Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-23 / 171. szám
I Megkétszerezett erővel... Egy falu, egy gyár? • Néhány éve, amikor még a népgazdaság egyik központi feladata volt a vidéki ipartelepítés, olykor egymásnak adták a kulcsot a minisztériumokban a de- putációk. Lelkes kisvárosi, községi patrióták, képviselők, tanácselnökök, párttitkárok kilincseltek azzal a tiszteletreméltó szándékkal, hogy ipari üzemet, gyárat, de legalább egy telephelyet szerezzenek. „Apait, anyait” felajánlottak: helyiséget, közműveket, főleg pedig amiből a legtöbb volt, szabad munkáskezet. A falu, a kisváros további fejlődésének fundamentumát, a foglalkoztatás bővítését, a kulturáltabb, városiasabb élet alapjait látták ebben. Ki vitatná e szándék nemességét, mi több: alapvető, igazságát? Mégis, az idő előrehaladtával, annak arányában, ahogyan szükségszerűen a népgazdaság intenzív fejlődése került előtérbe, mid több ilyen küldöttség tért haza bánatos arccal. Mert efféle válaszokat kaptak: „Gyárat nem tudunk önökhöz telepíteni, de próbálják meg milyen fejlesztési lehetőségek vannak a mezőgazdaságban, milyen rekonstrukciókra van lehetőség, hogyan lehetne a mezőgazdasági termékek feldolgozását helyben megoldani” — és ehhez hasonlókat. Mindennek a magyarázata kézenfekvő: Nem lehet az ország termelő erőit a végtelenségig szétaprózni. • Az elmúlt évtizedekben, a szocialista tervgazdálkodásnak köszönhetően, jelentősen kiegyenlítődött az ország egyes vidékei közötti különbség. Ilyen értelemben és céllal változatlanul része maradt gazdaságpolitikánknak a vidék iparosítása. Ez azonban nem lehet egyenlő — és nem is lesz — az „egy falu, egy gyár” mozgalommal. Az ilyen szétaprózás ellen sok minden szól. Főként az az egyszerű jgazság, hogy valahol a mezőn, egy falu határában, építhetünk bármilyen nagy üzemet, az még nem jelenti a környék iparosítását. Nem biztos, hogy helyes az ilyen döntés, ha a szűkebben vett gazdaságosság oldaláról nézzük. Mert a munkaerőn kívül — szakképzetlen, betanításra váró emberek — minden mást helybe kell vinni: a nyersanyagot, a kooperáló üzemek félkész termékét, az energiát, a vizet, majd a kész terméket újból él kell szállítani. Ez összességében sok olyan tényezőt takarhat, amely ■ megkérdőjelezi a gyártott termék gazdaságosságát. Ezzel szemben, ha kijelölünk egy-egy jó fekvésű, utakkal, vasúttal, vízzel, energia- forrással jól ellátott, vagy ellátható várost, nagyközséget, s annak az iparát tervszerűen fejlesztjük, a gazdaságosság és hatékonyság is sokkal jobb lesz. A terszerűség alatt azt értjük, hogy a települő üzemek legyenek egymással kooperáló, egymást jól kiegészítő és kiszolgáló társak. Az ilyen kisebb ipari centrumokban megoldható minden olyan járulékos, de elengedhetetlen feladat is, mint mondjuk a szakmunkásképzés és -továbbképzés stb. • Mindez csak néhány érv, amely az „egy falu, egy gyár” elképzelés ellen szól. Bőségesebb, tudományos vizsgálatokon és felméréseken alapuló — józan megfontolásra intő — érveket tartalmaznak azok az ismert és elfogadott területi-gazdaságfejlesztési elképzelések, amelyek a közép- és hosszútávú tervezés aalpját képezik, s amelyek gondosan körülhatárolják a vidéki ipartelepítés feltételeit. V. J. Telefonon kerestem Csőke Istvánt, a dunavecsei Béke Termelőszövetkezet elnökét. Ezúttal is arra számítottam, hogy a vonal túlsó végén közöljék: sajnos nem kapcsolhatjuk az elnököt, mert kint van a határban. Szerencsém volt, rögvest beszélhettem vele. Mire kiértem a közös gazdaság Duna-parti székházába újból elborult az ég. Ezzel kezdtük a beszélgetést is. — Sajnos, elég nehéz körülmények között zajlik az aratás. Ennek ellenére 60—70 százaléknál tartunk. Ha néhány napig elkerülne bennünket az eső, akkor 27-én megtartjuk az aratásvégzőt. — Ez a mostani aratás az időjárástól függtlenül is eltér az eddigiektől. Miért is? — Fél évvel ezelőtt egyesült a Virágzó és az Üj Élet Tsz, Ma négy és félezer hektáron gazdálkodunk és majdnem 600 dolgozó tagunk van. Ami pedig az aratást illeti: még ha nagyon kedvező lenne az időjárás, akkor sem lenne egyszerű az 1500 hekA részletekről tájékoztatták Szőke Sándort, a Magyar Távirati Iroda munkatársát. A társadalom szempontjából nem közömbös, hogy az iskolát mennyi idő alatt végzik el. Vagyis, hogy a tanköteles korba érkezve mindenki beiratkozik-e az első osztályba, és közülük hányán jutnak el a legfelső osztály elvégzéséig nyolc tanév időtartama alatt. Ez a hatékonyság egyik lényeges mutatója. Bármilyen nagyok is az általános iskola eredményei, ma mégis élesen mutatkoznak még a meglevő hiányosságok. A 20 százaléknyi tanuló számára — akik nem végzik el tanévvesztés nélkül a nyolc osztályt, illetve nem szerzik meg az általános iskolai végzettséget — tulajdonképpen már a kulturális fölemelkedés első lépcsőfoka kudarccal végződik. 1974—75-ben országos elemzést végeztek, s egyebek között megállapították: tulajdonképpen már a tankötelesek beiskolázása körül sincs minden rendben. Az 1974—75-ös tanévben például a 6—13 éves gyermekek közül 19 055-en — 1,8 százalék — hiányoztak az általános iskolából, be sem iratkoztak. Arányuk a 6 éves korúaknái a legnagyobb. Tulajdonképpen nyolcéves életkorra tekinthetjük teljesnek a beiskolázást. Ekkorra legkésőbb mindenki iskolás lesz. A 8. élettár körüli kalászost betakarítani. Mégis minden rendben megy, ez is csak azt bizonyítja, hogy az egyesült gazdaság nagyobb erőt képvisel. Jobb együtt dolgozni, mint külön-külön, nemcsak azért, mert többen vagyunk. —A Duna mellék fontos kajszitermesztési körzet. Milyen gondokkal kell számolniuk? — A mi szövetkezetünknek kétszáz hektár nagyüzemi telepítése van. Nem hiszem, hogy pusztán az időjárás okoz gondot. Sokkal többről van szó. Ha azt akarjuk, hogy meglegyen az a kajszimennyiség, amire a népgazdaságnak szüksége van. akkor nem lehet kitérni a zárt rendszerű kajszitermés feltételeinek megteremtése elől. Mi ezt már jó ideje szorgalmazzuk. — Milyen eredményt várnak az első közös zárszámadástól ? a — Ugyanazt a kedvező szintek akarjuk biztosítani, mint az elmúlt évben, vagy esetleg attól valamivel jobbat. Ehhez viszont mindenképpen teljesítenünk kell a tervezett 80 milliós árbevételt. Az eddigieknél még jobb üzemévet követően a különböző okokból bekövetkező további évvesz- teség — tanulmányi elégtelenség, sok mulasztás; íölmentés és ezt követően az elmaradó osztályozó vizsga — már azzal jár, hogy a gyermek a tanköteles koron belül nem tudja elvégezni az általános iskola nyolc évfolyamát. A nyolc évfolyam tanévvesztés nélküli befejezése nagy eltéréseket mutat az ország különböző részein. Kedvező a budapesti helyzet. Általában jobb a nyolcadik osztályt tanévvesztés nélkül végzők aránya a városokban. Ugyanakkor egyes megyékben az országos átlagnál is nyomasztóbbak a gondok. összességében a nyolc év alatt az általános iskolát el nem végzettek százalékos aránya azonban lassan csökken. Az 1966— 67-es tanév elsőosztályosai közül az 1973—74-es tanév végéig 18,7 százalék — 29 107 kisdiák — maradt le. A becslések szerint közülük mintegy 15 ezren végzik majd el az általános iskola nyolcadik évfolyamát 16 éves korukig. A többiek sajnos véglegesen lemorzsolódnak. A jövőben mindenekelőtt azt kell elérni, hogy valamennyi tankötelest beiskolázzák. Ismeretes, hogy a tanköteles korba lépő gyermekek kötelező orvosi vizsgálatát miniszteri utasítás írja elő. Indokolt esetben a tanköteles kisgyerek egyes tanszervezéssel, hatékonyabb és célravezetőbb takarékossággal. Vagyis: minden munkát pontosan határidőre, az optimális technológiai követelményeknek megfelelően, fegyelmezett körülmények között kell megvalósítani. Az első néhány hónap rendkívül nehéz volt a szűkebb vezetésen belül is. Jó néhány dologban eltérő állásponton voltunk, másmás módszerekkel igyekeztünk eredményt felmutatni. Ma már nyugodtan mondhatom: jó az összhang, összeszoktunk és ez mindinkább megmutatkozik a vezetés színvonalának növekedésében is. * Az elnöki irodától futva kellett megközelíteni a gépkocsit, mert a hirtelen jött eső percek i alatt sártengerré változtatta a parkolóhely környékét. Azóta javült az idő, s talán a határban dolgozó kombájnosok, szállítókés a többiek nem alaptalanul remélik, hogy mégis csak meglesz az elnök által kilátásba helyezett vasárnapi aratásvégző. Sz. A. év tartamára fölmenthető, ha az iskolába járás az egészségét veszélyezteti. A fölmentés nem a tankötelezettség teljesítése alól mentesít, hanem csupán az iskolába való mindennapi bejárástól. Nem menti fel a tankötelest a tanulástól, ami —>• a fölmentés ellenére — továbbra is kötelessége a 6—16 éves korú tanulóknak. Fontos, hogy a 14. életév betöltése után szociális okokra hivatkozva csak nagyon körültekintően elvégzett vizsgálódás és mérlegelés után mentsék fel a tanköteleseket. Másrészt azonban, ha tényleges, rendkívüli indokok alapján fel kell menteni a 14. életévét betöltött tankötelest, akkor a munkáltatónak, az üzemnek, a szövekezelnek is gondoskodnia kell arról, hogy a tanköteles korú dolgozójuk az általános iskolai tanulmányait befejezze. A fölmentett 14—16 éves tanköteles fiatalok folyamatos tanulásához az egyik megoldás a dolgozók általános iskolája. Az elmúlt tanévben 3155 tizennégy- tizenöt esztendős fiatal tanult a dolgozók általános iskoláiban. Ezzel a lehetőséggel még abban a tanévben is élniük kell, amelyben a 16. életévüket betöltik — amennyiben addigra nem fejezik be az általános iskolai tanulmányokat. Nagyobb gond az, hogy a l3. életévüket betöltött, fölmentett tanulók, akik nem járnak a dolgozók álalános iskolájába — mert nagyon sok településen ilyen nincs is — nem tesznek eleget vizsgakötelezettségüknek. Ezért szükséges, hogy az iskola, a szülők, a munkahelyek, a tanácsok és a különböző tömegszervezetek odahassanak, hogy a fölmentettek osztályozó vizsgájára sor kerüljön, és ez lehetőleg eredményes legyen. Minden tanköteles végezze el az általános iskolát Az Oktatási Minisztérium a lemorzsolódásokról, a tanévvesztésekről A tankötelezettségi törvény értelmében hazánkban a 16. életév betöltéséig mindenki köteles valamilyen iskolaformában tanulni. Ez természetesen mindenekelőtt azt célozza, hogy az általános iskolát lehetőleg valamenyi tanköteles elvégezze nyolc — esetleg kilenc vagy tíz — esztendő alatt. A tankötelezettségi törvény végrehajtásának legutóbbi tapasztalatait összegezték az Oktatási Minisztérium általános iskolai főosztályán. • A Dnyepr elnevezésű üdülőhelyen és a hozzátartozó fekete-tengeri strandon jól érzik magukat a vendégek. HELIKOPTERREL AZ ÜDÜLŐHELYEKRE Bővülnek a strandok a Krímben Szimferopolbán, a Krím félsziget területi központjában — testvérmegyénk fővárosában — több mint 100 légi, vasúti és közúti vonal kereszteződik. Vajon miként lehet innen, a szárazföld közepétől minél gyorsabban eljutni a tengerre. Ebben az évben pilóták is segítenek az üdülőknek. Helikopterek közreműködésével megkezdődött a nyári személyszállítás a területi központ és Szu- dak, Feodoszija, valamint Jalta között. A múlt esztendőben már több mint hatmillió vendég, pihenésre vágyó és a szanatóriumokban gyógyulást kereső ember látogatta meg a Krímet. A számuk tovább növekszik. Az igények kielégítése érdekében mintegy ötvenezer négyzetméterrel gyarapszik a strandok területe a félsziget déli partján. A bővítést és újjáépítést az „Ukrjuzs-prokommunhoz” nevű intézet jaltai osztályának tervei szerint végzik. Az építők már átadták a „Rosszija” és a „Csernomorje” (Fekete-tenger) nevű szanatóriumok közötti új partszakaszt. Bővítették a „Nyizsnyaja Oreanda” (Alsó-Oreanda) nevű szanatórium strandját is. Az idén a Krím déli partjának fürdőhelyei egyidejűleg több mint százezer üdülővendéget fogadhatnak. Fordította: K. M. 1975. július 23. • PETŐFI NÉPE • S Lajosmizsei újdonságok Egyelőre állványok veszik körül a nagyközség legnagyobb épületét, az első három emeletes lakóházat. Hamarosan azonban eltűnnek az állványok és tizenhat szövetkezeti lakástulajdonos veheti birtok* ba a községközponti új, kényelmes otthonát. A helyi tanács költségvetési üzemének dolgozói augusztus végére ígérik az átadást. I Az iménti szomszédságában formálódik a szintén 16 lakásos testvérépület, tanácsi bérház. Felépítéséhez — tíz dolgozója lakásgondjának megoldását elősegítendő — a Vízgépészeti Vállalat félmillió forinttal járult hozzá. A helyi háziipari szövetkezet két lakás költségeihez nyújtott támogatást. Ekkora bérház kivitelezése nem kis erőpróba a költségvetési üzem építőinek, akik elkészülése után bizonyára büszkén mennek el a két ház mellett. A tanácsi bérház átadását az év végére tervezik. S hogy ez sikerüljön, a felső kialakítási, szerelési munkálatoknál a kisiparosok közre» működésével is számol a helyi tanács. A lajosmizsei kisiparosokról szólva, a községközponti játszótér is említésre kívánkozik. Felszerelését ők hozták létre tavaly önzetlenül, községszeretetből. S ahogyan vállalták, az idén máris elvégezték a játszótéri felszerelések karbantartását, újrafestését. A játszótérhez közel a megpihenni vágyók találnak felfrissülést a park árnyas fái alatt, a szökőkút vizének idegnyugtató csobogása mellett. A szökőkút létrehozásával a Vízgépészeti Vállalat dolgozói járultak hozzá a szűkebb haza szépítéséhez. (Tóth Sándor felvételem
