Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-25 / 225. szám

4 I PETŐFI NEPE • 1975. szeptember 25. EMBERKE köszöntése Gondolatok a névadás ünnepléséről Víztávvezeték a sivatagban — Csoportos névadó ünnepsé­get tartunk délután az egyes üzemmérnökségünk telepén; na­gyon szeretnénk, ha kijönne egy riporter. Nálunk már hagyomány az ilyen örömünnep. Négy eszten­dővel ezelőtt kilenc, aztán tizen­egy, tavaly tizenhárom, ezúttal meg huszonegy kisgyermeket kö­szöntünk. Hogy osztozhassunk munkatársaink, a szülők örömé­ben, a Lékai János szocialista brigád szervezi meg évenként ezt a kedves ünnepséget... — kaptuk a meghívást a minap a KPM Kecskeméti Közúti Igazgatóságá­tól. Hasonló kéréssel — levélben, telefonon és személyesen — gyak- ket. Hogy hírül adjuk a bensősé- ran megkeresik szerkesztőségün- ges eseményt. A gyermek születéséhez fogha­tó öröm kevés adódik az ember életében. Talán nincs is szebb, örömtelibb esemény a családban, mint az utód, s személyében a jövendő köszöntése. Névadó — ezzel, a tulajdonképpen fiatal fo­galommal jelöljük-a szűke bb és tágabb értelemben vett család új tagjának szóló örömünnepet. Nem biztos, hogy a legtalálóbban,. a nagy esemény tartalmát a leg­jobban kifejezőn. Ezen lehet, és érdemes is elgondolkozni. Annyi bizonyos, hogy szocia­lista társadalmunkban, szinte egész életünkkel együtt, s hozzá igazodón, új tartalmat nyertek ünnepeink, közöttük a család leg­szebb eseménye, az EMBERKE köszöntése. Most alakul, mi for­máljuk a szokást, amely majd magától értetődő hagyománnyá kristályosodik. Az ünnep lényegét a legtömö­rebben a következő két szó feje­zi ki: öröm és felelősség, öröm, mert életünk legfőbb célja, tar­talma, a jövő, a gyermek. Fele­lősség, mert rajtunk, a szülőkön múlik az egészséges felnevelése, okos, művelt, érzelemgazdag, szo­cialista emberré formálása. Nekünk jutott osztályrészül for­málni a szokást, amely majd ha­gyománnyá kristályosodik — álli- tottuk az előbb. A bevezetőül említett meghívás tolmácsolója is ez támasztotta alá, mondván: „... Nálunk már hagyomány az évenkénti ilyen örömünnep. Hogy osztozhassunk munkatársaink, a szülők örömében...” Nem ez az egyetlen példa rá, hogy az újszülött köszöntésének ünnepe „kilépett’’ a szűke bb csa­ládi körből, részt kér belőle a tágabb család, a munkahelyi kö­zösség is. Mert osztozni kíván áz örömből és a felelősségből is. Ez utóbbi megnyilvánulására bizony, nem kevés alkalom adódhat az évek folyamán. Mind több munkahelyi közös­ségben rendeznek csoportos név­adó ünnepséget. Talán ez válik majd hagyománnyá? Tény hogy szerkesztőségünket egyre gyak­rabban invitálják ilyen kedves eseményre. Megtiszteltetés ez. Nem könnyű viszont a kérés el­utasítása. Pedig ezt kell tennünk. Az igazságosság miatt. Egy-egy meghívásnak elegei tenni — hírül adni az eseményt — mint azt eleddig megtettük —, a többit meg, mert nincs rá hely a lapban, elutasítani — nem ép­pen igazságos. Ezt sokan a sze­münkre vetették már. Es jogosan tették, okultunk belőle. A kis jö­vevények megérkezését, nevét ugyanis az anyakönyvi hírekben rendszeresen közöljük. A családi, és munkahelyi köszöntőt pedig aligha az eseménytudósitás teszi meghitté, bensőségessé, tartal­massá. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete segélyakciókkal támogatja az aszálysújtotta afrikai ál­lamokat. Ez azonban csak időle­ges megoldás Mauritánia. Szene­gál, Mali, Felső-Volta, Nigéria, Csád, Etiópia és a többi ország számára. Nyilvánvaló hogy jö­vőjük biztosítása érdekében az aszály következményeit meg kell előzniük. Ezt úgy érhetik el, hogy víznyerőhelyek létesítésével és víztávvezetékek építésvei ön- tözhetővé teszik a földeket Kü­lönös elentmondás ugyanis, hogy amíg nagy területek az aszálytól szenvednek, a föld mélyebb ré­tegeiben — még a sivatagok alatt is — valamint a magasabban fekvő területeken, tóvidékeken bőven van víz. Az aszály elhatalmasodása az­zal a veszéllyel jár, hogy a si­vatagi területek •egyre nagyob­bodnak. Pedig az öntözéssel még a homoksivatagok is termékeny- nyé tehetők (példa erre a szov­jet Közép-Ázsiában és Kazahsz­tánban folytatott sikeres „terület­hódító hadjárat”). ■I • A képen látható víztávvezeték az afrikai Szenegálban épül, EN támogatással. A Guiers-tó vízét szállítja majd a fővárosig, Dakai miközben sok leágazással a földek számára is felfrissülést, tern erőt nyújt. A brigád megteszi a tőle telhetőt... Egy naplóbejegyzés nyomán Egy-egy szocialista brigád naplóját lapozva sok­szor eszembe jutott, már: mint egy jó regény, olyan érdekfeszitö olvasmány! őszinte tudósítás a szo­cialista közösség munkás hétköznapjairól, együttes vállalkozásaik sikeréről, vagy, éppen a be-becsúszó kudarcról. A közös, örömökről és gondokról, egy­más erényeinek tiszteletéről, s épp így az egymás gyarlóságainak szeretetteljes, olykor fortélyos nye- segetéséről. Végigböngészve a naplótk a brigád tagjaira utaló, általában szűkszavú bejegyzésekből végül is jel­lemábrázolás sá összegződik a kép; ismeretlenül is kedves, személyes ismerőseinkké .válnak a . közös­ség tagjai. A brigád munkahelyen túli tevékeny­ségét megörökítő sorok pedig még tovább visznek, újabb arcokat, sorsokat villantanak fel. És kiván­csivá úszik az avatatlant: jó lenne többet is meg­tudni a brigáddal valamilyen kapcsolatban álló emberekről, munkáscsaládokról. Például a Petrás családról... A velük való megismerkedésre a Várnai Zseni nevei viselő, többszörösen kitüntetett szocia- Uata brigád naplójában olvasott bejegyzés adta az ösztönzést. A Habselyem Kötöttárugyár szám­viteli dolgozóiból álló közösség ugyanis a brigádkrónika egyik oldalán a hétgyermekes család­nál tett legutóbbi látogatás él­ményét jegyezte fel. □ □ □ A népes családnak fedelet nyújtó tanya nincs túl messze, mintegy három kilométernyire esik a várostól. Mégis, legalább kétszerte olyan távolinak érzi az ember, amikor az alsónyomási iskolával szemközt, a Ceglédi út­ról balra ágazó dűlőn elindulva, Petrásékhoz ér. Kátyús, sáros, nehezen járható dűlőút. öreg lanyaépület. Udvarán gyerekzsibongás, öt. első pillan­tásra azonos korúnak tűnő apró­ság hancúrozik. Négyen közü­lük a vendég jöttére külön vál­nak, s az üveges verandáról elő­lépő anyuka köré sereglenek. Két fiúcska a mamához bújik, szok­nyájába kapaszkodik. — Attila, Zsolti, eredjetek! Ott a labda ni, játszatok Andreával, Marikával!... — biztatja őket Petrás Györgyné. De nem tágí­tanak. Ehelyett a két kislány is az anyukához szegődik. — ök az enyéim; az a kisfiú ott az öcséméké. Náluk most van útban a harmadik... Ez a tanya anyánkról maradt ránk, jobban mondva, hat testvéré. Az öcsé- mék és mi szorongunk benne... Az apróságok változatlanul) anyjuk körül téblábolnak, hasz­talan hessegteti és csitítja őket. A kis Zsoltról ikerpárjára, Attilára % átragad a nyűgösködés. Szem- melláhatóan nagyon anyás a két legényke. — Látja, soha nem tudom utol­érni magam ... Gyuszikám máso­dikos, Zoli most lett elsős. Reg­gel bekísérem őket az iskolába, és mire hazajöttem, a kicsikre tisztán adott mackó, zokni, cipő minden csupa sár. Ott van ni, megint tele a teknő. Kezdhettem az öltöztetést élőiről... Egy pil­lanatra nem fogyok ki a dolog­ból, sokszor már olyan ideges vagyok!... Kelek negyed ötkor; vettünk két malacot és van pár aprójószág. Aztán a két legna­gyobbat készítem az iskolába. Van úgy, hogy rájövök: nincs cukrom. Vagy a kávé, a kakaó hiányzik. A. bolt meg mennyire van innen?!... Hogy hozzon, nem merek megkérni senkit. In­kább nem! Mindenki kinevet, mert hét gyermekem van. Meg gúny űznek belőlem, hogy köny- nyű nekem, kapom a sok családi pótlékot... — buggyan ki szinte egyszuszra a keserűség Petrásné- ból. — S a hetedik gyerek? — kér­dezem váratlanul. Mire ő sza- badkozón, az udvarról a házba invitál. A konyha pici, bútorral, be- főttes állvánnyal, a család hol­mijával zsúfolt. Szabad -hely lé­nyegében csak a szoba megkö­zelítésére van. A szoba nedves­dohos és félhomályos. Benne két, kihúzható heverő és két rácsos gyermekágy. Az egyikben az imént reklamált hetedik. a fél­éves múlt Tibi gőgicsél. — Aranyos, mindig jókedvű baba — jegyzi meg szeretettelje­sen Petrásné, miközben a két és fél éves ikrek fejét simogatja. Majd halkra fogva a szót. mint­egy bizalmasan hozzáteszi: ötöt szerettünk volna, de így alakult, Vártuk az ötödiket és jötted az ikrek. Tibiké tulajdonképpen vá­ratlanul jött, de jó, hogy van!... A két kis ablak között a fal­nál, téglalap alakú asztalka. Mindkét végén petróleumlámpa. Karján a picivel, ölében az ik­rekkel helyet foglaló Petrásné követi a tekintetemet és ma­gyarázza: az iskolások miatt k?ll a két lámpa. Esténként ezek mel­lett készítik a leckét. Napköz­ben nem boldogulnak a kicsik­től. Szétszednék a füzetet, a tan­könyvet S az édesanya is, csak miután az aprónép nyugovóra tér, akkor tud időt szakítani az iskolásokra való odafigyelésre ... A Habselyem Kötöttárugyárra, Petrásné munkahelyére terelődik a szó, ahol fiatal lányként 1959- ben kezdte a munkát. S ahonnan először az 1967-ben született Gyuszi, majd folyamatosan az utána következő kicsik kedvéért vette, veszi igénybe a gondozási segélyt. — Olyan nagyon jó, hogy a gyárban nem felejtettek el! Gyakran eljönnek. A szocialista brigád. Kerpesicsné Magdika, ő a vezetőjük, és Szabó Pali bácsi és a többiek... Kaptam már a brigádtól 600 forintot, zöldség­félét is sokszor.. Van a brigádnak egy kertje, a gyárudvaron. Na­gyon örültem a fehér káposztá­nak; gezemicét akarok csinálni télre. Legutóbb paradicsomot is hoztak... És karácsonykor a sok szép ajándék, és gyermek­napra a kisruhák, meg mind­egyiknek egy labda. Akkor fény­képet is csináltak rólunk. — A kedves férje hol? dolgo­zik, Marika? — A baromfifeldolgozónál so­főr. Az ő munkahelye által építkeznénk, de nem tudom, lesz- e abból valami... A vállalat fizette be az első részt, mi pe­dig ezer forintot a mérnökre, aki kimérte... Ezt a férjem tudná jobban elmondani. Én nem is birom elképzelni, hogy egy­szer villanyunk, mosógépem, villanyvasalóm legyen ... □ □ □ Mintegy két héttel később a Baromfifeldolgozó Vállalatnál, ahol a belső szállításnál dolgozik, sikerült találkoznom Petrás Györggyel is. Tapasztalatom sze­rint kollégái és főnökei egya­ránt megbecsüléssel veszik körül. Rokonszenves, fürge ember. Sze­reti családját — ezt érzem ki szavaiból már a beszélgetésünk legelején. Aztán a vállalati la­kásépítés felől érdeklődöm, s ugyancsak nagyot nézek. Petrás György ugyanis így felel: — Sajnos, a múlt héten visz- szamondtam... Igaz, a gyere­kekre szépen kaptunk volna ál­lami kedvezményt. De azt le­számítva a 420 ezerből, amibe a háromszobás kerülne, akkor is sok törlesztenivaló maradna. Egy keresetből nem bírnánk mi azt fizetni... Már a hitel miatt kel­lett volna aláírnunk a papírt, de a feleségem nem írta alá. Merthogy az ikrek után hama­rosan letelik, csak a picikére kapja a gondozásit Az én kere­setem a családi pótlékkal együtt olyan 4800—5000 forint körüli, abból úgysem bírjuk. Ezért le­mondtam. Gondolom, már nem is lehetne visszacsinálni, mert van ám jelentkező arra a 18 lakás­ra! Talán ha a jövő év végére felépül a ház... — Kérvényük a lakáshivatal­ban? — Nincs. Jártam én ott egyszer, de elmagyarázták, hogy nagy család sok száz van Kecskemé­ten, nagyon sok évbe beletelik, mire miránk is sor kerülhetne. Ha meg nincs megoldás, minek a papír, a kérelem? ... □ □ □ — Sikerült-e a találkozás, meg­ismerkedés a Petrás családdal — tudakolta a minap telefonon Kerpesics Béláné, a Várnai Zse­ni szocialista brigád vezetője. Elmondtam élményeimet, tapasz­talataimat. Mire ő: — Igen, a lakást tartjuk mi is a legnagyobb gondnak. Ha legalább a városban lenne az a kinti szoba-konyha! Akkor meg lehetne oldani az ikrek és a két kislány óvodai elhelyezését. Nagy könnyebbséget jelentene Petrás- nnak... Attól tartunk, tönkre­megy egészségileg. Törjük af fe­jünket, hogyan segíthetnénk. Nehéz megérteni, hogy nem biz­tosít ilyen népes családnak la­kást a tanács. — Nincs beadott kérelmük. Mindenekelőtt ezt kellene sür­gősen pótolni — jegyzem meg. — Még valamit! Elhatároztuk, hogy kapcsolatba lépünk a Pet­rás papa munkahelyén a mien­kével rokon szocialista brigád­dal, Együttesen hátha többre megyünk! Hátha visszahozható még valahogy, Petrásék számára is elfogadható feltételekkel az a lemondott lakás! Bár, ha a csep- regi négyes ikrekre gondolok ... Mindenesetre mi megpróbáljuk a tőlünk telhetőt... És küldök egy fényképet a családról. Olyat, mint amilyen a brigádnaplónk­ban van... Pemy Irén A PETŐFI NÉPE IRESZ ISKOLÁJA SZERKESZTI GÉMES GÁBOR KÖZÚTI JELZŐTÁBLÁI (3.) Olvasóink figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy KRESZ-is- kolánkban csupán azokat a jel­zőtáblákat ismertetjük, amelyek teljesen íújak, vagy ugyan a táb­lák régiek, ismertek, ám tar­talmuk megváltozott. Jelezni szeretnénk, hogy az útvonaltí­pust,'jelző táblák közül az Autó­pálya, Autópálya vége, Autóút, Autóút vége, “Főútvonal, Főútvo­nal vége táblák és jelentésük ném változott. A Főútvonal jel­zőtábla alatti kiegészítő tábla azonban bizonyos módosuláson ( ment keresztül. „Ha az útkeresz­teződésben a főútvonal vonalve­zetése az egyenes iránytól eltér, ezt a főútvonal jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla jel­zi; a kiegészítő tábla az útke­reszteződés alaprajzi vázlatán a főútvonal vonalvezetését vastag vonallal tünteti fel.” Az elsőbbséget szabályozó jel­zőtáblák között nincs változás, ám az Elsőbbségadás kötelező, az Állj elsőbbségadás kötelező jel­zőtáblát kiegészítő táblával lehet ellátni, amelyen feltüntetik a fő­útvonal vonalvezetését. L ábra 2. ábra Ű] tábla A szembejövő forga­lom elsőbbsége. (1. ábra). A táb­la ‘ azt jelzi, hogy az útszűkü- letbert elsőbbséget kell adni a szembejövő jármű részére. Az Elsőbbség a szembejövő forga­lommal szemben (2. ábra) jel­zőtábla azt jelzi, hogy az út­szűkületben a járműnek elsőbb­sége van a szembejövő járművel szemben. E két táblát csak olyan útszűkület két bejáratánál sza­bad elhelyezni, amely belátható. Ha az útszűkület nem belátható, ilyenkor jelzőlámpával, vagy jelzőőrrel kell a biztonságos át­haladását biztosítani, vagy az út? szűkületet veszélyt jelző táblával kell jelezni. 3. ábra 4. ábra Az Elsőbbségadás kötelező jel­zőtábla előjelzésére azonos ábrá- jú — az előjelzett tábla távol­ságát feltüntető — kiegészítő táblával ellátott jelzőtábla szol­gál. (3. ábra) Ugyanilyen előjel­zésre használt jelzőtábla az El­sőbbségadás kötelező jelzőtábla alatti kiegészítő tábla Stop feli­rattal és a benne feltüntetett tá­volsággal. (4. ábra) UTASÍTÁST ADÓ JELZŐTÁBLÁK Az utasítást adó jelzó táblák közül kettő igényel külön értel­mezést. Az egyik, a Körforgalom jelzőtábla, amely az új KRESZ- ben önállósult, vagyis a jogsza­bály nem teszi hozzá a tábla je­lentéséhez, hogy csak az elsőbb­séget biztosító két tábla valame­lyikével együttesen kerülhet ki­helyezésre. Ebből következik, hogy ha a forgalomszervezés le-' hetővé teszi a tábla-kihe- zést, elsőbbséget szabályozó jtábla nélkül nem jelent mást, mint kör­forgalmú kötelező haladási irányt. Ilyenkor a körforgalomban hala­dó — a jobbkézszabály alapján — hátrányban lesz a körforga­lomba belépőkkel szemben. 5. ábra 6. ábra A Kötelező legkisebb sebesség jelzőtábla (5. ábra) behajtási tilal­mat jelent mindazoknak a jár­műveknek, amelyek vagy nerti képesek az előírt legkisébb se­besség elérésére, vagy neél halad­hatnak az előírt legkisebb sebes­séggel sem. (Lassú K jármű). Ugyanez vonatkozik azokfa a jár­művekre, amelyeknek megenge­dett legnagyobb sebességét a mű­szaki megvizsgálás során az ál­talánosnál alacsonyabban állapí­tották meg. E táblával kapcsolat­ban meg kell jegyezni, hogy en­nek hatályát csak a Kötelező leg­kisebb sebesség vége (6. ábra) old­ja fel más feloldó tábla nem! A JÁRMÜVEK FORGALMÁRA VONATKOZÓ TILALMI JELZŐTÁBLÁK Á tilalmi jelzőtáblák körében megváltozott a kanyarodási tilalmakat jelző táblák kihelyezési rendje. Ezeket csak útkeresz­teződés előtt lehet kihelyezni, hatályuk csak az útkereszteződésre terjed ki. Miután a Kötelező haladási irányt jelző tábla (7. ábra) is csak az útkereszteződésben követendő ha­ladási irányt írja el&, útkeresz­teződésen kívül a balra bekanya- rodást csak záróvonal létesítésé­vel lehet megtiltani. A Balra ka- kanyarodni tilos jelzőtábla (8. áb­ra) az útkereszteződésben történő megfordulást is tiltja. A Megfor­dulni tilos tábla (9. ábra) viszont a balra kanyarodást nem. 7. ábra 8. ábra 9. ábra A Sebességkorlátozás jelzőtábla nem jelent minden esetben az általános előírásokhoz képest ki­sebb sebesség tartására kötele­zést. Például lakott területen be­lül 70 km felirat szerepel, ez a személygépkocsik részére a meg­engedett 60 km/óra sebességnél nagyobb — de legfeljebb 70 km/ óra — sebességet tesz lehetővé. Oj tábla a Legkisebb kö­vetési távolság, ez azt jelzi, hogy az úton a jármű­veknek egymást a táblán meg­jelöltnél kisebb távolságban kö­vetniük tilos. Ezzel kapcsolat­ban meg kell jegyeznünk, hogy e tábla hatálya alatt az előzés nem tilos, az előzés után besorolt járművel azonban fel kell venni a táblán előírt követési távolsá­got. 10. ábra INJEKCIÓ A FÖLD ALÁ I Különleges feladat megoldására különleges berendezést használnak a metró építői. A föld alá olyan vegyi anyagot juttatnak, ely megköti , laza talajt. A talaj­injektálás eredménye, hogy sok helyen felesleges az omlást úlnyomással

Next

/
Thumbnails
Contents