Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-24 / 120. szám
Kétszeres j kiváló j szövetkezet A JÁNOSHALMI JÓKAI TERMELŐSZÖVETKEZET MÉRLEGE Erdei Ferenc nagyhírű munkájában, a Futóhomokban igy szól a jánoshalmiakról: „A termelők ráncos ruhájú és szépbeszédű magyarok, elevenen és derülten jorognak portékáikkal, zúgolódás nélkül igazodnak az előírt szabályokhoz, és elégedetten emlegetik szép bevételeiket.” Ezekből á valamikor termelő és teremtő parasztokból jütt létre annak idejében, 1960—61 fordulóján a jánoshalmi Jókai ■ Mezőgazdasági Termelőszövetkezet is, akiknek mostanság már legfeljebb a munkaruhája ráncos, de a sokféle gondgyötörte arcok kisimultak, s akik még több portékájuktól derűsebben „emlegetik szép bevételeiket.” Miért mondjuk ezt mindjárt a bevezetőben? Nincs nagyobb okunk rá, mint az, hogy a Jókai Termelőszövetkezet tegnap ünnepi közgyűlésen avattatott már második ízben kiváló szövetkezetté. Ezt a cí- met-rangot ma már nem osztogatják, kiváltképpen nem könnyen, hanem kiérdemlik azok a jók közül a legjobbak, akik egy éven át nyújtott teljesítményeikkel megfeleltek a magas szintű követelményeknek. S a választás az idén ismét a Jókai közösségre esett. A buzdító jó szó foganatja Egy utcából valók Jókai, ritkán hallható szövetkezeti név. A múltkoriéban még három volt az országban, de az egyesülések folytán lehel, séges, hogy már csak Jánoshalmán neveznek a nagy íróról földet művelő kollektívát. írjuk meg, miként lett az utolérhetetlen mesemondó névadója a nagyközség parasztjai egy részének. Ha nem kapnánk választ, nehéz volna megfejteni. De mint mindennek, ennek is van magyarázata. Amikor a szövetkezet 1960. december 9-én megalakult a Nagy Imre-féle korcsmában, az „alapkövet” letevők többsége a Jókai utcából való volt. így hát blinden .névkeresési erőlködés nélkül választották a cégtáblán elejében egy kicsit halványan látható, de most már büszkén fénylő nevet. Pedig időközben egyesültek a Hunyadi, az Aranykalász és a Rákóczi szövetkezetekkel, mégis mindmáig Jókai nevét viselik. Pedig más indoka is lett volna a Jókai név felvételének, hiszen a nagy romantikus a mezőgazdasággal is törődött, s annak is egyik, Jánoshalmán nem akárhogyan művelt ágazatával, a kertészettel. Kertszeretetéről többek között így ír: „Van nekem egy igen szép növésű körtefám. Megvallom, hogy nem tudom minek híjják? Minthogy legszebb növésű a töb. bi .közt, különös kegyeletben részesült nálam, ami abban áll, hogy minden évben szorgalmasán megmetszettem... én ennek a fának egész biográfijával szolgálhatnék, ha valakinek így kellene, mint nekem...” Közös munka, felelősség, gond Kiváló szövetkezet. Vajon tíz évvel korábban gondolta-e volna valaki a szövetkezetei legjobban szolgálók közül, hogy ilyen megtisztelő jelzőt kapnak. Nem gondolta senki sem. Azokban a kezdő években nagy volt a bizonytalanság, a kishitűség valamilyen oknál fogva mindig fölébe kerekedett az emberi munkát kísérni szükséges optimizmusnak. A szövetkezet kezdő osztályait járták meg, és évenként keserű tandíjat fizettek. De a sikertelenség is a célozza a fáradhatatlan teremtő szándékot, és lassan hajnalodott a bővebb esztendők égalja. Talán 1966-ot lehetne a fordulat évének nevezni, amikor a szövetkezet — megerősödve új vezetőkkel, és a szűkebb esztendők tapasztalataiból származó következtetésekkel — a bajokból való kilábalás útjára lépett. Reális elképzelések, azi emberek által is érthető, jól megfogalmazott célok születtek akkor. Helyre kell állni gazdaságilag, ehhez biztosítani kell a tárgyi feltételeket, és megnyerni a gazdák egyetértését, s acélos karjait ahhoz, hogy a tervek valósággá váljanak. Mindenki szívesen vette a holnap javaival kecsegtető szavakat, s megértették, hogy valamennyiük egyéni boldogulása csak a közösség boldogulásé, val együtt lehetséges. Valójában mi is történt a Jókai Termelőszövetkezetben? A vezetők jól tudták, hogy kell megfogni a dolgok nehezejbbik végét. Elsősorban az emberedre appelláltak. Ügy gondolták: kollektív a munka, közös a felelősség, de legyen közös a gond is. A megosztott gond, amely egyben működteti az emberek véleményével mozgatott munkáskezeket a legfontosabb ahhoz, hogy megváltozzon az áldatlan helyzet, a hatvanas évek elején egy napra húsz forinton felül alig jutó kereset esett. Siránkozni ezen vajmi keveset ér. hiszen ugyanazok a földek régebben is az átlagosnál jobb módban tartották az embereket.' Ha akkor lehetséges volt, miért ne lehetne ezt folytatni, vagy még azon is túllépni. A föld is, mint minden termelőeszköz, a legtöbbet adja annak, aki szorgos szeretettel nyúl hozzá. A föld együtt él művelőjével, és kölcsönösen hasz- nolnak. Tehát a sorokat kellett rendezni, mégpedig nem valami máról holnapra átváltott kérlelhetetlen szigorral, hanem a gazdák cselekvő egységének megteremtésével. Mikor elkezdték a váltást, még nem is tudták, hogy miként nevezzék azt, amit tesznek. Ma szövetkezeti demokráciának mondjuk azt a munkásságot, amikor az érdekelt alkotók a tulajdonos jogán terveznek, vitatkoznak, döntenek és megvalósítanak. A bizottságokban zajlik az élet Létrehozták a különböző bizottságokat, amelyek nemcsak papíron léteztek, hanem valóságosan ügyködtek. Ezért mondotta az elnök a decemberi zárszámadó közgyűlésen: „Hangoztatom és vallom, hogy termelő- szövetkezetünkben funkcionáló egyes bizottságok a lehető legteljesebb jogkörrel és bátorsággal rendelkezzenek, mert az minden kétsétget kizáróan oda vezethet, hogy a reájuk bízott munkát eredményesen tudják elvégezni, ennek következményeként pedig szövetkezeti demokráciánk szélesebb teret nyer.” Melyek ezek a bizottságok és mit tesznek ? Az ellenőrzésben részt vevők védik a szövetkezeti tulajdont. S itt nemcsak arról van szó, hogy ne lehessen úgymond lopni, hanem elsősorban a gazdálkodásról, a munka szervezettségének figyelemmel kíséréséről, hiszen ez az igazán hasznot hozó kontroll. De a szövetkezet munkáját az említett erkölcsieken túl még más dolgok is motiválják. Nevezetesen a műveltség. Az iskolai végzettség szempontjából a járásban a legjobban állnak. Csaknem mindenkinek megvan a nyolc általános iskolával egyenlő végzettsége. Vannak persze né- hányan az öregek közül, akik ezt az írásos bizonyítékot nem szerezhették meg, de az élettapasztalat talán ennél nagyobb kvalifikáltsággal lehet egyenlő. Heten egyetemi diplomával rendelkeznek és negyvennél több az érettségizett. Van matúrával rendelkező szerelő, de még a kertészet fizikai dolgozói között is akad hasonló. A tél folyamán tizennégyen marhatenyésztő- és hatan traktorvezető szakképesítést szereztek. Valaha az egész nagyközség területén nem voll összesen ennyi rangos bizonyítványt felmutatni tudó. Állandó jellegű a műveltség iránti éhség. Olvassák a napi- és hetilaA szociális bizottság 210 ezer forint felett rendelkezett Ez már önmagában megadta tekintélyét, de hatáskörét is. Hiszen gondoskodni hiányt szenvedőkről, elesettekről csak anyagi háttérrel lehet. S a szövetkezet már van abban a helyzetben, hogy megszűnt a munkában erőfeszítők „önzése”, jut már az elődöknek is, akik a föld szereteté- ben fáradtak meg. A háztáji bizottság, a ház körüli kisgazdaságok árutermelését irányítja. Őrködik a területek mértékének jogszerűsége fölött, és segít abban, hogy a hízott sertést a Kiskunhalasi ÁFÉSZ vágóhídjára szállítsák. A versenybizottság „Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” jelszót írta zászlajára. Az ötfős bizottság szervezi és értékeli a szocialista munkaversenyt. Sok közük van ahhoz, hogy most is nyolc brigád 216 fővel vesz részt a versenyben. Közülük négy elnyerte a szocialista brigád címet. Még az 1973. évi eredmények alapján hét fő megkapta a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést. Ketten miniszteri dicséretet érdemeltek, tízen pedig „Kiváló termelőszövetkezeti dolgozó” címet viselhetnek. Vázlatosan ezek azok az emberi feltételek, amelyek biztosítják a vezetést, a jó munkamenetet. A szüntelen megbeszélések, amelyekről ha jegyzőkönyvet fektetnének, havonta több kötetet tenne ki, a brigádok összeforrottsága, az egymás iránti bizalom volt az a legfontosabb, amely megszülte a „Kiváló szövetkezet” kitüntetésben megtestesült eredményeket.-Ojjj iiitJn ,6.J víjujj-i , x.cívii — innöi, nßddß'ioji aérn sniov Iát pokat, szinte mindenkinek van rádiója vagy televíziója, sokan járnak moziba, szórakoztató előadásokra, jelentős összegért vásárolnak könyvet. Teljesen megváltozott a lakáskultúra, a bútorzat iránti igény. S ennél még fontosabb, hogy a fiatalok évente 300 ezer forint összegben lakás- építési alaphoz juthatnak, ami 30 ezer forintjával tíz életet indító család fészkéhez ad segítséget. De éppen most osztanak családi köztelkeket mintegy tizennyolcat. A 300 négyszögölet szinte ingyen adják, csak építkezni kell rajta. A kulturális alapból a nagyközség közössége is előnyhöz jut. A sportélet 40 ezer, a kulturális csoport 27 ezer forintos támogatást élvez. A szövetkezetnek Harkányban üdülője van, amihez az igénybe vevő még 20 forintos naponkénti támogatást is kap. A rendszeres országjáró körutakhoz 80 százalékos a közös hozzájárulása. Mindezek ismeretében bárki azt mondhatja, hogy ilyen körülmények között azután lehet dolgozni. Bizony lehet, de kell is. Az emberi, s buzdító jó szó foganatja, hogy a valamikori és a mostani terméseredményeket szinte nem lehet összehasonlítani. Búzából 1961-ben 10,8, 1974. ben 24 mázsát termeltek. Kukoricából nyolc mázsa helyett 38-at. és burgonyából 37 mázsa helyett 158-at termelnek. Pedig mondhatni, hogy Jánoshalmán régebben is értettek a gazdálkodáshoz, de a kisüzem korlátái többet nem tettek lehetővé. Az eredmények jelentőségét még aláhúzza az, hogy az ősszel, mondhatni az egész esztendőben rendkívüli volt időjárás. Az elnök is azt mondta évzáró jelentésében ......az elért eredmények m inden kétséget kizáróan a becsületes, serény munkának az eredménye. Rendkívüli évnek értünk a végére, már a nyár folyamán az időjárás miatt problémáink voltak, amik az év vé. gére csak fokozódtak olyany- nyira, hogy a továbblépés gondjaival való bajlódásunk sodrában az emberek egy részén pesz. szimista hangulat, kétségbeesés kezdett úrrá lenni.” Nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is nagyot léptek előre. Jelentős beruházásnak mondható a 18 millió forinttal létrehozott 416 férőhelyes, szakosított tehenészeti telep és az ehhez kapcsolódó három és fél millió fprintba került tejüzem, amely Jánoshalma és a környező nyolc község pasztöri- zált tejjel való ellátását biztosítja. eia Jnoaüaaöfiv ,at£isM Mint ahogyan az egyes gazdálkodó is rájött arra, hogy egymagában nem sokra megy, egy egész — hatszáz fős — szövetkezetnek is észre kellett vennie, hogy egyedül, másokkal való társulás nélkül a gazdálkodás erőtlenségének jelei mutatkoznak. Ezért vesznek részt a tsz-közi vállalkozásban, ezért léptek be 1972-ben a Tsz-te} Együttműködési Irodába, majd lettek tagjai a MEZŐTERMÉK- nek. Két éve részt vesznek a Bajai Kukorica termesztési Rendszerben. maid tavaly megalakították a megyei burgonyatermesztési társulást. A szövetkezet legfontosabb mutatóinak papírra vetésénél ne menjünk messzebb az 1970-es évvel való összehasonlításnál. Ez is nagyop jól mutatja a fejlődés léptékeit, és szinte folyamatosan igazolja azt a mindig jelen időben mondható feltevést, hogy a közös gazdaságokban még mindig nagyon sok feltárandó tartalék van. A számok megcáfolhatatlan tanúk. Négv év alatt az állóeszközök értéke 64 millió forintra növekedett, ami százalékosan kifejezve 227. A halmozott termelési érték 67 millió forint, a tiszta vagyon megegyezik az előbb említett számmal. A szövetkezet eredménye a tavalyi labilis esztendőben meghaladta a kilencmillió forintot. Ebből viszont egyenesen következik, hogy egy dolgozó naponkénti átlagjövedelme több mint százhúsz forint volt, 46 százalékkal magasabb az 1970. évinél. Ha egy dolgozóra évente átlagosan 230 munkanap jut, akkor a la§a^n számoló előtt is pillanatok alatt világossá válik a szövetkezet adta jövedelmi lehetőség. A számokkal kifejezhető jo munkának állandóan jelenlevő a politikai hatóeszköze: a kommunisták szervezett, tudatos munkája, és a széles körű politikai aktivitás. A pártszervezet 32 tagjának több mint fele az utóbbi nyolc évben lgtt kommunistává. Ezek átlagkora is nagyon kedvező, hiszen a többség fiatalokból adódik. Ezért a pártszervezet átlagéletkora 31—32 év. A szövetkezeti tagság átlagéletkora is feltűnő: 39 év. Ez annak következ- méQye, hogv a községben ismertté vált a szövetkezet eredményes gazdálkodása, ami a legfőbb vonzó tényező abban a vonatkozásban, hogy a fiatalok a szövetkezetben látják megélhetőségük holnapját. A közösen gazdálkodókat a jövőt illetően sok minden foglalkoztatja. A tervek között szerepel a szociális létesítmények bővítése, s közöttük elsősorban a földeken dolgozók részére ebédlő, fürdá majd pedig az üzemi konyha megépítése és működtetése. Azon igyekeznek, hogy mind magasabb színvonalon biztosítsák a szövetkezet tagjai szociális és kulturális ellátását. Ami az elmúlt évi gazdálkodás summázását jelenti, az elnök ezt mondja: „Szem előtt tartottuk minden időben üzemünk adottságait, az érvényesülő mezőgazda- sági árakat, a közgazdaságé sza- bálvozókat. A pénzügyi támogatások feltételei között' meghatároztuk termelésünk fejlesztésének célkitűzéseit és összetételét. Mindezek hatással voltak termelésünk fejlődésére, arra, hogy a szövetkezet gazdasági. közgazdasági helyzete megfelelően alakult. Könnyű leírni a számokat és megfogalmazni az eredményeket. Dé nehéz, küzdelmes volt mindezt elérni, menet közben figyelemmel kísérni, korrigálni a „pályatévesztést”, s emberi szóval összetartani egy célratörő közösséget. Nehéz volt, de sikerült. És a Jókai szövetkezetben dolgozó „ráncos ruhájú és szép beszédű magyarok” ismét a Kiváló szövetkezet címet mondhatják magukénak. (X) siißioose -ßboij ötelsl A 1 HPIüH'J íJbA J'JlUii:- * , mux^lnmc^j Éhség a művelődésre 0 A felső képen Horstey frízzel keresztezett növendékek. • Baloldali képünkön: A termelő- szövetkezet tehenészete 0 Felső képen a takarmány- tárolók láthatók. 0 Baloldalt: Pasztőrözik a tejet. 0 Jobboldali képünkön: Csomagolják a polipac tejet. f • A termelőszövetkezet szakosított szarvasmarhatelepe.
