Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

• 1975. május 4. • PETŐFI NEPE • 3

Küzdünk az újabb rekordokért

Az elmúlt évi gazdálkodása eredményei alapján hatodszor nyerte el a kiváló címet a Hosszúhegyi Állami Gazdaság. Dr. Mátyus Gábor igazgató a történeti hitelesség kedvéért elmondja, hogy 1963-tól 1967-ig egymás után öt alkalommal ünnepeltek, azután hat év szünet következett, és a tavalyi eredmények ismét a legjobbak közé helyezték a gazdaságot.

— A halmozott termelési érték az 1973. évi 368 millióról tavaly 426 millióra emelkedett. Erre az évre 456 milliót irányoztunk elő. Az elmúlt évi vállalati eredményt 41 millió forintra terveztük. A kongresszusi versenyvállalások túlteljesítésének eredményeként 130 százalékos* teljesít• Tavaszi talajmunka a virágzó almáskertben. (Szabó Ferenc felvételei)

ményt értünk el. Az 1972-es évhez viszonyítva a vállalati eredményt egy év múlva nyolcszorosára, tavaly pedig 11-szeresére növeltük.

Nincs mód arra, hogy a kiváló gazdálkodási módszereiről ismert mezőgazdasági nagyüzem minden tevékenységét ismertessük, csupán néhány kezdeményezésre szeretnénk* felhívni a figyelmet. Ezekről beszélgetünk dr. Mátyus Gáborral.

— A csaknem 1140 hektár szőlő és a több mint 540 hektár gyümölcsöd évről évre szebb eredményeket hoz — tájékoztat. — Íme néhány adat 1973-ban 109 mázsa szőlőt takarítottunk be hektáronként, tavaly a sok csapadék ellenére több mint 70 mázsát. Az őszibarackos hozama két év alatt 30 mázsával emelkedett, a meggyé 1973-hoz viszonyítva tavaly több mint kétszeresére. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a féli alma az összterület 6 százalékán a halmozott termelési érték több mint 10, a nyereség 40 százalékát adta. Rendkívül kedvező . képet mutat egy hektár tiszta jövedelmének alakulása. 1973-ban 28 ezer, tavaly már 40 ezer forint volt az egy hektárra jutó tiszta nyereség, ami a minőség javulását is bizonyítja.

Véleményem szerint — ezt a tapasztalatok is igazolják — még sok tartalékunk van a termés- eredmények növelését illetően.

1973-ban a piros szlanka és a kövidinka szőlőfajták jelentős területen 200 mázsát teremtek hektáronként, az olaszrizling valamivel kisebb területen 180 mázsát. Elhatároztuk, hogy a 100 mázsán felüli hektáronkénti termésátlagot stabilizáljuk. Természetesen, ehhez szükséges a korszerű agrotechnika, a modern technológia, a megfelelő fajta.

Ugyancsak növeljük a gyümölcstermést. A következő évekre például téli almából a hektáronkénti 400 mázsa elérését tűztük ki célul. Ehhez szükséges természetesen az ültetvények szerkezetváltása, a korszerű művelési módok bevezetése. Értünk már el 500—600 mázsa hektáronkénti termést téli almából, kísérleti táblákon pedig 800—1000 mázsát is.

A terméseredményeket növeli az öntözés. A gazdaságban 1968 óta tudják mesterségesen ellátni csapadékkal a gyümölcsöst. Jelenleg az összes gyümölcsültetvényt öntözhető, a szőlőterületnek 35, a szántónak pedig 30 százaléka. Épül a hosszúhegyi öntözőfürt, amely újabb területeken teszi lehetővé az öntözést.

—*■ Különösen értékesnek tartjuk a szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés együttes javulását — hangoztatja dr. Mátyus Gábor. — Az 1972. évi veszteséges gazdálkodást ezekben az ágazatokban nyereséges váltotta fel. A szarvasmarha-tenyésztésben tavaly az egy tehénre jutó 4500 forint nyereség háromszorosa volt az előző évinek. Ez elsősorban a tömegtakarmány-ter- mesztés javulásának következménye. Ugyanakkor nem lehetünk elégedettek a tejhozammal, amely tehenenként 3000 liter évente.

A sertéstenyésztésben a vágóhídi jövedelmet is számítva kocánként 4350 forint nyereséget könyvelhettünk el.

Az állattenyésztésben a hozamok és a költségek vonatkozásában még jelentős tartalékokkal rendelkezünk, ezek felkutatása egyúttál kijelöli tennivalóinkat is.

Már szó volt arról, hogy a kongresszusi verseny milyen jelentősen segítette a vállalati eredmény túlszárnyalását. Az adatokból mégállapíthatjuk, hogy a vállalati sikerekhez általában nagymértékben hozzájárul a nemes vetélkedés.

A szocialista brigádok négy és fél millió forint értékű hozam- növekedést és 4 millió forint költségmegtakarítást vállaltak, amit teljesítettek is.

A gazdaság jó eredményeket ért el, számos kezdeményezés során, emlegették a nevét,a szakvezetők kidolgozták ’azt a Szőlő- és bortermesztő módszert, amely megfelel a környék acfott'ságai- nak. Beléptek a Szekszárdi Kukorica-' és Búzatermesztési, valamint a Bácsalmási Napraforgó- termesztési Rendszerbe. Ezenkívül több mint tíz egyéb társulásban vesznek részt.

— Bízunk benne — állítja az igazgató —, hogy az összefogás segíti a további előrelépést. Tisztában vagyunk azzal, hogy az eddigi eredmények köteleznek. Ezek egyre nehezebb túlszárnyalni, de mi megkíséreljük. Küzdünk az újabb rekordokért.

• Metszik a magasművelésű szőlőt.

K. S.

Osztály nélküli társadalom felé

„Társadalmunk osztályszerkezete gyökeresen megváltozott. A volt uralkodó osztályok megszűntek. A kizsákmányolt proletariátusból a társadalom vezető osztálya lett. A kisárutermelők száma és aránya a háború előttinek töredékére csökkent, kialakult a termelőszövetkezeti parasztság. Létrejött a szocialista értelmiség. Mindezek eredményeképpen erősödik népünk szocialista nemzeti egysége.”

(Az MSZMP 1975-ös programnyilatkozatából.)

1.

A szocialista magyar társadalom osztályainak és rétegeinek a fő mozgásiránya napjainkban egyértelműen a közeledés, helyesebben a parasztság és az értelmiség objektív viszonyaiban és politikai világnézeti arculatában közeledik a munkásosztályhoz.

•

Ennek a közeledésnek az alapja a szocialista tulajdon- és termelési viszonyok uralkodóvá válása, az ipar és a mezőgazdaság, a falu és a város közötti különbség csökkenése, a kulturális forradalom előrehaladása volt.

Mindamellett ma még vannak különbségek. A munkásosztály és a parasztság közöttiek pedig még osztályjellegűek — nemcsak a munkamegosztási viszonyokban (a termelés társadalmi rendszerében betöltött hely szerint), hanem az egytípusú, de az adott feltételek között még szükségszerűen eltérő (ipar és a mezőgazdaság termelő erőinek különböző színvonalon alapuló) szocialista tulajdon- formákhoz való kötődésük következtében is. Márpedig amíg fennmarad a munkásosztály és a parasztság közötti osztályjellegű különbség (és az értelmiség mint önálló réteg) addig a társadalmunkat összekötő közös érdekek és célok, a szocializmus építésében végzett közös munka mellet^ szükségszerűen léteznek bizonyos érdekkülönbségek is és — időnként — ellentétek is kiéleződhetnek.

Nem megoldatlan és nagyon gyakran nem az egyes osztályok és érdekek eltérő helyzetéből, hanem társadalmi viszonyaink tökéletlenségeiből, helytelen, vagy nem eléggé átgondolt intézkedésekből adódó ellentétekről van szó. Mindenesetre további szocialista fejlődésünk egyik feltétele a munkásosztály és a parasztság, valamint az álkalmazotti, értelmiségi rétegek-rközöfti különbségek további csökkentése, mind osztály helyzetük; mind'pedig; eszmei-politikai arculatuk további közelítése

* *

2.

Az egységesülés folyamata úgy ment végbe, hogy maga a munkásosztály is jelentősen átalakult. A társadalom legnagyobb osztálya lett és növekedett szak- képzettsége, általános műveltsége, szervezettsége, politikai öntu- data. A munkásosztály vezető, meghatározó és irányt adó szerepének további erősítése egyben

a szocialista nemzeti egység fejlesztésének döntő kérdése.

Ennek egyik módja, hogy állandóan és következetesen biztosítjuk a gazdasági-politikai-társa- dalmi funkciókban, a választott testületekben az osztály élcsapatában, a pártban, a munkások megfelelő, arányát. A munkásosztály közéleti aktivitásában, társadalmi szerepének növelésében különleges szerepe van az üzemi, munkahelyi demokrácia növelésének, erősítésének. Az a cél, hogy a munkában, a termelésben élen járó munkások közéleti emberekké, hazánk, lakóhelyük, üzemük aktív tényezőivé váljanak.

3.

Pártunk politikájában ma is döntő jelentőségű kérdés a munkásosztály és a parasztság szilárd szövetsége. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, termelőerőink végbement fejlődése alapvetően megváltoztatta a parasztságot. Megszűnt belső szociális rétegeződése, kialakult az egységes szövetkezeti paraszti osztály.

A mezőgazdasági termelésben végbemenő technikai forradalom, az agrártudományok alkalmazása, a korábbi, általában kevés szak- képzettséget igénylő nehéz fizikai munkát jelentős részben szak- és betanított, részben értelmiségi munkává változtatta. A gépesítés, az ipari munka megjelenése és elterjedése falun; a községfejlesztés, az építkezések, a közművesítés, az üzlethálózat fejlesztése pedig jelentősen csökkentette a falu elmaradását a várostól, megváltoztatta, a munkásságéhoz közelítette a parasztság életviszonyait.

A munkásosztály és a parasztság közötti különbségek csökkentése ellenére a két osztály kö- zott adfi^ bi^ny««., ,érdekel.

1 ént etek is. Pl. az elmúlt idősszakban előfordult, í,rh«gy.j a szövetkezetek — néha eredeti profiljuk rovására — jobban ki tudták használni a piaci konjuklú- rát. így nemegyszer az állami ipari vállalatoknál nagyobb, néha nem is megérdemelt többlet jövedelemre tettek szert. Ezért volt szükség a mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységének bizonyos korlátozására.

Pártunk politikájának fontos célkitűzése a munkás—parasztszövetség további szilárdítása. Politikánkban tudatosan is törekszünk a munkásság és a parasztság között még meglevő osztálykülönbségek csökkentésére. Mindenekelőtt o tulajdonviszo- r.yok területén, a szövetkezetek szocialista vonásainak erősítésével. A szövetkezetek hatalmas, mintegy 90 milliárdos oszthatatlan vagyonát (gépek, felszerelések, állatállomány stb.) tovább növeli majd a közösen művelt, jogilag még magántulajdonban levő földek megvásárlása, szövetkezeti (tehát szocialista) tulajdonba kerülése

4.

A technikai fejlődés, a természet- és társadalomtudományok, a kulturális nevelő munka növekvő szerepe, a termelés és a társadalmi szervezettség fokozódó igényei megnövelték a szellemi dolgozók, benne az értelmiségiek számát és arányát. A szocialista építés során megszűnt az értelmiség korábbi elzárkózása a dolgozó osztályoktól; több mint 50 százaléka munkásból, parasztból, vagy azok gyermekeiből vált értelmiségivé. Tekintélyes része az iparban, illetve a mezőgazdaságban dolgozik, munkájában közvetlen kapcsolatban van a munkásokkal és a parasztokkal.

Az értelmiség nemcsak a munkája szerint, hánem származása, jövedelme és életviszonyai, politikai felfogása szerint is nagyon differenciált társadalmi kategória. Ez természetesen kifejezésre jut azokban az eltérésekben is, amelyek egyes csoportjait, egye- deit jellemzik politikai felfogásban, világnézetben, s még inkább morális, ízlésbeli különbségekben. Az egyes csoportjaiban jelentkező, időnként felerősödő ingadozások leküzdésének útja egyrészt a fejlődésünk belső ellentmondásainak megoldása, másrészt a helytelen nézetek elleni következetes eszmei harc. Ma is biztosítani kell az értelmiség utánpótlásában a munkások, parasztok, illetve ezek gyermekeinek megfelelő arányát, az egészséges társadalmi mobilitást.

5.

Osztályaink és rétegeink közeledése, életfeltételeik és módjaik kiegyenlítődése a fejlett szocializmus építésével szoros kapcsolatban áll. A társadalmi fejlődést egyre inkább az osztálykülönbségek leépülése, a valódi társadalmi-nemzeti egység kialakulása jelenti. S ez természetes is. A munkásosztály történelmi hivatása éppen önmaga osztálylétének — s valamennyi osztály létének — a megszüntetése. Nyilvánvaló, hogy a folyamat vezetésével, osztályszervezetének a pártnak operatívelméleti irányításával megy végbe — a maga és az egész társadalom javára.

Blaskovits János

impiiímíi

LíjpOii

mm

m

Ü

A győzelem gyökerei és virágai

1.

Megvédtek a várost

Munkatársunk a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójának előestéjén rövid körutazást tett a Szovjetunióban, Moszkvában, Leningrádban, és Volgográdban. Abba a három hős városba látogatott el, amely kulcsa, fordulópontja volt a szovjet nép Nagy Honvédő Háborújának; ahol a világot formáló győzelem magvai mélyen gyökereznek, s azóta már virágot, gyümölcsöt termő fákká növekedtek. Htján sok emberrel találkozott, akik harminc-egynéhány évvel ezelőtt fegyverrel és szerszámmal védték városaikat, gyáraikat, kenyeret termő szülőföldjüket, hogy majd évek múltán — keresztülverekedvén magukat Európán — Berlinben kitűzzék a győzelem vörös zászlaját. Riportsorozatunkkal tisztelgünk a harc és a munka hőseinek, akik megszabadították az emberiséget a fasizmus igájától, akik felszabdítot- ták a mi hazánkat, népünket is, és akik újjáépítették, erőssé, gazdaggá tették és teszik a Szovjetuniót.

• Konsztantyin Govorusin (jobboldalt) a leningrádi Kirov Gyár múzeumának munkatársával, P. N. Filipoviccsal beszélget.

A gyermekgondozási segélyen levő egészségügyi dolgozók szakképzése

Jelenleg az egészségügyben több mint 9 ezren élnek a gyermekgondozási segély lehetőségével, s otthon gondozzák, nevelik gyermeküket. Jogos igény, hogy ezek a kisgyermekes anyák a segély ideje alatt célszerűen, hasznosan és) a lehetőségek adta kereteken belül megfelelő önképzései, esetleg szakmai képzéssel, továbbképzéssel töltsék ki szabad idejüket. Az érvényben levő rendeletek azonban eddig erre nem adtak lehetőséget.

Most az Egészségügyi Minisztérium illetékesei — az egészségügy munkaerőgondjaira való tekintettel, a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben úgy határoztak, hogy a jövőben az egészségügyi és szociális intézmények gyermekgondozási segélyen levő szakképzetlen dolgozóinak a segély ideje alatt is lehetővé teszik a szakmai tanulmányokat. Ennek feltétele az, hogy a gyermekgondozási segélyen levők — a segély ideje alatt — a szervezett, munka melletti tanfolyamokon csak magántanulóként, és kizárólag elméleti képzésben vehetnek részt. Munkába való viszatérésüket követően azonban a megfelelő szakmai gyakorlat letöltése után ugyanúgy képesítő vizsgát tehetnek, mint a tanfolyamok többi hallgatói. Az Egészségügyi Minisztérium állásfoglalása szerint a gyermekgondozási segély ideje alatt — magántanulóként — azok a dolgozók is folytathatják tanulmányaikat, akik azt eredetileg a munka melletti tanfolyam keretében kezdték meg.

Korai szép tavasz köszöntött az idén Leningrádrá. Április elején, amikor ott jártam, a tenger felől állandóan fújó szél is szelíd-szolíd volt, a parkokban rügyet bontottak a fák, takarították, mosták, festették, csinosították az egész várost. A padokon, a Péter Pál-erőd falainál, a szelíden hullámzó Névá- ról visszavert napsugarak özönében napoztak a fiatalok, a sirályok fölényét átvették a galambok, a hideg tél uralmát a tavasz. Az .Erdei sugárúton a piszkarjovói emléktemetőhöz igyekeztünk, ahol több mint hatszázezer leningrádi alussza örök álmát, amikor az egyik ha; falán megpillantottam a fehérrel festett feliratot, amelyet emlékeztetőül hagytak meg: „Polgártársak ! Tüzérségi tűz esetén az utcának ez az oldala a veszélyesebb!” A felirat a történelemben példátlan, Lennigrád 900 napos blokádját idézi. Az ott élők azonban a súlyos bombatámadások, az állandó tüzérségi tűz, az éhség, a vízhiány ellenére sem engedték be a német betolakodókat Lenin- grádba. Drága árat fizettek ezért, de megvédték városukat. Most, a győzelem 30. évfordulójának előestéjén sokan zarándókolnak el F piszkarjovói emléktemetőbe, V gránitfalán olvasható:

„Senkiről sem feledkezünk meg, és semmit sem felejtünk el!”

A forradalmi hagyományairól híres Putyilov gyárban (ma Kirov nevét viseli) találkoztam Konsztantin Vasziljevics Govo- rusinnal, aki itt kezdte munkás- útját, itt kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Ma, 58 évesen is itt dolgozik, a leningrádi városi pártbizottság, a Béke-világtanács tagja. Govorusin könyvet írt életéről. így emlékezett :

— A legkeserűbb időszak 1941 42 tele volt. Gyárunktól 3—4 kilométerre húzódott a front, sűrűn bombáztak és szinte állandóan tüzérségi tűz alatt tartottak bennünket. Az élet azonban nem állt meg. Pedig a blokád ideje alatt akkor volt a legkisebb a kenyérfejadag, a munkások 250, a gyerekek és eltartottak 150 grammot kaptak naponta. És milyen kenyeret! Csak 40 százaléka volt rozsliszt, a többi cellulóz, napraforgópogácsa-liszt és pelyva. Ilyen élelmezés mellett védték a várost a 'katonák, dolgozott a lakosság a védelmi vonalak kiépítésén. Mi pedig az üzemben, ahol harckocsikat, önjáró lövegeket gyártottunk, any- nyira legyengültünk, hogy gyerekek fogtak minket munka közben, és már az se volt érdekes, ha férfiak és nők együtt, egy időben fürödtek. Igen, ez így volt! Tizennégy órákat dolgoztunk naponta, és jóformán a gyárban laktunk, mert nem volt értelme hazamenni.

— Engedje meg és kérem, hogy írja meg — folytatta Konsztantin Vasziljevics —, hogy elbeszéljem életem legnehezebb, legkeservesebb szilveszterét. Az 1941. évet a temetőben búcsúztattam. Húszfokos hidegben, sírok között. Barátom és munkatársam keresett meg este, hogy

segítsek eltemetni az apját. Jól ismertem Mihail Kazmirovics Reiszet, ezt a magas, vékony termetű, idős embert, és nagyon sajnáltam a barátomat. Koporsó nem volt, lepedőbe, pokrócba burkoltuk az elhunytat, szánkóra kötöttük és elindultunk a nagy hóban a Volkov temetőbe. Éppen hogy csak vonszoltuk magunkat, s útközben sok ilyen szomorú menettel találkoztunk. De nem volt mindenkinek ereje elvánszorogni a temetőig, útközben sok gazdátlan szánkót, rajtuk gazdátlan halottat láttunk!

— Fagyos volt a föld, mégis úgy temettük el az öreget, ahogy ' abban az időben keveseket, hiszen tömegsírok voltak. Éppen éjfél volt, amikor a fagyos földrögökből emelt sírhantot fenyőággal megjelöltük. Aztán leültünk a sírhalom mellé, ittunk egy kevés, ibolyaszínű denaturált szeszt, haraptunk egy szelet kenyérkét és havat ettünk rá. Tudtuk, nem szabad itt elaludni, mert megfagyunk, de sehogy- sem akaródzott elmenni innen. Csak ültünk a hóban és beszélgettünk a barátommal arról, hogy mit hoz az új, az 1942. esztendő. Tudtuk, éreztük, hogy ki kell tartanunk, minden körülmények között, és mindennel támogatni kell a frontot, mert ebben a kritikus helyzetben is hittünk ügyünk győzelmében...

És a léningrádiak a nagy áldozatok ellenére kitartottak, harcoltak és dolgoztak. Áttörték 1944 januárjában a blokádot. Győztek.

Oravec János.

(Folytatjuk)