Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
4 • PETŐFI NEPK • 1975. május 18. „Régóta élj egyezkedtem Bács megyével...” Látogatóban Ortutay Gyulánál Könyvek ós sok kedves népművészeti tárgy veszi körül, a Tudományos Akadémia Néprajzi Csoportjának várbeli hiva.- talában. Az igazgatói szoba otthonos légköre a környezet árulkodó nyelvén vall az élet derűjére, szépségeire fogékony humanistáról. A látogató itt nem hivatalban érzi magát, feloldódik, átmelegszik a közvetlen, barátságos fogadtatástól. Még le sem ültem, máris a medvéről érdeklődött, közös, ismerősöket említett és úgy eldiskuráltuk az időt a tanyai kojlégiumok- ról. vagy az egyetemekről vidékre kerülő 1'iatalok helyzetéről, hogy csak búcsúzáskor jutott eszembe: egyet sem mondtam el az előre megfogalmazott kérdések közül. Nem is volt rájuk semmi szükség. Egyszer egy idős. kiskőrösi parasztasszony „aranyos, drága embernek" nevezte Ortutay Gyulát- Általában kevesen használják a hivatalos titulusait, igaz bajos lenne felsorolni valamennyit. Író. néprajzos, tudós, politikus, az Elnöki Tanács tagja, Bács-Kiskun megve országgyűlési képviselője, a TIT elnöke, professzor, akadémikus. rektor — sorolhatnánk egv páratlanul gazdag életmű főcímeit. amelyek attól fényesednek meg igazán, hogy tulajdonosuk „aranyos, drága ember” a rangokban tájékozatlan de a tudást, emberséget őszintén nagyrabe- csülők szemében. Kevés tudós mondhatja el magáról. hogy népszerű. Hogy még a legeldugottabb falvakban is szinte bensőséges szeretettel ejtik ki a nevét, sőt röviden csak így hívják: .,Tutus” és rögtön tudja mindenki, kiről van szó. Nem zavaró a rokonszenvnek ez a mindenfajta formaságot nélkülöző megnyilvánulása? — E»v cseppet sem. sőt örülök neki. Szerintem, ha valaki szereti az embereket, előfordulhat, hogv viszontszeretik. És ez nem baj. Különösen akkor, ha az ember nemcsak tudománnyal, hanem politikával is foglalkozik. □ □ □ Ha elemezni akarnánk népszerűsége titkát, megint csak belevesznénk egy végesteien hosszú felsorolásba. Sokan a Repülj pái va-mozgalom kapcsán zárták a szívükbe. A magyar népkultúra avatott ismerőjét és megszállott értékmentőjét tisztelik benne. Az sem felejthető el, hogy elnöksége alatt szólalt meg. 1945-ben a szabad Magyar Rádió, később pedig, mint vallás- és közoktatásügyi miniszter eredményesen valósította meg a közoktatás fejlesztését sürgető korábbi elképzeléseit. A megyében azt is számon tartják, milyen sokat fett a tanyai diákokért, a kollégiumok megvalósításáért. Egyebek között még egy könyvének a tiszteletdíját is befizette a kollégiumi alapra. — Illyés Gyula ugyanezt tette és sorolhatnánk az önzetlen segítőket. Éppen ez a szép benne: a közös összefogás, a mélyen átér- zett kollektív felelősség, ami a tanyai iskolák villamosításánál is megmutatkozott. Egy év alatt 80 iskolába vezették be az áramot, az egész évszázadban item villamosítottak ennyit. Ezért is szeretem annyira, ezt a gyorsan átalakult.. önmagával elegedetlen és önmagára jogosan büszke megyét. Örülök, hogy sok, nagy feladatából magam is kivehetem a részemet, de az érdem, a dicséret nem engem illet Azokat, akik véghez- vitték. Ennyire szerény? — Ez nem szerénység. Ez az igazság. n □ □ A megyében nagyon elégedettek képviselői munkájával. Erre vall, hogy az új választásokra ismét jelölték. Ez a kapcsolat olyan régi és annyira mély, hogy sokan még arról is szentül meg vannak győződve: Bács megvei születésű. — Hát nem is tévednek — neveti el magát —. bácskai vagyok, ez is odahúz, de igazából 1958-ban jegvezkedlem el a megyével. Akkor lettem a kiskőrösi járás listavezető képviselője. Később a bajaink kértek, hogy képviseljem őket a Parlamentben és szívből tettem eleget a kérésüknek. Ragaszkodásuk nagvon jólesik, a megyei vezetéssel is szívesen dolgozom egvütt. Olyan célokat tűztek maguk elé. amihez boldogan állok oda a magam erejével segíteni. Mondana valamit az elmúlt törvényhozói ciklusról? — Parlamenti munkám jelentős részét a kulturális bizottság vezetése határozta meg. a nyári időszak kivételével havonta üléseztünk olyan témákról, mint például a nemzetiségi politika, és oktatás helyzete, vagy pedagógiai kérdésekről, ami természetesen a megyét is érinti és igyekeztem jól képviselni az érdekeit. A Parlament Kulturális Bizottságát levittem a megyébe, hogy részletesen tájékozódjanak a tanyai diákok, illetve az általános iskolai oktatás helyzetéről. Igyekeztem rendszeresen látogatni járásom községeit és örömmel tapasztaltam, hogy nemcsak jobban élnek az emberek ma. hanem másként is gondolkodnak, mint 8—10 évvel ezelőtt. Miből lehet ezt megállapítani? —A kéréseikből. Régen zömmel személyi kérésekkel fordultak hozzám. Ha valaki nem tudott éjjel aludni mert egy kocsma mellett lakott, jött és kérte, hogy szüntessük meg. Olyan ügyekben is tőlünk vártak segítséget, amelyek a helyi tanácsok jogkörét* tartoztak. Ma már egyre keve sebb a csak személyi kérelem, főleg olvan dolgokhoz kérik a köz' benjárásomat, amelyek egv-egy község vagy tanyacsoport helyzetén javítanának. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az emberekben felébredt és erősödik a társadalmi felelősségtudat. 9 Foto: Kotroc7ó István Pályája úgy kezdődőit, hogv már egyetemista korában népraj zi gvűjtnutakra indult, faluról falma járt. tanyákban kutatta és mentette a paraszti kultúra veszendő értékeit. Milyen érzés most, elismert politikusként részi venni a mai paraszti élet alakulásában ? — Régi gyűjtőúljaimra sem kizárólag a „szakkutató" érdeklődése vonzott. De akarva sem választhattam volna el a paraszti múltat ajtói. ahogyan akkor éltek az emberek falun. Ma is ez izgat legjobban, csak azóta, szerencsére, sok minden megváltozott n □ n „Fényes, tiszta árnyak" — című könyvében így ír néprajzi kalandozásairól: ..Ha úgy hiszi az utazó hogv néprajzi, társadalomrajzi gyűjtőútra érkezett fényképezőgéppel. • jegyzetpapírral, kérdőívekkel, csakhamar érzi, hogy menthetetlenül sodrába került a mai magyar sors kavargó, örvénylő áradatának”. Ügy tudom, már nem jár gyűjtőutakra. Nem hiányoznak? — A néprajzhoz nem lettem hűtlen, de a gyűjtés az más. Sok időt kell rászánni, hogy az ember például egy mesemondót kifaggasson. Az utóbbi évek elfoglaltságai a néprajzi gyűjtést nem tették lehetővé. De elkészült a Magyar Néprajz és Folklór Lexikon, a magyar néprajztudomány eddigi legnagyobb vállalkozása. Ez a négykötetes, hatalmas mű rhég- egyszer akkora terjedelmű, mint a régi magyarság lexikona, a—b—e betűrendben magyarázza a különböző témákat, fogalmakat és az anyagot bőségesen illusztráljuk képekkel, ábrákkal, térképekkel. Ezt követi majd a magyarság néprajzának 6 kötetes, nagy monográfiája. Saját kötettel nem jelentkezik mostanában? — Három gyűjteményem vár kiadásra, de szívesebben engedek előbbre másokat. Boldogan fogadok minden jó kéziratot és szeretném. ha egvet már a Bács megyei néprajzosok is letennének az asztalomra. Két tanítványom is dolgozik a megyében, Bárth János, a kalocsai, Solvmos Ede a bajai múzeum igazgatója, utóbbinak nemzetközi hírnevet is szerzett a dunai halászatiéi írt tanulmánya. Most már csak azt várom, hogv egy folklórkölellel is jelentkezzék valáki nálam □ n ! i Szakajtóra való levelet kap naponta, íróasztalán szakadatlanul cseng a telefon: meghívásokkal, felkérésekkel ostromoljak. És ahová csak tud. el is megy. Kongresszusokra utazik, külföldi vendégekkel találkozik, előadásokat tart, levelekre válaszol, lelkiismeretesen eljár választói érdekében és még arra is szakított időt. hogv odaadjon a Bács megyei egyetemisták budapesti klubja mellé. Nemcsak névleg vállalta el a védnökséget. hanem részt is vesz. frissen, jókedvűen a sokszor késő estébe nyúló összejöveteleken. — Jó dolog ez a klub — magyarázza lelkesen — érdemes felkarolni. sokat segíthet, hogv a leendő orvosok, mérnökök, tanárok visszáruén jenek, otthon értékesítsék a tudásukat. És a gyerekeknek is kell egv jó, erős kis közösség. Egész életében igénveite és meg is teremtette kapcsolatait a kor- társakkal. az emberekkel a folyton terebélyesedő, ma már or- száenvira becsülhető közösséggel. Baráti szálak fűzték Radnóti Miklóshoz, Budav Ovörgvhöz. Erdei Ferenchez. Dési Huber Istvánhoz. És szoros, emberi szálakkal kötődik a falujárások sorún megismert asszonyok, férfiak százaihoz Egvet mindjárt megemlít közülük. egy régi 19-fes harcost. Csáki Mihály bácsit. Soltvadkertről. — Nagvon megkedveltük egymást. amíg élt, leveleztünk. Még politikai kérdésekről is kicseréltük a véleményünket. Búcsúzóul elmond egy kedves történetet, abból az időből, amikor arra buzdították az embereket. hogv lépjenek be a tsz-be. Az egyik fülöpszállási gazda — utána igazodott az egész falu — csalafinta „szerződést” ajánlott: ha szereznek neki bajuszkötőt, belép. Ortutay Gyula tudta, hogv abban az időben nem árultak sehol bajuszkötőt, ezért a bécsi kö- • vétséghez fordult. Meg is kapta, amit kért. Nemrég megint találkoztak. s nem állhatta meg. hogy meg ne kérdezze: „Hány bajűsz- kötőt kellene most küldenem hogv kiléoienek?” Az öreg értette a tréfát, elnevette magát: .A világon nincs annyi bajuszkötő, amennyiért mi vissz.afordulnánk erről az útról...” így kötődik a nemzetközi tekintélyű. nagy tudós mindennapi életünk valóságához. Merít belőle és gazdagítja. Gazdag életének történelemmé kristályosodott fejezetei elválaszthatatlanok mindattól, amit az elmúlt három évtized formált jobbá társadalmunk arculatán. Érdemeiért az Állami díj első fokozatával jutalmazták. Szívből gratulálunk hozzá és további sikereket kívánunk az ország jövőjét fáradhatatlanul továbbépítő munkájához. Vadas Zsuzsa (138.) — Indulunk... — mondom ki. Szenvtelen a hangom. Akár én magam. Nincs bennem semmi érzés. Már idegesség sincs. Mintha a fronton érezném magam egy nagy támadás előtt és most... most tulajdonképpen még biztosabb, determináltabb a sorsunk, mint odakint volt... Előrenyúlok, hogy átvegyem Józseftől a töltényhevedereket is. Mintha nem értené, mit akarok, nem adja. Ellenkezőleg: előrenyűl, a golyószóróra mutat. — József! — szól rá Zuárd atya. Szembefordul az öregember a rendfőnökkel. Leveszi fejéről zsíros kalapját, úgy beszél a gazdájához, beléidegződött illemmel: — Én voltam az oka... A fiam miatt... Sokáig féltem ... Mert az öreg ember már nagyon ragaszkodik az élethez... Ezek ott a völgyben ... — mutat lassan a falon kívülre — tűzzel pusztítják el az országot. Odadobták martalékul a német elé. Megkeményedik a hangja. Megtelik határozottsággal: — Emlékszik, tanár úr, a húsvéti prédikációjára... ott lent prédikált, a bányatelepi templomban... Azt mondta az embereknek: nem lehet elbújni a Gonosz elől. A Gonosz végtére is ránk lel. és irgalmatlanul kényszerít, hogy vagy adjuk meg magunkat kényre-kedvre, vagy forduljunk szembe vele, és fogjuk meg a böcsület fegyverét... Nem lehe! félrehúzódni, elre.jtezni, Senkinek se lehet. Ne haragudjék már rám, ez az igazság. A tanár úr mondta volt... Menni köll! Az öreg pap szeme megfátyolo- sodik: — Nem teheted. József! Muszáj előbbre lépnem. Muszáj belenéznem Zuárd alva acélkék szemébe, és muszáj kimondanom: — Igaza van Józsefnek, atyám. Igaza van. Ha valaki tudja, én bizton tudom, hogy ez az igazság. Én keservesen döbbentem rá. amint valószínűleg mindenki önnön szenvedése árán ébred rá arra, ami igaz. József úgy mondta: a Gonosz. Én már pontosabban is néven tudom nevezni: fasizmus. Nem lehet félrehúzódni, elbújni előle. Nem enged félmegoldásokat. Vagy szembefordulsz vele. vagy megadod magad neki ... — Indulhatunk . . . Zuárd atya mozdulatlanul áll előttem. Érzem, hogy József kiveszi kezemből a golyószórót, és Szojka a vállamra akasztja az egyik géppisztolyt. Hallom József szavát: — Ha lehet egyáltalán segíteni, én megpróbálom átvezetni őket az erdőn. De ehhez előbb az köll. hogy sikerüljön átvágni magunkat a gyűrűn ... Elindulunk a kapu felé. Fentről. a nyitott ablakon át kizúg a zongora muzsikája. Ideges, zaklatott, néha nyomott, monoton, aztán meg-megiramodó hangsorok. Kapkodó érzelmek, kétségbeesett felkiáltások keverednek a zenében. Egy-egy akkord maga a felfelé ívelő remény, de mindjárt rácsap a kilátástalanság keltette jajszó. sikoly... Lassúak a lépteink. Nem hosz- szú az út a kapuig, mégis alig haladunk. Ragyog a nap. Szemembe visz- szaszikrázik a hőhalmokról a fény. És odaíönt, a házban zeng a zongora. Az a lány játszik rajta aki nagyon szeretett engem, őszintén nekem adta egész önmagát, makulátlan tisztaságát, nekem megőrzött érintetlenségét. Kész volt rá. hogy kiszolgáltassa magát előttem, rám bízta, mit kezdek a szerelmével, éá boldog volt. hogy én elfogadtam mindent, amit felém kínált... Egy életet kínált megértést, jóságot, becsülést, odaadást ... Semmiért. Mert semmit se kért érte, csak engem, úgy. amilyennek látott, érzett... Hullámzó dallamok kergetik egymást a magasban, az ablakok mögött. Micsoda mélységeket képes kimuzsikálni még egy ilyen ócska pianinóból is! Beethoven egy pianinón ... Az Apas- sionata vergődése egy kommersz hangszeren. Meg-megcsillanó reménység dallamos skálái, szinte játékos futamai... Mindig van remény... Mindig? Van-e még nekünk valami reményünk? Nem tudom ... Nem szólnak az ágyúk, pedig az ágyúdörgés jelentette az utolsó reményfoszlányt. Hallgatnak a messzi lövegek. Talán már órák óta folyik a roham, tankok törnek előre csikorogva a szennyesre taposott havon, katonák rohannak mellettük, eltorzult arcú gyalogosok, előreszegezett fegyverekkel, géppisztolyok kattognak tompán, puskák lövései csattannak, kézigránátok robbannak ... És mindez messze van, nagyon messze, távol ahhoz, hogy segíthetne rajtunk... (Folytatjuk) Méltónak lenni a névadóhoz — Brigádunk mérnök névadója. Vedres István, aki 211) évvel ezelőtt született Szegeden. s ott dolgozott városi földmérőként — mondja a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat ifjúsági . brigádjának vezetője. Gaál László. — Munkássága ’ elismeréséül nemességet kapott. Varasányi eiő- névvel. Vedres István nemcsak város- rendező szakemberként, hanem toliforgatóként is jeleskedett. Széles látókörű, nagy műveltségű ember volt. foglalkoztatta a többi közt a Tiszát a Dunával összekötő hajózható csatorna építésének terve. Egyik művét A sivány homokság használtatása címmel szerezte, s/ fennmaradt. tiszai árvizek elhárításáról készült munkája is. Verseket, színdarabokat írt, s járatos volt a nyelvészetben és közgazdaságtanban. Névadóul, s egyben példaképül azért választottuk, mert a brigádból többen a nevét viselő szegedi építőipari szakközépiskolában végeztek. — Laciék szépen ünnepelték a brigád névadójának születési évfordulóját — veszi át a szól Hu- le.i László, a BAÉV KlSZ-bi/.oU- ságának titkára. — A vállalat ifjúsági szocialista brigádja cím háromszori elnyelése után a múlt évi munkájukkal, a kongresszusi és felszabadulási versenyben eléri eredményeikkel kiérdemelték a KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét. A brigádtagok átvehették a Központi Bizottság egyéni dicsérő oklevelét is. A brigád vezetőt aranykoszorús Gaál László. (Pásztor Zoltán felvételei) KISZ-jelvénnyel tüntették ki. Es hogy a kollektívának igazán kijusson a „babéiból", megkapták a szocialista brigárimozgalom ezüstkoszorús jelvényét. A tizennyolc tagú brigád a BAÉV műszaki fejlesztési osztályának tervező csoportjában dolgozik. Természetes tehát., hogy társadalmi munkájuk: tervek alkotása. Elkészítették például a vállalat épülő ifjúsági klubjának, a járási KlSZ-bizottság íőserdei váltótáborának és egy MHSZ-lő- tér felújításának terveit. Vállalták a kecskeméti szociális otthon mosodaépületének megtervezését, és tervekkel járulnak hozzá a kecskeméti ifjúsági garzonház alagsorbeli klubjának létrehozásához. — A vállalati KISZ-élet propagandaanyagait szintén a Vedres brigád tagjai készítik — mondja Hulej László. — Természetesen nemcsak a propaganda-kifejtésben, hanem az akciókban is példamutatóan részt vesz a közösség. A Vedres István ifjúsági szocialista brigád tagjai terveket készítenek, ezzel vesznek részt a nagyvállalat munkájában. Néhá- nyukkal arról beszélgetünk, hogy jövőjük alakítására milyen terveik vannak. Gaál László, építészmérnök: —/Várom, hogy elkészüljön a vállalat házgyára. Bizonyára lesz ott néhány kedvemre való munka a következő években. Távlati terveimben szerepel, hogy továbbtanulással valamilyen szakmérnöki végzettséget szerzek. A szabad időmet igyekszem ezután is úgy beosztani, hogy jusson belőle képzőművészeti és zenei élmények gyűjtésére. Remélem, hogy leendő klubunkban lesz rá módom, hogy a fiatalok közül kellemes programokkal űj tagokat toborozzak a zenebarátok táborába. Fazekas Erzsébet műszaki rajzoló: — A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola magasépítő szakának első évfolyamát végzem, levelező úton. vállalati ösztöndíjjal. A legfőbb célom, minden más tervem valóraválásának alapja, tanulmányaim sikeres befejezése. Szeretnék majd jó terveket készíteni, egyenletes teljesítményt nyújtani, hogy joggal várhassam el munkám elismerését. A tanulás mellett szakítok időt színházba járásra és komoly zene hallgatására. Vincze Mihály, aki villanyszerelőként kezdett a vállalatnál, és most mérnök: — Ami a munkámhoz kapcsolódik: gépészeti szakon szeretnék továbbfejlődni. Ezért a jövőben is részt veszek továbbképző tanfolyamokon. Mint párttag, a marxizmus-le- ninizmus alaposabb megismerését tűztem ki célul magam elé. Családfőként szeretném elérni, hogy két gyermekemet kedvező körülmények között nevelhessem fel. A szórakozási, kikapcsolódási lehetőségek közül az utazást választom. Jó lenne egykét szomszédos országba ellátogatni. Prepszent Edit műszaki rajzoló: — Ősszel szeretnék továbbtanulni a Szegedi Vedres István Építőipari Szakközépiskolában. Különbözeti érettségire készülök, amit kétéves tanulás után lehet letenni. A kollégák megígérték, hogy segítenek majd. A következő évektől azt várom, hogy brigádunk, baráti körünk sok olyan tartalmas, vidám órát töltsön együtt, amilyenekben eddig is részünk volt. • Fazekas Erzsébet. • Vincze Mihály. • Prepszent Edit. A. T. S.
