Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
\ I \ i; i () i) f: s • ír o i) a l o m • m i v í s z i: i • iko d a l o \i • m i v í; s / i i GÁL FARKAS Vérzékeny mezők felett Szőlősorok, venyige-ország mámort gyöngyöző birodalom, járom földszintes katedrálisodat. Betonra feszített drótokon zeng a könyörgő muzsika esőért, fényért, vegyszerekért lucskos puttonyokért, visszhangzó üveghordókért. Mert eljön a szüret édes mustillattal kés alá feszített kosok bégetésével rotyogó pörkölttel, szüztipró szüreti bállal, ahol kihúzott ingdereku, rezes arcú öregek verik Galíciát járt talpukat a parkettához sörényes ifjak ordítanak, mint szarvasbőgéskor fátyolszemű, agancsos királyok. Robajlik elektromos gitár atomkori utóda szú^tte citeráknak... De most még csöndes a rizling-palota kadar ka-tartomány, az ezerjó-birodalom. Csak gyíkok riadnak, torkukban eleven lüktetétü pokolgép a hőség. Venyigék. kapaszkodnak betonoszlopra, horgas reménybe zöld csápjaikkal feketére szorítva: zenélői dróthuzalt. Egymás derekát ölelik halálos szorítással. Küzdelmük verejtékszaga árad a vérzékeny mezők felett, míg göcsörtös testük, nyomorék-gyerek-tőkéjük párzik a csönddel a vegyszeres homályban. Hová úsztatok gyermekkor sziksóvirágos partszegélyei, hol csattog mezitlábad klott-gatyás boldogság, micsoda krétakori napfény perzselte fel tejszagú mezőimet? Hiába kószálok kecskecsöcsű fürtök lámpáival lányillatú bimbóktól részegülve, hiába lázadnak a tőkék, venyige-lándzsás, zöld pajzsos katonák, smaragddal, rubinnal megrakott kalózai a homoknak. Mfirt nincs gyermekkor, nincs krétakori napfény kilőtt harckocsik a paraszt-szekerek s ki keresi már a mesgyék beomlott futóárkaitf Támadt bennem bőjtideje az emlékezésnek. Fordulok új utakra, villámló mennyboltja alá a fegyelemnek. Őznek az értelem vasvesszői, tüskés ágai. Világvárosok reflektorai vakítanak, meghailit a konokság, ösvényről ösvényre lépek. Törtetnek utánam szőlősorok, törtet 0 venyige-ország robajlik a mámort gyöngyöző birodalom. • Kovács László: Pincék. MÁTYÁS FERENC Földalatti majális Minap a temetőben Jártam, fölkerestem halottalmat, szomorú dalaikat mondták, magot vetett a néma, a vak. — földáréi! szüzek voltak, napszámos legények, árnnyá vált tanyasi szegények, kaszáltak, tengerit törtek, gyúrták magukat sárrá. — koporsón úsztak a földben, usszonyok eveztek felém, juhászok csillag szeme volt a sötétben a fény, — Majálist tartottak a lányok, fűzfák alatt daloltak, hozzá csontjukkal doboltak, s beleöregedték a dalban. — katonazubbony csüngött hutszáz derék legényen, ők tüzvonalból lőttek, glóriájuk a „szégyen ', bolyongtak. Igazolnák: vétlen tettük parancsra rselekedték. sebükkel feküdtek ravatalra. — fehér Ingben az őrült Urzse várja az urát, negyven éve. ktzöldült sírja fölött már a véd, — a toronyőr harangoz, egy csapat summás nyakig elmerül n munkában, temetnek megint valakit. Könnyeim mérik, mit tett e temető-ország főnt. s az utolsó kaszáig hány zsákot teli döngölt. — a tiszttartó is ott áll, s apám, ki mindig első volt a munkában. Így szólt: jól csinálod kisfiam ... s másnap esett az eső. A földrajzi nevek gyűjtéséről „összeírni a dűlők, a határrészek, tisztások és horhosok csak parasztok közt használatos és mai elnevezését: magyarországi nyelvtudósok gondolata volt; most jelenik meg épp e sorok írásakor, már a harmadik megye anyaga, több kilós kötetekben, a „legelőrehaladottobb” országbeli kollégák irigységet sem rejtő gratulációjára; már csak azért is, mert a vállalkozás nehezebb, iköltségesebb részét ingyenesen végezték lelkes pedagógusok. diákok, tanácstitkárok, papok." (Illyés Gyula: Lehet-e a népnek művészete?) Évtizede már, hogy Bács-Kis- kunban is megkezdték a földrajzi nevek gyűjtését. Más megyékben azóta vaskos kötetek születtek, nyomtatásban is megjelentek — ám hogy nálunk mi történt, pillanatnyilag felmérni is nehéz. Országos nézőpontból — Végh József szavával — „fehér folt" ez a megye. Vitathatatlan, hogy már születtek jeles eredmények: némely városban és községben, s az egyik jái'ásban csaknem befejeződött a gyűjtés; néhol így vagy úgy rendszerezték is az anyagot. Egységes szemléletről, mindenütt elfogadott irányelvekről és munkamódszerekről azonban nem beszélhetünk. SOKSZÍNŰ TERÜLET fi múlt hagyományai ma is hatnak és élnek — különösen a földrajzi nevekben. Gondoljunk csak arra, hogy a Felső-Bácská- ban a magyarok mellett délszlávok — bunyevácok, szerbek, sokácok, horvátok — és különféle nyelvjárású németek élnek; a Kalocsa környéki falvakban szlovákok (tótok) is laknak. Szinte minden csoportnak saját tör • ténete és nyelvtörténete alakult ki. A Kiskunság is nagyon, „különleges” terület: nemcsak máig meglevő, néprajzilag is feltáratlan tanyavilága, hanem nyelvjárási változatossága miatt is. • A sokszínűségből talán több és súlyosabb probléma adódik, mint másutt. Az igazi kutatót azonban nem riasztják vissza a nehézségek, inkább nagyobb erőfeszítésre sarkallják. FEHÉR FOLTOK Mindenekelőtt pontosan számba kell venni: mit tettek eddig Bács-Kiskunban a földrajzi nevek gyűjtéséért. A járási központokban vagy a megye valamelyik intézményében össze lehet gyűjteni a már meglevő földrajzi adattárakat, amit a tudományos alaposságú értékelés követhet. A számbavétel kideríti, hogy melyek is valóban a „fehér foltok” és mi a konkrét teendő... Fontos tennivaló: részletes és pontos útmutatót kapjanak a gyűjtők, hogy a munka egységes legyen. (Kuczky Károly munkája — Útmutató a földrajzinév gyűjtéséhez. Baja, 1972. — nem ismeretes mindenfelé és jónéhány kiegészítésre is szorul.) Talán a megyei könyvtárhálózat lehetne a gyűjtés ügyének egyik gazdája. Hisz a könyvtárak egyaránt működnek a városokban, községekben, tanyaközpontokban, sőt mozgó könyvtárak is vannak. A Hazafias Népfront helytörténettel és krónika- írással foglalkozó aktívái ugyancsak nemes feladatra találnának. Annál is inkább, mert ők azok. akik már eddig is hallattak magukról. Számítani lehet és kell a magyar és földrajztanárok, a művelődési központok vezetői és előadói, az érdeklődő diákok és mások közreműködésére. A legfontosabb, hogy olyan valaki irányítsa a gyűjtést, akinek állandó kapcsolata van a helység lakóival, mint a könyvtárosnak az olvasókkal. LÉPESEK A MŰLTBA Vajon mekkora időközt fogjon át a gyűjtés? Megelégedhetünk-e a ma is élő nevekkel, vagy pedig — meddig nyúljunk vissza a múltba? Feltétlenül föl kellene használni a XIX.“ század második felében készült, úgynevezett kataszteri térképeket. Akár úgy, hogy a' rajtuk • szereplő földrajzi nevekhez kapcsoljuk a népi emlékezéseket, akár úgy, hogy ä mai térképeken rögzítjük a már csak népi emlékezetben élőhelyneveket. De tovább is léphetünk. A Felső-Bácska legtöbb települése a XVIII. században — Mária Terézia és II. József uralkodása idején — újratelepített község. A korabeli térképek, táj- és útleírások megtalálhatók a hazai és bécsi levéltárakban — , nyilván tele földrajzi nevekkel. A Kiskunság népének is sokat kellett küzdenie kiváltságaiért a századok folyamán; az oklevelekben — valamennyinek megvan a hiteles másolata a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban! — és a terület térképein ugyancsak nagyon sok földrajzi nevet találhatunk. A Duna és a Tisza mente régebbi földrajzi neveiről a tollforgató hajósok és régi utazók leírásából tájékozódhatunk. A készülő megyei bibliográfia már feltárta az átnézendő műveket. Bognár András • Lisztes Cser Éva grafikája. LÁZÁR TIBOR Nyári zivatar A délutáni nap csókolja a szemem, s perzselő aranya szétfolyik testemen, kaszák hegyén táncol, kévében hull a fény, két marokkal szedem, s mezőket gyújtok én. Emésztő tűz lobog, kocsi nyoma fordul, lehunyt szemű pipacs szél-szerelmet koldul, mire észreveszem villant az ég alja, aki fel sem néz, az csak a dörgést hallja. Sistereg a felhő, forr a föld alattam, olyan most a mező, mint a forró katlan. Aztán nem esik már, nem hajol a szél sem, szivárványkor gurul azúrkék keréken, s az ét/ óceánján felhőtarajokon foszló eső-hajból a nap glóriát fon. HATVANI DÁNIEL versei: Gyújtóláng Gáztűzhelyen i'asbogár-csápok súgnak kékszirom-gyújtólángot örvényeimben rozsé pattan csutkaparázs vályogkatlanban őrlő homály kapud ne csukd rám szívek és galaxisok csúcsán s ha leszek fagyban velőkig tiszta fényleni hív egy mágnésSzikra Antennák, poklok Mennybéli antennák: éjben kinyiló tüzkigyó-ágak körbetapcgalják emlékeim s támadnak reggelre zúzmara-erdők, gyémántot gyújtó poklok. PÜNKÖSTI ÁRPÁD: Hát nincs igazam? — Kitűnő márka, uram! Ez az első kocsija?... Látszik is a gyakorlat, ahogy bevágódott ide, a kúthoz! Na. ez a krapek — már elnézést, így mondtam magamban — elhúzza a Volga oldalát. Aztán... Mennyi benzint adhatok? Igen. szuperrel tele. Felsőkenőolaj? Mit önnek az a nyolc forint? Tizenhatot ér az a szerelőnél. vagy huszonnégyet. .. Megérdemli ez a jószág, és nem az abrakkal kell takarékoskodni, az idővel! Hát-nincs igazam? — Na. nekem mára vége a melónak! Bevinne a városba? Kiugrók az egyengatyából. Egy pillanat! .. . Na. mehetünk is. Megmondaná. miért állította le a szövegem? Hát ön nem csípi a dicséretet? ... Üvegajtóduma, azl mondja? Így kell kirázni a borravalót. hót. mit csinálja? Azért a napi százasért ne sajnálja az ember a csattogóját. Nincs igazam1’ Folyik az a benzin -akkor is, ha dicsérem a márkát. A húszéves Skodát, a düledező Opelt és a Mercedest egyaránt. Ha a tulaj szidja, tódítok azon is. Milyen történetet akar? Legyen benne halott? És hány? Amilyen a vér- mérséklete. nálam olyát kap. Primőr sztorik, uram! Népköltészet, új változatok, friss repertoár. Legfeljebb a kocsimárkán változtatok. — Tudja, uram. mi a legnagyobb bűn? Lemaradni akár tíz fillérről ís. mert ezzel az éltről is lemarad az ember. Én kapaszkodók! Nem ingyen kell, de ha mozdulok, tegyék le a dohányt!... Jön ni egyik haverom: kiváltotta az ipart, segítsek bevezetni a boltot. Mit adsz krapekonként, kérdeztem. Mismásolt. Uram! Én becsülöm a barátságot — ne herdáljuk hót el a filléreken! Hát nincs igazam? Elmentem, megnéztem a műhelyt, hogy kit küld- hetek oda. mert a renomém többet ér egy tízesnél, amit kértem kuncsaftonként. Ha spéci szerszámra. autóemelésre nincs szükség. én megetetem, hogy a Laji a legaranvkezűbb mester a Tiszántúlon. És megy az üzlete! Azt megnézheti, nekem meg összejön a Szimfónia, meg a kávé ára... — Apropó! Meghívhatnám egv kávéra? Eleven újságírót úgyse láttam még. Ha tudom, hogy magával vet össze a sors. biz’ isten, nyakkendőt kötök. Maguk a Janik !... Nem ismeri ön uram, a vidéki életet! Kispolgárok, kiskirályok! ... Itt minden kicsi... Elnézést, nekem már csak arra áll a szám, hogy uram. Kezdő benzinkutas koromban mondogattam. hogy elvtársam, de valaki a pofámba vágta, hogy aki a Shellnél szolgál, az neki nem élvtársa. — Hát a Duclos elvtársa-e? — kérdeztem. Akkor még otthon voltam a politikában... Semmi mást, csak kávét? Egy kis tölteléket bele! Magát úgyse -bántják a fejvadászok, csak ne kezdjen el dodzsemezni a főtéren! — Nem hiszi, hogy csóró vidéki kölyök vagyok? Apám korán megrokkant. Ha késnek egy kicsit az oroszok, ki kellett volna állnia a templom elé. Belőlem-la- katost csinált. Ennyi öröm jutott neki. Mikor mondtam, hogy nem reszelem tovább az életem, sofőrnek állok, agyon akart ütni. Tíz évig voltam a kátéeszben pilóta, két év után már az elnök mellett. Hej! . . Ha a Gyuri bácsinak — már minthogy nekem — meglesz a négyszobás kis kunyhója a gyógyfürdő mellett, olcsón kap tőle olyan cuki történeteket,, hogy mind a tíz ujját megnyalhatja! — Vastag mesék ezek. uram. Az elnököt két hónappal azután, hogy katapultáltam a cégtől, le- sittelték. Ha néhány cimbora nem félt volna, hogy rá is fröccsen valami, esküszöm, nem úszta volna meg négy évvel. Uram. ami szajrét az a Völga oda-vissza elhordott ... Micsoda szerencse, hogy nem hallgattak ki! Mert ha hazudok. benne maradok, ha elmondom az igazat, ebben a városban nincs maradásom, nem veszik le rólam a nyerget életem végéig... Azt mondtam, ha már ezek is maguknak kaparnak. idomulni kell nekem is. Kaparj, Gyurka! így kerültem a Shell-kúthoz, áldja meg őket az isten, hogy épp akkor és nem három hónap múlva nyitottak! — Tizenkét óra „ugorj, Gyuri, beszélj. Gyuri” és tizenkét óra szabad. Ennél jobb beosztást kitalálni se lehetne. Uram, én a szabad napokon Záhonyig feltér-: Képeztem a Tiszántúlt kis szekeremmel Kakukkos óra, rézmozsár, rokka, téka; petróleumlámpa. ami csak van a tanyák padlásán. jöhet. Még örülnek is, hogy viszem. Hogy pénzt is adok erte, azt hiszik, én vagyok a hülye. De egy fordulón megvan a mágam ezrese, és legalább ennyit rányom a kereskedő, is. Négy év még az élet. aztán irány az AG- ROTRÖSZT, villanvtargoncás leszek. ..Gyuri bácsi, ide tedd; Gyuri bácsi, oda tedd!” Ezerrel főbb lesz a nyugdíjam, mintha a Shellnél kapnám az obsítot. Mert állati klassz dolog ez a borravaló, csak nem számít bele a nyugdíjba, hö, hö ... De hát azért csinálták azt a rendeletet, hogy alkalmazkodjon az ember, hát nincs igazam? — Meglesz az ötezer, az asz- szonnyal kettőnknek. A lakást megkapja a gyerek, mi átmegyünk a házba, aztán a reumás szobabérlőktől még felmarkolunk néhány kilót. Gyuri bácsi nem fog éhen veszni! Csak ne-lennének olyan irigyek az emberek. A legjobb cimborák is kiátkoztak, mert nem fizetek nekik, vagy mert nem vágok hozzá tízezret, hogy azonnal lakást kaphasson, írja alá. hogy tizenötöt kölcsön vett, hogy annyit ad meg. akkor tárgyalhatunk! Uzsora? Ugxjin, uram! Csak közös érdekeltség. Nem lopom én se a pénzt! Hát nincs igazam???
