Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
^ 9 PETŐFI NÉPE 9 1915. augusztus 3. Rugalmas szervezés mint munkaerő-tartalék Fontos kérdésnek szeretnék a végére járni. Jók az emberek — vagy rosszak inkább? Bízhatunk — úgy általában — embertársainkban, vagy okosabban tesszük, ha igen takarékosan osztogatjuk bizalmunkat? Az apróhirdetéseket böngészem és tekintetemet csakhamar elvonja a Habselyem Kötöttárugyár képpel illusztrált hirdetése : fehér csipke-réklis (vagy kombi- nés?) mosolygó leány, előtte varrógép. Gondolatban hirtelen újra ott vagyok a habkönnyű, színes kelmék, csipkeanyagok, s a gépek melletti lányok, asszonyok látványától megka- póan üde, kellemes hangulatú műhely- csarnokban. És eszembe jutnak a varrógépeken pár héttel ezelőtt látott, kis piros zászlók ... — Elismerés a napi legjobb teljesítményekért. A zászlócskákat — amelyek odaítélése a 100 százalékot meghaladó és hibátlan teljesítmények után történik — hetenként 25 forintot érő zsetonokra váltjuk be. Négy zseton a hónap végén 100 forintot ér, de legalább kétszerte akkora a keresetben jelentkező „kamata” ... — magyarázta akkor Mócza La- josné, a kecskeméti gyár igazgatója. Az első félévi exportterv teljesítését elősegítendő alkalmazták az ösztönzésnek e sajátos, inkább erkölcsi elismerésnek szánt formáját: á naponta elnyerhető zászlócskát, s a hetenkénti zsetont. Vajon milyen eredménnyel? Részint ezt megtudni, részint az „osztott, választott vagy rövidített munkaidővel...” foglalkoztatást kínáló hirdetés indítékai felől tudakozódni tértem be ismét, a felüljáró létrehozása óta szinte a város vérkeringésébe kapcsolt, könnyen megközelíthető gyárba. — Bonyolult a női lélek! — kezdte kedélyesen válaszát első kérdésemre Gáncs Sándor termelési vezető. — Olyan ösztönzőnek bizonyultak a kis zászlók és a zsetonok, hogy csakugyan vetélkedtek az elnyerésükért. Megesett. hogy az egyik fiatalasszony- előző naoi teljesítményét pontatlanul jegyezték fel. s bizony kardosán reklamált, hozzáteszem: nagyon jogosan, hogy a varrógépén miért nincs ott a kis zászló?! Érdekes módon az nem került szóba, hogy a naponkénti jó teljesítmények a fizetéskor mennyivel vastagítják majd a borítékot. Annál inkább téma volt viszont, hogy ki mennyi zsetont gyűjtött... A lényeg azonban, hogy a május 10—június 10-e közötti munkaverseny elérte célját: a Habselyem kecskeméti gyára Június 15-e helyett június 10-én teljesítette félévi exporttervét; útjára Fekete Cvilla: bocsátotta az összesen 250 ezer női blúzt, illetve gyermekruhát a szovjet megrendelőnek. — Tapasztalatom szerint érdeklődést keltett az előbb már említett hirdetésük. Egy, nemrég adminisztrációs munkakörből nyugdíjba ment ismerősöm figyelmét főleg a zárójelbe tett „lehet nyugdíjas is” szövegrész keltette fel. Ez az asszony szívesen vállalkozna napi 3—4 órai munkára — jegyeztem meg, afelől érdeklődve. van-e esélye? Egyáltalán: miiven körülmények késztették a gyárat, hogy választott, osztott, vagy rövidített munkaidős beosztással hirdessen munkaalkalmat? — A szükség! őszintén szólva, ez az alapvető indíték. Termékeink keresettek, munkánk bőven van. csak győznénk .. . kezdett magyarázatba a termelési vezető. Aztán hozzátette, hogy jelenleg a gyermekgondozási segélyen levő kétszáztíz kismama hiányzik a termelő létszámból. S hogy ez milyen sok. összehasonlításul megemlítette: a kecskeméti gyár kerekegyházi részlegében 128-an dolgoznak ... Kétévi tanulás után, megszerezve a kötő- hurkoló, illetve ipari konfekciós szakma elsajátításáról a bizonyítványt, nemrég állt munkába a gyár ifjú szakmunkásainak első 31 személyes csoportja. A szeptembertől kezdve másodikosok is ugyanennyien vannak: ők jövőre fejezik be a tanulást. Folyik a gyárban fel- nőttszakmunkás-képzés is, ennek tartama tíz hónap, feltétel az elvégzéséhez pedig 8 általános iskolai végzettség és 4 év gyári gyakorlat. Ezen. az üzembe kihelyezett tanfolyamon az első csoportban harminchatan szereznek szakmunkás-bizonyítványt. — Munkaaerőtartalék — a sa-, ját utánpótlás-nevelésen kívül — főleg a rugalmasabb munkaszervezésben kínálkozik. Tapasztalataink megtanítottak rá bennünket. hogy a körülményeikhez igazodó idöbeosztású foglalkoztatás mellett még nagyon sok fiatal vagy éppen nyugdíjas asszony munkájára számíthatunk — fejtegette Gáncs Sándor. Bizonyítékként pedig felhozta az immár egy éve. egy műszakosán foglalkoztatott kisgyermekes asszonyok brigádját. Kecskeméten harminchármán. Kerekegyházán tizenhatan vannak jelenleg, akik az óvoda, bölcsőde működési idejéhez igazodva, reggel fél 8-kor kezdenek. — Ezek a lfismamák valameny- nyien kiléptek volna, ha az egy műszakos beosztást lehetővé nem tesszük. Mert nem volt más lehetőség gyermekük felügyeletének megoldására. Lényegében ez a magyarázata a különböző időbeosztású munkavállalási lehetőség kínálatának. Beszélgettünk olyan édesanyával, akinek letelt a gondozási segélye. de gyermekét nem vették fel óvodába. Hasonlóképpen a szomszédasszonyáét sem. Ez a fiatalasszony pendítette meg: napi 4 órai munkára mindketten szívesen vállalkoznának, mert így otthon a gyermekek felügyeletében is válthatnák egymást. Vagy: saját nyugdíjasaink között akadnak olyanok, akik maguk választotta időben járnak be, és dolgoznak tetszésük szerint 4—6 vagy éppen 8 órát. Az ő példájuk is a rugalmas időbeosztású foglalkoztatás lehetővé tételét diktálta. Bizonyára sokan vannak még. akik nyugdíjkiegészítés céljából és a jó közösséghez tartozás kedvéért szívesen veszik, élnek az újságban hirdetett lehetőséggel. — hangzott végül Gáncs Sándor figyelmet érdemlő magyarázata. P. I. Rögtön az elején megegyezhetünk valamiben: e kérdés vizsgálatából ki kell zárnunk a végleteket. Nyilván nem igaz, hogy mindenki rosszindulatú, kártékony, tisztességtelen, a mások rovására akar élni, hiszen, aki netán így vélekednék, az is tesz legalább egy kivételt: magamagát nem számítja bele a romlott emberiségbe. Másrészt az sem igaz, hogy mindenki becsületes, derék, jóakaraté, igyekvő — fölösleges volna bizonygatnom, hogy ez sem igaz. E két végletes megítélés közt azonban igen sok fajta szemléletnek, . magatartásnak, attitűdnek” jut hely; az optimisták sok színű táborának is, azoknak, akik általában bíznak az emberekben, meg a pesszimisták sok árnyalatú táborának, azoknak, akik — általában — bizalmatlanok. Az olvasó, természetesen, most arra gondol, hogy némi célszerű köntörfalazás után majd kardot rántok a bizakodók mellett. Hiszen a nyilvánosság előtt miná- lunk az optimizmus a „vonalas”, a haladónak minősülő — mondhatnám: a kötelező. A pesszimizmus legfeljebb is némely szűkebb körökben számít sikknek, modernnek — mondhatnám: kötelezőnek. Alig valószínű, ugye, hogy mellőzve az illendőt, a nyilvánosságnak előrecsomagolt optimizmus helyett holmi illetlen és csomagolatlan pesszimizmust fogok feltálalni. Márpedig az olyan retorikus kérdést amelyben jó előre s körültekintően be van építve az egyetlen lehetséges válasz is, magam sem szeretem — tehát mi végre szaporítanám? Legtisztább, ha én nem foglalok állást ez ügyben. Ráhagyom az ítéletet az olvasóra. Biztató Induljunk ki talán a garázdaság egyik igazán hétköznapi, meglehetősen gyakori fajtájából. Régebbi újságcikkből idézi az adatokat egy friss újságlevél: „..a Tokaj expressz első osztályú kocsijainak a bőrüléseit csontig lenyúzták, az elektromos fűtő- és világító berendezéseket felaprították, az olvasólámpákat és a tükröket porrá őrölték, a WC-kagylót pedig nem kis technikai bravúr árán fejjel lefelé fordították a munka utáni pihenésüket élvező, hazautazó ifjoncok . . Kétszáztíz darab izzót ütöttek szét,...” A Nyugati pályaudvar egyévi, műszaki veszteséglistája”: ... 361 darab ablaküveg. 113 WC-kagy- ló. 170 tükör, 27 576 izzólámpa... stb.” nek nincs jelentősége, a rontás, a rombolás, a kártevés tízéves, százéves vagy akár ezeréves esetei is tanulságosuk lehetnek számunkra abból u szempontból, hogy olyan következtetésekhez. olyan jellemzőkhöz jussunk el, amelyek minden korban érvényesek voltak idáig. Olyanokhoz, amelyek holnapra is érvényesek maiadnak. Vegyük példának az említett tükröket. Anélkül, hogy részletezném, hogyan készül a tükör, az üveghutától a táblaüveg-csiszolásTgi — leszabás méretre, újabb csiszolás, i'oncsorozás, felszerelés a vagonokba — azonnal belátható, hogy a készítés, a felszerelés munkálatainak eme sorozatához képest a szóban levő tükröt sok- kal-sokkal gyorsabban, eredményesebben. hatékonyabban lehet összetörni. Hasonló következtetésre jutnánk, ha egy villanykörte gyártási folyamatait kísérnénk nyomon, egy villanykörtéét, amely egyetlen mozdulattal szétverhető. Ami az első osztályú kocsik bőrüléseinek a lenyúzását, elektromos fűtő- és világító berendezéseinek a felaprítását illeti, ezek a műveletek ugyancsak nem igényeltek túl sok ráfordítást, sem időben, sem fáradtságban, sem szorgalomban, Egyáltalán: bármely történelmi korban vizsgálnánk meg a pusztítás, a rombolás, a kártevés, a gyilkolás műveiéit, a megszólalásig hasonló lenne az eredmény. A bőrüléseknél, a tükröknél, a villanykörtéknél, az utcai telefonfülkéknél milliószorta nagyobb értékek elpusztításában is. Akik a háborút átélték, szerezhettek erről számolatlan személyes tapasztalatokat. Épületek, közművek, hidak, amelyek hosz- szú évekig épültek, a pillanat tört része alatt elpusztíthatok. Az évtizedes gonddal, szeretettel, töredelemmel fölnevelt ember életét egyetlen golyó kiolthatja. Világos ennyiből is a képlet: százak és ezrek munkáját egyetlen ember, az alkotás, az építés évtizedeit a rombolás egyetlen perce megsemmisítheti. Százszor és ezerszer hatékonyabbak tehát a pusztítás erői, mint a teremtésé. Mondom. nem a legfrissebb adatok: lehet, javult a helyzet, lehet, rosszabbodott azóta, de vizsgálódásunk szempontjából enÉs lám, mindezek dacára mégis azt tapasztaljuk: gazdagodik a világ, gyarapodik az alkotásokban. az építésben — kétségkívül előre megy. Lehetséges volna ez. ha nem ezerszer annyi szándék, akarat, tehetség, erőfeszítés tömörülne az egyik fronton, a teremtésén, mint a másikon, a pusztításén? Pedig még korántsem teljes az előbbi mérleg. Hiszen nemcsak a szándékosan, a rosszindulattal okozott kár pusztítja az értékeket, hanem az is. amelyet nyilvánvalóan minden szándékosság nélkül az ostobaság, a hozzá nem értés, a hanyagság okozott. Eldobnak egy égő cigarettát — egyetlen hanyag mozdulat —. és leég a gyár, sok milliós érték pusztul el. Vagy leég ar erdő, és a fék ezreiben sok évtized óta halmozódó értékek semmisülnek meg. Akár hanyag mozdulat is elmaradhat, csak ne figyeljen oda, akinek oda kellene figyelnie, és máris indulhat ezernyi ember, neki a Dunának, a hideg víznek, hogy megpróbálja úgv-uhogy visszahalászni a vízbe bocsátott több millió forint értékű pakurát. A asokat emlegetett környezet szennyezését sem tekinthetjük általában szándékosnak, és erre is érvényes a képlet: a levegőt, a vizet, a talajt szennyezni köny- nyebb, mint tisztán megőrizni. Törvényszerűnek fogadhatjuk el végtére, hogy pusztítani százszor könnyebb, mint alkotni, teremteni — bár van az értékeknek olyan tartománya, ahol ezt a közhelytörvényt nem ilyen egyszerű bizonyítanom. Ahol ugyanis nincs megbízható mérőeszköz az értékek megállapítására, mert ezek az értékek sem forinttal — és egyáltalán: számmal, mennyiséggel — nem mérhetők. Pedig a szellemi-érzelmi világ, s az erkölcs értékei is, a humánum, az emberi együvétartozás megmérhetetlen értékei is, a kultúra embert nemesítő, időt álló értékei is igen-igen lassan, évszázadok, sőt évezredek során, az egymást váltó nemzedékek legnemesebb törekvései, tevékenysége, áldozata révén halmozódtak fel, és — noha itt számokkal nem bizonyítható a képlet — igen valószínű, hogy érvényes ebben a tartományban is: szellemi, érzelmi, erkölcsi, kulturális értékeket ugyancsak jóval nehezebben, sokszor — hosszabb ideig tartó, s nagyobb erőfeszítéssel lehet alkotni-teremteni — a rontás-rombolás iszonyú hatásfokához képest. Térjünk vissza ezek után az eredeti kérdéshez: jók az emberek vagy rosszak inkább? Mondom, én rábízom a választ az olvasóra. S ha netán arra a következtetésre jutna, hogy a százszor ezerszez hatékonyabb rontó erők ellenében is fejlődik, gazdagodik a világ, és ez a fejlődés csak a százszor ezerszer annyi — sőt még annál is több — tisztességgel, munkával, alkotókedvvel magyarázható meg —, ha erre a következtetésre jut. hadd kerekítsem ki ezt az egyenletet még valamivel. Valami olyannal. ami sokunkban növelné a bizakodást, ha úgy tetszik: az optimizmust. Láttuk: mennyivel könnyebb értékeket pusztítani, mint értékeket teremteni. Nos. hát amennyivel könnyebb, legyen a kártevőkre nézve annyival — veszélyesebb is. (36.) Csak attól akarlak megóvni, -drága gyermekem — ölelte magához Andrást az öreg —, hogy ne akarj többet levenni a batyunkból, mint amennyinek értelme van. Sötétedésig beszélgettek. Korabeli újságkivágásokat rakosgattak össze, egykori hadijelentések szövegeit illesztették a túlélők Vallomásaihoz. Végül is visszatért megszokott jókedvük, nevettek, mókáztak, kivételesen elpusztították Franci bácsi minden élelmiszertartalékát. Az öreg kivételesen lekísérte őket a taliga- útón, egészen a szőlők végéig. Ott mondta a lánynak. — Tudod-e kislányom, én az öregeknek ahhoz a válfajához tartozom, akik nem nagyon r' gaszkodnak a matuzsálemi korhoz! Azt azonban szeretném megérni, amikor megvéded a diplomamunkádat. Nem kell mesz- szlre menned, hogy megleld a témáját. ígérd meg nekem, hogy meghívsz. Zsuzsa szótlanul, férfiasán kezet adott rá. Csakhamar elnyelte őket a sötét, eltakarta imbolygó alakjukat az erdő. Az öreg csendesen visz- szaballagott, lökött még egy-két marék venyigét a tűzre, sokáig ült a tűz mellett egy nagy tőkén. A szomszédok nem tudták mire vélni, hogy még éjfélkor is dú- dolgatott, énekelgetett magában. Benn az őrsön a kora esti órák nagyon csendesek, meghittek. Akik nemsokára szolgálatba indulnak. már nem fekszenek le, nincs sok értelme. Akik nem mennek. azoknak meg korai lenne még. így lehetnek ezek az órák a disputák, viták, nagy összecsapások órái. Az egyik sarokban együtt ül egy kupaktanács. Középen Takács nagyon lehangoltan, mellette Golubics összeráncolt homlokkal. Angyás egy ládán kuporog. Balogh a felső ágyról lógatja le a fejét. Csík az ablakpárkányon matat papírjaival. — Gyere, te boldog ember, neked is megmutatom _ szólítja Takács Csík Andrást. — Kaptam egy szívhez szóló levelet, — Liza? — Liza. — Az a piszok — hirtelenkedik Golubics. de menten bánja, mert a lelógó Balogh-alkatrész jól tarkón egyengeti. — Bocsánat, de tényleg piszok. — Ne védd a lányt, nem megyek érte ölre. aki ilyet leír annak a becsületéért nem sokat adnak a piacon — jegyzi meg kesernyésen Takács és odanyújtja a levelet Csíknek. „Lajos! Négy hónapja voltál itthon, azóta csak a leveleidet rakosgatom. Megpróbáltam már szerelmeskedni is velük, de nem megy. Unom. Torkig vagyok veled. A barátnőim hülyének néznek. Állandóan azt kérdezik, ki vagy te nekem, hogy miattad aggszűz magányba vonultam. Tényleg, Lajos! Ki vagy te nekem, hogy várjak rád, mint valami romantikus rokokó tyúk a szentföldi lovagra? A többieknek három-négy krapekjuk is volt azóta. Én csak arra vagyok jó, hogy bakteroljalak? Nagyon beleszerettél a te szentföldedbe. Attól tartok, hogy akadt neked ott valami falusi, repedt- sarkú madarad. Egyszóval, unalmas vagy, élni akarok Vedd ezt a levelet annak, hogy lemondtam rólad. Kár a gőzért, nem kell magyarázkodni. Más haza tud lógni legalább eev napra? Te nem? Más tud ügyeskedni, csak te lelkesedsz, mi? Azt hiszem, jobb neked a katonaágy. Maradj csak azon. Harag nincs. Barátok lehetünk. Szia. Liza” — Miért körözöd Lajos? — A barátaim vagytok nem? — Köszönöm, Nem mondom, hogy sajnállak, mert nem illenék se hozzád. Se hozzám. Lehetek őszinte, de nagyon őszinte? — Elvárom. — Az ilyen piszok ringyó azt sem érdemli meg, hogy egy sort írj neki, Még azt sem, hogy megveted. vagy gyűlölöd. Nem ember az ilyen. — Kemény szavak. András! — Hozzád méltók. A barátod vagyok, nem a gyóntatód. vagy a kenőasszony. Ismerlek téged. Ha a barátoddal elbánik egy iány, méghozzá ilyen mocsokul, ilyen orvul, akkor azt a lányt te végigpofoznád a Retek utcán. — Nem a büszkeségemet sérti — csattant fel Takács. — Tudom. Nem Takács Lajost bántotta meg egy hülye csitri, hanem Takács Lajos tizedest, aki nem kószálhat most vele kedve szerint a Várban. — Még az sem undorít. Engem az bánt, hogy beleszerettem valakibe, aki egy időben még ember volt kívül is, belül is. Vak voltam, nem vettem észre, hogy eev gilisztát ölelgettem. Nagy marha vagyok, megérdemeltem. Irigyellek. Csík. Zsuzsának a kisujja többet ér, mint tíz fővárosi Liza. — írásba adta, hogy szeret. Tessék, itt a bizonyíték — húzott elő Takács egy fényképet a zubbonya zsebéből. — Azt is eldöntöttük, hogy nálunk telepszünk le. mert nekem van egy külön szobám. — A kép hátán még friss az írás: „Lajosnak, akit szeretek”. — Liza szószegő, link és hűtlen kutya. A jelek arra mutatnak, hogy léhaságra hajlamos alkat, meggondolatlanul tesz ígéretet, később ezeket lelkiismeretfjurda- lás nélkül megszegi. Megbízhatatlan, élettársnak alkalmatlan, gyenge’jellemű. — Szabadjon megjegyezni, hoev morális bizonytalanságot vélek felfedezni a vádlott jellemében. Ügy olvasom ki sorai között, ho«v a hűséget, a kitartást korszerűtlennek tartja, hogy a tiszta szerelmet karikírozza. Vajon mi módon értelmezi azt. hogy a többieknek három-négy krapekjuk volt azóta? A birtoklás mértékét mivel szabja? Végül kétségbe vonom a vádlott kulturáltságát. A stílus hányaveti. romlott, rossz hatások alatt álló lelki alkatra vall! — Ékes beszéde végén meghajolt Golubics. — Mit finomkodsz? Ez a rokokó tyúk kigúnyolt téged, mert slapaj vagy. Nem érted, süket vagy Takács? — csúszott eP"<*t újólag Balogh. — Azt akartam még mondani, hogy társadalmi előítéletekkel van tele a kisasszony feje — folytatta a beszédet Golubics. — Ha még most is menő ejtőernyős lennél, ha még most is vinnéd színházba. moziba, táncolni, autózni az apád kocsiján, akkor a hűség másként jelentkezne. A katona az nulla, az társadalmi periférián él? A katona az pária a jobb körökben? Azt hiszem, egy kicsit hangosabban is kimondhatnánk, hogy előnytelen helyzetbe kerültünk, és ebben többen ludasak. Olyan közmorált kellene kialakítani, hogy azok. akik otthonmaradtak. akik az anyuka szoknyája mellett ülnek, igényesebbek lennének Ha azok akik mentesülnek a szolgálat alól, nem állnának szóba az ilyen lányokkal szolidaritásból, több lenne a becsületünk! — Ki nevelte így? — harsog közbe Takács. — Anyám nem. A te anyád sem. A Liza anyja sem! Inkább azt mondanám. így nem neveltük őket, így nem nevelte őket senki! Hogyan lehetne egv vtisztességes katona az ideál, ha a lapok tele vannak nyugati hippikkel, beat-sztárokkal, botrányhősökkel. Ezek a mi lapjainkban jelennek meg. Az már csak ráadás, hogy mindenféle nyugati pletykalap. film, képeskönyv la forgalomban van. • Minden csoda három napig tart. Itt is. A hegyen, ebben a különös magányban sokszor még annyi Ideig sem. A napi megpróbáltatások. a kemény szolgálat, a sok-sok kilométer hegyre fel, hegyről le, nemcsak az izmokat szikkasztják, néha az emlékezést is visszaterelik. Vannak. akik azt mondják, miféle szolgálat ez? Miféle terhet hord egy határőr? Jó levegőn van, sétál a hegyen, völgyben, erdőn, mezőn. Ugyan mitől fáradna el? Az öregebbje tudja. Visazerei árulkodnak!- (Folytatjuk)
