Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

1975. szeptember 28. • PETŐFI NEPE • 3 A Szakszervezetek Megyei Tanácsának VII. küldöttértekezlete Bátrabban éljenek jog- és hatáskörükkel A választásokon sok hozzászóló foglalkozott a szakszervezeti tes­tületek tevékenységével. Elisme­réssel szóltak arról, hogy a tes­tületek eredményesen tevékeny­kedtek a munkahely gazdasági és szociális fejlesztése érdekében; javult- érdekvédelmi munkájuk. Sok bírálat is elhangzott, ami ar­ra mutat, hogy a tagság a kettős hivatás még következetesebb tel­jesítését várja a testületektől. Több helyen, ahol a dolgozók azt tapasztálták, hogy a politikai bátortalanság, vagy a gazdasági függőség miatt a tisztségviselők nem képviselik következetesen a dolgozók érdekeit, személyhez szóló bírálat is elhangzott. A tag­ság egyértelműen azt követelte, hogy szakszervezeti szerveink éljenek jog- és hatáskörükkel, segítsék elő és biztosítsák az egész dolgozó kollektíva bevoná­sát a lényeges kérdések eldön­tésébe, megfelelő tájékoztatást adjanak az adott munkahely helyzetéről, a jövő elképzelései­ről, a tervekről. Általában sok bírálat hangzott el a szakszervezeti üdültetésről. Nyári szezonra kérnek több csa­ládi és házaspári beutalót. A szakszervezet is szeretné kielégí­teni ezt az igényt — mutatott rá a szónok —, azonban e vö- natkozásban gyors fejlődésre nem számíthatunk. A társadalmi igé­nyeket rangsorolni kell. Mindenki számára érthető, hogy a lakás­építés, a gyermekintézmények és az egészségügy fejlesztését, va­lamint a nagycsaládosok helyze­tének javítását tartjuk elsődle­gesnek; új üdülőtelepek kialakí­tására csak kismértékben lesz módunk. Azt viszont biztosíta­nunk kell, hogy a meglevő lehe­tőségekkel igazságosabban gaz­dálkodjunk, s mindenekelőtt a munkában kitűnt fizikai dolgozó­kat részesítjük előnyben. Az észrevételeket az SZMT összegyűjtötte, azokat értékeli, s az illetékes szerveket kötelezte arra, hogy minden szóvátett problémával érdemben foglalkoz­zanak. A választások eredményének ismertetése során elmondotta Borsodi elvtárs, hogy több mint 18 ezer választott tisztségviselője van a mozgalomnak a megyé- oen. Ürömmel számolt be arról, hogy a munkások aránya 7,2 szá­zalékkal emelkedett. Minden szervben növekedett a nők ará­nya is, a fiataloké azonban egy­két tizedszázalékkal visszaesett. A következőkben azokra a ten­nivalókra tért ki Borsodi György, melyek további fejlődésünk biz­tosítása szempontjából a szak- szervezetekre várnak és különö­sen fontosak. Ezek: a szakszer­vezetek hatékonyabb gazdasági segítő munkája, feladatai az ér­dekvédelmi munka fokozásában, az üzemi, munkahelyi demokrá­cia fejlesztésében, a dolgozók ne­velésében. Pártunk XI. kong­resszusa ezekben határozta meg és kérte elsősorban a szakszerve­zetek még hatékonyabb közre­működését. Ezt követeli népgazdaságunk jelenlegi helyzete is, melynek összefüggései pártunk XI. kong­resszusának dokumentumaiból, s a Központi Bizottság 1974. évi december 5-i határozatából né­pünk előtt ismertté váltak. Gazdasági előrehaladásunk és vele együtt az életszínvonal terv­szerű fejlesztése elsősorban attól függ, milyen mértékben tudjuk a munka középpontjába állítani a gazdasági hatékonyság növelését, a takarékos gazdálkodást, a tar­talékok feltárását — emelte ki az SZMT vezető titkára, majd így folytatta. — Ez év elején a köz­ponti irányító szervek és a gaz­dálkodó vállalatok kidolgozták in­tézkedési terveiket az anyag- és energiatakarékosságra, az eszkö­zök, a munkaerő jobb kihasz­nálására. Ezek máris éreztetik hatásukat: országosan 7 milliárd forint megtakarítást eredményez­tek. Megyénkben is javult a helyzet; a termelés növekedése döntő mértékben a munkaterme­lékenység növeléséből következett be, s több figyelmet fordítunk a hatékonyság növelésére is. Vál­lalati szakszervezeti szerveink is részt vettek az intézkedési ter­vek kimunkálásában, azok vég­rehajtásában és az ellenőrzés megszervezésében. Még csak a kezdetnél tartunk Az eddig megtett intézkedések azonban még nem elégségesek — emelte ki nyomatékkai a ■ vezető titkár. A tervek egy része for­mális, nem fordítanak kellő gon­dot a végrehajtásra, annak el­lenőrzésére. Gyökeres fordulat még nem következett be a gaz­dálkodás, a vezetés minőségében. Több helyen a munkások, dolgo­zók sem érzékelik, hogy az élet- színvonal növelésének biztosítása az eddiginél nagyobb erőfeszí­tést, fegyelmezettebb munkát kö­vetel meg. A tények mutatják, milyen fel­adatokkal kell megbirkóznunk, hogy további előrehaldásunk dí­jából minél hamarabb elhárítsuk a zökkenőket. Ilyenekre hívta fel a figyelmet Borsodi György. A megyében egyébként is ala­csony a korszerű termelőeszkö­zök száma, de ezek kihasználtsá. ga sem megfelelő. Az átlagos műszakszám 1,4. — Sok helyen hiányzik a munkaerő a több mű­szak bevezetéséhez, ugyanakkor a meglevő munkaerő sincs min­denütt jól kihasználva — szerve­zetlenség és a fegyelem hiányos­ságai miatt. Felmérések szerint munkahelyeinken az átlagos na­pi dolgozói létszám 86 százalék; sok az indokolatlan hiányzás, de nagy a munkaidő-kiesés a késé­sek, napközbeni eltávozások mi­att is. Több üzemünknél mindez a napi munkaidő 10—12 százalé­kát is kiteszi. Arra kevés példát tudunk felsorolni, hogy a fegyel­mezés eszközeivel élnének a ve­zetőik, pedig az utóbbi időben éppen a becsületes munkások te­szik egyre több helyen szóvá az említett jelenségeket. Elsősorban a neveléssel, a jó munkahelyi légkör kialakításá­val, szervezettebb munkával, de szükség esetén a fegyelmezés eszközeivel is kell változtatni ezen a helyzeten. A szakszerve­zeti szervek támogassák a gaz­dasági vezetők ilyen irányú erő­feszítéseit, s biztosak vagyunk benne, hogy számíthatnak a lel­kiismeretes dolgozók segítségéire. Később arról beszélt az SZMT vezető titkára, hogy a munkaver­senyt, az újítómozgalmat a me­gye minden üzemében sokkal job­ban a termelés hatékonyságának növelésére a műszaki színvonal emelésére, a KB tavaly decem­ber 5-i határozatában foglalt fel­adatok végrehajtásának szolgá­latába kell állítani. A munkások szeretik a nyílt, őszinte beszédet. A tapasztalatok azt igazolják, hogy megértik a nehézségeket is, ha azok a szépítés, kendőzés nél­kül jutnak tudomásukra. Azt ta­nácsoljuk az üzemekben működő szakszervezeti bizottságoknak — húzta alá Borsodi elvtárs —, hogy a gazdasági vezetéssel együtt — beszéljék meg a szocialista bri­gádokkal a jelenlegi követelmé­nyekből fakadó közvetlen és konkrét tennivalókat. Tegyenek meg mindent hogy elhárítsák az akadályokat az eredményes, cél­jainkat szolgáló szocialista mun­kaverseny elől. Megyénk mun­kásosztályának 60 százaléka részt vesz e mozgalomban, s hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaveirseny lendülete törés nélkül folytatódjon, igazítsuk cél­tudatosan az új helyzethez a dol­gozók nemes törekvéseit. A továbbiakban nyomatékkai hívta ,.fel a figyelmet a szónok, milyeii nagy hiba származna ab­ból, ha bárhol is eluralkodna most olyan szemlélet, hogy a gazdasági feladatokra való hivat, kozással háttérbe szorulhat a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek fejlesztése. Ahol növelni kell erőfeszítéseinket A munkásosztály vezető szere­pének erősítése, a dolgozók ak­tivitásának még fokozottabb ki­bontakoztatása érdekében növel­ni kívánjuk az üzemi, munka­helyi demokráciát. Az érdekvé­delmi munka egyes területeire az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Fokozni kell az erőfeszítéseket egyik legnagyobb társadalmi gondunk, a lakásépí­tés segítése céljából. A szakszer­vezetek a munkáslakások építé­sének szorgalmazásával, a válla­lati erőforrások mozgósítása te­rén tudnak legtöbbet tenni. E vonatkozásban értünk el bizo­nyos eredményeket az elmúlt években, de a gondok nem csök­kentek. Lassú a fejlődés az üzemegész­ségügy terén, az egészséges mun­kakörülmények megteremtésében és fejlesztésében, a munkaártal­mak megelőzésében. Sok beruhá­zásnál tapasztalható, hogy a szo­ciális létesítmények elkészítése késik legtöbbet; nehezen lépünk előre üzemorvosok beállításával. Több textil-, ruházati és élelmi- szeripari üzemünkben — ahol szalagszerű termelést vezettek be — az igen jelentékeny zaj-, por- és hőártalom, a nagyfokú leterheltség, valamint a munka monotonsága következtében nö­vekszik a munkaártalom miatti megbetegedések száma. Ezeken a helyeken elsősorban nőket fog­lalkoztatnak, tehát különösen fontos a helyzet javítása. A következőkben arról beszélt Borsodi György, hogy fejlődé­sünk jelenlegi szakaszában kü­lönösen előtérbe került a szocia­lista demokrácia, mindenekelőtt az üzemi, munkahelyi demokrá­cia fejlesztése. A párt- és KISZ- szervezetek mellett a szakszerve. zetek kaptak nagy szerepet e fel­adat teljesítésében. Az elmúlt idő­szakban rendszeresebbé váltak a szakszervezeti alapszervezeti tag­gyűlések. Az SZMT is jelentősen erősítette az alsóbb szervek ré­szére a helyi, konkrét segítség- adást, s némileg csökkent az írá­sos munka, a határozatok gyár­tása. Javult az üzemi szakszer­vezetek mozgalmi, politikai tevé­kenysége, kezdeményező készsé­ge, érzékenysége a helyi problé­mák felismerésére és megoldá­sára. Ezt a folyamatot kell to­vább erősíteni, s megszüntetni az „üresjáratokat”, minél többet a dolgozók között munkálkodva megismerni gondjaikat, válaszol­ni kérdéseikre, kialakítani a he­lyes állásfoglalást — az egységes cselekvés biztosítására. Szocialista életideál Beszéde befejező részében hangsúlyosan foglalkozott a szak- szervezetek nevelő tevékenységé­vel a vezető titkár. Ennek jelen­tősége a megye társadalmi viszo­nyaiból is következik. Megyénk munkásosztálya az elmúlt tíz év alatt megkétszereződött. Ebből adódik, hogy munkásosztályunk fiatal, sókat kell fejlődnie. Az is tény, hogy szakképzettség dolgá­ban, a megyék sorrendjében utolsó helyen vagyunk. Az álta­lános műveltség, a szakmai kép­zettség színvonalának emelése szorosan összefügg a munkásosz­tály vezető szerepének fokozot­tabb érvényesülésével, s az üze­mi demokráciá fejlesztésének is fontos előfeltétele. A XI. kong­resszuson is előtérbe kerültek a szocialista életmód kialakításá­nak kérdései. Azt kívánjuk elér­ni, hogy mindenki a legjobb tu­dása szerint dolgozzon, törődjön a közösség, a társadalom ügyei­vel, legyen tevékeny a munka­helyén és a közéletben — így erősödik az emberek életében a szocialista jelleg. A szocialista életmód általánossá válásának folyamatát jelentősen befolyásol­ja, hogy mire tanítjuk az ifjúsá­got, hogyan foglalkozunk a pá­lyakezdőkkel, milyen érvénye­sülési lehetőséget biztosítunk számukra. Ebből a szempontból is meghatározó a szakszervezetek szerepe, az idősebb dolgozók ak­tivitása, felelőssége, példamuta­tása. Az ifjúság számára a lét- biztonság, a demokrácia jelenlegi szintje, az anyagi jólét, jobbára már nem mint a küzdelem ered­ménye jelenik meg. Eléjük te­hát olyan vonzó távlatokat kell állítani, amelyek az ifjú nemze­déket szocialista forradalmiság- ra, a társadalmunk előtt álló fel­adatok megoldására ösztönzi. A szakszervezeti nevelő munka so­rán újra és újra _ tudatosítani kell, hogy a szocializmus nem­csak a termékek bőségének meg­teremtésére, a- fogyasztás magas színvonalára törekszik, hanem ennél többre: az emberhez méltó életre — mondotta többek közt beszámolója befejező részében Borsodi György. Borsodi György szóbeli beszá­molója után Szabó Pál terjesz­tette elő az SZMT számvizsgáló bizottságának beszámolóját. Szünet után Fülöp Gyulának, a mandátumvizsgáló bizottság elnökének jelentését halgatla meg a küldöttértekezlet, majd megkezdődött a beszámolók fe­letti vita. ... .... Felszólalt Illés István, az Áp­rilis 4. Művek Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárának dolgozó- pa, Búzás János, a kecskeméti dolgozók gimnáziumának igazga­tója, Ökrös Júlia, a Kecskeméti Konzervgyár dolgozója, Kmeto- vics János, a ZIM szocialista bri­gádjának vezetője, Benke Mária, a Bajai Finomposztó Vállalat dolgozója. Őket követően Hor­váth István, a megyei pártbizott­ság első titkára emelkedett szó­lásra. Horváth István felszólalása Horváth István elvtárs, a me­gyei pártbizottság nevében meleg szavakkal köszöntötte a küldött- értekezletet. Méltatta a tanácskozás politikai jelentőségét, a megye közéleté­ben s aláhúzta, milyen hatalmas politikai, társadalmi erő, amit a szakszervezeti mozgalom — 140 ezer szervezett dolgozójával kép­visel. Olyan időben és helyzet­ben, amikor Bács-Kiskun megye társadalmában a munkásosztály, amelyp a vezető szerep és lét­számában is a megye legszámot- tevőbh osztálya. Ezt olyan poli­tikai és társadalmi körülmények között érte el, hogy közben meg­őrizte és megerősítette azt a szövetségi, baráti kapcsolatot, amely a többi dolgozó osztály­hoz és társadalmi réteghez fűzi. Mindenekelőtt a megyében to­vábbra is nagy létszámú, társa­dalmi és gazdasági téren jelentős szövetkezeti parasztsággal erősö­dött az összefogás, ami a szocia­m lizmus útján járó társadalmak jellemzője. Ezután arról beszélt, hogy na­gyon jó politikai és általános kö­rülmények közepette került sor erre a tanácskozásra. Ez volt az alapállása az SZM1 beszámoló­jának is. Utalt a XI. pártkong­resszussal betetőződött nagy ösz- szegezésre 30 éves munkánk eredményeiről, amikor is — jo­gos büszkeséggel •— nemcsak ünnepeltünk, hanem volt ben­nünk józan tárgyilagosság is, hogy szembenézzünk gyengesé­geinkkel, hibáinkkal. Ez fontos tényező abban, hogy az MSZMP betölti szerepét, hivatását, irá­nyít és kezdeményez, s a magyar társadalom fejlesztésének azo­kat a kérdéseit tűzi napirendre, amelyek biztosítják, hogy állan­dóan, a társadalmi, gazdasági élet minden területén — előbDre lépjünk. Ma olyan időket élünk — fejtegette ezután —, amikor a politikában és tanácskozásokon legtöbb szó a gazdaságról esik. Nem azért, mintha a kommunis­ták, a szervezett dolgozók szá­mára az élet többi kérdése nem volna jelentős. Jól ismertek tár­sadalmunk előtt azok a jelensé­gek, az új problémák, a magunk­kal hozott régi terhek, melyek indokolják, hogy politikánkban az alapvető vizsgálódást a gaz­dasági élet előbbreha.ladásával összefüggő kérdésekre összpon­tosítsuk. Hogy ismereteink gaz­dasági helyzetünkről, eredmé- ínyeinkről, gyengéinkről precí - zéóbek legyenek, mind a vezetők, de még inkább a munkások kö­rében. Világosan kell értelmez­nünk és képviselnünk, amit ed­dig is hangsúlyoztunk — s ez az a fő szempont, amiért nyugalom­mal szemlélhetjük helyzetünket —, hogy a magyar népgazdaság dinamikusan fejlődő, szocialista. Hogy azonban eddigi pozíciónkat megőrizve előbbre tudjunk lépni a fejlődés útján, erre a gazda­ságra —; külső és a gazdaságban régebben meglevő nehézségek miatt — következetesebben kell figyelmet fordítani. A gazdaság­irányító munka igen bonyolult — és differenciáltnak kell lennie. Arra van szükség, hogy folyama­tosan, következetesebben, haté­konyabban morzsoljuk le a gaz­dasági szférákban meglevő gyen­geségeket. Hangsúlyozta Horváth elvtárs, hogy gazdaságunk továbbfejlő­désének nagyon jelentős ténye­zője a magyar—szovjet gazdasági egyezmény. Fontos, hogy ezeket az alap­vető nézeteket a kommunisták, s mindenekelőtt a párthoz leg­közelebb álló szakszervezeti tag­ság, az aktivisták tudatosítsák. Itt mi vagyunk felelősek, ipi vál­laltuk Bács-Kiskunban a gazda­ság, a társadalom, a kultúra ügyeinek olyan gondozását, hogy a párt politikájának megfelelően a megyében élő emberek érezzék a szocializmus mindannyiunkra kedvező fejlődését. Ehhez hala­dást kell elérnünk a minőségi és mennyiségi követelmények va- lóraváltásában. A tíz-tizenöt év­vel ezelőtti viszonyokhoz képest mérsékeltebb, jobban szelektált, adottságainkhoz célszerűbben alkalmazkodó iparfejlesztés szük­séges. A mezőgazdaságot tekint­ve, a fejlesztésben — mennyiségi tekintetben — ismerve hazai és nemzetközi szükségleteinket, kö­telezettségeinket — mondhatni, nincs felső határ. Használjunk ki minden lehetőséget, hogy mező- gazdaságunk — itt sokat számít megyénk is — teljesítse a nép­gazdaság, az ország iránti köte­lességeit. A fejlesztés kérdéseiről szólva, többek közt elmondotta Horváth elvtárs. hogy a beruházások nö­vekedési üteme mérsékeltebb lesz, némileg alacsonyabb, mint a IV. ötéves tervben. Bízhatunk azon­ban abban, hogy a megye vezető szervei, a gazdasági élet irányítói, mint eddig, rendelkezni fognak azzal a készséggel, hogy megfe­lelő kezdeményezéssel, kockázat­va Palással, fantáziával — a gaz­dasági élet és környezet pontos ismeretében és figyelemmel kísé­résével — kihasználják a helyi le­hetőségeket. a társadalmi, gazda­sági kollektívákban rejlő óriási erőt. összefogást. Majd a bérpolitikát érintve, a gazdálkodó egységek, szakszerve­zeti szervek és tisztségviselők fe­lelősségét húzta alá a megyei ' pártbizottság első titkára. Fontos feladat, megakadályozni a mun-* kafedezet nélküli indokolatlan pénzkiáramlást. Ugyanakkor úgy kell alakítani a bérpolitikát, hogy biztosítsuk a bérből és fizetésből élők. az üzemekben dolgozó mun­kások életszínvonalának emelke­dését, és hogy ez szolgálja a me­gyei bérszínvonal és az országos átlagbérek között levő. indokolat­lan különbségek megszüntetését Céljaink elérésében nagy erők­re támaszkodhatunk — hangoz­tatta befejező szavaival Horváth elvtárs, és rámutatott, hogy ezek sorában ott vannak a magyar szakszervezetek, s köztük a Bács- Kiskun megyei szakszervezeti tag­ság. az aktivisták ezrei. A mosta­ni küldöttértekezlet is tanúsítja, hogy a szakszervezet jelentősen előrelépett ezen az úton, megta­lálja sajátos feladatát, önálló ar­culatát és szerepét. Mindezt jól szolgálják az SZMT határozatá­ban foglalt javaslatok. Végezetül további sikeres ta­nácskozást kíyánt a küldöttérte­kezletnek. 1 A megyei pártbizottság első titkára után dr. Fára Zsófia, a Kecskeméti Városi Tanács egész­ségügyi osztályának vezetője. Csapiár Vilmos, a kecskeméti Katona József Színház szb-titká- ra, Siklós János, a SZOT elnök­ségének tagja, Lénárt Kálmánná, a Bajai Állami Gazdaság dolgo­zója, Szabó Tibor, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat szak- szervezeti tanácsának titkára, Si­mon, Károlyné, a Villamosszige­telő és Műanyaggyár kiskunfél­egyházi gyáregységének munkás­ellátási előadója, 'Szabó Júlia, a MÉSZÖV előadója, Iglói Béla, az ÉPFA bajai gyárának szb-titká- ra és dr. Papes Béláné, a HVDSZ küldötte szólalt fel, majd Borsodi György, az SZMT vezető titkára foglalta össze a vitát. * A vita lezárását követően a küldöttek megválasztották az új vezető testületeket, a szakszer­vezetek megyei tanácsát és a számvizsgáló bizottságot. Az ötvenhárom tagú SZMT megtartotta alakuló ülését, és sa­ját soraiból megválasztotta a ti­zenhét tagú elnökséget. A Szakszervezetek Bács-Kis­kun megyei Tanácsának elnöké­vé Neiner Jánost, vezető titkárá­nak Borsodi Györgyöt, titkárá­nak Némedi Sándort és Princz Lászlót választották. Az elnökség tagjai: Neiner János, Borsodi György, Némedi Sándor, Princz László, Benke Mária, Berta László, Egyel Ferenc, Fülöp Gyu­la, Kmetovics János, Laczi End­re, Leskowszky Albert, Mora- vecz Józsefné, Palsovics József, Sáfár József, Szabó Ferenc, Szűcs Sándor, Tóth Lajosné. A héttagú számvizsgáló bizott­ság elnökének Szabó Pált válasz­tották meg. Kedvező feltételek a kukorica betakarítására (Folytatás az 1. oldalról.) órás műszakban váltják egymást, és éjjel-nappal dolgoznak. Sze­rencsiére az iparszerűen termesz­tett ‘kukoricafajták jól átvészel­ték a csapadékos időszakot, egy szál sem dőlt meg a bajai szö­vetkezet földjén. Farkas József, Weiz András, Novák Mihály, Horváth Sándor, Péter János, Kuris István kombájnosok és társaik helytállásán múlik, hogy a legkedvezőbb időszakban he­lyezzék biztonságba a jó kuko­ricatermést a bajai szövetkezet­ben. A termés raktározása bizony elég nagy gond, hiszen az Au­gusztus 20. Tsz-nek 500 vagon termény elhelyezésére alkalmas tárolótere van, az ezen felüli mennyiséget egyelőre nem tudja raktározni. Hasonló gondokkal küszködnek Bácsalmáson és má­sutt is, ahol hektáronként 62— 68 mázsás szemtermést takaríta­nak be kukoricából a szövetke­zetek és az állami gazdaságok. A termény tárolását azonban meg lehet oldani. A betakarítás sokkal inkább sürgető feladat, hiszen a jelenleginél már csak rosszabb időre lehet számítani. 1 Gyűjtik és fóliával takarják be a szőlőtörkölyt az állami gazda­ságok társulása kunfehértói borkősavfizemében. Eddig 70 ezer má­zsa alapanyagot tároltak be a későbbi feldolgozásra. Ezért dicséretes a bajai Augusz­tus 20. Tsz gazdáinak korai mun­kakezdete, amelyet a bácskai szövetkezetek 16,5 ezer hektáron iparszerűen termesztett nagyüze­mi kukorica területén másutt is követnek. Kiskunfélegyházán és környé­kén a kenyérgabona vetését is szorgalmazzák a gazdaságok. Az előirányzott területnek eddig 13 százalékán, több mint hatszáz hek­táron került földbe a búzavet- mag. A talajelőkészítés üteme pedig sokkal jobb a tavalyinál. Így a munka folyamatosságát nem gátolja. * A jászszentlászlói termelőszö­vetkezetben az idén csaknem 1200 hektáron kell földbe juttatni a ga­bonát. E nagy területből 700 hek­táron rozsot, 500 hektáron pedig búzát termelnek. A műtrágyaszó­rók és talaj előkészítő gépek éjiéi— nappal dolgoznak, hogy időben földbe kerülhessen a mag. A bú­za alá mintegy 100 hektáron is­tállótrágyáznak, kiküszöbölve ez­zel a gabona gabona után történő vetésének kedvezőtlen hatását, ami a két helyi gazdaság egyesülésével vált elkerülhetetlenné. A megnő-, vekedett gazdaság a nagyobb ter­melésbiztonság és a gazdaságos­ság szempontjait figyelembe véve a területeket tömbösítette. Éz meggyorsította a munkát is, és a három Lajta-típusú vetőgép eddig már 580 hektáron vetette el a ro­zsot, a nagy teljesítményű talaj­előkészítő gépek most a búza ve­téséhez készítik elő a talait és ha az időjárás továbbra is kedvező marad, akkor október 25-ig ez is földbe kerül. K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents