Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-02 / 180. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1975. augusztus 2, Ünnepélyesen aláírták Helsinkiben az EBK záróokmányát (Folytatás az 1. oldalról.) Anton Buttigieg máltai minisz­terelnök-helyettes, túlnyomórészt a Földközi-tenger medencéjének helyzetével foglalkozott. Megelé­gedéssel állapította meg, hogy az európai biztonsági értekezlet alá­írásra kerülő záróokmánya külön foglalkozik a mediterrán térség­gel és ezt küldöttsége genfi tevé­kenységének tudta be. Joop de Uyl holland minisz­terelnök egye­bek között hangsúlyozta: A biztonsági értekezlet be­fejeződése nem egyéb, mint va­lami óinak a bhki|< « « kezdete. Egv olyan korszak­nak a • kezdete, amelyben eleget kell tennünk a Helsinkiben aláírásra kerülő zá­ródokumentum rendelkezéseinek. Egyúttal valóra kell váltanunk az európai népek várakozásait és re­ményeit, melyeket a dokumen­tumban foglaltakhoz fűznek. Ha záróokmányban foglalt el­veket és szándékokat átültetjük a gyakorlatba, akk( . új légkör fog kialakulni Európában — mutatott rá a holland kormányfő, majd ki­jelentette : Amikor felmérjük ennek az ér­tekezletnek az eredményeit, saj­nálkozva kell megállapítanunk, hogy a katonai vonatkozások egyi­ke azoknak a területeknek, ame­lyekben az európai biztonsági ér­tekezlet a legkevésbé mondható eredményesnek — annak ellenére, hogy bizonyos bizalomépítő intéz­kedéseket sikerült közös meg­egyezéssel kidolgozni. Amire szükségünk van most, az konkrét döntések a leszerelés terén, őszintén remélem — fűzte hozzá —. hogy az európai biztonsági konferencia sikeres befejeződése lehetővé teszi a haladást a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. André Saint- Mleux monacói miniszterelnök rövid beszédé­ben kormánya nevében üdvö­zölte az alá­írásra kerülő dokumentu- not és azt a artós béke biztosítása újabb lehetősé­gének minősitette. Trygve | Bratteli " norvég minisz­terelnök beve­zetőül hangsú­lyozta: ennek a konferenciá­nak az összehír vását az tette lehetővé, hogy jelentős javu­lás következett be az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszo­nyában. Továbbá pozitív fejlődés ment végbe Európában a kelet és a nyugat közötti kapcsolatokban. A norvég kormányfő a továb­biakban utalt arra. hogy a nagy­hatalmaknak különösen fontos szerepet kell játszaniuk és sajá­tos felelősséget viselnek a nem­zetközi béke fenntartásában és biztosításában. Ahhoz, hogy Euró­pában fennmaradhasson a béke és a biztonság, döntő jelentősége van annak, hogy az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió képes le­gyen folytatni az ésszerű és konst­ruktív együttműködést. A Nyu- gat-Berlinre vonatkozó négyolda­lú megállapodásnak és az NSZK, valamint a kelet-európai országok között létrejött szerződéseknek továbbra is igen nagy jelentősé­gük van az európai helyzet ala­kulása szempontjából — fűzte hozzá Bratteli, majd így folytatta:. Más részről az a véleményem, hogy hangsúlyoznunk kell: ennek a konferenciának nem az a célja, hogy bármilyen vonatkozásban is átformálja Európa biztonsági struktúráját. A meglevő szövetsé­gek a jövőben is lényeges elemét képezik a jelenlegi biztonsági rendszernek Európában. Ezek a szövetségek elengedhetetlen fel­tételei az enyhülés folyamatának. Nem valószínű, hogy ez belátható időn belül megváltoznék. Norvégia — jelentette ki a to­vábbiakban Bratteli — ismételten hangsúlyozta, hogy az enyhülés folyamatát ki kell terjeszteni ka­tonai területre is. A békének és a biztonságnak a világ eme részében oszthatatlan­nak kell lennie. De ugyanakkor Európa békéje és biztonsága nem választható el a más föld­rajzi területeken végbemenő fej­leményektől sem — hangsúlyoz­ta a norvég miniszterelnök befe­jezésül. V Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára, a Ro­mán Szocialis­ta Köztársaság elnöke, az európai bizton­sági konferen­cia jelentőségét hangsúlyozva kiemelte: első ízben történt meg, hogy az euró­pai kontinens országainak veze­tői egy ilyen konferencián talál­koztak annak érdekében, hogy egyetértésre jussanak jövőjüket, az együttműködés jövőjét, Euró­pa biztonságát és békéjét illetően. „Fordulat történt — folytatta Ceausescu — a hidegháború idő­szakáról, a feszültség és a kon­frontáció politikájáról az együtt­működés politikája felé, és ez a fordulat elindította az enyhülés folyamatát a nemzetközi politi­kában. Nem szabad azonban em­lítés nélkül hagynunk, hogy még csak a kezdetén vagyunk az együttműködés és az enyhülés időszakának, hogy még mindig sok a konfliktus és vannak fe­szültségek a világ különböző tér­ségeiben, hogy még mindig je­lentős erők működnek, amelyek veszélyeztethetik az enyhülést és újból súlyosabbá tehetik a nem­zetközi helyzetet, fenyegethetik a békét és a népek biztonságát. Eb­ből kiindulva Románia ügy - véli,' hogy az összes országoknak és az összes népeknek fokozniok kell erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy megszilárdítsák és elmé­lyítsék az enyhülés folyamatát,, elősegítsék egy újfajta nemzet­közi politika kialakítását, amely­ben minden egyes nemzet ké­pes lesz arra, hogy anyagi és emberi erőforrásait független gazdasági és társadalmi fejlődés­re, a jólétre és a boldogságra fordítsa.” A záróokmányban foglaltakat elemezve Ceausescu többek közt kijelentette: „Románia megíté­lése szerint rendkívül nagy je­lentőséggel bír az a tény, hogy közös egyetértéssel olyan rendel­kezéseket fogadtunk el, amelyek­nek célja a kölcsönös bizalom fokozása, továbbá az, hogy meg­nyissuk az utat újabb lépések előtt a leszerelés problémájának megoldása felé Európában. Jól­lehet nem teljes mértékben kielé- gítőek, a záróokmányban a had­gyakorlatok előrejelzésére vonat­kozóan kidolgozott rendelkezések jelentős szerepet töltenek be az európai biztonság megszilárdítá­sában.” A konferencia utáni teendők­kel foglalkozva a román kül­döttség vezetője hangot adott an­nak a véleményének, hogy „az erre vonatkozó rendelkezések a gyakorlati a kormányok, ugyan nem teljes mértékben elé­gítik ki a Román Szocialista Köz­társaság kormányának várakozá­sait, és az európai népek óhaját arra vonatkozóan, hogy a jö­vőben összehangolják a biztonság érdekében kifejtett erőfeszítései­ket, mégis az a véleményünk, hogy megfelelő kilátásokat nyit­nak a tevékenység folytatására ezen a téren ... Romániának az a meggyőződése, hogy egy állandó szervezetet kellene létesíteni, amely biztosítaná, hogy folyama­tosan konzultáljanak az európai országok közötti kapcsolatokban felmerülő fontosabb problémák­ról és fokozzák az együttmű­ködést a kontinens biztonságá­nak és békéjének teljesebbé té­tele érdekében”. Walter Kle­ber liechten­steini minisz­terelnök hang­súlyozta, hogy az aláírásra kerülő záróok­mány hosszú fáradozások eredménye, a diplomaták munkája most véget ért, a következő feladat megvalósítás, ami a kormányzati szervek, de min­den egyes ember feladata is. Ezután Gian Luigi Berti sanmarinói külügyi állam­titkár (külügy­miniszter) szó­lalt fel. Beszé­dében a biz­tonsági érte­kezlet sikeres befejezését „új korszak kezde­tének” nevezte Európa történelmében. Gaston Thorn luxemburgi miniszterelnök beszédének alaphangja az volt, hogy többet várt az értekezlettől, mint amennyit ez valójában elért. „A 35 részt vevő or­szág egyetér­tésére, a kongresszusra alapuló záróokmány árrá szolgál, hogy ' körülhatárolják,‘W1 W75-bM’Be­érhető enyhülés lehetőségeit és határait.” Agostino Ca- saroli érsek, a Vatikán kül­döttségének vezetője, az Egyházi Köz­ügyek Taná­csának titkára elöljáróban fel­olvasta VI. Pál pápának az európai biz­tonsági konfe­rencia zárószakasza alkalmából hozzá intézett üzenetét, amelyben a római katolikus egyház feje üd­vözletét küldi a konferencia résztvevőinek és reményét fejezi ki, hogy a béke megszilárdul Eu­rópában és kiterjed az egész vi­lágra. Casaroli érsek beszédében töb­bek között hangsúlyozta, hogy az európai biztonsági konferen­cia a legnagyobb kollektív erő­feszítés, amelyet az európai or­szágok eddig valaha is tettek. Ki­emelte, a záróokmányban foglal­tak jelentőségét és azok gyakor­lati megvalósításának fontossá­gát. A vatikáni küldöttség vezetőjé­nek felszólalásával délután 4.30 órakor (helyi idő) véget ért az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet utolsó munka- ulése. Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hiva­tala elnökének vezetésével teg­nap a Parlament Gobelin-termé­ben értekezletet tartottak a fő­városi, a megyei és a megyei jo­gú városi tanácsok elnökei. A tanácsi vezetők az V. ötéves terv teendőiről tájékozódtak. Ma- darassi Attila pénzügyi államtit­kár a tanácsok 1976—1980-ra szóló középtávú pénzügyi tervé­nek összeállításáról; szabályozási gazdálkodási rendszerük kiigazí­tásáról beszélt. Ezt követően Hont János, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese ismertet­te, hol tarc az V. ötéves terv ki­dolgozása. Az értekezlet napirendjére tűz­ték az ifjúságpolitika időszerű ál­lami feladatainak megvitatását is. Erről Nádor György, az Álla­mi Ifjúsági Bizottság titkára tar­tott előadást. Elmondta, hogy po­zitív változás következett be az ifjúságnak a szocializmushoz való viszonyában, az új nemzedék megítélésében, s az ifjú generá­cióról történő gandoskodásban; bár a tapasztalatok szerint elő­fordul, hogy az ifjúsági törvény végrehajtását helyenként csak az anyagi vagy szociálpolitikai jel­legű kérdésekre szűkítik le, s nem eléggé folyamatos, rendsze­res a helyi tanácsok, illetve ta­nácsi intézmények ifjúságpoliti­kai tevékenységének ellenőrzése. Hangsúlyozta, hogy fokozott fi­gyelmet kell fordítani a fiatalok munkahelyi beilleszkedésének se­gítésére. a pályakezdés feltéte­leinek javítására. Az Állami If­júsági Bizottság javasolja, hogy az V. ötéves terv idején tartsák be a tanácsi elosztású lakások kiutalásánál azt, hogy a fiatalok az otthonok 50 százalékát kap­ják; támogassák fokozottabban az ifjúsági lakásépítő szövetkezete­ket. (MTI) Ezután a záródokumentumnak a részt vevő országok legmaga­sabb szintű politikai vezetőinek ünnepélyes aláírásával véget ért az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet harmadik szakasza. Helmut Schmidt bonni kan­cellár után Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tit­kára, az NDK küldöttségének ve­zetője, majd Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke írta alá az okmányt. Ezután a francia abc szerint következtek tovább az aláírások. Tizennegyediknek írta alá Urho Kekkonen, a Finn Köz­társaság elnöke, tizenötödiknek Kádár János, az MSZMP KB el­ső titkára, a magyar delegáció vezetője és harmincnegyediknek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a szovjet küldöttség vezetője. Az utolsó aláírás az ok­mányon Joszip Broz Tito ju­goszláv elnöké. A harmincöt államférfi közül egyedül Ford amerikai elnök ír­ta alá bal kézzel a dokumentu­mot. A feltűnő öltözködéséről ismert Trudeau kanadai miniszterelnök ezúttal is hű maradt önmagához — zakójának gomblyukában ha­talmas vörös szegfűvel jelent meg. Minden aláíró előtt külön toll feküdt az asztalon, és min­denki külön oldalon írta alá a dokumentumot. A záróokmány eredeti példá­nyait aláírásra Joel Pekuri, az európai biztonsági konferencia szervező titkára nyújtotta át min­den egyes államférfiúnak. Az ünnepélyes aláírás után Urho Kekkonen finn köztársa­sági elnök mondott zárszót. Urho Kekkonen záróbeszéde Kekkonen elnök záróbeszédé­ben többek között kijelentette: Népeink, amelyeknek oly sok tragédiát kellett átélniük, végre a mai napon hátat fordíthatnak a múltnak és előretekinthetnek a jobb jövő felé. Tudjuk, hogy milyen törékeny lehet a béke, és hogy a haladást csak lépésről lépésre lehet elérni. A mai napon végétért ez, a konferencia. Mindazokból a be­szédekből, amelyeket itt, e né­hány^ nap alatt hallhattunk, le­vonhatjuk azt a következtetést, hogy az összes részt vevő orszá­gok elismerik annak a sokol­dalú folyamatnak az értékét, sőt a szükségszerűségét,- amelyet ez­zel a konferenciával elindítot­tunk. Természetes tehát, hogy a konferencia záróokmányának vi­lágos akciótervet kell tartalmaz­nia arra vonatkozóan, hogy mi­lyen eszközökkel lehet biztosíta­ni ennek a folyamatnak a to­vábbvitelét. Az értekezlet után a részt vevő országoknak minden tőlük telhetőt el kell követni­ük a záróokmányban foglaltak megvalósítására. Két esztendő elteltével pedig ismét találko­zunk majd, hogy megvitassuk egymással az európai biztonság és együttműködés javításával kapcsolatos létfontosságú kér­déseket. A finn államfő ezután megkö­szönte, hogy az értekezlet részt­vevői Helsinkit választották a konferencia első és harmadik szakaszának színhelyéül. Kijelentette: ezt úgy tekintjük, mint elismerését annak a politi­kának, amelyet mi folytatunk, és szeretném erről a helyről kije­lenteni, hogy országom a jövő­ben is ezt a politikát kívánja folytatni. A konferencia véget ér. de az itt képviselt országok közötti sokoldalú együttműködés folyta­tódik. Végül szeretném megra­gadni az alkalmat, hogy őszinte megelégedésemet fejezzem ki afelett, hogy az itt részt vevő or­szágok következő találkozójának házigazdája Jugoszlávia lesz, amelynek kormánya olyan hatá­rozottan összeforrott a mi közös célkitűzéseinkkel. Ezennel bezártnak nyilvánítom az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet harmadik szakaszát — fejezte be beszédét Urho Kekkonen, a Finn Köz­társaság elnöke. Kádár János találkozója újságírókkal Barabás Miklós, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: A biztonsági konferencia pén­tek délelőtti ülésének szüneté­ben Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a konferencián részt vevő magyar küldöttség vezetője találkozott újságírókkal és válaszolt kérdéseikre. „Érzésem és meggyőződésem szerint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet jól si­került” — mondotta Kádár Já­nos a szovjet televíziónak adott emlékez­tet# a, ibássau útra, amelyet végig kellett járni a mai napig, amikor az ezen a konferencián képviselt összes európai államok, az Egyesült Államok és Kanada állást foglaltak a béke megszi­lárdítása és a békés egymás mellett élés tartós gyakorlati ér­vényesítése érdekében. Itt nagyon különböző országok ,részéről szólaltak fel — folytat­ta Kádár János —, különböző világnézetű emberek, különböző politikai rendszerek képviselői, és mégis ebben az egy alap­kérdésben egyetértés volt. A Szovjetunió, a Magyar Népköz- társaság, a többi szocialista or­szág erre törekedett, és most örülnünk kell annak, hogy a sok évvel ezelőtt felvetődött gondo­lat, amelyet az 1969-es budapesti felhívás fogalmazott meg Euró­pa népeihez, testet öltött és meg­valósult. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az eddigi úton azért tud­tunk végigmenni mostanáig, mert keményen kellett dolgoznunk és küzdenünk ennek az értekez­letnek az ellenzőivel szemben. Ez a jövőben is így lesz. Előre­haladás magától nem születik, de jobb feltételek között fogunk küzdeni. Nagy megelégedéssel szeret­nék szólni Leonyid Iljics Brezs­nyev elvtárs csütörtökön elhang­zott felszólalásáról, amely emel­kedett hangú volt, a lényegről szólt. Meggyőződésem szerint az értekezleten képviselt valameny- nyí küldöttség megelégedéssel és örömmel hallgatta. Az itt kép­viseltek ' mindnyájan tisztában vannak a Szovjetunió óriási vi­lágpolitikai szerepével, és ezért a Szovjetunió által megütött alaphang, Brezsnyev elvtárs fel­szólalása nagy biztatás volt a jö­vőre nézve is. A mi szocialista országaink küldötteinek itt köny- nyíi dolguk volt. Országainkban nincsenek olyanok, akik a nem­zetközi helyzet feszültségében, a fegyverkezésben lennének ér­dekeltek. A mi népeink békét kívánnak, a szovjet nép béke­törekvése közismert, és Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs ezzei az óriási háttérrel léphetett itt fel. A Newsweek amerikai maga­zin moszkvai tudósítójának kér­dése a keleti és a nyugati fel­szólalások közötti bizonyos hang- súlybeli különbségekre vonatko­zott. Kádár János válaszában rámu­tatott, hogy Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford felszólalásában, valamint az összes további beszé­dekben fellelhető a közös alap­vető mondanivaló is: érdekeltek vagyunk abban, hogy az euró­pai béke megszilárduljon és a békés egymás mellett élés való­sággá váljék. Most, a békés egymás mellett élést nem lehet másképpen érteni, mint hogy az kapcsolatokat és sokoldalú együtt­működést jelent az országok között. A magyar küldöttség vezetője hangsúlyozta: a tanácskozás el­oszlatta azt a félreértést, hogy az értekezlet sikerében csak a szocialista országok lennének ér­dekelve. Az egymást követő felszólalá­sokból hallani lehetett: mindenki kijelentette, érdekelt a békében és a békés egymás mellett élés­ben. Kádár János hangsúlyozta, az itt elért politikai előrehala­dás megkönnyítheti az előrelé­pést a fegyverkezés csökkentése és a katonai enyhülés terén is. Ez utóbbi gondolatot húzta alá delegációnk »vezetője a jugoszláv tv-nek adott nyilatkozatában is, amelyben egyszersmind elisme­réssel szólott Tito elnök előző napi felszólalásáról is. • Kádár János csütörtök este baráti eszmecserét folytatott a finn kormány fogadásán Erich Honeckerrel. (Telefoto—ZB—MTI—KS.) • Leonyid Brezsnyev és Maka- riosz elnök a Finlandia-palotá- ban (Telefoto—AP—MTI—KS.) Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára pénteken Helsinkiben találko­zott és baráti eszmecserét folyta­tott Edward Gierekkel, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkárá­val. A találkozón foglalkoztak az értekezlet kérdéseivel, érintették a nemzetközi élet egyéb problé­máit is. Megállapították, hogy a két ország kapcsolatai harmoni­kusan fejlődnek, és további in­tézkedéseket tesznek azok bőví­tésére. * Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára találkozott Helsin­kiben Nicolae Ceausescuval. a Román KP főtitkárával. Az elv­társi beszélgetés során1 a felek leszögezték, hogy az európai biz­tonság és együttműködés szem­• A pénteki ülés egyik szüneté­ben szívélyes eszmecsere ala­kult ki Tito elnök és Kekko­nen elnök között. (Telefoto— —AP—MTI—KS.) Találkozások — megbeszélések pontjából rendkívül jelentős a helsinki konferencia. Véleményt cseréltek a pártjaik közötti kap­csolatok. valamint a gazdasági­politikai és más területeken meg­valósuló együttműködés további fejlesztésének kérdéseiről. * A péntek délelőtti ülés szüne­tében Kádár János találkozott újságírókkal és válaszolt a szov­jet televízió tudósítójának, a Newsweek amerikai magazin moszkvai tudósítójának és a ju­goszláv televízió munkatársának kérdéseire. * Leonyid Brezsnyev az SZKP KB főtitkára megbeszélést tartott Helmut Schmidttel. az NSZK szövetségi kancellárjával. Véle­ményt cseréltek a kétoldalú kap­csolatok néhány kulcskérdéséről és kijelentették, hogy egyaránt törekszenek a megértés és együtt­működés további elmélyítésére. A találkozó tárgyszerű és konstruk­tív légkörben folyt le. * Találkozóra került sor pénte­ken Púja Frigyes külügyminisz­ter és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter között. Eszme­cserét folytattak a magyar—ame­rikai kapcsolatokról és a nemzet­közi helyzet időszerű kérdéseiről. Ugyancsak találkozott Henry Kissingerrel Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere is. « Todor Zsivkov. a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára is megbeszé­léseket folytatott tegnap délelőtt folyamán. Találkozott Helmut Schmidttel. az NSZK kancellár­jával és Erich Honeckerrel, az NSZEP KB első titkárával. Schmidt kancellár előzőleg Ceau­sescu ’román elnökkel konzultált. * Costa Gomes portugál államfő Urho Kekkonen finn elnökkel folytatott húszperces eszmecseré­vel kezdte meg pénteken kétol­dalú megbeszéléseit, ezt követőleg Arias Navarro spanyol miniszter- elnökkel tárgyalt. * Találkozóra került sor pénte­ken Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Carlos Arias Navarro spanyol miniszterelnök között. Az eszmecsere során, amelyen részt vett Púja Frigyes magyar, és Pedro Cortina y Mau­ri spanyol külügyminiszter, a két rszág kapcsolatairól és nemzet- ki. < kérdésekről volt szó. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents