Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-25 / 225. szám
1075. ssepíember 25. ® PETÖHI NÉPE • 5 GONDOLATOK AZ I. ZOMÁNCMŰVÉSZETI ALKOTÓTELEPRŐL Tanulságok - lehetőségek A képzőművészeti világhét hazai megrendezése külön indokolttá teszi, hogy visszapillantsunk egy jelentős nyári eseményre. Az az érzésünk, hogy nem mellékes kérdés, vajon Bács-Kiskun megye és Kecskemét művészetkedvelő lakossága mennyire tudatosítja magában: milyen értékekkel is gazdagodott a nemzetközi jellegű I. zománcművészeti alkotótelep létrejöttének jóvoltából. • Részlet a záró- kiállításból. Tapasztalatok a helyi határozatok végrehajtásáról Iskolatej Mindenki látta már a televi- sióban azt a rövid kis reklámul met, amelyen egy kellemes női hang a következőket mondja: — Nyolctól magyar órai Kilenctől környezetismeret. Itt megszakad a hang és egy csomó általános iskolás jelenik meg a képernyőn, akik kitörő boldogsággal kiáltják: — Utána iskolatej! Az is köztudott hogy milyen tok tápanyagot, vitamint tartalmaz a tej, amelynek elterjesztése érdekében oly sok reklám, meggyőző cikk, elemző tanulmány látott napvilágot. Most ott tartunk, hogy sokan isszák a tejet, sokan fogyasztják a tejtermékeket. De mégsem elegen. A reklámnak, a meggyőzésnek ugyanfs nem elegendő, ha inni akarom a tejet. Az is szükséges, hogy legyen. A felnőttek napközben is könnyen hozzájuthatnak, de mit csináljon az a nebuló, akinek nyolctól egyig iskolában a helye. Talán csddálkozik az olvasó, hogy feltesszük ezt a kérdést, amelyre kézenfekvő válasznak látszik, hogy igyon iskolatejet. □ □ □ Ez azonban korántsem olyan egyszerű, s tapasztalataink szerint Kecskeméten vannak akadályai. Azok a gyerekek, akik napközisek, minden további nélkül megkapják az iskolatejet. A többiek pedig csak nézik, irigykedve szemlélik, amint osztálytársuk issza a finom tejet, amiből ők nem részesülhetnek. így aztán — ismerve a gyerekeket — irígyke- dés alakul ki, főleg, ha a napközis tejivó még megjegyzéseket is tesz: — Nekem van, de neked nincs ... stb. Pedagógiai hatása tehát nem a legszerencsésebb. □ □ □ Arra gyanakodtunk — elnézést az előítéletért —, hogy talán a Tejipari Vállalat nem vállalja a szállítást, nem fogadja a megrendelést. Kiderült azonban, hogy erről szó sincs, sőt nagyon szívesen tesznek eleget az ilyen igényeknek, naponta a kívánt időben kiszállítják az iskolához és hetenként egyszer kell kifizetni a taksát. Ügy látszik azonban, hogy több kecskeméti iskolában olyan akadálya van az iskolatej „elterjesztésének”, ami inkább szubjektív, senki nincs, aki vállalja a hetenként egyszeri többletmunkát, a tejiparral történő elszámolást. A napközis, az más. O havonta befizet mindent és el van intézve. De a többi nem ilyen egyszerű. Azok igyanak vizet, vigyenek más tízórait, esetleg tejet is vihetnek, ami netán tíz órára meg- savanyodik a csavaros tetejű üvegben stb. □ □ □ Emlékszünk még a néhány évvel ezelőtti nagy iskoláiéj-csatára, amikor szülők, pedagógusok, orvosok kérték a bevezetését. íme, a gyártás megoldódott, a napközisek kapnak is, de a többit, sajnos, kizárja ebből a néhány iskolában tapasztalható kényelmesség, a némi plusz munkától való tartózkodás. Miért? —dorgál— A kecskeméti I. zománcművészeti alkotótelep a megnyitás évében mindjárt méltóvá is vált a nevére. Négy hét alatt tizenhat művész csaknem másfélszáz kiállításra érett művet alkotott a telepen. imponáló eredmény. Kérdések — elöljáróban Vajon érdemes-e, és ha igen, miért, bármely műfai művelői részére alkotótelepet létesíteni ma a megyében (de akár másutt is, Magyarországon vagy a tágabb nagyvilágban) ? Megéri-e a befektetés. a szervezéssel, ellátással, adminisztrálással járó tengernyi gond-baj, az értékelés körüli idegőrlő huzavonák (művészeti kérdésekről lévén szó, ahol abszolút biztos mércével nem rendelkezünk, ilyen huzakodások szinte szükségszerűen adódnak!), vajon elégséges ellenszolgáltatás-e mindezért a fenntartó közösségnek a záró kiállítás élménye és az a másfél-két tucatnyi zománckép. amellyel a múzeum gazdagodik évente? Mielőtt válaszolnánk, jó ha tisztázzuk, hogy ilyenfajta kérdések nemcsak a kecskeméti alkotóteleppel kapcsolatban tehetők fel, hanem valamennyi ma működő vagy a jövőben létrehívandó művésztelep is kiváltja őket. Elintézhetnénk tehát az ügyet azzal, hogy amennyire más helységeknek (Siklós, Villány, Egervár, Nagyatád) stb.) megéri a befektetés. annyira megéri Kecskemétnek is. A választott műfaj illetve technika, általában a zománcművészet időszerűségére ^kérdezőknek pedig nyugodtan felelhetnénk azzal, hogy van annyira korszerű a zománckép is, mintáz olajfestékkel vászonra festett táblakép, az egyedi grafika, a dísz- kerámia, a kő- vagy faszobor. Sőt. a zománckép iránti társadalmi méretű kereslet a jelek szerint mostanában éppen növekszik nálunk. Az első évi termés és a lehetőségek ismeretében most már módunkban áll pontosabban is meghatározni, melynek a kecskeméti 1. zománcművészeti alkotótelep működésének legfontosabb eredményei, és közülük is melyek azok, amelyek a jövőre legtöbb szellemi — és ezen felül esetenként anyagi — hasznot ígérik. A közösséget gazdagítja Kézenfekvő, ezért nem is szorul külön bizonyításra, milyen tetemes haszonnal jár például egy szakma művelői számára, ha alkalmuk nyílik időről időre egyeztetni nézeteiket a más vidékeken, illetve más országokban dolgozó társaikéval. (Csak helyeselni lehet az alkotótelep vezetőségének döntését, hogy egy-egy szezonra a magyar résztvevők mellett mindig egyetlen ország képviselőit hívják meg. Az idei tapasztalatok is azt mutatták, hogy egymás munkájának jobb megismerése, az igazán élénk és a problémák mélyéig hatoló eszmecsere csakis így képzelhető el, amikor nem kell egyszerre több nyelvből ide- oda fordítani a véleményeket. Az ilyen szellemi felfrissülések előbb -utóbb mindenképpen az egész közösséget gazdagítják, hiszen művekbe lecsapódva végül is mindannyiunk otthonába — vagy kiállításokon köztereken mindannyiunk színe elé — eljutnak, azaz nagyobb távon valameny- nyiünk szemléletét alakítják, fejlesztik. | Kecskeméten mindezeken felül nem mindennapi haszonnal is járt az idei egyhónapos kollektív szellemi erőfeszítés. Mint ismeretes. az alkotótelep egyik meghirdetett célja az volt, hogy a zománcművészet monumentális, városképet alakító-befolyásoló léptékű alkalmazásának újabb —4- dozatait keresse, illetve tovább érlelje az ilyen irányú eddigi kísérleteket. Nos. az első nyár a vártnál látványosabb sikert hozott. A gyakorlatban is bebizonyosodott. amit eddig jobbára csak néhány, a kérdéssel régebb idő óta foglalkozó művész illetve néprajzkutató, építész, művészeti író hangoztatott. Igazolódott, hogy a népművészet mintakincse és forma-ragozó logikája felhasználható a modem, gépesített otthon- teremtés. a házgyári építkezés — egyelőre meglehetősen sivár képet mutató — újabb és újabb termékeinek emberszabásúvá tételére is. Az „Ágasegyházi Madonna” címet viselő monumentális zománckép-kompozíció (Kátai Mihály alkotása) előképei a helyi, kiskunsági régészeti leletanyagból éppúgy ismerősek lehetnek, mint az itt máig elevenen élő népművészeti motívumkincsből. A falkép alakítási logikája szemmel láthatólag a keresztszemes hímzésekre emlékeztet, és csak csodálkozhatunk azon, hogy ennek az egyszerű alapelemekből mechanikus sokszorozással építkező (azaz jól gépesíthető), mégis mindig szerves képleteket adó népművészeti ágazatnak az ilyen irányú „modernizálása” eddig egyetlen művésznek vagy akár — a célszerűség, illetve a gazdaságosság irányából elindulva — egyetlen építésznek sem jutott eszébe. Nyilvánvaló, hogy nem egyedül üdvözítő megoldásról van itt szó. Lantos Ferenc pécsi kísérletei például hasonlóan érett és magas szintű eredményekkel gazdagították már eddig is városképformáló művészetünket, és nem kevésbé jelentős próbálkozásnak tekinthető a Pécsi Tervező Vállalat Ifjúsági Irodájának a paksi atomerőmű lakótelepén kifejlesztett, ugyancsak népművészeti ihletésű dekorációs rendszere. A kecskeméti kísérleti többletét talán elsősorban a kiinduló ötlet meghökkentő egyszerűsége adja A választott alapelem (a keresztszemes hímzésben ezt meggondol- koztatóan szép kifejezéssel „igének” nevezik) mind méretét, mind tagoltságát tekintve ideálisan alkalmas arra, hogy egyrészt sorozatban gyárthassák, másrészt gyakorlatilag korlátlan mennyiségű és bonyolultsági fokú ábra születhessen belőle. Ez pedig nem kevesebbet jelent — most már városképi méretekben gondolkozva — mint hogy „nagybani” megvalósulása esetén ugyanolyan szerves képletek alakulhatnak ki a nagyvárosi építészeti környezetben is, amilyeneket a még meglevő, háborítatlan falusi utcaképekben méltán csodálunk meg mai, korszerű városrendezési elveink és fokozott esztétikai igényeink birtokában is. Más szóval: a nagyobb egységek, mondjuk egy-egy utcányi házsor képe úgy alakul ki a kisebb egységek, a házak részletképeiből, hogy ez utóbbiak mindegyike — amellett, hogy harmonikusan illeszkedik bele az összképbe — megőrzi saját egyéniségét is. Emberi környezetteremtés Az I. zománcművészeti alkotótelep szovjet vendégei között nem egynek jutott osztályrészül hazájában a? a. megtisztelő 4el* adat, hogy egy-egy távoli országrészben első ízben valósíthatott meg monumentális művet, mintegy alaphangját adva meg ezzel a fejlődésnek. (Elsősorban J.Ka- fengauz jakutföldi emlékművére utalnék itt, amelyről színes diavetítés során nyerhettek képet a művészkollégák a nyári, éjszakába nyúló eszmecserék egyikén.) Ne becsüljük le a saját lehetőségeinket! Miután Kecskemét városa és a megye elkötelezte magát egy, az átlagosnál jóval emberibb léptékű környezetteremtés ügye mellett, a gyakorlatban is hasznosíthatja majd a monumentális zománcművészetben az idei nyáron megérett eredményeket — s ezzel a jakutföldi vagy türk- ménisztáni példáknál nem kisebb horderejű művészi-politikai tettnek lehet elindítója, majd pedig jogos „haszonélvezője”. Pap Gábor • Régi bevált gyakorlat pártszervezeteinknél, hogy egyes határozatokat, feladattervek, illetve intézkedési tervek formájában fogalmaznak meg. Ezek magukba foglalják a különböző szintű pártszervek feladatait, megjelölik a végrehajtás határidejét, a felelős testületeket. Tartalmazzák a folyamatos ellenőrzés és beszámoltatás szervezeti, politikai követelményeit. Esetenként módszerbeli útmutatásokkal és ajánlások- kai segítik a végrehajtó szerveket A végrehajtó munka folyamatának nélkülözhetetlen eleme a segítőkész és sokoldalú ellenőrzés. Az utóbbi időben az irányító pártszervek nagyobb figyelmet fordítanak a határozatok célkitűzéseinek megvalósítására az alapszervezetekben. A végrehajtás segítése ma már a vezetői irányító munka szerves része a felsőbb pártszervek központi feladata. Az alapszervezetekben folyamatosan tájékozódnak, hogy a végrehajtás hol tart, milyen nehézségek fékezik a munka elvégzését. A segítő, ellenőrző munka nem korlátozódik a testületekre, hanem a helyszínen vizsgálják a tennivalók végrehajtásának eredményeit és problémáit. A határozatok végrehajtásának helyszíni ellenőrzését segíti, hogy az irányító pártszervek munkatársai a korábbinál több időt töltenek — és tartalmasabban — az alapszervezetekben. Ennek eredménye. már meglátszik! • Az alapszervezetek sokoldalú tennivalói között a termelő üzemekben és szövetkezetekben előtérbe kerültek a gazdasági építő munka kérdései, s ez a fejlemény jól segíti a helyi gazdasági feladatok megoldását, mozgósítja a végrehajtásra a dolgozókat. Az alapszervezetek kezdeményezték és folyamatosan dolgoznak is az- üzem- és munkaszervezésre vonatkozó határozat megvalósításáért is. Részt vesznek az üzemek, szövetkezetek éves és középtávú terveinek kialakításában. A tervek teljesítéséről, a határozatok végrehajtásáról, a dolgozók javaslataira, észrevételeire tett intézkedésekről rendszeresen beszámoltatják a gazdasági vezetőket. Részt vállalnak a termelési tanácskozások, a szo- cialistabrigád-értekezletek, a kollektív szerződések, a termelőszövetkezeti közgyűlések politikai előkészítésében. A Központi Bizottság 1974 decemberi határozatának végrehajtására (a termelés gazdaságosságára, a termelési struktúra átalakítására, az anyag- és energiatakarékosságra, az import csökkentésére és az export növelésére) helyi intézkedéseket kezdeményeztek. • Elmondhatjuk, hogy az alapszervezetek mindenütt egyre nagyobb figyelmet fordítanak a napi termelési feladatokra. Igénylik a dolgozók véleményét, hasznosítják javaslataikat. Nem elég hatékony azonban a gazdasági szervező és ellenőrző munka általában a kisüzemekben és a szövet- keztekben. Az alaoszervezeti vezetőségek egy részének még nincs elég tapasztalata, ezért sok esetben nem tudják megfogalmazni a helyi tennivalókat. Előfordul, hogy csak általáhosságokban ismétlik az irányító szervek döntéseit. A határozatok végrehajtásának sikere, mint eddig, végső soron az alapszervezetekben dől el. De azon is múlik, hogy a pártélet minden területén hogyan alakul a pártszervek és szervezetek irányító munkája. Fontos feladat, hogy a politika végrehajtását segítő munkastílus minden szinten úgy fejlődjék, hogy a határozatok egységes értelmezésének még jobb feltételei alakuljanak ki az alapszervezetekben. • Jelenleg és hosszabb távon a pártmunka egyik kulcskérdése. az irányító szervek egyik legfontosabb feladata, hogy a pártvezetőségek kapjanak még több segítséget a. helyi döntések politikai előké'ízítéséhez, megfogalmazásához, a felsőbb szervek határozatainak alapszlervezeti alkalmazásához. F. F.-Vtv>3 (ÍÜtivO SZABADTÉRI FASZOBOR-KIÁLLÍTÁS • öt nemzet — Argentina, Belgium, Franciaország, Olaszország és Magyarország — nyolc szobrásza vett részt és dolgozott Nagyatádon, az idén előszűr megrendezett inter- simposionon, a nemzetközi faszobrász táborban. Alkotásaik közül ötöt már elhelyeztek a város határában létesített szabadtéri kiállításon. Képünkön: IfJ. Szabó István készülő Dózsa szobra. Az alkotások a város tulajdonában maradnak. (MTI-fotó: Bajkor József felvétele — KS.) mm ''////////, (21.) Rózsás Ferenc személyi igazol- -ványát Kapros százados forgatta a rendőrségen. Vele szemben ült a megrettent albérlő, aki meg volt győződve arról, hogy a rendőrség a nyomára bukkant, s azoi> törte a fejét, hogy mennyit kaphat majd, s lesz-e még ideje szabadulása után visszamenni az ékszerekért a kamrába. Lelke mélyén azonban reménykedett. Arra gondolt, hogy talán nem is tudnak a nyomozók semmit, s már kegyetlenül bánta, hogy nincs rendben az igazolványa. Valami munkahely azért nem ártott volna — vélekedett magában, hiszen akkor a hadnagy nem kísérte volna be ide. Persze az is lehet hogy ez csak ürügy volt, s mindenképpen behozta volna a fiatal tiszt. Talán éppen azért volt kint. Sejtelme sem volt, hogy a százados fiókjábah ott lapul Lánczos Arnold gyűrűje, amit kellő pillanatban majd elővesz. — Szóval, maga a Fehér utca 16-ban lakik? — kérdezte a százados, de inkább megállapításként hangzottak szavai. Nagyon jól tudta, hogy a hadnagy a Széchenyi utca 13-ból hozta be, ahol albérlőként lakik. — Nem kérem, hanem a Széchenyi utcában. Albérletben. — Miért nem jelentkezett át annak idején? — Elfelejtettem. — És dolgozni is elfelejtett. Igaz? — Beteg ember vagyok, tisztelettel! — Látom, meglehetősen sápadt. — A gyomrommal van baj! — És a memóriájával. Hogy is hívják magát? — Rózsás Ferenc, ötvenkét éves. — Mondom hogy nem emlékszik a dolgokra. Akkor másképpen kérdezek. Hogy hívják magát eredetileg? — Eredetileg? Én eredetileg Rosenfeld Ferenc vagyok, illetve voltam, de megváltoztattam a nevemet. — Mennyit töltött bent? — Két évet. De az még 1948— 49-ben volt. Üzérkedés miatt. — Szóval amikor kijött, akkor elhatározta, hogy Rózsás Ferenc lesz. Ügy volt? — Ügy volt. Tudom, hogy szabálytalan ez, de azt hittem, nem lesz belőle bajom. — Hát ebből nagy baja nem lesz. De van itt más is — emelte meg a hangját a századom —Mikor járt Budapesten? t — Én kérem, nem jártam már vagy tíz éve is van talán. — Jöjjön ide! — szólt rá a százados és amikor Rózsás az asztalhoz lépett, Kapros a tenyerén felényújtotta a gyűrűt. Az albérlő, ha lehet még fehérebb lett, rendkívüli idegesség vett rajta erőt, s anélkül, hogy kérdezték volna, elkezdett magyarázni. — Én ezt a gyűrűt soha nem láttam, a tulajdonosát sem ismerem. Honnan került ez ide? Hihetetlen ez kérem. — Mi a hihetetlen? — kérdezte nagy nyugalommal Kapros és a gyűrűt továbbra is a tenyerén tartotta. — Hihetetlen hogy milyen szép ez a gyűrű — kapcsolt hirtelen Rózsás, aki ebben a pillanatban elhatározta, hogy mindent letagad, még azt is, hogy egyáltalán ő létezik. A tényeket is letagadja, ha kell, de semmit nem ismer be. — Maga ezt a gyűrűt Budapesten, a Nyugati pályaudvaron 500 forintért eladta Nagy Imre Gy-i lakosnak. Így volt? — Én ilyen nevű embert nem ismerek. — Nem azt kérdeztem, hogy ismeri-e az illetőt, hanem azt, hogy ezt a gyűrűt maga a Nyugatiban 500 forintért eladta. Világos, Rosenfeld úr. Világos? — Világos! — szaladt ki az albérlő száján korábbi elhatározása ellenére. — Na kérem. Ez az ember Nagy Imre volt, aki vallomást tett nekünk és határozottan felismerte magát a fényképen. — Szóval felismert? — kérdezte töprengő hangsúllyal Rózsás, aki azon gondolkozott, hogy most mit mondjon. De kérdésével Kapros elvágta a gondolkozás útját. — Mióta ismerte Lánczos Ar- noldot? — Az ő malmában voltam molnárinas a felszabadulás előtt. De azután is ott dolgoztam, hogy államosították a malmot. Egészen addig, amíg le nem csuktak üzérkedés miatt. Liszteket adtam el a malom tulajdonából. Ezért kellett ülnöm. — Tartotta vele a kapcsolatot? — Nem. Amikor én kiszabadultam, talán egy hónapig voltam még ebben a városban, majd a Dunántúlra mentem és három évvel ezelőtt jöttem vissza. — Miért jött vissza? — Egy asszonnyal éltem ott együtt de az meghalt és a gyerekei kitettek a házból. Nem voltunk megesküdve. Hová mehettem volna, mint ide. Ezt a várost ismertem, s úgy gondoltam, talán a malomban már nincsenek azok az emberek, akik tudnak az én ügyemről és elhelyez- kedek. De aztán, mert beteg vagyok, inkább alkalmi munkákból éltem. — Tudta, hogy' hol lakik Lánczos Arnold? — Tudtam, de eszembe se jutott, hogy felkeressem. Annyira nem voltunk mi jó viszonyban, meg aztán ő is tudott a büntetésemről és szégyelltem volna előtte. Sokáig azt se tudtam, hogy él. :— Szóval nem is találkozott vele? — Nem. Egyszer sem. — Tudott arról, hogy abba a házba járt kártyázni, ahol maga lakott albérletben, a Széchenyi utcában ? — Sokáig nem tudtam, de egy vasárnap délután felfigyeltem a szomszéd szobából átszűrődő hangokra, s felismertem az öreg hangját. Arról beszéltek éppen, hogy pénzt adott Gizella lányának, mert az autót akart venni. — Szóval arra figyelt fel, hogy az illetőnek ezek szerint sok pénze van? — Azt én tudtam, hogy sok pénze van. Mindig is gazdag ember volt. Csak meglepődtem, hogy még él és itt van a másik szobában. — Ekkor határozta el, hogy felkeresi? — Nem, csak megfordult a fejemben, hogy talán tudna rajtam segíteni. Ezt nekem meg is ígérte egyszer. — Miért ígérte meg? — Tulajdonképpen az öreg von, a közvetítő. Neki hordtam ki a malopá’böl a lisztet és megvette olcsón, drágán adta tovább. Amikor lebuktam, azt mondta, hogy ha kijövök, segíteni fog rajtam, öt akkor nem köptem be a rendőrségen, szabadulásom után pedig szándékosan nem kerestem. Amikor meghallottam a hangját, gondoltam, na, most alkalmat adok neki arra, hogy segítsen rajtam. H — Ezért kereste fel október 27-én? — Nem. Én október 26-án voltam nála. A születésnapomon! (Folytatjuk)
