Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-14 / 190. szám

'■» Jl ' augusztus 14. SZá.vjZERVEZETI fi FT ' Sóderkupac és 8 általános • Ügy tudom, alkotmányunk Szerint tankötelezettség van nálunk... — kezdte fejtegeté­sét a szakszervezeti tisztségviselő. Miután kifejezte afeletti örömét is. hogy milyen nagyot emelke­dett nálunk évek során a dolgo­zók iskolázottsági színvonala, rá­tért arra, ami fáj. Nem hagyhat nyugton bennün­ket, mondotta, hogy még mindig s^ép számmal vannak, akik nem végezték el a 8 általánost. Olyi- kuknál mentségül lehetne felhoz­ni a családi és életkörülménye­ket, netán koros voltukat, de ez a kisebbség. A többinél inkább szemléletbeli közömbösségre, nemtörődömségre,. szellemi restségre vezethető visz- sza, hogy megelégszik 5—6 vagy 7 osztállyal. Különösen az ifjú, vagy fiatalabb generációhoz tar­tozókra vonatkozik ez. akik nagy lelkinyugalommal hagyták ott az általános iskolát még a 8. osz­tály elvégzése előtt. Mert hát , mit erőlködjenek, mikor ennyi iskolával is vígan tudnak any- nyit keresni havonta, mint — mondjuk — a tanítójuk.” Néme­lyik még önérzetesen, esetleg muszkliját domborítva hozzáte­szi: „Fogdmeg-munkásra mindig szükség lesz. mert attól húzódoz­nak az emberek. Mi a fenének tanuljak, mikor ezt anélkül is el tudom végezni, és jól meg is fizetnek?” • Ilyenek nem néznek mesz- szebbre a holnapnál. Bírósak, szí­vósak. mellkasuk fölött feszül az ing. Rá tudnak hajtani úgy, hogy akár három nap alatt túlteljesíte­nek heti tervet az izomerőt kívánó munkákban. Eszükbe sincs, hogy ez az erő sem tart örökké. Meg amióta ember az ember, azon igyekszik, hogy a derékszakasztó, tehát embertelenül nehéz robottól megszabaduljon. Ez a törekvése a fejlődés szüntelen előrevivője; a. termelőeszközök, gépek folyto­nos tökéletesítése... Ezt így ál­talában tudják. Mikor ébrednek rá arra, hogy korunkban a technológiák gyors változása, a gépek, automatikák .modemilázódása egy-egv terme­lési ágon belül is nemcsak hogy megkívánja, hanem egyenesen kiköveteli az alapiskolátzottságot. Amikor a hórukk-munkák elvég­zésére is nap mint nap új gépek robbannak be a termelésbe, a fantasztikus izomerő birtokában is arra szorul az addig abban a munkában foglalatoskodó ember, hogy megtanulja azok kezelését. Mármost vagy hajlandó erre, vagy veszi a kalapját, s megy máshová, ahol még „ő a csá­szár”. De egyszer „elfogynak’' az ilyen munkahelyek is ... • Ha pedig rááll valaki, nogy elvégezze a szükséges minjpium- tanloijamot, átképezze Magát a gépel: kezelésére, könnyan azon veszi észre magát: nem tudnak vele mit kezdeni. Épp az a „kis matematika—számtan”, vagy az a „csöpp kémia-vegytan” hiány­zik a gépműködés megértéséhez, a felhasznált nyersanyag,* ener­giahordozó tulajdonságainál: biztonságos megismeréséhez, amit mondjuk a 7—8. általánosban ta­nult volna meg. Mert nem ele­gendő csak annyival odaállni a berendezés, gépsor mellé, hogy . hol kell rajtuk valamit megnyom­ni. bekapcsolni. Az is tudni kell, milyen mechanizmusok Jönnek működésbe, ha ezt vagy azt a gombot nyomja meg. Mert ha megáll a szerkezet, legalább sej­tenie illik, egyszerű hibáról van-e szó. amit maga is helyrehozhat, vagy hívja a karbantartó lakatost. És egyre szaporodnak a mun­kakörök iparban, mezőgazdaság­ban, ahol „pont az a kis mate­matikai, kémiai” alapismeret hiányzik, amit az elmaradt álta­lános iskolai osztályokban lehetett volna elsajátítani. No de nemcsak a termelési praktikum igényli az alapiskolá- zotflságot. Hogy valaki kedvet kapjon olvasásra, búvárkodásra, több irányú érdeklődésre, ez az igénye-készsége, lehet, hogy ép­pen' azokban az elejtett oosztályok- ban ébredt volna fel, legalább csírájában. Az élet ám meg-meg- forgatja az embert, s adódhatnak olyan helyzetek, amiből puszta izomerővel sosem vágná ki ma­gát. de ha megvan az a kis tájé­kozottság. tudja, merre indul­Lovak és lótartók Régen azt tartották, hogy akinek nincs lova az nem is gazda. Kispa- rasztok életé­hez hozzá tar­tozott a ló. Ez­zel művelte a földet és szállí­totta a termést. Napjainkban a lótartás vala­melyest vissza­szorult. de te­nyésztésével most is foglal­kozik Bács- Kiskun meevé- ben számos nagyüzem. A solti Szik­ra Tsz ezek kö­zé tartozik. A szövetkezet kö­zös lóállomá­nya magyar félvér fajta és 28 törzskancájuk van. Országos, vagy megyei fogathajtó versenyek nem múlnak el a solti szövetkezet lo­vainak szereplése nélkül. Dani Gábor, a Szikra Tsz kerületi ál­lattenyésztője 1967 óta rendszeres résztvevője a fogathajtó verse­nyeknek. Nemrég július 26-án, 27-én a Kiskunsági Nemzeti Park területén Dömsöd-Apajpusztán megrendezett versenyen is siker­rel szerepelt. — Jóformán a lovak mellett születtem — mondja Dani Gábor — nélkülük üres lenne az életem, apám és nagyapám huszár volt. S én is lovagoltam a hadseregben. 1953-ban ott nyertem bajnokságot ugró sportban Zala megyében. Később abbahagytam a verseny­zést. Négyes fogatot csak 1973 óta hajtok, így kevés még a tapaszta­latom. A B-kategóriában azonban megszereztem a második helyet. — Hogyan lehet egyszerre né - lovat irányítani? — Szükséges, hogy az ember át tudja vinni akaratát az általa; irá­nyított állatokra, ehhez viszont sok gyakorlás és türelem kell. Ki kell tapasztalni melyik ló hova való, vagyis melyik legyen a ru­das. a nyerges, az ostorheeyes és a gyeplős. A gyeplőszárak beállí­tására nagyon oda kell figyelni, hogy az állatok egyetlen mozdu­latból megérezzék az irányváltoz­tatási szándékomat. Megint érték lett a ló, a verse­nyek hangulata, a lövasjátékok, az emberek tíz- és tízezreinek je­lentenek kikapcsolódást, szórako­zást. B. Z. jón.. Aztán a jogaival való élés dolgában is mindjárt mozgéko­nyabb, bátrabb, ügyesebb, az- olyan ember, akiben megvan az általános iskola befejezésével el­ért alapműveltség... Tehát a demokratizmus érvényesülése és az iskolázottság között is van ösz- szefüggés. Már „alapfokon”! De elkanyarodtunk a szakszer­vezeti tisztségviselő alapgondola­tától. tudniillik, hogy „tsanköte- lezettség” van nálunk. — Furcsa — gondolkodott han­gosan. — Ha valamelyikünk ott­hagy az utcán egy kupac sódert, azért megbüntetik. Ha viszont tankötelezettségének nem tesz va­laki eleget, a feje se fáj... 9 Ha nem is egészen így van, azaz éppen az élet állítja fejfáj- dító helyzetek elé hiányos alap­iskolázottsága miatt —, meg ha különös is a párhuzam a sóder­kupac meg a 8-as végbizonyít­vány között. — a példából ki- érzik a nyugtalanító észrevétel. S jó, hogy a probléma nem ke­vés embert foglalkoztat. Nem egy vállalat szakszervezeti vezetőség­választó küldöttértekezletén el­hangzott: nem szabad lemondani arról, hogy a szakszervezet kö­vetkezetes oktatáspolitikával éb- resztgesse, „nyugtalanítsa” leg­alább a 8 általános végigvitelére azokat, akik „túl nyugodt lélek­kel” maradtak ki már a 6—7. osztályból. Ne haragudjanak az apolitikus- ként ható összehasonlításért. Ez az idők hozta követelmény, szük­ségszerű meggyőzés, rábeszélés noszogatás a mi rendszerünkhöz méltó humánus módszer. Szem­ben az úri világ ál-, azaz hazug humanizmusával, amikor rend­őrét, csendőrét is ráküldte a sze­gény családok nyakára, ha a gye­rek nem járt iskolába, kimaradt. • De hát akkor sok-sok mun­kás- és parasztcsaládnál valóban a szegénység — éhség, ruhátlanság, iakbérgond — szorította ki a gye­rekeket idő előtt az iskoláztatás minimumából is Ma pedig... Restellnénk, ha erről győzködni kellene. Tóth István A gabonát megőrlik A gabonanemű ősidőktől fogva nélkülöz­hetetlen tápláléka az embernek. A különféle kenyérmagvakat az ősember először nyersen, majd pörkölve fogyasztotta. Csak később fo­lyamodott az aprításhoz, kővel zúzva szét a szemeket. A fejlődés a mozsártörőn keresztül vezetett el az őrlőkőig, mely a legősibb önálló ipar, a malomipar kialakulását alapoz­ta meg. * Kúpantenna Széles tartományban — 10 és 1000 megaherzen — adott rádió­hullámok vételére alkalmas kóni- kus antennát dolgoztak ki az NSZK-ban. A hegyes végű. kúp alakú antenna hatalmas bohóc­sapkára emlékeztet. Hosv a ká­ros légköri hatásoktól megóvják, az antennát üvegszállal erősített polietiléngyanta-tokba helyezik. A malmokban a szemek aprí­tása kezdettől fogva kövekkel történt. Két kerek követ használ­tak e célra, amelyek közül az ' alsó rendszerint mozdulatlan volt, a felsőt forgatták (emberi, állati erővel, a szél, a víz ener­giájával). A felső kő közepe ki volt vágva, itt ömlött be az őr­lésre szánt gabona, amely a felső kő forgatása következtében a kövek között a külső kerület felé mozgott. A kövek egymás felé mutató felületeire bevágások — ún. rémesek — kerültek, ezek nyírták, aprították a • magokat. Régebben csupán egy darabból álló természetes köveket hasz­náltak. később azonban már több darabból összerakott vagy szem­csékből öntött műköveket is al­kalmaztak. Az őrlés forradalma Az őrlés technikájában a XVIII. század két jelentős válto­zást hozott. Az első annak fel­ismerése volt, hogy a két őrlőkő közötti rés nagyságának állítá­sával különböző minőségű lisztek nyerhetők. Ha a kő „magasan jár” — vagyis a két kö között nagy a hézag —, akkor csak fokozatos aprítással és a köre va­ló ismételt felöntéssel lehetett az őrléssel elkészülni, de a szem héjrészei ekkor nem őrlődtek a lisztbe, s így tiszta, fehér lisz­tet kaptak. A másik döntő fon­tosságú változást a gőzgépnek malomipari célokra való alkal­mazásba vétele jelentette. A múlt század harmincas évei­ben a függőleges tengelyű kö­veket vízszintes elrendezésű ön­tött vas hengerpárral próbálták felváltani. A baj csak az volt, hogy az öntött vas hengerek rendkívül gyorsan koptak. Mi­után Ganz Ábrahám feltalálta az ún. kéregöntést, s a hen­gerszékeket is e módon előállí­tott hengerekből építették fel, egyszerre megszűntek a panaszok. A kéregöntésű hengerek tartós­sága, kopásállósága kitűnőnek bizonyult. Ganz Ábrahám munkássága nyomán később Mechwart And­rás — a Svájcból hazánkba szár­mazott mérnök — fejlesztette to­vább a legfontosabb malomipari berendezést, a hengerszéket. Rovátkolt, kéregöntésű hengerei­nek beépítésével a magasőrlésű malom összes aprító műveletét • A négyes- fogat íz apajpusztai versenyen. • Egy szép almásderes és a fia a solti Szikra Tsz állományából. „Villám”-tanácsok villámlások idejére Klímánk megbízhatósági grafi­konja az utóbbi időben erősen „megugrott”. Időjárásunk egyre sűrűbben veszti el stabilitását, s mind gyakoribb az a jelenség, amelyre a közbeszéd azt mondja: derült égből a villámcsapás.. En­nek egyik fő jellemzője — amint a napokban többször is tapasz­talhattuk —, hogy a trópusi hő­ség egyik percről a másikra a levegőt szinte robbanásszerűen szétfeszíti egyszeriben minden recseg-ropog: dörgés és villámlás közepette az elszabadult elemek nyomában jelentős emberi és anyagi károk keletkeznek. A százmillió voltot is elérő nagyfe­szültségű természeti jelenség, a villámcsapás embert, állatot egyformán veszélyeztet. Hazai megfigyelések szerint nálunk évente általában 25 villámcsapá- sos nap szokott lenni; a legtöbb júliusban. A meteorológusok sze­rint az utóbbi években azonban ez a szám emelkedő tendenciát mutat. Ezért tettük fel a kérdést a szakembernek: — Hogyan lehet villámcsapás ellen a legeredményesebben vé­dekezni? Dr. Horváth Tibor kandidátus, a Budapesti Műszaki Egyetem nagyfeszültségű technika tanszé­kének docense elmondotta az MTI munkatársának, hogy min­den szabad tér a villámveszélyes zónába tartozik. Éppen ezért a legbiztonságosabb védelmet a villámhárítóval felszerelt épület nyújtja. A városi vasbeton, be­ton és panelházak önmagukban is biztonságosak, míg a többi épületet ajánlatos villámhárító­val ellátni. Legfontosabb azon­ban azok rendszeres ellenőrzése. Az is köztudott, hogy villámlás­kor nem tanácsos magas fa kö­zelében tartózkodni, de még a templomtorony is csak bizonyos, meghatározott feltételek mellett nyújt védelmet: százméteres tá­volságon túl azonban már nem. — Villámlásos időben a jár­művezetőknek különösen ügyel­niük kell: főként a fedetlen jár­művek, a kerékpárok, motorok, traktorok, dömperek, teherpótko- csik veszélyesek — a nagy fém­testeket ugyanis valósággal „ül­dözi” a villám: ajánlatos tehát ezekről időben leszállni és tőlük legalább tíz méterre eltávolodni. Hasonlóképpen veszélyesek a műanyag testű járművek — pél­dául Trabantok —; a fémtestű zárt közlekedési eszközök, autók, buszok, villamosok, vonatok, vi­szont teljes biztonságot nyújta­nak. Zivatar idején szem előtt kell tartani az óvatossági sza­bályt: „lassan a testtel”, mert a hirtelen villám erős fénye elva­kíthatja, kisebb távolságon be­lül pedig egyenesen megvakíthat­ja a „pilótát”. Ennek következté­ben a balesetveszély rendkívül nagy. — Hogyan „viselkedik" villám­láskor az áram? — Azokban a lakásokban, aho­va föld alatti kábeleken jut el az áram, vihar idején is mindenfé­le elektromos készüléket nyugod­tan lehet működtetni. Fokozot­tabban vigyázni kell azonban ott, ahol az áram légvezeték formá­jában a szabadban fut épületbe. Ilyen helyeken zivatarkor az ára­mot ki kell kapcsolni, és ha rá­dió- és tévé-antennával is el­látott, úgy a rádiózást és a tévé­zést is szüneteltetni kell. A szo­baantennák azonban nem veszé­lyesek, a tető- és a padlásanten­nák annál inkább, az ilyen an­tennákat ajánlatos kihúzni, és ha mód van rá, a végüket ideig­lenesen az ablakon ki kell dobni. A táskarádiózás semmiféle ve­széllyel se jár, azt viszont fogad­juk meg jó tanácsként, hogy ha dörög, lehetőleg ne telefonáljunk. Az ablakok becsukása viszont fölös óvatosság, mert a villám általában a kéményen és az an­tennákon keresztül hatol a la­kásba. A henger- székek világa. — a töretést, a dara felbontását és a derce kiőrlését — el lehetett végezni. A kiőrlő hengerek si­mák, a felbontók finoman, a tö- retők durvábban rovátkoltak voltak. Mindamellett a henger­székben egymással szemben for­gó hengereket Mechwart nem is egyforma fordulattal járatta. Évezredeken keresztül jófor­mán csak a természetes légáram­latot, a szelet hasznosították az őrlemények tisztítására. Később kézi szitálással végezték az osz­tályozást, mígnem ugyancsak magyar szakember, Haggenma- cher Károly el nem készítette a kézi szitálást utánzó, helyettesí­tő berendezést, a gépi síkszitát. A mai malmokat a csaknem teljes automatizálás jellemzi. A gőzerőt villamos energia váltotta fel, a szállítási műveleteket mechanikus és pneumatikus megoldású berendezések végzik. A gépeket úgy helyezik el, hogy a gabona a malom legfelső szint­jén kezdje el vándorútját, és fo­lyamatosan haladhasson, mígnem malomipari késztermékek nem lesznek belőle. Hírünk a világban Talán kevesen tudják, hogy a múlt század második felében az egész földkerekség legnagyobb és legjobban berendezett malmai hazánkban működtek. Később még. jó ideig őriztük e rangos „helyezésünket”, de azután foko­zatosan lemaradtunk az élvonal­tól. A malomipari gépek és be­rendezések gyártásában, export­jában is fokozatosan háttérbe szorultunk. A két világháború között a ha­zai malmok kapacitása három­szorosa volt a szükségletnek. így sok malom kihasználatlanul állt. Az államosításkor, 1948-ban 2282 malom „dolgozgatott”, 1952-ben már csak 1140. Napjainkban 200 körül van az országban a műkö­dő malmok száma. Minél na­gyobb teljesítményű egy malom, annál gazdaságosabban őrli a ga­bonát. Érthető tehát, hogy miért csak a nagy malmokat hagyták meg az államosítás után. A Szovjetunióban, az Egyesült Államokban általában napi 100 vagon teljesítményű malrpok mű­ködnek. Japánban, ahol a rizs mellett előtérbe került a kenyér- fogyasztás is, 400 vagonos mal­mokat építenek (összehasonlítá­sul: a tíz éve bezárt híres-neve­zetes budapesti Gizella-malom napi 40 vagon kapacitású volt). Száz éve nagyjából azonos a malomipari műveletek alaptech­nológiája. Sok változásra a kö­zeljövőben sem számíthatunk. Elképzelhető, hogy később majd sikerül kémiai úton megoldani a gabonahéj, a korpa elválasztá­sát, úgy, hogy a magbelső n6 sérüljön meg. Ez nyilván forra­dalmasítaná az egész malom­ipart. A búzaszemet akkor nevezik „acélosnak”, ha kalapáccsal rá­ütve, szétpattogzik. Nos, ugyanez történik, ha az érett, acélos bú­zaszemet nagy nyomású levegő­vel kemény felülethez — fémle­mezhez — ütköztetik, hogy szét­törjék. Lehet, hogy éppen ezzel az ún. röpítéses eljárással fog­ják száműzni a malmokból a „jó öreg” hengerszékeket. Mielőtt alapvetően megváltoz­tatnák az őrlési technológiát, előbb még sokféle más korszerű­sítési feladatot meg kell oldani. Például azt, hogy ne zsákolva, hanem tartálykocsikba ömleszt­ve szállíthassák a lisztet a nagy felhasználókhoz, s azoknak meg­felelő silóik legyenek annak tá­rolására. B. I. KIVÁLÓ IFJÚSÁGI VEZETŐ Süveges Zoltán arcképe Sokat hallottam már különböző helyeken a Süvegesről. Azért írom csak így, mert a legtöbben ezzel a megszólítással illetik, ugyanis a „Zoli”, vagy „Zoli- kám”-féle közvétlenségnél töb­bet jelent a fiatalok nyelvhasz­nálatában az, hogy: Süveges. így hívják a kecskeméti ifjú­sági mozgalmi életben a Lám­páit Zománcipari. Művek gyárá­nak KISZ-titkárát, aki foglalko­zása szerint kohász, végzettsége szerint üzemmérnök. — Hány éves vagy? — kérdez­tem tőle. — Huszonkilenc, Békés megyé­ben születtem, Újkígyóson. A du­naújvárosi -Felsőfokú Kohóipari Technikumban végeztem, később szereztem meg az üzemmérnöki oklevelet. Társadalmi ösztöndíjas voltam, 1967-től dolgozom a ZIM- ben. Először öntödei technológus, majd újítási előadó, most május­tól pedig, mint oktatási előadó dolgozom... — Emberileg milyen a kapcso­latod az üzemmel, az itteni mun­kával, a környezettel, munkatár­saiddal? — 1962-től szakmai gyakorla­tokon voltam itt. Megismertem a viszonyokat és megtanultam, hogy tudni kell, nem okoskodni. Ismerem a fiúkat, akik az üzem­ben töltött éveim alatt szabadul­tak, lettek szakmunkások. Meg­lepően értelmesek, tudják a dol­gukat. Nem lehet nekik „szöve­gelni” ... Látják mi van, ponto­san tudják, mi miért van ... — Amikor az üzemből az iro­dába kerültél, nem szakadt meg velük a kapcsolatod? Nem vál­toztál meg?... — Nem változott meg a kap­csolatom, mert a régi srácok, akik még a lenti működésemkor szabadultak, együtt vannak az újakkal, aztán így nincs gondom amiatt, hogy nem ismerem őket. 4 V §klN\ / ■*WVV Persze, azért előfordult, hogy amíg nem beszéltek velem, nem ismertek meg, addig nem igen szimpatizáltunk, vannak előíté­letek is. De ha elbeszélgettünk, az ilyen előítéletek* megváltoztak. — Ügy érzed, bíznak benned, mint emberben, mint KISZ- csúcstitkárban?... — Amióta a vállalatnál va­gyok, mint vezető, el kellett menni ide-oda, továbbképzést, Ifjú Gárda-szakaszt szervezni. Ha így vesszük, a megbízatások alap­ján, — akkor valóban bíznak bennem. Volt időszak, amikor a vállalaton belül a KISZ-nek te­kintélyt kellett szerezni: érdem­ben, valóságosan, nemcsak sza­vakban, nyilatkozatokban. Ez már megvan, s most érezzük a bizalmat a munkások és' a veze­tők részéről egyaránt. Engem csak egy dolog félemlít meg, a tespedtség; de most olyan felada­tok és lehetőségek vannak, hogy ettől sokáig nem kell tartanom. — Munkád elismerésével hoev állsz? — Hatvantól vagyok tagja a KISZ-nek, most márciustól va­gyok párttag. Megkaptam a Ki­váló újító jelvény bronz és ezüst fokozatát és az idén május else­jén a Kiváló ifjúsági vezető ki­tüntetést. Nem mondhatom, hogy nem kaptam elismerést. Cs. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents