Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-14 / 190. szám

1975. augusztus 14* ® Petőfi nép*? A napsugaras testvérmegyékről, a baráti kapcsolatok fejlesztéséről nyilatkozik J. M. Sabalov, a krími ifjúsági küldöttség vezetője Mély történelmi igazságot fe­jezett ki tömören Kádár János- ■ nak, az I. magyar—szovjet ifjú­sági barátságfesztiyál résztvevői­hez intézett levele, amely hivat­kozik arra, hogy „a magyar—' szovjet barátság 1917-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hajnalán, az oroszországi polgár- háború közös harcainak tüzében, az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság idején született”. Ebből a megállapításból indul ki beszélgetésünk Jurij Mihajlo- vics Sabalovval, a Krím területi Komszomol-bizottság másodtit­kárával is, aki a testvérmegyé­be, Bács-Kiskunba érkezett kül­döttséget vezeti. Hivatkozik rá, hogy 50 esztendeje épp a Krím félszigeten fejezték be a fehér­gárdisták és az intervenciósok szétzúzását. S akkor a Vörös Hadsereg déli forradalmi hadi tanácsában dolgozott a magyar Kun Béla is, aki később a terület egész gazdasági és kulturális életét irányító forradalmi tanács elnöke lett. A korabeli dokumen­tumokból az egyik szimferopoli iskola úttörői gazdag gyűjte­ményt állítottak össze. Azt sem felejtik el, hogy a Perekop föld­szorost ostromló, felszabadító fegyveresek sarában küzdött Zalka Máté, a későbbi legendás hírű Lukács tábornok. Ennyit az új korszak hajnalát jelző múltbeli szálakról. De egyetlen ugrással mégsem érkez­hetünk el a jelenbe, a hazán­kat felszabadító katonák között ott voltak azoknak a fiatalok­nak a szülei, vagy hozzátartozói is, akik most eljöttek, hogy megismerkedjenek a testvérme­gyével. ök a régi hagyományok­hoz híven a mindennapi munká­ban állnak helyt. A folytatás tehát örök. — Milyen előzmények után indultak útnak? — Mindenekelőtt igyekeztünk „felkészülni” Magyarországból és Bács-Kiskun történelméből, társadalmi életéből, hogy már is­merősökként érkezzenek meg azok is, akik eddig még nem jár­tak itt — válaszol a delegáció veze­tője. — Műsorösszeállításokkal is készültünk, hogy felmutathas­sunk valamit Krím gazdag kul­túrájából, kielégíthessük a ven­déglátók érdeklődését. Odahaza őszintén irigyeltek bennünket mindazok, akikkel az utazásról beszéltünk, mert tudták, hogy igazi barátokkal, elvtársakkal ta­lálkozunk. Elhoztuk a Krím te­rületi párt- és Komszomol-bizott­ság jókívánságait is. S újra be­igazolódott, hogy adódnak az életben olyan pillanatok, amelye­ket nem lehet elfeledni. Emlé­kezetes marad számunkra az a forró fogadtatás, amellyel Bu­dapesten, majd Bács-Kiskun ha­tárában. a megyeszékhelyen és Baján vártak bennünket. — Mivel foglalkozik most oda­haza a Komszomol területi bi­zottsága? — összesen 210 ezer tagot számlál szövetségünk a félszige­ten abból a félmillió fiatalból, akik 14—28 évesek, vagyis a Komszomol-korosztályba tartoz­nak. A munkát 30 városi és já­rási szervezet irányítja. Az egész Szovjetunióbán a krimi terület az egyedüli olyan megye, ahol két város is — Szevasztopol és Keres — kiérdemelte a „hős” jel­zőt a fasiszta megszállók elleni harcban tanúsított helytállásáért. Igyekszünk méltók lenni a szün­telen helytállásra kötelező hagyo­mányokhoz. A Komszomol idei, XVII. kongresszusának határo­zatai szerint a munkára nevelést szolgálják azok a vállalások, amelyek a jelenlegi, kilencedik ötéves terv befejező »esztendejét viszik sikerre. Igen elterjedt az a versenyforma, amely a „Dol­gozz magadért és a barátodért” jelszóval indult. Ugyancsak ösz­tönzi az alapszervezeteket, hogy aláírhassák az SZKP soron levő kongresszusára készülő Komszo- mol-jelentést. A szabad idő tar­talmas felhasználásáról egyebek között az öntevékeny művészeti együttesek, vagy az érdeklődési körök szerint alakult klubok gondoskodnak, amelyek egyre gyarapszanak — olyannyira, hogy hirtelen össze sem tudnám számolni valamennyit. — Hogyan értékeli a Bács- Kiskun megyei KI SZ-bizott Ság­gal való együttműködést? —' Mindenekelőtt egy erős. er­kölcsi ösztönző hatás bontakozott ki a kapcsolatból, amelyet belső érzelmek fűtenek. Legutóbb a krími agrártudományi egyetem hallgatói érdemelték ki jó mun­kájukért a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának zászlaját. A mi zászlónkat pedig immár harmadszor nyerték el a Kiskun- halasi Állami Gazdaság ifjúkom­munistái az internacionalista ne­velésben elért eredményeikért. Igen lényeges, hogy megvalósul­hatott a kertészeti egyetemisták nyári, valutát nem igénylő cse­reakciója, amely kölcsönös ta­pasztalatszerzésekkel jár. Ezen­kívül évente ötven úttörőt és ifjúkommunistát fogadunk a Krímben, szeptemberben a me­zőgazdaságban dolgozó fiatalok érkeznek hozzánk Bács-Kiskun- ból. A látogatásokat természete­sen hasonlóképpen viszonozzuk. — -Milyen lehetőségek kínál­koznak arra, hogy torábtfejlőd­jék a barátság? — Reméljük, hogy a jövőben méginkább megerősödnek a test­véri kapcsolat szálai. A munka- módszerek cseréjén kívül például az ifjú alkotók kiállításainak kölcsönös megrendezését tervez­zük. Azt hiszem, mindent kife­jez, ha azt mondom: szeretnénk, hogy rendszeresebbé váljanak a barátság és a barátkozás alkal­mai, amelyek így a hétköznapo­kat is" mind jobban áthatják majd. Hiszen nagyon szerencsés, hogy a napsütötte jelzővel ille­tett Krím területe épp a nap­sugaras Bács-Kiskunnal alakí­tott ki több mint egy évtizedes testvérviszonyt, s minden ala­punk megvan arra, hogy a kap­csolataink is ilyen napfényesek legyenek. Halász Ferenc KÖZÉLELMEZÉS Mit esznek FALUN II. az óvodások? Diákújságírók - nyári iskolában — Mi volt az ebéd? — így fogadja a megye falvaiban több ezer édesanya délutánonként a hazatérő óvodást. A válasz- szal a legtöbbször elégedettek. Az óvó nénitől tudják, hogy általában az étvággyal sincs baj. Elég sokat mozognak a gye­rekek, s közösen jobban csúszik még a nemszeretem étel is. Minden második... Órákig elnézném, amint a tisz- - tán. rendesen öltöztetett aprósá­gok kanalazzák a levest, birkóz­nak a hússzeletekkel, ügyesked nek az evőeszközökkel. A jól fej­lett gyerekek, az elégedett arcok láttán szinte további vizsgálódás nélkül írhatnám, hogy nincs gond az óvodások étkeztetésével. Állás- foglalásom megfogalmazása előtt — több szem többet lát! — má­sok véleményét is megkérdeztem, adatokat gyűjtöttem. Mindenekelőtt arra voltam kí­váncsi hogy a falusi kicsinyek hány szó. -.éka ebédel az óvodá­ban. Szárrüásaim szerint minden második apróság. A gyerekek hozzávetőlegesen egyharmada egyelőre csak iskolás korban ke­rül közösségbe. y Az óvodába felvett kisfiúk, kis­lányok se mindnyájan veszik igénybe a „napközis ellátást”. E tekintetben Bácsalmáson a. leg- jobbank a viszonyok. Kedvező az arány Kiskunmajsán, Izsákon, Ti- szakécskén. Soltvadkerten, Kun- szentmiklóson. Szabadszálláson. A mélykúti, madarasi. garai. keceli óvodások közül minden második jut viszonylag csekély térítésért meleg ételhez. Zöldség, gyümölcs Egy-két helyen még többen el­ebédelhetnének, ha a szülők igé­nyelnék: Tiszakécskén például — mint erről Lovas Béla igazgatá­si csoportvezető tájékoztatta la­punkat. Kecelen és másutt az adott lehetőségek korlátozzák az igények kielégítését. A kiporciózott adagok elegen­dők, helyenként bőségesek. Izsá­kon, Tiszakécskén gyakran repe- táznak a kicsinyek, annyit eszik mindenki, amennyit kíván. Gon­dolható. hogy másutt is így van. Az étrendet „nagyjából” az élet­kori sajátosságoknak figyelembe­vételével készítik. Majd mindenütt arra töreksze­nek, hogy minél több tejtermé­ket, főzeléket, baromfihúst kap­janak a gyerekek. Az előírt heti két alkalomnál majd mindenütt többöször tálalnak főzeléket. Ti­szakécskén — például — június első hetében kétszer adtak zöld­borsót. egyszer • kelkáposztát. Gyümölcs csak egyszer került az asztalra. Sajnos, elég sok helyen nincs külön óvodás konyha. Mélykúton, Szabadszálláson. Kecelen. Kun- szentmiklóson. Bácsalmáson — hiányos a felsorolás.— az iskolai napközis konyháról szállítják az ételt. Kölcsönös jóindulattal is nehezen egyeztethetők az eltérő igények. Szalai Lászlóné szabad- szállási vezető óvónő erről ígv vélekedik. „Az iskolai napközi­ben jól főznek, elég sok zöldséget, gyümölcsöt kapnak a gyerekek, gyakran kerül a tányérokba fő­zelék. A szakácsnő igyekszik ér­vényesíteni a korszerű táplálko­zási követelményeket, de keveset tehet. A beszerzési nehézségek aka- dáivozzák elképzelései megvaló­sítását. A kialakult norma a régi árakhoz igazodott. Olvkor hiányzik ilyen-olyan nyersanyag a piacról.” Sági Béláné. a bácsalmási I. sz. óvoda vezetője is így nyilatkozott, noha nem beszéltek össze. Nyil­ván a gondok általánosak, mert szinte szó szerint ezeket irta Ba­gó Antalné, a tiszakécskei óvoda szakácsa. „Sokszor azért hiány­zik az idényjellegű gyümölcs, vagy főzelék, mert nem bírja el a keret. Csak 5—6 forintos gyü­mölcsből tudnánk rendszeresen adni. de ilyenhez ritkán jutunk.” Saját konyhát! Az életkoori sajátosságok követ­kezetes érvényesítése még az óvo­dás konyhákon is problematikus. A szorongató és sürgető igények miatt kénytelenek mások számá­ra is főzni. Ha jól emlékszünk Soltvadkerten például az öregek napközi otthona szállít a legkis- sebbeknek szánt ételekből. Sza­kács legyen a talpán, ki eltalál­ja ennyiféle ember szájaízét. Arra kellene törekedni, hogy az óvodások étkeztetését ne kapcsol­ják a közélelmezés más formái­hoz. Az egy község, egy nagy konyha elméletet a gyakorlat csak némi módosításokkal igazol­ja, noha a koncentráció alapjá­ban helyes törekvés. Sok függ a szakácsnők, óvónők szemléletétől. Az egyik nagyköz­ségben a gyerekek kórusban til­takoznak. ha reggelire vagy uzsonnára tejet kapnak. (Három­szor étkeznek a kicsinyek, most mi elsősorban az ebédeltetésről írunk; ez a megnyilvánulás más ételeknél is előfordul, ezért em­lítjük.) Lassan a tea kiszorítja a kávét, kakaót, tejet. Az óvónőt kérdezzük: „Mit tettek e tápláló ételek megszerettetéséért?” Mo­solyogva válaszolt: „Magam is képzős koromban ittam utoljára tejes reggelit, uzsonnát.” Ne „magyarosan”! Tudjuk, hogv János étkezési szokásai már Jancsiként kialakul­nak. Érdemes lenne még tudato­sabban befolyásolni a gyerekek és az ételeket kiválasztó, elkészí­tő felnőttek ízlését. Húsz-negyven év múltán mutatkozik annak ha­tása. hogy mit esznek az óvodá­sok. Az ebédektől is függ. hogy milyen erős. egészséges lesz a most növekvő nemzedék. A „jó” magyar konyha hagyo­mányai még fel-feltünedeznek" a szükségesnél zsírosabb, fűszere­sebb ételekben, a vitaminok hiá­nyában, a viszonylag szűk vá­lasztékban. Dicséretes, hogy sok konyhavezető igyekszik megsza­badulni a beidegzett szokásoktól, de a folyamat gyorsabb is lehet­ne. Hadd idézzük ismét Bagó An­talnál: „Javaslom a szakácsok és a konyhai dolgozók tapasztalat­cseréjét á jobb és korszerűbb táp­lálkozás érdekében és kivitelezé­sére. Megjegyzem, hogy minden közétkeztetési helyen, óvodában különösen. kötelezővé tenném vizsgázott szakács alkalmazását, munkájának időnkénti értékelé­sét.” Heltai Nándor Erőnkhöz mérten lapunk is kiveszi részét a jövő újság­író-nemzedékének formálásá­ból. A szerkesztőség KISZ- alapszervezete rendszeresen foglalkozik á Bács-Kiskun- ban megjelenő diáklapok és az itt működő, házi rádió­stúdiók ifjú szerkesztőinek képzésével. Hasonló céllal, ugyanakkor jóval nagyobb lehetőségekkel találkozott száz lelkes fiatal a Somogy megyei Kiskorpádon. A szaktáborozás a napokban fejeződött be, s az ország minden részéből összesereg- lett hirlapírójelöltek között ott volt több megyénkbeli diáklap és helyi ifjúsági ki­advány ,,munkatársa’’ is. A diákújságírók és -rádiószer­kesztők országos táborát immár negyedik alkalommal rendezte meg a KISZ Központi Bizottsá­gának középiskolás osztálya. Pá­pa, Salgóbánya és Nyíregyháza- Sóstó után most a kiskorpádi Braun Éva tábor adott otthont 10 napra a fiataloknak, akik meg­ismerkedtek Kaposvárral, So­mogy ország gyorsan fejlődő szék­helyével is. A rendezők nevében Frank Iván a KISZ Központi Bizottságának munkatársa foglalta össze a ta­nulságokat: — Kétségtelen, hogy a négy tábor közül ez a tíz nap kívánta meg a legkeményebb munkát. A résztvevők hamar megtalálták azokat a témákat, amelyekkel valóban érdemes foglalkozni, be­kapcsolódtak a tábori újság szer­kesztésébe, ügyesen mozogtak a gyárlátogatásokon, érdekes kér­déseket tettek fel a munkások­nak és a vezetőknek. A rádiósok minden reggel 20 perces krónikát állítottak össze. Nem kis dolog az sem, hogy a Pécsi Rádió su­gározta a tábor életéről szpló, 40 perces zenés műsorunkat. Célki­tűzéseink között szerepelt, hogy szakmai segítséget nyújtsunk a szerkesztői feladatok elvégzésé­hez, s így tovább javuljon a di­áksajtó színvonala. Ugyanakkor jó ismerkedési lehetőségek is te­remtődtek az ország valamennyi megyéjéből idesereglett diákok számára. Elégedetten zárhattuk a tábort — abban a reményben, hogy a jövő nyáron, ha nem is ugyanezekkel a fiatalokkal, Szol­nokon újra találkozunk. Tápodi Katalin Mikrofilm - új lehetőségek Egyéves tanfolyam — Kórházban is hasznos Nemcsak a szakemberek köré­ben beszélnek már arról, hogy a század második felében az in­formációrobbanás korát éljük és a legszűkebb szakterületeken is nagyon nehéz naprakészen bir­tokba venni az ismereteket. Azt sem kell különösebben bizony­gatni, hogy a termelés és a tár­sadalmi élet más területein a mi­nőségi fejlődés információkkal árasztja el az embert. Nagyobb alaposság, több adat, tény kell a jo döntéshez, ami a továbblépés alapfeltétele. Talán emlékeznek még rá — annak idején éppen ezért is — örömmel számoltunk be arról, hogy megnyílt a Bács-Kiskun megyei Tanács Mikrofilmtechni­kai Dokumentációs Központja. Ezzel egyidőben a lehetőség is megteremtődött az új formák el­terjesztéséhez, amely jelentős tartalmi változást hoz az ügyirat- kezelésben és felhasználásban egyaránt. A sok és néhány viszonya Beszélgetőpartnereim: dr. Egye­di Ernő, a megyei tanács szerve­zési és jogi osztályának vezető­je, valamint Zseni József, a mik­rofilmes központ igazgatója. Hogy az új technika mit jelent, azt jól érzékelteti néhány példa. Vannak könyvritkaságok, vagy kevés példány számban megjelel szakkönyvek stb., amelyekhez nagy összegekért sem lehetne hozzájutni Egy ilyen, mondjuk 500 oldalas könyvet öt filmlapra néhány perc alatt lefényképez­nek. Korlátlan mennyiségben tudják sokszorosítani, s egy pél­dány mindössze 15 forintba ke­rül. A másik. A megyei tanács egy­éves összes „irattermését” egy hét alatt lefilmezik, s az néhány fi­ókban elfér, bármikor visszake­reshető, használható. Mikrofilmes rendszerszervezők — A közeljövőben milyen in­tézmény használja majd a mik­rofilmes rendszert? — A kecskeméti tüdőkórház. Most ott dolgozunk — válaszolta az igazgató. / Októbertől a gyógyítás szolgálatában A Ceglédi úti tüdőkórházban dr. Jármai Árpád igazgató asz­talán vaskos dossziék hevernek; mindegyikben sok-sok gyógyítás­sal kapcsolatos irat, amelyből há- ' rom szobában 8—10 ezret — tíz­évi munka dokumentációját — őriznek. Ezek kezelése, tárolása hónapról hónapra nagyobb gond, ^ nem túlzók, ha gzt mondom, a mikrofilm számukra menekvés a nehezen kezelhető kórlapára­dattól. Hogy ebben magasabb szintre lépnek, kedvező hatása a gyógyító munkában is jelentkez­ni fog. — Jelenleg az előkészítés fo­lyik, de október 1-től a mikro­filmes rendszer már bekapcsoló­dik a gyógyító munkába. Mos­— Hogyan kívánják a gyakor­lati életben hasznosítani a már rendelkezésre álló új technikát? — kérdeztem Zseni József igaz­gatótól. — Legfontosabbnak a mikro­filmtechnika megismertetését, és • A képen látható iratköteg- mennyiség és a néhány tucat kézben tartott mikrofitmlap egy és ugyanaz. Nem kell so­kat gondolkodni azon. hogy melyik formában emberhez méltóbb? ... • Szigeti Jenőné a kecskeméti tüdökórházban október 1-től, ezzel a leolvasó-berendezéssel dolgozik már. megkedveltetését tartjuk. Először szeretnénk fölébreszteni az ér­deklődést, majd kielégíteni a je­lentkező igényeket. A hagyomá­nyos ügy- és iratkezelés ma még az általános. Elsőként tehát a nem, vagy csak a hosszú idő után selejtezhető iratok és okmá­nyok rögzítése a legcélszerűbb. Távolabbi terveink szerint —a sorrendről a tanácsi testület dönt — a tanácsi műszaki, pénz­ügyi, ipari, egészségügyi és igaz­gatási irattári anyagait dolgoz­zuk fel; aztán bérmunka alapján az ipari üzemek és egyéb intéz­mények anyagait. Ehhez a fel­adathoz különböző munkahelye­ken megfelelő alapképzettségű és szemléletű emberek szüksége­sek. Szeptembertől — ennek ér­dekében — a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem Közgazdász Továbbképző Intéze­tével közösen a mikrofilmtechni­ka alkalmazásáról az államigaz­gatásban és a költségvetési gaz­dálkodásban egyéves tanfolya­mot szervezünk, neves előadók­kal, egyetemi tanárokkal, tudo­mányos kutatókkal. Aki sikere­sen vizsgázik, tr mikrofilmes rendszerszervező- szakképzettség­ről oklevelet ks^T Üj szakma ez, s mondhatom, hogy szép. Első­sorban tanácsi vezető tisztvise­lők, és ügyintézők részvételére gondolunk, de várjuk a mikro­filmmel szimpatizáló más válla­latok és intézmények munkatár­sait is. — Így önök belső rendszerszer­vezőtől tudnák átvenni a mun­kát, aki a területet közvetlen a gyakorlatból ismeri? ... — Igen, ez a célunk. Ugyanis, szeretnénk a megye városaiban kihelyezett felvevő kamerákkal is dolgozni és ezekhez is képzett szakemberek kellenek. tani betegeink kórlapjai kerülnek filmre és majd az újak, s ezzel együtt a visszatérők is; tehát, mi nem archív természetű, hanem úgynevezett „élő anyagot” hasz­nálunk. Nézem az orvosi szobában a leolvasó berendezést. Rendkívül egyszerű és — ha szabad így mondanom — nagyon sokat tud. Egy asztalfiókban elfér mindaz, ami most szekrényeket tölt meg, s néhány mozdulat, már kivetít­hető a röntgenfelvétel akár a falra is nagyban, olvasható a 15 évvel azelőtt kiállított zárójelen­tés a „képernyőn”. Megkérdezem: — Nincs ellenérzés, hogy a már megszokott kórlapkezelés szinte máról holnapra megválto­zik? — Nagyon sok gyakorlati do­log miatt nincs, ami majd köny- nyebbséget jelent. Persze, ne­künk is változtatni kell a meg­szokott munkán, mert ez a tech­nika és rendszer nagyobb körül­tekintést, pontosságot követel. Az átállásban ezért a folyamatossá­got is be kell tartani. Az első három hónap tapasztalatait de­cemberben majd értékelni fog­juk. * A mikrofilmtechnikai központ kész. Az ügyintézés korszerűsí­tése, a fejlődés velejárója, mint ahogy a bürokrácia leküzdése társadalmi feladat; az új intéz­mény pedig így jelentős eszköz. Észre kell venni, hogy valami történt; hinni kell, hogy változ­tatni érdemes, akkor új viszo­nyok teremtődnek, új távlatok nyílnak. Jövőre, ha befejeződik a rendszerszervező tanfolyam, már száz-egynéhány ember látja és tudja a munkahelyén, a gyakor­lati életben, hogy mi a teendő? Csató Károly

Next

/
Thumbnails
Contents