Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
M f V F. L Ő D É S • IRODALOM • MŰVÉSZET* IRODALOM M UVESZ E I ■<í ■ *'V VASZILIJ KAZ1N: Munkás május ORSOVAl ZÁSZLÓ „Egy sors száraz emlőjén” Vasat, vasal kalapálok, Csövet csavarok vascsipesszel — \evegö dübörög, minden házból Visszhang szállong, a szívem szisszen. Ollóm csőre kemény rgsat Harapdál, vadász sugár Forgácsot visz lábam alatt, Egyiket a másik után. S az udvaron is, mennyi munka, Télutáni nagy sürgés-forgás. Hány és hány májusi tócsa — Mennyi halványkék égforgacs. S mintha zenére kalapálna Nótát ver a víz a csövön. Zengő trillák! Pacsirták bája Harsog hordókon, vödrökön. Te büszke zászló lengetett a szél az emlékezet ormán szédítő kerek sebesseggel a föld forog szín-vijjogás viharos ámulat azért is zászló vakká nézhető sugára álmon csonton átragyog nem éri fel láng-rongyos aknatűz és mines erő mivel bevonható te mégis zászló bíztam röptödet mikor a pince odva bújtatott s csak egy meleg szempárban láttalak halvány világ öngyújtó- sercegés lobogtál zászló koponyánk falán belül eszmélet-várunk tornyain halántékunkon lázroham dobolt fölmenteni még messze járt a szív • Bodri Ferenc grafikája. BESZE IMRE: Munkások Kusza sorokban, nem sietve hoznak mogukkal esti álmot Huszonnégyórás kábulatból ébredeznek. A tegnap látott, barátként kezelt gép megindul. Aki hajnalban, álmos szemmel azt figyeli, milyen a norma? S úgy dolgozik a kút kezével, hogy neki négy is kévés volna, s ha reggel b,evág egy fél Hubertust — öt forintot nyel, s röhög ha nincs melegvíz: kap hideg tust... Csak önmagának könyörög. Aki lakása hüs kilincsét lenyomva belép, s dől az ágyba, aki utódját — minden kincsét — sajgó tenyérrel pofon vágja — s ha vacsorára nem jön haza munkába küldött felesége: nem tör-zúz. öreg bicskafával zsírt varázsol a kenyérre. Közöttük lehet megtanulni: a termelt munka mennyit ér? Arcukba mar forgács és hőség, olajszag, gőz, idő és tér. Közöttük élni hüs-szelídség annak, ki utólag köszön. Munkájukból születhet minden, mi kell. Vagy éppen — lüzözön. A fenti szavakat Németh Lászlótól vettük kölcsön, mondanivalónk jelképéül. A nemrégiben elhunyt író, Az én cseh utam című tanulmányában je- g.vete le, hogy a kelet-európai népek „egy sors száraz emlőjén" nevelkedtek a nehéz évszázadok alatt. Fontos hát, hogy figyeljünk történetükre, irodalmukra és művészetükre — az életükre. A magyar és a környező népek irodalmi kapcsolatai mintegy hétszáz esztendőre nyúlnak visz- sza. Balassi, Zrínyi, Arany és mások műveire hatottak a szerb, lengyel, horvát nyelvű glkotások; elsősorban a népművészet maradandó értékei. A sort azok nevével folytathatnánk, akik egymás kölcsönös megismerését hirdették, a kölcsönösség elvét vallották. Ady és Bartók egyetemes emberi programot hirdetett ebből az alapállásból. József Attila is tisztán látta a közös ügyet, s a tennivalókat. Ám csak elfogult tájékozatlansággal állítható, hogy mi magyarok valamilyen kiemelkedő szerepet töltöttünk be Kelet-Euró- pában, az emberiség kultúrájának gazdagításáért folytatott küzdelemben. A múlt században a bolgár Iván Vazov, s Hriszto Botev, a lengyel Mickiewicz, s a román Eminescu épp úgy zászlóvivője volt e gyönyörű eszméknek, mint századunkban a cseh Jirásek, vagy Nezvál, s a román Zaharia Stancu, vagy éppenséggel a jugoszláv Krlezsa és a No- bel-díjas Ivó Andric. Csakis nyerhet tehát az, aki veszi a fáradságot, hogy a velünk szomszédos és rokon törté- netű, rokon törekvésű népek irodalmát — s amellett, diet ve azon keresztül történetét — megismerje. Nem csak tájékozottsága lesz több ezzel, de önismerete is. A Magvető Kiadó Elvek és utak sorozatának egyik. köteteként látott napvilágot Lőkös Istx'án kötete, melynek ez a jelképes címe: Hidak jegyében. Az öszekötő. népeket és nemzeteket szorosabbra fűző hidakat erősíti a szerző. A bevezető részben Miroszlav Krlezsa világhírű író életét, s pályafutását elemzi a szerző. Idézi az egyik kritikust, aki vélekedik: „Krlezsa villámgyors, lá- tomásos tekintete a Dunántúltól a Balkánig, Pesttől és Belgrád- tól Makedóniáig olyan ember pillantása, aki úgy ismeri ezt a térséget, mint valami egykori író a maga kicsiny faluját.” Miután ismerteti Ady és a délszlávok kapcsolatát, a költő műveinek otthoni visszhangját, jó érzékkel rajzol meg néhány jugoszláv író-portrét. Különösen Ivó Andric kapott értő elismerést. Laco Novomesky a szlovákok, s Radovan Zogovic a jugo- szlávok szocialista költője; mind• Stotz Mihály grafikája. kettőjüket igyekszik meleg szavakkal megszerettetni a szerző. Szomszédainkról — ezt a címet viseli Sziklay László tudós alapossággal megírt könyve. Alapozó tanulmánya — melyben a kelet-európai népek összehasonlító irodalomtörténet-írásának elvi kérdéseit taglalja — nyilván a kutatók körében is visszhangra talál. Könyve első felében a reneszánsztól a romantikáik kíséri végig a környező népek irodalmának alakulását; figyelembe veszi mindenütt az egymásra hatást, az összefüggéseket. Ján Kollár magyar kapcsolatait részletesen, s olvasmányosan tárja az olvasó elé. A szlovák és a cseh irodalom huszadik századi történetének vázlatos ismertetésekor hangsúlyozottan foglakozik Jiri Vol- kerrel, akinek Németh László tíz kötetét lefordította, s azt írta, hogy könyvei „beémeklik a cseh tájat az idegen olvasó leikébe”. Közös román—magyar kiadásban, a Téka sorozatban látott napvilágot a 99 Bartók-levél című kötet. E cikkünkben elsősorban azért szólunk róla, mert Bartók köztudottan a kelet-európai népművészet összefüggéseit kutatta. Ezel kapcsolatos élményeit maradandó értékű művekben fejezte ki. Octavian Beunak, a román folklóristának így írt 1931-ben: „Nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!” A kötetben közölt kilencvenkilenc levélben, mint valamennyi művében is, ezeket a tiszta forrásokat kereste. Varga Mihály jós tanulmánya, A külkereskedelem szerepe népgazdaságunkban címmel. Az- Internacionalisták Kirgizföldön szerzője Szabó János. A NÉP tapasztalatai a Szovjetunióban címmel egy tanulmánykötet látott napvilágot. A Források a magyar népi demokrácia történetéhez most induló sorozatának első kötete a Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből 1945—1949, amelyet Erdmann Gyula és Pető Iván állított össze. A Népszerű történelem sorozat legújabb kötete Az olasz fasizmus végnapjai, Candiano Falashi tollából. A Magyarság Szovjetunióban élő rokonnépeinek mai életét mutatja be Radó György, a Nyelvrokonok között című riportkönyvében. Megjelent a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működő Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus időszerű kérdéseiről. Érdek és ösztönzés címmel adták ki Ben- ke István közgazdasági művét. Kardos József és Kornidesz Mihály a szerzője a Szocialista társadalom — korszerű iskola című könyvnek. A kiadó fantasztikus könyveinek sorozatában hagyta el a nyomdát Kirill Bu- licsov tudományos-fantasztikus regénye. Az utolsó háború. Az AKADÉMIAI KIADÓNÁL látót napvilágot Sőtér István tanulmánykötete, a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 150. évfordulója alkalmából. Az akadémiai arcképeket is tartalmazó kis könyv A sas és a serleg címet viseli. Felszabadulás és forradalom a címe Szabó Bálint tanulmánykötetének. A Néprajzi tanulmányok új kötete A magyar nép táji-történeti tagolódása, két szerző — Kása László és Filep Antal — tollából. Az Európa Könyvkiadó jelentette meg Mfiry McCarthy regényét, a Csoport címmel. A világirodalom remekei hatodik sorozatának újdonsága Émile Zola regénye, az Állat az emberben. Az Európa Zsebkönyvek 130. kötete Francois Mauriác két kisregénye, az Anyaisten és A szerelem sivataga. A Győzelem könyvtára legújabb kötete Bruno Apitz híres regénye, a Farkasok közt, védtelen. A MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ újdonsága Frederico Gracia Lorca bűbájos gyermekverseinek kötete. Két esti hold címmel. Kass János illusztrációival került a könyvesboltokba Petőfi Sándor gyermekverseinek ízléses kötete, az Anyám tyúkja. A Bölcs bagoly népszerű sorozatának új ismeret- terjesztő képeskönyve — az Ezer- mesterség után — a Gyorsan, gyorsabban, még gyorsabban. A Delfin könyvek sorozatban látott napvilágot Arthur Conan Doyle világhírű regénye, A sátán kutyája és Mándy Ivántól a Robin Hood. JJrthur Haulot meséit tartalmazza — Pór Judit fordításában, Szántó Piroska illusztrációival — a Kalimpász a Holdon. Gál György Sándor regénye, a Majális Szinnyei Merse Pál életét ismerteti. Ukrán népmeséket tartalmaz — Bojtár Endre válogatásában és szerkesztésében — Az aranycipellő, melynek lapjait Kondor Lajos illusztrálta. Meghajtott zászlóval a címe az ifjúság számára ösz- szeállított szavalókönyvnek. • Ifj. Goór Imre: Kapu. M egállt a korlát mellett, rákönyökölt a vasrúdra és sokáig nézte a medence kékes vizét. Tudta, hogy a víznek ez a kellemes, nyugodt színe, mely mindig jó hatással van az idegeire, hamis: a medence színes betonfala tükröződik visz- sza a vízben. Hátrasimította őszes haját, bal lábára nehezedett, nem volt kedve a vízbe menni. Majd később — gondolta — olyan jó itt álldogálni. A medencében gyerekek ficánkoltak: fröcskölték egymásra a vizet, visongattak, kiabáltak, kergetőztek. Mosolygott ügyetlen mozdulataikon, merev csapásaik, kapáló lábaik láttán. Tekintete ide-oda röppent, néhány méteren el-elkísért egy-egy gyereket, aztán keresett egy másikat és azt nézte. Már harmadszor figyelte meg az egyik kislány könnyed, játékos karcsapásait, hevesen elő- resikló ék alakú testét, amikor öreg úszómester barátja megállt mellette. — Na, mi van Fricikém? Miért lógatod a fejed? — Bámészkodom. A te csoportod? — Aha. Ügyes kis békák mi? — Hm. Mondd csak, azt a fehérsapkást régen ismered? — Melyiket? — Most emelkedik ki a vízből. — A, a Nusit? Három hónapja. Ügyes. — Azelőtt tudott úszni? — Még vizet se látott — nevetett az öreg úszómester — Két hétig nem merte elengedni a korlátot. Egyszer aztán bedobtam a vízbe, visított, mint a malac, ha a farkát csavargatják. De azóta nincs vele baj. Ügyes. Az edző megsímogatta állát, tekintetét sokáig nem vette le a kislány karcsú alakjáról. Az úszómesterhez fordult. — Megkérhetnéd valamire? — Parancsolj, Fricikém. — Ússzon tíz medencehosszat, szeretném megnézni. — Kérlek, ennek semmi akadálya. — Tóth — hajolt a víz fölé — szólj Nusinak. Egy tüskéshajú fiú lebukott a vízbe, aztán eltűnt. Nusi mellett bukott fel, valamit mondott neki, a kislány a két férfi felé fordult, és már tempózott is hozzájuk. — Tessék Sanyi bácsi — emelkedett ki a vízből. — Lubickolj tíz medencehosz- szat. — Oda-vissza? — kérdezte a kislány, arcáról törölgetve a vizet. — Lehet vissza és oda, ahogy tetszik — tapsolt nevetve úszómestere. — Na, rajta. A kislány felvonta szemöldökét, huncutkodva félrebillentette a fejét, aztán elrúgta magát a faltól. Lassan, tempósan úszott végig a medencén, aztán vissza. Az edző a korlátra könyökölt, állát a tenyerébe, ejtette, és feszülten figyelte a kislány mozdulatát. Az ötödik hossz után megkérte Sanyi bácsit, szóljon a gyereknek, hogy fokozza a tempót. Sanyi bácsi kettőt tapsolt és hullámzó mozdulatot tett a kezével. A kislány megértette, mert fokozta a tempót, gyorsabban hagyta maga mögött a métereket. Szinte ráfeküdt a vízre és siklott, mintha nem is karjának mozdulatai vinnék előre. Az edző homlokán két ránc jelent meg. Kiegyenesedett, leengedte hosszú karjait, de egy pillanat múlva bal kezével elkapta az állát és nem engedte el. — Mondd neki, hogy visszafelé finiseljen. Sanyi bácsi leguggolt, tölcsért formált a tenyeréből. — Utolsó két hossz. Visszafelé hajrázz! Fokozd a tempót érted? A kislány csak egyszer pillantott fel, hogy érti. Amikor elrúgta magát a faltól, mint a kilőtt nyíl szelte a vizet. Az edző az állát csavargatta, s mint a medve, egyik lábáról a másikra nehezedett. Tíz medencehossz, hm, az ördög vigye el, hogy ilyenkor nincs itt az órám — mérgelődött magában. Nusi megfordult, rákapcsolt, a medence közepétől úgy erősített, mintha akkor ugrott volna vízbe. Megütötte a betonfalat, aztán elkapta a rudat és kiemelkedett a vízből. Pihegett. — Sanyi bácsi, jól csináltam? kérdezte — kapkodva a levegőt. — Jól, kislányom. Jól. — Gyere csak ki — intett neki az edző. — Megengeded? Szeretnék elbeszélgetni vele. — Parancsolj — mondta mosolyogva az úszómester., — Én úgy is megyek a srácokhoz.. Az öltözőben, vagy a hallban találkozunk. A kislány kijött a vízből és odaszaladt az edzőhöz. — Szervusz — nyújtotta a kezét — Géresi Ferenc edző vagyok. — Nusi — pislogott a kislány a magas, vállas férfire. — Mióta tanulsz úszni? — Három hónapja. — Apukád tud úszni? — Nem. — És anyukád? — Nem, ő sem. Félnek a víztől. Csuda murisok, ugye? — Valóban. Mondd csak, a nagyapád mi volt? — Nagypapa? Nyugdíjas. — De hol dolgozott? — Otthon. í'öldje volt, tetszik tudni paraszt. Most a tsz-től kap nyugdíjat, de apu azt mondja, hogy az csak a dohányra elég neki, — nevetett a kislány, — mert nagypapa még most is dohányzik, pedig neki már árt. — Art? — Hát persze. Nyolcvanhárom éves. Tessék elképzelni. Az edző mosolygott. — Elképzelem. Szeretsz úszni? — Szeretek. Ha levágok húszharminc medencehosszat, akkor olyan jó, akkor, tetszik tudni, olyan könnyűnek érzem magam, és tetszik tudni, olyan fürgének, mint a gyík, tetszik tudni? — Hm — dörzsölgette az állát az edző. — Hányadikos vagy? — Hetedikes. — Hm. Na, jól van, menj csak úszkálni. Ha felöltöztél megvárunk Sanyi bácsival. Szervusz. — Csókolom. Szinte elröppent mellőle a kislány, figyelte a mozdulatait. Nem, ezt nem szabad itthagyni. Két év sem kell, ifi-bajnok lesz — gondolta az öltözőbe menet. A hallban — a nagy várócsarnokban — várta meg a kis csoportot. Sanyi bácsi együtt jött a kislánynyal. — Nos, Fricikém, mit sütöttél ki? Na, látom az arcodon, csak ki vele! —< Menjünk — mondta mosolyogva az edző. — Sándor bátyám — fordult az öreg úszómesterhez. — Add át nekem ezt a kislányt. Most elmegyek és beszélek a szüleivel. Az olimpiai dobogón fog állni, hidd el Sándor bátyám, én addig nem engedem el a kezét. Akkor vette észre, hogy már kézenfogva vezeti a kislányt, aki ide-oda pislogva hallgatta a felnőtteket. Sándor bácsi arca megrándult. — Látod Fricikém, ez bánt engem a legjobban. Ha ráakadok egy jó úszóra, ti rögtön jöttök és elhappoljátok. Így jártam a Katókkal is, hiába, kiöregedtem, én már csak arra vagyok jó, hogy megtanítsam őket lubickolni .. — Ejnye, Sándor bátyám, hát nem te dobtál engem is a vízbe, mint ezt a kislányt? Mi? És elfelejtettelek én? — Te nem, de a többiek! — Azok se. Akiket te indítottál el, azok csak rólad beszélnek. Olvasd el figyelmesebben az újságot, na. Hm. És ha ő, érted Sándor bátyám, ha egyszer befut — mondta halkan —, ő is csak azt fogja mondani, hogy te voltál az első oktatója. Együtt mentek fel Nusi szüleihez, és a kislány egy hét múlva már az egyesület tagjaival tempózott a medence kékes vizében. Sanyi bácsi néha elment, megnézte a kislányt. Ilyenkor rákönyökölt a korlátra, mint Frici az edző, amikor elhalászta tőle a legfiatalabb úszójelölt-csillagot. BÁBA MIHÁLY: Tíz medencehossz Új könyvek A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ újdonságai közöt találjuk a Varsói Szerződés húsz éve című összeállítást. A Közgazdasági Ismeretek sorozat két új kötete Dózsa Lajos: Üzem- és munka- szervezése, valamint Vékony La-
