Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-28 / 228. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. szeptember 28. FÄT NEVELNI, FÁT DÖNTENI... Hétköznapok a gemenci erdőben Aki a gemenci erdőtájban futó országúton sötétedés után megáll, hallja a szarvasbikák jellegzetes bogését. A bőgés a szarvasok nászának ideje, egyben a vadászati „aratás” nevezetes időszaka, amikor kilövésre kerülnek a golyóérett bakák. Az alig több, mint egy hónapig tartó idény sikeréért dolgozik egész éven át a vadász, a Gemenci Erdő és Vadgazdaság területén. Nappal a gemenci erdő is mozgalmas munkahely, ahol céltudatos, szervezett termelés folyik 1974-ben 17,5 millió forint vállalati eredményt tettek le a népgazdaság asztalára, az erdészeti es a vadászati ágazat dolgozói. Termelési értékben a Gemenci Erdő és Vadgazdaságnál 16,2 millió forint többlettel zárult a pártkongresszusra és a felszabadulási évforduló tiszteletére kezdeményezett munkaver- seny-mozgalom. □ □ □ Termelési, szervezési tapasztalatokban gazdagodva a tavalyi eredményekhez hasonló célok eléréséért indult az erdőgazdaság kollektívája ez évben is. Kilencvenhat szocialista brigád 864 tagja tett vállalást arra, hogy a termelési költségeket 400 ezer forinttal csökkenti, az ipari fa- kihozatal 73 százalékos arányának 2 százalékkal történő javításával, másfél ezer köbméter export-papirfa termelési többlettel teljesíti a kongresszusi, fel- szabadulási munkaverseny második szakaszát. Az erdőgazdaság első félévi munkájának összegezése azt mutatta, hogy a 11 millió 420 ezer forintos vállalati nyereség csupán 324 ezer forinttal kisebb, mint az 1974 első félévi, a halmozott termelési érték pedig pontosan fele az egész évre tervezettnek, tehát időarányos. Az exportáru-értékesítésben viszont sok a tennivaló, hiszen a csaknem 4 millió forintos elmaradást a következő időszakban fokozott export-tevékenységgel kell pótolni. □ □ □ A második félév kezdete a fakitermelésben, faanyagmozgatás- bam és -értékesítésben általában a legeredményesebb július és augusztus hónap, ez évben másirányú erőfeszítéseket követelt az erdőgazdaság dolgozóitól. Július 10-től kezdve a termelési tény- számok helyett ilyen bejegyzéseket lehet találni az ártéri erdészetek szocialista brigádnaplóiban: „906 centiméter magas vízállással tetőzött a Duna (az 1956-os jegesár 1034 centiméteres tetőzéssel él a Dunamenti emberek emlékezetében), fát termelni nem tudunk”, „kötözéssel védjük a faanyagkészleteket,” „szállítunk, ahonnan még lehet, vadmentés naphosszat” stb. Három héten át, kora hajnaltól késő estig a MAHART-uszá- lyok terhelése, az erdőgazdaság saját kishajóival, valamint az uszályokkal megközelíthető faanyagok szállítása volt a legfőbb gondja a Gemenci Erdő- és Vad- gazdaság Baja dunaparti hajózási üzeme hatvannyolctagú munkacsoportjának, Hetekig másfél méteres víz borította és súlyosan megrongálta a pályát, emiatt hó. napokig szállításképtelen volt a pörbölyi, valamint a fafeldolgzó üzemet ellátó erdei kisvasút. A ..motorfűrészkezelők augusztus második felében ötpercenként kénytelenek voltak letenni a szerszámot, hogy arcukról, karjukról leseperjék az árvíz után életrekelt szúnyoghadat. □ Az erdészeti pártalapszerveze- tek, szakszervezetek, erdészetvezetők ebben a nehéz helyzetben is mindig szót értettek a szocialista brigádokkal. A brigádok vállalásait rögzítették az erdészetek intézkedési tervében. Az árvíz által inkább sújtott szekszárdi erdészet szocialista brigádjai ezer köbméter többlettermelést vállal, tak, amiből hozzávetőlegesen 500 köbméter lesz az exportra szánt fűzfarönk. A pörbölyi erdészetnél a Csikós József vezette szocialista brigád magasan kiemelkedő munkavállalását kell megemlíteni: • Az ártéri galéria-erdő egyik érdekes fája. (Pásztor Zoltán és Tóth Sándor felvételei.) havi ezer köbméter fa kitermelését. □ □ □ Annak ellenére, hogy az árvíz miatt főleg az idei szaporulatból nagyvad is hullott el, sok az érdemes szarvasbika. Augusztus végéig 7911 vadat ejtettek el az erdőgazdaság területén. 638 szarvas, 327 őz, 498 vaddisznó trófeája emlékezteti a vadászokat arra, hogy 1975-ben ismét Ge- mencen szerezték a legszebb vadász-élmányétkét. Apróvadban is bővelkedik ez a terület, ezt tanúsítja a vadászati eredmény: 6448 fácán. Ez is vonzza a külföldi vadászokat, akik közül többen minden idényben visszatérnek, hogy heteket töltsenek el vadászattal. A gemenci erdőtáj kitűnő termőhelye a legértékesebb, a legkeresettebb fajoknak, éppúgy, mint ahogy pótolhatatlan élőhelye a nagy- és apróvadnak. Ebben jelentős része van. e táj embert is próbáló hullámtéri jellegének. Gulyás Jenő • Uszályba rakásra készítik elő a Duna- parton a kitermelt farönköket az erdőgazdaság dolgozói. • A pandúr! erdészet egyik vadászháza. • A lenes! fácántelep apróvad nevelő központ a Duna mentén. Apa és fia az ifjúsági mozgalomban Id. Tóth , Sándor, a kecskeméti Alsó pályaudvar állomásfőnöke, a MÁV KISZcsúcsvezető- ségének titkára. Fia, ifj. Tóth Sándor, a Bányai Júilia Gimnázium IV/a osztályának tanulója, a KISZ- * klub vezetője. 1 Az apa negyvenégy évesen lehet, hogy az ország legidősebb KISZ-titkára? Korban meglehet, bár külseje alapján ítélve nyugodtan letagadhatna tíz évet. Magatartása, megjelenése, beszéde viszont a nálánál húsz évvel fiatalabbakra emlékeztető, még akkor is, ha nincs hosszú haja, és nem farmernadrágban jár. Erre mondják, hogy a gondolkodása fiatalos. Én inkább" úgy mondom, hogy gondolkodásban a fiataloké. Fia magas, vékony testalkatú, majdnem Angela Davis frizurás; jellegzetesen osupakéz-csupaláb fiatalember. Trikóján chilei szolidaritási jelvény. Kortársainál magabiztosabb. Agitatív, de mellette gondolkodó típus is, aki, ha véleményt alkot, akkor azt a „mi, miért van?” alapokra próbálja helyezni. Id. Tóth Sándor; — Negyvenkilencben a köz- gazdaságiba jártam itt Kecskeméten, amikor falujáró kulturális brigádokat toboroztak. Szegény Mészáros Gábor bácsi és a Széchenyi Károly bácsi engem is beszerveztek. Sajnos, mind a ketten meghaltak már. Nagyon szerettem őket. ök vittek be a MÁV kultúirotthonba; azután a vasúthoz mentem el dolgozni. Először pályamunkás voltam, majd tíz évig forgalmista, utána kilencig vezénylőtiszt és hetven- háromban neveztek ki ide állomásfőnöknek. — Hogy mikortól vagyok KISZ-tag? Nézd, ötvenhét előtt a MADISZ tagja voltaim és így jött folyamatosan. Társadalmi megbízatásként a Vasutas Szak- szervezet megyei bizottságának ifjúsági felelőse voltam, míg át nem szervezték, de utána is mindig ifjúsági témákkal foglalkoztam. — Valóban későn lettem KISZ- titkár, de ehhez tudni kell, hogy miért? Nálunk ugyanis mozgalmi téren rossz volt a helyzet, s het- venháromban — akkor választottak meg először — odáig jutottunk, ezen feltétlenül változtatni kell. Én pártmegbízatás- ként kaptam a feladatot, hogy előbbre kell lépnünk, s ehhez adjak meg minden segítséget, hasznosítsam tapasztalataimat. És megválasztottak, bíztak bennem a gyerekek, hogy tudok valamit tenni értük: így lettem titkár. — Nagy a korkülönbség a KISZ-tagok és köztem? Ez annyira formális dolog! Nem azt nézik, ha tudok a nyelvükön beszélni, ismerem gondolataikat, gondolkodásmódjukat, s látják, hogy éh is úgy dolgozom, mint ők. Engem az életkor soha sem érdekelt. Talán ezért is tudok olyan lenni, ha valakinek például velem van valami dolga, látom, őt sem érdekli, hogy én idősebb vagyok. Ez alkati tulajdonságom? Azt hiszem, hogy az... Ifj. Tóth Sándor — Apu sokat beszélt nekem mindig a régi mozgalmi dolgokról. Izgalmas lehetett fiatalnak lenni. En nem tudok ilyenekről beszélni, mert hetvenkettőtől vagyok csak KISZ-tag. Az első komoly megbízatást akkor kaptam, amikor a gimnáziumban a vezetőképzés felelőse lettem. Az az igazság nagyon szeretek szervezni; van hozzá valami érzékem. Ne érts félre, nem dicsekvésből mondom, hanem úgy, hogy mindenkinek van olyan munka, ami jobban 'fekszik, mint más. Nekem ez jobban megy. Talán ezért is küldtek el a következő évben Bajára KISZ-vezetőképző tanfolyamra. — A mozgalmi feladatokat „megtárgyaljuk-e”? Persze. Apu mindig szívesen segít, mondjuk ha egy tervet, vagy programot össze kell állítani, ö ezt jobban tudja, az az igazság. Családi KISZ-vezetőség vagyunk ilyenkor ... — Nem beszéltem az osztályban arról, hogy édesapám is KISZ-vezető. Nem tartottam fontosnak. Egy lány tudja, hogy a MAV-nál apu a csúcstítkár, mégpedig Szűcs Éva, aki a KISZ Központi Bizottságának a tagja. Egy búcsúztatás alkalmával jött rá, azután megkérdezte tőlem. Én meg megmondtam, hogy ez van. Különben most szeptemberben választottak meg a klub vezetőjének, ezt elfelejtettem azo előbb mondani... — Miért csak az osztályunk fe"*1 le KISZ-tag? Nem kell mindenkinek feltétlenül tagnak lenni. Ha nem tartja fontosnak, mi sem. Egy viszont idegesítő. Tudod, most negyedikesek vagyunk. Min. denkit komolyan foglalkoztat a továbbtanulás;, természetesen. Na, van aki most akar belépni a KISZ-be, mert mi is - adunk javaslatot a jelentkezéshez, van véleményezési jogunk.,. * Id. és ifj. Tóth Sándorral a mozgalmi témákon kívül még sok mindenről, beszélgettünk. Szó. ba jött a továbbtanulástól kezdve a családi életen keresztül az udvarlásig, meg a „miben érdemes vitatkozni” témáig minden, Az nagyon rokonszenves, hogy az élet, a közösség ügyeinek megítélésében mindig van határozott álláspontjuk, s talán az apa ezért még, fia pedig ezért már KISZ- vezető. Csató Károly Rózsást mindazonáltal őrizetbe vették. A rendőrség pedig folytatta a nyomozati munkát, ellenőrizte azokat a tényeket, kihallgatta azokat a személyeket, akiket az elbérlő említett, akikre hivatkozott. Az öreg Lánczos lakásának linóleum padlóján talált női lábnyom most' előtérbe került, nem azért, mintha korábban nem figyeltek volna rá, hiszen „felvették” a nyomot. Viszont a harisnya miatt, valamint azért, amit Kormányos mérnök elmondott Gizellával kapcsolatban, ez a nyom most különösen izgatta a nyomozókat, Furcsának találták, hogy a temetőben felfedezett holttest mellett sem kézitáskát, sem mást nem találtak. Igaz, Lánczos Gi-, zella kocsival ment ki, amit nem a temető előtti parkolóban hagytak — ott már nem volt hely —, hanem egy közeli kis utcában. Innen vitte el aztán Kormányos, amikor leütötte Béla bácsit, a temetőőrt. Talán nem is szükséges mondani, hogy Kormányos beismerő vallomása után két nyomozó azonnal az egyedül élő férfi elhagyott lakására ment, egyrészt azért, hogy házkutatást tartsanak, másrészt pedig, hogy szemrevételezzék Gizella Renault gépkocsiját. Az autóban találtak egy barna, valódi bőrből készült női táskát, benne egy fél pár női harisnya, kulcsok, kozmetikai szerek, pénztárca, s egy személyi igazolvány, fésű, fényképek és mindaz, ami egy ilyen táskában rendszerint megtalálható. Ezeken kívül egy fehér, lezárt borítékot is tartalmazott a táska. Cím, feladó, bélyeg nem volt rajta, de minden bizonnyal vastag irományt rejtett. A nyomozók az általuk érdemesnek tartott tárgyakat magukkal vitték, de mielőtt véglegesen távoztak volna, megnézték Kormányos lakását is. Meglepődtek azon, hogy semmi különösei nem találtak, csupán egy meglehetősen sáros, fekete félcipő keltett érdeklődést. Kétségtelen — a mérnök vallomásából kiindulva —, hogy ebben a cipőben volt kint Kormányos a temetőben, de még nem pucolta meg, úgy ahogy volt, sárosán, vizesen bedobta az előszoba szekrényének az aljába. Az íróasztalon készülő tervrajzok tetején egy világatlasz összecsukva, de belőle kilátszott egy kék boríték, feltépve. A nyomozó kinyitotta az atlaszt, s látta, hogy a levelet Kormányosnak címezték, feladóként egy monogram állt: L. G. Keltezése október 17. A nyomozó kivette a levelet és olvasni kezdte: „Draga Lacikám! Minden a legnagyobb rendben alakul. Az öreggel hamarosan találkozom, a? közeli napokban megyek le hozzá. Persze elsősorban Hozzád, drágám, de tudod, hogy tervünk megvalósításához az apámon keresztül vezet az út. Érkezésemről — kocsival megyek — még táviratilag értesíteni foglak. Ölel, csókol stb. Gizád” Ezt a levelet is betették a táskájukba, a másik, lezárt boríték mellé és a nyomozók elhagyták a lakást. Időközben' azonban más területen is folyt a vizsgálat. A temetőben talált, .Lánczos Gizella lábán levő csizma nyoma tökéletesen egyezett azzal a nyommal, amit Lánczos Arnold konyhájának linóleum padlóján találtak. A vadonatúj harisnya párja is megkerült a nő táskájában — a másikat Arnold bácsi nyakári találták meg. A gyanú, ami már korábban is felébredt a nyomozókban, most egyre erősödött és immár tényként lehetett kezelni. A rendőrök azonban óvatosak voltak. Hihetetlennek tartották azt, amire pedig egyre több bizonyíték állt rendelkezésükre. A házkutatásból visszatérő nyomozókat várták a kapitányságon, s azok hamarosan be is kanyarodtak a rendőrségi járműveknek kijelölt parkolóhelyre, s az onnan — mármint Kormányos lakásáról — hozott tárgyak, elsősorban a két levél hamarosan az őrnagy asztalán feküdt. — Ezt hol találták? — emelte fel a lezárt, fehér borítékot Benke őrnagy. — A Renault hátsó ablakánál elhelyezett barna női táskában találtuk, őrnagy elvtárs! — Ez a Kormányos nagyon ideges lehetett, ha a táskát napokig észre sem vette. Na nézzük, mi van a borítékban. Ugyanis régen olvastam már szerelmes levelet — tréfálkozott az őrnagy és papírvágó késével, egyetlen mozdulattal kiryitotta a borítékot. — őrnagy elvtárs, kérek engedélyt ... — szólalt meg a nyomozó. de tudta, hogy az őrnágy nem fog válaszolni. Most is mint mindig, csak biccentett a fejével, ami azt jelentette, rendben, elmehet. A nyomozó kilépett és Benke belemerült a levél olvasásába. Először csak a szeme kerekedett ki, aztán szemöldökét is feljebb húzta, majd felállt a székről, járkált a szobában, s kezében tartva olvasta a levelet, amely így szólt: „Parancsnok úr! Bizonyára régen, vagy egyáltalán nem is olvasott még ilyen levelet. Az emberek nem marhák, hogy ha elkövetnek valami büntetett, feljelentsék magukat. Én azonban nyugodtan tehetem ezt — hiszen a bélyegen és a pecséten láthatja, hogy külföldön adtam fel a levelet —, mert nem ér el utánam a kezük. Engem azonban ne tartsanak marhának, hanem becsületesnek, olyan valakinek, aki megkönnyíti a dolgukat, és nem engedi, hogy mást, ártatlan valakit bántsanak olyan miatt, amit nem is ő csinált. Mert én tudom hogy ha nem találják az igazi bűnöst, akkor maguk valakit egyszerűen bekaszliznak 'és ráfogják, hogy ő volt. Hát én voltam. Lánczos Arnoldról van szó. A vén zsugori kisemmizett engem és még azt sem akarta, hogy megtudjam, hová rejtette el a család ékszereit. Mert elrejtette. Könyörögtem neki, hogy mondja meg hol van. Rimánkodtam, hogy ha nem is mondja meg, de adjon belőle, mert nekem pénzre és megint csak pénzre van szükségem. Nem adott, összevesztünk. Én tudtam, hogy a rajzot valahová elrejtette, de még szóba sem akart velem állni erről. Tudtam azt is, hogy anyám sírjában vannak az ékszerek, de emlékeztein, hogy az öreg valami nagyon rafinált rendszerű zárral készíttetett ott valamit, amit csak ő ismert. Azzal fenyegetett hogy feljelent, mert disszidálni akarok (ezt megmondtam neki), s kijelentette, hogy a fivérem csirkefogó és most az ő példáját akarom követni. Itt hagynám a fiamat, meg őt is. Mindenféle rossz kurvának elmondott. Ekkor elővettem a táskámból" az aznap vásárolt nylonharisnyát és megfojtottam vele az apámat. Tudom, hogy meghalt, azt is tudom, hogy engem senki nem gyanúsít ezzel a szörnyű tettel, de a lelkiismeretem arra késztet, hogy feltárjam maguk előtt az' igazságot. Olyan helyre .mentem, ahová a maguk keze nem ér él, vagy ha mégis, nem találnak meg. L. G.” — Lehet, hogy igazat ír ez a nő? — szólalt meg hangosan az őrnagy a levél elolvasása után, noha tudta, egyedül van a szobában. Az írást összehasonlították azzal a levéllel, amelyet Kormányos íróasztalán találtak: tökéletesen egyezett. — Ennek az albérlőnek igaza van. Nem ő ölte meg az öreget — mondta az őrnagy az időközben behívott Kapros századosnak, aki ezután azt javasolta, hogy engedjék el Rózsást! Az őrnagy nem tudott válaszolni, mert a portáról felszóltak, hogy Ben- két valami Krisztina néni keresi. (Folytatjuk.)
