Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-22 / 170. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1975. július 22. ■MM Ér. lg m 14* IKi 41 HATÁROZAT |§|| ® v >K\v ’? v ' y * * T*' «Yv £ SÜÜ&» Születések, kórházak (L) Néhány héttel ezelőtt fe­jezte be a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság azt a vizsgálatot, amelynek célja an-, nák ellenőrzése volt, hogy a né­pesedéspolitikai feladatokról ho­zott 1040/1973. számú miniszter­tanácsi határozatot miképpen hajtják végre. E határozat — mint ismeretes — pontosan meg­állapítja, hogy milyen teendői vannak a népesedéspolitikával összefüggésben a tanácsoknak, a gyermekellátási cikkeket gyártó iparnak, a nagy- és kiskereske­delemnek, s hogy a munkáltató szervek milyen segítséget nyújt­sanak a gyermekek nevelését vál­laló családoknak, az anyák élet- és munkakörülményeinek javítá­sához. Az 1973. évi népesedéspolitikai határozat átfogó, a társadalmi és gazdasági összefüggésekre is figyelemmel levő olyan új intéz­kedési sorozattal egészíti ki a legutóbb megjelent rendeleteket, amelyekben kifejezésre jutnak az erkölcsi, tudati, egészségügyi, va­lamint a szociális és gazdasági szempontok is. Az intézkedések összehangoltak, alkalmasak arra, hogy hazánk népessége lassan növekedjék. Természetes szaporodás Az említett határozat megjele­nése utáni, körülbelül egyéves tapasztalat igazolja a kitűzött cé­lok és az eddig megtett intézke­dések helyességét. Bács-Kiskun megyében a legjellemzőbb de­mográfiai tendenciák — az orszá­goshoz hasonlóan — a célkitűzé­seknek megfelelően alakultak. 1974-ben például az élveszületé- sek száma 9608 volt. 14 száza­lékkal (csaknem 1200-zal) több, mint az előző esztendőben. A ter­mészetes szaporodás, a két szá­zalékkal több haláleset ellenére is közel kétszeresére, 2230-ra emelkedett, s így a születési arányszám elérte a célul tűzött 17 ezreléket. Érdemes megjegyez­ni hogy 1964-ben 13,1. 1970-ben 14,7. s 1973-ban 15,0 volt orszá­gosan az ezer lakosra jutó élve- születések száma. Az idézett számok és arányok mögött az a politikai és tudati tartalom húzódik meg, hogy — amint azt a Népességtudományi Kutatóintézet közvéleménykuta­tása megállapította — a társa­dalom egyetértéssel fogadta a kormány népesedéspolitikai tö­rekvéseit, amely tudatosan illesz­kedik a családtervezési felada­tokhoz és az eddigieknél maga­sabb gyermekszámot tart ideális­nak. Ezt igazolja egyébként a népi ellenőrök széles körű vizs­gálata és a megyei adatok ala­kulása is. Az ideális 2,5—3 gyer­mekszámhoz 16—18 ezrelékes él- veszülgtési arány szükséges. En­nek elérését írta elő a határo­zat úgy, hogy a népességszapo­rulatra ható kedvező és kedve­zőtlen tényezőket megfelelő in­tézkedésekkel szabályozta. Tanácsadói hálózat A határozatból adódó intézke­dések igen jelentős feladatot rót­tak az egészségügyi szervekre. A tényleges egészségügyi munka mellett fontossá vált elsősorban a család- és nővédelmi tanács­adás. Az ezekkel összefüggő fel­adatokat még 1974 elején meg­határozta a megyei egészségügyi akcióbizottság. E megyei határozat eredmé­nyeként 1974-ben 231 előadás hangzott el a családvédelemről. Az előadásokon összesen mint­egy 7500 hallgató volt jelen. Igen népszerűnek bizonyultak a kü­lönböző tanfolyamok — anyák iskolája, a családi élet iskolája stb. — amelyeken megközelítő­leg 11 ezer résztvevőnek tartot­tak felvilágosító, nevelő előadá­sokat A megye városaiban az eddig is működő nővédelmi és terhes - gondozói hálózatot jobb orvosi ellátással, nagyobb óraszámmal és a gondozónők fokozottabb be­vonásával megerősítették. A szü­lészeti osztályok mellett is meg­kezdődött a család- és nővédel­mi tanácsadás, s az ezzel meg­bízott szakorvosokat táppénzes javaslattevő joggal is felruház­ták. Kecskeméten és Baján, ahol a nővédelmi tanácsadásnak már hagyományai vannak, a szakor­vosok megkapták a táppénzre vételi jogot is. Ezáltal megkímé­lik a terhes nőket a többszöri vizsgálattól. A nagyközségekben ugyancsak megoldódott a szerve­zett tanácsadás, a megye közsé­geiben pedig mozgó szakorvosi szolgálat keretében hetenként, il­letve kéthetenként kerül sor er­re a tanácsadásra. A kiterjedt felvilágosító mun­ka ellenére azonban meg kell ál­lapítani, hogy e téren még to­vábbi erőfeszítésekre van szük­ség, különösen a serdülő ifjúság körében. Esetenként rendkívül nehéz az iskolában a felvilágosí­tó előadások megtartása: nincs megfelelő képzettségű előadó, de a tanulók magatartása, a szülők ellenállása is nehezíti e munkát. Sok a koraszülött A népesedéspolitikai határozat nyomán a megyében összesen 85 új szülészeti ággyal bővültek a kórházak. Ebből öt intenzív ke­zelésre, húsz pedig a koraszü­lötteknek készült. Mégsem mond­hatjuk. hogv a kórházak szü­lészeti osztályain minden rend­ben van. Különösen zsúfolt a megyei kórház említett osztálya, de a többieknél sem kielégítő a műszerekkel való ellátottság, ami kedvezőtlenebb az országos át­lagnál. Tavaly a 14 százalékos születésszám-növekedés mindösz- sze 7 százalékos szülészeti-nő­gyógyászati ágyfejlesztés mellett történt. Ez még akkor is figye­lemre méltó, ha tudjuk, hogy ugyanakkor a sok ágyat igénybe vevő, terhességmegszakításra je­lentkezők, illetve az abortuszok száma 42 százalékkal csökkent 1974-ben. Kedvezőtlen jelenség a megyé­ben — éppen úgy, mint az or­szágban általában — a koraszü­lések számának állandó emelke­dése. Az utóbbi húsz év alatt a koraszülöttek aránya — a 2500 grammon aluli csecsemők — 5,5 százalékról 11,7 százalékra, vagy­is több. mint kétszeresére emel­kedett. A cél tehát a koraszülé­sek megelőzése, amit a gondozá­si munka javításával, a terhes nők felvilágosításával, gondosabb kezelésével és ha szükséges, táp­pénzes állományba vételével le­het elérni. Ha csupán a költsé­geket nézzük — noha nem ez a legfontosabb — elmondhatjuk, hogy egy koraszülött átlagos na­pi ellátása a költségvetés szerint 22 forint. De nem egy esetben napi 900 forintot is fel kellett használni a csecsemő életbentar- tásához. Érzékelhető tehát, hogy a ko­raszülöttosztályok munkája rend­kívül nagy gondosságot és hozzá­értést igényel, de nincs elegen­dő szakképzett nővér, A megle­vőknek is nagyon alacsony a fi­zetése. így aztán nemhogy úja­kat felvenni, de a mostaniakat megtartani sem köpnyű. Gál Sándor (Folytatjuk.) Még vannak akik sodornak • AZ országban már csak a Pe­tőfi Nyomda kiskunmajsai te­lepén készítenek szivarkapa- pírt. Ezt is kényszerűségből, mert gazdaságtalan termék, de még mindig vannak —, bár egyre kevesebben —, akik so­dorják maguknak a cigarettái. Képünkön Czirkó Mihályné a szivarkapapírgyártó gép keze­lője munka közben. (Pásztor Zoltán felvétele.) Kétszáz új vállalat Belorussziában 200 új iparvállalat építésének tervét hagyta jóvá a belorusz minisztertanács tervbizottsága. A munkaerő-, a nyersanyag- és az energiatartalékok ésszerűbb ki­használása érdekében úgy dön­töttek, hogy ay. említett üzemek nagyobb részét a köztársaság kis és közepes nagyságú vámsaiba telepítik. A teivek szerint abroncs- és ICálikombitiálot, automata gép­sor- és villany motor-gyártó üze­meket és kőolajíinomítót fognak a belorusz városokban építeni. Mielőtt azonban leraknák az építendő vállalatok alapkövét, először komfortos m.unkislakáso­kat, új iskolákat, egészségügyi intézményeket és szolgáltató-egy­ségekét építenek a majdani üze­mek dolgozói számára. (APN—KS) Utóirat egy tanulmányhoz Pályakezdők mindketten, egy­két éve dolgoznak csupán, egy­mást felülmúlva szabadkoznak: nem nagy ügy, bárki megtehette volna, csak éppen ők jelentkez­tek. Mire is? — kérdeztük a beszélgetés legelején. Szilasi Györgyné vállalkozik egy rövid összegzésre. Fazekas Zoltánnal közösen készítettek egy tanulmányt, melynek címe a következő: Bács-Kiskun me­gye szarvasmarha-tenyésztésének helyzete, alakulása 1980-ig. A té­ma nagyon is aktuális, hiszen a megye mezőgazdasági üzemei­ben a szarvasmarha-tenyésztés csak nagyon lassan fejlődik. Jó né­hány gazdaságban tehenenként te­kintélyes summát tesz ki a rá­fizetés. Nyilván sürgető a válto­zás.; Munkahelyükön, a Bács-Kis-i kun megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőségen a dolgozat zöld utat kapott, elküldték a KISZ által meg­hirdetett „Alkotó ifjúság” pá­lyázatra. Tulajdonképpen nem is számítottak kiugró eredményre, annál inkább megörültek a vá­ratlan hímek:, országos harma­dik helyezést értek el. O Az eredmény nem végle­ges — veszi át a szót Fa­zekas Zoltán. Ugyanis a MÉM- ben csak ezután értékelnek. Tré­fálkozva utal rá, hogy egy kicsit bíznak a szerencséjükben is. Ki tudja, hátha egy hellyel még előbbre emelkedhetnek. Ami az eddigi elismerést illeti, erről ■ is érdemes szólni. Munkahelyük ezer forinttal, az Országos Állat­tenyésztési Felügyelőség pedig kétezer forinttal és főigazgatói dicsérettel honorálta a tanul­mányt. Ez utóbbi ugyancsak jól jött mindkettőjüknek, hiszen az országos elismeréshez jutalomsza­badság is jár. O Mi ösztönözte őket ilyes­fajta többletmunkára? Er­ről kezdtünk beszélgetni, vitat­kozni és már az első pillanatban kiderül, hogy nem pénz, vagy a karrier. Hivatali kötelesség? Részben. De akkor mégis mi? Mindketten ugyanazt mondják: a sikerélmény megszerzése. Ez je­lenti az ellenértéket, az elsődle­ges célt, amiért érdemes próbál­kozni. Hogy közben észreveszik az embert? Az is természetes. Nem azokat tekintik modell­nek akik csak „villognak” de maradandót nem tesznek le a közösség asztalára. Hogy ez miért került szóba? Mert bizony itt-ott akadnak még olyan fiatalok, és korosabbak is, akik az érvénye­süléshez vezető, olykor nem is rövid utat „sajátos” módon igye­keznek lekurtítani. Ugyanakkor számolni kell még olyan helyte­len nézetekkel, amikor a fiata­lok őszinte törekvéseit helyezke­déssel, törtetéssel azonosítják, önzést látnak a helyén való szárnypróbálgatásban. Nos, a két fiatal szakember példája bi­zonyíték arra is, hogy ahol jó a „háttér”, ahol bíznak a fiata­lokban, ott lehet többek között pályamunkát is írni. Ezek után következzen néhány személyes dolog. ® Szilasi Györgyné pár éve végezte el az agráregye- temet, jelenleg takarmányozási előadó a megyei felügyelőségen. Hetente két-három napot Vidéken tölt, partnerei főagronómusok, főállattenyésztők, tsz-elnökök. Vagyis tapasztalt szakemberek valamennyien. Hátrány-e, hogy nő? Hogyan fogadják? Nincs pa­nasz. Kis súrlódások, félreértések adódnak még néha. de a lényeg az, hogy elfogadják, komolyan veszik. És segítik. Szakmai, hivatali munkája mel­lett társadalmi, közéleti elfog­laltsága is van. Néhány hete a munkahelyi KISZ-alapszervezet titkára lett. Örömmel vállalta a Megbízatást, fiatalok bizalmát. A Fazekas Zoltán közgazda- sági szakközépiskola után került az állattenyésztési fel­ügyelőségre. Törzskönyvező tu­lajdonképpen, de időnként külön megbízatásokat is ellát. Huszon­egy éves. Tettrekészség, sokirá­nyú érdeklődés és nem kevés lelkesedés árad egyéniségéből — írhatnánk róla jellemzésként a munkahelyi személyzeti osztály­ra. Terve, hogy tovább tanuljon, esetleg nem állattenyésztési sza­kon, hanem bölcsész karon(!). Ezúttal a zárójelbe tett írásjel nem a krónikás rosszallását jelzi, hanem meglepetését. Tavaly elvégezte a marxista középiskolát, az idén pedig a munkahelyi pártalapszervezet felvette tagjai sorába. Pártmeg­bízatásának a KISZ-ben tesz ele­get, a megyei tanács KISZ-csúcs- vezetőségének szervező titkára­ként. O Arra az évődő kérdésre is válaszoltak, hogy vajon teljesen egyedül csinálták-e a tanulmányt? Nem. Természetesen — nemcsak az ő munkájuk. De hát, elképzelhető-e egyátlalán, hogy két fiatal mindenkitől füg­getlenül vagy mindenki ellenére belevág egy ilyen nem is egysze­rű dologba? Aligha. Sokat kon­zultáltak Sánta Lajos igazgatóval, Varga András osztályvezetővel és másokkal is. Gliad Zoltán és Vadas Zsuzsa a technikai kivi­telezéshez nyújtottak értékes se­gítséget. Ezek a tények. És te­gyük még hozzá: a kollektíva tá­mogatása csöppet sem csökkenti a két fiatal teljesítményét. Tulajdonképpen alig esett még szó arról, hogy milyen szakmai értéket képvisel a szóbanforgó tanulmány? Alkalmas-e arra, hogy a javaslatokat a megye me­zőgazdasági üzemeiben megvaló­sítsák? Válaszként álljon itt két szakember véleménye: Molnár Mihály, a megyei tanács vb me­zőgazdasági és élelmezésügyi osz­tály vezető-helyettese : — A pályamunkát jónak tar­tom. megfelelő javaslatokat tar­talmaz, mindenek előtt a szarvas­marha-tenyésztés jövedelmezősé­gének fokozására vonatkozóan. Külön dicséret illeti a szerzőket, amiért a gyakorlati megvalósít­hatóság szempontját helyezték előtérbe. Sánta Lajos, a megyei állat- tenyésztési felügyelőség igazgató­ja: — Figyelemreméltó a pályázat szemléletformáló hatása. Nem ragad meg a hagyományos fajta­kiválasztási gyakorlat mellett, hanem bátran ajánl fajtaátalakí­tó keresztezéseket. Ugyancsak jó dolog az is, hogy a háztáji gaz­daságok felé mozgósít. A véleményekhez aligha kell további kommentár. A MÉM-ben sorra kerülő értékeléstől függetle­nül, máris bizonyos: Szilasi Györgyné és Fazekas Zoltán ered­ményes munkát végeztek. Nem­csak azért mert javaslataikat ér­demes megvalósítani, de azért is, mert nem pillanatnyi sikerre pályáztak, ham >u tartós megbe­csülésre, munt i, hivatásra. A holnapi önmagukra. Sz. A. Az első lépések Ez év áprilisában egyesült Petőfi néven a bugaci Szőlő- Mező és az Üj Remény Szakszövetkezet. A megnagyobbodott gazdaság csaknem 3200 hektár közös területen gazdálkodik, a tagok kezelésében 1300 hektár van. A közös gazdálkodás­ban 280 gazda vesz részt aktívan. A taglétszám egyébként meghaladja az ezret. Mostoha körülmények között gazdálkodik a szakszövetkezet. Területe gyenge humuszos ho­mok. illetve futóhomok. A két jogelőd gazdaság jóformán alig haladt előre az .elmúlt esztendők során, éppen ezért határozták el. hogy egyesítik a szellemi erő­ket és a gazdasági eszközöket. Tanos István elnökkel arról be­szélgettünk, hogy miként lehetne gyorsítani a fejlődést. — Elkészítettük a következő öt esztendőre szóló tervünket. Sok gonddal birkózunk. A termelés színvonalát meghatározza, hogy az elmúlt esztendőkben elhanya­golták a talajerőpótlást. Ezért az egyébként is gyenge homoktala­jok tápanyagkészlete, a humusz­tartalommal együtt egyre csök­kent, amin a parlagon tartás sem segített. Itt kell előrelépnünk te­hát elsősorban. A betakarítás gyorsítására nemrég vettünk két. S7.K—5-ös szovjet kombájnt. Az idén először a tagok gazdaságai­ban levő kalászost is géppel arat­juk. Ezzel biztonságosabbá tesz- sziik a termés betakarítását. A megyei pártbizottság nemrég foglalkozott a szakszövetkezetek helyzetével. Számos határozatot hozott, amely ránk is vonatkozik. Mi is szem előtt tartjuk, hogy a lagsági gazdaságok támogatása mellett gyorsabban fejlesztjük a közöst. Egyik ' fontos tennivalónk a tábjásítás, amely könnyebbé teszi a gépek kihasználását. Ki­alakítjuk a közös állattenyész­tést. Ennek természetesen felté­tele a szükséges abrak- és szálas­takarmányok megtermesztése. Jelenleg alig van állatállomá­nyunk. ha csak a (>00 anyajuhot és az 50 hízottsertést nem tekint­jük annak. Terveink szerint — a szövetkezet adottságait figyelem­be véve — a juhászatot fejleszt­jük. Célunk, hogy 1978-ra a ju­hászat gyapjú- és hústermelése szakosodjon. A szarvasmarha­hizlalás is megfelelő bevételt biztosíthat. számunkra. Ezért évente mintegy 200 növendék­marhát hizlalnánk. Saját építő­brigádunkkal kivételeznénk as ehhez szükséges épületeket. A pecsenyebaromfi-tenyésztés fej­lesztésére is vannak elképzelé­seink. Király József főagronómus be­kapcsolódik a beszélgetésbe. El­mondja, hogy a kertészet is sze­repel a fejlesztési tervekben. Je­lenleg 6 hektár spárgatelepítésük van. A következő években száz hektárra emelik a zöldségtermelő területet. Kielégítik tartósító üze­mük szükségleteit. Az ecetes tor­mán kívül mustárt is készítenek. Előrelépést jelent, hogy a tagi gazdaságok segítésére külön ága- zatvezetőt alkalmaznak. Arra számítanak, hogy az idén az in­nen származó áruk értéke eléri a 12 millió forintot. Ennek mint­egy fele a sertéshizlalásból szár­mazik. Tavaly 2800. az idén már 3500 hízót várnak a tagok keze­lésében levő gazdaságokból. A szövetkezet vezetőivel együtt lapozgatjuk az ötéves terv elő­irányzatait tartalmazó kis füze­tet A távlati elképzelésekről csak néhány gondolatot tudtunk ismertetni. A megnagyobbodott szakszö­vetkezet új vezetőségének nem könnyű a dolga, mert bizony a jogelődök nem sok eredményt mutattak fel. A Petőfi Szakszö­vetkezet új alapszabályába most kerültek először azok a jogok, amelyek a közösben dolgozó szakszövetkezeti tagokat a tör­vény szerint is megilleti.. Ez ön­magában is jelentős változást hozott. Alihoz azonban, hogy to­vább javuljanak az életkörül­mények — amelyek hatnak a tag­ság tudatára is — még sokat kell tennie az új vezetőségnek a régi mulasztások pótlásáért. Az első lépések biztatóak. K. S. Tallózás üzemi lapokban Az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezete lapjának június 30-i számában elismerő sorok láttak napvilá­got az Épületasztalosipari' es Fa­ipari Vállalat bajai gyáráról. Az ÉPFA gyárai közül a bajai bi­zonyult a legjobbnak a kong­resszusi és felszabadulási mun- kaverseny múlt évi szakaszában — olvashatjuk. A verseny méltó folytatásáról Major Ferenc fő­mérnök nyilatkozik a cikkben. Elmondja többek között, hogy az év harmadik negyedétől ki/.áió- lág méretegységesített rendszerű ablakot és erkélyajtót készítenek a korábbi négy típus helyett. Így maximálisan kihasználják a tömeggyártás előnyeit. A minő­séget a tipizált szerszámok hasz­nálatán kívül azzal javítják to­vább, hogy nagy gondot fordíta­nak a szakemberképzésre. A Délmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat júliusi Híradói­ja 6. oldalán Hétvégi pihenőhöz Kunfehértón címmel „nyári” té- máróL ír. A cikk elmondja, hogy a vállalat dolgozói még a múlt évben megkezdték társadalmi munkában annak a pihenőház­nak az építését, amelyet ebben a hónapban adnak át Kunfehér­tón. Az ÉRDÉRT típusú faház kellemes kikapcsolódást kínál majd a vállalat dolgozóinak. A Bó,cs megyei Építők 6. szá­ma terjedelmes cikkben készít számvetést a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny eredményeiről. A szerző foglal­kozik az első szakaszbeli fő cél­kitűzések teljesítésével, aztán a sikerek forrását kutatja fel, szól az anyagi elismerés ösztönző ha­tásáról, végül a további felada­tokra hívja fel a figyelmet Szor­galmazza a társadalmi és válla­lati célok erőteljesebb tudatosí­tását a dolgozók körében, s el­engedhetetlennek tartja a szo­cialista brigádmozgalomban ese­tenként mutatkozó formális vo­nások megszüntetését. A Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalat újságja folytatja a társadalombiztosításról szóló cikksorozatát, s ezúttal a rok­kantsági nyugdíjról tájékoztatja olvasóit Utolsó oldalán közölt felhívásban munkáslevelezőket toboroz a lap. Az Építési és Szerelőipari Vál­lalat Híradójának legutolsó szá­ma tudósítja olvasón t a szakszer­vezeti vezetőségválasztásról. A titkári beszámoló foglalkozott minden olyan lényeges problé­mával, ami az utóbbi években befolyásolta a vállalat termelé­sét és gazdálkodását, a dolgozók keresetét és hangulatát. Kitért többek között a szocialista bri­gádmozgalom továbbfejlesztésé­nek lehetőségeire és az üzemi demokrácia kiszélesítésére is. Az építőknapi ünnepségről szintén képes tudósítást közöl az ÉPSZER Híradó. A Gépek 24 millióért című cikk arról tájé­koztat, hogy a vallalat a géppark felújításával fokozza a termelé­kenységet. A. T. S. Termel a Hejőcsabai Cementgyár • A Hejőcsabai Cementgyár 1. sz. termelősorán befejezték az üzemi próbákat és a napi kétezer tonna kapacitású kemencében megkezdődött a folyamatos égetés. A második szerelése is jó ütemben halad. (MTI-fotó — Erezi K. Gyula felv. — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents