Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-18 / 219. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1975. szeptember 18. 1 Kommunisták és ifjúkommunisták Kiskunmajsán a nagyközségi pártbizottság fCiclz'linillSlíCQVl kétévenként megtárgyalja a tagfelvételek ta- ^ ti ti 111 U J 3 ti II pasztalatait, vagyis azt, hogy az alapszerve­zetekben dolgozó kommunisták hogyan valósították meg a Politikai Bizottság ezzel kapcsolatos 1972. novemberi hatá­rozatát. A pártbizottság legutóbbi, júliusi ülésén a majsai kommunisták ismét napirendre tűzték a fenti témát, s meg­vitatták, hogy az elmúlt két év alatt az alapszervezetek ho­gyan foglalkoztak a pártba jelentkező dolgozókkal, s milyen eredményeket értek el a fiatalok párttaggá való nevelésével kapcsolatban. Lakásaink karbantartása Igények és akadályok I. Való igaz, amit beszélgetésünk elején Kalmár Pál, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára mon­dott, az emberekkel való foglal­kozás, munkájuk, magatartásuk, aktivitásuk alapos megismerése külső tényezőktől is függ. Kis- kunmajsának jelenleg 14 és fél ezer lakosa van, csaknem hét­ezren tanyán élnek. A nagyköz­ség területe majdnem akkora, mint Kiskunhalasé. A szétszórt tanyavilágban élők irányítása, s egyáltalán a velük való rend­szeres kapcsolattartás nagyon nehéz. Ez a probléma természe­tesen a párt szerveinek munká­ját is befolyásolja. Az iparosodás egyik társadalmi következménye — ami egyben Kiskunmajsa politikai életére is kihat —, hogy a nagyközség üze­meibe, kihelyezett* telepeire más­honnan érkező munkások jelen­tős része egy idő után továbbáll. Az ottmaradó segéd- és betaní­tott munkások közül sokan nem rendelkeznek azzal a politikai képzettséggel, amely a kommu­nistává való nevelés alapvető követelménye lenne. Tényként állapította meg a pártbizottság, hogy az elmúlt két évben az alapszervezetek kommunistái a korábbiakhoz viszonyítva sokkal többet és jobban foglalkoztak a párton kívüli munkatársaikkal is, de még további közös erőfe­szítés, a dolgozók látókörének, ismereteinek bővítése szükséges ahhoz, hogy a kommunisták el­fogadják a pártba való jelent­kezésüket. Ehhez tehát még to­vábbi munka és idő kell. Elsősorban ezekkel magyaráz­ható az, hogy bár az elmúlt két év alatt az alapszervezetek 17 új tagot vettek fel a párt sorai­ba, a majsai kommunisták lét­száma 1973 óta nem emelkedett. Két évvel ezelőtt ugyanis 19 alapszervezetben 414 párttag dolgozott. Az átszervezések so­rán néggyel csökkent az alapszer­vezetek száma, s így jelenleg a 15 alapszervezetnek 411 tagja van. A nagyközségbe érkezett párttagok átigazolása útján 34 kommunistával gyarapodott az alapszervezetek létszáma, de 55- en más városba, községbe men­tek dolgozni, illetve hatan ki­léptek, négy kommunistát tö­röltek a párt soraiból, négyet pedig a szervezeti szabályzat súlyos megsértése miatt kizár­tak. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy az új párttagokkal szemben támasztott követelmé­nyek elbírálásában nem alakult ki mindig egységes gyakorlat. Az alapszervezetek tagjai néhány esetben elegendőnek tartották, hogy a felvételét kérő munka­társuk jól dolgozik. Viszont hi­ányzott belőle az a tulajdonság, ami alkalmassá teszi kommunis­ta emberré válását. Hiba volt tehát, hogy nem mindenkor vizs­gálták az emberi tulajdonságo­kat, csupán az illető munkáját értékelték. Azok az alapszervezetek jár­tak el helyesen, amelyeknek tag­jai huzamosabb ideig foglalkoz­tak a jelöltekkel, s feladatokkal bízták meg őket. A MEZOGEP Vállalat 6-os számú gyáregysé­gében, a Drótfonatgyártó Válla­latnál dolgozó kommunisták jó munkát végeztek a tagfelvételek során. A két év alatt felvett 17 új tag több mint fele fizikai dolgozó, örvendetes, hogy közülük tízen 30 éven aluliak, párttagságra ér­demes KISZ-esek, akiknek egyik ajánlójuk az ifjúsági szövetség alapszervezete volt. A két év alatti pártépítő munka legfonto­sabb eredménye, hogy a párt so­raiba olyan fiatalok és idősebbek kerültek, akik becsületesen dol­goznak, van kezdeményező kész­ségük, s képviselni tudják a párt politikáját. A párttagságra a KISZ kis- kunmajsai bizottsága, illetve az alapszervezetek tudatosan készí­tik fel a fiatalokat. Mint azt Török Ferenc, a KISZ-bizottság titkára mondta, a 15 KlSZ-alap- szervezetnek csaknem 400 tagja van. A Dózsa György Gimnázi­umban és a MEZŐGÉP Vállalat 6-os számú gyáregységében 3—3 alapszervezet működik. A Drót­fonatgyártó Vállalat ifjúkommu­nistái is egyre jobban dolgoz­nak. Az ifjúsági szövetség különbö­ző feladatokkal bízza meg a fia­talokat, s munkájuk, emberi magatartásuk, a közösségi élet­ben való aktivitásuk, politikai tájékozottságuk alapján mérik fel azt, hogy kik érdemesek a pártba való felvételre. Az érték­mérés egyik lényeges része a tár­sadalmi munka. A KISZ-titkár ezek közül megemlített néhá­nyat: tavasszal a majsai fiata­lok felszabadulási emlékparkot létesitettek. Balatonakaliban a KISZ járási bizottsága úttörő- és KISZ-es váltótáborának építésé­ben is kivették a részüket a kis- kunmajsai KISZ-esek. Az elmúlt évben a MEZŐGÉP gyáregység­nél dolgozó ifjúkommunisták kezdték a munkát, a tábor terü­letét a Drótfonatgyártó Vállalat KISZ-esei által társadalmi mun­kában készített drótfonattal kö­rülkerítették. Az idén is részt vettek a tábor építésében. Ezen­kívül a MEZÖGÉP-nél dolgozó KISZ-esek 17 ezer forintot, a Drótfonatgyártó Vállalat ifjú­kommunistái pedig 10 ezer fo­rintot fizettek be a vietnami ezerszemélyes szakmunkásképző intézet felépítésére. Egyéni feladatvállalásaik meg­valósításából, munkájuk ered­ményéből, becsületes helytállá­sukból arra lehet következtetni, hogy a közeljövőben egyre több kiskunmajsai ifjúkommunista érdemli ki az ifjúsági szövetség ajánlását, illetve a piros tagsági könyvet. Tárnái László Általánosan ismert jelenséget fogalmazott meg a megyei népi ellenőrzési bizottság, amikor a lakáskarbantartó ipar szolgálta­tó tevékenységét és az ezzel ösz- szefüggő áralkalmazási, számlán zási kérdéseket vizsgálva elké­szítette a témát összefoglaló je­lentését. Ebben többék között a következőket olvashatjuk: „Az életszínvonal növekedésé­vel. a lakásállomány gyarapodá­sával, a lakáskultúra fejlődésé­vel, a lakások alapterületének: átlagos nagyobbodásával egyidő- ben emelkedett a lakáskarban­tartási igény is. Ezt az ipari szol­gáltató szervek, a kisiparosok az igényeknek megfelelően a fejlő­dés ellenére sem tudják kielégí­teni ...” A tanácsok feladata •Az általánosítási lehetőség ér­dekében a NEB az 1973. és az 1974. évekre kiterjedő vizsgála­ta során 11 tanácsi szakigazgatási szervet, 3 érdekképviseleti szer­vet, 11 vállalatot és szövetkeze­tét, 7 ingatlankezelő vállalatot, illetve költségvetési üzemet, va­lamint 24 magánkisiparost és működési egedéllyel rendelkező szakmunkást ellenőrzött. Ugyan­akkor megkereste azokat a sze­mélyeket, akik karbantartást vé­geztettek, s kikérte véleményü­ket. összesen 329 értékelhető kérdőív érkezett be. Köztudott, hogy a megye la­kosságának döntő többsége a fal­vakban és a külterületeken él. A megye lakásállományának 88,5 százaléka 1970-ben magán- tulajdonban volt, s a lakáskar­bantartások zömét az 1960-as évek közepéig általában ki-ki saját erőből végezte, a községek és külterületi lakott helyek laká­sainál ma is ez jellemző. Azon­ban a városiasodással, az állami lakások, a többszintes épületek számának gyarapodásával ará­nyosan szükségszerűen fokozó­dott az igény a karbantartás szervezett formában történő meg­oldására. Az állami, lakóépületek gondo­zására létrehozott ingatlankezelő szervezetek a célcsoportos lakó­házjavítási kerettel arányosan, tervszerűen növelték lakáskar­jantartási 'kapacitásukat és álta­lában megfelelően teljesítették a rájuk háruló feladatokat. Az ál­lami tulajdonban levő, bérlet út­ján hasznosított épületek kezelé­se és állagvédelme döntő mér­tékben a helyi tanácsok felada­ta. A megyei tanács szakigazga­tási szervei rendszeresen készíte­nek középtávú építőipari kapa­citásmérleget s meghatározzák a fontosabb kivitelező szervek be­ruházási, felújítási és karbantar­tási feladatait. A helyi tanácsok általában nem rendelkeznek ilyen tervvel. A fejlesztést gátolja ... A lakossági igények szervezett kielégítésére elsősorban a szövet­kezeti építőipar és a magánkis­ipar készült fel. Azonban a szö­vetkezetek vállalkozása is — hasonlóan más gazdasági egysé­gekhez — elsősorban a nagyobb beruházási munkálatok elvégzé­sére irányul. így aztán a kar­bantartás hiánya az állami és középületek, a magántulajdonban levő házak összességénél jelent­kezik. A kivitelező szervek álta­lában semmilyen jellegű karban­tartási munkát nem vállalnák szívesen a nagy élőmunkaigény, az alacsony termelési éj*ték, a bonyolult üzemszervezési fel­adatok miatt. Ezt a nehézséget a gyakorlatban egyáltalában nem ellensúlyozza, hogy a karbantar­tás úgynevezett szabadáras vál­lalkozás. De nem csupán az alacsony termelési érték az akadálya a karbantartási tevékenység fej­lesztésének. Ezeket az okokat a népi ellenőrök a következőkben látják: hiányzanak a több szak­mával rendelkező, jól felkészült szakemberek, s ennek oka, hogy például a szövetkezetben ala­csony a bérszínvonal. Jelentős továbbá — elsősorban a kőmű­ves szakmában — a munkaerő­vándorlás, valamint a szakembe­rek utánpótlása is. Ugyanakkor hiányoznak a korszerű kisgépek: festékszóró, csiszoló, szögbelövő stb. A felsorolt okok összessége a fejlesztést gátolja, s. így az össztevékenységen belül a szük­ségesnél alacsonyabb a szolgál­tatás aránya. Dicséretes, hogy a magánkis­ipar — jellegének megfelelően — jelentős részt .vállal a felada­tokból. A lakáskarbantartási igényeknek több mint az ötven százalékát teljesíti a megyében. Csökkentették az összeget A megyei tanács végrehajtó bizottsága a lakáskarbantartás teljesítményértékét 1975-re 150 millió forintban irányozta elő, ami több mint kétszerese az 1970-es összegnek. Az eddigi teljesítést figyelembe véve azonban az elő­irányzat realizálása nem várha­tó. A lemaradás a már említett okokkal van összefüggésben. A terv teljesítése érdekében a me­gyei tanács kétoldalú megállapo­dások alapján szolgáltatásfejlesz­tési alap juttatásával támogatta a kapacitás-bővítést. Ezt a fejlesz­tési alapot pályázati felhívás alapján osztották szét. De ké­sőbb hét szolgáltató szervnél csökkentették az összeget, illet­ve az egészet visszavonták, mert nem látták biztosítottnak a vál­lalás teljesítését. A felszabadult pénzt a mosás-vegytisztítás fej­lesztésére fordították. A tanácsi szervek az egyes szektorok munkáját külön-külön segítik, de a szektorok közötti együttműködés koordinálása nem elég átfogó. A járási hivatalok a községi tanácsoknak gyakorlati segítséget nyújtanak a karban­tartó feladatok elvégzéséhez, ugyanakkor a helyi tanácsok a KIOSZ helyi szerveivel tartanak szoros, rendszeres kapcsolatot. Segíti a szolgáltatás növelését a KISZÖV is. Például a kölcsönös támogatási alapból a vizsgált időszakban négy szövetkezet 790 ezer forintot kapott a lakossági építőipari szolgáltatások fejlesz­tésére. Gál Sándor (Folytatjuk.) • Bizonyítékok késztetnek a be-, illetve felismerésre: nem tu­dunk értekezni*. A gyanú értekez­letről értekezletre járva szilár­dult meggyőződésemmé. Csak a tudatlanság lehet a magyaráza­ta, hogy annyiszor rosszul csi­náljuk. Kormányelnököknek, ál­lamférfiaknak rövid eszmecsere is elég nagy horderejű nemzet­közi kérdések egyeztetéséhez. Mi a saját munkahelyünkön messze túlteszünk rajtuk. Órákig ülünk, tárgyalunk, vitatkozgatunk, köz­ben egyre idegesebben szívjuk a cigarettánkat, mert telik az idő, vár a munka. A megbeszélés vé­gén, míg mögöttünk kiszellőztetik a helyiséget, a folyosón percek alatt összefoglaljuk a tárgyalás érdemi részét. Az előző órákból ennyi volt a hasznosan töltött idő, a többit elfecséreltük. A munkaidő alatt tartott munkaér­tekezlet a munkában gátolt meg bennünket. • Nem tudunk értekezni, hi­szen ha tudnánk, ismernénk pél­dául az értekezletek természetét. Nem felejtenénk el, hogy min­den tanácskozás egy vagy több, l pontosan meghatározott téma köré csoportosul. Ügy, ahogyan azt a meghívók szabályosan fel is tüntetik. Az értekezlet világo­san körülhatárolt tárgya meg­szabja, miről kell beszélni. Nem mellébeszélni, felelősséget áthá­rítani, éppenséggel mentséget gyártani folyamatos mulasztások­ra, ahogyan sokan vélik. Ok a tudatos félreérték. Többnyire hosszan fejtik ki véleménynüket, aggályos szőrszálhasogatással ecsetelik nehézségeiket, a szük­séges, mindig másoktól várt el- intézendőket. A furfangosak azt gondolják, hogy a meghívón szereplő téma fondorlatos ürügyével csupán a tett színhelyére csalták őket. Megragadják az alkalmat, itt és most beszélnek arról, amit más­kor, máshol valóban fontos len­ne elmondani, de itt és most nem. Pusztán azért nem. mert nem tartozik a tárgyhoz. A sértődékenyek, az intriku- sok az objektivitás látszatát kel­tő hozzászólásokba bújtatják személyes sérelmeiket. Az anek- dotázó hajlamúaknak a témáról hasonló, régi történetek jutnak eszükbe, kedélyesen elmesélge- tik. Szakmai tudásuk csillogtatá­sára néhányan a tárgyról gyorsan más témára váltanak, bonyolult fejtegetésekbe bonyolódnak. Akadnak, akik ilyenkor érzik szükségét, hogy elmélyüljenek a „nagy politikában”, megfeledkez­vén, hogy most a munkájukkal politizálhatnának leghatásosab­ban. A szerepelni vágyók, mon­dandó híján is, szólnak, hallatni akarják hangjukat, ha már ott vannak az értekezleten. A szeré­nyebbek azért bátorkodnak elő. nehogy sült halnak nézzék őket. És közben telik az idő. Mérge­lődünk, feszengünk, de valami rosszul értelmezett udvariasság­ból, mégsem szólunk rá egymás­ra. Nagyobb baj, hogy az értekez­letek vezetői is hozzánk hason­lóan udvariasak. Nem szakítják félbe a mellébeszélőket, a fecse- gőket, hogyják, hogy az értekez­let kötetlen társalgássá fajuljon, és elvonja az embereket a hasz­nos munkától. • A nagy népgazdasági ház­tartásban is rákényszerültünk, hogy beosztóan, előrelátóan meg­nézzük a forintok helyét. Taka­rékoskodunk anyaggal, energiá­val, más költségekkel, gazdasá­gosabb termelésre törekszünk. Dehát időmilliomosok sem va­gyunk! V. E. • A jásszentlászlói termelőszövetkezetben befejezés előtt áll az új szárító és zöldlisztkészítő üzem építése. A kivitelezést a helyi ter­melőszövetkezet a dunavarsányi Petőfi Tsz szakembereivel együtt végzi. A több. mint 12 millió forintos beruházás lehetővé teszi, hogy évente 300 vagon lucernalisztet tudjanak készíteni. Jővőre tovább emelik a pillangósok vetésterületét, hogy a feldolgozónak elegendő nyersanyagot termeljenek. (Pásztor Zoltán felvétele) Új fajta optikai elektronikus készülékek a vakok tájékozódására Elektrophtalm és Heliotrop né­ven két új fajta optikai elektro­nikus készüléket konstruált a varsói lengyel optikai művek, hogy segítse a vakok tájékozódá­sát. A készülékek még a kuta­tás szakaszában vannak. A készülék lehetővé teszi va­kok számára, hogy képérzetük keletkezzék. Segítségével érzé­kelhetik egyszerű, a környezet­ből kiemelkedő tárgyak formá­ját Lehetővé teszi például, hogy megkülönböztessenek egy kést egy villától, vagy a nagyobb tár­gyakat a kisebbektől. Az elektrophtahn a felfogott fényjeleket elektromossakká ala­kítja át, amelyeket egy elektró­da-komplexum közvetít a vak agyához. A konstrukcióhoz 300 kicsiny árampont szükséges, amelyeket a homlokra kell rög­zíteni. Ez igen nagy követelmé­nyeket támaszt a miniatürizált elektronikával szemben, amely a készülék 95 százalékát alkotja. A másik készülékből az úgy­nevezett Heliotrop szemüvegből, a varsói optikai művek már ta­valy 15 mintadarabot vizsgált. Jövőre bizonyos konstruktív változások után megkezdődik a gyártás. A Heliotrop szemüveg lehető­vé teszi a vak számára, hogy észrevegye a fényforrásokat, megbecsülje intenzitásukat, s így az eddiginél biztonságosab­ban közlekedjen. KENDŐZETLENÜL Mit ér az ilyen válasz? Olvasóink előtt bizonyára isme­retes, hogy ebben a rovatunkban mindig közérdekű problémákat teszünk szóvá. Olyan hibákat, visszásságokat ostorozunk, ame­lyek sokak számára okoznak, okozhatnak kellemetlenséget. Bí­rálatainkat általában vizsgálat és érdemi intézkedés követi. Álta­lában! Mert esetenként még ka­punk formális választ is. Például a napokban ilyen levelet küldött a budapesti központú Ásványolaj­forgalmi Vállalat igazgatója, Ter- nyák Benő, akinek válaszával nem érthetünk mindenben egyet, s az üggyel kapcsolatos korábbi véleményünket tehát változatla­nul fenntartjuk. Júniusi számunkban közöltük a Miért bizalmatlan az ÁFOR? cí­mű sorokat. Megírtuk, hogy a tü­zelőutalványaikért olajat vásárol­ni szándékozó kecskemétiek nem vehetik igénybe a Volán jól be­vált szállítószolgáltatását. Az ok: az ÁFOR kecskeméti kirendelt­ségén valamiféle belső utasítás ér­teimében csupán egy darabka pa­pírosnak tekintik az utalványt, melyért cserébe nem hajlandók olajat adni. Aztán elmondtuk, a „nem tudja a jobb kéz, mit csi­nál a bal” tipikus esetéről van itt szó, s erre bizonyíték, hogy az egyéni megrendelőtől ugyanakkor ellenvetés nélkül fogadják el az utalványt, figyelmen kívül hagy­va a tényt, miszerint a vásárló a speciális tartály ás szállítóeszköz hiányában nem tud mit kezdeni a több száz liternyi olajával. Cik­künket így fejeztük be: Bár e „házi törvény” óhatatlanul a megcsontosodott bürokráciát, a gyakorlattól való elszakadást sej­teti, de ha már ragaszkodik is ál­láspontjához az ÁFOR. készüljön fel az olajvásárlás dömpingjére — főleg, amikor maga is olcsób­ban értékesít — és szervezze meg vállalaton belül a házhoz szállí­tást. E felvetésünkre érkezett meg az Ásványolajforgalml Vállalat ve­zetőjének mindössze egyetlen mondatból álló levele, melyet szó szérint idézünk: „Az ÁFOR IV. számú Tájegy­sége á 105/1975. számú Vállalati előírás szerint járt. illetve jár el a tüzelőutalványok beváltásával és elszámolásával kapcsolatban.” Nos, e sorok arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a vállalati köz­pontban ez esetben enyhén szól­va közönyösen foglalkoztak a te­vékenységüket érintő lakossági észrevétellel, jogos panasszal. És nemhogy a kellő orvoslásukról gondoskodnának, de a hibák meg­értésére sem törekednek. Mert nem azt vontuk kétségbe, hogy a tüzelőutalványok olajra történő beváltásának kecskeméti gyakor­lata eltér a belső szabályzattól. Mi pontosan ez utóbbit kifogá­soltuk, s tesszük most is. Annak ellenére, hogy a cég nagybetűs jelöléssel is kifejezést ad „Elő- írás”-a helyességének. És csak úgy mellékesen jegyezzük meg, hogy kíváncsian oivastuk volna annak a bizonyos 105-ös számú utasításnak az indokolását. Az idén július közepéig meg­hirdetett kedvezményes olajvásár­lási akción már túl vagyunk. A megyeszékhelyiek, kiknek feltett szándékuk volt beszerezni a folyé­kony tüzelőt, nyilván haza is szál­lították az árut. Jórészt a lovas kocsival rendelkező magánfuvaro­sok segítségével, kik a profiljuk­ba kevésbé illő munkákért alig­hanem borsos összeget kértek. És az érintett utalványtulajdonosok következésképp nem is örülhet­tek a csökkentett olajárnak, hi­szen amit nyertek a vámon, el­veszítették a réven. Esetleg rá is fizettek. Mindezt egy értelmetlen­nek tűnő és kizárólag öncélú vál­lalati intézkedés miatt, amely meghiúsította egy másik vállalat, történetesen a Volán kecskeméti szállítószolgálatának rendeltetés- szerű működését. A lakossági szolgáltatások fej­lesztése, javítása pártkongresszu­si határozatból adódó feladat. Nem szabad erről megfeledkeznie az Ásványolajforgalmi Vállalat­nak sem. Merjük remélni, hogy vezetői levonják az ügy tanulsá­gát, s intézkednek, hogy a követ­kező évi tüzelőutalvány-akció le­bonyolítása már zökkenőmentes legyen! Veiket Árpád Kár az időért Befejezés előtt

Next

/
Thumbnails
Contents