárközi Györgyöt és Erdei Ferencet. A ma is élő, .3 aktívan munkálkodó Tolnai Gá­borról, Bálint Sándorról is elis­merő és szép szavakkal szólott. Egyik értéke és érdekessége volt a csütörtök esti Ortutay-mű- sornak, hogy megtudtunk néhány igazán kuriózum számba menő dolgot is a beszélgetésből. Például azt. hogy miként szerzett a jóba­rát József Attila Külvárosi éj cí­mű kötetéhez húsz előfizetőt Or­tutay. Vagy azt. hogy milyen is volt a kisgazda pártnak az a'bi­zonyos „polgári tagozata”. Érté­kes adalékokkal szolgált az aka­démikus vallomása azzal kapcso­latban is, hogy milyen módon igyekezett megnyerni és leszerelni a hatalom a harmincas eszten­dőkben a falukutató népi írókat A sok-sok érdemes és értéke# vélemény, megjegyzés hallgatása közben egyre különösen felfigyel­tünk; arra, amikor Ortutay azt állította, hogy Radnóti Miklós a mai magyar ifjúság egyik példa­képe. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire örülünk ennek a ténynek; s ennek a felismerésnek. Az Ortutayról szóló műsor első részét láttuk. Várjuk a jövő heti folytatást. V. M. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents