Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

4 • TETŐZI NÉPE • 1975 juntas 29.

VENDÉGÜNK VOLT

Dr. Kónya Albert akadémikus

A napokban

megyénkben járt dr. Kónya Albert akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia

Tudományos Minősítő Bizottságának eL nőké, a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetének igazgatói, ja. Mint arról hírt adtunk lapunkban, kutatási együttműködési meg;, állapodást írt alá, amely az irányítása alá tartozó Fizikai Intézet és a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola között jött létre. Ebből az alkalomból interjút kértünk a nemzetközi tudományos életben is jól ismert tudóstól.

— Milyen segítséget kíván nyújtani professzor elvtárs a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolának — ezen keresztül Bócs-Kiskun megye tudományos intézményeinek az aláírt megállapodás alapján?

— Igaz, hogy a Fizikai Intézet az ón irányításom mellett működik. A kutatási együttműködési megállapodás azonban tulajdonképpen a két intézmény között jött létre. Tehát a főszerep itt nem az enyém, hanem azé a szellemi kapacitásé, amit a kecskeméti főiskola oktatói és a Fizikai Intézet kutatói képviselnek. Amennyiben sikerek, eredmények születnek á közös munkában, az érdem is az övék lesz. Talán sokak számára nem nagyon érthető, ha azt mondom, hogy közös kutatásaink a holografikus vizsgálatokra; a koherens optikai eszközökre; a holografikus rezgésvizsgálatokra, az NC-vezérlesek logikai és tárolási kérdéseire; a finommechanikáin alkalmazásokra terjednek ki. A lényeg az, hogy fizikai tudományok fejlődése egy sor új eszköz alkalmazását tette lehetővé. A lézer felfedezése például meg. nyitotta az utat a gépiparban is a nagypontosságú mérések elvégzéséhez. A megállapodás konkrétan erre vonatkozik. Lehetővé tesszük a munkában résztvevőknek az intézetek közötti cseréjét és tanulmányútjait. Természetesen időmtől és erőmtől telhetőén segítem, támogatom a közös munkát, s a jövőben sűrűbben el kívánok Iá. lógatni Bács-Kiskunba.

— Mi a véleménye arról, hogy egy megyei pártbizottság mellett működő tudománypolitikai bizottság létrehozásán fáradoznak?

Nagyon felkeltette érdeklődésemet ez a terv. Véleményem szerint fontos úttörő kezdeményezésről van szó. Bács-Kis- kun megyében van néhány tudományos kutatóintézet, amely hosszabb múltra tekint vissza. Ezek a terület jellegénél fogva természetesen mezőgazdasági kutatásokkal foglalkoznak. Vannak azonban más tudományokkal foglalkozó intézmények is, amelyek sikeresen vetik meg a különböző területeken folyó kutatások alapjait.

Az általános fejlődés Bács-Kis- kun megyét sem kerülte el. Területén gyors ütemben növekszik az ipar. Már nemzetközi nevet szerzett magának a bajai csillag- vizsgáló. Nemrég alakult meg a Kiskunsági Nemzeti Park. Az itt levő városokban, községekben a lakosság gyors ütemű átréteg- ződésének lehetünk tanúi, ami a társadalomtudományokkal foglalkozók részére ad feladatokat. A különböző részterületeken folyó tudományos munkát természetesen mindig az országos célkitűzéseknek megfelelően kell végezni.

Éppen ezért véleményem az, hogy a megyei pártbizottság mellett működő tudománypolitikai bizottságnak nem a szakmai kén. désekkel való foglalkozás lesz majd a fő feladata. Sokkal inkább az, hogy tudománypolitikai fórumként soraiban tömörítse a szakmailag legképzettebb kommunistákat, közöttük olyanokat, akik maguk is valamelyik tudományág művelői. >

— ön szerint milyen szerepe lehet egy ilyen bizottságnak?

►*“ A. tudbmányük' művelésór 1 neki,! s /átkutatásoknak politikai támogatásán túl a helyi politikának megfelelő témaválasztásban nyújthat segítséget. A célkitűzések akkor helyesek, ha azok az egész társadalom számára hasznosak. Ezért hangsúlyoztam az imént, hogy a helyi törekvéseknek egyezni kell az országos célokkal is. Ilyen alapon alakulhat ki együttműködés például a fővárosi és a megyei tudományos intézmények között.

Igen fontos szerepe lesz majd a bizottságnak a tudományos káderutánpótlás területén. S itt szeretném hozzátenni, hogy mint a Tudományos Minősítő Bizottság elnöke, magam is segíteni kívánom a megyei pártbizottság mellett működő tudománypolitikai bizottság tevékenységét — mondotta befejezésül dr. Kónya Albert akadémikus. N. o.

Vasárnapi

riport

Kisasszonynapra el is felejtik

Bényei Mihály dunatetétleni iskolaigazgató — két évtizede népfrontelnök _ mint cselédgyer

ek került el a grófi majorból az érseki tanítóképzőbe. A Teléky- grófok cselédje volt apja, anyja, s mindkét ágon a nagyszülők is. Bényei Mihály barátjával, Herbst Istvánnal vágott neki a magasabb iskolának. Kis holmijával útrakészen várta vissza édesapját a gróftól. Jött is az, keserű képpel.

— Nem tudom, gyerek, lesz-e kocsi... A gróf igen kapálózott: „ketten is elmennek... Tanulni!... Ki marad itt dolgozni?!’’

A felszabadulás utáni első aratásra így emlékezik.

— Negyvennégy őszén még a grófnak vetettünk el. Negyvenöt tavaszán már arra szervezkedtünk, hogy a magunkét fogjuk learatni. Közösen. Nem méricskéltünk, hogy itt lesz a te mezsgyéd, ott meg az enyém ...

Bényeiék ma az egykori grófi kastély — ma kultúrintézmény — portáján laknak. Mikor iskolába indul, a küszöbről lelépve az oszlopsoros büszke tornácra esik tekintete. Ha akarná — se felejtheti el a szolgaság, megaláztatás időit.

Mint ahogy a nála öregebbek sem.

— Itt szokott állni a gróf — int az oszlopok mögé Franckó Ferenc, az Erdei Ferenc termelőszövetkezet fogatosa. — De nekünk csak a kapuig lehetett eljönni — mutat a park távoli

sarkára, ahol ma már csupán egy omlatag oszlop jelzi, hogy ott volt a díszkapu.

Szalmakalapos, akkurátusán pedert bajszú öregember toldja meg az emlékezést. Varga István, az iskolaigazgató apósa.

— Aratás végén itt várta gróf Teleky József, hogy hódolattal átnyújtsuk neki a szalagos búzakoszorút. A bandának mindig azt kellett húznia azalatt, hogy „Nyitva van a százados úr ablaka ...”

— Hogy készültek aratásra?

— Ilyentájt már leszerződtették az aratómunkásokat. Hetvenöt aratópárt. Ebből ötven pár Akasztóról, huszonöt meg Bölcskéről. Huszonöt-huszonöt párból

állt egy banda __ világosít fel

p

ontosan Varga István.

— És innét, Tetétlenről?

— Te Feri, hány pár kellett tőlünk? — szól oda a fogatos- nak, aki gumirádlis kocsiját a tűző napról a hatalmas fák árnyékába téríti fényes szőrű lovaival.

— Ügy tíz pár körül voltunk ...

— Maga is aratott még a grófnak?

— Ajjaj! Bár itt mi dohánykertészek voltunk.

— Meddig tartott az aratás, és hány ember végezte, mondjuk akkora területen, mint ma az Erdei Ferencé?

— Péter-Pálkor kezdtük, és „a csépléssel együtt három hónapig beletartott. Úgy is járt a szólás, hogy „Kisasszonynapra talán hazavisszük a részt”. Az szeptemberre esett.

— Hány emberrel is? ... Várjunk ... — Számolnak mind a ketten. — Fülöpszállási, Solti, dunapataji határ... Legalább háromszáz—négyszáz pár aratóval akik csépeltek is.

Furdal a kíváncsiság. Mennyire tájékozottak a mostani aratásról? Elsősorban Franckó Fe- r#ic, az „aktív” tsz-tag.

— Mi nem foglalkozunk ilyesmivel _ jelenti ki békés nyugalommal. Nem sok ember kell már ehhez a régi időkhöz képest. Pont elég, ha ők tudják á dolgukat. No persze, én is tudom, hogy csütörtökön lesz próbavágás, és attól függően egy héten belül biztosan aratjuk az árpát.

— Hány kombájn vágja a gabonát?

— Sok... Biztosan felül van a tízen ... Úgy hatvan—hetven ember elvégzi ugyanazt, mintáz uraság idején hét—nyolcszáz. És egyhónap alatt cakli-pakliba tesznek mindent... De nincs egy kilométernyire se ide a Szüleimajor. Talál ott brigadérost, aki pontosan tájékoztatja.

A majorban tisztára aratási nyüzsgés fogad. Pótkocsis vontatok pöfögnek. A szemem káprá- zik? Búza a rakományuk?

— öreg gabona — mosolyog csodálkozásomon Kaszt János traktoros brigádvezető. Gottscháll András raktáros is megmagyarázza. — A tavalyi takarmánybúzát visszük el innét, hogy helyet csináljunk az újnak.

A raktárépületeknél — szavaikkal élve — a mindenfelhordó szalagot tolja vidám hórukkolással négy ember. Ráállítják a következő búzatömegre. Köztük a legidősebb Knodel Boldizsár, de mozgása, jókedve, kiállása egyformán tagadja 76 évét.

— Hányadik aratása ez, bátyám?

— Ezerkilencszáztizennégy óta mindig aratok. Marokszedéssel kezdtem.

— Kaszával mikor aratott utoljára?

— Várjunk csak ... Kilenszáz- ötvennégyben. Aztán „kiszorított” a kombájn, de jól tette, hallja-e.

Svájcisapkás szaktársa évődik vele egy sort. Gondolom, filmfelvevő gépnek véli a teleobjek- tívvel „felágyúzott” fotómasinát, mikor rájuk irányítja a riporter.

— Ha holnap este benne lesz a KÉK FÉNY-ben, ne sértődjön meg, ha nem kívánok magával találkozni.

Bengő Ferenc huncutkodásán Knodel bátyó nevet leggöndöreb- bet. Ne gondolja ám senki, hogy magánya, rászorultsága kényszeríti még most is munkára. Ujjain számlálva sorolja.

— Két unokám, a vejem, a lányom és a menyem is az Erdei Ferenc-ben tag. A másik unó-, kám a hartai Leninben, a fiam a sertéskombinátban dolgozik

__

• Franckó Ferenc: — Nekünk

csak a kapuig lehetett eljönni,

t

Csak nem maradok ki közülük!... Ahol ni, a vejem, Kaszt János már a búzát vizitálja a raktárossal.

A brigádvezető és társa a KAV- KÁZ búza mezejében Iából. A jó “gazda örömével simítanak bele a kövér kalászokba. Egyet-egyet kivallatnak. Szinte beszélgetnek a kalásszal is.

__ Megad vagy ötven mázsát

h

ektárja, igaz-e?

Amikor a traktoros brigádvezetőtől érdeklődöm az aratási felkészülésről, kiderül, hogy elég jól tájékozott volt a faluban foglalatoskodó fogatos. Összesen 1947 hektár területen 11 kombájn, 16 vontatás traktor, 2 IFA gépkocsi végzi a betakarítást — aratástól, szállításon át a mag- tisztításig —, hatvanöt—hetven embernek engedelmeskedve.

— Nem lesz könnyű most sem. A gabona ötven százaléka dőlt. Két terményszárítónk készenlétben áll. hogy csapadékos idő se fogjon ki rajtunk. Holnap próbavágás. Úgy lehet, rá egy napra foghatunk az árpának. Ha megkezdhetjük, július 25-énél tovább nem tart a munkánk.

... Ősszel ■. pedig immár harmincegyedszer vetnek saját maguknak az egykori cselédek — s fiaik, unokáik. A takaros villaházakba, szabadságba született fiatalok csak akkor hallanak a „görbe hát — görbe ház” korszakról, amikor az idősebbek — Franckó Ferenchez, Varga 1st* vánhoz hasonlóan — megmutatják: „Qtl, a tornácon állt a gróf... Kegyeskedett elvenni a szalagos, búzakoszorút, aztán egy kis pénzmagot, alamizsnát szőtt apáitoknak: „Igyatok belőle... Addig se gondoltok olyan veszélyes dolgokra, hogy a föld azoké legyen, akik megművelik”.

Hátha még látná a gróf úr. hogy azóta mind többen mennek el tanulni. S egyre többen jönnek vissza pallérozott elmével — mind magasabb színvonalon dolgozni.

Tóth István

• Varga István:

— Én is arattam a grófnál.

• Kaszt János, Gottscháll András: — Megad vagy ötven mázsát hektárja, igaz-e?

• Ami a díszkapuból áll még.

(Tóth Sándor felvételei)

PÁSZTOR

FERENC:

(6.) — Soha nem felejtem el. Volt nálunk egy kovácslegény. Semmi nem mutatta, hogy katona.

A fején még Jleventesapka sem volt, amit majdnem mindany- nyian hoztunk magunkkal. Horthy idejében az kötelező volt a legnyálasabb .suttyónak is. A normál méretűnek lehetett keríteni. Ennek a kovácsnak még az sem volt. Akkora fejjel, lábbal áldotta meg az édesapja, hogy olyant még sose láttam. Ha szolgálatba állították, egy rohamsisakot lett a fejére, az ráment. Volt egy gumicipője, ka- locsni. Abban járt. Voll legalább négy venhatos-negv ven hetes lába. Az ördögből szereztünk volna rá bakancsot. Sátorlapból varrt magának ruhát. Mikor az- tén jöttek a hidegebb idők. leszerelték. nem tudtak neki felszerelést biztosítani.

— Mire kellett akkoriban a

határőrség? — kérdeztem az őrnagy elvtárstól nagy bután.

*

— Mire kellett? A nyugati határon azért, mert vagy jöttek volna vissza a nyilasok, nácibérencek. háborús bűnösök, vágj’ „szöktek ki azok, akik azt hitték, 'Hitler majd küld értük, s megúsz- szák a íclelősségrevonást. Gyilkosokat, gazembereket fogdos- tunk össze, akiknek vér tapadt a kezükhöz. A másik nagy tábora a törvényszegőknek, a csempészek voltak. Pénz nem volt. mert ami volt. azt semmire nem leheled használni. Ezek a csempészek mindennel kufát- kodlak. Hozlak élelmei, aranyat, ruhaneműi. A megszorult ember, az *’hes pedig sokszor még a lepedőt is odaadta maga alól. ha korgott a gyomra. Ezek ;i feketézők pedig nem voltak szemérmesek. Kgy kiló szalonnáért,

vagy sonkáért olyan értékeket vittek el. amiért normális körülmények között egy egész disznót lehetett volna kapni. Ök aztán biztosítolfták magukat. Mindent aranyra, műkincsre váltottak be. Az mindig érték, mindig pénzit lehet csinálni belőle. Mi voltunk a mumusok. A rongyos, mezítlábas, éhes határvadászok. Sokat elfogtunk, sokat törvény elé vittünk, de nagyon sok kicsúszott a kezünk közül. Lassú, nehézkes szervezet volt a miénk. Volt két sovány lovunk, meg egy nyikorgó szekér. Az egész századnak egyetlen kerékpár állt rendelkezésére. Hát így kezdtem én. így indultam.

— Nem restellte később, hogy csendőrnek indult, s mégis kommunista lett?

— Miért restelltem volna? Kerestem valakit, akihez odaállok, Kerestem valamit., amiben hinni lehet. Az istenben nem lehetett hinni, mert megtagadjak tőlem az áldozást. A csendőr becsapott, először mézes mázos volt. aztán meg meggyilkoltak két embert. Hát hová állhattam? Oda. ahol nem gúnyoltak, oda. ahol tisztességes emberek éltek. Oda álltam. ahol nekem is hittek, s akikben nekem is bizalmam volt. Iskoláztattak. Leérettségiztem. Elvégeztem a pedagógiai főiskolát, aztán a katonai akadémiát. Soha. egyszer sein kérdezték tőlem a kommunisták, hogy miért vagyok zabigverek, miért nincs apám. Egyszer sem értem meg közöttük, hogy félretollak volna, mert a páriák közül, a falu szélére szorított zsellérek közül jöttem. Ezért tartottam ki. ezért van bennem hűség, alázat a hivatásom iránt.

— Jól értem, — kérdeztem vissza az utolsó mondatot.

— Pontosan úgy. amint mondtam. Alázat.

— Alázat? Hogyan fér meg a kommunista életfelfogásban ez a fogalom, hogy alázat?

— Talán furcsának véli? Talán nem illik hozzánk? Téved. Pusztai tizedes!

Ekkor. ott. azon a reggelen is ilyen volt az arckifejezése, komoly. elszánt, magabiztos.

— Nem haragszik meg. ha valamit nagyon őszintén, s talán pallérozatlanul kérdezek, vagy mondok?

— Biztosan őszintén gpndolja, amit kérdez Pusztai tizedes.

— Nem jezsuita szellem ez? Nem a janicsárokhoz hasonló teljes elkötelezettség ez?

— Keményen kérdezett, keményen válaszolok. Igaza van. Teljes. feltétlen elkötelezettség. Az eltérés csupán az. hogy nem a miniszterelnököt, nem a párt első titkárát szolgálom, hanem azokat az embereket, akik őket is megválasztották erre a posztra. Maga ismeri az édesanyámat, igaz? Néha még kisétál az udvarra. Beteg. öreg. megrokkant asszony, öt szolgálom meg a maga édesapját/ meg az öccsét, azt az álomszuszékot. Van még egv fontos, alapvető eltérés. A janicsár nem tudta, honnan jött, kitől származott, mi meg tudjuk, ezer szál köt hozzájuk. akik bennünket küldtek. Ami pedig

az alázatot illeti. Én soha ember előtt nem hajtottam fejet, nem görbítettem meg a gerincemet. Még egyszer sem látta. hogy akár a szememet is lesütöttem volna valaki előtt. Én az ügyet szolgálom, s az ügy iránt vem bennem alázat. Szolgálni, szolgálatot teljesíteni, csak alázattal lehet. Még valami, hisfeek is abban. amit szolgálok!

— Hogyan lehet az: vannak még olyan tisztek is, akik nem egészen felkészültek, műveltek, vagy hozzáértők. Hangjuk, modoruk. hozzáállásuk egy kicsit érdes, vagy durva.

— Értem, mit kérdez. Pusztai tizedes. — nevetett akkor az őrnagy. s kisegített. — Most egy kicsit finom volt. nagyon pallé- rozottan fogalmazott. Nos, nevezzük nevén a gyereket. Vannak a katonák között olyan fiúk, akik azt hiszik, hogy ők már nagyon okosak, nagyon műveltek. nagyon járatosak a világ dolgaiban. Igaz. sokkal többet tudnak a világról, meg a tudományokról, mint a mi időnkben tudtak a hasonló korú fiúk. Jobban hozzáférnek Heinéhez. Mo- liére-hez, Madách-hoz, mint annak idején mi. Többen fitogtatják is egy kicsit ezt a jártasságot. Közülük valók azok. akik aztán könnyen kibökik egy kevéssé finomkodó lisztre, öreg tiszthelyettesre, hogy bunkó! Jól mondtam, ugye? Azt mondják rájuk, vagy ránk, bunkó! Mondják ezt akkor is. ha még nem láttak laktanyát belülről, s hallomásaik alapján idő előtt ítélkeznek. Könnyen ráragad ez

egy-egy elöljáróra, akkor is. ha a katonai rend érdekében egy kicsit keményebben utasítja rendre, a fegyelemre a katonákat.

Nálunk ez még soha nem volt téma. — próbáltam elejét venni, egy kicsit szégyenkezve, kényelmetlen helyzetben magyarázkodni.

*

— Nem kell magyarázkodnia, utóvégre eszmecserét folytatunk csupán, és nem udvarolunk. Nos, vannak gondjaink egymással. A mi korosztályunk másként startolt. másféle útipoggyásszal indult neki az életnek. Például én. Mióta az eszemet tudom, mióta anyámra emlékszem, mindig dolgoztam, mindig kellett valamit tennem azért, hogy a betevő falatom biztosítva legyen. Dolgozni. küzdeni, hadakozni kellett. Mikor ülhettem volna le etikát tanulni, francia nyelvleckére. görög—római filológiát tanulmányozni, mikor járhattam volna Disc Jockey klubba, hogy csak legalább felületes rálátásom lehessen a világ könnyűzenei termésére. A maga édesapja vajon járhatott-e olasz nyelvórára?Biztosan nem járhatott, mert azzal volt elfoglalva, hogy megteremtse a hatalmat, megerősítse a munkások uralmát. Tudja, mit csináltak az akkori fiatalok a falvakban? Bádogozták a templom tornyát, falakat raktak, hogy a gyerekek iskolába mehessenek. elmentek önkéntes brigádokba. amelyek vasutakat építettek újjá.

(Folytatjuk.)

I