Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
4 • PETŐFI NEPE 0 1915. augusztus 24. A vezetői munka feltételeiről f Az MSZMP Központi Bizottságának a káder, és személyzeti munkára vonatkozó határozata következetes végrehajtása folyamatos feladatunk. A határozat lóbb elveinek teljes érvényű megvalósításához évek kellenek — hiszen a káderpolitika egyben nevelési program is. Az irányító pártszervek még tavaly kidolgozták a végrehajtás legfőbb tennivalóira, ütemére szóló helyi intézkedési terveket és a szükséges módon változtattak a hatásköri munka keretein, egészen a pártalapszervezetekig bezárólag. A következő lépés; kimunkálni a különböző posztokon dólgozó vezetők, irányító szakemberek utánpótlásának, képzésének feladatait. Mindezt a sajátos helyi követelmények és feltételek szem előtt tartása mellett. • Megyénkben is ennek jegyében készültek el az állami, gazdasági szerveknél a káderutánpótlási és képzési tervek. Fontos dologról van szó. Nem kevesebbről. mint előrehaladásunknak, a következő öt év társadalmi. gazdasági céljai maradéktalan megvalósításának egyik alapvető előfeltételéről: a politikailag, szakmailag egyaránt felkészült, a vezetés tudományához, gyakorlatához is értő emberek neveléséről, munkába állításáról. A vezetők kiválasztása, minősítése kapcsán gyakran elhangzik, hogy a fentebb leírt hármas követelményeknek kell megfelelni. Ezúttal az egyikről — a politikai követelményekről* annak is csal; egy lényeges vonatkozásáról szólunk; a politikai alkalmasságról. Miért kell erről beszélni? Következzen az okok közül egy: a politikai iskolai végzettséget olykor még azonosítják a politikai alkalmassággal. Ügy vélik, hogy^aki elvégezte az iskolát, megtanulta a marxizmus alapfogalmait, már automatikusan kész a vezetői posztra. Nézzük meg mi kell még az „iskolai végzettséghez”. Mindenek előtt: a politika gyakorlati alkalmazásának készsége, a gyors, helyzetfelismerés, magasabb szintű elemző képesség. De vizsgáljuk tovább. A vezetőkre- vonatkozó politikai alkalmassági követelmény fontos része az elvi szilárdság, a párt politikájának értése, elfogadása. Ugyanakkor ide tartozik még va lami. Az ideális vezető közéleti, közösségi, típus, aki érzékenyen és megfontoltan reagál a felelősségére bízott kollektíva jelenségeire, elősegíti a demokratizmus széles körű érvényesülését. • A vázolt szempontokon kívül még számos egyéb követelmény tartozhat a politikai alkalmasság körébe. Felsorolásukra talán nem is kell vállalkoznunk, azt gondoljuk enélkül is látszik, hogy korántsem iskoláztatási feladataink vannak. Persze óvakodni kell a másik véglettől is — attól, hogy lebecsüljük a szükséges, a vezetői poszthoz előírt politikai képzettség megszerzésének fontosságát. A szóbanforgó utánpótlási és képzési tervekben persze nem csupán a vezetőkkel szemben támasztott alkalmassági követel »lényekről, a vezetők képzéséről és fokozatos, tervszerű utánpótlásáról van szó. hanem arról. Is, hogy miként tudjuk biztosítani az arra alkalmas fizikai dolgozók vezető posztokra kerüljenek? A megyében Is számos kezdeményezésről tudunk. Ilyen például a Bajai Finomposztógyár gyakorlata a fiatal diplomások nevelése terén. De megemlíthetnénk a Kecskéméül Konzervgyár, a Bajai Állami Gazdaság hasonló akcióit is. Mindegyik ugyanazt a célt szolgálja — a vezetők, szakemberek igényes utánpótlását, a munkások, a fiatalok köréből. A megyei tanács káderutánpótlási és képzési tervében elhatározta, hogy évenként nagyobb összegű ösztöndíjat létesít olyan munkásfiatalok képzésére, akik jelenleg tanácsi választott testületek tagjai. Közülük a legalkalmasabbak joggal pályázhatnak majd tanulmányaik befejezése után a tanácsi apparátus különböző vezető posztjaira. • A tervek elkészültek. A végrehajtásban érdekeltek jól és egységesen értelmezik a párt káderpolitikai elveit. A feltételek tehát adottak, megvalósításukban joggal bizakodhatunk. Szabó Attila Befejezés előtt a kollégium V árosközpont-építők Hamarosan új. reprezentatív, s nagyon hasznos célokat szolgáló épülettel gazdagodik Kiskunfélegyháza: Elkészül a 608. Iparitanuló Intézet 200 diáknak otthont adó új kollégiuma. Néhány héttel ezelőtt már beszámoltunk arról, hogy az építők, az É. M. Bács megyei Építőipari Vállalatának helybeli építésvezetősége az intézet kérésére elhatározta, hogy a kollégiumi épületet december 31. helyett, a tanév kezdetére átadja rendeltetésének. A brigádok „rávertek", az intézet ipari tanulói lelkesen segítettek, s a jövő héten megtarthatják a képünkön látható kollégiumi épület műszaki átadását. Opauszky László felvétele — Ami a ház körül van. eldolgozgat rajta az uram. a hét kaszterí meg a tsz-ben. Ha tudtam volna már korábban, hogy a tanyai életből csak gyötrelem lesz, akkor másként gondolkodtam volna. Most meg — na ezt csak elmondom —, hívtak a házgyárhoz darusnak, de nem hiszem, hogy elmegyek. Itt mind olyan rendes emberek dolgoznak, nem tudom őket itthagyni. Az sem mindegy ám, kikkel dolgozik az ember!... Az olajos munkaruhás, a hátrakötött fejkendős asszony mellett ül a lánya, kék jersey nyári kosztümben — tizennyolc évesen. Torőcsik Pál Az alagútzsalusok közt a legidősebb 44 éves, Tiszakécske — Kisföld 32. szám alatti lakos: — Hatvankllenctől vagyok a brigáddal. Előtte a Tiszagyön- gyében dolgoztam, de keveset tudott fizetni a tsz, itt meg fölvettek mindjárt hétötven órabérrel. Volt egy beteg kislányom, jobban megtaláltam hát a számításom. A nagyobbik lány ruhaipari szakmunkás, de most bolti eladóként dolgozik. Különben, a Torma néni lányával együtt jártak iskolába Félegyházára. A feleségem az állami gazdaságban dolgozik. Megkeresi a kétezret, vagy kicsivel többet is. A lakásra nem panaszkodhatunk. Kétszobás; van villany, televízió ... Egyszer már voltmik nyaralni Is, Siófokon. Éti nagyjából Ismerem az országot, mert még a tsz-ben kocsin voltam és ugye, jártunk sokfelé... — Ván valami terve a családnak, ami miatt takarékoskodnak? — kérdezem. —Vanni van. Míg ezt kimondja, a munkatársai már el is árulják, hogy kocsira gyűjtenek, Wartburgra. — Azt szeretnénk — folytatja. — A lányom már tanul vezetni. — Nem gondoltak rá, hogy beköltöznek a faluba? — Nem. Van a házhoz 915 öl telek, azon megvan mindenünk, meg Kisföld már majdnem kiépült úgy, mint a falu. Nem ám olyan istenhátamögötti rész ... — Jóska bátyám, ha kívánhatna hármat, mi lenne az? Elgondolkodik, látszik az arcán, hogy visszatekint életére: mi is az, ami hiányként él az emberben? Sokminden. A tanyai emberből lett munkásban főként. , Az egyszerű emberekre oly jellemző, természetes bölcsessége megejtő. Ez sugárzik beszédéből, de egész mozgékony lényéből is. Negyvenhat évét meghazudtolja. Kecskeméttől 40 kilométerre, a Petőfiszállés környéki tanyavilágban, ahova a hétvégeken hazatér, bizonyára úgy mondják az emberek „tűzről pattant asszony”. — Nem járok be, mert ki bírná azt? Ha hosszú műszakos vagyok, éjszaka is dolgozunk, van két szabad nap, vagy máskor a hét vége. Akkor hazamegyek, kimosok, elintézem otthon, ami egy asszonyra vár . .. — Hol lakik Kecskemétén? — Az Aranyhomok mögötti utcában van egy munkásszálló, ott lakunk többen. Igaz, keveset kell fizetni, de olyan is. Ha eső van, szegény munkatársnőm — fölöttem alszik a vaságyon —, megázik. mert rossz a tető. Azért ezt mégsem szabadna!... — A Torma bácsi mit szól a különéléshez? — Nézze, amíg ő dolgozott Pesten a szeszgyárban, én voltam otthon. Már nyugdíjas, most ő marad otthon, én dolgozom. Három éve kerültem ide ,a kilencesekhez, de nem bániam meg, mert nagyon' jó társaság. Letettem azóta a könnyűgépkezelő vizsgát és a nehézgépkezelőt is. Este tanultam, és tudja mit, tanulnék én tovább is, de már ilyen öreg fejjel?..... Különben itt a kislányom is. följött meglátogatni. Neki van szakmája, együtt tanult a Telek kislányával. A kisebbik gyerek fiú, most majd ácsnak megy, arra beszélték rá. — A földdel mi lett. Torma néni? — Van két öcsém is. Jóska tizennyolc, Laci tizenhat éves, édesapám fuvaros Kécskén. — Te hány éves vagy? — Tizenkilenc. — Szakmád? — Lakatos tanuló voltam az ÉPSZER-nél, de nem szerettem, és eljöttem ide, itt jobb. Közben megnősültem, van egy gyerekem Is. a feleségem zöldség- és gyümölcstermesztő szakmunkás, de a REMIX-ben dolgozik, nem a tsz-ben. — Mikor kell kelned reggel? — Fél négykor, mert négyre jön értünk az autó, ezért korán Is fekszem. Csak megnézem a híradót a tv-ben és vége a napnak. Ha van szabad időm, akkor olvasok. Nagyon szeretem Dumas könyveit. — Társaságba jártok? — Ritkán. Legutóbb egy hónapja voltunk táncolni; meg az a helyzet, van paradicsomföldünk, zöldség, azzal bíbelődjünk. Telket akarunk venni és maga az 30—40 ezer. meg építkezni TfS szeretnénk rá, mert a szüleim házában lakunk. — Milyen érzés az, hogy itt, Kecskeméten lakásokat építesz, neked meg még nincs? — Lesz! Megdolgozom érte, de nem szeretem — mint a múltkor Is — ha átkiabálnak a szalagházból olyat, hogy mit buzgól- kodunk itt este azért a 20 fillérért? A lakásfelszerelési bolt fölött, a második emeletről kiabálták ezt át — panaszolja. A többiek is felhördülnek: Än- ka Imre is, a brigádvezető. Vörös Lajos, a művezető. Elmondják, hogy azzal zárták a vitát: „Azt a házat is mi építettük. Azt képzeli, ha magának van, másnak talán nem kell?” Városközpontot építenek. Épülnek maguk is munkássá. Akik valaha a földet művelték, emberségükben megcsillan egy új érték: munkásbecsület, munkástudat. Csató Károly p«*»“- Arcképek a jövőnek zak akkor is * állni fognak, amikor építőik már nem emlékezhetnek brigádtársaik olajos, portól barna arcára, a kitaposott cipőkre, betonlucskos gumicsizmákra, a munkaruhazsebben gyűrő- dött, szívesen kínált Kossuth cigarettákra. A házak állni fognak A kezük érintette falak között emberek élnek, szeretnek, gondolkodnak majd. Az építőmunkások nevét pedig nem őrzi márványtábla, de őrzi az anyag, tíz* emeletekké alkotottan: őrzi az új városközpont és nevük csak úgy marad meg: munkások, névtelen alkotók. Törőcsik Pál, Telek József, La- szák Sándor, Szappanos József, S. Szabó Mihály, Bállá Pál, Molnár Ferenc, Torma Ferencné, Faragó István. Halász György és kiírhatnám az AÉV 9-es üzeme munkalapjairól mindenki nevét, tisztelettel figyelmébe ajánlva az utókornak, hogy e városközpont házait építve, maguk is munkássá épültek. Telek Józ«ef Kellene még építeni a házhoz, hogy szép legyen, jó legyen ... A többit nehgzen tudnám megmondani. Ugye. ilyenről köztünk nem esik szó, mert dolgozunk és abból van. abból jut, amire jut. Ezért még nem is gondolkodtam rajta. Nincs mesebeli három kívánság. Torma Ferencné NEM CSAK AZ ISKOLA, A KÉPESSÉG IS Környezetvédelem lengyel módra mm Szerényen, megalapozottan jövedelmünket. S bár erőfeszítéAlig van Lengyelországnak olyan vidéke, amelyet gazdasági és természetrajzi szempontból is annyi vizsgálatnak vetettek volna alá, mint a Katowicéi Vajdaságban fekvő Bedzint. A Katowice Vas- és kohókombinát — amely az ország legnagyobb ilyen létesítménye lesz, s már az első szakasz befejezése után évente 4,5 millió tonna acélt termel —, építési munkálatait számos földtani, éghajlati és hidrológiai vizsgálat előzte meg. Számos környezetvédelmi rendszabályt dolgoztak ki, hogy a földet, vizet és levegőt megóvják a kohókombinát negatív hatásaitól. A kivitelezést végző szovjet és lengyel vállalatok három éve dolgoznak a kohó építésén, a környezetvédelmi program szigorú betartásával. Például minisztériumok közötti megállapodás biztosítja, hogy minden egyes hektár kiirtott erdő helyébe a kombinát költségére másfél hektár új erdőt telepítenek. A kohó körüli zöldövezet kialakítását az új E—22-es európai autópálya hosszában még ez év tavaszán elkezdték. Egyelőre 50 hektáros területet készítettek elő, amelyen gyorsan növő nyárfákat, majd juhart, fűzfát, fekete lucfenyőt. tölgyfát, orgona- és más bokrokat ültetnek. ősszel- kezdődik meg a védőövezet befásítása további 100 hektáron, később pedig a kohó környékét és más területeket ültetnek be. 1976-ban már 300 hektáron lesz új erdő és ezután pedig évente újabb háromszáz hektáron. Az erdősítést a kohó finanszírozza, a munkák egy részét a környék lakossága társadalmi munkában végzi. A környezetvédelem szerteágazó problémáinak megoldásával számos nagyüzem kísérleti intézetében, a krakkói műszaki főiskolán, a Lengyel Tudományos Akadémia kutatóintézeteiben és másutt is foglalk»znak. A Katowice Kombinát száraz eljárással működik, így nem szennyezi a folyókat. A környezetvédelemmel kapcsolatos egyéb rendszabályokhoz tartozik az is, hogy a kohókombinát összes termelési folyamatát gépesítették. (BUDAPRESS—INTERPRESS) Az alapvető gazdasági összefüggéseket gyakran a közmondások stílusában fogalmazott mondatok. meghatározások tudatosítják, építik be a köztudatba. Ily módon lett életszínvonal-politikánk népszerű tudatosítója: „csak azt fogyaszthatjuk el. amit megtermeltünk”. Ebben a megállapításban — ,i közgazdasági értelemben is — minden benne van. A nemzeti jövedelem felhasználásának objektív lehetőségeit — a lakosság fogyasztását és a felhalmozást — végső soron az határozza meg, milyen értéket és árutömeget képvisel az ország nemzeti jövedelme. Nem változtat ezen az sem. ha a belföldön felhasznált nemzeti jövedelem egyik-másik esztendőben meghaladja az itthon előállított új érték, a nemzeti jövedelem összegét. Ilyenkor az ország külkereskedelmi mérlegében hiány mutatkozik — azaz az importált javak értéke meghaladja az exportét —, amit meghatározott időn belül többlet- exporttal kell kiegyenlíteni. Ennek viszont az a következménye, hogy a korábbi adósságok törlesztésekor nem lehet az előállított nemzeti jövedelem egészét belföldön felhasználni, annak egy része áruk és javak formájában az export révén külföldre kerül. Éppen ezért hosszabb időszakot tekintve rendkívül szoros a nemzeti jövedelem és az életszínvonal növekedésének kapcsolata. Az elmúlt negyedszázadban például a nemzeti jövedelem egységnyi — 1—1 százalékos gyarapodásához a lakosság fogyasztásának 0,8—0,9 százalékos mértékű növekedése társult. Az MSZMP Központi Bizottságának 1974 decemberi és 1975 júliusi határozatai az életszínvonal-növelés lehetőségeit a jelen és a közeljövő adottságai, realitásai figyelembe vételével határozták meg. Már az 1974 decemberi határozat is hangsúlyozta, hogy az életszínvonal növekedése szorosan kapcsolódik reális lehetőségeinkhez. az 1975 júliusi határozat pedig: csak olyan fogyasztási célokat tűzhetünk magunk elé. amelyek minden oldalról megalapozottak. szerények, de biztonságosan szolgálják népünk életszínvonalának emelését. Mit jelent a realitások, a minden oldalról való megalapozottság kiemelése, hangsúlyozása? Talán azt, hogy az életszínvonal növelése mindmáig nem épült reális lehetőségekre, nem volt megalapozott? Korántsem, hisz — miként utaltunk rá a lakosság fogyasztásának növekedését a termelés. a nemzeti jövedelem gyarapodása alapozta meg, tette lehetővé. Napjainkban azonban egyéb és új realitásokkal is számolnunk kell, a fogyasztás lehetőségeit mostanában nem egyes- egyedül a nemzeti jövedelem forintban kifejezett mennyisége és gyarapodásának mértéke határozza meg. Az utóbbi években a nemzeti jövedelem két klasszikus felhasználójához — a lakosság az egyik és a felhalmozási tevékenység a másik — egy harmadik „fogyasztó” társult. Köztudott, hogy a világpiaci áremelkedések és árarányváltozások következményeképpen az árucsere-feltételek — az úgynevezett cserearányok — a mi hátrányunkra romlottak, s az ebből származó értékveszteség elfogyasztja, megrövidíti nemleti seinket igyekszünk e veszteségek ellensúlyozására összpontosítani, a meglevőnél célszerűbb termelési és exportstruktúrát kialakítani, ez a folyamat esztendők sorát veszi majd igénybe, a megváltozott és a korábbinál rosszabb cserearányok ma és holnap egyaránt behatárolják az életszínvonal-növelés reális és objektív lehetőségeit. Az elkövetkezendő esztendőkben. az V. ötéves terv időszakában azzal kell számolni, hogy a nemzeti jövedelem belföldi fel- használása — a lakosság fogyasztása és a felhalmozás együttesen — nem növekedhet olyan mér- I ékben, mint a megtermelt nemzeti jövedelem, amelynek néhány százalékát évről évre elfogyasztja a veszteséget okozó új cserearány, valamint az 1974-ben és 1975-ben keletkezett külkereskedelmi passzívum törlesztése. Ebből következik, hogy ma és holnap az életszínvonal-növelés realitásait több oldalról — elsősorban a nemzeti jövedelem növelésével — kell megalapozni; céljaink e téren nem léphetik túl a szerény, a folyamatos, a biztonságos haladás mértékét. GaramvSIgyi István
