Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1975. május 7.

Nem kell félni a túlteljesítéstől

A legbiztatóbb forma

• A mai fiatal nagyanyák zömének háborús serdülőkor jutott osztályrészül. Álmaik megrekedtek annál a vágynál, hogy az égbolt csendes és kék legyen. Az ábrándosok képzeletben királyfit, a reálisabbak pedig csak. egyszerűen vőlegényt vártak. A jövőt mindenképpen csak férj oldalán, asszony és anyaként tudták elképzelni, nagyjából ugyanúgy, mint anyáik, nagyanyáik, szépanyáik századokon at.

Ennek a nemzedéknek jutott először osztályrészül, hogy egyenlő jogúakként a férfiakkal, részt vegyenek a társadalmi termelésben. Lányaik már úgy nőttek fel, hogy a keresőmunka végleges szerepet játszott céljaik közölt. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a mai nőideál a dologzó anya, aki szakmával, vagy hivatással rendelkezik. Akkor is, ha a régi szemlélet hatására még mindig sok az olyan nő, jaki nem szerzett szakképesítést.

„A jövőben is nagy figyelmet kell tordítani a nők szakképzésére — mondta Kádár János kongresszusi zárszavában —, és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének hiánytalan érvényesülésére. Továbbá fontos feladatunk, hogy biztosítsuk: több nő kerüljön a vezetői tisztségekbe a pártban, a tömegszervezetekben, az állami, a gazdasági, a kulturális posztokra és minden olyan területen, ahol ez lehetséges és megvalósítható.”

A nőhatározat óta eltelt évek tapasztalatai igazolják, hogy ilyen biztatás szükséges mindaddig, amíg nem alakulnak ki azok az arányok, amelyek a két nemnek a termelésben elfoglalt helyét és társadalmi szerepét visszatükrözik.

• Még mindig sokan vannak olyanok, akik a nökérdést a nők kérdésének tekintik és nem az egész társadalom ügyének. Megoldásán így nem túlságosan buzgólkodnak. Vagy nem értik, vagy nem személyes érdekük. A nőhatározat végrehajtása során számtalan esetben megnyilvánult, hogy ezt a fontos társadalmi kérdést sokan — olyanok, akiktől a döntések függenek — formálisan intézik el. Valahogy így: van egy határozat tegyünk neki eleget, legyen eggyel, vagy kettővel több nő a vezetők között. Hogy aztán azt a nagyon szűkre méretezett keretet a legalkalma- sabbgkkal töltik-e ki, nem túlságosan mérlegelik.

Pedig az arányos képviseletre a különféle vezetői posztokon egyáltalán nem formai okok miatt van szükség. Éppen a lényeg követeli, hogy a legalkalmasabb nők kerüljenek felelős tisztségekbe. Kiválasztásuknál az igény ma még nem irányulhat egyedül' a szakmai-emberi tulajdonságok együttes meglétére, hanem sok

más sajátos, egyéni körülményt is figyelembe kell venni. Számolni kell bizonyos technikai követelményekkel, továbbá a még mindig ható, ritkábban nyílt, gyakrabban tudat alatt megmutatkozó előítéletekkel. Egy férfi vezető kiválasztásánál általában elhanyagolható körülmény, hogy hány. gyereke van és azok hány évesek, nős-e az illető, vagy nőtlen — nem kell számolni, vagy legalább is nagyon ritkán a házaspár véleményével, hiszen a nő örül, ha a férjét előléptetik, felelősebb munkakörrel bízzák meg, fordított esetben sokszor egészen más a helyzet. Ha nőről van szó, mindig számításba veszik — néha valóban elengedhetetlen ez —, hogy a szakmai és emberi adottságok mellett hány gyereke van, azok mekkorák, van-e férje, vagy egyedül tartja gyermekeit, házastársa milyen mértékben rabja az előítéleteknek stb.

• Ha kisebb mértékben is, ezek mindig szerepet játszanak a fiatalabb nemzedékek életében. Joggal figyelmeztetett tehát Kádár elvtárs, hogy a nők vezetői tisztségbe helyezésének „túlteljesítésétől” nem kell tartani. Sajnálatos, de ebben a kérdésben maguknak az érintetteknek, a nőknek is van még mit seperniük saját előítéleteik háza táján.

Egyik megye KlSZÖV-vezetői- től hallottam nemrég, hogy tagszövetkezetük női elnöke nyugdíjba megy. Utódja megválasz- ! fásának előkészületei folynak most. Kézenfekvő, hogy ott, ahol csak néhány idősebb férfi dolgozik. s a tagok többsége fiatal nő, ez utóbbiak között keressék az utódelnöknek alkaimas jelölteket. Sajnálatos azonban, hogy még az elismerten jól dolgozó női elnök sem nőt javasol utódjának, bár munkatársai között szép számmal vannak magasan képzett, minden vezetői feltételnek megfelelő nők is.

Az évezredes megszokás, önbizalomhiány, s tudat alatti irigység vegyüléke fékezi a valódi érdekek felismerését. Így a legjobb határozatok sem helyettesítik «'''szívós, meggyőző munkát, a maradi gondolkodás felszámolását.

Mindaz, amit ma teszünk, tanítunk, s elfogadtatunk, az elkövetkező nemzedékek — gyermekeink; unokáink — életét határozza meg. Könnyebb dolguk lesz, ha gyorsabban, következetesebben számoljuk fel az előítéleteket önmagunkban, környezetünkben.

• A nőkérdés megoldása a szocializmus kiteljesedését is jelenti. Amikor a nő számára mind a társadalomban, mind a családban a férfival teljesen azonosak a döntések feltételei és az esélyek is. Sz. P.

Szocialista építőmunkánk közben nem nélkülözhetjük azokat az eszközöket, amelyek alkalmasak arra, hogy mozgósítsák a tömegeket társadalmi céljaink gyorsabb megvalósítására. Az egyik ilyen, eszköz a szocialista munkaverseny, amely — a munkásosztály példáját követve —, termelőszövetkezeti parasztságunk körében is egyre jobban kibontakozik.

A bácskai körzet termelőszövetkezeteiben pártunk XI. kongresszusára és hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára fellendült a versenymozgalom. A vállalások első szakaszában 46 millió 700 ezer fofint terven felüli termelési érték előállítását és 8 millió 260 ezer forint értékű üzemanyag, alkatrész, vegyszer megtakarítását határozták el.

Az első szakasz az elmúlt év december 31-ével zárult. Tagszövetkezeteink a zárszámadások készítésével együtt, vagy az azt követő időszakban értékelték a vállalások teljesítését Az eredmények alapján került sor a legjobb dolgozók, kollektívák elismerésére. jutalmazására. Az értékelések alapján megállapíthatjuk, hogy a vállalásokat jelentősen túlteljesítették, hiszen a termelési érték 85 millió 600‘ ezer forinttal több volt a tervezettnél és a megtakarítás is 14 millió 900 ezer forint körül volt. Mindez a termelőszövetkezeti gazdák tenni- akarását, a mozgalom szocialista társadalmunk ügye iránti felelősségérzetét bizonyítja. Egyúttal a politikai elkötelezettség megnyilvánulása is.

Mégi.nkább hangsúlyozhatjuk ezt. ha' visszaemlékezünk az elmúlt, esztendő kedvezőtlen időjárására. a sok csapadékra, arra az emberfeletti küzdelemre, amely szükséges volt ahhoz, hogy a térA sebész szeme: az ultrahang

A Litván SZSZK-ban ultrahangberendezést készítettek az átültetett szervek állapotának megfigyelésére. Ez lehetővé teszi, hogy a sebészek az átültetett szerv méreteiben és tömörségében bekövetkezett legcsekélyebb változást is észrevegyék. Az új eljárás sok tekintetben túlszárnyalja a röngten- és az izotópvizsgálat, valamint a többi hagyományos eljárás lehetőségeit: A kísérleteket egyelőre csak állatokon végzik, de a szakemberek véleménye szerint a készülék reményteljesnek látszik az ember gyógyítása szempontjából

A póráz nem luxus

Miért fontos ezt képpel illusztrálva kijelenteni V

Ez az öregúr nem követett el szabálysértést.

Fontosnak éppen nem fontos, de a kutyatulajdonosok iránti előzékenységből ezt az apropót is kihasználjuk néhány tanács közlésére.

Az elmúlt napokban tették közzé ugyanis a hivatalos közlönyökben a szabálysértésekről szóló törvényerejű rendelet egységes szerkezetbe foglalt szövegét. S mivel kutyák révén, illetve ebekkel is elkövethetők olyan jogellenes cselekmények, amelyek a társadalomra nézve „csekély fokban veszélyesek” — tehát szabálysértések —, kifizetődő, ha az ebtulajdonosok eszükbe vésnek néhány ismérvet. Már csak azért is, mivel a szabálysértést elkövetőt általában pénzbírsággal sújtják. (A büntetés még lehet: figyelmeztetés, elkobzás és a határozat nyilvános közzététele. / Sőt: kivételes esetekben a pénzbírság helyett (ennek minimuma 50, maximuma pedig 10 ezer forint j elzárást is lehet alkalmazni / egy nap a legrövidebb, harminc a leghosz- szabb időtartam).

Kinek van kidobni való ezer forintja csupán azért, mert kutyáját kóborolni hagyja, póráz nélkül vezeti, közforgalmi járművön szájkosár nélkül szállítja, vagy harapós ebét nem tartja zárt helyen, illetve a ház (lakás) bejárata előtt nem tünteti fel, hogy a kutya harapós. Márpedig mindeme szabálysértésekért — persze egyenként értelmezve — bizony egy ezressel is büntethető a szabálysértő.

S akkor még szerencséje van. Már tudniillik, ha csak ennyi

történt. - Mert ha az a szabadjára hagyott, póráztalan, szájkosárta- lan kedves kutya valakit megharap és ezzel nyolc napon belüli sérülést okoz, rögvest 3 ezer forint pénzbírsággal sújtják a gazdit.

Ám ezzel még nincs vége. Ismerve az emberi természet némelyeknél előtörő agresszív, brutális vonásait, amikor egyesek a kiszolgáltatott állatokon élik ki kegyetlenségi ösztöneiket, a törvény ennek megtorlásáról is intézkedik. Szabálysértés tehát az is — és egy ezres a taksája —, ha valaki nyilvánosan, durván és botrányt okozóan bántalmaz valamilyen állatot.

Márpedig erre is „akad” példa. Ha nem is olyan szélsőséges, mint a Caserta környéki paraszté, Marco Affinitoé. Hazafelé kerékpározott őkelme. A keményen átdolgozott nap után .nem éppen kellemesen érte, amikor egyszerre egy kóbor kutyákból összeverődött csapat állta útját. Affinito fékezett, igyekezett kiabálással távol tartani a kutyákat — hiába. Végül feldühödött, leugrott a bicikliről, és szinte magán kívül a kutyákra vetette magát. Megragadta az egyiket, és harapta, ahol érte, nyakát, fejét, lábát. A szerencsétlen jószág képtelen veit védekezni, a dühöngő ember halálra marta. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, felpattant kerékpárjára, és tovább hajtott. A „győztes” elégedettségével; amit az a tévhit is táplált benne, hogy ő most tisztességesen, „sportszerűen” járt el. Nem lábbal, bottal „büntetett”, hanem „egyenlő fegyve-*' rekkel”: ugyanúgy harapással, támadt, minit azok. (Ha a szerinte

• Tóth Sándor felvétele.

való „fair play”-t vesszük, (ugyanígy neki is szájkosár viselése volna kötelező.)

S hogy kissé derűsebb fordulattal kanyarodjunk vissza a szabálysértésekről szóló törvény- erejű rendelet egységes szerkezetbe foglalt szövegére ... Egyáltalán a hivatalos szövegekre.

Nagyon jó, hogy mindegyre többet adunk a HIVATAL nyelvének világosságára, közérthetőségére. Nálunk már nem történhetne meg, hogy a kutyatulajdonosok olyan szövegű felszólítást kapjanak, mint az ausztriai Lindben: „Fizesse ki az ebadót, — másként megöljük!”

Gondoljuk, nem egy ebtulajdonos csak többszöri — és elhűlt — elolvasás után jött rá, hogy nem neki szól a halálos fenyegetés, hanem az adóhátralék bűnébe süllyedt ebnek.

Tóth István

mékeinket betakarítsuk. Ebben a munkában kiemelkedő szerepet, töltöttek be, a szocialista munkaversenyben részt vevő brigádok. Ebben az időszakban 210 brigád több mint 3500 taggal munkálkodott a megtisztelő cím első alkalommal. ‘ vagy ismételten történő elnyeréséért. Az elmúlt év elején a kongresszusi és ’ a felszabadulási munkaverseny meghirdetése előtti időszakban 167 brigád vett részt a versenyben, megközelítően 2600 taggal.

Termelőszövetkezeteinkben a munkaversenv szervezésére, támogatására mind nagyobb gondot fprdítanak. amit az is mutat, hogy mindenütt létrehozták a verseny- bizottságot. Ezek egy része előre meghatározott münkaterv szerint végzi munkáját. Rendszeresen foglalkoznak az eddig elért eredményekkel. A vezetőségek beszámoltatják a versenybizottságokat a végzett munkáról, s egyben meghatározzák a további feladatokat. Az értékelések során szóvá teszik a hibákat, hiányosságokat is.

Kedvező hatást váltott ki termelőszövetkezeteinkben. hogy az eredményeket a zárszámadási, tervtárgyalási közgyűléseken a nyilvánosság előtt ismertették, Az elismerő szavak mellett a jó munkát oklevéllel, kitüntetéssel és a lehetőségek szerint anyagiakkal is jutalmazták.

A verseny- második szakaszában újabb vállalások születtek a közös gazdaságokban. Eddig mintegy 37 millió forint összegben tettek felajánlást a termelési érték túlteljesítésére és 15 millió forint értékben anyag-, eszköz-, en'er- gia-megtakarításra. Ez utóbbi az előző évi felajánlásnak majdnem kétszerese

Az 1975-re tett vállalások ösz- szegezése még nem fejeződött be teljesen, de eddig csalmem 200 brigád majdnem 3400 taggal küzd a megtisztelő címért. Ebből 52 női. 14 pedig ifjúsági brigád.

Nagyon fontos, hogy továbbra is rendszeresen értékeljék az eredményeket és tájékoztatók formájában ismertessék a tagokkal. Helyes, hogy néhány szövetkezetben rendszeresen tapasztalatcseréket szerveznek a szocialista brigádok számára. Ennek hasznosságát az érsekcsanádi. a sükösdi és a nemesnádudvari közös gazdaságok példája bizonyítja.

A Magyar Szocialista Munkáspárt programnyilatkozata kimondja: A szocialista tudat és életmód közösségekben alakul ki és fejlődik. Ezek sorában meghatározó szerepük van a munkában létrejövő közösségi kapcsolatoknak, amelyek legbiztatóbb formája a szocialistabrigád-mozga- lom. El kell érni, hogy a „szocialista módon dolgozni, tanulni, élni” szemlélet általános társadalmi norma legyen.

Ennek érdekében megtettük a kezdeti lépéseket, de céljaink megvalósításához hasznosítani kell a szocialistabrigád-mozgalmat.

Dr. Somoskövi István, a Bácskai TESZÖV agrármérnöke.

Város az olajtengerben

• Szurguti városkép.

Több mint 250 új város jött létre a Szovjetunióban az 1959- es és az 1970-es népszámlálás között. Ilyen a tyumenyi olajközpont, Szurgut is.

Az új városok többsége az ország keleti területein épül, ahol óriási fűtőanyag, energetikai, ásványi, erdő- és vízkészletek találhatók. A termelőerők elhelyezésének 1980-ig kidolgozott általános terve szerint a jövőben fokozottabb mértékben kell fejleszteni Szibélriát, a. Távol-Keletet, Kazahsztánt és Közép-Ázsiát.

Az ipar keletre települését hatalmas „városépítési hullám kíséri, amely az utóbbi években Nyugat-Szibériára is kiterjedt.

A geológusok kutatásai során világhírű lett ez a vidék, ahol tíz év alatt a Szovjetunió legnagyobb energetikai központját hozták létre. Idén a tyumenyi olajmező 117 millió tonnát, vagyis az ország olajtermelésének negyedét adja.

Tíz (évvel ezelőtt a tyumenyi terület északi részén egyetlen város sem volt. Azóta olyán hatalmas lakott települések alakultak ki, mint Nyizsnyevartovszk, Szurgut, í Nyeftyejuganszk és Nádim.

Szurgut a tyumenyi terület központjában, az Ob folyó partján fekszik. Az itt lakó osztyá- kok nyelvén ez a szó azt jelenti: „Halászhely”.

A város a XVI. század végén keletkezett és hamarosan Nyu- gat-Szibéria közigazgatási és kereskedelmi központja lett. Jelentősébe azonban az idők folyamán egyre csökkent és a XIX. században már kicsiny, a tajgá- ba és mocsarakba vesző faluvá zsugorodott. 1961—62-ben hatalmás olajmezőket fedeztek fel a közelben. Azóta a város újjászü- 1 letett, a szibériai olaj kitermelés központja lett. 1965-ben hivatalosan megkapta a városi rangot.

Szurgut ma a tyumenyi terület 54 ezer lakosú', ipari centruma. Repülőteréről közvetlen járatok indulnak Moszkvába, No- voszibirszkbe, Szverdlovszkba és több más városba.

Gyors ütemben épül a Tyu- meny—Szurgut közötti vasútvonal is. A sínek már az Ob balpartjáig nyújtóznak és a folyón átívelő két híd elkészülte után hamarosan elérkezik az első vonat Szurgutba. Ilyen módon több- száz tonna árut szállíthatnak majd a városba, az utasok pedig átszállás nélkül juthatnak ide Moszkvából vagy bármely városból, amely összeköttetésben áll a transzszibériai vasútvonallal.

Szurgut lett az olajkitermelő terület energetikai központja is. Itt épül a Szovjetunió első olyan erőműve, amely az olajjal együtt feltörő gázzal működik. Az első három energiablokk már napi

1,5 millió kilowattóra elektromos energiát ad.

A napról napra fejlődő város polgármestere German Macse- hinnek mondja:

— Egy északi város fejlődése — különösen akkor, ha ilyen hatalmas ütemű — különböző nehézségekkel jár. Szurgut lakóinak száma évente tízezerrel nő. Igen nagy szükségünk van a munkaerőre, de dolgozóinknak lakást, valamint kielégítő kulturális- és életkörülményeket akarunk biztosítani. A szovjet kormány határozata alapján az ország északi részén a lakásépítésnek, a kulturális- és életkörülmények fejlődésének meg kell előznie az ipari objektumok építési ütemét. Városunkban működik az ország egyik legnagyobb házgyára, amely tervezett teljesítményének elérése után évi 140 ezer négyzetméter terület beépítését biztosítja. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a környező városoknak is tudunk építőanyagot szállítani.

A leningrádi építészek kidolgozták a város távlati fejlesztési tervét. Eszerint 1990-ig Szurgut 200 ezer lakosú, hatalmas ipari központtá alakul.

Sztanyiszlav Malcev (APN—KS)

Hozzáértéssel, szívvel

Két*évdizede dolgozik a 9. sz. Volánnál, s 1963 óta tevé|- kenykedik a vállalat bajai

üzemegységénél a függetlenített szakszervezeti titkár

tisztségében Kulcsár István.

Korábban jó ideig volt társadalmi titkár, majd ifjúsági felelős. Mintegy 1200 szakszerve- zeü tag gondja az övé. Hiszen Baján kívül ennek a szakszervezeti egységnek a hatáskörébe tartozik a kalocsai főnökség, valamint a bácsalmási és jánoshalmi kirendeltség is. Kulcsár elvtárssal, gazdag tapasztalataira támaszkodva, a szakszervezeti munka gondjairól és eredményeiről beszélgettünk.

— Bizony, a kezdet nem volt éppen könnyű — emlékezik a titkár. — Országos vonatkozásban is talán a legösszetettebb profilú vállalat a miénk. S amikor 12 éve a jelenlegi beosztásomba kerültem, nemcsak va- sútpótló járataink voltak, de a Duna parton még dokkmunkát végző részlegünk is működött. Ma is eléggé heterogén a munkásgárda; sokfelől jött, sokat próbált, a szakszervezeti célok érdekében sokszor nehezen mozgósítható dolgozóink is akadnak. A kollektívának csaknem a felét teszik ki a vidékről bejárók, akik nyomban a munkába álláskor már indulnak is fuvarba, szerte az országba.

Ilyen körülmények között valóban dicséretes, hogy a régebbi 50 százalékos szervezettséggel és a meglehetősen zilált anyagi kör rülményekkel szemben ma dolgozóik 96 százaléka tagja a szak- szervezetnek, s költségvetési gondjaik végképp nincsenek.

— Persze 'Változatlanul gond az, hogy a termelési tanácskozásokat rendre kénytelenek vagyunk megosztva tartani. Reggel

6-kor a teherforgalomban dolgozókkal értünk szót, 9-kor kerül sorra a, személyszállítás, 14-kor a műszak. Másnap a kalocsai főnökségen, illetve a kirendeltségeken tanácskozunk. Az említett profilból adódik, hogy ezeknek a megbeszéléseknek csak- mintegy 33 százalékos a látogatottsága. Hiába, egy gyárral, vagy üzemmel szemben kétségkívül hátrányban vagyunk! Annak kell Örülnünk, hogy ez a szám napjainkban már rendszeresen állandó.

— Milyen a hángulata egy-egy ilyen tanácskozásnak? — kérdezzük.

— Itt is előnyös változásról szólhatunk. Hajdanában a néma csend volt a jellemző, a felszólalókat szinte úgy kellett provokálni ; panaszaikat, megjegyzéseiket inkább később „fülbe súgva” mondták el. Jó időbe és szívós agitációba került, amíg ránevelődtek a nyilvánosság előtti szólásra, amíg eljutottunk a termékeny, őszinte vitákig.

Mint móndja, a fordulat 180 fokos. Néha egészen „meredek” témák is szóba kerülnek. Élesen bírálnak az aktivisták, ha nem is mindig jogosan, megalapozottan. Ilyenkor van szükség az szb- titkár határozottságára, tájékozottságára. A gyakran téves nézeteket úgy kell a helyükre tenni, hogy ne maradjon keserű szájíz, s a válasszal a felszólaló is egyet értsen.

— Milyen jellegűek a felvetések?

— Többségük a bérezéssel kapcsolatos. Régebben a szociális létesítmények hiányát is sérelmezték, de ma már általában korszerűek, jól felszereltek a telepeink. Jánoshalmán vannak még ugyan gondok, de a következő tervidőszakban ott is rendet csinálunk.

— Túl a nehézségeken, melyek a szakszervezeti munka szépségei?

— önmagában véve az, hogy emberi sorsok vannak ránk bízva, nyomasztó és mégis szép feladat. És ha százból csupán egynek tudunk segíteni, már nem dolgoztunk hiába. Napjában negyvenen-ötvenen keresik fel az szb-t, a telefonhívásokról nem is szólva, örvendetes tény, hogy igen jó összetételű és jól össze- kovácsolódott a 9 tagú szakszervezeti bizottságunk. Velük együtt sokat beszélgettünk arról, hogy alkalomadtán a tagadó választ a legnehezebb kimondani. De becsületesen így kell cselekedni, ha valami nem intézhető el, azért, hogy a tagság lássa: senkit sem hitegetünk.

— Vállalni kell a szakszervezeti funkcionáriusoknak azt is — mondja búcsúzáskor Kulcsár István —, hogy némelyek esetleg ferde szemmel néznek rá. De tahin nem kevesen szeretnek is...

Bizonyosak vagyunk abban, hogy az utóbbiak vannak többségben!

Jóba Tibor