Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-19 / 220. szám

1975. szeptember 19. • PETŐFI NÉPE • 3 GONDOSKODÁSBÓL CSILLAGOS ÖTÖS Vendégmunkások hűsége A rózsaszínű postai borítékon a (eladó így jelölte magát: „19 Mezőgazdasági munkás. Kecske­mét. Parasztfőiskola. 2. munkás- szálló.” Vajon milyen problémá­val fordulnak hozzánk? — villan át agyamon. De máris kezemben a levél; kockás füzetlapra, lát­hatóan nagy gonddal rótt sorok. Kíváncsian, s egyre mohóbban olvasom. A végén önkéntelenül megjegyzem: ó, de kedves! Ezt az élményt meg kell osztani az Ol­vasóval ! Tessék tehát a levél: nem tudunk úgy elbúcsúzni a Zöldségkutató Intézettől, hogy ne mondjunk köszönetét ez intézet valamennyi dolgozójának. Mi, ti­zenkilencen, mint idénymunkások húsz napig dolgoztunk u fenti in­tézetnél. Tapasztaltuk, hogy ideérkezésünkiöX a távozásunk napjáig a legnagyobb emberi szeretettel halmoztak el bennünket. A technikai személyzettől kezdve az igazgatóig bezárólag azt tapasztaltuk, ami­ben más helyeken még nem volt részünk. Mindenünk biztosítva volt, ami képzelet szerint adható c mezőgazdasági munkásnak. A sok kö­zül csak a legfontosabbakat akarjuk kiemelni, mint például a tiszta szoba, a fürdés, az étkeztetés, a szállítás és a kulturális lehetőségek. Igazán nyugtázhatjuk úgy, hegy az intézet csillagos ötösre vizsgá­zott. Ügy érezzük, e megbecsülésre az általunk végzett munkával szereztünk jogot és az előirányzott fizetésünket is megkaptuk. De a bérünkön kívül olyan nagy értékkel is elhalmoztak bennünket, mint a szeretet, melyet forintban nem. lehet mérni. Mindenkitől külön-külön nem tudunk elbúcsúzni, de név szerint is szeretnénk megemlékezni azokról, akik közvetlenül is elősegítet­ték munkánkat. Hálás köszönetünket fejezzük ki Király elvtársnak, Ackerl Iván, Kovács László, Szabóné és beosztottai, Varga Magdolna és a mi szeretett gépkocsivezető barátainknak: Gézának, Istvánnak és Ferinek. Kecskemétről távozva, gazdag tapasztalatokkal térünk haza. Ma­gunkkal visszük a híres város szépségének emlékét és Petőfi Népé­nek szeretetét. S hogy ne szakadjunk el ettől a szép várostól és né­pétől, egy-két nap múlva visszatérünk egy másik intézetbe...” Eddig a levél, s záradékul még a következő versike: ,,Ügy őrizünk titeket, mint Petőfi emlékét Tisztelünk, becsülünk, mint Kodály zenéjét Szeretünk, mint hazáját Katona szerette ' Híres városotokat az Isten éltesse!” Az aláírás pedig. Simon István csapatvezető, és még 18 név. Kik ezek a hálatelt és öntu­datos emberek? A hajdani sum- mások szocialista utódai talán? Honnan jöttek, milyen idény­munkára, s a ZKI-től vett ked­ves búcsú után hová szegődtek el? — motoszkált bennem a kí­váncsiság tovább. Telefon-érdek­lődésemre pedig a levélben emlí­tett Király Mihály elvtárs, az intézet gazdasági igazgatója a következő felvilágosítással szol­gált: — Kitűnő lett az idei paradi­csom — s talán még annál is jobb az uborkatermésünk. Segít­ségre szorultunk a betakarítás­ban. Közben a lehető legjobb­kor levelet kaptunk a Heves me­gyei Pétervására községből. Si­mon István írta, aki idénymun­ka lehetősége felől érdeklődött: Nyomban válaszoltunk, s hama­rosan személyesen tárgyaltunk Simon Istvánnal, aki összeszo­kott csapatával évek óta az or­szág különböző állami gazdasá­gaiban vállal munkát. Megegyez­tünk. A szerződés két hétre szólt, de három lett belőle ... Igazán derék brigád volt, re­méljük, hogy szükség esetén a jövőben is számolhatunk vele. Maximális intenzitással, példa- adóan dolgoztak naponta több mint 10 órát. Akár a saját dolgo­zóink!! Hisszük, hogy csakúgy, mint intézetünk. Simon István és brigádja is megtalálta a számí­tását. Szívesen emlékezünk rá­juk. Egyébként, míg nálunk dol­goztak, a Szőlészeti Kutatóinté­zettől érdeklődtek irántuk. Tudo­másom szerint létre is jött az egyezmény; ezekben a napokban a szüretben segítkezik a pétervá­sári Simon-brigád. * Végezetül hadd kívánjuk tehát a megyénkben vendégmunkás Heves megyei brigádnak, hogy a példás munkával megszolgált megbecsülésük legyen mindenütt olyan, mint amilyet a Zöldség­termesztési Kutatóintézetnél ta­pasztaltak! P. I. :• í lii'é ' . Marx és Engels művei új válogatott kiadásban A Kossuth Kiadó a 10 évvel ezelőtti kiadáshoz képest lénye­gesen bővebben, közreadja Marx --Engels válogatott műveit. El­sősorban a felsőfokú oktatásban résztvevőkre gondolt a kiadó, hiszen esetenként nehézséget okoz Marx—Engels műveinek csaknem negyven sorozati köte­tét forgatni. Bő — több mint 200 oldalnyi — válogatás képviseli Marx és Engels egymáshoz írt leveleit. Ezek a levelek a marxizmus mindhárom részére: a filozófiá­ra, a politikai gazdaságtanra, és az osztályharcelméletre egyaránt vonatkoznak. Említésre méltó, hogy néhány levelet új fordí­tásban tanulmányozhatnak az ér­deklődők. Űj mezőgazdasági szakközépiskola Mezőgazdasági szakközépiskolát avattak Mohácson. A nemzetkö­zileg is elismert tudós állatorvosról, dr. Marek Józsefről elnevezett intézetben a legkorszerűbb módszereket alkalmazzák a tanításban. A végzett diákok kétéves gyakornokoskodás után minősítő vizs­gát tehetnek, s mint technikusok dolgozhatnak a gazdaságokban. (MTI-fotó — Bajkor József felv. — KS) Oltási menetrend az év végéig Az év hátralevő részében is előírás szerint végrehajtják azo­kat a védőoltásokat, amelyek a hét éven aluli gyermek számára meghatározott életkoruk betöl­tésekor válnak esedékessé I — mondották az Egészségügyi Mi­nisztériumban adott tájékoztatón. A tuberkulózis ellen már új­szülöttkorban — az esetek több­ségében életük első napjaiban — megkapják a gyermekek a BCG- oltást. Ennek hatékonyságát ké­sőbb — 3, 6, 10 és 13 éves kor­ban — úgynevezett tuberkulin- próbával — tapasszal vagy bőr­be adott „injekcióval” — ellen­őrzik. Amennyiben az eredmény a védőhatás, megszűnésére utal, vagyis a próba helyén a bőr «nem mutat meghatározott í a ínmértékű reakciót, rózsaszínes elszínező­dést, a gyermek ismét megkapja a BCG-vakcinát. A diftéria, a pertusszisz és te­tanusz ellen a 6 éven aluliak egyidejűleg kapnak oltást több alkalommal is: először — kellő védettségük kialakításához —há­rom egymás utáni hónapban, há­rom-, négy- és öthónapos koruk betöltése után; a védettség meg­őrzése érdekében pedig a 3 és 6 éves korukban is. A járványos gyermekbénulás ellen kötelező immunizációval — közismertebb néven Sabin- cseppekkel — biztosítják a gyer­mekek védettségét. Minden gyer­mek hároméves korának betöl­téséig évente megkapja a Sabin- vakcinát. Ezek a védőoltások az egész ország területén egyidejű­leg történnek, s mindazokat a gyermekeket „beoltják”, akik az oltási kampány idején — rend­szerint december és március kö­zött — kéthónaposnál idősebbek vagy 3. életévüket még nem töl­tötték be. Iskoláskorban az ázt megelő­zően egyszerre beadott, kombinált di-per-te — diftéria (torokgyík), pertusszisz (szamárköhögés) és tetanusz — oltások védőhatásá­nak fölfrissítése a cél. Ez az új tanév megkezdésével egyidőben, szeptemberben válik esedékessé az első osztályosok számára. Akik ezt az oltást'már .'tavasak szál, a beiratkozás alkalmával megkapták, azokra ez nem vo­natkozik. Ugyanakkor a hatéve­seknek kötelező a tuberkulin- próba is. Október folyamán a 11 évesek, vagyis az V. osztályo­sok diftéria és tetanusz elleni újraoltását végzik el. Ezeket az oltásokat ugyancsak az iskolák­ban vagy a hozzájuk közel eső körzeti, illetve gyermekkörzeti rendelőkben adják be. A téli időszakra jellemző influenzajárvány esetén — a ko­rábbi évekhez hasonlóan — csak önkéntes alapon, korlátozott mennyiségben végeznek influen­za elleni védőoltásokat. (MTI) Önmagukért, a közösségért A foglalkoztatási rehabilitáció tapasztalatai Kormányunk nyolc évvel ez­előtt hozott nagy jelentőségű ha­tározatot a csökkent munkaké­pességű dolgozók racionális fog­lalkoztatására. Ennek alapján le­hetőség nyílt arra, hogy a teljes értékű munka végzésére alkal­matlanná vált dolgozók megfe­lelő elfoglaltságot kapjanak. A kormányhatározat megjelenése óta rendszeres vizsgálatok kísé­rik figyelemmel az intézkedés végrehajtását. A vállalati mun­kahelyi jegyzékek adatait — amelyek a csökkent munkaképes­ségűek számára alkalmas mun­kahelyek jellemzőit, a foglalkoz­tatási lehetőségeket stb. tartal­mazzák — a megyei tanács vb munkaügyi osztálya összegezi, s intézkedési terv alapján az SZMT társadalombiztosítási bi­zottságával együttműködve nyújt segítséget a tanács szakigazgatá­si szerveinek és a vállalatoknak. Közreműködik emellett a felada­tok végrehajtásában a megyei ta­nács vb egészségügyi osztálya és az egészségügyi akcióbizottság is. Bács-Kiskún megyében jelen­leg 6032 munkahely áll a csök­kent munkaképességűek rendel­kezésére, ezeknek azonban csu­pán 38 százalékán foglalkoztat­nak ilyen munkavállalókat. Jó példával szolgál az üzemek közül a Kecskeméti Konzervgyár, ahol alapos, pontos munkahelyi jegyzék készült, valamint részle­tes kimutatás az ideiglenesen, vagy huzamosabb időn át csök­kent munkaképességű dolgozók­ról. A eél érdekében hatékony együttműködés alakult ki a gaz­dasági vezetés, a szakszervezet és az üzemorvos részvételével. Hasznos kezdeményezésnek bizo­nyult a „gólya-üzem”, amely az orvos javaslatára, vagy a terhes kismama kérésére könnyebb munkakört biztosít a leendő anyának. Olyan időbeosztással is segítik a gyermekes anyákat, amelynek segítségével az apró­ságok ellátásáról, bölcsődébe vi­teléről is gondoskodhatnak. Munkájukat és állapotukat egyébként az egészségügyi káde­rek és a társadalmi szerv képvi­selői rendszeresen figyelemmel kísérik. Hasonló intézkedések a jellem­zőek a kecskeméti Baromfifel­dolgozó Vállalatra. Itt a munka természeténél fogva olykor elő­fordulhatnak allergiás esetek: ilyenkor a dolgozó egyéb, megfe­lelő beosztást kap, természetesen anélkül, hogy anyagilag hátrá­nyos helyzetbe kerülne. Baján a Férfi Fehérneműgyár­ban külön szalagot létesítettek a csökkent munkaképességűek­nek, akik megfelelő teljesítmény­kedvezményben is részesülnek. A Finomposztó Gyárban az állapo­tuk miatt gépen dolgozni már nem tudó kismamák az állandó testmozgást lehetővé tevő mun­kakörbe kerülnek. E két üzem vezetői olyan megoldást is ta­láltak, amelynek jóvoltából az anyák otthoni bedolgozóként ve­hetnek részt a termelésben, s jut­hatnak keresethez. Sokat tett a szakszervezet az úgynevezett speciális munkahe­lyek létesítése érdekében is. Míg tavaly 87, ebben az évben már 181 ilyen munkahelyet tartanak számon, amelyet a csökkent mun­kaképességű dolgozó munka- és egészégügyi körülményeihez ala­kítva teszik lehetővé a munka megfelelő végzését. A szakszervezet megbízottai ez évben 27 csökkent munkaképes­ségű dolgozót otthonukban is felkerestek. Ezeknek a látogatá­soknak az egyik legfontosabb ta­nulsága, hogy szükség lenne sok esetben olyan megoldásra, amely­nek révén a csökkent munkaké­pességű ne lenne kénytelen na­ponként távolabbi munkahelyre utazgatni, hanem a körülmények figyelembevételével a lakóhely­hez kapcsolódó, otthoni munkale­hetőséget kellene találni. örvendetes, hogy a dolgozók felvételénél mind gyakrabban kerül sor alkalmassági vizsgálat ra, a munka során pedig idősza­kos szűrővizsgálatokra, egészség- ügyi szemlékre. Mindezek, túl az egészségvédelmi követelménye­ken, jól szolgálják a munkahelyi viszonyok és a dolgozók képes­ségeinek összhangba hozását. A jövendő «törekvései közé tar­tozik a vállalati bizottságok tag­jai oktatásának gyakoribbá téte­le. Ennek keretében a közeljövő­ben Kecskeméten, Baján és Kis­kunhalason kiállításon szándé­koznak bemutatni a csökkent munkaképességű dolgozók által termelt munkadarabokat, vala­mint élet- és munkakörülményei­ket. J. T. Javítják a hidroglóbuszt 0 Hazánkban több mint 10 éve készülnek vasszerkezetű hid- roglóbuszok, községi vízművek­hez és mezőgazdasági telepek­hez. Eddig több mint 4000 víz­tornyot állítottak fel. A Ti- szamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat gyulai kirendeltségének víz­toronyszervize megkezdte a hidroglóbuszok felújítását. Je­lenleg a nádudvari vízmű hid- roglóbuszának felújításán dol­goznak. (MTI-fotó — Balogh P. László felv. — KS) Kenyér a Egy tsz-elnök felháborodása gyűrűzött országos méretű meg­rendüléssé, amikor a HÉT egyik múltkori műsora — a szóban- forgó szövetkezeti vezető bejelen­tése nyomán — leleplezte, micso­da pazarlás folyik nálunk a ke­nyérrel. Az ÉLET-tel. Száz- és százezer család ottho­nában nézték lélegzetvisszafojt­va a megdöbbentő hatású képso­rokat. A nagyüzemi sertéstelepen ren­gő hájú és fülű disznók habzsol­ják az etetővályúból a korpalében puhított kenyeret. Azokat a szikkadt cipókat, ame­lyeket visszáruként hajigáltak ko­sarakba, teherautókra a 'boltok­ban. Vagy a sütőüzemekben. Ahol elszámították magukat a hét végi kenyérfogyasztás várható mértékével, s többet sütöttek a kelleténél. Ahol kevesebbet rendeltek a szükségesnél, mivel az előző hét­végeken becsapódtak a vásárlók, nem egyszer szeszélyesen változó igényével, s nyakukon maradt egy csomó kenyér. Mert ugye elég sokszor kiszá­míthatatlanság jellemzi ezt a hár­mas kapcsolatot, hogy — pék — üzletvezető — és a kedves fo­gyasztó. Mert ugye volt és adódik hely­zet. amikor a sajtó azért veri el a port a sütőipar ezen vagy azon „egységén”, mert pont hét végé’: „hagyta éhen” a lakosságot. S ezekután a? önkritika legkézzel­foghatóbb megtestesülése az lesz, hogy legközelebb gavalléros rá­tartással, biztos.. ami biztos. 'ala­pon sütnek. Amikor meg-megtör- ténhet, hogy nem csupán a biz­tonsági plusz marad meg, hanem az általában szükséges kenyér- mennyiség sem fogy el. Mindez — tehát a fogyasztó né­ha személyesen igazodó étvágya, a boltos túlzott óvatossága, vagy a pék gálánt bőkezűsége, esetleg e körülmények felcserélődésé — tekinthető mentőkörülménynek a pazarlás magyarázatára. No de csak esetenként. De nem olyan állandósult pusz­tításra. mint amilyennel a televí­zióban látott epizódok, a közvet­lenül vagy közvetve érdekeit sze­replők tömör kommentárjai — ál­talánosító érvénnyel — mellbe­vágtak bennünket Aztán kezdtünk kényelmetle­nül izegni-mozogni a széken, fo ­telban. Köztisztasági dolgozók mondtak véleményt a kukák ke- nyértartalmáról. Láthattuk, a sze­méttelepen kiválogatott kenyérma. radék-tömeget. Meséltek annak további sorsáról. Hogy ők is el­adják — jóskágetetésre. Hallottunk számadatokat is, mi­lyen iszonyú kenyérhegyek tűn­nek el legnagyobbrészt sertések gyomrában. Takarmányként. S miiven drága takarmányként, ha átszámítjuk, mennyi lisztből Sütötték azt. illetve mennyi bú­zából őrölték azt a lisztet —. és mily súlyos valutákat hozott vol­na. ha azt a gabonát exportra küldhetjük. Ekkor már nem fennhangon méltatlankodtunk — nahát ezt a tíisznóságot! —, hanem inkább megcsöndesedve, lelkifurdalással emésztettük az országos arányok­ká összerakott tényeket. A háziasszonyoknak eszébe ju­tott. hányszor biztosítják túl ma­gukat hét végén, mondjuk már pénteken, attól való féltükben, hátha már nem lesz friss kenyér szombaton, vagy még szikkadt se. Ki tudja, nem állít-e be váratlan vendég. Meg pont olyankor éhe­zik mindenhez kenyérre a famí­lia, amikor kevés van odahaza. Miért is ne töltenék fel a kenye­reskosarat, vájdlingot, mikor meg. eshet, hogy az üzletben hétfőn is a múlt heti sütéssel szúrják ki a szemüket. Akkor pedig inkább száradjon a spejzban, ahol még- ’ sem szikkad ki olyan gyorsan, vannak módszerek ennek lassítá­sára. Persze, midőn szombaton újsü­tetű cipók illata száll a KÖZÉRT- bői. ÁBC-ből. péküzletből —. rp- peső örömmel és hanyatthomlok megismétlik a hét végi nagy be­szerzést. És ha már annyi kenyér van a háznál, miért is ne a friss veknit szegnék meg. Aztán — tudjuk — a pénteki kenyérre csak húzza a száját mindenki. S hány­szor indítják hétfőn a szemétle- vivő „valakit” így: — Vidd már le azt a másfél kenyeret a kukába. Ránk örege­dett, ki eszi azt már meg ... S akkor még nem szóltunk a kenyérfiókákról. A szendvicsről, amelybe épp hogy beleharapott a gyerek az iskolában, a többi ment a szemétbe. A sütemény, a ka­lács, amivel ..úgy betelt már az a gyerek” — hányszor jut hason­ló sorsra. Akkor újság- s folyóiratköte- geket írnak tele arról, milyen helytelenül táplálkozik népünk; hogy a sok kenyérfogyasztás nem egészséges; — meg ebben még nem értük utói a „civilizált” or­szágokat. ahol a kenyérfogyasztás „minimális. vályúban Holott a kenyér-„volumennek” csak egy részét kebelezzük be igaziból. A többit inkább csak azért vesszük, mert „féltjük a ha­sunkat”. No persze a tetemre hívható jelenségek — kuka, szeméttelep, nagyüzemi vályú — számottevő hányada nem volna ilyen szem­beszökően feltűnő és megrázó, ha nem tette volna ennyire látható­vá például az urbanizáció. A kenyér jó része, ami ma a kukába megy, a családi, udvaros­kertes házban naponta a disznó moslékjába juthatott. Mert ott a sertéstartás, áz évi egy-két disz­nóvágás szinte az életvitelhez tar­tozott. A nyolc-tízemeletes betonhá­zakban komfort van. kényelem van — csak disznótartás nincs. Akihez még „közel” van a csa­ládiházas múlt. ahhoz még eljár a régi szomszéd, hetenként. Icéthe­tenként. Kigöngyöli a zsákot. — Eljöttem már a szárazke­nyérért. S köszönömül hozza disznóvá­gáskor a kóstolót. Idővel a szomszéd is „több­szintesbe” költözik, ő se jön töb­bet a szárazkenyérért. Vagy ha márad a régi házban, lassan meg­öregszik. Egyszer be is jelenti nagy sóhajjal. — Többet nem jövök már. Nem bírja a lábam az emeletjáíást. És „más irányt vesz” a mara­dék kenyér útja. De hát ez csak enyhítő körül­mény a pazarlás egy részének megmagyarázására. Arra a köny- nyelroűségre, semmiképp sem jo­gosít fel — s nem ment fel a kö­zös felelősség alól —. hogy mivel tért hódít a nagyüzemi sertéste­nyésztés, -tartás, most már vo­natszerelvény-száma, szinte „in­tézményesen” szállítsuk. - a vissz­áruként megmaradt kenyeret _ a nagyüzemi, etetővályúkba. S tetéz­zük ezt a szeméttartályokba, ku­kákba dobott fölösleggel. Ilyen gazdagok azért mégsem vagyunk. Szoktuk mondani, hogy legtöb­bet a hasán spórol az ember. Az átfogó képet adó tévéműsorból, no és saját mindennapi tapaszta­latunkból egyaránt kitűnt: nem arról van itt szó. hogy most az­tán ne együnk annyi kenyeret, amennyire ráéhezünk. Tudjuk, most sem lesz kenyérgondunk — azaz saját szükségleteink kielégí­tése mellett exportkötelezettségre is telik —, bár a búzatermésből sokat elvitt a mostoha időjárás. Csak a mértéktartásban le­gyünk okosabbak. Eltúlozva a dolgot; ne vágjunk kétszer akko­ra karéjt, mint amekkorát meg tudunk enni. Mikor szerencsére, de főként szorgalmunk, értelmes gazdálkodásunk révén, bőven van hozzávaló — más is, Meg ha már a maradékokat — például a városi bérházakban — „nines hova tenni”, csak a... Miért ne lehetne kigondolni, meg­szervezni valami házi, lakótömbi gyűjtőhelyet, ahol mégiscsak tisz­tességes, valóban az ÉLET fon­tosságához méltóbb helyre-jutna, mint a kukába. Nem hihető, hogy ez többe kerülne, több munkará­fordítással járna, mint az utóla­gos kenyérguberálás mondjuk a szeméttelepeken. Menne ez, csak minél egyszerűbb • • módszerrel, szervezési bürókráciától mentesen érdekeltté kellene tenni va­lakiket az összegyűjtésben. Ami meg a visszárutömeget il­leti, ott is összehangoltabbá lehet­ne és kell is tenni az igények számontartását, illetve számolni, kalkulálni jobban tudó emberek­kel kell megerősíteni azokat a pékségeket, üzleteket. ahonnét gyakran „túltáplálják” a száraz­kenyérfogyasztókat. „Akiket” — igaz — szintén mi eszünk meg. De szeretjük azoknak a húsát.úgy is, ha nem kenyéren híznak. Rettenetesen elszégyelltem ma­gam, s fel is háborított, mikor — úgy pár évvel ezelőtt — valaki „pozitív” jelenségként, olyféle „szemételemzéssel” érvelt életkö­rülményeink emelkedő színvona­la mellett, hogy „ma már a ku­kában is található kakaóskalács”. Félrecsúszott aggyal lehet ez­zel érvelni életnívónk szintje mellett. Az embernek eszébe jut, mi­csoda erőfeszítésekkel veti. arat­ja az ország a búzát. Hogy lessük .az esőt. városi aszfaltrengetegben is a termés sorsáért aggódva... Meg, hogy' százezrével halnak még ma is éhen emberek á vi­lág más-más sarkán. Hányuk éle­tét mentené meg csupán a ke- nyérhéj. amit lehámozunk, nem hogy még amit... Azért is haragszom, ha ezutób. bira katedrái fennköltséggel azt mondják: „Olcsó hatáskeltés az ilyen érvelés”. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents