Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-24 / 120. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. május 24. Századunk egyik legnagyobb íróját köszöntjük hetvenedik születésnapja alkalmából. Az írót, aki Vesenszkaja doni kozák faluban látta meg a napvilágot 1905. május 24-én. Nevét nemcsak a szovjet és a szocialista népek baráti közösségének olvasói ismerik és tisztelik; Mihail Alekszandrovics So- lohov művei épp oly ismertek és kedveltek Moszkvában és Londonban, mint Budapesten vagy Stockholmban. Solohov, a doni parasztsorsból kiemelkedő és írói munkásságáért 1965-ben Nobel-díjjal kitüntetett író forradalmár is egyben. Az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte. Egész forradalmi és írói életpályája egy nagyszerű ember céltudatos munkásságát pédázza. Először a forradalmár Soloho- vot ismerte meg az új szovjethatalom, aki középiskolai tanulmányait félbeszakítva, fegyveresen harcolt a polgárháborúban a Don-menti fehérgárdista ellenforradalmárok ellen. Életformájára jellemző, hogy bár 1922-ben Moszkvában telepedett le, mégsem találta helyét a nagyváros kőrengetegében. Néhány év múlva hazatért szülőföldjére, ahol mindmáig együtt él doni kozák paraszti véreivel. Rogyinka a címe első elbeszélésének. Magyarul: Az anyajegy; 1924-ben került az olvasók kezébe. Két év múlva már novelláinak gyűjteményével találkozunk, főbb témái személyes élmélnyei- ből fakadnak: a polgárháborúban szerzett élményanyagát dolgozta fel. A forradalmi és ellen- forradalmi táborra szakadt ko- zákság kegyetlen osztályharcáról vall a szovjethatalom első éveiből. Egy esztendővel később kezd hozzá a Csendes Don című hatalmas regényéhez. Alaposságára, írói gondosságára jellemző, hogy kereken tizenöt esztendeig dolgozik rajta. Érdekességképpen megemlítjük, hogy az első és a második könyv 1928-ban, a harmadik 1929—1932-ben, a negyedik, a befejező kötet 1937—1938- ban, illetve 1940-ben került ki a nyomdából. Főhőse, Grigorij Melehov a huszadik század prózairodalmának egyik legművésziebben megformált alakja, az első világháború embertformáló izzásában döbben rá a doni kozákok évszázados, megszégyenített társadalmi szerepére. Biztos a forradalmi jövő diadalában: a cárizmust megdöntő forradalmárok mellé áll. Solohov a ma már klasszikusnak számító regényében továbbfejleszti a tolsztoji lélekrajz művészi módszerét. Másik, világsikert aratott regénye a Podnyataja celina. Mi új barázdát szánt az eke címmel szerettük meg. Hasonlóan fogadták mindenütt A hazáért harcoltak című művét, az Emberi sors című elbeszélését, a Feltört ugar-t. Ez utóbbit, továbbá a Csendes Don-t és az Emberi sors-ot megfilmesítették. Sőt, a Csendes Don-ból operát komponált Ivan Dzerzsinszkij. Hadd írjuk még ide: Solohov műveit eddig mintegy húsz nyelven jelentették meg. Solohov századunk legnagyobb tehetségű író-alkotóművésze, Lev Tolsztoj, Gogol és Gorkij világ- irodalmi rangú műveinek méltó (folytatója. Regényeinek, elbeszéléseinek központjában mindenkor a szovjet és a társadalmi problémák bensőséges emberi legmélyére hatolva bontják ki bölcs elemzéssel a valóságot, az igazságot. Történelmüeg hitelesen ábrázolja korát, azokat a harcokat, melyek közelebbi pátriája, a doni kozákság és a nagyobb társadalom, a szovjet hatalom vív az első világháború óta napjainkig. Nyelvezete pedig gazdagon merít a népnyelv utol- érhetetlenül gazdag forrásaiból. Befejezésül hadd mutassuk meg igazi- emberközelségben So- lohovot, a szülőfalujában élő szovjet polgárt Mint említettük, Vesenszkaja faluban, a régi családi otthonban él, alkot, ír, s közben mint forradalmár, szívében hordja faluja ügyes-bajos dolgait is. Egyszer hajnali öt órakor váratlanul látogatót kapott: egy kolhozparasztasszony kereste fel, és elpanaszolta az írónak, hogy helytelenül adóztatták meg. Solohov kissé méltatlankodott: — Hát hogy, kedves, nem tudtál volna még korábban jönni, mondjuk, négy órakor? A kerületi végrehajtó bizottsághoz sem mehetsz öt órára! Az asszony csendesen válaszolta : — Ami azt illeti, tudom, mikor kezdődik ott a munka. Azért jöttem korán reggel, mert te- hozzád most is lehet, hiszen nem alszol! Hajnali öt órakor Solohov íróasztalánál dolgozott. Révész Tibor Kalocsa „Déva vára”? A pavilonok nem állnak — újabb tervek készültek! „Meddig ázik 2 millió forint?” — kérdeztük lapunk 1974. december 13-i számában az egykori kiállítási pavilonokról, amelyeket megvásárolt a város. A Kalocsai Városi Tanács vezetői akkor úgy nyilatkoztak, hogy az egy éve rozsdásodó acélszerkezetek az idén májusra, illetve augusztusra ismét pavilonná épülnek. Az 1050 négyzetméteres alapterületű május elsejére, az 1400 négyzetméteres pedig legkésőbb augusztus 20-ra elkészül: otthont ad a város sportéletének, a folklórfesztiválnak, de legrosszabb esetben is a kereskedelem raktárként hasznosítani tudja. A 2 millió 200 ezer forint és á közel 400 ezer forintos tervezési költség (eny- nyibe kerültek) az idén már a város számára kellett volna, hogy kamatozzon, nem pedig a szabad ég alatt rozsdásodjanak tovább a szerkezetek. Geri* Istvánnak, a városi tanács elnökének tájékoztatása alapján megírtuk: „A kivitelező az 1050 négyzetméteres pavilon esetében a magyar néphadsereg, s ez a munka egy fillérjébe sem került a tanácsnak. A tervek szerint szocialista szerződést kötnek a közös használatra, s az ünnepélyes fölavatásra április 4-én vagy május elsején kerül majd sor.” — Május van, a pavilonokkal kapcsolatban miről tájékoztathatjuk a közvéleményt? — kérdeztük ezúttal is a városi tanács elnökét. _ A hadsereg szervezési okok m iatt nem kezdte meg a kivitelezést. Űj elképzelés született, hogy nem a katonák építik fel a közös használatú pavilont, hanem azzal vállalati kivitelezőt bíznak meg. A csarnok mellé a szülők részére várótermet is szeretnének építeni. Arról, hogy a munkát mikor kezdik, ’megtudtuk, még nem született döntés. Előbb kivitelezőt kell keresni, aki elvállalja: az új helyzetet tisztázó tárgyalások. ra, véleményegyeztetésekre van még szükség. Az 1400 négyzetméteres pavilon felhasználásának terveiről Kalmár Pál, a BIK Vállalat igazgatóhelyettese tájékoztatott: A kalocsai pavilont megvásároltuk a szerződést megkötöttük. Felállítása és berendezése — beleértve a vételárat is — 2,6—3 millió forintba fog kerülni. Nemcsak raktározás, hanem árubemutatás céljára is fel fogjuk használni. A raktár mellett bemutató részt, vevőfogadót, megfelelő iroda, és szociális helyiségeket is ki fogunk alakítani. Az egész komplexum központi fűtésű lesz. A pavilon felállításának eredetileg tervezett határideje 1975 augusztus, annyiban módosul, hogy kialakítása az ev végéig el fog húzódni. A szerződésben szerepel, hogy a fenti összegbe a felállítási költség is beletartozik. A munkákat pedig a városi tanács költségvetési üzeme végzi el és a létesítmény t részünkre teljesen készen fogja átadni.” Elküldték részünkre egy hivatalos szakvélemény-másolatot is, amelyet a budapesti SZÖVTERV statikus osztálya állított ki. A „tételes indokolásból” idézünk: „A két kiállítási csarnok szétbontott és a helyszínre szállított acélszerkezeti anyaga szerelésre alkalmatlan állapotban van. A szerkezeti acélanyag kötései és csomópontjai több mint 50 százalékban használhatatlanná váltak, a rácsrudak nagymértékben erős alakváltozást szenvedtek, igen sok a törés, szakadás. A szerkezet nemcsak összeszerelésre alkalmatlan, hanem annak kijavítása sem végezhető el megfelelően, az ésszerűség követelményéinek figyelembe vételével. Ez a leszállított, bontott anyag eredeti alakjában történő összeszerelésre alkalmatlan.” A tételes indoklás 1974. március 8-i keltezésű, Maier Pál osztályvezető és Rózsa György műszaki igazga. tó írta alá. A cikkünkre érkezett válaszokban és a szakvéleményben mindmáig tisztázatlan kérdésekről tájékoztattuk a Kalocsai Városi Tanács felettes megyei szervét és kértük — milliókról van szó — az elképzelések és a „műszaki valóság”, közti ellentmondások megnyugtató tisztázását. Levelünkre, amelyben a sajtóban nyilvánosságra hozott javaslatok és bírálatok megválaszolásáról szóló 1014/1963 (Vl. 30.) számú kormányhatározatra hivatkoztunk, válasz mindeddig nem érkezett. Ha a túzok dörögne, mikor dürrögnie kell. Örülök, hogy az MTI megyénkben szerkesztőségének kis- híre ad alkalmat némi nyelvmű. velési studirozásra. Az a hír, amely szerint „Dürrögnek a túzokok a Kiskunsági Nemzeti Park szikes pusztáin”. Országos lapjaink is közük a hangulatébresztő, időszerű kis információt, s ezért külön hálásak lehetünk. Így szerte az országban bizonyára sokak — ha, sajnos, nem is a nagy többséig — fülét megüti a „dürrögés” szó, és nyilván eszükbe jut, milyen mellőzés jutott e kedves szónak osztályrészül, illetve, hogy mennyien cserélték fel — helytelenül — a „dörgés” szóval. Amikor tudniillik azt akarják mondani valakiről, hogy érti a csíziót, tudja, mit csinál érzi, merről fúj a szél s eszerint alkalmazkodik — meg hasonlókat, ma már szinte túlnyomórészt .így fejezik ki: érti a dörgést. Pedig hát az említett viselkedés, magatartás, képesség jellemzésére ugyan mi a csuda értelme van a „dörgés”-nek? Mi az, hogy „érti a dörgést”? Mi köze van annak a mennydörgéshez, ha valaki fineszesen, ravaszdi módon sündörög, míg eléri, amit akar. Épp az, hogy ,,dörgés”-sel aligha menne valamire. Ám gondoljuk csak a túzokok, fácánok dürrögésére, avagy a leányzót körüludvarló férfiember széptevésére, magakelletésére, hogy vágya beteljesedését kihízelegje. Aki ember ezt ügyesen csinálja, nemde rámondják: „Ez aztán érti a csíziót!” Átvitt értelemben, nem szerelmi enyelgéssel, hanem az életben való forgolódó képességével ösz. szefüggésben pedig ezt tartják az ügyes emberről: Érti a dür- gést. Ne dörögjünk hát lépten-nyo- mon — sajnos, a sajtóban is mindennapos jelenség már —, amikor tudva tudjuk, hogy dürgéssel sokkal többre megyünk. S ha már ilyen jelentéstorzulásról esett szó ... Mily jó lenne, ha egyszer az idejében is visszanyerné eredeti helyét a szavak értékrendjében, mivel ezt ma már rendkívül szívósan az időben kifejezés bitorolja előle. Alig hallani szónokot, előadót, aki például ahelyett, hogy „idejében az állomásra érkezett”, ne ezt mondaná : „időben az állomásra érkezett”. Holott ez utóbbi nemcsak hogy helytelen, hanem olyan se füle, se farka, fából vaskarika fogalmazás egyetlen szó, az „időben” miatt. Mert „időben” történhet valami melegben, hidegben, ma vagy a múlt században, öt percig vagy órák hosszáig; ez mind valamilyen, valamennyi időben. Ha az állomásra megyek, kiérhetek fél óra alatt gyalog, pár perc alatt taxival; ez is mind időben folyik. De ha azt akarom kifejezni, hogy márpedig jókor, pontosan jutottam ki a vonathoz — határidőre teljesítettem, amit vállaltam, azaz nem a mentem ki az időből és sorolhatnánk a példákat — akkor mindig azzal hangsúlyozom, ha azt mondom — idejében. Ideje volna már erőteljesebb pálfordulásnak ilyen mindennapi szavaink helyes használatában. Mentsük, ami még menthető. Az idejében — most már sokadszor: sajnos — szinte kiveszőiéiben van az élőbeszédben, s egyre inkább burjánzik helyette sajtóban,, rádióban, tévében is az „időben”. Pedig mióta ütik a vasat az idejében eredeti jogaiért a nyelvművelők! Ügy látszik, nem idejében kezdték. Tóth látván Ezer hektáron őszibarackos Moldáviában, a Dnyeszter folyó partján telepítik a Szovjetunió legnagyobb őszibarack-kertészetét. Az ezer hektáros területre 1 millió fát ültetnek. Az agronómusok számításai szerint évente 25 ezer tonna zamatos gyümölcsre számíthatnak. Az űrhajózás megindulásával s fellendülésével, a világűr fokozatos megismerésével együtt világszerte megnőtt az érdeklődés az univerzum, a végtelen csillagvilág iránt. Az olyan szavak, mint a galaktika (tejútrendszer), asztrofizika, szupernóva, s más hasonlók ma már nem csengenek idegenül a fülnek, mint néhány évvel ezelőtt. Ha a Vega vagy a Sirius nevű csillagról hallunk, vagy az Andromédáról, nem kapjuk fel a fejünket: mit is jelen, tenek az elnevezések? Évezredek óta él az emberben a kíváncsiság: mit takar a távol, milyen titkokat rejteget a csillagos égbolt télen és nyáron, éjszaka és nappal? Korunkban, a kifinomult műszerek segítségével már nemcsak sok millió fényévre láthatunk el, de azt is kutathatjuk, hogy mi minden történt évezredekkel ezelőtt a végtelen csillagvllágban. Az emberek nagy részében él a kíváncsiság a távoli dolgok iránt, s a vágy, hogy minél többet értsenek abból, ami rettentően mesz- szi van tőlünk időben és térben. Decemberi cikkünkre többen reagáltak. Arról írtak levélben és beszéltek személyesen, hogy bontás után a szerkezeti elemek nagy része megrongálódott; a szabadtéri tárolás előtt nem végeztették el a korrózió, a rozsdá. sodás elleni védelmi munkákat. Emiatt a vasszerkezetek állaga a másfél, két év alatt megromlott, újbóli beépítésük műszakilag veszélyes, kicserélésük, felújításuk pedig gazdaságtalan. Ezt a jogos igényt vették figyelembe ötven esztendővel ezelőtt azok, akik- — először a német- országi Jénában — megtervezték és kivitelezték a planetáriumot, mely ezzel elindult világhódító útjára. Azóta a földkerekség számos városában nyújtanak lehetőséget arra, hogy szenzációs világutazások részesei legyenek az érdeklődők. Beülnek a nézők az ilyen „űrszínházba”, s különböző modem technikai eszközökkel többek között azt az élményt nyújtják számukra, mintha a csillagok között bolyonganának. Láthatnak napkitöréseket, működő hurrikánokat, cáillagrobba- nást. Élvezhetik a bolygók mozgását, gyönyörködhetnek a csillagrendszerek különösségében, szépségében. Olykor mintha maguk is űrhajósok lennének, s úgy láthatják a Mars vagy a Hold égboltját, mintha elutaztak volna azok felszínére. Hosszú készülődés, tervezgetés után végre határozat született arra, hogy elkészüljön — méghozzá viszonylag rövid idő alatt — az első magyar nagyplanetárium. A Befejezésül annyit, hogy a kalocsai pavilonok sorsának alakulásáról ezeket a tényeket kötelességünk volt elmondani az ügyre mindmáig érzékenyen reagáló közvélemény tájékoztatása érdekében. Hogy újabb tervekről, elképzelésekről számolhatunk csak be és nem a pavilonok tényleges építéséről, azt jelzi, hogy vannak problémák. Ideje lenne tisztázni, ami tisztázatlan — és cselekedni. Erre . nem csak az idő múlása kötelez bennünket... Csató Károly Népligetben, az Üllői út és a Könyves Kálmán körút kereszteződésénél már le is rakták az alapkövet, ez év februárjában. Idézünk ennek gyönyörűen fogalmazott szövegéből: „Emlékeztesse a jövő nemzedékeit e planetárium alapítási ideje arra, hogy alkotói olyan korban éltek, amelyek mindennapi nehézségein és gondjain már átragyogtak a jövendő magasabb rendű, kozmikus világszemléletű társadalom körvonalai.” Az aláírók között ott van dr. Ortutay Gyula akadémikusé is, akit szű- kebb hazánkban most jelöltek ismét képviselőnek. Napvilágot látott a ma még csak csírájában meglevő magyar planetárium-irodalom első műve is: Schalk Gyula csillagász — aki a kecskeméti Forrás szerzőgárdájába is beletartozik — megjelentette A planetárium című kötetét, a Gondolat Kiadó gondozásában. Ebben vonzó képet fest e csodálatos találmány műszaki- technikai berendezéséről, felépítéséről s fejlődése várható útjáról. V. M. AZ ŰRHAJÓZÁS ÉLMÉNYEIT NYÚJTJA Készül a magyar nagyplanetárium Csillagok közti utasok lehetünk MAI TÉMÁNK Olvasók a szárítóban Annak idején beszámoltunk róla, hogy a megye- székhely legnagyobb új lakónegyedében működik egy fiókkönyvtár. Elismerő szavakkal szóltunk az eredményeiről, s ggyben annak a véleményünknek adtunk kifejezést, hogy az elhelyezését tekintve többet érdemelne, mint azt a nagyon szűkös előszobát a könyvtáros lakásában, amelyben szerényen kénytelen meghúzódni. A szavunk nem maradt pusztába kiáltott szó. mint sajnos, annyiszor. Nem sok idő telt _eL s máris költözhetett a kicsi könyvtár. A Stádium utca 11. szám alatti ház egyik szárítóhelyiségét kapták meg erre a célra, a szövetkezeti lakások tulajdonosainak beleegyezésével. Ez így rendjén van. és szépen is hangzik. Igen ám. de mi történt azután? Az elmúlt esztendő végére négyszázötven beiratkozott olvasó kölcsönzött rendszeresen a fiókkönyvtárban. S ez a s:: m 1975. végére tovább emelkedik, hiszen már a félév letelte előtt elérték a tavalyi (évvégi) eredményeket. Szabó Árpádné könyvtáros lelkesédésének. rokonszenves igyekezetének tudható be a szép eredmény elsősorban. S természetesen azzal is magyarázható, hogy a környék fiatal és felnőtt lakóiban él az olvasás vágya. A szűk helyiségben olykor egy délután ötvenen. hatvanan is megfordulnál«. Ott, ahol a könyvek mellé két?három széket alig lehet elhelyezni, hogy legalább az idősebbek megpihenjenek egy-két percre. : Ilyenkor szinte meg sem lehet mozdulni a piciny helyiségben. Megnéztem a nyilvántartási lapokat. Jó néhány könyvet találtam, amelyet idáig húszán, harmincán, sőt .ptvenen is kikölcsönöztek. S nemcsak az útleírásokat és a kalandos regényeket. hanem az olyan igazi irodalmi mértékeket jelentő műveket is. mint Móra. Balzac, Viktor Hugo regényei. A hely szűkössége miatt szinte lehetetlen a kézikönyveket: lexikonokat szótárakat stb. használni: pedig nagy az igény erre is A folyóiratokról nem is szólva; azokból egyetlen egyet sem rendelhetnek. Nincs hová tenniük, s az érdeklődök nem ülhetnek le lapozgatni. Sokan élnének a művelődésnek ezzel a lehetőségével is. ha lehetne. Az olvasók száma növekszik : s ezekkel együtt a zsúfoltság. a felesleges idegesség is. Mostanában sok sző esik az új, lakónegyedek kulturális szolgáltatásáról. Sajnos. Kecskeméten ez ideig ez ügyben vajmi kevés történt. Nem lehetne ezt az alig elkezdődött folyamatot valamiképpen meggyorsítani ? Varga Mihály Tűzálló ruha A Bakui Össz-szövetségi Olajipari Tudományos Kutatóintézet munkavédelmi osztályának szakemberei olyan különleges ruhát terveztek, amelyben a szakemberek az égő gáz- és olajkitörések eloltását végezhetik. A ruha anyaga tűzbiztos és az olajgázok számára áthatolhatatlan. Semmivel sem nehezebb benne dolgozni, mint egy szokványos munkaruhában. Különleges légzőberendezés és védősisak csatlakozik hozzá. Az arcrészt panoráma- üveggel borították, amely minden irányban jó kilátást biztosít. A dolgozó hátára erősített kisméretű palackból biztosítják a friss levegőellátást. A levegőtartalék 53 percre elegendő. Ennél hosszabb Időtartamú munka esetén a készülék önműködően átkapcsol a tartaléklevegő-készletr?, (APN — KS) Zz■ kj&i.-w'■>, , , i • • Hetven éves Solohov
