Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
4 0 PETŐFI NEPE • 1975. május 4. I Mindennapi kenyerünk negyedórákon át nem jön létre, már csúszik a szállítás. Igen sok szó éri a „ház elejét”, amikor az ünnepek előttikörüli kenyérellátás, a „terítés” kerül napirendre. Erről csak annyit: mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az ellátási terület valamennyi boltja, s azok valamennyi vevője egyenletesen és gyorsan hozzájuthasson az áruhoz. Az ünnepeket megelőzően mintegy félszáz mázsányi kenyeret tartalékolnak a kereskedelem megrendelésein felül, minden eshetőségre készen, vállalva, azt a veszélyt is, hogy „a nyékükön marad”. Márpedig tapasztalati tény, hogy a kereskedelem igényei nem mindig azonosak a lakosságéival: a forgalom, a kereslet mértéke sokszor teljességgel kiszámíthatatlan. Egy közeli példa: április 6-án, az ünnepeket követő első mun-' kanapon legalább 20 százalékkal több kenyér fogyott,. mint amennyire a rendelések szóltak. (Minden rosszmájúság nélkül mondjuk meg — lapunkban is megglosszáztuk a tényt, — sokan úgy -vélték, hogy a vasárnap minden körülmények között pihenőnap — még akkor is ha előtte két ilyen is volt —, s felrúgva minden munkafegyelmet, kihasználva a jó időt is, túrára indultak, vagy kiruccantak a hobbykertbe. Ilyenkor azután érthető, hogy felborulnak az előzetes számítások . f.) Végezetül zárjuk írásunkat a vállalat vezetőinek azzal a biztató ígéretével — amelyet bizonyára minden kenyérfogyasztó és -kedvelő ember örömmel fogad —, hogy a kenyérgyár folyamatban levő, s jövőre befe- jfeződő rekonstrukciója, valamint a három lengyel aütomata kemence üzembe állítása után a Csongrádi úti üzemből ismerttel csaknem azonos minőségű kenyér jut majd mindannyiunk asztalára. Jóba Tibor Az értelmező szótár így határozza meg a kenyér fogalmát: „Gabonalisztből vízzel dagasztott, sózott, kelesztett tésztából (kemencében) sütött fontos emberi táplálék.” A költő pedig ilyen szavakkal hajt főt a mindennapi kenyér előtt: „Szeressétek a kenyeret, az otthon szivét, a terített asztal illatát, a családi tűzhely örömét! Becsüljétek a kenyeret, a homlok verejtékét, a munka büszkeségét, az áldozatok költészetét! Tiszteljétek a kenyeret, a búzamezők dicsőségét, a földből fakadt zamatot, az élet ünnepét! Ne pazaroljátok a kenyeret, a haza gazdagságát, a természet legdrágább ajándékát, az emberi munka legszentebb jutalmát!” Mi most — nem túl szakmaian, s még kevesebb lírával — a kecskeméti kenyér minőségéről, az ellátásról, s hasonló, mindenképp közérdekű témákról akarunk szólni úgy, ahogyan arról a Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vállalatnál tett látogatásunk során tájékozódtunk. Kezdjük a kenyér kétféle fajtájával: a „legendás” Csorba-kenyérrel, illetve a kenyérgyári termékkel. Az előbbinek a történetéhez tartozik, hogy hajdanában egy Csorba nevű szakemberé volt az a Csongrádi úti pékség, amelynek helyén ma intenzív technológiával készül a módfelett jó minőségű termék. Köztudott, hogy szinte mindenki Csorba-kenyeret keres, szeretne hazavinni a vacsora, vagy az ünnepi ebéd mellé. A háziasszony az önkiszolgáló boltban, vagy az élelmiszer-áruházban el nem mulasztaná a kenyérvásárlást ezzel a „márkásnak” számító jelzővel indítani... Mi is hát napjaink Csorbakenyere? Megtudtuk, hogy da- gasztása az úgynevezett intenzív géppel, s a hagyományossal szemben több mint négyszeres élesztőmennyiség felhasználásával történik. A régebbi, karos dagasztógép 15—20 percet igénybe vevő munkafolyamata helyett a gyorsdagasztás időtartama mindössze 90 másodperc. Mindezt kiegészíti a kézi szaggatás és formázás. Az említett tényezők együttesének köszönhetően válik ez a fajta kenyér könnyűvé, levegőssé. Térfogata a rendkívül kedvező technológia jóvoltából 7—8 ezer köbcentiméter; a bél egyenletesen pórusos, a héja pedig fényes, szemre is tetszetős, mutatós. A gyári kenyér a hagyományos karos dagasztógépekkel készül, s gépi szaggatás és formázás után kerül az egy évtizede készült automata kemencébe. Térfogatát tekintve — éppen az említett körülmények miatt — alatta marad ugyajj az előbbi terméknek, meg kell azonban mondani, hogy az alapanyag összetétele és úgynevezett érzékszervi tulajdonságai az eddigi minőségvizsgálatok során megfelelőnek bizonyultak. A megyeszékhely lakosságát kétharmad részben Csorba-kenyérrel látják el, s a napi igényeknek csupán a fennmaradó részét elégítik ki a kenyérgyár termékéből. A kettő minősége, • Valkai István és Tóth László, a Csongrádi úti üzem pékjei levegőssé, könnyűvé finomítják a közkedvelt Csorba-kenyeret. (Pásztor Zoltán felvételei) márpedig a kenyér nem ismer tréfát. Az egyszerre bedagasztott mintegy 20 mázsa ha nem is megy éppen tönkre egy-egy ilyen alkalommal, de a minőség károsodik, a massza túlkel, szétreped. Az intenzív termékek előállításánál hideg víz adagolására is szükség van. Az e célt szolgáló vízhűtő berendezést a vállalat már harmadéve meg- ren lelte, de a mai napig is nélkülözik. Kihatnak a kenyér- ellátásra a telefonnal kapcsolatos — mindnyájunk által naponként tapasztalható — hibák, hiányosságok is: nincs kapcsolás, nincs vonal, más szám jelentkezik stb. A vállalat körzetében negyedmillió ember él, az ő gyors és maradéktalan ellátásuk ’ mindennél fontosabb. S ha a telefonösszeköttetés hosszú 0 A kenyérboltban egymásnak adják a kilincset a vásárlók. Lesi Boldizsárné és Baranyi Lászlóné eladók nem panaszkodhatnak a forgalomra. íze egyébként azonos. A baj csupán ott van, hogy a kenyérgyárból való kiszállításkor gyakran egészen friss, forró állapotban „indul” a kenyér, s emiatt deformálódik, kevésbé gusztusos. A termelésben — amelyben Kecskemét három sütőüzemén kívül a kiterjedt környék még csaknem tucatnyi üzeme is részt vesz — háromszáznál többen dolgoznak. Ami közelebbről a megyeszékhelyet illeti: itt a kenyérgyárban nyolcvanan, a Csorba-pékségben negyvenötén, a Szolnoki úton pedig négyen fáradoznak nap mint nap az illatos, ropogós, friss kenyér előállításán. A gyártás gondjairól, s a munkát fékező váratlan nehézségekről is jócskán beszélhetünk. Gyakran fordul elő áramszünet, A TÁRGVALÓTERKV1 BŐI. Mélyréteg Lassan a nyolcvanadik életévéhez közeledik Máritv János, Baja. Tanács utca 30. szám alatti lakos. Hosszú életében egyetlen alkalommal sem került szembe a törvényekkel, s most. immár mint régi nyugdíjas és évekkel ezelőtt megözvegyült aggastyán vádlottként állt a bíróság előtt emberölés bűntettének a kísérlete miatt. Súlyos bűn. s az ember, az ügyet nem jogászként megítélő zavarban van. amikor tettének okait keresi. Az kétségtelen, hogy valamiféle „zavar” állhatott elő az öregember lelki működésében, hiszen másként aligha tette volna, amit tett. Az sem lehet kétséges, hogy ennek a zavarnak az előidézésében erősen közrejátszott az a több üveg sör. amit az eset napján -elfogyasztott. Mert egyébként rendes, csendes vendégnek ismerték Máritv Jánost Baján, a vaskúti Bácska Tsz Duna elnevezésű büféjében, ahol naponta megfordult, s néhány pohár sört elfogyasztva, hasonló öregekkel beszélgetve töltött néhány órát. Január 23-án azonban szokatlan dolog történt. Talán észre sem vette, hogv egy másik törzsvendég is bejáratos a büfébe, addig fel sem tűnt neki az illető, akit a felszolgálónő vicces emberként jellemzett, de elmondta azt is. hogv ezek a viccek meglehetősen durvák és aki nem ismeri Ladák Istvánt, az ügy későbbi sértettjét bizony nem veszi jó néven a tréfálkozásait. Nos. ez a két ember találkozott az említett napon. 1975. január 23-án, a büfé mellékhelyiségében. A fiatal, mindössze 38 éves Ladák István „viccelni” akart az Öreg Márity- tval is. norfa korábban egyetlen szót sem váltottak, nem Ismerték egymást. Rászólt az idős emberre, hogy maga mit keres itt papa. menjen haza a... s itt egy igen durva kifejezés következett. Egy éppen ott-*artózkodó harmadik ember meg is jegyezte Ladáknak címezve a nemtetszést, hogv miért beszél így égy idős emberrel, aki az apja lehetne? Ügy látszott, hogv nem lesz folytatása az illemhelyen elhangzottaknak. De' amikor^Ladák kijött, egyenesen az ő megjegyzését kifogásoló férfi asztalához lépett és az utcára akarta kihívni. Az illető azonban nem ment, mond ván. hogy semmi közük egymáshoz. A „vicces ember” túltette magát az elutasításon, felállt egy székre és táncolni akart de leintették. Nem is sejtette, hogy az időközben ugyancsak az asztalához visszaült Márity János miket forgat a fejében. Az öreg ugyanis — amint a tárgyaláson később kiderült — azt hajtogatta magában, hogy „az ellenséget le kell győzni...”. Nem volt előtte kétséges, hogy neki Ladák István ellensége. Öt akarta tehát legyőzni. Az ügyet tárgyaló tanácsvezetft bíró véleménye szerint ez a ..meggyőződés” Márity Jánosnál abból a lélektani mélyrétegből táplálkozott, amelyet még az első világháborúban alakítottak ki benne, hiszen az illető akkor volt 18—20 éves és a csupán két elemit végzett emberben mindössze ez maradt meg az akkori katonai „nevelésből”. Az viszont már lélektani rejtély, hogv miért époen akkor és ott tört felszínre belőle a tétel. Ami szorosan az ügyhöz tartozik, megdöbbentő. Márity János — amíg Ladák István egy széken táncolással kísérletezett — csendben. az asztal alatt elővette szarvasnyelű bicskáját, kinyitotta. Ladák leült az asztalhoz, háttal az öregnek (egymással szomszédos asztalnál ültek). Márity nem tétovázott ezután. Felállt, teljes hidegvérrel odalépett Ladákhoz és belemártotta a 8—10 centiméter pengéjű bicskát, maid hasonló nyugalommal visszaült a helyére és itta a sört. A jelenlevők megdöbbenésük után azonnal telefonáltak a mentőknek és a rendőrségnek. Máritv Jánost az asztalánál, a sör mellett találták, Ladák Istvánt kórházba vitték és megoperálták. Sérülése súlyos, életveszélyes volt. három hét alatt gyógyult meg a „vicces ember”. Az idős vádlott a tárgyaláson sem tudott sokkal többet mondani. mint. hogv az ellenséget le kell győzni és neki Ladák ellensége volt. hiszen vele szemben durva kijelentést használt. Persze Márity Jánost is lehet amolyan vicces embernek tekinteni, hiszen amikor — még az eset színhelyén — megkérdezték tőle. miért szúrta' meg Ladákot. kijelentette: hadd levegőzzön egv kicsit... Az orvosi vélemény szerint a vádlott beszámítható, tisztában volt teti tének súlyával, következményeivel. ■■■--- A megyei bíróság Márity Jánost emberölés bűntettének a kísérlete miatt jogerősen kétévi börtönre ítélte, de az ítélet végrehajtását — tekintettel büntetlen előéletére, idős korára — ötévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. G. S. Kábítószer-fogyasztó állatok Ronald Siegel amerikai kutató hosszas vizsgálatok után megállapította, hogy mintegy 18 állatfaj van a világon, amely bizonyos növényeket nem elsősorban éhsége csillapítására, hanem a bennük levő narkotikus vagy hallucinogén hatóanyagok kedvéért fogyaszt. Az elefánt pl- kedveli a dohányleveleket, a délafrikai Kruger nemzeti parkban élő szarvasok pedig előszeretettel fogyasztanak egy hallucinogén anyagot tartalmazó gombát. Az afrikai elefántok gyakran rágcsálnak olyan növényeket, amelyekben természetes állapotban is nagy koncentrációjú alkohol található. SZILVÁSI LAJOS (126.) — Nézd meg már te is őket. Ügy látom, civilek. — Micsoda? Szeméhez emeli a távcsövet. Rögtön bólint: — Civilek. Hajtják őket. Mit akarnak velük? — Civilekkel akarják megost- romoltatni a kolostort? — kérdem, mintegy fennhangon tűnődve. — Ilyen rosszul állnának? Nem hiszem ... — József! — kiált le Gaszton az udvarra. Ott jön az öreg. Kezében pá- ünkásüveg. > — Jöjjön csak. nézze meg már, mi az ott! Lihegve ér fel az öreg a lépcsőn. Gaszton odaadja neki a messzelátót. De József előbb felilleszti az orrára az okuláréját, csak aztán emeli szeme elé a látcsövet. Kisvártatva rálel a katonák hajtotta csoportra. — Az annva... — szólal meg csodálkozva. — Bányászok azok. Hegyes-Balogot megismerem a járásáról. Meg a többi is bányász. Minek hajtják ezeket? Ezt szeretném tudni én is. Lá- * tóm, hogy a csoport nem jut el a törpefenyvesig. Megállították őket a katonák. Most kétfelé válik a csapat. Az egyik része jobbra indul, a többi balra. Nehézkesen kecmeregnek a hóban. József rám néz. Látom rajta, hogy erősen töri a fejét. — Tudja-e főhadnagy úr, mit akarnak ezekkel az emberekkel? — teszi fel a szónoki kérdést. S mikor csak kérdőn bámulok rá, megmagyarázza: — Körülkerítik a kolostort! Nincsenek elegen a katonák, hát bevetik a civileket is. — Ne beszéljen! — Esküszöm, hogy így lesz! Figyeljen csak rá a főhadnagy úr. Fegyvert nem tudtak adni nekik, hát elhozatták mindegyikkel a fejszéjét vagy a csákányát. Attól tartanak, hogy ki akarnak szökni a főhadnagy úrék innen mitő- lünk Ráhagyom. Micsoda ötlet lenne: mit kezdhetnének ellenünk csákánvos bányászokkal ? Igaz, hogy attól a söpredék parancsnoktól minden kitelik... Ha azt is meg akarta csinálni, hogy kúszva támadjanak a fehér havon ... akkor arra is képesek, hogy civileket vessenek be ellenünk. És mintha valóban Józsefnek lenne igaza. Gaszton is észreveszi : — Odanézz! Igazán a hegynek tartanak. Valóban úgy kanyarodik a menet. hogv mindkét oldalról megkerülje a csúcsot, amin a kolostor áll. Hánvan lehétnek azok az emberek? Hatvanan-hetvenen... Tehát körülkerítenek bennünket. Biztos, ami biztos meggondolással. Most már ki se szökhetünk. Eddig se tettük volna: mire mehetnénk gyalog, lovassággal a hátunkban. Percek alatt utolérhetnének akárhol... Egészen lehe tetlen kényszerhelyzetnek kellene előállnia ahhoz, hogv most mar elhagyjuk a kolostort... — Hát csak hadd csinálják ... — vonom meg a vállam. — Lelkűk rajta. Adja ide azt a bütyköst. öreg. Idenyújtja a pálinkásüveget. Kirántom a dugóját. Egynegyede hiányzik már. öt hosszú kortyot húzok belőle. Jó csípős. Forróság szalad végig a nyelőcsövemen. Pillanatok alatt áthevül a gyomrom is. Nagyon jólesett! Megtörlöm az üveg száját, és odaadom Gasztonnak — Nem kell — rázza a fejét. — Odabent ittam már. Nem baj. annál jobb. Űjra megcsókolom az üveg száját. Erre vágytam már hajnal óta. Most aztán egy jó cigarettát.. Hallgatom az ágyúdörgést. Számoljunk: Fehérvár ide körülbelül negyven-negyvenöt kilométer légvonalban. Fehérvár alatt folynak a harcok. Mekkora ellenállással találkoznak vajon a "szovjet erők? ... Kár a fejtörésért, ötven kilométert előrényomul- ni... Napok kellenek hozzá. De talán sikerül áttörniük. Ha egy páncélos ék elvágná Székesfehérvár előtt a budapesti műutat, és nagyobb egységeknek sikerülne átözönleniük... Vagy ha a Vác körüli erők meglódulnának, hídfőállást létesítenének a Dunán, és átverekednék magukat erre az oldalra, legalább a völgy közelébe ... És ha mindkét oldalon, fent is. lent is egyszerre indulna meg a támadás, egyszerre sikerülne az áttörés .. Olyan zűrzavar keletkezne mindenütt, hogy nem volna idejük mivelünk bajlódni !... Meg kell mosolyognom magam. Ábrándozok. s közben pontosan tudom, hogy ... Mit tudok? Semmit se tudok! Semmit .. Csak azt. .amit a szemem előtt látok. De hogy ez a kép mivé bontakozik ki... Kár a töprengésért... Inkább még egy korty pálinkát. — Gondolkoztál már a sivár jövőnkön? — nézek Gasztonra. — Kitartunk... — felel röviden. — Meddig? — kérdem. — Ameddig bírunk. Sokáig bírni fogjuk. — Élelemmel is? Vállat von: — Legrosszabb esetben kiadjuk a gyerekeket. A gyerekek nem hadviselő felek. A vén papok se ... Gondoskodjanak róluk az ostromlók. Mink meg csak- csak megleszünk valahogyan ... Magabiztosan beszél. Egy kicsit afféle végvári vitéznek képzeli magát. Dobó Istvánnak, vagy Szondy Györgynek. Csak arra nem gondol, hogy az ostromlók ágyúhoz isi juthatnak, nekünk meg semmi másunk, csak a golyószórónk, meg a néhány géppisztolyunk. másfél-kétezer tölténnyel, ami úgyszólván készletnek se nevezhető, ha komolyra fordul az ostrom ... Mindegy: majd meglátjuk ... Nem tudom, miért, de valami azt súgja bennem. hogy minket nem hagyhat el a katonaszerencse ... Nem lehet. hogy élvé végigevickelfük ezt az ocsmánv háborút, és éppen most. az utolsó menetben szegjük nyakunkat. Akkor miért maradtunk élve ez idáig? A sorsnak terve van velünk, ha eddig így intézte a dolgainkat... És Hegedűs? ö is élve maradt, és hajnalban mégis meg kellett halnia... Nem! Jobb. ha egyáltalán nem gondolkodom! Most már én is biztos vagyok benne, hogv körülveszik a kolostort. A civilek eltűntek az erdőkben. Ha átmennék a fal túlsó oldalára. talán azt is meglátnám, merre mozognak... Olga siet fel a lépcsőn. Lábos a kezében, asztalkendővel letakarva. Gőzöl. Másik kezében kenyér. — Itt a reggeli — nevet ránk. Leteszi a falra a lábost, melléje a kenyeret, aztán, körülnéz. Nem lát semmit a völgyben. — Bejöhetnének reggelizni... — néz rám. — Kényelmesebb volna. Elég. ha egy ember fa- gyoskodik idekint. — Látja a törpefenyvest? — kérdi tőle Gaszton. Űjra fontoskodik a fiú. — Hát ott foglaltak tüzelőállást. Amíg ők ott vannak, mi sem mehetünk le a falról. Felemeli a lábos fedelét. Sült szalonna párázik benne. Aranyszínű sült szalonna. Orromba szökik az illata, összefut tőle a nyál a számban. Nagyon éhes vagyok. Nyelek is egyet. — Jó étvágyat... — mosolyog rám Olga. — Köszönöm... Nekilátunk a szalonnának. Szétomlik a nyelvemen. Ilyan jó ízű, hogy biztosan vérré válik bennem. Vérré válik... Szalonnát eszem, jó étvággyal falatozok, s közben fogalmam sincs, mi lesz velem... Szerencse. hogy a gyomrunk nagyjából függetlenül dolgozik az agyunktól. Legalább nem rontja el az étvágyamat * kilátástalanságunk. (Folytatjuk)
