Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-27 / 227. szám

2 ft PETŐFI NEPE ft 1975. szeptember 87­Véget ért az országgyűlés őszi ülésszaka---------------------- —: — - - ________________ ( Folytatás az 1. oldalról.) szám, a háztáji termeléssel sok helyen nem foglalkoznak. Előfor- -dul, hogy nyűgnek, sőt imitt-amott elsorvasztandó tevékenységnek tekintik a szabályos keretek kö- .zött folyó háztáji termelést is. Az említett jelenségek idege­nek agrárpolitikánktól, gazda­ságpolitikai céljaink ellen hat­nak. Szóvá kell tenni még akkor is, ha nem általánosak, vagy he­lyenként periférikus jellegűek. Fel kell lépni a kedvezőtlen fo­lyamatokkal szemben, azért is, hogy az összességében kedvező, egészséges koncentrálódáshoz ve­zető üzemnagyság kialakulása sehol se okózzon zavarokat. Ugyanakkor hangsúlyozni sze­retném, hogy ma még csak ott indokolt az egyesülés, ahol még több kisterületű szö­vetkezet működik, különösen Pest, Bács-Kiskun, vagy Borsod megye egyes településein. A to­vábbi üzemnagyság növelése ál­talában nem célszerű. A gazda­sági fejlődés elősegítésére a gaz­daságok közötti kooperációt, a különböző egyesülési szervezetek (kialakulását, indokolt támogatni. — Köztudott, hogy a közgaz­dasági szabályozórendszert 1976. január 1-vel módosítjuk. Alap­elvünk, hogy a támogatásra érde­mes célokat jobban differenci­áljuk és á szabályozók jobban igazodjanak a megváltozott kül­ső gazdasági körülményekhez. A jövő év elejétől egyes mező- gazdasági termelőeszközök és anyagok ára — például1 a mű­trágyáé, a növényvédő és gyom­irtó szereké, a fehérjetakarmá­nyoké — növekszik. Arról van ez esetben szó, hogy az. utóbbi évek világpiaci áremelkedése a mezőgazdaságban felhasznált esz­közökre, anyagokra is kiterjed. Eddig ez nem így volt, nagyobb mértékben a költségvetésre há­rultak ezek a terhek. — 1976. január 1-től egyes mezőgazdasági termékek felvá­sárlási ára is emelkedik. Ezzel mintegy ellensúlyozni igyekszünk a termelőeszköz-árnövekedéseket, a gazdaságok többletkiadásait, A termelés állami támogatásá­nak rendszere, bizonyos módosí­tásokkal, fennmarad. Ez a tá­mogatás az' utóbbi években fo­kozatosan növekedett és az el­múlt évben elérte hektáronként az 1500 forintot. Teendőink megvalósításában a vállalati gazdálkodásra, az ott dolgozó emberekre igen fontos feladat hárul. Természetes tehát, hogy a következő években erő­síteni akarjuk a vállalati gazdál­kodást, növelni a kezdeményezés szerepét mind az állami, mind a szövetkezeti gazdasági egységek­ben. — A feladatok megvalósításá­ban a politikai helytállásnak, a hozzáértésnek, a műveltség­nek és felkészültségnek döntő szerep jut. Mezőgazdasági és fel­dolgozó üzemeink törzsgárdája, és mind több új dolgozója, ren­delkezik e fontos feltételekkel. Eután ismét képviselői felszó­lalások következtek. Gócza Jó­zsef Szolnok megyei, dr. Komó­csin Mihály Csongrád megyei, Széles Lajos Szabolcs megyei és Ollári István Borsod megyei képviselő fűzött véleményt a kormány munkaprogramjához, majd Púja Frigyes külügyminisz­ter emelkedett szólásra. Púja Frigyes felszólalása A külügyminiszter bevezetőben a világeseményekben bekövetke­zett jelentős változásokról szó­lott, s megállapította: a helyzet kedvező alakulása elsősorban an­nak köszönhető, hogy erősödött a szocialista közösség, szilárdult egysége, fokozódik hatása a nem­zetközi viszonyokra. Nagy válto­zások történtek a társadalmi ha­ladás és a béke erői javára, ám az enyhülés nem érvényesül au­tomatikusan. Ellenzői új és új akciókat szerveznek a folyamat feltartóztatására. Sajnos — mon­dotta Púja Frigyes —, a hideg- háborús körök kezére játszanak a kínai vezetők, akik a szocialis­ta forradalom jelszavaival mani­pulálva a legreakciósabb impe­rialista körökkel szűrik össze a levet. Púja Frigyes, kiemelve a hel­sinki konferencia jelentőségét, megállapította: A Magyar Népköztársaság ma­radéktalanul teljesíteni fogja vál­lalt kötelezettségeit. Kormányunk máris intézkedéseket tett a záró­okmány rendelkezéseinek végre­hajtására, csakúgy, mint a többi szocialista ország kormánya is. A helsinki konferenciával kap­csolatos egyes negatív megálla­pításokról szólva a külügymi­niszter megjegyezte: — A biztonsági értekezletnek bizonyára akadnak vesztesei is, de ezeket nem a béke híveinek táborában, hajiem az enyhülés ellenségei között kell keresni. Ahhoz, hogy a biztonsági és együttműködési értekezlet ered­ményei megszilárduljanak, és to­vábbfejlődjenek, nélkülözhetetlen az akut nemzetközi válsággócok felszámolása — állapította meg Púja Frigyes. Tovább kell harcolni azért, hogy a politikai enyhülés kato­nai enyhüléssel egészüljön ki. Kormányunk egyetért minden ésszerű leszerelési indítvánnyal -— mondotta. Ebből indultunk ki. amikor támogattuk a Szovjetunió ilyen jellegű javaslatait, s ez ve1 zérel bennünket most is, amikor egyetértünk a szovjet kormány­nak az ENSZ-közgyűlés XXX. ülésszakára beterjesztett javasla­taival. Az európai enyhülésről szólva még, Púja Frigyes megállapította, hogy a Ciprusi Köztársaság meg­oldatlan helyzete, valamint a Portugália belügyeibe való nyu­gati beavatkozás árt a kedvező folyamatnak. A Közel-Kelet problémáiról ki­jelentette: a jövőben is készek vagyunk kapcsolatainkat fejlesz­teni az arab világ országaival, s támogatjuk a válság igazságos és érdemi rendezését célzó lépése­ket. A sínai megállapodással kap­csolatban hangsúlyozta: Az ál­talános vélemény szerint az egyezmény nem viszi előre a konfliktus végleges megoldását, nem érinti a közel-keleti helyzet rendezéséinek kulcsfontosságú problémáit, inkább a feszültség újabb elemeit hordozza magá­ban. Ezután Indokínáról, Indiáról és Bangladesiül szólott a külügymi­niszter. Kijelentette, H7)gy lehe­tőségeinkhez mérten továbbra is támogatjuk az indokínai népeket a háborús sebek begyógyításá- ban. Az Indiai Köztársaság el­nökének magyarországi látogatá­sát kormányunk nagyra értékeli — hangsúlyozta. Miután Bang­lades új kormánya a szocialista országokkal való baráti viszony mellett nyilatkozott, továbbra is fenntartjuk kapcsolatainkat Bangladessel — mondotta Púja Frigyes. Ezután rátért a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való kapcsolataink értékelésére. — Szoros együttműködésünk a szocialista közösség államaival, nagyban hozzájárul építőmun­kánk külső feltételeinek biztosí­tásához — mondotta. Ebben ki­emelkedő szerepet tölt be a Szov­jetunió. A. szocialista országok közös védelmi erejéről, a Varsói Szer­ződésről megállapította: teljes egészében betölti a létrehozása­kor meghatározott funkciókat, vé­delmezi a tagországok békéjét és biztonságát, hozzájárul a tag­államok egymás közötti kapcso­latainak elmélyítéséhez. A Var­sói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének nagy része volt az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet létrehozásá­ban, mint ahogy minden bizony­nyal fontos szerepe lesz az euró­pai biztonsági rendszer megte­remtésében is. A tőkés országokkal fenntartott és fejlődő kapcsolatainkról meg­állapította: — A magunk részéről hosszú­távú, ■ kölcsönös előnyökön ala­puló, káros megkülönböztetések­től mentes gazdasági kapcsola­tokat akarunk a nyugati orszá­gokkal. Kitért a külügyminiszter a fej­lődő országok problémáira. Hang­súlyozta, hogy az enyhülés ked­vező hatást gyakorol ezek meg­oldására is, és a Magyar Nép- köztársaság törekszik ezen or­szágokhoz fűződő kapcsolatainak szélesítésére. % Befejezésül ismételten hangsú­lyozta az enyhülés folyamatossá­gáért, kiszélesítéséért folytatott harc fontosságát. Kijelentette: Kormányunk az enyhülés, a bé­ke és a biztonság megszilárdítá­sának ügyét szolgálja, amikor aktívan munkálkodik az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásán. A ■ következő felszólaló dr. Bartha Tibor Hajdú-Bihar me­gyei, Pethő Tibor budapesti, Horváth Lajos Baranya megyei képviselő volt. Ezután kapott szót Boza Jó­zsef, Bács-Kiskun megye 18. vá­lasztókerületének képviselője. Felszólalását rövidítve közöljük. Boza József felszólalása Tisztelt képviselő elvtársak 1 Többször foglalkozta'tott már az a gondolat, és most a kormány programját hallgatva ismételten eszembe jutott, hogy vajon a hús forgalmazásánál és terítésénél indokolt-e a sok keresztbe szál­lítás, a túlzott központosítás? Nálunk például Bács-Kiskun megyében a faluin megtermelt sertést elszállítjuk a kiskunfél­egyházi vágóhídra, majd onnan visszaszállítjuk a hasított sertést eladásra, a termelőhelyre. Vi­szont majdnem minden faluban — legalábbis a nagyobbakban — van működő kis vágóhíd. Akkor, amikor a nagy vágó­hidak túlterheltek és * nincs elég szállító jármű és szállító munkás, amikor a hús sem hiánycikk, in­dokolt-e még ez? Bács megyében az ÁFÉSZ-ek és a mezőgazdasági üzemek egy része kapott engedélyt sertésvá­gásra és -feldolgozásra. Az így kialakított tevékenység elég je­lentős mértékű. Tehát az eddig szerzett tapasztalatok is kedve­zőek. Nem tartanám megoldha­tatlannak, hogy szarvasmarha esetében is kapnának bizonyos lehetőségeket e kis üzemek. A Minisztertanács munkaprog­ramja fölötti vitában több kép­viselő nem jelentkezett hozzá­szólásra. Az elnöklő Péter János Lázár Györgynek, a Miniszter- tanács elnökének adta meg a szót, aki válaszolt az elhangzot­takra. Lázár György válasza után ha­tározathozatal következett Az országgyűlés a Minisztertanács elnökének előterjesztését a kor­mány munkaprogramjáról és a, felszólalásokra adott válaszát jó­váhagyólag, egyhangúlag tudo­másul vette. A napirendnek megfelelően ezután a Magyar Népköztársaság 1974. évi költségvetésének vég­rehajtásáról szóló törvényjavas­lat tárgyalása következett. Faluvégi Lajos pénzügyminisz­ter emelkedett szólásra Tisztelt országgyűlés! A Bács-Kiskun megyei tapasz­talatok is egyezőek azzal, amit Lázár György elvtárs az orszá­gos elemzések alapján a gazda­sági fejlődésről mondott. Me­gyénkben az ipar és a mezőgaz­daság fejlődése lényegében a tervezettnek megfelelően ala­kult, biztosítva' ezzel az életkö­rülmények javulását. Ma már a „homok országa” is jelentős ipar­ral rendelkezik, de a Bács me­gyei iparfejlesztés sajátossága többek között, hogy az élelmi­szeripar nem kellő mértékű fej­lesztése tovább növelte a terme­lés és a tároló, feldolgozó ipar kapacitása közötti feszültséget. Történt ugyan fejlesztés és korszerűsítés az élelmiszeripar­ban, de az a feszültséget nem tudta feloldani. Amíg ugyanis a megye részesedése az ország mezőgazdasági termeléséből 10— 11 százalék, addig a IV. ötéves terv első négy évében az ország élelmiszeripari beruházásából 5 százalék alatt volt a részesedése. Így van ez annak ellenére, hogy az egy főre jutó mezőgazdasági beruházásban Bács megye or­szágos összehasonlításban az éilen jár. Ugyanakkor növekedtek a tárolási veszteségek, a szállítási költségek, az üzemszervezés pe­dig sokszor igen nehéz feladatok megoldása elé került. A megtermelt árusertésnek pél­dául csak 20 százalékát dolgoz­zák fel a megyében, az élő serté­seket Miskolctól Kapuvárig kell elszállítani. Ezen a gondon segít ugyan a Baján megépülő vágóhíd és húsfeldolgozó, de azt nem oldja meg, és további fej­lesztési lehetőségek kutatása in­dokolt. A megyében terem és kerül felvásárlásra az országos bőripar által forgalmazott áru több mint 40 százaléka. Ugyanakkor a mi vállalatunk, az Alföldi Pincegaz­daság az országos forgalmazás­ból hordósbornál csak 7 száza­lékban, palackos bornál 13,9 szá­zalékban részesül. Ez további, a megyét hátrányosan érintő gaz­dasági gond forrása, mert tud­niillik a bor kiszereléséhez, érté­kesítéséhez kapcsolódó nyereség is a megyén kívül csapódik le. Nagy a kiszállítás, kevés a tá­roló, palackozó kapacitás. Nem sorolom részleteiben, csak megemlítem, hogy hasonló jelle­gű nehézségeink vannak a gabo­naiparban, a sütőiparban, a zöldség-gyümölcs forgalmazá­sánál,' tárolásánál, feldolgozásá­nál. Mindenütt, kapacitáshiány van, .ami időnként a nagy érőfe­szítések ellenére is termelés-nö­vekedést fékező hatást fejt ki. Kétségkívül vannak helyi tar­talékaink is, amiket gondjaink enyhítése érdekében mobilizálni lehet és kell, de saját erőből a feladatok nem oldhatók meg, mert ehhez a vállalati és helyi források nagyon szűkösek. A súlyosnak tűnő gondok ellenére mi büszkék vagyunk, mert emö- gött az van, hogy Bács megyé­ben a szocialista mezőgazdaság teljesítő képessége lényegesen növekedett. Annak a politikának a beérett gyümölcse ez, amit pártunk a szövetkezetpolitika keretében meghirdetett ás meg­valósított. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter expozéja A miniszter rámutatott, hogy az 1974-es esztendőben több ne­hézséggel kellett szembenéz­nünk, mint a megelőző időszak­ban, mégis arról számolhatunk be: a nemzeti jövedelem a ter­vezettnél gyorsabb ütemben 7 százalékkal növekedett. A szocia­lista ipar 8,2 százalékkal, a me­zőgazdaság 3,7 százalékkal adott több terméket, mint az előző év­ben. A termelési eredmények­ben nagy szerepet játszott a pártunk XI. kongresszusa tiszte­letére indított szocialista munka­verseny. A tervezettnél valami­vel gyorsabban nőtt a munka termelékenysége: az iparban egy foglalkoztatottra számítva 7—8 százalékkal haladta meg az elő­ző évit. Jelentősen bővült keres­kedelmi tevékenységünk. A vesz­teség azonban a külkereskedelmi cserében olyan nagy volt, hogy felemésztette a megtermelt nem­zeti jövedelem többletének nagy részét. Ráadásul a belső felhasz­nálás szintén meghaladta a el­gondolásainkat. Ezek kedvezőt­lenül hatottak a kereskedelmi és fizetési mérlegre, valamint az ál­lami költségvetés — egyébként is érzékeny — egyensúlyi állapo­tára. Ezt fokozatosan helyre kell állítanunk. 1974-ben a költségvetés kiadá­sai 7,8 százalékkal, bevételei csak 7,4 százalékkal emelkedtek, eny- nyivel haladták meg a terve­zettet. Az előző évhez képest a költségvetési pénzforgalom 22 százalékkal növekedett, miközben a társadalmi termék 11 százalék­kal bővült. A költségvetésből ugyanis megtérítettük az impor­tőrök számára a tőkés piacról származó energia és nyersanyag áremelkedésének túlnyomó részét, így az importtámogatásokra a tervezettnél csaknem 16,8 mil­liárd forinttal többet fordítottunk. A költségvetés összeállításakor természetesen gondoltunk arra, hogy a világgazdaságban válto­zások lesznek. Az energia- és nyersanyagárak növekedése azon­ban a vártnál nagyobb volt, tar­tós irányzattá lett, s ehhez hoz­zájárult még a tőkés piacokon a kereslet lanyhulása is. Mint­hogy az importanyag áremelke­déseket alig érvényesítettük a termelő vállalatok költségeiben, az exportárak pedig valamelyest emelkedtek, a vállalatoknál több­letnyereségek keletkeztek. Ezt a többletet csak részben tudtuk az állami költségvetés javára igénybe venni, mert a vállalati gazdálkodás feltételeinek alakí­tásában a belső termelői árszín­vonal stabilitását, a zökkenők elkerülését tartottuk abban az időszakban a legfontosabbnak. — A jövőben nem tartható fenn a terhek olyan megosztása, amely 1974-ben a költségvetés és a vállalatok között érvényesült. Erre nyomatékosan felhívta a figyelmet kormányunk elnöke, amikor a pénzügyi politika fel­adatairól szólt. A költségvetés — a forint vásárlóképességének veszélyeztetése nélkül — nem vállalhatja tartósan a cserearány­romlás terhét. De végső soron a vállalatok számára is előnytelen hogy nem érzékelik kellően a nemzetközi árarányok változá­sát, a megváltozott feltételeket, mert így nem is tesznek meg mindent termelési szerkezetük gazdaságosabb átalakítására. Ezért kellett 1975-ben és kell a jövő év január 1-től is egyes anyagok és importtermékek ter­melői árát emelni, és az adózási szabályok módosítására is sor ke­rül. — A költségvetés egyensúlyát 1974-ben is a gazdálkodó szer­vek költségvetési kapcsolatai ha­tározták meg. Főként ezek kö­vetkezménye, hogy a költségve­tés hiánya 1,2 milliárddal na­gyobb volt a tervezettnél, s erre hitelforrásokat kellett igénybe vennünk. A költségvetés helyze- tének javítására ebben az évben már több intézkedést tettünk. Ezután elmondta a miniszter, hogy a nemzeti jövedelem há­romnegyedét — az elmúlt évek­ben kialakult arányoknak meg­felelően — fogyasztásra fordítot­tuk. A lakosság teljes pénzbe­vétele közel 12 százalékkal nö­vekedett. Ennek megfelelően nőtt a fogyasztás is. Az egy ke­resőre jutó reáljövedelem 6,6 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 5,5 százalékkal — a ter­vezettnél gyorsabban — nőt*. Ál­lami erőből tavaly 30 700 lakást, állami segítséggel 57 100 lakó­házat építettünk, 26 000 lakást pedig felújítottunk. A miniszter szólt arról, hogy 1974-ben társadalombiztosítási célokra összesen 36,8 milliárd forintot, 17 százalékkal többet fordítottunk, mint a megelőző évben. Szociális-egészségügyi és kulturális létesítmények bővíté­sére és korszerűsítésére 7 mil­liárd forintot, fenntartásukra 31,5 milliárd forintot költöttünk — A közvélemény joggal el­várja. hogy állandó figyelmet fordítsunk a tanácsi gazdálkodás sokoldalú fejlesztésére. 1974-ben a tanácsok már több mint 60 milliárd forinttal rendelkeztek, ez 9 milliárd forinttal több volt az előző évinél. Egybevetve a társadalmi köz­kiadásokat: a központi, a tár­sadalombiztosítási és a tanácsi intézmények összesen 109 milli­árd forintot használtak fel, az előző évinél 12 százalékkal töb­bet. A munkából származó 100 forint jövedelemnövekedést 1968- ban a társadalmi juttatások 38 forintos növekedése kísérte. Ez az arány 1974-ben már 54 forint volt. s tovább csak akkor növel­hető. ha a munka termelékeny­ségét a jövőben nem 7—8 száza­lékkal, hanem ennél sokkal jobban tudjuk javítani! A továbbiakban a vállalatok gazdálkodásáról szólt. Különösen időszerű, hogy felhasználjuk az ellenőrzés tapasztalatait — mon­dotta. Mindenekelőtt figyelmet kell fordítani arra, hogy a kész­letek az indokoltnál jobban ne növekedjenek. Nem lehetünk elé­gedettek a termelési és forgalmi költségek alakulásával sem. A 100 forint termelési értékre szá­mított költségek szintje mind­össze fél százalékkal csökkent. Ez annak a következménye, hogy az általános igazgatási költségek — az adminisztráció, az utazás, a bírságok, a kötbérek — olyan mértékben növekedtek, hogy a közvetlen anyag- és munkabér­költségekben jelentkező megta­karítás nagy részét felemésztet­ték. A IV. ötéves terv eddig eltelt időszakában 40 százalékkal növe­kedett az egy főre jutó ipari ter­melés — folytatta a miniszter. — Ez önmagában kedvező, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ez alatt az idő alatt ugyanilyen mértékben emelkedett az egy főre jutó gé­pek, berendezések értéke is. A gépegységre jutó termelés, a gép- kihasználás pedig nem változott, sőt az alapanyag- és kitermelő iparokban romlott. Az élőmunka termelékenységének növekedését tehát legnagyobbrészt a technikai felszereltség fejlődésének köszön­hetjük. a munkaszervezés alig játszott szerepet. — Az 1974. évi gazdálkodás tapasztalatai alapján három fon­tos követelmény áll iparvállala­taink előtt: — Először: a gyártmányszerke­zetet gyorsabban kell korszerű­síteni. — Másodszor: az anyag. és energiatakarékosságban az intéz. kedési terveket mindenütt kö­vetkezetesen végre kell hajtani. A miniszter közölte: ésszerű takarékosságra való serkentés, továbbá az importanyagok és energiahordozók külpiaci áremel­kedése miatt 1976-ban emelni fogják az energiahordozók és a villamos energia, az üzemanya­gok, egyes építőanyagok, vegy­ipari cikkek termelői árait, s rendezik az áruszállítási tarifá­kat. — A harmadik követelmény: a jövőben azokat a technológiai változásokat kell előnyben ré­szesíteni, amelyek egyszerre '(anyag- és munkaerő-megtakar!- !tást is eredményeznék, és javít­ják a vállalat pénzügyi eredmé­nyeit is. — A tervcélokkal és a külpia­ci feltételekkel összefüggésben módosításoKat kell végrehajta­nunk a mezőgazdasági nagyüze­mek ártámogatási és adórendsze­rében. Arra számítunk, hogy így a mezőgazdaságban a termelési kedv változatlanul élénk marad. Ezt segíteni fogja a biztosítási rendszer is, amelyet korszerű­sítünk. — Jövőbeni gazdasági fejlődé, sünk egyik kulcskérdése a KGST- tagországokkal — elsősorban a Szovjetunióval — való együttmű­ködésünk, a szocialista gazdasá­gi integráció. Pénzügyi kapcsola. iáinkban arra törekszünk, hogy a KGST-tagországok valutáris rendszerének fejlesztéséhez való hozzájárulásunkkal ösztönözzük a nagyobb hatékonyságot bizto­sító szakosítást, a kooperációkat, a tudományos és műszáki együtt, működést. — Gazdasági fejlettségünk szintje, valamint a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt he­lyünk egyaránt indokolja, hogy aktív kereskedelmi és hitelkap­csolatokat alakítsunk ki a világ sok országával a kölcsönös elő­nyök alapján. Ezért áruexpor­tunkhoz növekvő összegű hitele­ket nyújtunk, ugyanakkor gaz­daságunk fejlesztésére, elsősorban £f korszerű technika importjára, hazai alapanyag-forrásaink bőví. lésére hosszabb lejáratú külföldi hiteléket veszünk fel. A hitel- kapcsolatokban biztonságra tö­rekszünk. Beszéde befejező részében Fa­luvégi Lajos ezeket mondta: — Sikerekkel és tanulságokkal vagyunk gazdagabbak. És azzal az elhatározással, hogy tovább foly­tatjuk a bevált gazdaságpolitikát és fejlesztjük irányítási rendsze­rünket, igazítva az új feltételek­hez és a nagyobb követelmé­nyekhez. — Jövő terveinknek jobban kell alkalmazkodniuk a realitások­hoz, a gazdasági irányításnak és szabályoknak pedig a terv cél-^ jaihoz. A gyorsabban változó fel­tételek által megkívánt rugalma. sabb gazdaságvezetés akkor lehet eredményes, ha a — hosszabb és rövidebb távra szóló — feladatok átgondolt, összefüggő rendszerére támaszkodik. A következő évi terv és költségvetés összeállítása­kor ezekre építünk, megfogadva azokat az iránymutatásokat, ta­nácsokat és javaslatokat, amelye­ket a kormány munkaprogram­jának megvitatása során és a mostani törvényjavaslatot tárgya­ló bizottsági üléseken kaptunk az országgyűléstől. A pénzügyminiszter expozéja után Marton János győri képvi­selő, a terv- és költségvetési bi­zottság előadója összegezte a'zár­számadással kapcsolatos észrevé­teleket, amelyek az országgyűlés állandó bizottságainak megelőző tanácskozásain hangzottak el, majd Falu végi Lajos mondott köszönetét az észrevételekért Határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Nép- köztársaság 1974. évi költség- vetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot — általános­ságban és részleteiben — a be­nyújtott eredeti szöveg alapján egyhangúlag elfogadta. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka — amelynek pénteki tanácskozásán. Péter János és Raffai Sarolta felváltva látta el az elnöki teendőket — véget ért. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents