Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-27 / 227. szám

1975. szeptember 27. # PETŐFI NÉPE • 3 A fegyveres erők napján Mint minden esztendőben, szeptember 29-én a haza fegy­veres védőit köszönti az ország népe: katonákat, határőrö­ket, rendőröket és munkásőröket. Ezen a napon őket kö­szöntjük, akik védik országunk határát, a belső rendet, ol­talmazzák szabadságunkat, függetlenségünket. Ez a nap, mint jelkép magában foglalja a leghaladóbb katonai hagyo­mányok iránti jogos büszkeséget, a töretlen hűséget, a hon védelméért érzett és vállalt elszántságot. Fegyveres testüle- teink tagjai jogos örökösei és folytatói az 1848-as szabadság- harc, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság és a fasizmus ellen fegyvert fogott harcosok által örökbe hagyott hagyo­mányainknak. Akik a fegyveres testületekben szolgálnak, jól tudják és érzik, mennyire mély és őszinte dolgozó né­pünk bizalma és megbecsülése, s ezért egyre szorosabbra fűzik kapcsolataikat a határok sérthetetlenségének megóvá­sában, a belső rend megszilárdításában, a hatalom erősítésé­ben. Fegyveres erőinket szoros fegyverbarátság fűzi a szov­jet és a többi testvéri hadseregekhez, és ez közös nemzeti érdekünk és internacionalista kötelességünk. Fegyveres erőink tagjait köszöntjük e napon, s kívánjuk: teljesítsék szilárdan, legjobb tudásuk szerint kötelességüket. Elkötelezettseg a Kunszentmiklós, Egyetértés Tsz. A párttitkár, Németh János szobájában gomolygott a ciga­rettafüst az imént véget ért ér­tekezlet maradványaként. Tizen­egy éve dolgozik a közös gazda­ságban, s ez év januárjában vá­lasztották meg párttitkárnak, s bizony akad dolga, nem is kevés, hiszen a párttitkári teendők el­látása mellett ő a munkásőrség kunszentmiklósi szakaszának pa­rancsnoka is. — Hét éve töltöm be ezt a beosz­tást, 16 éve vagyok munkásőr. Dicsekvés nélkül állíthatom, eb­ben az évben a szakasz kitett magáért. A tavaszi gyakorlat és lövészet kiváló volt, az őszi gya­korlat ugyancsak kiválóra sike­rült, de a iharcszerű éleslövészet csak jóra. Ennek talán az volt az -oka, hogy magasak voltak a kö­vetelmények. A szakasz életéről, a munkás­őrök helytállásáról, parancsnoki munkájáról faggatom. Nem volt könnyű dolga Németh János­nak, hiszen 1970-ig hét éven ke­resztül kiváló volt az alegység minden vonatkozásban, ám az átszervezés miatt törés követ­kezett be. Ekkor került alpa- rancsnoki iskolára, s bizony a ....szakaszban nem találták helyü- 'fte'í' a' múnkásőrök, nem ismerték áá'2: újabb parancsnokokat, s a politikai munka sem volt meg­felelő. Ezért aztán az állomány­építésre, a szakasz kollektívájá­nak kialakítására törekedett. — Jelenleg az állomány 75 százaléka elérte a kiváló szintet, s négy munkásőrünk többszörö­sen kiváló. Az átlagéletkor 40 év, s még négy alapító munkás­őrünk van, akik folyamatosan, 1957 óta tagjai a testületnek. Amire nagyon büszke vagyok, valamennyi munkásőr tagja pár­tunknak, s miadánnyian fizikai dolgozók. Közülük heten a mun­kában is megszerezték már a ki­váló dolgozó kitüntetést. Az állományépítés nagy kö­rültekintést, alapos munkát igé­nyel. Ebben segítenek a község pártalapszervezetei, de sajnos, a munkásőrnek jelentkezett, a párt- szervezetek által ilyen pártmeg- bíztatást kapott fiatalok az ötéves szolgálati idő letöltése után kérik tartalékállományba való helye­zésüket. Ezért az átlagéletkor egyre magasabb lesz. S amibe még Németh János szakaszpa­rancsnok nem tud belenyugodni az, hogy az értelmiség soraiból nem kérik felvételüket a mun­kásőrségbe. Pedig a szakasz kol­part, a nép iránt lektív szelleme, áldozatvállalása nem hagy kívánnivalót maga után. — Való igaz, hogy a munkás­őrségben való szolgálat sok le­mondással jár, elég ha a szol­gálatot, a gyakorlatokat említem. Sokan talán éppen ezért monda­nak búcsút öt év után a kollek­tívának. Szerencse azonban, hogy a, községbe települt. Új gyárak munkásai közül egyre többen je­lentkeznek, főleg fiatalok. Ügy érzern, ők nemcsak az ötéves szolgálatot, hanem többet vál­lalnak. Ehhez azonban nagyon szívós munkát kell kifejtenünk, az állomány stabilitására, a poli­tikai nevelő munkára és a kol­lektíva jobb összekovácsolására állandóan gondolnunk kell. Mit mondhatnék magamról? Teszem a dolgom, hiszen 1962-ben, ami­kor felvettek a pártba, elköte­lezettséget vállaltam, amelynek mindenképpen eleget akarok ten­ni. Maga sem tudja, mennyi időt fordít a munkásőrségre, saját fel­adatai ellátására, hiszen a kettő szorosan összetartozik. A politi­kai nevelő munka, a párttitkár­ra háruló ezernyi gond mellett készül a munkásűr-foglal kor­sókra, elkészíti a szolgálatvezény­lési, s lehetne még tovább so­rolni. Este pedig, amikor haza­tér, rövid pihenő után ismét a munkásőrszakasz jgyeit veszi elő, de ebben már a felesége is segít. Célja, elképzelése világos és egyértelmű: megtenni min­dent a párt politikájának ér­vényre juttatásáért, a mur.kásőr- szakasz kiváló szinten tartásáért. Ennél nemesebb és nagyszerűbb feladatot el .sem tud képzelni. A rendőrőrs parancsnoka Mi a legnehezebb egy rendőr­őrs parancsnokának életében? tettük fel a kérdést Kiri Ferenc rendőr hadnagynak a tiszakécs- kei őrs parancsnokának. « — A legnehezebb? — ismétel­te meg a kérdést, s elgondolko­dott a szénbányászból lett rend­őr. — A legnehezebb megterem­teni az emberekkel a kapcsola­tot. Mire gondolok? A rendőri munka sokszor népszerűtlen fel­adat, intézkedni kell, óvni a köz­rendet, a közbiztonságot. A kap- ésolat akkor jó a lakossággal, a falu népével, ha elismeri a rend. őri intézkedés helyességét Négy éve dolgozm itt a községben, s elmondhatom, hogy sikerült ezt a bizalmat tovább fejleszteni, amelyre a legjobb példa az, hogy a rendőri intézkedésekre nem érkezett panasz, sőt olyan kérdé­sekben fordulnak hozzám segít­ségért, amelyekről maguk az em­berek is tudják, hogy nem rend­őri intézkedést követelnek. Ennek nyilvánvalóan nemcsak az a magyarázata, hogy a rendőr­őrs parancsnoka jó kapcsolatot tart az illetékes párt- és tanács­szervekkel, a gazdasági egységek vezetőivel, hanem az is, hogy az őrs működési területén — amely­hez hozzátartozik a községen kí­vül Tiszaalpár és Lakitelek is — évenként mindössze 25—30 ki­sebb súlyú vagyon elleni bűn- cselekmény történik, s mindeni- ket szinte teljes egészében felde­rítik. Az elmúlt években csök­kent az őrs területén az erősza­kos bűncselekmények száma, el­vétve fordul elő garázdaság és súlyos testi sértés, s három év óta nem történt élet elleni cse­lekmény. A legtöbb feljelentés — s ez is találkozik a lakosság helyeslésével — az ittas vezetés miatt történik. Ez azonban, a közlekedési balesetek megelőzését szolgálja, s eredményességüket bizonyítja, hogy a baleseti sta­tisztika több év óta csökkenő ten­denciát mutat. Nem volt pedig könnyű dolga Kiri Ferenc rendőr hadnagynak, amíg ijyeo, ^rgú.thónyé5 ,,munH4ró1 - számolhatott be.. Óbuda és Pécs agyag. <js szénbányái, után a ha- : tárőrségnél teljesített tényleges szolgálatot, majd 1958-ban a rendőrséghez kérte felvételét. Két évvel később már körzeti meg­bízott volt Kaskantyún, majd Soltvadkart volt a következő ál­lomása. A tiszthelyettes-képző is­kola elvégzése után sem állapo­dott meg, tanult, dolgozott, s így nyert felvételt a rendőrtiszti akadémiára. Ügy érzi megállapo­dott Tiszakécskén, jól ismeri a községet, az őrs működési terü­letét, kis túlzással elégedettnek mondaná magát. A szolgálati fel­adatok ellátása szinte minden idejét leköti, hiszen az őrs beosz­tottam kívül neki kell foglal­koznia a nyolc körzeti megbí­zottal, s a 18 önkéntes rendőri csoporttal, amelyeknek irányítá­sa, szervezése, oktatása, szolgá­latra vezénylése nem kis dolog. A család azonban megérti a na­gyon elfoglalt apát, és erre büsz­ke Kiri Ferenc rendőr hadnagy. 16 éves kislánya a közgazdasági szakközépiskolába jár, s a 14 éves Ferkó most végez majd a 8. általánosban. S a parancsnokok, hogyan vélekednek Kiri Ferenc­ről? Ahogy manapság mondani szokás stabil embernek tartják, hiszen az őrs működési körzeté­ben minden rendben van, s ha mégis történik valamilyen bűn- cselekmény az őrs saját hatáskö­rén belül intézkedik, s ha nem bír megbirkózni a feladatokkal, kéri a segítséget. — A legnehezebbet kérdezte, ám megmondom nálunk legköny- nyebb feladat nin<^. A mi hiva­tásunkban mindent* komoly an kell vermi, hiszen emberekről, a tör­vények .betartásáról van- szó, s ezt nem lehet könnyelműen, könnyen elvégezni. • ‘ r . / Azt már a községben hallottuk, hogy nemcsak a rendőrök, de Ki­ri Ferenc rendőr hadnagy is köz­kedvelt ember, tekintélye van. Ez így jő, ez így helyes, ezt kö­veteli a szolgálat, a község la­kossága. Pályakezdő A mélykúti születésű Csorba Sándor amikor 1969-ben Kisr- kunhalason befejezte a Rákóczi Ferenc mezőgazdasági techniku­mot, a fegyveres erükhöz kérte felvételét. Érdeklődésünkre pontos tájékoztatást kaptunk a fiatal hadnagy életútjáról, s jelenlegi munkájáról is. Sándor, a mély­kúti termelőszövetkezetben dol­gozó ács fia, a középiskola ne­gyedik évében, amikor á pálya- választásról beszéltek tanárai ve­le, azt mondta: „Legfontosabb feladatomnak a haza védelmét tartom. S ezf a célkitűzésemet, ismereteim szerint a tiszti pályán tudom legjobban érvényesíteni”. Tanárai, a KISZ-szervezel és a kiskunhalasi határőrök javasla­tára 1959 augusztusában a Kos­suth Lajos Katonai Főiskola hall­gatója, s egyidejűleg a Szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója lett. Tanulmányainak eredményes elvégzése után. 1973-oan had­naggyá avatták. Ugyanebben az évben a katonai főiskola határ- őrlanszékének pártalapszervezete felvette a pártba. A tiszti iskolán az elöljárók azt tapasztalták, hogy Sándor csen­des, szerény, szinte, bátor és ál­dozatvállaló fiatalember, aki jó Huszonöt év a nép A honvédelmi miniszter 25 éves szolgálata elismeréséül aranyórával jutalmazta meg dr. Losoncz Mi­hály orvos ezredest. (Újsághír) A honvédkórház parancsnoki szobájában beszélgettünk dr. Lo­soncz Mihály orvos ezredessel, de eszmecserénket sokszor sza­kítja félbe a telefon csengése, a titkárnő bocsánatkérő belépése. Elfoglalt ember a parancsnok. Életútjáról kérdezem, arról a ne­gyedszázadról, amelyet a magyar néphadseregben vezető posztokon töltött, s az utóbbi 21 esztendő­ről, amelyben e jóhírű katonai in­tézmény parancsnokaként mun­kálkodott, és munkálkodik mais. — Mielőtt a kórház parancs­noka lettem, betöltöttem minden csapatorvosi tisztséget, megis­merkedtem a csapategészségügy- gyei, s közreműködtem a tábo­rok egészségügyi, higiéniás köve­telményeinek kidolgozásában. Kecskemétre 1954-ben kerültem, akkor százados voltam. Nehéz volt az indulás, hiszen nemcsak rendfokozatban, de orvosként is én voltam a legfiatalabb. Több célkitűzésem volt: magasfokú szervezettséget akartam biztosí­tani, jobb betegellátást, összeko­vácsolni az itt dolgozókat. Ezek a célkitűzések valóra vál_ tak a kórház pártszervezetének és orvosainak, ápolóinak közre­működésével. Erre csupán elég egyetlen adattal utalni: az elmúlt 21 év alatt több mint százezer betegnek nyújtottak orvosi ellá­tást, akik közül mintegy 40 ez­ren a polgári életben dolgoztak. A polgári beteg kezelése egy­részt társadalmi igényként jelent­kezett, de szükség volt erre az orvosok, a nővérek továbbképzé­se szempontjából is, s tehermen­tesítette a megyei kórházat. En­nek a jó légkörnek tudható be, hogy 1956-ban egyetlen orvos és kórházi alkalmazott nem ingott meg, sőt a legnehezebb napokban is gyógyító munka folyt. — A kórház fejlődése különö­sen 1957 után gyorsult fel össz­hangban a párt hadseregfejlesz­tésre vonatkozó határozatának megvalósításával. Üj osztályokat alakítottunk ki, létrehoztuk a KÖJÁL, decentrumot, s 1971-ben felállítottuk a szubintenzív rész­leget, amelynek feladata a nö- vényvédőszer-mérgezettek ma­gasszintű ellátása. Ezt a munkát egyébként már 1968 óta végez­zük Kecskemét növényvédőszer­től mérgezett dolgozói számára. Ez a tex'ékenységünk szorosan összefügg a tábori katonaorvosi teendőkkel. Az elmúlt évek alatt a tudományos munkában, a to­vábbképzésben is szép eredmé­nyeket értek el orvosaink, tiszt­jeink és szakápolóink. A szak- dolgozatok száma megközelíti a százat, amelyek elsősorban hon­védelmi jellegűek voltak. Asszisz­tenseink és a nővérek több mint szolgálatában 50 százaléka érettségizett, s ki­alakult már a törzsgárda. A gyógyító munka mellett a honvédkórház parancsnokságá­nak feladatkörébe tartozik a csa­patok tisztjei, katonái részére a szakorvosi és a szakosított or­vosi ellátás. Erre különösen nagy gondot fordítottak, s fordítanak ma is nem kevésbé arra is, hogy a tartalékos katonaoirvosokat to­vábbképzésben részesítsék. Dr. Losoncz Mihály orvos ez­redes a kórházról beszélt, s ön­magáról alig szólt, s mikor erre figyelmeztettem elmosolyodott. — A kórház eredményei, az itt folyó gyógyító tevékenység nem elsősorban rajtam, hanem a kol­lektíván múlott, ennek én csu­pán részese vagyok. Két dologért élek a kórházért, s családomért. Büszke vagyok mindkét fiamra, az egyik harmadéves egyetemi hallgató, 18 éves kora óta tagja a pártnak, az egyetemi pártbi­zottság tagja. Másik fiam kato­nai szolgálatot teljesít. Feleségem és én nagyon sok társadalmi munkát végzünk, a feleségem a városi pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja, én pedig a megyei pártbizottság tagja va­gyok. Egy negyedszázad, egy teljes emberöltő valamennyi esemé­nyét, szépségét, örömét nehéz len­ne összefoglalni, inkább a „ho­gyan továbbot" kérdezem: — Sok tennivalóm van még. szeretném még hatékonyabbá lenni a kórházban a gyógyító munkát, a tudományos tevékeny- séget, szakmai és harcászati vo­natkozásban és alkalmazni a leg­újabb tudományos eredményeket. Tovább erősíteni a szocialista munkamorált, amelyhez rendkí­vül nagy segítséget nyújt a kór­ház párt- és KISZ-szervezete. Lehet-e még ehhez hozzátenni valamit? Nem sokat, hiszen dr. Losoncz Mihály orvos ezredes jól és világosan látja a célt, a ten­nivalót, ehhez csak egyet lehet kívánni: erőt, egészséget. vezetői készséggel rendelkezik, s különösen a politikai munka végzésébe kapcsolódott be aktí­van. A Mélykútról induló érett­ségizett fiatalembert példás, le- gj elmezett magatartásáért a fő­iskolán tizenháromszor dicsérték és jutalmazták meg a parancsno­kok. A határőrség kiskunhalasi parancsnokságán így vélekednek róla: A fiatal tiszt a gyakorlat­ban, a csapatnál is jól vizsgá­zik. Pedig Csorba Sándor had­nagy a tiszti pályának első évei­ben talán sokat is vállalt magá­ra, állapították meg elöljárói, A politikai helyettesi beosztás mellett a pártalapszervezet tit­kárának is megválasztották, de tagja az egység KlSZ-bizottsá- gának és végrehajtó bizottságá­nak is. A pályakezdő tiszt kato­nai-politikai feladatainak kifo­gástalan ellátása mellett mind­három pártmegbízatást eredmé­nyesen végzi. A sok elfoglaltsága inellett természetesen a családjáról is példamutatóan gondoskodik. Fe­leségével — a bácsalmási szüle­tésű Schütz Máriával együtt a bajai tanyavilágban jól érzik ma­gukat, s szabad idejük nagyobb részét kisfiúk nevelésével, szép- irodalmi és szakkönyvek olva­sásával töltik. (Irta és fényképezte: Gémes Gábor) Jegyzetek a Parlamentből A Parlament folyosóin, a bü­fében, s a különböző szobákban már jóval tizenegy óra előtt szá­mos képviselővel lehetett íilál- kozni. Tapasztalatok szerint na­gyon jó alkalom ez arra, hogy ismerősök, munkakapcsolatban levő küldöttek egymással talál­kozva^ megbeszéljenek hivatalos jellegű ügyeket is. Legtöbben azonban azzal a kérdéssel üdvöz- lik egymást, hogy mi újság ná­latok? S ekkor kezdődik az új­donságok sorolása. A Bács-Kiskun megyei képvi­selők közül elsőnek Angyal Já­nos és Nagy Csaba érkezik, s hármasban beszélgetünk a folyo­só egyik padján. Szóba kerül itt Tiszakécske fejlődése, Kiskunha­las számos gondja is. Aztán sorra érkeznek a töb­biek, s kis csoportokban beszél­getnek. Nem elzárkózva, nem csupán a megyeiek egymás kö­zött, hanem televíziósokkal, más megyék képviselőivel, a kormány tagjaival, miniszterekkel. Érde­kes .tapasztalni, hogy a Bács-Kis­kun megyeiek milyen népszerűek a Parlamentben. Nem egy kép­viselőnket állított már meg egy- egy országos lap tudósítója, aki élénken érdeklődött az itteni gondok, eredmények felöl. Látom, hogy az egyik ablak­mélyedésben dr. Molnár Fri­gyes, Boza József és Ispánovits Márton társalog. Nem illik meg­zavarni a beszélgetést, de sejteni lehet, hogy a szövetkezeti moz­galom megyei gondjai-eredmé- nyei kerülnek szóba, s bizonyá­ra némi tapasztalatcsere is le­het ez Ispánovits Márton, a me­gyei képviselőcsoport előző és Boza József, a csoport mostani képviselője között. Mellettük dr. Gajdót si István és dr. Ju­hász Tibor beszélget. Az asszo­nyok — Bori Gyuláné. Tóth Fe- rencné, dr. Klazsik Györgyné és az „egyszem lány”: Czégai Va­léria — szintén nagyon elmerül- ten tárgyalnak valamiről. Nagyot sóhajtva ül mellénk a padra Selyem Zsigmond, akit va­lamennyien Zsiga bácsinak szó­lítanak. Megkérdezi tőle Angyal János, hogy mi baj van Zsiga bátyám? — Sok otthon a dolog — vá­laszol a kunszentmiklósi Egyet­értés Tsz elnöke, s erre vala­mennyien bólintunk. Valóban sok a dolog Kunszentmiklóson éppen úgy, .mint Budapesten, a terme- lőszövetkézetekben éppen úgy, mint az országgyűlésen. De Vto­vább nem meditálhatunk ezen, mert megérkezik Raffai Sarolta mosolyogva, vidáman, tréfálkoz­va. Megszólal a gyülekezőre hívó csengő. A képviselők indulnak, hogy elfoglalják helyüket az ülés­teremben. Amikor Apró Antal, az országgyűlés elnöke visszahelye­zi a csengőt az asztalra, csönd van. Az óra pontosan 11-et mu­tat. Kezdődik az őszi ülésszak. Nagy tapssal üdvözlik a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttségét, majd ünnepélyes csönd telepszik a teremre, csak az elnök meg-megremegö hang­ját hallani: Simon Istvánra, a költőre, Veszprém megye or­szággyűlési képviselőjére, a köz­életi emberré, a mindenki által szeretett Pistára, a Simon elv- társra, a maréknyi falunak is kicsiny Bazsi nagy fiára emlé­keznek a legfelsőbb államhatal­mi testület tagjai, vezetői. Egy­perces néma felállás. Figyelem az arcokat, látom az üresen maradt helyet az elnöki emelvénytől jobbra. Mindig ott ült Simon István arcán a figyelemmel, te­kintetében a kíváncsiság, a tü­relmetlenség tüzével... Állnak a képviselők, a mi­niszterek, a miniszterelnök, a titkárok, a katonák, a külföldiek. A nagy-nagy csöndben mintha ö szólalna meg. s a televízióból, rádióból ismert jellegzetes hang­ján — amelyben ott zengett még a tájszólás — mondaná a Him­nusz az értelemhez című verse zengő sorait... De ez csak hal­lucináció. Mindenki leül, az ö helye üresen marad. Nincs itt? De igen, itt van, jelen van min­denütt, ahol az értelem szólal meg, s ahol az értelmen túl, az­zal együtt az érzelemre, a lé­lekre is szükség van. Az országgyűlés folytatta mun­káját . .. Gál Sándor A Szojuz-ApoIlo-program űrhajósai az Aurora cirkálón • A Szojuz—Apolló szovjet—amerikai közös ürkisérlet öt űrhajósa látogatást tett Leningrádban, az Aurora cirkálón. A képen (balról jobbra): Vance Brand, Alekszej Leonov, Thomas Stafford, Fedo­rov (a cirkáló parancsnoka) és Donald Slayton. (Teiefoto — TASZSZ — MTI — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents