Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1975. szeptember 28. Megkezdődtek a magyar-indiai tárgyalások Fakhruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke és kísérete szombaton délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Szépvölgyi Zoltán a Fővárosi Ta­nács elnöke, Rácz Pál külügyminiszter-helyettes, dr. Túri Ferenc, a Magyar Népköztársaság új-delhi nagykövete és a tábornoki kar több tagja. (MTI) A koszorúzás után a Parlement- ben Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke és Fakhruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke kö­zötti kötetlen, baráti eszmecseré­vel, majd a küldöttségek tárgya­lásával folytatódott szombaton az indiai államelnök programja. A tárgyalásokon kölcsönösen tájékoztatták egymást a két or­szág belső helyzetéről, az idősze­rű nemzetközi kérdésekkel kap­csolatos álláspontjáról. A tárgya­lások azt tükrözik, hogy szoro­sabb együttműködést kívánnak kialakítani az ipar, a kereskede­lem, különösen a mezőgazdaság terén, amihez mindkét országnak megvannak a lehetőségei. A tárgyalások őszinte, baráti légkörben folytak. A látogatás további részében is folytatódik a tárgyalás és az eszmecsere a két elnök között, az indiai államfő kíséretében levő személyiségek tárgyalásokat folytatnak nfagyar partnereikkel. (MTI) Kivégezték az öt spanyol antifasisztát Franco tábornok nem élt ke­gyelmi jogával — szombaton reg­gel kivégezték mind az öt spa­nyol antifasisztát. A Forradalmi Antifasiszta és Haladó Front (FRAP) három tag­ján — a 25 éves Jósé Humbérto Baenan, a 27 éves Ramon Garcia Sanzon és a 21 éves Jósé Luis Sanches Bravo Sollason — Mad- ricl közelében, az ETA baszk sze­paratista szervezet két tagján — a 33 éves Angel Otaeguin, vala­mint a 21 éves Juan Paredes Ma- noton — Burgos, illetve Barcélo- na közelében hajtották végre ha­lálos ítéletet. Valamennyiüket ki­végző osztag lőtte agyon. A ki­végzettek siralomházban töltötték az éjszakát. Hozzátartozóiknak megengedték hogy az utolsó órák­ban együtt lehessenek velük. * ' Számos európai ország közvé­leménye pénteken éjjel példátlan méretű tiltakozó akciókkal, sok helyen külföldi spanyol kirendelt­ségek megostromlásával reagált a spanyol kormány öt forradalmár halálos ítéletét megerősítő dönté­sére. Hollandia és Norvégia kormá­nya pénteken este tiltakozása je­léül hazarendelte madridi nagy­követét. Az NSZK madridi nagy­követe Walter Scheel nyugatné­met államfő és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter megbí­zásából felszólította Franco tá­bornokot. hogy gyakoroljon ke­gyelmet. — Ám a felszólítás ered­ménytelen maradt. Párizsban a rendőrök zárógyű­rűt vontak a spanyol nagykövet- jr séghépülete köré. A spanyol ide­genforgalmi hivatal párizsi kiren­deltségét lángba borították. Göteborgban négyezer tüntető gyűlt össze a spanyol konzulátus előtt. Bűzbombákkal dobálták az épületet, bemázolták annak hom­lokzatát. A Szabad Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetsége óva intett az ítéletek végrehajtásától. Otto Kersten főtitkár táviratában Francót tette felelőssé az összes erőszakos cselekményekért, ame­lyeket a halálos ítéletek végre­hajtása maga után vonhat. Magában Spanyolországban is folytak tüntetések a halálos íté­letek ellen. San Sebastian baszk városban mintegy ötezer ember vett részt a demonstrációban. A rendőrség harminc tüntetőt letar­tóztatott. (MTI) HETI VILÁGHÍR ADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Baloldali előretörés a finn választásokon — A tűzszüneti megállapodások ellenére Libanonban ismételten fellángolnak a harcok — Kohl, a nyugatnémet CDU elnöke Moszkvában — ösz- szeütközések Angolában és Timoron. KEDD: Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlés általános politikai vi­tájában — A francia dolgozók akciónapja — Tiltakozások a spa­nyol terror ellen. SZERDA: A portugál vasmunkások figyelmeztető sztrájkja — Husz- szein jordániai király Damaszkuszban — Az új olajárakról tár­gyal az OPEC Bécsben. CSÜTÖRTÖK: A szovjet külügyminiszter kanadai látogatása — Sze­nátusi vita Washingtonban az új sinai-egyeményről — A bolgár kormányfő Berlinben. PÉNTEK: Hazánkba érkezett az indiai köztársasági elnök — A VDK és a DVK tagfelvételi kérése, a közgyűlés túlnyomó többségé­nek döntése értelmében újból az ENSZ elé kerül — A bécsi EKHT-tárgyalások őszi nyitánya. SZOMBAT: Costa Gomes portugál államfő Lengyelországba utazott — Az új szovjet leszerelési javaslatok kedvező visszhangja. így látja a hetet hírmagyarázónk, Réti Ervin Űj kifejezés nyert polgárjogot a hírmagyarázatokban: a politi­kai enyhülést ki kell egészíteni a katonai enyhüléssel. Ez a katonai enyhülés pedig nem mást jelent, mint a fegyverkezési verseny korlátozását, majd teljes beszün­tetését, a leszerelés folyamatát. A fegyverkezési hajsza folytatá­sa ugyanis azt jelenti, hogy a tő­kés országok befolyásos katonai­ipari komplexumai továbbra is a feszültség fokozását próbálják előmozdítani; politikai szószólóik — Jackson szenátortól Strauss-ig — a legszélsőségesebb nézeteket hangoztatják; a lélektani hadvi­selés keretében hisztériát és bi­zalmatlanságot szítanak; élesztik a helyi válságok tüzét — végső soron tehát veszélyeztetik a poli­tikai enyhülés eddigi eredmé­nyeit. Az elmúlt hét során szinte koncentráltan mutatkozhatott meg, milyen következetes erőfe­szítéseket tesznek a szocialista országok a katonai enyhülés ér­dekében. Az ENSZ-közgyűlés ál­talános Vitájában Gromiko szov­jet külügyminiszter új leszerelési javaslatokat terjesztett elő. A Szovjetunió egyrészt teljes atom­csendet kíván, a kísérleti atom­robbantások általános tilalmát. (Érdemes ennek a témának leg­fontosabb vonatkozásaira utalni: a légkörben végzett nukleáris hadgyakorlatok hallatlanul ve­szélyesek, hiszen éppúgy mérge­ző, rádióaktív anyagokat juttat­nak az atmoszférába, mintha há­borús körülmények között vetnék be azokat.) Másrészt elhangzott az a szovjet indítvány is, hogy veiyék idejében elejét új tömeg- pusztító fegyverrendszerek kidol­gozásának. Ma még nem lehet­séges a politikai döntés olyan fegyverek tilalmára, amelyek ki­dolgozása holnap már technikai­lag is lehetséges lesz — a szov­jet külügyminiszter e szavai kü­• Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter felszólalt az ENSZ-közgyűlés általános poli­tikai vitájában. lönösen nagy visszhangot váltot­tak ki. Folytatódtak Genfben a SALT- megbeszélések is. A korábbi megállapodások értelmében rész­leteket ugyan nem közöltek, de tudjuk, hogy a Ford—Gromiko- eszmecsere nyomán e tárgyalá­sok fontos szakaszukba jutottak. Erre célzott Leonyid Brezsnyev is, amikor Moszkvában találko­zott a közös űrrepülés amerikai legénységével. Ha sikerülne rö­videsen kidolgozni az új SALT- megállapodást, az jó lehetőséget nyújtana, hogy az aláírásra, még az idén, az Egyesült Államokba látogasson az SZKP főtitkára. • Budapesten a magyar—kubai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésről tárgyalt a két ország bizottsága. A magyar kül­döttségvezető Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes, a kubai R. Castilla miniszterelnök-helyettes volt. • Bécsben szerdán vette kezdetét az OPEC-tagállamok (kőolajter­melő és -exportáló országok szövetsége) képviselőinek értekezle- lete. A legnehézkesebbnek tűnő le­szerelési konferencia is újra- kezdte munkáját. Bécsben pén­teken került sor a közép-európai haderőcsökkentésről tárgyaló ér­tekezlet őszi nyitányára. Nyugati jelentések szerint a NATO-orszá­gok régi álláspont jukkái tértek vissza a diplomaták asztalához, s ha ez valóban így van, akkor to­vábbra sem várható előrelépés. (Visszatérve még az ENSZ- hez: a világszervezet örvendete­sen fejlődő taglétszámát mutatja, hogy már 141 állam zászlaja leng az UN plazán, az ENSZ-téren. Az egyetemesség azonbon még korántsem teljes, s az ameri­kai vétó megakadályozta a két . Vietnami állag» fevétslét,! v.Viet­nam erkölcsi győzelme, hogy a közéj'ütés '\úWmótH'tŐbtíÉkée\ ismét a Biztonsági Tanács elé utasította a VDK és a DVK tag­felvételét. Amennyiben Washing­ton ismét nemmel szavaz, to­vább fokozza saját elszigetelődé­sét. A héten változatlanul a figye­lem előterében állott az Ibériai- , félsziget mindkét országa. Portu­gáliában kinevezték az államtit­károkat az új kormányba, a földművelésügyi tárca második embere a kommunista párt tag­ja lett. Más irányú szervezési munkák is folynak, a legfonto­sabb esemény, hogy új katonai bizottsági alakulatot hívtak élet­re. Remélhetőleg mindez a de­mokratikus vívmányok védel­mét biztosítja majd: ennek szük­ségességére hívta fel a figyelmet kétszázezer vasmunkás figyel­meztető sztrájkja és a baloldali katonák tüntetése is. Costa Go­mes portugál elnök közben jelen­tős külföldi útra indult: Len- gyelországoan és a Szovjetunió­ban tesz látogatást. Ami az ibériai másikat, Spa­nyolországot illeti: a terror meg­döbbentő hírei érkeznek Hispá­niából. A szétesőben levő Franco- rendszer a legdurvább erőszakhoz nyúlt, hogy ideig-óráig való túl­élését biztosítsa. A világon ha­talmas erejű tiltakozó hullám sö­pör végig, s a haladó erők mel­lett még olyan intézmények is kénytelenek voltak inteni Mad­ridét a következményektől, mint a NATÓ-parlament, vagy a kö­zös piaci kilencek külügyminisz­teri értekezlete.-S végül, de nem utolsósorban: nemzetközi vonatkozások itthon. A Parlamentben elhángzó kor­mányprogram, majd a vitában a külügyminiszterünk beszéde meg­erősítette külpolitikai céljainkat, a szocialista közösség országaival egyeztetett, következetes békepo­litikánkat. Az élmúlt napok bu­dapesti vendégkönyvében szerep­lő bejegyzések is megerősíthetik e törekvésünket. A hatszázmil­liós India államfője, a magas­szintű Szovjet parlamenti küldött­ség, a venezuelai törvényhozás elnöke, a szlovén kormányfő, az amerikai, francia és osztrák kül­ügyminisztérium felelős tisztség- viselői, szakminiszterek Tunéziá­tól Svédországig tartózkodtak, vagy tartózkodnak hazánkban, jelezve szerteágazó nemzetközi kapcsolatainkat. m Szibéria tájain 5. A vörös magyarok utcája • Irkutszki városkép. Még vasárnap, amikor a Baj- kálra utaztunk, megkérdeztem kí­sérőmet, kinek a kocsijával tesz- szük meg az utat. A legtermé­szetesebb hangon — mintha ez rendszeresen így volna — azt válaszolta: Vitalij Ivanovics Sisov, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Irkutszk területi elnö­ke, aki egyben a területi párt- bizottság ipari osztályának Veze­tője is, tette lehetővé, hogy egy magyar újságíró körülnézhessen a tájon, a vele való találkozás nem volt a programban,. de nyomban * megfogant bennem, hogy látni akarom' és beszélni szeretnék vele. Beszélni szeret­nék, hiszen nem gondoltam vol­na, hogy hazámtól hétezer ki­lométerre keletre, egy szervezet gondoskodik arról, hogy a " két nép barátsága állandóan ápolód- jék. S a találkozásra másnap sor került. Slisov elvtárs a megszokott oroszos barátsággal fogadott, mondván, nagyon örül, hogy erre járó magyarral találkozhat. Mint később a beszélgetésből kiderült, igyekszik minden alkalmat meg­ragadni arra, hogy valamennyi oda, vagy keresztül utazó ma­gyarral találkozzék. Sisov elnök 48 éves, szépszál ember, amo­lyan edzett fajta, aki már na­gyon sok mindenen keresztül ment. Haja majdnem teljesen ősz, az arca sima s mindig mo­solygós. Érdekes belső tűz fe­szíti, mindig mond valamit és tele van udvariassági gesztusok­kal. Mint mondja, a fél életét katonaként töltötte, és Magyar- országon is járt csaknem húsz éve. Az eltöltött egy év alatt szinte az egész országot bejárta, szinte egyetlen, számára ismeret­len hangzású magyar városnevet nem tudtam említeni. Visszauta­zása előtt a KISZ Központi Bi­zottsága Ságvári Emlékérem­mel tüntette ki. Bizonyos, hogy ekkor fogant meg benne, hogy mindennapos ténykedéssel fogja szolgálni a két nép barátságát. Ennekutána egyetemen tanult és mérnök lett Majd pártbizott­sági instruktor és gyárigazgató. Ezután körzeti (nálunk járási) első titkár, és bábáskodott a legnagyobb építkezéseken. Tu­lajdonképpen kazahsztáni, de a szülei most Oroszországban nyug­díjasok, s bizony már ő is régen volt szülőföldjén, összesen há­romszor járt Magyarországon. Legutóbb 1966-ban és az elmúlt esztendőben egy delegáció tagja­ként. Olyan érdekes volt ' — mondja, — hogy soha sem lehet elfelejteni. Mindenütt szívesen és érezhető -belső melegséggel fo­gadták az emberek, pedig na­gyon sokkal találkozott. Kedves emlék fűzi az pgyik ceglédi ter­melőszövetkezethez, ahol ugyan­csak látogatást tett. De másfelé is járt a nagyvilágban. Három­szor utazott Mongóliába egyszer­egyszer volt a Német Demokra­tikus Köztársaságban, Lengyel- országban, Olaszországban és Algériában. Bármerre is megfor­dult, mindig úgy érezte, hogy bé­két szerető népének követeként utazik. Elbeszéléséből megtudjuk, hogy a felszabadulás 20. évfordulóján, 1964. április 4-én alakult meg a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Irkutsz területi csoportja. Igaz, hogy ritkán jár erre magyar ember, ami a távolság miatt nem is különös, de az elmúlt tíz év alatt sok névre és eseményre emlékszik. Sohasem felejthető — mondja — az az ünnepi aktus, amikor Kádár elvtárs Irkutszk- ban járva, az alumíniumgyár tiszteletbeli munkása lett. De másokra is kellemesen emlék­szik. Nagy Mária, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság főtitkára Mongóliából utazván, útközben megbetegedett és tíz napot ir­kutszki kórházban töltött. De több újságíró nevét sem felejtet­te el. (Németh Irén Nők Lapja, Gál András Ország-Világ, Balogh László MTI). Egyelőre tizenöt kollektíva képezi a társaságot, de ennél rö­videsen több lesz, mert már megtörténtek az előkészületek a bratszki és az uszty-ilimszki kol­lektívák bekapcsolódására is. Irkutszkban jelentős ipari üze­mek tagjai a társaságnak. Olya­nok, mint a húskombinát, a va­gontároló 10 500 dolgozója, a va­sutasok, a takarmánygyár. a la­kóházépítőipari vállalat és több főiskola. Sokat tettek Magyarország felszabadulása 30. évfordulójával kapcsolatosan. Nyolcszáz fő rész­vételével Irkutszkban ünnepi nagygyűlés volt. Megnyitottak egy sok látogatót vonzó kiállí­tást, amelynek témája a magyar falu fejlődése volt. Fotókiállí­tás is nyílt a város két legna­gyobb mozijában, olyan nagy si­kerrel, hogy most úgy döntöttek, tovább viszik más városokba is. A megyei lap is sokat írt a fel­szabadult Magyarországról, de Ugyanennyit a helyi rádió és te­levízió. Felelevenítették a ma­gyar internacionalisták emlékeit és azokat a forradalmi tetteket, amelyet a szovjet hatalom érde­kében nagy hősiességgel vívtak. Irkutszk vidékén sok magyar internacionalista harcolt, emlé­kükre a város egyik utcáját a Vörös Magyarok utcájának ne­vezték el. összehívták azokat a volt szov­jet katonákat, akik részt vettek Magyarország felszabadításában és felelevenítették az emlékeket. Fogadták a Csepel Művek egy turistacsoportját. A helyi lakos­ságot nagyon érdekelte a magyar könyvek kiállítása és az a film- fesztivál, amely március végén kezdődött és április 4-én ért vé­get. Hosszan sorolhatnám még azt a gazdag és folyamatos progra­mot, amely Sisov elvtárs és széles aktívahálózata - részvételével tör­ténik a barátság ápolása érde­kében. De ennyi is elég a bizo­nyításra, annál is inkább, mert Sisov baráti érzelmeinek gaz­dagságával sokszor és sok helyen lehet találkozni szerte a Szovjet­unióban. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents