Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-16 / 88. szám

4 » PETŐFI NÉPE • 1975. április 16. Mérföldes léptekkel Paprikás kérdőjelek A nagyközség szép, rendezett, s hogy ez így van, az a lakosság szorgalmát, a köz­ügyek cselekvő megértését bizonyítja, vagy ahogy egy felsőbb tanácsi fórumon hallot­tam: „az emberek saját portájukon túli ér­dekeikért is hajlandók ma már tenni”. A la­kosság és a tanács összefogása, a helyi gaz­dálkodó szervek és a tanács együttműkö­dése a községpolitikai munka egyre több te­rületén valósul meg Kerekegyházán is. Eredményei az új járdák, utak a környezetet kellemessé élénkítő virágágyások, szociális, kultu­rális létesítmények — és még hosszan sorolhat­nám — szinte észrevétlenül, a fejlődés tényének természetes elfogádásával illeszkednek egyik nap- ról a másikra a hétköznapok életébe. Mindezek jó alapot szolgáltatnak a külterületen élő lakos­ság életkörülményeinek a javításához is. Folyamatosan Kovács István, a nagyközségi tanács vb-titkára ízig-vérig tanácsi ember, a település minden gondját-baját szívén viselő,« szenvedélyesen ügy­szerető, a szó jó értelmében vett igazi lokálpat­rióta. — Hatszázötven tanyánk van a külterületeken, úgy kétezernél több lakossal — mondja. — Mon­danom sem kell, hogy megélhetésük alapja a közös gazdálkodás. Alsópusztán van egy és Kun­pusztán két tanyai iskolánk. A Dózsa Termelő- szövetkezet központjában levőt megszüntetjük, mert elnéptelenedik. Az elmúlt évben a Kaszata- nya-dűlőben, a Papszéken, a Repülő dűlőben, Al­sópusztán és Kunpusztán hatvannyolc tanyát vil­lamosítottunk. A takarékszövetkezet több mint ötven családn'k adott ehhez hitelt. A hálózatépí­téshez átlagban tizenötezer forinttal járult hozzá egy család. Hat autóbuszvárót építettünk, hogy se az iskolás gyerekek, se a felnőttek ne ázzanak a járatokra várva. — A szövetkezetek gazdasági megerősödésével, a tanyákon élők anyagi gyarapodásával együtt jár, hogy egyes külterületi központok dinamiku­san fejlődnek: Kerekegyházán melyek ezek? — A Dózsa Termelőszövetkezet központját és Kunpusztát tartjuk fejlesztésre alkalmasnak, bár el kell mondanunk, hogy a tanyai lakosság beköl­tözése túlnyomó többségében nem ide, hanem a községbe történik. Számunkra ez a jobb, s eze­ket a törekvéseket tánogatjuk, de a kintmaradók helyzetét is folyamatosan javítjuk. A Dózsa köz­pontjában például orvosi rendelőt szeretnénk ki­alakítani a környék lakói számára. Elmondha­tom, hogy igen jutányos áron adunk telkeket a beköltözőknek, négyszögölenként 50—70 forintért. Jelenleg 58 üres házhelyünk van, ez fedezi az igényeket. De ha több kell, többet is ki tudunk je­lölni. ez nálunk nem probléma — Sokfelé gondot okoz, hogy engedély nélkül építenek tanyát. Önöknek mi a tapasztalata? — Telkek szempontjából jók a lehetőségeink, ezért ez a gondunk szinte jelentéktelen. Eddig mindössze hét építési bírságot kellett kiszabnunk. Interpellációk A múlt évben kétszer is foglalkozott a tanács végrehajtó bizottsága a külterületen élők helyze­tével, gondjaival. Április 11-én a villamosítás, szeptember 12-én pedig a szociálpolitikai tenni­valók voltak napirenden. A 48. számú határozat kimondta, hogy egy öreggondozó a külterületeken egyedül élő, magára maradt, beteg embereket nem tudja ellátni és egy második személy alkalmazá­sa is szükséges. A nagyközségi tanács ennek ér­dekében keresi a kapcsolatot a helyi termelőszö­vetkezetekkel, hogy közösen alkalmazzanak még egy gondozót, mert mindkét részről közös érdek ez; az együttműködésnek pedig ezen a területen sincs semmi akadálya. Jelenleg 37 idős ember jár az öregek napközi otthonába, ahol kulturált kö­rülmények között, jó ellátás mellett tölthetik nap­jaikat. Élelmezésükhöz szintén hozzájárulnak a közös gazdaságok. Tanácsüléseken a tanyai körzetek tanácstagjai jól képviselik választóik érdekeit, amit az elhang­zott interpellációk is bizonyítanak. íme néhány: Zólyomi István (Kunpuszta) arról interpellált, hogv évek óta Lájosmizse és Kerekegyháza kö­zött az autóbusz hajnali 4 óra 25 perckor .indul. Ha egy tanyai ember ezzel akar utazni, akkor éj­jel kettőkor kell fölkelnie. Kérése az, hogy reggel hét és nyolc óra között induljon ez a járat. Má­sok arról szóltak, hogy a Hetényegyházára vezető földutat kövezzék le. továbbá a helyi ÁFÉSZ bölcsőde is kellene majd. • Jó lenne, ha Lajosmizsére nem 4 óra 25 perc kor indulna a busz. • Itt emlékpark lesz és játszótér. mozgóboltja, amely a tanyavilágot járja, pontos időben érkezzen a megszokott helyekre. Horvát István az elsógusztai Balogh-tanya és környéké­nek villamosítását kérte megszervezni. Cseh Pál javasolta, hogy az Izsáki út mellett is építsenek egy buszvárót a környékbelieknek. G. Nagy Ferenc indítványozta, hogy a Papszéken legyen közvilá­gítás és az állattartók érdekében nyissanak va­lamelyik tanyában darálót. — Mint látja, a tanyai tanácstagjaink bőven adnak nekünk munkái, s mi örömmel vállaljuk, s az lenne a jó, ha minden kérést teljesíteni tud­nánk, de az nem csak nálunk, hanem másutt is az országban, szinte lehetetlen. Azt azért elmon­dom, hogy a jogos, a legsürgetőbb igényeket ki­elégítjük; ez is nagy előrelépésnek számít. Tervek a jövőért Kovács Istvánnal a tanácsháza sarkánál, a szép, új buszmegálló mellet beszélgetünk. — Ilyen a mi nagyközségünk — mutat a széles utcára, ahol kerékpárral ebédre sietnek haza az emberek és hozzáteszi, hogy nagyközségnek ír­jam, ne falunak. — Ott a Habselyem Kötöttáru- gyár üzeme, itt szemben a parkban épül majd fel az egészségügye kombinát. Ez a park itt mellet­tünk emlékpark lesz és társadalmi összefogással játszótérnek rendezzük be. Persze, a jövőre is gon­dolnunk kell. Nálunk — mondhatnám így — bő­ven születnek a kisbabák és éppen ezért bővíteni kell az óvodát és bölcsődére lesz szükség. A ta­nyai emberek is inkább ide. a központi iskolába járatják már a gyermekeiket, hát kell egy torna­terem a tornaszoba helyett. így változunk lassan, — ez a folyamat pedig minden Kerekegyházán élő ember érdeke ... Csató Károly A zöldségfélék közül a pa­radicsompaprika a legérté­kesebb exportcikkünk. Az összes termés mintegy 60 százalékát szállítjuk külföld­re. Az idei tervek szerint a megyében mintegy 100 ezer vagonnal kívánnak a mező- gazdasági nagyüzemek és a háztáji gazdaságok termelni ebből az értékes cikkből. Termesztése az utóbbi években számottevően emelkedett. A me­gyében az utóbbi öt év átlagában az egy hektárra jutó termelés 150—180 mázsa körül ingadozott, ami 5—10 százalékkal magasabb, mint az országos átlag. A vi­szonylag magas átlagtermések és a kedvező értékesítési lehetősé­gek miatt szívesen foglalkoznak vele a gazdaságok. Néhány gond azonban van, amelyre most fel kell figyelni. A paradicsompaprika betakarítása általában augusztus 25. és szep­tember eleje között kezdődik. A terméjs egy részének leszedése áthúzódik októberre. A szeptem­ber Végi fagyok jelentős gazda­sági kárt szoktak okozni a ter­mésben. Joggal igénylik tehát a gazdaságok, hogy rövidebb te­nyészidejű fajtákat kellene ter­meszteni. Ez utóbbit indokolja a fagyveszélyen túl az őszi esőzé­sek gyakorisága és a napfényes órák számának csökkenése is. Ta­valy a megtermelt paradicsom­paprikának csak 30 százaléka pi­rosodott meg — a termés többi részét zöld állapotban kellett ér­tékesíteni. Ez utóbbi körülmény a megye nagyüzemi gazdaságai­nak 10 millió forint bevételi ki­esést okozott. A külföldi partne­rek ugyanis a nyugati országok­ban csak pirosán hajlandók át­venni a paprikát. Októberben szó­ba kerülhet az úgynevezett kor­mos termés, amelv csak kissé színesedett. Ebben az időszakban már valamennyi partner nem­csak Nyugat-Európában, hanem másutt is átveszi az ilven papri­kát. A zöld termést viszont egy­általán nem hajlandók külföldön megvásárolni. Ezért került napirendre első­sorban a megyében, hogy rövidí­teni kell a tenvészidőt. Nemrég a MEZÖTERMÉK. a HUNGARO- FRUCT vezetői felvették a kap­csolatot a Kecskeméti Zöldségter- mesztési Kutató Intézettel. Tár­gyalások folynak arról, hogy az itteni kutatók vállalnák a rövi­debb tenyészidejű paprikafajta előállítását. Ugyanakkor felven­nék a harcot a két közismert nö­vényi betegség, az úgynevezett magházpenész és a vírusos lágy­rothadás ellen is. Mindkettő köz­ismerten sok gondot okoz a ter­melőknek és a felhasználóknak egyaránt. Veszélyezteti a termelést a munkaerőhiány. A szedés gépesí­tése egyelőre nem oldható meg. A szeletelést is kézzel végzik. He­lyes lenne ezt is gépesíteni, an­nál is inkább, mert külföldön er­re megfelelő berendezés áll ren­delkezésre. A szárítási kapacitást is bővíteni kellene. A paradicsom­paprika szárítása ugyanis egybe­esik a hagymáéval, emiatt sze­zonban nem lehet megoldani a szárított termésre vonatkozó igé­nyek kielégítését. Számos kérdőjel jelentkezik te­hát a termelésben. A megoldásuk annál is inkább sürget, mert ez az egy zöldségféleség, amelynek korlátlan piaca van és értékesítési lehetőségei a legkedvezőbbek. K. S. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A visszaeső rabló EGYÁLTALÁN nem mondható idős embernek Kurucsai József, hiszen alig valamivel több mint harmincéves: 1945. február 14-én született Az igazságügyi orvos­szakértőnek mégis az a vélemé­nye róla. hogy „húszéves kora óta. italozik, alkoholista, kényszer­elvonó kezelésre van szüksége. Nem szenved olyan betegségben, amely a kezelést megakadályoz, ná ... " Nos, ez a harmincéves ember eddig már háromszor állt bíróság előtt. Először öt évvel ez­előtt. 1970-ben ítélték el lopás rni_ att, majd gondatlan veszélyezte­tésért ült, azután pedig súlyos testi sértésért zárták be. Legutóbb a Kiskunhalasi Járás- bíróság ítélte el, méghozzá öt kü­lönböző bűncselekmény miatt: visszaesőként elkövetett könnyű testi sértés, visszaesőként elköve­tett lopás, közlekedési vétség és visszaesőként elkövetett rablás szerepel a listán. Meglehetősen sok tehát egy viszonylag fiatal embertől, de amint később látni fogjuk, Kurucsai Józsefet egyál­talán nem lehet galamblelkűnek nevezni, de még gátlástalannak sem; Harmadik büntetéséből 1971 júliusában szabadult, pontosab­ban feltételes szabadságra bocsá. tották. Ez még abban az évben, októberben, szerencsésen letelt, viszont 1973 januárjában a ko­rábbi szabadságvesztéséről már bizonyára elfeledkezett. Az tör­tént ugyanis, hogy élettársával, aki akkor Negrics Károlyné né­ven szerepelt, de aki azóta már Dömötöri Sándorné lett, megje­lentek Krizsák Bálint Borota, III. kerület 5. szám alatti laká­sán, hogy a Negricsné néven sze­replő, de tőle különváltan élő Negrics Károly által hasznait motorkerékpárt elvigyék. Ezt azoban az éppen ott-tartózkodó Negrics Károly nem engedte. Kurucsai elkapta az illető nya­kát, másik kezével pedig állón vágta, majd a segítségért kiabáló ember száját befogta. A motort persze ennek ellenére sem tudta elvinni mert az le volt zárva. EMLÍTETTÜK MÁR, hogy Ku­rucsai italozó ember. Nos, 1973. március 12-én is erősen ittas ál­lapotban tért haza Borotán, az V. kerület 28. szám alatti lakásába, s mert tovább akart inni, pénzt követelt élettársától, Negricsné- től, aki nem adott. Összevesztek és a férfi pofozni kezdte az asz- szonyt, majd kezeit hátra csavar­va nekilökte a folyosó oszlopá­nak. megragadta a torkát, fojto­gatta, követelte a pénzt. Persze, Kurucsainak nem ez volt az első támadása élettársa ellen. Koráb­ban, 1973 februárjában — ugyancsak részegen — az asszony ruháját benzinnel leöntötte és meggyújtotta... Majd egy évig semmi különö­sebb baj nem volt Kurucsaival. Tavaly, február 2-án azonban, amikor a borotai Egyesülés Ter­melőszövetkezet lovas kocsijával fuvarozott, együtt dolgozott J. I.- vei, aki táskáját és abban a pén­zét a lovas kocsi ülésén hagyta. Észre vette ezt a mindig szomja­zó Kurucsai József, s amikor délután a lovakat kifogták, és társa az istállóba vezette az álla­tokat, ő kiemelte a pénzt az iga­zolványtartóval együtt. A sértett nem vett észre semmit, haza­ment. Kurucsai viszont a köny- nyen szerzett pénz birtokában azonnal sör után nézett. Sőt, más. nap reggel első útja a kocsmába vezetett, ahol italozás közben el­adó motorkerékpár után érdek­lődött. Akad is egy Danuvia, amit Kurucsai meg is vett, sőt egy bukó­sisakot is kapott hozzá. Á motor megvételéig azonban már öt-hat üveg sört ivott, de ez nem zavar­ta abban, hogy felüljön a jármű­re, sőt pótutast is szállítson, aki vele együtt ivott. Elmentek az úgynevezett antallaposi italbolt­ba — mellesleg Kurucsainak jo­gosítványa sem volt — s ott to­vábbi négy-öt üveg sört ivott. A KŐVETKEZŐ ESET a ko­rábbiaknál is ékesebben bizo­nyítja, mennyire rabja volt Ku­rucsai József az alkoholnak. Februártól kezdve nem dolgozott, csupán alkalmi munkát vállalt időnként. Június 27-én már a megvásárolt motort is felajánlot­ta az eladónak, hogy vegye tőle vissza. De mert annak nem volt rá szüksége, Kurucsai ötven fo­rint kölcsönt kért. Ebből a pénz­ből ivott este a már említett an­tallaposi italboltban, ahol egy László napot ünneplő társaságba vegyült. Ismerősök voltak a név - napozók, közöltük H. M. is, akinél néhány száz forint volt, s ezt Kurucsai észre vette. Éjszaka 10— 11 óra között, amikor EI. M. ki­ment az udvarra, Kurucsai utá­na sietett és a sötétben leütötte, pénzét elvette, igazolványát pe­dig a bozótba dobta. Ezután visz- szatért az asztaltársasághoz és a rablott pénzből újabb kört ren­delt. A többieknek gyanús volt ez a hirtelen „gazdagodás”, de az ita­los emberek inkább a poharak felé fordultak, s az sem nagyon tűnt fel nekik, hogy Kurucsai hirtelen eltávozott. Éjfél körül keresni kezdték eltűnt társukat, de nem találták, s visszaültek az asztalokhoz. Rövidesen — zokni­ban és vérző arccal — megjelent a közben magához tért H. M. s elmondta a történteket. Nem is­merte meg a sötétben a támadó­ját. de a többiek azonnal megta­lálták az összefüggést a dolgok között. Másnap a rendőrség Ku- ruesait letartóztatta. AMINT EMLÍTETTÜK, a Kis­kunhalasi Járásbíróság Kurucsai József ügyében már ítéletet hir­detett és halmazati büntetésként négy évi fegyházra ítélte, s to­vábbi négy évre eltiltotta a köz­ügyekben való részvételtől. Az ítélet fellebbezés folytán a me­gyei bírósághoz került, ahol a négy évi fegyházat öt évre emel­ték fel. A bíróság az ítélet kisza­básánál enyhítő körülményként értékelt részbeni beismerő vallo­mását. viszont súlyosbító tényező volt a többszörös halmazat és az italozó, alkoholista életmód. Az ítélet jogerős s végrehajtható. G. S. A Covent Garden piac halálára Londonban megszüntették a Covent Garden piacot, amelyet kivétel nélkül minden külföldi turistacsoport felkeresett. A 250 elárusító, a 4000 piaci alkalma­zott és a több száz teherautó-so­főr átköltözött Nine Elmsbe. A Covent Garden megszüntetésével eltűnt egy darab az öreg Angliá­ból. Eltűnnek a virágárusok az opera elöl, végérvényesen meg­szűnik számos irodalmi) alkotás színtere. Mert ne feledjük, hogy Sherlock Holmes a Covent Gar­den piacon egy karácsonyi kacsa torkában találta meg a rejtély nyitját, Liza Doolittle pedig az opera előtt árulta a kis ibolyát, mielőtt találkozott volna Pigma- lionjával. Bajától Bagdadig ízlésesen berendezett, három­szobás lakásába hívott meg Gu­lyás József a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett, aranyjelvényes szocialistabrigád- vezető. Már ott várt a jó barát­ja, Simity József, a brigád vezető helyettese is. Mindketten gépko­csivezetők, a napokban érkeztek haza Bagdadból. Arra kértem őket, hogy beszéljenek útiélmé- nyeikről. Az asztal tele színes képeslapokkal, melyet Gulyás József küldött családjának a hosszú út egy-egy állomásáról. Hogy hogyan kerültek Bagdad­ba? Ezt ők mondják el. Kényszerpihenő — Magyarország tartálygépko­csikat ad el Iraknak, amelyeket főleg a bejáratás miatt saját „lá­bukon” kell eljuttatnunk. Bajá­ról kettőnket jelöltek erreahosz- szú útra. amelyen 25 tartályko­csinak kellett vizsgázni, hogy úti­célunk végén hibátlanul átadhas­suk őket. Budapesten volt a találkozó a többi kollegával: eligazítás, úti­okmányok, majd ponorámás au­tóbusszal Belgrádba vittek ben­nünket. A tartálykocsik már ott vártak, előkészítve a hosszú út­ra. Másnap reggel indult el a karaván a 4000, kilométeres útra. Az első szakasz Belgrád-Szófia volt. A kocsik jól bírták a pró­bát. igaz csak 60-70 kilométeres sebességgel vezettünk. Útközben többször megálltunk műszaki pihenőre, széthúztuk a ene -«szlopot, hogy a városokon áh. va ne okozzunk forgalmi dugót Bulgáriában 15-16 fokos hideg fogadott bennünket, ami a motorok hűtésének jót tett, vi­szont csúszósabbá váltak az utak. Bulgárián keresztül mintegy 400 kilómétert, tettünk meg. Itt az útviszonyok nagyobb próbára tették mind a vezetőket mind a gépkocsikat. Délután érkeztünk a török határra, ahol közölték ve­lünk, hogy másfél napig nem mehetünk tovább, mert szombat délután van. s a teher, és tar­tálykocsikat hétfő reggelig nem vizsgálják. Hálaadás Allahnak Egy zárt térre irányítottak ben­nünket. ahol két éjszakára ren­dezkedtünk be 5—6 fokos hideg­ben. Spirituszfőzőn teafőzés, kon- zervmelegítés, majd étkezés kö­vetkezett. Végre hétfőn reggel 6 órakor elvették az útiokmányo­kat. Alaposan megvizsgálhatták őket, mert délig eltartott. Ezután felemelkedtek a sorompók és in­dulhattunk Istambulba. Már az el­ső török város. Edirne lenyűgöző látványt nyújtott égbenyúló me­csetjeivel. Az utcákon lefátyolo­zott arcú nők. török bazár. Amint megálltunk. 8—10 éves gyerekek szaladtak hozzánk és rimánkod- tak cigarettáért. Nyomban rá is gyújtottak. Innen egyfolytában tettük meg a 250 kilométeres utat Istambulig, ahol a Londva hotelben szálltunk meg. Végre lemosakodhattunk. Istambult elhagyva egy autóbusz kitérőben tartottunk műszaki pi­henőt. Alig, hogy megálltunk, mellénk gördült egy török család gépkocsija. Kiléptek az autóból, kabátjukat a földre dobták, letér­deltek rá, s földig hajladozva ad­tak hálát Allahnak. hogy idáig nem történt bajuk. Utunk legérdekesebb élménye a Boszporusznál volt. Mint ismere­tes négy és fél kilométeres híd kö­ti össze Európát Ázsiával. A híd­nak mindössze két tartópillére van, s egyik Európában, másik Ázsiában. A hidat hatsávos autó­út szeli át. s ezen teherautó csak éjjel közlekedhet, gyalogos egy­általán nem. Minket kivételesen — rendőrségi kocsi kíséretével — átengedtek. Az ázsiai oldalon még mintegy 150 kilométert tet­tünk meg török területen, de az út nehezebbik fele még ezután következett. Betonút a sivatagon A török határtól Irakig még 2000 kilométert kellett vezetni. A táj egyre unalmasabbá vált. Szik­lás, kopár, hegyek, havasok. A legveszélyesebb szakasz a Bolu- hegységen vezetett át 3800 méte­res magasságban. Meredek szer­pentinek, éjjel 10—15 fok hideg, nappal 8—10 fok meleg váltotta egymást. Itt a Bolu nevű község­ben éjszakáztunk. Az erőgyűjtés­re ' vglóban szükség volt, mert olyan szakasz következett, amely­re egyikünk sem emlékszik szíve­sen. Tele veszélyes, kanyarokkal, szakadékokkal, vízmosással. A to­vábbi 900—1000 kilométert Irakig ilyen utakon tettük meg. Az iraki határnál kétórás VÁM-vizsgálat. A határon pán­célosautó jött elénk. Az ország- úttól nem messze ágyúcsövek, géppuskák sorakoztak. Fényké­pezni nem volt szabad. Éjjel lö­völdözés. torkalati tüzek felvilla­nása jelezte, hogy itt nem éppen békeállapotok uralkodnak. Az időjárás viszont tavaszias volt. Éjjel plusz 5 fok. nappal plusz 18—20 fok. Igaz. ez csak nekünk volt kellemes, az ottaniak „hideg télre” panaszkodtak. Irak—Bagdad 600 kilométer. Négysávos, kitűnő betonút a si­vatagon keresztül. Sehol egy fa. de még füvet sem láttunk. Bagdadban vártak bennünket. Egy nagy telepre vittük a tar­tálykocsikat, ahol megtörtént a végleges átvétel. Kissé elfárad­tunk. de büszkeség töltött el ben­nünket, hogy odahaza jó munkát végeztek a csepeliek, mert a hosz- szú, erőltetett út után sem talál­tak hibát, kifogást egyetlen gép­kocsiban sem. Mindössze két és fél órát töl­töttünk Bagdadban, amely érde­kes. látványos város. Délután be­ültünk a bennünket végigkísérő kényelmes, panoráma buszba, mint utasok. Visszafelé jobban volt idő nézelődésre, de a ké­nyelmes buszon talán éppen úgy elfáradtunk, mint vezetés köz­ben ... Szabó Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents