Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

1975. május 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Kétezer évvel ezelőtt a görö­göknél és a rómaiaknál már is­merték a vendégfogadókat. Ma­gyarországon a XI. században tesznek említést fogadókról, de csak a XIX. század közepén kö­zelítették meg — inkább csak Pest-Budan — a mai típusú szál­lodákat. Ma már a szuperszállo­dák a komfortnak olyan skálá­ját nyújtják, ami régen elkép­zelhetetlen volt. ,,Föllépett a piros hajnal az égre” Csak a törökök kiűzése után kezdtek épülni Pest vendégfoga­dói. így 1696-ban már hat ven- dégtogadója volt Pestnes: Fe­hér rlajó, Arany Horgony, Arany Sas, Fekete Sas, Fenér Ló, Fe­hér Ökör. Ebben az évben a vá­rosban mindössze néhány ezer ember élt. Azután sorba nyíltak a többi fogadók, és néhány kö­zülük hosszú évtizedekig szolgál­ta az utasokat. A Fehér Hajó 170 évig állt fenn. Itt szállt meg Pe­tőfi 1847. V. 12-én. Üti levelében ezt írja: „Ma jó korán föllépett a piros hajnal az égre és belépett egy piszkos pincér a szobámba tudtomra adni, hogy készüljek.” A Hétválasztó Fejedelem foga­dót 1719-ben nyitották meg. Itt hozták létre az első pesti Re­dutot táncestélyek, hangverse­nyek színhelyéül. Itt mutatták be a 11 éves Liszt Ferencet a zene­értő közönségnek, 1823. május el­sején. Megemlékezik a fogadóról Gvadányi is a Peleskei nótárius című verses elbeszélésében. A nótárius eiámult a sok fénytől, tükrös termektől, a sok hintótól és a szolgáktól, s a báli sürgés­forgástól. Az Arany Sasról ezt írja egy utazó: van húsz vendég­szobája és hatvan ló számára istálló... A Magyar Királyban volt ká­véház, vendéglő, borbélyműhely, söröző és bérkocsiüzlet. A Szél utcában 1840-ben megépült Euró­pa egyik legszebb szállodája, a Tigris. A márványlépcsős, két ét­termes és kávéházas helyiségek­ben délben és este szólt a zene. Nevezetes hely volt még az 1839- ben nyitott Angol Királyné szál­loda. Deák Ferenc legszíveseb­ben itt .szállt meg, s itt foglalta­tott szobát Liszt Ferenc is, ami­kor 1847-ben hazalátogatott. Alvilág a fogadókban \ A XIX. század elején már állt ag akkori Széna-piac sarkán a Nemzeti Múzeum mellett a hír­hedt Két Pisztoly-hoz címzett fogadó A pesti alvilág, de a vá­sárosok tanyája is volt, ahol sű­rűn előfordult rablás és gyilkos­ság. A Zrínyi Szálló és Kávéház a mai Astoria helyén állott, 1824- ben nyitották ki, 1871-ben bon­tották le. Az ifjúság, (jurátusok), rosszhírű tanyája volt. szélhámo­sok, szerencsejátékosok, éjjeli nők tarka serege sokat foglalkoz­tatta az egykori hírlaptudósító- .kat. Ma is áll a Kálvin téren a Két Oroszlán fogadó épülete. Ez volt a Ferencváros táncoshelye. A külvárosi fogadók közt a Vörös Ökör botrányairól volt nevezetes. Budának több patinás fogadó­ja volt, így a Fehér Kereszt fo­gadó, ahol II. József császár is megszállt. A vidéki fogadók kö­zül kiemelkedik a miskolci Ko­rona Fogadó, ahol még Déryné és véle utazó pesti színtársulat sem kapott • szállást; illetve egy nagy teremben szalmán kellett aludniuk. A szántódi Révcsár­dában sokszor napokg vesztegel­tek a kocsik és szekerek, míg el­ült a vihar, megkeményedett a jég. Megfordult itt Csokonai Vi­téz Mihály és Kazinczy Ferenc is. Ez utóbbi nem túl dicsérő- leg emlékezett meg a vendéglá­tásról. y.Ej-huj Sobri pajtás Az elmúlt századokban a vá­rosok, községek vendéglátását a fogadók látták el, a pusztákat és utakét a csárdák. De a falusi, pusztai és útmenti csárdák rossz ellátást tudtak nyújtani az uta­soknak. Magyarországon megfor­dult utazók sokszor számoltak be úti. élményeikről, hol eltúlozva a hibákat, hol pedig kiemelve a gyors fejlődést, jó ellátást és ol­csó árakat. A csárdák általában egy ivó­szobából (kármentővel, kecskelá­bú asztalokkal) a gazda szobájá­ból, egy vendégszobából, istálló­ból és szekérszínből álltak. De szállást nem minden csárdában lehetet kapni. Orczy Lőrincz 1765-ben nem nagy lelkesedéssel ír a Bugaci csárdáról: „Csikósok Plakátok, falragaszok hirdetik országszerte: a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa az országgyűlési képviselői választáso­kat 1975. június 15-re tűzte ki. Az eseményhez tartozik az is, hogy az országgyűlés legutóbbi ülésszakán módosították az alkotmány egyes rendelkezéseit, a többi között a választási ciklus időtartamát is. Az országgyűlés megbízatása április 25-én járt le, nyilván­való tehát az új választások kiírása. Betyárok az Alföldön Eötvös leírja, hogyan ismerke­dett meg Répa Rozi testvérbáty­jával a Kutyafarka csárdában. A szomorú arcú szolgalegény me­sélte el az írónak Sobri Jóska és Répa Rozi tragikus szerelmének történetét. „Répa Rozi volt Sobri szerető­je. Sobri volt az ország legdelibb betyárja. Ifjú bátor, csodaszép, legények büszkesége, asszonyok bálványa. Amit úrtól, paptól el­szed, felosztja a szegények kö­zött. Bakony az ő országa, száz bújdosó legény kísérője, csillagos ég szabad hajléka, Répa Rozi szeretője.” A betyár eltűnt, sen­ki sem tudta hová, és elment utána Répa Rozi is. így már csak a nóta, meg a legendák em­lékeznek meg róluk: Répa Rozi-Billegében, Játszik a Sobri ölében...” Betyárok Szabadszálláson és Bugacon Szabadszállás mocsarai, náda­sai, országos hírű, nagy vásárai vonzották a szegénylegényeket. A községi nagyerdőben volt egy bokros hely, amit a nép „Igaz Pista bokrának” nevezett el, mert 1829-ben ott rejtőzött Igaz Pista betyár. • Kérdés azonban, hogy mi­ért vált szükségessé a választási ciklus időtartamának' megváltoz­tatása? A fejlett szocialista tár­sadalom építésének időszakában előtérbe került a szocialista ál­lam gazdasági szervező és irá­nyító tevékenysége, amely első­sorban az ötéves tervekben va­lósul meg. Ezeket a terveket az országgyűlés iktatja törvénybe és ellenőrzi megvalósításukat. Ezért szükséges, hogy az országgyűlé­si képviselői és tanácstagi válasz­tási ciklusok összhangba kerülje? nek az ötéves tervek időszaká­val. Logikus, hogy a képviselők mandátuma is egy-egy ötéves tervidőszakra szóljon. Ezért dön­tött úgy az Elnöki Tanács, hogy a képviselőket most június hó­napban már ötéves időszakra vá­lasztják meg. Társadalmunkban hatalmas közéleti aktivitás bontakozott ki az elmúlt időszakban. Népünk egyre tudatosabban, felkészülteb­ben vesz részt a közös dolgok in­tézésében. érdeklődik az életét befolyásoló és meghatározó poli­tika iránt. A dolgozók mind na­gyobb számban es mértekben szólhatnak bele a lakóterület, az üzem. a szövetkezetek ügyeinek intézésébe, előbbre vitelébe. Jó alkalmat kínálnak a szocia­lista demokrácia fejlesztésére az előttünk álló országgyűlési vá­lasztások is. A bizalom felelős­ségre kötelez; minden tapaszta­latunk arra utal, hogy ha a dol­gozóknak nagyobb beleszólási le-' hetőségük van a gazdálkodásba, az országos, a helyi, az üzemi ügyekbe, akkor fokozódik ativi- tásuk, bővül látókörük és növek­szik felelősségtudatuk. • Az államélet a tanácsok, az üzemek, a szövetkezetek de­mokratikus intézményeinek to­vábbfejlesztésével, a szocialista demokrácia általános kibonta­koztatásával közelebb jutunk annak a követelménynek meg­valósításához, hogy „az állam­polgárok többsége váljék a hata­lom gyakorlásásnak és a köz­ügyek intézésének részesévé” — amint azt a Központi Bizottság beszámolója hangoztatta a XI. kongresszuson. E pagy feladat megvalósításában jelentős szerep hárul a Hazafias Népfront bi­zottságaira és társadalmi aktivis­táira. • A képviselők választása az országban mindenütt a párt ve­zetésével, a nemzeti egység és a párt szövetségi politikája jegyé­ben. a Hazafias Népfront égisze alatt történik. E felelősségteljes munkában nagy feladat hárul a népfrontmozgalomra. Helyi bi­zottságai gondoskodnak arról, hogy a választási előkészületek és a szavazás során mindenütt ér­vényesüljenek a választópolgárok jogai, erősödjék államunk, tár­sadalmi életünk szocialista de­mokratizmusa. A népfront tes­tületéi tevékenyen elősegítik a választások törvényes lebonyolí­tását, e munkában a kölcsönös bizalom jegyében együtt dolgoz­nak párttagok és pártonkívüliek. A választási előkészületek leg­jelentősebb fórumai a jelölő- gyűlések, amelyek ezekben a na­pokban és hetekben — május 12-e és 22-e között — zajlanak le. E gyűléseken a települések lakói, az üzemek, intézmények dolgozói elmondták es elmond­hatják javaslataikat, vélemé­nyükkel segítik a jelöltek meg­választását. A legutóbbi válasz­táshoz hasonlóan most is van mód kettős jelölésre. Megyénk két választókerületében már él­tek is ezzel a lehetőséggel. És természetesen, adódik mindenkor a kérdés: kit jelöljünk? Alapvető követelmény, hogy a jelölt el­fogadja a népfront választási programját. vállalkozzék annak megvalósítására, s megfelelő köz­életi tapasztalattal is rendelkez­zék. Az eddigi jelölőgyűlések arra utalnak, hogy a választó- polgárok figyelembe veszik eze­ket a követelményeket. így ér­hető majd el, hogy újjáválasz­tott parlamentünk tagjai között azok a kommunisták és párton­kívüliek foglaljanak helyet, akik áldozatkész közösségi munkájuk­kal bebizonyították, hogy érde­mesek a társadalom bizalmára. • Június 15-én az országban több mint hat és fél millió vá­lasztásra jogosult állampolgár lép majd az ürhák elé, hogy döntsön: az elkövetkező öt évben kik vesznek részt legnagyobb népképviseleti szervünk, a par­lament munkájában. A sikeres választást, az országgyűlés to­vábbi munkájának fejlődését se­gíteni, támogatni közös ügyünk. ; Ebben nyújthat mindenütt a me­gyében hathatós irányítást a he­lyi népfront. oltárja, juhász kápolnája, betyá­rok barlangja, ringyók tanyája, ki tett ide világnak csúfjára?” Csak a költő látta meg ezeknek a csárdáknak romantikáját. Petőfi írja 1847. május 14-i úti­levelében: „Hortobágy, dicső ró- naság, te vagy az Isten homloka.” A csárdát pedig megénekli a „Hortobágyi kocsmárosné angya­lom” cím versében. Az „Életké­pek” című lap 1846-ban érde­kesen ír a csárdákról: „A pusz­ta zöld bársonyában, elszakadva mindentől, magányos nádfedelű csárda áll, messze elfénylő falá­val védve, négyszögbe vonuló ha­talmas vályogkerítéssel, ellátva a szükséges melléképületekkel.” Eötvös Károly „Utazás a Ba­laton körül” (1860) örökszép útle­írásában a csárdákról olyan élet­hű szakszerei leírást ad, amely­hez hasonlót alig találni... „A csárda neve Szigligethez közel, Kutyafarka. Bementünk a csárdába. Nádfedeles alacsony épület, piszkos sötét ivószoba. Ágynak, kényelemnek nyoma Fábián Sándor, a 92 éves sza­badszállási parasztember a Pe- tőfi-emlékek gyűjtője és felesége, a 84 éves Kántor Kovács Júlian- na gyerekkorukban még találkoz­tak betyárokkal, de hallottak sok történetet apjuktól, nagyapjuk­tól is: — A mi időnkben már nem voltak olyan nagy betyárok — mondja Sándor bácsi —, hanem inkább pásztoremberek, kupecek közül került ki néhány. Ilyen volt Fejszés Imre meg a felesé­ge. Az asszony nadrágban ment férjével az éjszakai rablásokra. Mi ott laktunk mellettük. Apám­nak mondták: szomszéd, maga ne féljen, csak arra vigyázzon, ne lásson, ne halljon semmit... Nagyapám mesélte, hogy a Csin- tava csárdában még Bogár Im­rével is találkozott. De nagy hí­rük volt a bugaci betyároknak is. Bugac környékén a kubiko­sok csontot találtak. Móczár Má­tyás ottani lakos házához késői vendégek érkeztek. Hirtelen kel­lett védekezni, az ajtót lisztes­zsákokkal torlaszolták el. A be­A díszünnepség elnöksége. Húszéves 9 a Varsói Szerződés tyárok felgyújtották a házat, a család a kemencébe bújt be, ahol életben maradtak ... Ugyanitt Bócsa-Zöldhalomban a betyárok egy aszonyt lelőttek, amikor vé­dekezni akart, és a szekrény te­tejére nyúlt a pisztolyáért. Fábián Sándorné. mint nyolc­éves kislány a szabadszállási ná­das mellett legeltetett, és sokszor látta, hogy a nádason belül be­tyárok őrzik a lopott állatokat. "Már tudta, hogy erről nem sza­bad beszélnie. Betyárok találkozója volt a szabadszállási Csintava csárda, épülete még ma is áll. Az ősi mocsarak és nádasok között bújt meg, s igen jó rejtekhelye volt a betyároknak, csellengő szegény- legényeknek. Valaki közülük a padláslyukon keresztül kémlelte a szélmalmok melletti utat, s ha pandúrokat látott feltűnni, a csárda pincéjének titkos alagút- ján menekültek el a nádasba ... A világ azóta nagyot változott, de a múltba tekintgető ember elgondolkodik az elsüllyedt vi­lág furcsaságain. Kiss Géza — Tarjányi Ferenc • Akik még láttak betyárokat. sincs. A korcsmárosnak nagy a családja és csak egy lakószobája van. Hol fogunk itt hálni? Hát hiszen ezek a csárdák nem is őzért épültek, hogy ezekben az utasember éjjeli szállást kapjon. Pedig ezen a vidéken az egyik csárda a másikat éri: A Biliege, Urgelyuk, Sanyarú, a Kínlódi, a Netovább, Dobos, Tüskés stb. Minden falunak, pusztának meg­van a maga. csárdája, de vendég­szobája egynek sincs. De minek is? Vásározó ember legfeljebb napközben etet-itat a csárdában. Éjszakára ott nem maradna a Dárius kincséért sem. — Rossz híre van a vidéknek. A Dobos csárda tele van kanásszal, ju­hásszal, betyárral, tűzhely-nélkül való járó-kelővel. A sobri világ elmúlt ugyan, de nem olyan ré­gen. Száz ija-fia itt maradt. Ka­nász, juhász, szegény-legény nem azért megy oda, hogy aludjék, hanem ad, vesz, ott csereberél, ott csinál magának jó napot, és ott kérdezősködik rokon, koma, atyafi után, ha vásárra, ha bú­csúra megy, ott issza meg üveg borát Sobri Jóska is járt a Kutya­farka csárdában. Ugyan kapott-e szállást? Biztosan, mert akkor még egész Dunántúlon énekel­ték : Ej-huj Sobri pajtás, Mi ott az a nagy ház? Ej-huj Sümeg-város Ott lakik a komiszáros. Választás és a népfront szükségszerűségére, majd jelle­mezte azt az internacionalista szellemet, amely e szerződéshez csatlakozott tagállamok katonai erejét a béke védelmében össze­fogja. Rámutatott, hogy a Varsói Szerződésből származó kötelezett­ségeknek a Magyar Néphadsereg eleget tett. Ezt bizonyítják azok a közös harcgyakorlatok, ame­lyek ez idő alatt sikeresen befe­jeződtek. Hangsúlyozta, hogy a tagállamok fegyveres ereje a béke védelmének záloga. Felszólalt az ünnepségen Bo­risz Petrovics Ivanov vezérezre­des, aki annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy a szo­cialista világrendszer szilárd, és megbonthatatlan, s a Varsói Szer­ződés fegyveres erői képesek min­den agressziót elhárítani, s a tá­madót megsemmisíteni. Meleg szeretettel beszélt a magyar és a szovjet katonák és tisztek barát­ságáról, a közös gyakorlatokon szerzett tapasztalatokról. Takács Imre, a Fejér megyei pártbizott­ság első titkára méltatta a Szov­jetunió fegyveres erőinek hazánk felszabadulásában szerzett elévül­hetetlen érdemeit, a párt XI. kongresszusán vázolt feladatokat a honvédelem erősítésében, s a megalakulásának 20. évforduló­ját ünneplő Varsói Szerződést, amely. megteremtette az erő- egyensúlyt Európában és az egész világon. Sikereket kívánt a ka­tonai feladatok maradéktalan el­látásához hazánk, az egész világ békéjének megóvásához. Az ünnepséget követően a Ma­gyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Mű­vészegyüttese és az ideiglesen ha­zánkban állomásozó déli hadse­regcsoport művészegyüttese adott fergeteges tapsot és nagy sikert arató műsort. A díszünnepség után Csémi Károly altábornagy, honvédelmi minisztériumi állam­titkár fogadást adott a vendégek tiszteletére. G. G. V A hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport művészegyüttesének egyik nagysikerű produkciója. A Bakony egyik festőién szép völgyében elterülő katonai tábor­ban géppisztolvos diszszázad, ifjú­gárdisták, úttörők fogadták má­jus 16-án délelőtt a meghívott magasrangú párt-, állami és ka­tonai vezetőket. A díszszázad pa­rancsnoka a díszjel felhangzása után jelentést tett Csémi Károly altábornagynak, honvédelmi mi­nisztériumi államtitkárnak. A katonai tiszteletadást követően a vendégek a tábor hűs árnyat adó, fáktól övezett szabadtéri színpa­dán levő emelvényhez vonultak, s kezdetét vette a Varsói Szerző­dés megalakulásának 20. évfor­dulója tiszteletére rendezett köz­ponti tábori díszünnepség. Az elnökségben helyet foglalt Pap János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagja, a Honvé­delmi Bizottság elnöke, a Veszp­rém megyei pártbizottság első titkára. Trombitás Dezső, a kor­mány Honvédelmi Bizottságának titkára, Takács Imre, a Fejér me­Borisz Petrovics Ivanov vezérez­redes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadsereg­csoport parancsnoka, Vaszilij Kuzmics Andrjuscsenko altábor­nagy, a Varsói Szerződés Egyesí­tett Fegyveres Erői Főparancs­nokságának magyarországi képvi­selője, dr. Gajdócsi István, Bács- Kiskun megye Tanácsának elnö­ke, Závodi Imre, a Fejér megyei tanács elnöke, Terbe Dezső, a Bács-Kiskun megyei pártbizott­ság főtitkára, a Varsói Szerző­dés tagállamai Budapesten akkre­ditált katonai és légügyi atasséi, a HM Katonai Tanácsának tag­jai, a Magyar Néphadsereg veze­tő beosztású parancsnokai, a tá­borban levő szovjet és magyar katonák és tisztek, valamint a környező községek, üzemek, vál­lalatok dolgozói. Csémi Károly altábornagy meg­nyitója után Mórocz Lajos vezér­őrnagy mondott ünnepi beszédet. Emlékezett a Varsói Szerződés Fogadók, csárdák J Díszünnepség a katonai táborban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents