Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-10 / 160. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. július 10. Indulásra kész a Szojuz ti Kazahsztánban, a Bajko- nur űrrepülőtéren készült ez a felvétel. Innen startolnak a „>Szojuz" űrhajókat indító rakéták. A szovjet kozmonauták erről az űrrepülő- térről indultak a legtöbb orbitá- lis repülésre, csoportrepülésre, kikísérletezték az űrhajók felkutatását, közelítését és egybekapcsolását és igen komoly tudományos kísérleteket végeztek. Ugyanilyen rakéta startol majd július 15-én 15 óra 20 perckor. • Ez a rakéta Indítja majd a Szojuz űrállomást, amelynek Föld körüli pályáján találkozni kell az amerikai asztronautákat szállító Apollo űrhajóval. (Fotó: APN—KS) Kozmikus étrend Kerüljük el a bajt! Hogyan arassunk baj nélkül, miként előzzük meg az időszerű mezőgazdasági munkáknál az üzemi baleseteket? — Erről beszélgettünk Rebek József megyei munkavédelmi felügyelővel. A legfontosabb tudnivalók, tanácsok emberek tízezreinek szólnak, hiszen — mint mondani szokták — „aki csak él és mozog a földeken, most mindenki a nagy nyári tennivalókkal van elfoglalva”. A tudományos-fantasztikus regényekben gyakran olvashatjuk, hogy az űrhajósok táplálékként csupán néhány tablettát fogyasztanak el naponta. Lehet — bár nem valószínű —, hogy egy. szer majd valóban pirulákba sűrített élelmiszerekkel fognak táplálkozni az asztronauták, addig azonban még nem sikerült a fehérjéknél, szénhidrátoknál és zsíroknál nagyobb kalóriatartal- mú tápanyagokat találni. Márpedig minden egyes űrhajósnak kozmikus körülmények között, a súlytalanság állapotában is szüksége van napi 2500—3000 kalóriára, amit tökéletesen víztelenített és teljes mértékben felszívódó szénhidrátokból és zsírokból összeállítva is legalább 550— 600 grammnyi élelmiszer nyújthat (figyelembe véve, hogy 1 gramm fehérje és szénhidrát 4,1, 1 gramm zsír pedig 9,3 kalóriát tartalmaz.) Ma tehát még naponta több mint fél kiló tablettát kellene elfogyasztania minden űrhajósnak, az étkezés élvezetének nélkülözésével. Belátható, hogy így a „pirula-rendszernek’’ nincs értelme, ami egyébként is csupán a súlycsökkentés szempontjából lenne kívá. natos, tudva azt, hogy az űrtechnikában minden 10 grammnyi súly pályára juttatásához 50 —60 gramm vagy még annál is több — üzemanvagot használnak fel. Kezdetben tubusból A világ első űrhajósa, Jurij Gagarin akkoriban tubustól kinyomott ételeket, s darabkákra vagdalt élelmet fogyasztott, „elvileg” , ugyanúgy, mintha a' Földön ebédelt, vagy vacsorázott volna. Az élelmiszer súlya itt még nem játszott szerepet, hiszen rövid ideig tartó, egyszeri kísérletről volt szó. A következő asztronauták már friss szendvicseket és ún. liofi- lizált élelmiszereket is kaptak, olyan konzervált ételeket, amelyekből mélyhűtéssel és szublimációval eltávolították a vizet. E „kozmikus falatok” súlya csekély ugyan, s hosszú ideig nem romlanak meg, de a nedvesség- tartalmától megfosztott ételt nehezen lehet megrágni, lenyelni. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a liofilizált élelmiszereket elfogyasztás előtt vízzel normális nedvtartalművá, halmazállapotúvá kell visszaalakítani. Ennek csak akkor van értelme, ha az űrhajón vagy űrállomáson meg van oldva a teljes vízforgalom regenerálása. Az űrhajósok étrendjét mindenesetre úgy állítják össze, hogy az élelmiszerek kalóriaértékén túl figyelembe veszik azok fehérje-, zsír-, szénhidrát-, ásványisó- és vitamintartalmát is. Szojuz- és Szaljut- ételválaszték Az űrhajós-étrendet akként „tervezik meg”, az élelmiszereket úgy készítik elő, hogy azoknak kb. 90 százaléka felszívódjék (ez ugyanis nem terheli, de mégis „foglalkoztatja” az emész- I tőszerveket, a bélrendszert). A Szojuz-űrhajók asztronautáinak ételválasztéka tejtermékekből, levesekből, vagdalthúsok. ból, szárított halból, kolbász- és húskrémből, konzervált sajtból. aszalt gyümölcsökből, fekete és fehér kenyérből áll. Ezenkívül sokféle pástétom, gyümölcsíz, befőtt és édesség között is válogathatnak az asztronauták, szomjukat gyümölcslevekkel olthatják. Táplálkozásukat polivi- tamin-tabletták egészítik ki. Az étkezésre öt-hatórán ként kerítenek sort. Mint látható, régen elmúlt az az idő, amikor az űrhajósok csupán pépes ételt fogyaszthattak. Az élelmiszereket hosszú idejű plusz 20—25 C-fokos hőmérsékleten való tárolásra és a súlytalanság állapotában való használatra tervezett csomagolással készítik. A fémdobozokba zárt húskonzerveket hőkezelésnek vetik alá, a leveseket, gyümölcs- leveket és egyéb italokat pedig alumínium tubusokba csomagolják. s ugyancsak hőkezelik. A szilárd halmazállapotú. száraz élelmiszert fóliatasakba teszik, amelyből a légmentes lezárás előtt kiszívják a levegőt. A kenyeret nem lehet e módon csomagolni, mert deformálódna és romlana az íze, ezért csupán dupla fóliaburkolatot kap. A Szaljut-űrállomásokat külön űrhajós-étkeztető rendszerrel látják el, amelyhez meghatározott élelmiszeradagok, evőeszközök. ételmelegítő, mosogato. valamint a maradék és a csomagolóanyag összegyűjtésére szolgáló zsák tartozik. ,A konzerv- nyitóról és az élelmiszereket rögzítő szorítókról is gondoskodtak. Alapvető követelmény, hogy élelmiszernek, csomagolóanyagnak, evőeszköznek nem szabad a kabin légterébe jutnia, hiszen kárt tehetnének az űrhajósokban és a műszerekben. A Szaljut-űrállomásokon munkát végző asztronauták napi ételfejadagját úgy állapították meg, hogy 3000 kalóriát tegyen ki (a reggelié 700, az ebédé és a vacsoráé 1150—1150 kalóriát). Az élelmiszerek többsége általában csak háromnaponként ismétlődik az űrhajósok étrendjében. Reggelire: zabpehely Az amerikai Sk.vlab-űrállomá. sok legénysége 80 féle ennivalóból hatféle menüt állíthat össze magának. Ilyenkor egységcsomagokat vesznek elő, amelyeken pontosan fel van tüntetve az étel kalóriaértéke, a benne levő fehérje, kalcium, foszfor, nátrium, magnézium és kálium mennyisége. Az amerikai űrrepülők számára valamivel kevesebb, mint kb. napi 2400 kalóriát tartalmazó élelmiszert irányoznak elő. Az étrendből persze nem hiányozhat a reggeli-specialitás, a gabonapehely, de a bableves, a burgonyasaláta, vagy a földieper is megtalálható a 80 féle étel között. Az űrhajós-étrenddel kapcsolatos kutatások még ma sem fejeződtek be. Továbbra is vizsgálják, hogy a vérszérum és a vizelet mennyiségének, ásványi tartalmának megváltozása, a hormonális változások, a testsúlycsökkenés. a csontritkulás, az izomtömeg csökkenése stb. nem fiigg-e össze a táplálkozással. Benépesültek a KlSZ-építőtá- borok. A munkavédelmi felügyelet felhívja a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek figyelmét, hogy rendkívüli gondosság, felügyelet mellett foglalkoztassák a diákokat. A gyümölcsszedők figyelmét hívják fel a fogyasztással járó következményekre. Nem arról a gyümölcsről van szó, amit éppen szüretelnek, hanem a „csábítóbbról”, amelyet este, munkaidő után szoktak • kóstolgatni a kíváncsibbak. holott azoknál még nem járt le a permetezés utáni — fogyasztási-várakozási idő, azaz még nem ehetők. a gépek mellé beosztott fiatalokkal pedig ismertessék meg a baleseti veszélyforrásokat. Közismert, hogy milyen szeszélyesen változékony az időjárás. Mind felnőttekre, mind fiatalokra egyaránt áll, hogy szervezetük nem képes alkalmazkodni a sokszor egyik óráról a másikra bekövetkező „klímaváltozásokra”. Öntözőcsatornákba, permetvíztároló medencékbe ne ugráljanak fölhevült testtel, ne fürödjenek se munkaidő alatt, se utána. A tragikus következményekről, sajnos, szinte nap mint nap olvashatnak az. újságokban; áldozatokat követelt már e nyáron is a hirtelen lehűlés miatt beállt szívgörcs. A szőlők, gyümölcsösök tárolójában a permetezéshez szükséges vizet tartják, s elkerülhetetlen, hogy ne rakódjanak le bennük mérgező vegyszerek. • A Kiskunsági fylez.őgaz.dasági T ermelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez, tartozó gazdaságokban az elmúlt két évben kevéssel több szarvasmarhát tartottak. mint. az ezt megelőző időszakban. annak ellenére, hogy néhány termelőszövetkezet megszüntette az ágazatot. Csökkent a vágóállat-értékesítés és egy-egy tehén tejtermelése is mintegy 11 százalékkal 1970-hez képest. A múlt év végén az. egy laktáció időszaka alatt fejt tej atlagmeny- nyisége nem érte el a tehcnen- kénti 2 ezer litert. Nem megnyugtató a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy a szarvasmarha-állománv gyarapí - tását kormányhatározat sürgeti. Ezek szerint 1980-ig 70 ezer szarvasmarhának kellene lenni a megyében, az átlagos tejtermelésben pedig meghaladni a 3 ezer litert. A gazdaságok szarvasmarha-tenyésztését nemiég elnökségi ülésen vitatta meg a Kiskunsági TESZÖV. Megállapították, hogy a hús- és tejtermelés érdekében 12 szövetkezetben történt szakoso-. dás. hét gazdaság viszont még nem döntött, milyen jellegű állományt alakit ki. Ezekben jobbára alacsony a tehénlétszám, a teMásrészt: számolni kell azzal is, hogy éppen a hatékonyság javításához szükséges az új beruházás. Elképzelhető ugyanis olyan működő kapacitás, amely ugyan nincs megfelelően hasznosítva, de a jobb kihasználásáért már nem is érdemes fáradozni, mert az adott gépállomány annyira korszerűtlen, s így még sokkal jobb szervezettség közepette is elmaradna a nemzetközi termelékenységi szinttől. A hazai iparban — több helyen — a sok régi gép pontosan ezt a helyzetet teremti meg. Igen gyakoriak a szállítással összefüggő üzemi balesetek. A múlt évi 27 halálos üzemi balesetből 13 a közlekedéssel volt kapcsolatos. Melyek az évről évre visszatérő okok? A gyorshajtás. A gépek rossz műszaki állapota. Műszakkezdések előtt tehát vizsgálják fölül, jók-e biztonságtechnikai felszereléseik, el vannak-e látva védőburkolattal a veszélyes részek. Megtekintettük a legfrissebb telepellenőrzés alkalmával készült jegyzőkönyvet. A megvizsgált 48 gép mintegy 30—40 százalékánál ilyen hibák fordulnak elő: üzemanyag-, olajfolyósodás, az irányjelző-ké- szülék, rendszám- és helyzetmegvilágító lámpa nem, vagy rosz- szul működött. Egyik legveszélyesebb mezőgazdasági gépünk a szalmabálázö, majd minden évben okoz halálos, vagy csonkulásos balesetet. Legsűrűbben azért, mert mikor működés közben eltömődik. mozgás közben akarják megszüntetni az eldugulást. A gépet minden ilyen alkalommal le kell állítani. s azután belenyúlni a szalma- eltömődés elhárításáért. Hasonlóképp kell’ eljárni más gépeknél is. Még mindig gépekről lévén szó, ügyeljenek arra, hogy a szovjet, illetve NDK kombájnok vezetői a szezon ideje, alatt ne szálljanak másik gépre dolgozni, tehát ne cseréljék egyiket a málepek elavultak, továbbfejlesztésre is alig alkalmasak. A régi, korszerűtlen épületekben a hagyományos technológiával. nagy munkaerőigénnyel drága a termelés is. A szövetséghez tartozó gazdaságokban egy-egy dolgozó átlagosan 34 állatot lát el. de van olyan szövetkezet, ahol húszat, ami messze elmarad a már optimálisnak mondhatótól. mely szerint egv dolgozó legalább ótven állatot gondoz. © A szarvasmarhatartás javításának feltétele, hogy a takarmányozásban és a gvépgazdálko- dásban is előbbre lépjenek a szö- vetkezytek. A mostani felmérés az.t mutatja, hogy egy hektár szántón termelik meg egy tehén és szaporulatának tartásához szükséges tömegtakarmányt a legelőn kívül. Alacsony a silókukorica. a csalamádé. a tavaszi-őszi takarmánykeverék termésátlaga, ami egyik gátja az árutermelés bővítésének, növeli az önköltséget. rontja a jövedelmezőséget. Az alacsony hozamok okai közé sorolható, hogy a fővetésű tömeg- takarmányokat a leggyengébb talajokon termesztik. Az sem ritka, hogy kis parcellákon, távol a A magyar gazdaságban időszerű — nem is egy helyen — elemezni a kérdést: mennyit és mit ruházzanak be. illetve hol, s mit várhatnak a hatékonyság javításától. A népgazdaság beruházási politikájában a fő irányok kialakultak. A beruházások első számú nagy csoportjával, a központi beruházásokkal a népgazdaság szerkezetét. a termelési szerkezetet kívánják korszerűsíteni. A beruházások másik nagy csoportjával — itt már a vállalatok erejével is számolva — a rekonstrukciós programot hajtják végre. síkra. Maradjanak azon a típusú kombájnon, amelyikkel a betakarítást elkezdték, és kezelésüket begyakorolták. Igen megszívlelendő tanács és figyelmeztetés, hogy terményszál - líláskor a gabona-, terményrakomány tetején embereket ne fuvarozzanak. Emlékezzenek az utóbbi években emiatt történt halálesetekre. Tavaly előtt egy fiatal szabadszállási lány csúszott a mozgó terményről az autó kerekei alá, s szörnyethalt. Növényvédőszeres munkálatoknál gondoskodjanak megfelelő mennyiségű és méretű védőfelszerelésről, és ellenőrizzék is azok használatát. Mit sem ér a gázálarc, ha egy számmal nagyobb a kelleténél; súlyos következményekkel járt az is, ha — például, mert nagy a forróság —, levetették a gázálarcot permetezéskor. Felejtsük el ezekben a próbára tevő időkben az aratópálinka, s minden más szeszes ital fogyasztását, hagyjuk azt az „élet” betakarításának megünneplésére. Van már sokféle zamatos üdítő ital, s a szódavíz hordóban is lehűthető. Legyen víz tisztálkodásra is a majorokban, hogy a napi fárasztó munka végeztével ne kelljen kllométefekst megtenniök hazá!g az aratóknak. Végezetül a zivatar veszélyeiről se feledkezzünk meg. A gulyások, juhászok figyelmét hívják föl, hogy ha már védett helyre behúzódni nincs módjukban a hirtelen támadt égiháború elöl, a pásztorbotot dobják el a vihar alatt, és lehetőleg feküdjenek a földre, míg a vész elvonul. Ä legutóbbi villámcsapásos halálesetnél éppen az átnedvesedett őrző bot „szedte le” a villámot. Arassunk baj nélkül! Tóth István szarvasmarha-telepektől találhatók a szálastakarrhány-termő területek. s a beszállítás nagy költsége az ágazatot terheli, ami rrtég kedvezőtlenebbé teszi <a szarvas- marhatartás jövedelmezőségét. Nem sok szövetkezetben törődnek a gyepgazdálkodással, pedig műveléssel, műtrágyázással, öntözéssel elérhetnék, hogy a most hektáronként szénaértékben számolva 10 mázsát termő gyep ennek négy-ötszörösét adná, s így a tömegtakarmány nagv részét megtermelnék, ami ugyanakkor olcsóbb is. mint a fővetésű takarmány. További gondokat okoz a nem elegendő borjúszaporulat, a kevés üzemi állatorvos (csupán két szövetkezetben van), az ágazatban dolgozók szakmai felkészületlensége, a szakmunkások hiánya. © Mindezek ellenére van kiút. Meg kell keresni a szövetkezeteknek azokat a lehetőségeket, amelyek hozzájárulhatnának ahhoz, hogy kedvezőbbé tegyék a szarvasmarhatartást. Egyik, jól járható útnak látszik, ha a kevés szarvasmarhával rendelkező gazdaságok összefogva közös telepet hoznának létre, egyszerű társulást alkotnak. Cs. I. olyan gépparkot telepítve, amelynek kihasználását már nemcsak érdemes, de úgy is kell szervezni, hogy a veszteség mennél kisebb legyen. Szinte mindennapos témaként. a beruházásoknak ebben a körében merül fel a kérdés: mi várható egy-egy nagyobb beruházástól. nem eshet-e meg. hogy a veszteségeket növeli. Nézzünk egv egyszerű számvetést: ha ggy vállalat pl. 50 gépet működtet egy műszakban, mert nem talál embert a 2. és a 3. műszakra, de bővíteni akarja a kapacitást: könnyen jut arra a gondolatra, hogy nem a második műszakot szervezi meg. hanem vesz még 50 gépet ugyanarra a 8 órára. Mivel a régi gépek mellé az újak nem férnek, az ilyen beruházás többnyire nemcsak gépi, hanem építési beruházás is. Ha ez a fejlesztés megvalósul, akkor 100 gép megy majd 8 órán át. A beruházás tehát dinamikusabban növeli az álló gépek számát, az időveszteséget, a kapacitás-kihasználatlanságot. mint ahogyan a termelés bővült. Az ilyen típusú „termelésbővítés” helyett, mérhetetlenül hasznosabb, ha megLEVELEKRE VÁLASZOLVA Megjavították a csöveket a szalagházi üzletekben Mint azt laounk június 19-i számában megírtuk. Kecskeméten a szalagház üzletei minden nagyobb záporeső után beáztak. Az álmennyezetek fölötti csapadékvíz-elvezető csövek ugyanis megrepedtek. Az üzletekben több ezer forint kár keletkezett emiatt. Gyors intézkedést kértünk a hiba helyrehozására. Cikkünkre a kecskeméti 8-as számú Városközponti Lakásfenntartó Szövetkezet igazgatósága a múlt hét elején azt válaszolta, hogy az idén háromszor kérték a kivitelezőt, vagyis a Bács megyei Állami Építőipari Vállalatot, hogy javítsa meg az elromlott csöveket. Megígérték. Örömmel értesültünk arról hogy néhány nappal ezelőtt az építőipari vállalat dolgozói eleget téve a kérésnek, megjavították a csöveket. Megoldódik a Lőcsei utcai lakók problémája Május 14-i lapszámunkban Vízbetörés címmel közöltük a kecskeméti Lőcsei utcai lakók panaszát. Mint akkor elmondták, egy- egy nagyobb esőzés után bokáig járnak a vízben a környék lakói. Cikkünkre Hegyes Ferenc, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. műszaki osztályának megbízott vezetője a következőket válaszolta: „A tanács építési költségvetési üzemének vezetőjével személyesen vizsgáltam ki a panaszt, és az üzem vezetőjét az alábbiak szerint utasítottam: A Lőcsei utca Szentgvörgyi utca felé eső szakaszán levő lefolyástalan területről a Gubányi Mihály utcáig nyílt csapadékvíz-csatornát, majd a Gubányi Mihály utcán végig 300 milliméteres zárt csapadékcsatornát kell építeni a Benke József utcán meglevő csatornába. A Tűzoltó utca körzetében keletkező bel- és csapadékvizet a Matkói úti Szék- és Kárpitosipari Vállalat kezelésében levő csatornába vezetjük. Remélhetőleg e megoldással még az idén megszűnnek a panaszok.” új tejporgyár © A közelmúltban üzembehelyezett zalaegerszegi tejporgyárban 8500 kg tejport gyártanak naponta. Az új üzem a Phl- laxia Tápszergyárt látja el alapanyaggal. (MTI-fotó: Medgyasszay Béla felvétele — KS) vizsgálják, hogy az első 50 gép mennyit áll egv műszakban, s mi okozza az állásidőt? Vállalati tapasztalatok szerint — ott. ahol nem szalagszerű a termelés — a műszak 20—35 százaléka improduktív idővé válik: hol itt. hol ott áll a gép, vagy a gépek, mert valami hiányzik a folyamatos termeléshez. Egyszerű számítás ez, de arra jó hogy érzékeltesse mekkora tartalékok létezhetnek a vállalatoknál. amelyek feltárásával nem kevés beruházást takaríthatnának meg. Számtalan példa van, főképp a munka- és üzemszervezés köréből. a termelés előkészítésétől a raktározásig, a szállítás megszervezéséig. annak érzékeltetésére, hogy a vállalati gazdálkodásban ma jogos a kérdés, és nem alaptalan a válaszút: több beruházás helyett a hatékonyság javításával, a munkidő jobb kihasználásával lehet és keil bővíteni a kapacitást. A legközelebbi jövő kulcskérdései közé tartozik, hogy erre a kérdésre, mekkora körben adnak helyes választ és gyorsan. G. F. mm Feltáratlan tartalékok agy óbb hatékonyság? A címben szereplő kérdésre a kézenfekvő válasz: mindkettő. Sok szempontból a szakszerű válasz sem más. A hatékonyság magas színvonala nem zárja ki. hogy emellett beruházásra is gondoljanak valamely gazdaságban. Már csak azért sem, mert az évről évre jó eredményt, a nemzeti jövedelem magas növekedési ütemét felmutató nemzetgazdaságnak megfelelő forrásai nyílnak a termelés bővítéséhez és az állampolgárok ellátását, kényelmét, művelődését, egészségét szolgáló hálózat fejlesztéséhez. A válaszút elé — „több beruházást, vagy nagyobb hatékonyságot” — akkor kerül egy gazdaság, ha alapos a gyanú, hogy a termelés a meglevő eszközök jobb kihasználásával is számottevően bővíthető.
