Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-12 / 136. szám

1973. Június 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Beszélgetés első választókkal Földtulajdon és földhasználat Baján, a városi népfrontbizott­ság beszélgetésre hívta meg azo­kat a fiatalokat, akik június 15- én, vasárnap először vesznek részt országgyűlési képviselőválasztá­son. A Duna-parti város népront- bizottságának székházában kedd este megtartott találkozóra diá­kok, vállalatoknál, intézmények­nél dolgozó fiatalok jöttek el. Szinnai Gyula, a városi nép­frontbizottság elnöke ismertette a vasárnapi választás lebonyolítá­sát. Mint mondta, Baján hatszáz fiatal szavaz most először. Ezután Farkas József, a Ha­zafias Népfront megyei bizottsá­gának titkára, Pető József, a vá­rosi pártbizottság titkára, dr. Hamvas József, a városi tanács elnökhelyettese és Földvári lrr\re, városi népfrönttitkár beszélge­tett a fiatalokkal. Az első választók kérdései a fiatalok széles körű érdeklődését jellemzi. Az egyik asztalnál be­szélgető csoportban Varga Zsuzsa, a kórház dolgozója például a Duna-parti város lakásépítési ter­veiről érdeklődött. Mint megtud­ta, a fiatalok lakásgondját eny­híti majd az idén átadásra ke­rülő 98 lakásos mini-garzonház. A másik asztalnál ülő fiatalem­berek a vasárnapi választás me­netéről érdeklődtek Farkas Jó­zseftől. Több akalommal hallot­tak már a választási törvényről, de nem tagadták, hogy részletei­ben bizony nem ismerik ezzel kapcsolatos jogaikat és köteles­ségeiket. A népfront megyei bi­zottságának titkára erről is fel­világosította őket. T. L. • A „klasszikus időkben” a termelőszövetkezet viszonylag egyszerűen tudott földet szerez­ni a gazdálkodáshoz. A föld tu­lajdonjogát azonban nem szerez­hette meg. A gazdálkodás alapja vagy állami, vagy magántulaj­donban volt, szövetkezeti föld- tulajdonnal csak ritka esetben találkozhattunk. Ezt a helyzetet változtatta meg az 1967. évi Földtörvény, amely célul tűzte ki a szövetkezeti föld- használat és földtulajdon egysé­gének megteremtését. A kiinduló helyzet: a tsz-ek mintegy öt és fél millió hektár földjének ke­reken a fele a tagok tulajdoná­ban; kereken egynegyede az ál­lam tulajdonában; ugyancsak egynegyede pedig kívülálló ma­gánszemélyek tulajdonában volt. Ebben az utolsó kategóriában tették meg az első lépést az egy­ség irányába. A tsz ugyanis, a törvény előírásának megfelelően, megváltotta a kívülállók földjeit. Ez hosszadalmas és nagyon ap­rólékos munka volt, hiszen ki- lencszázezer (!) tulajdonos mint­egy másfél millió katasztrális hold földjének tulajdonjogát kellett először tisztázni, majd a megváltási eljárást lebonyolítani. A kezükre adott állami földe­ket a termelőszövetkezetek lé­nyegesen egyszerűbb módon, igazán jelképes térítés ellenében válthatták meg. Az akció elég nehezen indult. A legfőbb akadá­lyok azonban itt is elhárultak, a tsz-ek «tulajdonukba vették az állami földek túlnyomó részét, ma már csupán háromszázezer hektár olyan terület van a szö­vetkezetek használatában, amely állami tulajdont képez. Ma tehát annak a földnek amin a tsz-ek gazdálkodnak 4 százaléka állami tulajdon, 43 szá­zaléka szövetkezeti tulajdon. A legnagyobb hányad még mindig magántulajdonban van, ugyanis 2,9 millió hektár, a terület 52 százaléka változatlanul a tagoké. A földtörvény elvileg arra is le­hetőséget nyújtott, hogy a tsz-ek saját tagjaiktól megváltsák a földet. Lényegesen magasabb té­rítés ellenében, de szigorúan az önkéntesség kölcsönös elve alap­ján. 0 Sokan arra számítottak, hogy ebben a kategóriában is lénye­ges mozgás indul majd meg. Kü­lönösen az idős tagnak valóDan előnyös lehet, ha az évenkénti .földjáradék helyett egy összeg­ben megkapja tulajdonának nem jelentéktelen megváltási árát és azt fölélheti. Ilyen lépésekre azonban csak elvétve, és országo­san is alig néhányezer hektár erejéig került sor. A földprobléma tehát úgy ahogy nyugvópontra jutott. Fe­szültséget három, méreteiben nem nagy, de néha bosszantó te­rületen lehet tapasztalni. Ezek: a nagyüzemi táblák közé ékelődő idegen területek: a nagyüzemileg nem használható, de tsz-tulaj- donban álló területek; és a kü­lönböző külső szervek földigé­nyei. A táblák közé ékelődő terü­leteket elvileg el lehet cserélni, vagy meg lehet vásárolni. Az el­járás azonban rendkívül körül­ményes. nehézkes. A nagyüzemi­leg nem használható dirib-darab íöldecskéktől a tsz szívesen meg­szabadulna, de itt az eljárás meg körülményesebb és sok a tiltó rendelkezés. Az élet ebben a két kategóriában a fennálló korlá­tozások könnyítését igényelné, mert akkor ezeket az apró le­hetőségeket is jobban hasznosít­hatná valaki. Végső soron min­denképpen az ország lenne a nyertes. • Pontosan fordított a helyzet a külső szervek földigényével kapcsolatosan. A tanácsok, intéz­mények, vállalatok ugyanis az esetek döntő többségében azért akarják megszerezni a földet, hogy azon a termelést megszün­tessék és beépítsék, vagy más módon hasznosítsák. Sajnos ijesztő folyamat ez; százezer hek­társzámra vonják ki a mezőgaz­dasági művelésből a semmivel nem pótolható termőföldet egy ilyen kicsi országban, mint a miénk! És sajnos a tsz-területek megszerzése még mindig túlságo­san egyszerű és olcsó vállalko­zás. Ha például p tsz használatá­ban még van i lami terület, ak­kor egyszerűen visszavonják az állami föld használati jogát és a tsz vagy kap kártérítést, vagy nem. Ha a tsz vagy a tagok tu­lajdonában levő területet vesz­nek el, a kisajátítási összeg álta­lában akkor sem pótolja a szö­vetkezetei és a mezőgazdaságot ért károsodás valóságos értékét. Itt határozottan szigorításra, de legalábbis az érvényes jogszabá­lyok következetes betartására len­ne szükség. A gazdasági fejlődés természetesen földigénnyel is jár, de az eddiginél jobban kellene ügyelnünk arra, hogy önkénye­sen megfontolatlanul, vagy más módon is elérhető célok szolgá­latában ne kerülhessen sor arra, hogy a mezőgazdaság újabb ter­mőterületeket veszítsen. F. B. 36 ezer szék exportra 9 A Kerekegyház! Fa- és Szolgáltató Szövetkezet a Budapesti ülő­bútor Szövetkezetnek bérmunkában a Szovjetunió részére készít székalkatrészeket. Az olasz gyártmányú esztergán Rácz Jánosné műszakonként 200 széklábat készít. (Pásztor Zoltán felvétele) A szesz hozza a pénzt I Bolond aki sopánkodik az új italmérések, bor- harapók, becsali csárdák miatt. Csak az ostoba el­lensége a saját zsebé­nek. Igazuk lenne az adóbevételre, a szövetkezetek, vállalatok nyereséges szeszes-részlegeire hivatkozóknak? Az üzleti köny­vek mintha az ekként érvelőket támogatnák. A lakosság többsége azonban így kérdez: mit mutat a mér­leg, ha az alkoholisták által okozott károkat áthárítanák a kocsmákra, csehókra, ha megtéríttetnék a munkakiesésből, a köz- és magántulajdon rongálásából, alkoholos állapotban el­követett bűntettekből keletkező károkat. Mit mutatna a mér­leg, ha ama bizonyos másik serpenyőbe helyeznénk a szétsza­kított családokat, az elsorvadt tehetségeket, elrontott életeket? Tiszta haszon? Képtelen ötlet? NVilván lehe­tetlen a közvetítő kereskedelem anyagi elmarasztalása. Még na­gyobb hiba lenne, ha a számve­tést vállalati szempontok alap­ján készítenénk és megfeledkez­nénk az összefüggésekről, a pénz­ben gyakran kifejezhetetlen sze­szes ártalmakról, a káros szenve­dély tragikus következményeiről. Az alábbi esetek tanulságainak levonása az olvasóra bízatik, az újságíró csak megrendülését fe­jezi ki. Temetésen Temetnek a Tisza menti falu­ban. Két félárva és egy beteg asszony ballag a koporsó után. Pálinkás éjszaka után a kötél végzett a középkorú apával. Le­csúszott a fizetés a reggeli köny- nyes fogadkozás ellenére az ő és cimborái torkán. A potyalesők el­tűntek a mösogatólészürke regge­len és maradt a lelkiismeretíur - dalás. Hányszor ígérte: holnaptól más­ként lesz. Holnaptól... A beteg asszony a koporsó mö­gött elpirul a ki tudja honnan jött gondolatra: „talán jobb lesz mindnyájunknak. Még neki is; rengeteget szenvedett, gyötrődött, józan pillanataiban semmi em­bernek tartotta magát.” A féllábú hátvéd Jóképű, jegenye-növésű fiatal­ember üldögél a község presszó­jában. Két mankója a közeli szé­ket támasztja. Hiányzó féllábával fizetett egy bolond éjszakáért, os­toba, borgőzös fogadásért. Magányosan üldögél a lányok volt dédelgetett kedvence. Előtte egy kupica tömény. Most már mindegy. Azért. Két éve volt az a névnap. Nyár­este, a Dunáról langyos szél ho­zott némi enyhülést. Sör, sör, bor. megint sör, azután valaki rumot hozatott. A cimbora nem akart adós maradni. Ki találta ki, hogy másszanak föl a villany­póznára. Mondják ő, de sehogyan sem tudja visszaidézni azt a pil­lanatot. Hónapokat kínlódott kórházak­ban. Megmentettek az életnek — így fogadták itthon. Valahonnan idehallatszik a futball-labda döngése. A vasár­napi meccsre készülnek. Azelőtt ő volt a csapat oszlopa. Üjabb pohárral rendel. Megszűnnek a gátlások A méltán köztiszteletben álló vállalati igazgató életében egy­szer nézett a pohár fenekére. Pontosabban sok-sok pohár fene­kére. Elázott. Ilyen állapotban látott meg egy szemrevaló ifjú hölgyet. Amikor este elmondták neki a történteket, nem akarta elhinni, hogy leszólította a kislányt, majd az ismerkedést elutasító nőt dur­ván, hangosan szidalmazta. Két férfi a lány védelmére kelt. Kinos, hangos botrány. Az ügy szerencsére bocsánatkéréssel tisztázódott. Kevés hiányzott a komolyabb fordulathoz. Az igaz­gató napokig gyötrődött, napo­kig fele energiával dolgozott. Ész­revették munkatársai, hogy va­lami történt vele. A kislány egy hét után tudta túllenni magát az inzultuson. Ezzel az igazgatóval aligha for­dul elő többször ilyen ballépés. Sokáig kamatoztathatja tudását a köz javára. Sajnos, tudunk olyan kiváló adottságú szakemberekről, akiket éppen az italozás miatt kellett megfosztani attól a lehe­tőségtől, hogy képességüknek megfelelő helyen dolgozhassanak. ,,Állat lesz.. Egyik olvasónk nehéz sorban nőtt föl. Évtizedekig azért dolgo­zott többet sok embernél, hogy fia ne üres kézzel vágjon neki az életnek. A „gyerek” ma saját házban lakik, szép felsége, két fia, lánya van. „Jó munkaerő és otthon sincs semmi baj, ha nem iszik.” Így folytatja: „De iszik, isznak közösen a munkahelyen, bort, pálinkát és nem tudom le­írni, hogy mit vált ki a szesz belőle. Állat lesz, üt, vág, baltá­val, késsel fenyegetőzik, a fele­ségét kékre-zöldre veri, ha nem tudnak időben hozzám átszökni. Ezt végignézi a három ártatlan gyerek, ordítanak és védik az anyjukat. Eddig sikeiüít a leg­borzasztóbbtól megóvni őket. Ál­landó rettegésben élnek. Már resz­ketek, ha valaki szalad éjjel az ablak alatt. Hová menjek, mit tegyek. Jön a fizetés, jönnek a névnapok, mind egy előre nem látott szörnyűséghez vezethet. Mit kellene csinálni, hogy a munkahelyen ne igyanak. Tudom, ez törvényellenes. Talán a társa­dalmi ellenőrök segíthetnének. Elválni nem lehet, mert azt mondja, hogy fölgyújtja a házat. Italosán meg is tenné. Könyör­göm. segítsenek, hogy újra ren­des ember legyen belőle.” Ők mit vétettek? Az italozás következményei he- teddziglen pusztíthatnak. Évről év­re több gyerek szorul gyógypeda­gógiai oktatásra. A pedagógusok vért izzadnak, hogy testileg-lelki- leg alkalmassá tegyék taníványai- kat a mind több tudást, értelmet, fogékonyságot kívánó társadalmi létre. Rengeteg pénzt költ az ál­lam a nevelés korszerű követel­ményeinek a megteremtésére. A gyógypedagógiai iskolák növendé­keinek 35 százaléka a szülők, vagy az egyik szülő alkoholos befolyásoltsága miatt került ide. A képezhetetlen gyerekek túlnyo­mó többsége italos apa vagy anya gyermeke. Mit szólnak ezekhez a példákhoz, esetekhez, akik jobb ügy­höz méltó buzgalommal bizonygatják, hogy kitűnő üzlet a sze­szes italok mértéktelen árusítása. Jegyzetfüzetemben hasonló történetek tucatjai... Gyűlik a sok keserűség, bánat. Tehetetlenek lennénk? Heltai Nándor MEGJEGYZÉS Fedelet a várakozóknak ....... Az újságban oly sok szépet í rnak arról, hogv hol, mi készül, mit adnak át. Csak a Petőfiről híres Kiskőrösről írnak keveset, buszvárójáról meg egyáltalán sem­mit. Pedig... A bőrgyógyászatnál tábla hirdeti, hogy a városház mögött van a váró. De milyen! Hátra dobtak négy padot. Eze­ken. ha nagyon összehúzzák ma­gukat, talán húszán, ha elférnek. A többi utas meg állhat. Várhat­ják az autóbuszokai ülve és áll­va, a szabad ég alatt, hőségben és zuhogó esőben ... érdemes len­ne egyszer szétnézniük, hogy mi van itt.. Az iménti sorok írója „Keceli szövetkezeti nőbizottság” meg­jelölés mögé rejtette kilétét, pe­dig észrevétele jogos. Meggyőződ­tünk róla. Kiskőrös átmenő buszforgalma meglehetősen nagy. Orvosi szak­rendelésre vagy éppen bevásárlás céljából naponta sokan érkeznek a járás községeiből. És hozzák-vi- szik a vendégeket a szegedi, du­naújvárosi, pápai. stb. távolsági járatok. S a buszváró a tanácsház mögötti járdán elhelyezett né­hány szabad ég alatti pad. A vá­rakozók gyakran kisgyűlésnyien vannak, s mint mostanában sűrűn megtörténik: áznak. — Azt látná csak kedvesem, ami hetipiackor, szerdán és szom­baton van itt! Rettenetes... A magamfajtát ledöntik a lábáról, olyan a tolongás. Azelőtt még, amikor a szülőotthon előtt állt meg a busz. legalább a fedett ka­pu alá húzódhatott az ember, az eső, meg a vihar elől... —- ma­gyarázza egy Tabdiba való idős asszony. A mellettünk álló másik utas pedig megtoldja: — A vasútállomás előtt vára­kozni az autóbuszra még csak hagyjon. Ott rossz időben behú­zódik az ember az állomásra, ahonnan kiszaladni csak egy perc a buszig. De háta vasútig elmen­ni, innen, a központból, jókora út és vannak távolsági járatok, ame­lyek csak a központot érintik ... Ázt még megérti az ember, hogv zsúfoltak a buszok, hiszen az autó is drága, nemhogy egy autóbusz. De hogy egy várakozóbódéra ne teljen a tanácsnak!.'.. Igaz. ami igaz. elismerő véleke­dés nem hangzott el a mintegy húszíőnvi várakozó részéről, akik­kel együtt a minap magunk is ki­próbáltuk, milyen is akárcsak tíz percig ázva várakozni az autó­buszra. A jogos panasz egy kis lelemé­nyességgel bizonyára gyorsan or­vosolható. Hisszük, hogy a szépen fejlődő, még a gyakori vendég számára is mindig valami újat, szép változást felmutató kiskő­rösiek megtalálják a megoldás módját. Kiskőrös jó híre a hely­beliek és a városba látogató ven­dégek érdekében. —y —n A VÁROSFEJLESZTÉS FÓRUMA Planetárium - illemhellyel? „A Planetáriumot, mint egé­szen rendkívüli lehetőségekkel rendelkező természettudományos, főként csillagászati isineretter- jesztési fórumot, sajátságos hely illeti meg közművelődési-közok­tatási x-endszerünkben” — írja Schalk Gyula „A Planetárium közművelődési és közoktatási sze­repe” című TIT-kigdványban. A Kecskemé­ti Városi Ta­nács még 1964- ben vásárolt több mint fél millió forintért a Jénai Zeiss művektől egy kisplanetá- riumi műszert — gondoljuk — a Schalk Gyula által megfogalma­zott célok ér­dekében. A műszereket ak­kor a tanács- háza egyik pincehelyisé­gébe tették, mert használatához megfelelő planetáriumi épület is kell, ah­hoz pedig építési terv, pénz, stb. 1965-ben az illetékes tanácsi és TIT-szervek „eiőtervben ’ fog­lalták össze elképzelésüket és úgy döntöttek, hogy a kisplane- tárium a Műkertbe kerül. Csil­lagász-szakemberek erről úgy vélekedtek, hogy a hely nem megfelelő, mert a közeli vasút miatt a talajrázkódásoktói gyor­sabban romlana a műszerek ál­laga. Üjabb három év telt el addig, míg ismét tárgyaltak az isme­retterjesztő intézmény sorsáról. Jelentkezett a miskolci tanács, hogy a műszereket megvásárolja és a planetáriumot ott építik fel. De nem adták el; a Duna-Tiszn közének szüksége van rá. Meg­győző érvek szóltak e döntés mellett. Akkoriban kijelöltek egy újabb helyet is az építésre, még­pedig az Üjkollégium udvarán, de ezt az elképzelést sem tar­tották az illetékesek jónak, és nem is akadt a tanácsi költség- vetésben az építésre megfelelő fedezet. 1974-ben — tíz év telt el a mű­szerek megérkezése óta — tisz­tázni kellett, hogy az évtizedes tárolás nem tette-e használhatat­lanná a felszerelést? Annak ide­jén Jénában gondosan csomagol­ták be, a műszerek így jó ál­lapotban maradtak meg. Ugyan­ebben az évben megyei érvényű határozat született arról, hogy a planetárium felállításáról a me­gyei tanács végrehajtó bizottsága saját hatáskörében intézkedjen: az elképzeléseket tettek váltsák fel. Ennek hatására ismét tárgyalá­sok kezdődtek és megállapodás született, hogy a városi tanács adja majd a műszert, a helyet és az építőipari kapacitást, a TIT pedig másfél millió forintot. Dön­töttek arról, hogy a Széchenyi- város. az Üjkollégium udvara és a Vasúikért közül az utóbbi helyre kerül a planetárium. (A döntés érthetetlen, hiszen itt jó­val több vonat közlekedik, mint a Műkertben.) A tervek elkészí­tésével a SZÖVTERV Bács me­gyei irodáját bízták meg. Az első tervtárgyalást 1975. május 6-án tartották, idézünk a jegyzőkönyvből: „Földszinten ke­rül elhelyezésre egy férfi és egy női WC-egység független külső bejárattal.” A SZÖVTERV a nadéists'-í •- v A WC-k. „.. .megbízó (városi tanács) ja­vaslatára a planetárium és nyil­vános WC összekapcsolásával ké­szítette el a tervtárgyaláson be­mutatott tanulmánytervet, amit egyben a kivitelező tervek mű­szaki tervtárgyalásának kell te­kinteni.” Mint jelent ez? A planetái-ium alatt tehát nyilvános illemhely lesz... (???) Maga a tervező is javasolta, hogy a két intézményt szét kell választani. A TIT pedig egyene­sen ragaszkodik ehhez. Az efféle együtteshez nem járul hozzá másfél millióval... (Az ellenér­veket bárki felsorolhatja. Éppen ezért szószaporítás volna ha mi is leírnánk.) Hogy milyen érvek szólnak az illemhely és a planetárium tár­sítása mellett? Talán az, hogy az előbbi építése is szükséges, mert a vasútkerti állapota — mondhatnánk így — igencsak le­romlott. A közvélemény számára más elfogadható indokot nem le­het felhozni ebben az ügyben. Ügy gondoljuk, nem is kell és tovább nem képezheti vita tár­gyát. mert ha tizenegy év után is, de olyan tervek készüljenek és valósuljanak meg, amelyben a nyilvános illemhely nem szere­pel. Pontosabban fogalmazva sze­repel, de másutt, másmilyen for­mában, mert egy cseppet sem vitatjuk, hogy arra is szükség van. Befejezésül el kell mondanunk, hogy ezt a sokakban mosolyt fa­kasztó témát azért vetettük fel, mert a nyílt várospolitika a kol­lektív bölcsességet veszi alapul, s az előzőkben fölvázoltak sze­rint a planetárium ügyében erre szükség van, hisz ezrek és tízez­rek fogják látogatni, bővítve ter­mészettudományos ismereteiket. A városfejlesztés eme fórumán — mint a Kéttemplom köz át­alakítása esetében — természe­tesen helyet adunk más vélemé­nyeknek is. Csató Károly 1. A planetárium helyisége. 2. A nyilvános

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents