Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-10 / 160. szám

1975. július 10. • PETŐFI NEPE • 5 Kitűnően ren­dezett ünnepsé­gen voltam a mi­nap. Minden ap­róságra gondoltak a szervezők, a nokok csak a lényegről be­széltek, a hangulat az alkalom­hoz illően emelkedett volt. Csak azt a kezdeti és befejező némaságot, passzív hallgatást saj. nálom. Hanglemezről zúgott a „jó kedvvel, bőséggel”, lobogott a „győzelem napjai jönnek”. A kórusok, a zenekarok remekel­tek, méltóságteljesen áradt, iz­zóit a muzsika. Nagy zenei él­mény volt. Mégis csak vártam, vártam, hogy mikor vág közbe egy jó­torkú, jóhallású ifjú, mikor ra­gadja magával a hév, mikor készteti a pillanat, a kikíván­kozó öröm, az elkötelezettség­Lemezről? nek sajátos érzé­se az együttének- lésre. Ha akad vállalkozó a kö­vetkező percben ben már az egész terem énekel, vállalja a dalos hitvallás gyönyörűségét. Hiába reménykedtem. Több- százan álltak feszes vigyázban és hallgatták fegyelmezetten himnuszunkat, indulónkat. So­kan éreztük, hogy bármilyen gyönyörű a lemezről pörgetett muzsika, csak kívülről hat ránk. Az együttes dalolás, hovatarto­zásunk hangos kinyilvánítása formál közösséget az egybegyűl­tekből. A magunk formálta ze­ne átjárja szívünket, idegeinket, egész valónkat. Ne tolakodjék máskor idegen közegként ünnepi dalaink és miközénk a barázdált lemez. H. N. A művészet csak úgy ér valamit, ha nemzeti, ha magyar művészet, azzá pedig csak úgy lehet, ha a nép érzelemvilágából táplálkozik. (Tornyai János) A francia impresszionista fes­A vásárhelyi művésztelep Lépést vesztett tanulók Az egyenlő feltételekért — a kisegítő osztályokban Bács-Kiskunbön évek óta sokat tesznek azért, hogy a vá­rosokban és tanyákon élő fiatalok azonos feltételek mellett tanulhassanak. Ilyen céllal hozták létre a körzeti iskolák há­lózatát és a megyeszerte szaporodó hétközi diákotthonokat, meghonosodott a magnetofonos vezérlésű, feladatlapos rend­szerű oktatás a külterületi kisiskolások összevont osztályai­ban." Számos egyéb, a felzárkóztatást segítő módszer és eljá­rás szolgálja az egyenlő feltételek megteremtését. A külterületi iskolák villamo­sítása és a tanyai kollégiumi alap létrehozása megmozdította szű- kebb hazánk társadalmát. Üze­mek. szövetkezetek munkaközös­ségei. szocialista brigádok és ma­gánosok járultak hozzá egy-egy tanintézét korszerűsítéséhez. A Hazafias Népfrontnak, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának és a KISZ megyei bizottságának 1972 ben közzétett felhívása nyomán olyan összefogás bonta­kozott ki. amelynek eredménye­ként az általános iskolai diákott­honok tervezett fejlesztésének több mint kétszerese valósult meg. A hétközi kollégiumok szep­tembertől már mintegy ezer ta­nulót fogadhatnak. Sőt ennél is többen otthonra találhattak vol­na, ha nem húzódik el néhány beruházás. Lényegében befeje­zett tény a tanyai kisiskolák vil­lamosítása is. □ □ □ Van azonban az általános is­kolai életkorú gyermekeknek egy olyan rétege,, amely töDbszörös hátránnyal indul. Azokról van szó', akik szociális, családi és egészségügyi okok miatt nem ké­pesek lépést tartani, ök azok. akik leginkább rászorulnak a leg­hatásosabb pedagógiai módsze­rekre és eszközökre. — de csak kevéssé részesülnek belőlük. Az elmúlt tanévben kétezer- hatszáz tanuló iárt a megye Ki­segítő iskoláiba. Mivel a különbö­ző idegrendszeri sérülések miatt nehezebben sajátítják el a tan­anyagot — csökkentett mennyi­ségben kell közvetíteni a számuk­ra. Ezzel együtt hatásosabb eljá­rásokra és módszerekre van szük­ség. Az elv helyes, de a gyakorlat­ban csupán az egyik fele valósul meg: a tananyagcsökkentés. A megye általános iskoláinak köte­lékében működő kisegítő osztá­lyok a legtöbb helyen meglehető­sen mostoha oktatási-nevelési kö­rülményekkel várják a gyerme­keket. Sokfelé hiányoznak a szak­képzett pedagógusok, az audiovi­zuális szemléltető eszközök, a leg­több helyen összevont tanulócso­portokat szerveznek — tanter­mek. tárgvi feltételek, anyagiak hiányában. □ □ □ Mintegy háromszáz lány és fiú sehová sem .jár — hiába állapí­tották meg, hogy a kisegítő isko­lákban lenne a helyük. Többsé­gükben tanyasi szülők gyerme­kei. A külterületeken, érthető okokból, csak nagy nehézségek árán szervezhetők ilyen osztályok. Ám másutt, egyes községekben sem sokkal jobb a helyzet. A pe­dagógusok nehéz választás elé ke­rülnek: maradjon vagy kisegítő­be menjen a gyerek. Osztályter­mekre, gyógypedagógiai képzett­ségű tanítókra, tanárokra, kor­szerű oktatási eszközökre, illetve legalább egy kollégiumra lenne szükség a gondok megnyugtató feloldásához. □ □ □ Mindenekelőtt tudni kell. hogy a kisegítő iskolás gyermekek eredményesen képezhetők. Ha az oktatásuk több áldozatot is kö­vetel a társadalomtól, ezt: is vál­lalni kell. Közülük sokan betaní­tott munkásként dolgozhatnak, a jobb képességűek pedig elvégez­hetik az általános iskolát is. Jgv megnyílik előttük a szakmunkás- képző intézetek felé vezető út. Mindennek felbecsülhetetlen a je­lentősége. Az oktatás egyenlő fel­tételeit éppen úgy igénylik a ki­segítő osztályok fiataljai, mint a többi hátrányos helyzetű diák. Pavlovits Miklós • Szalay Ferenc munka közben. • Kajári Gyula műtermében. tök híre már bejárta a világot, a Holnaposok — Ady Endre. Ha­bits Mihály, Juhász Gyula, Ernőd Tamás és mások _ költői har­c aikra készülődtek. Hódmezővá­sárhely. ez a különös „egyénisé­gű” alföldi i'áros az elítélt Szántó Kovács János szavain töprengett. Eszebe sem jutott festészetről ál­modozni mindaddig, amíg a vá­ros szülötte: Tornyai János, le­véllel nem fordult a város ta­nácsához: ..... azon kéréssel for­dulok ... a tanácshoz, hogy a Sörház épületében ... három je­lenleg használatlanul heverő szo­bát... festőművészen célokra ne­kem álengedni kegyeskedjék. Oly céllal, hogy azt egyelőre díjtala­nul használhassam..." Maid így indokol: .....tavaly és az idén már oly kikötéssel nyertem ösztöndíjat hogy azon itthon, magyar földön maradjak, s a nép életét tanulmányozzam. E célra legjobb helynek ítéltem Hmv.-hely tősgyökeres magyar népét és vidékét, s készülő nagy­méretű képemhez (a Juss), a mo­tívumokat itt kerestem, s stú­diumokat itt csináltam.'’ Az 1903 novemberében irodotl levél megértésre tatai. A város közgyűlése teljesíti Tornyai ké­rését. s a festő még abban a hó­napban a Virág utcai lakásából a sörházi kaszárnyába kö'tözik. Amikor megérkezik Vásárhelyre Pásztor János, ö is a Sorházban ver tanyái. Tornyai meghívására Vásárhelyre jön Rudnay Gyula is, aki ettől kezdve a táj és a város szerelmese éppúgy, mint a városi otthonában csöndesen fes- tege tő Endre Hála. A városnak végre festői van­nak. Alkotó művészei. Tornyai János művésztelepet alapított! * — Lényegében a vásárhelyi mű­vészeti élet két ..pillérré'’ epiil. — mondja beszélgetésünk elején Almási Gyula Béla festőművész, a felszabadulás után létrehozott vásárhelyi művésztplep szervező­je, alapítója —, az egyik, ami a leglényegesebb, a helyben élő művészek csoportja. A vásárhe­lyi művészetnek ők alkották min­dig a gerincét és alkotják ma is. A másik fontos tényező, azoknak a művészeknek a jelenléte, akik a vásárhelyi művésztelepre jár­nak. Ez a kettősség nem újke­letű. Így alakult kezdettől fogva. Kallós Ede, Pásztor János. Rud­nay Gyula Hódmezővásárhelyen dolgoztak és innen költöztek fel Budapestre. De később is szoros kapcsolatot tartottak a várossal. A Vásárhelyen dolgozó művé­szek a népi étet valóságával köz­vetlenül találkoztak, ami nem­csak a művekben tükröződött, hanem abban is, hogy felfigyel­tek a nép iieszendőbe menő, pusz­tuló művészetére. Jelenlétüket a magyar művészetekben nagy mü­vek egész sora jelzi. Ezeknek a termékeny eveknek köszönhető Tornyai: önéletrajz, Hagy Ber­csényi Miklós. Juss című alkotá­sa, továbbá Endre Béla: Kékken- dős lány; Rudnay Gyula: Borús idő és Pásztor János: Búcsuzko- dás című műve. A két világháború közötti idő­ben a fővárosba költözött mű­vészek továbbra is kitartanak eredeti céljuk mellett. Az al­földi piktúra jelentőségét újabb kiváló egyéniségek ismerik fel. Olyanok, mint Medgyessy Ferenc, Koszta József és Nagy István. Majd később újabbak kapcso­lódnak a vásárhelyi műrésztelep­hez: Kohán György, Erdős Já­nos, Kurucz D. István és Alma- si Gyula fíéla. * A felszabaduláskor öt képző­művész élt a varosban: Almási Gyula Béla, Kurucz D. István, Erdős János, Dehén Lajos, Ko­hán György. — Egy elhagyott fényképész helyiségben _ mondja Almási G yula Béla —. megpróbáltunk kialakítani egy közös műtermet. Sajnos, nem sikerült. Később megalapítottuk az országban az első művészeti csoportosulást. az Írók, Zeneszerzők és Képzőművé­szek Szabad Szakszervezetét. Ez volt az első jelentős, közös Ösz- szefogás. Kiállításokat rendez­tünk, képzőművész-közönség ta­lálkozókat. — Milyen tervek foglalkoztat­ták még a festőket? — Egy művészházra gondol­tunk. Az volt a célunk, hogy le­telepítünk Vásárhelyre valakit az első nemzedékből. Akkor még élt Rudnay, Darvassy István és Medgyessy Ferenc. Ők azonban már nem vállalták a költözkö­déssel járó viszontagságokat. Amikor azután országosan létre­hozták a Képzőművészeti Alapot, ez a kérdés ismét terítékre ke­rült. 1953-ban Kurucz D. István felajánlotta saját házát a mű­vésztelep részére, a telep vezeté­sével pedig engem bíztak meg. Így indult útjára a vásárhe yl művésztelep. Időben megelőzte ugyan a sárospataki, a dömösi, a dunaújvárosi, a komlói, a me- cseknádasdi. a zsennyei. a szol­noki — követte a bajai és a mis­kolci. Ma már ezek közül csak négy működik. A vásárhelyi művésztelep al­kotói azonban már egész Európá­ban kivii'ták maguknak az őket megillető hírnevet. * A művésztelep alapítását ter­mészetesen éles viták előzték meg. Sokan úgy vélekedtek, hogy a művésztelepnek csak az lehet a célja, hogy a legjobb művésze­ket tömörítse egy „szervezetbe ”. Almási Gyula Béla másként érvelt: _ Én azt mondom, az a lkotói életben mindenki egyfor­ma eséllyel indul. Éppen ezért mindenkinek egyforma lehetősé­get kell biztosítanunk. Ha a fia­tal nemzedéket nem becsülöm annyira, mint aki alkalmas ar­ra, hogy az elődöket kövesse, ok­kor nem járok helyes úton. — Kezdettől fogva azt az el­vet vallottam, nálunk mindenki egyenlő eséllyel indul. Akármi­lyen magas rangja, művészi elis­merése is legyen. így kerültek egy terembe olyan neves művé­'}r>; ■ í ■&? m * szßk, mint mondjuk Medgyessy Ferenc, Barcsay Jenő és névte­lenek, akik akkor kerültek ki a főiskoláról. Ezzel a szervezési formával olyan szintézist terem­tettünk. amelyre a későbbiek so­rán a Vásárhelyi őszi Tárlatok kiállítási programját is építhet­tük. Ez az elképzelés egyértel­műen beigazolódott. Elképzelé­seink éleíszerűek és demokrati­kusak voltak. * A Tükör utcai szobák kevés­nek bizonyultak az évek során. A megyei és a városi tanács se­gítségével sor került a művészte­lep bővítésére. Előbb a Lenin ut­cai Plohn-féle műterem átalakí­tásával bővült az elhelyezés le­hetősége. Az 1960-as évek elején megnyílt a Virág utcai művész- otthon, 1968 elején pedig az újjá­épített mártélyi művésztelep 5—5 szépen, kényelmesen berendezett szobájával. És mit mond a statisztika? A vásárhelyi müvészlelepan húsz év alatt 291 művész for­dult meg és 38 ez,er 267 napot töltött el. A fiatalok közül na­gyon sokan letelepedtek a város modern művészházaiban. Itt kap­tak életükhöz, művészetükhöz megfelelő élményanyagol. Szalay Ferenc. Németh József, Kojnri Gyula, Fejér Csaba. Tóth V ’. Gligl Sándor. Hézső Fe- nodor József, Fekete Já- iu Katalin neve ma már t az ország müvészetpar- nsége előtt. 'ye és a város vezetői arkodtak az elismerés- Az első Vásárhelyi Őszi ., 1954. október 8-án ad- , a Tornyai plakettet Med­3y y Ferencnek, aki művésze­tével és példamutató emberi ma­gatartásával nagyban hozzájá­rult a művésztelep kialakulásá­hoz. A valamikori baráti találkozók­ból így nőtt ki a magyar piktúra realizmusát felvirágoztató vásár­helyi iskola, hogy állandó szolga­lattal teljesítse Tornyai János igaz szavait: „A művészet csak úgy ér valamit, ha nemzeti, ha magyar művészet, azzá pedig csak úgy lehet, ha a nép érze­te alvilágából táplálkozik." P. Z. (15;) — Azért a fejünket használ­hatjuk! — Arra, amiért ideküldtek. Nagyon ajánlom neked, ne em­lítsd az őrnagy elvtársnak, mert megborotvál, ‘méghozzá szárazon. Amire neked szükséged van, azt megkapod. Igv van? — Meg. Csak az anyókákkal vagyunk szűkiben. — Aki a denevérek után kos­lat és minden szarba beleüti az orrát, annak nem szaladnak a karjába a lányok. — Jelentem, eltávozom. Gyere Gerswin, kimossuk a motyót, s elmélkedünk. Minket nem akar­nak megérteni. Megköveznek, mint Galileit. — Hülye, Galileit elégették — javított Faludi éls röhögve kö-' vette Suhajdát. Eltelt a szabad napjuk ruhamosással. Még a mennyezet is szappanhabos, vi­zes lett. Talán nem is bosszan­odott olyan nagyon ez a Su- ajda. hogy megint nem tudta megváltani a világot. Ha már a lányoknál tartunk, ha már Suhajda is panaszolta, elmondom, hogy nem csak neki jár ezen többet az esze, mint kellene. A legénységi szobákban gyakoriak azok az eszmecserék, amelyeken a nők. köznyelvünk­re fordítva, a csajok vannak műsoron. Igaz, mikor beszéljen róluk az ember? A szobában amolyan félház van. Takács, Csík, Balogh a so­főr, Golubics, és megfigyelőként Suhajda, meg Gerswin. azaz Fa­ludi. v A vita azon pattant ki, hogy vajon szeretik-e a nők a baju­szos fiúkat. Balogh esküszik rá, hogy igen, mert az orra alatt akkora van, mint egy grúz tán­cosnak. Szép, fekete, dús. tö­mött. Látszik, hogy vérbő csa­ládból származik. Gondot is vi­sel rá, mert naponta ápolja, gyomlálja, igazgatja, fé$ülgeti. Ügy kezeli, mintha ékszer len­ne, és nem kanáltörlő, párafogó, jégcsap-ülőke. Elmondják itt mindennek, csak bajusznak nem nevezik, ahogy illenék. — Egy igazi nö megérzi, hogy a bajusz, a férfias szőrzet vér­mérsékletet is jelent. Mert ha én ezzel a szőrzettel megérintek egy sima, selymes lánvnyakat. akkor annak az ereiben elektro­mos szikrák futnak széjjel. Im­pulzusok a szerelemre. * — Vagy azt hiszi a jámbor, hogy tüskés disznó tévedt a gallérja alá, aztán sikít, mint a kismalac — szólt bele illetlenül a nagyobbak dolgába a rózsa­szín képű Golubics. — Golubics. Golubics, láttál már te egyáltalán egy levetkő­zött nőt? Hogy mersz a nagyob­bak dolgába avatkozni. Neked még Grimm-meséket kell olvas­gatni, meg a Pál utcai fiúkat! Nőügyekben csak a tapasztala­tok szerzésénél tarthatsz. — Kacagnom kell! — mosoly­gott Golubics, de befogta a szá­ját. — Ott tartottunk, hogy a ba­jusz, az bajusz. A férfiak vi-, selik, mióta az eszemet tudom, és nem legénykék, meg anyám- asszjony katonái, a pendelregi- ment beosztottjai. — Nagyon odavagy vele — in. tette le Takács. — Láttam én már bajuszos lekvár vitézt, csak ne légy annyira öntelt a pohár- mosóval. — Mondj amit akarsz, egy biztos, engem ezért kedvelnek a nők. adnak rá! — Ha téged csak a bajuszod miatt kedvelnél;, akkor egyéb alkatrészeidet akár odadobhatod Sátánnak — nevetett Csík. — Azt én nem mondtam, hogy ez az egyedüli, amivel egy férfi meghódíthatja a nőket, de annyi bizonyos, hogy sokat nyom a latbh. — Ha téged egy nő megszeret, akkor nem azért szeret, mert bajuszos vagy, vagy nem vagy bajuszos. Azt hiszem. ebben van a te alapvető tévedésed. Nem is lesz addig tarlós baráti, vagy érzelmi kapcsolatod, míg ilyen hülye kicsinyességekre épí­ted az egészet — szállt be a vi­tába Csík András, feljebb húzó- dőlt az egyik ágyra, hogy jó lüzelöúllásból szekálhassa Ba- loghot. — Azt. hiszed, az a célrave­zető, amit te csinálsz. Meglá­tok egv szoknyát, égv szép ar­cú babát, aztán nyomban bele- esek nyakig, mint a légy a tej­felbe. Neked talán jobb, hogy olyan hűséges vagy, mint egy pulikutya? — Balogh, te összekevered a dolgokat. Én nem azt mond­tam, hogy az első lányba bele kell szeretni, és nem is így volt. Azt mondtam, hogy két ember között a kapcsolat nem külsőségeken, legalábbis nem­csak külsőségeken múlik. Van­nak mélyebb, komolyabb dob gok. a kapcsolatban levő embe­ri, érzelmi tartalom. Az talán mellékes?' — Látod, ez a ti bajotok! Csi­kó korban beleszédültök egy lányba, mással nem is jártok, nem is kerestek egy kis szóra­kozást. aztán majd később, ami­kor megunjátok, akkor váltok kikapóssá, akkor kezdtek el kon. csorogni. Egy fiatalember élje ki magát, csavarogjon, repked­jen, mint a pillangó, és akkor kössön ki egy virágon, ha meg­tudta. hogy melyiknek porán van a legtöbb méz. — Ahhoz mit szólnál, Balogh, ha az a lány, akit majd te is elveszel egyszer, pontosan ilyen hitvallás szerint élne. Mit szól­nál, ha a leendő feleséged is úgy gondolná, hogy repked vi­lágról virágra, ágyról ágyra, amikor már unja az egészet, elmegy unatkozni a hitvesi ágy­ba. Neked mi marad? — Egy nő, az egészen más! — védekezett Balogh. — Egy nő az menjen tisztán, tisztességeden a házasságba. Akinek ez a szán­déka, hogy családot teremt ma­gának. az várja ki a sorát. — Akkor ezt nem értem, Ba­logh! — visított közbe Faludi. — Azt mondod, hogy az a lány, aki majd családanya akar len­ni, azt maradjon veszteg, amíg lány. Akkor neked kivel lesznek szép kis kalandjaid? Azok a lá­nyok, akik visítanak a bajuszod miatt, maradjanak örök életükre lányok? Valahol sántít ez a morál! — Mondok neked valamit, Csík. Én nem akarlak téged bántani, de szent meggyőződé­sem, hogy még a leghűségesebb asszony is hajlamos arra, hogy egyszer, legalább egyszer meg­kísérelje megízlelni a tiltott gyü­mölcsöt. — Nagyon bölcs vagy, és na­gyon járatos! Azt hiszem, in­kább a szád nagy, a tehetséged meg -sokkal kisebb! — Bebizonyíthatom, ha nem sértődsz meg! De add a szavad, hogy nem sértődsz meg! — Egyelőre semmi okom rá, a világon semmi, mert csak el­viekben vitatkozunk, ebben nincs helye személyes sértődésnek. • — Jo-jó, de én most egy meg­határozott próbát ajánlok. El­kezdek udvarolni a te Zsuzsád­nak. Mondjuk egy hétig. Egy hét múlva a karjaimban lesz, megcsókolom tanúk előtt. — Idefigyelj. Balogh! Ha nem ismernélek, hogy milyen meg­gondolatlan. kelekótya és száj- hős vagy, akkor képen törölné­lek. Minek nézel le engem? Azt hiszem, az imént mondtam már neked, hogy ez a lány az én számomra nem egyszerű játszó­társ, vagy táncpartner, vagy csak egy csaj, ahogy te mondod. Ezt a lányt én valóban szeretem, és bízom abban, hogy 6 is így gondolja. Hu én a te szélhá­mosságodba belemennek, akkor egy leköpnivaló csibész lennék, nem lerfi! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents