Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
VI 1 LÍ VELŐD ÉS • IRODALOM r* M i Ü VÉS Z ET • ÍROD A 1. () M • M l V É S Z K I r A termést érlelő évszak, a nyár a fiataloké. Nagy, visszhangos mozgás indult az építő- és úttörőtáborokban; gazdag programot kínáltak az ifjúmunkás napok; július utolsó hetében a Bács-Kiskun megyeiek is ott lesznek Szegeden az ifjúsági nagygyűlésen, karneválon és utcabálon; augusztus elején Dunapatajra, az ifjúsági klubok módszervásárára, valamint a politikai és plakátpályázat kiállítására vezet az út... Mai összeállításunk hasábjait a fiatalok uralják, hogy felvillantsanak egyet-mást az élményvilágukból. Almá- si Márta az Eső a szilfák levelén című antológia szerzőinek a nemzedékébe tartozik. Berkes Irén most jelentkezik először versíróként. Ismét szót kér a 18 éves, garai születésű Peller Tamás. Ifj. Goór Imre a főiskola elvégzése után grafikusként a Petőfi Nyomdában helyezkedett el. A kecskeméti Csenki Endre az amatőr képzőművészek Bács-Kiskun megyei tárlatán mutatkozott be. Borza Vera pedig egy orgoványi tanyán telepedett le, s innen figyeli az élet rezdüléseit. w ti' \ Ifj. Goőr Imre tollrajza: Virágaim. BERKES IRÉN: Csend Szárad a magányos kenyérhéj az asztal szögletén. Árva fazekak, tompa kések várnak tisztító zuhanyra. Kattog a villanyóra, zúg a hűtőszekrény, lapozatlan könyvek szívják a port magukba, Magányomat unottan lesi mozdulatlan nevetőszemű kabalakutyám. * C*«nki Endre mellszobrot készft Sániha György kecskeméti köl- tnrőt, aki nemrég távozott el az élők sorából. Borza Vera grafikája: Hazafelé. PELLER TAMÁS Falum Fagyos, dobogó éjféli eget húznak magukra a hóval befedett roggyant szalmakazlak. Sípolva oson az élet, kórót üldöz a szél, öregapám krákogva fordul az ágyán, álmában talán hadifogoly. Horkanva borzong a pálinkás kocsmabűztől a jég. Füstös vicinális prüszkölve mondja a 6 órás híreket. Vagonban hozták a reggelt. PA KON Sólymos Márta rajza. Anva sírt. Először nem is akarta elhinni, mert egy mukkanás sem hallatszott a csöndben, pedig azzal már ő is tisztában volt. hogy ha valaki sír. az szipog, meg az orrát fújja, meg csuklik, meg hüp- pög... Dehát éppen erről a csendről vette észre, hogy Anya sír. A csend már napok óta ott íasalt a szobában. mint Néró a nagyi kutyája szokott a küszöbön. Csak hasal, okos felét két előre- nvújtott lábára fektetve, és nem mozdul Bitte. amíg „gyerek" volt, ilyenkor azt hitte, Néró beteg, vagy meghalt, és kerekre nvílt. rémült szemekkel figyelte a kutyát meg a csendet. Még a lélegzetét is visszafojtotta. aztán egyszercsak nem bírta tovább, felorditott: ..Néró!" Akkor a kutya is felugrott ijedten, és Ditto már megkönnyebbülten, nevetve dörzsölte ki a szemeiben készülődő könnveket. Néró nem ijeszti meg többé, mert ha megint sokáig hasai mozdulatlanul, akkor egyszerűen leguggol mellé, meghúzza a fülét. s máris rávakkant. És vége lesz a csendnek m«s a rno^u- latlansagnak. Behat Anyuhoz nem mehet oda. nem húzhatja meg a fülét... Nem mert megfordulni. Tudta, hogy Anya ott ül a he- verőn. s ha hátrafordul, összeszalad a tekintetük. És Anya me gint úgy fog ránézni a dagadtra sírt szemeivel, mint amikor hármast, kelleti aláírni az ellenőrzőben. Olvankor nem szól ugyan egy szót sem. de » szeme, meg az arca olvan elviselhetetlenül szomorú .. Pedig mostanában még a rossz jegyek miatt sem kell bánkódni Anyának. Már régóta nem kérdezi ki tőle a leckét, a füzeteit, az ellenőrzőiét sem kéri el esténként. mint régen. Ha megjön a munkából, legfeljebb köszön, aztán szó nélkül teszi a dolgát. Fürdés után befészkeli magát a heverő párnái közé. és csak ül, vagy fekszik mozdulatlanul. És sír. És ilyenkor csinálja ezt az i jesztő csendet... Az el lenőrzőkön vvet újabban Csoki szokta aláírni, mert ő olyan ügyes, hogy ha akarja, úgy ír, ahogy Anyu, vagy a többi gyerek mamája, papája. De Csoki nem mindig akarja. Először alaposan kikérdezi. « csak akkor ír alá, ha indkoltnak találja a csalást. Mióta tudja, hogy Ditte szülei válnak, azóta csak rajta segít egyedül. Sőt. mostanában mindennap hazakíséri a suliból és egész úton szövegel. „Amikor az en papám megpattant. az anyu ugyanígy viselkedett, mint a de úgy megkívánta azt az utat, meg a messzeséget!... Szerencsére Apu éppen megjött, és Ditte. mintha halálos veszedelemből szabadult volna. rohant elé. ..Apuci. Apuci!” — kiabálta kitörő örömmel, és reszketve fúrta magát a jól ismert kabátba. ..Menjünk el. vigyél ki az országúira!" És akkor már sírt, maga sem tudta miért, csak sírt. Ditte orszdgúíja tiéd" — mondogatja, és időnként megveregeti Ditte vállát: „Neked még mindig jobb. mint nekem volt. mert legalább nem ordítoznak veled, meg egymással!" Ditte ilvenkor csak bólogat, de minden meggyőződés nélkül. Arról a félelmetes csendről szeretne mesélni Csokinak, de nem szól. mert nem akar összeveszni vele... A fiúk nem bírják a lelkizést. Már egészen elfáradt a moz- chdatlanságlól. Izz-adt markában szorongatott ceruzáját: sem merte letenni az. asztalra, nehogy odakoppanjon Legalább jönne már Apu, hogy az aitón\uTftSia Telüsofhatna és futhatna elé! Egyszer már majdnem elszólta magát Apu előtt, neki szívesen elmondta volna a csendet. Akkor is ezt csinálta Anva. feküdt a heverőn. sírt. és Ditte nem mert megmozdulni. Anitát várta, állt az ablaknál, számolta az autókat. Innen, a második emeletről nézve olvanok voltak az autók, mint’ a játékok, és azon a szép. új úton szaladgáltak, amelyen Ditte még sohasem járt. Széles volt az, út. s olyan hosszú, hogy nem látszott a vége. Már száznál is több autót számolt meg. de Anita még mindig nem jött... Pedig megígérte — jutott eszébe Dinének. és megsajnálta magát. „Engem sehki sem szeret!” — gondolta. és hirtelen úgy elfáradt, hogy szeretett volna összeroskadni az ablaknál. De nem mert megfordulni. mert félt a csendtől, s tudta. hogy Anyu rezzenéstelen szemei olyanok, mint két izzó parázs. Ezt persze nem látta, csak érezte, mert sütötte a hátát, a nyakát, és akkor egyszeriben úgy, olvan jólesett. Apu az ölében cipelte a szobába, s akkor Anyu is odajött, föléhajolt. A szeme nem volt mozdulatlan, úgy verdestek a pillái, mint a kismadár törött szárnyai, s akkor már hiába kérdezte Apu. hogv miért akarsz innen elmenni, torkán akadt a szó. csak Anyu verdeső pilláit figyelte... Odakint alkonvodott. A sz.obában összesűiüsödött a félhomály, a bútorok között Ditte reszketett, szája szélét beharapta, nehogy összekoccanjanak a fogai. Persze, ha Apu hazajönne, felkapcsolná a villanyt, hogy a szobában szétáradiofliuflJ>if eny;? náau gyobb fokózátra csavarná a radiátort. hogy lassan átölelje, körülsimogassa a langyos levegő, vacsorát készítene, és főzne jó meleg, citromillatú teát. Aztán megkérdezné tőle: „No. huligán, mi volt ma az. iskolában? Később ő is mesélne, elmondaná, ami az irodában történt, és akkor Anyu is beszélne, beszélgetne, megszólalna végre! Homlóka nagyot Uoppant az íróasztal hűvös lapján. Szemei felpattantak, pár pillanatig értetlenül bámult a sötétben. aztán rájött, hogy a fény, a meleg, a vacsora, meg Apu, a citromillatú tea. meg az esti beszélgetés csak álom volt. álom . .. Hirtelen olvan érzése támadt, hogy egyedül van ebben a fekete, félelmetes csendben: rémülten csapott az asztali lámpa gombjára. Anya hanvattfekve aludt a heverőn. szemei alá fekete karikákat rajzolt az álom. Tátott szájával. meg a levegőbe döfött hegyes orrával olvan volt. mintegy évvel ezelőtt a halott nagyapa. Éjjeliszekrényén gyógyszeres fiolák. a rózsaszín tablettákat már ismerte Ditte. tudta, hogy altató. Megborzongott, elfordította a fejét. Hátán hideg, nyirkos volt a ruha. fogai összekoccantak. De már a gyomra is jelentkezett, végül az éhség győzött. A konyhában is hideg volt. Ételt csak ;1 hűtő- szekrényben talált, dermedt párizsit. egy pohár tejfölt, tetején finom, apró jégszilánkok csillogtak. Kenyeret szelt. Lassan megnyugodott a gyomra, elmúlt az éles csikarás. Akkor megint eszébe jutott a gőzölgő, citromillatú tea. szájában, összeszaladt a nyál. Kutatni kezdeti a faliszekrényben. egyenként megtalálta H tea— iüvet. cukrot, citromot. Csak a gyufát nem lelte sehol, amivel meggyújthatná a gázt. A nylonzacskókat: sorra kidobálta ;> fiókból. összetúrta a tiszta konyharuhákat. kereste az asztal alatt, szekrény mögött, de gyufa sehol. Kimerültén leroskadt egv székre, elpitveredett. Akkor eszébe jutott. hogy a szobában. Anyu cigarettája mellett látott utoljára gyufát, És erről eszébe jutott Anvu. a rózsaszín tabletta, a halott: na.gvapa. meg a csend, ami úgy hasal a szobában, mint Néró szokott a küszöbön. És Apu nincs itthon, úgv látszik, ma megint nem iön haza. és nem lesz a szobában meleg, közös vacsora, esti beszélgetés, nem lesz fürdés, fenyőillatú. gőztől párás fürdőszoba. és már soha többé nem nézik meg együtt a tévében a macimesét... Pedig Apu. Anyu mennyire szerették a Lolka-Bolkát, mekkorát nevettek ...! Elapadtak a könnyei. Gyorsan cselekedett. Szalvétába csomagolta a maradék pari- zert. kenveret. Az előszobában lábujjhegyen lépkedett, Anyu táskájából kivette a pénztárcát, felöltözött. Kívülről bezárta a lakásajtói. a kulcsot visszadobta a postaládába, hogy Anyu reggel el. tudjon menni dolgozni. Nehéz, sűrű köd ült a külváros felett, szürkére hígította az éjszaka sötétjét. Ez a szürkésé? mégis olyan volt. mint egy kőszikla: eltakarta az új út lila neonjait Ditte tudta, merre kell menni, Keresztülvágott a téren, már a talpa alatt érezte a vasúti síneket. „Most már mindjárt olt. leszel:” — gondolta, s közelről látni fogom a fényeket, meg hallani az autók zúgását. Almás! Márta FIATAL ELBESZÉLŐK Eső a szilfák levelén Sajnos, nincs mit lenni. Az Eső a szilfák levelén című antológia, amely — a szám sem szerencsés? —, III fiatal prózairó egy vagy több művét, illetve próbálkozását adja közre, rászolgál az elmarasztalásra. A Magvető Könyvkiadó gyűjteménye nem váltja be a borítón közzétett ígéretét, miszerint feltárul az „új tematikus és formai törekvések: kísérleti keresztmelszete, amely a holnapra vonatkozó jelzés akar lenni. Ha tényleg a holnapra vonatkozó jelzésként fognánk fel a kötetet, akkor félnünk kellene az olyannyira rangos _ Mór icz, Kosztolányi, Krúdy, Gelléri Andor Endre nevével jegyzett — magyar novellisztika jövőjéről. Vagy immár évek óta túlzottan sokat vár az ember a pályakezdő prózaírók antológiáitól? Lehet, hogy ez is közrejátszik a csalódásban. A hasonló, .'!() év körüli költők jelentkezése eleve nagyobb valószínűséggel mulat fel kiforrott egyéniségeket, amiben közrejátszik egy irodalomtörté- neti-alkotásélettani törvényszerűség. A hazai és a világirodalomban több példa bizonyítja, hogy a szinte „kamaszfejekből” maradandó értékű versek pattantak ki. A prózaírók jó része viszont még a harmadik X felé is csak a szárnypróbálgatásig jutott el. Ugyanakkor akadt kivétel: Solohov 2(1 évesen alkotta meg u Doni elbeszéléseket. De tie kérjük számon egy mai magyar antológiától egy esetleges Nobel-díjas szerző útnak indítását. >Bár a bemutatkozó vallomások. nyilatkozatok elhivatottság- érzésével nincs baj. A „jó és fontos novellák” ígérete, a valóság értelmezésének igénye és igyekezete fogalmazódik meg a 10 soros önéletrajzi vallomásokban. A portréfotókon messzire néző, vagy elmélyült tekintetek fogadják az olvasót, s a fordított, filteres végén meggyújtott cigaretta látványos gesztusa sem hiányzik. A hivatásukból, végzett szakmájukból adódó munka olykor inkább csak pénzkereseti alkalom az életükben: „megélhetésemet gépészmérnöki végzettségem biztosítja" — írja például Vngváry Rudolf. Egyfajta vágyakozás űzi-hajtja a szereplőiket is valami más felé. Az egyik ilyen motiváció az íráskényszerből fakad. Tóth Bálint fiúhőse naplót vezet. Bolya Péter Szárítja a „nagy regényre” készülődik. Az egyhangúnak érzett világból többen a szerelmi, utazási és képzeletbeli kalandokban látják a kivezető utat. Nosztalgia él bennük az idill és a háborítatlan természet iránt. Darányi Marianna elvetélt sorsú nőalakja „sötétpiros szedret eszegetett a fákról". Az elvágyódás épp az egyik legjobb elbeszélésben, Farkashá- zi Zoltán Albérlőjében kapja meg a jól eltalált, ironikus felhangot. amikor ti lompos-pon- gyolás-elhízott fóbétiő, Zárainé így lelkizik: „De én nem erre születtem, higgyél nekem! Gondolatban kutyákat sétáltatok, gombát szedek az. erdőben, amikor még harmatos a fű, pettyes kis kötény van rajtam”. A kötetben a realisztikus irányt — miután szánnivalóan halvány iámeretanyag és ábrázolási erő képviseli —. legyőzte az álomszerűség, a szómágia, a groteszk ábrázolás, Krúdy, Szentkúthy Miklós, Örkény István és Mán- dy Iván, valamint a mai angol, amerikai és francia próza újabb hatásai érvényesülnek. A hagyományosabb módszer csak Bistey Andrásnál és Tóth Bálint egyik, cimadó elbeszélésében hozott némi részeredményt. Az atmoszférateremtés és a különös megragadása Csupán Spiro György Kisvárosi patikájához, a magányosság elleni gyógyszer keresésének és emberi kudarcának megjelenítéséhez, illetve a sarkvidéket járó Amundsen élményeinek leírásához fűződik. A „szövegekből” nem hiányzik az újrágírói műfajok megvetése. Fábián László flegma vezércikket, firkás’/t, sejtelmes-e fogalmazott híreket. Najmányi László az újságról szóló vicceket, Bolya Péter a szomszéd dicsérete kedvéért félálomban elkövetett „okos tárcákat" emleget. Anélkül, hogy az eldobott kesztyűt felvennénk, a lapok szerkesztőségeiben mindenképp megkövetelik a valóság'smerelet, a pontos és szabatos fogalmazást, s jobb napokon még a szerkesztési készséget is, aminek viszont az antológia szerzőinek nagyobb része híjával van. Biztos alapok nélkül aligha lehet „új tematikus és formai kísérletekre” vállalkozni. Picasso is kitűnően, érzékletesen tudott rajzolni. Halász Ferenc c
