Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

-v\ • IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: erősen fel­hős idő, sokfelé ismétlődő eső, zápor, keleten néhány helyen zivatar. A he­gyekben havaseső, esetleg hózápor. Időnként élénk, helyenként erős délkeleti, déli, a Dunántúlon északnyugatira, északira forduló szél. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet l—S, legmagasabb nappali hő­mérséklet S—13 fok között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A társadalombiztosítási törvényjavaslat az országgyűlés tavaszi ülésszakán PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXX. évf. 84. szám Ára: 90 fillér 1975- áPrllis n- péntek Kitüntették és előléptették a Thieu palotáját bombázó dél-vietnami hadnagyot Csütörtökön délelőtt 11 órakor megnyílt az országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésen részt vettek: Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Gáspár Sándor, Lázár György, Németh Károly, Sarlós István az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt <a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője. 9 A Parlament folyosóján Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Czinege Lajos, Pap János, Borbándi János és Benkei András tár­saságában. (MTI foto — Kovács Gyula felv. — KS.) HANOI Nguyen Thanh Trung had­nagy, a saigoni elnöki palota bombázása után F—5 típusú bombázógépével Dél-Vietnam fel­szabadított övezetébe repült — jelentette a Felszabadulás Hír- ügynökség. A Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormá­nyának hadügyminisztériuma a hadnagyot a katonai érdemérem II. fokozatával tüntette ki és a Dél-Vietnami Népi Felszabadító Fegyveres Erők századosává lép­tette elő. A felszabadulás hírügynökség tudósításából kitűnik, hogy Nguyen Thanh Trung teljes ép­ségben vezette el gépét a fel­szabadított övezetbe. Leszállása­kor a DNFF bizottságának a for­radalmi hatalomnak, a népi fegyveres erőknek a képviselői és annak a helységnek a lakosai, ahol gépével földet ért, meleg fogadtatásban részesítették. A tiszt a Felszabadulás Hír- ügynökség tudósítójának kérdé­seire válaszolva felháborodásá­nak adott hangot az amerikai imperializmus összeesküvései és a Thieu-klikk tettei miatt. Azt mondotta, hogy a saigoni báb­kormányzat a katonák és a lakosság véré­nek árán gaz­dagodik. Hang­súlyozta, hogy különösen a légierő, de ál­talában a Thieu-féle fegyveres erők tisztjei és köz­katonái, vala­mint a saigoni diktátor által ellenőrzött öve­zet lakossága körében sokan osztják ezt a véleményt. Nguyen Thanh Trung hozzáfűzte: a nemzeti felszabadítási frontnak, a DIFK-nek, a Dél-vietnami Né­pi Felszabadító Fegyveres Erők parancsnokságának a bábkor­mányzat katonáihoz és állami tisztviselőihez intézett felhívása nyitotta meg előtte a szabadság útját és ösztönözte őt arra, hogy április 8-án végrehajtsa hazafias tettét. A volt saigoni pilóta ön­ként csatlakozott a felszabadító fegyveres erőkhöz, hogy hozzá­járuljon a nemzet üdvéért vívott harchoz. (VNA) Az ülést Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyelettel emlékezett meg az országgyűlés legutóbbi üléssza­ka óta elhunyt Ragó Antal kép­viselőről, a párt és a munkás- mozgalom régi harcosáról. Sze­mélyéiben a nép a szocializmus ügyének szerény, fáradhatatlan munkását, 'pártunk hűséges har­cosát vesztettük el — mondotta. Az országgyűlés néma felállással adózott Ragó Antal emlékének, ■amelyet jegyzőkönyvben is meg­örökített. Ezt követően Apró Antal beje­lentette, hogy -az Elnöki Tanács az orskággyűlés legutóbbi ülés­szaka óta , alkotott törvényerejű rendeletéiről ázóló jeléntásét — az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően — az országgyűlés­nek bemutatta. A jelentést a kép­viselők tudomásul vették. Az elnök ezután bejelentette, hogy a Minisztertanács a társa­dalombiztosításról, az Elnöki Ta­Országgyűlésünk jelen üilés- ss^akának napirendjén szereplő társadalombiztosítási törvényter­vezet a felszabadulásunk 30. év­fordulóját ünneplő államunk ed­dig elért politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésének szemlél­tető bizonyítéka. Olyan szociálpolitikai intézke­dés, amely — miként a törvény- tervezet 1. paragrafusa is kiemeli — a társadalom munkájában részt vevő dolgozókról és hozzá­nács az Alkotmány egyes rendel­kezéseinek módosításáról tör­vényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésnek. A két törvény- javaslatot előzetes tárgyalásra az illetékes állandó bizottságoknak kiadták, és az országgyűlés tag­jai között szétosztották. Az országgyűlés ezután elfo­gadta a tavaszi ülésszak tárgyso­rozatát. A napirend a következő: 1. A társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat; 2. A legfőbb ügyész beszámolója; 3. A Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek beszámolója; 4. Az Alkotmány egyes rendel­kezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. Ezután a napirend szerint megkezdődött a társadalombiz­tosításról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Elsőként Karakas László munkaügyi miniszter emelkedett szólásra. tartozóikról való sok irányú tár­sadalmi gondoskodás eddigi eredményeinek összegezését és a népgazdaság lehetőségeihez iga­zodó továbbfejlesztését tartal­mazza. Ez a párt XI. kongresszusán elfogadott azon határozaton ala­pul, amely szerint: „Tovább kell egységesíteni nyugdíjrendszerünket, csökken­teni a korábbról megmaradt kü­lönbségeket ... Fokozatosan meg kell szüntetni a társadalombiz­tosításban még fennálló eltéré­seket.” A társadalombiztosítás mai funkciója jóval szélesebb körű, mint volt 30, vagy akár csak 10 évvel ezelőtt is. Életszínvonal­politikai céljaink ugyanis nem valósíthatók meg a fejlett társa­dalombiztosítási intézmény-rend­szer hiányában. De a gazdaság- politika oldaláról sem nélkülöz­hetők azok a társadalombiztosí­tási intézkedések, amelyek vég­ső soron a gazdaságépítés, a tár­sadalmi-gazdasági haladás fon­tos előfeltételét jelentik. A társadalombiztosítás a gaz­dasági építő munka szociális hátterét, a szociális biztonságot teremti meg a maga eszközeivel arra az esetre, amikor a dolgo­zók — akár ideiglenesen, akár véglegesen — kiesnek a terme­lő munkából. A szociálpolitika súlypontját alkotó társadalombiztosítás — a gyakran hallott hibás felfogás­sal ellentétben — nem a gazda­sági élettől elkülönülő, valami­féle „jóléti” intézmífny, hanem a jövedelem-elosztás rendszerébe épülve, szerves része a szocialista tár­sadalompolitika egészének. Igazolja ezt az, hogy jelenleg a lakossági jövedelmek mintegy 30 százalékát a pénzbeni és ter­mészetbeni társadalmi juttatá­sok alkotják. Ezen belül a leg­nagyobb tételt a társadalombiz­tosítási ellátások jelentik — mu­tatott rá a miniszter, majd a tár­sadalombiztosítási rendszer fel- szabadulás óta elért fejlődéséről beszélt, s hangsúlyőzta: míg 1938-ban és 1946-ban a lakosság­nak csupán egyharmada része­sült valamilyen társadalombiz­tosítási ellátásban, addig ma gyakorlatilag mindenki részese a juttatásoknak, aki munkavi­szonyban állt, vagy áll. A fejlődés mutatója az is, hogy a társadalombiztosításunk kiadá­sai azfelmúlt 15 évben megnégy­szereződtek: ma már évi 42 mil­liárd forintot, a nemzeti jövede­lem több mint 8 és fél százalékát teszik ki. Karakas László a továbbiak­ban kitért arra. hogy a sok jog­szabály az ellátások terén az egy­ségességre törekedett; maga a szabályrendszer azonban mégsem volt egységes. Biztosítási ágazatonként tago­zódott, és az egyes ellátási for­mákat az egymást követő válto­zásoknak megfelelően, a külön­böző szintű jogszabályok többszö­rösen is szabályozták. Mindezek mellett a különböző területeken és időpontokban alkotott több száz szabály szinte áttekinthetet­lenné vált. Mindenképpen szük­séges az eddigiek helyett egy ösz- szefoglalt. könnyen kezelhető tör­vény, amelyben nemcsak a szak­emberek. hanem mindenki kiis­merheti magát. Az érintettek könnyen tudomást szerezhetnek az őket megillető jogokról és az azok érvényesítésével kapcsolatos kötelezettségeikről. A munkaügyi miniszter ezután szólt a törvénytervezet néhány konkrét rendelkezéséről is. Nyugdíjrendszerünk egységes­sé válik. A jelenlegi három kü­lönböző nyugdíiskála helyett si­került olyan mértékszabályt ki­alakítani. amely senkinél sem jár szerzett jog megsértésével. Majdnem mindenkinél a mai­val azonos vagy kedvezőbb mértékek alapján állapítja meg a nyugdíjat. Jelenleg a munkások és alkal­mazottak öregségi nyugdíja 10 évi szolgálati idő esetén az át­lagkereset 22 százaléka; 25 évi szolgálati idővel eléri a kereset 62,5 százalékát. A mezőgazdasági szövetkezeti tagok esetében 10 évi szolgálati időnél az átlagjövedelem 33 szá­zaléka. 25 évi szolgálati idővel pedig 63 százaléka. (Folytatás a 2. oldalon.) 9 Diákok és rendőrök öszetűzésére került sor a dél-vietnami fővárosban, a fiatalok kormány- ellenes megmozdulásán. Karakas László expozéja „Ha a nép uralkodni fog a költészetben” — visszhangzik bennünk most, a költészet ün­nepén az ismert Petőfi-sor. „Ha a szellem napvilága” — tesszük hozzá ehhez gyorsan gondolatban, amikor eltöpren­günk, miként és mennyit ha­ladtunk előre az elmúlt három évtized alatt, mióta ! igazán közkinccsé lett a kultúra, a művészet, s elsősorban a köl­tészet. Lehetetlen nem gondolni arra ilyenkor, mikor a szép versek diadalát, széles kör­ben történő elterjedését ün­nepeljük országosan, hogy a legnagyobb proletár költőnk, József Attila is miként pró­bált a „nép okos gyülekeze­téhez” szólni, közvetlen szó­val, s hogyan akarta megér­tetni mindenkivel hogy „az a költő, aki ma emberies ál­lásfoglalás dolgában az ember­nek a politikában felvetett létkérdésére megtagadja a vá­laszt, s a szellemet az érdek­nek elárulja, a szellem terén is elveszett ember.” Vagyis: egybehangzó véle­mények alapján nem lehet igazi költő az, aki nem akar azonosulni mások — a sokak — sorsával, aki hátat fordít az emberek örömének-gondjá­nak, aki nem a közösség ér­dekeiért harcol, sajátos fegy­vereivel. A költészet napján versked­velő emberekről szólunk. Olya­nokról, akik szeretik és értik a költészetet. Kétszeresen is fontos ezt tennünk: mert a költészet ünnepét legnagyobb proletárköltőnk születése nap­ján tartjuk, s másrészt, mert azt tapasztaljuk, hogy ma már nemcsak o kivételes sorsú em­bereknek adatott meg a köl­teményekben gyönyörködés öröme. Közművelődésünk hétközna­pi eredményeit, „fegyverté­nyeit” figyelembe véve hány­szor, de hányszor könyvelhet­jük el manapság elégedetten: olyanok is gazdagodnak a ver­sek által, akiket naponta fá­raszt a nehéz fizikai munka. Akiknek iskolai végzettsége nem könnyíti meg a rendsze­res művelőlést: szakmunkáso­kat, fiatal és idősebb dolgozó­kat találunk a legkülönfélébb munkahelyeken, akik értően szólnak nemcsak Petőfiről, József Attiláról, de mai idő­sebb és fiatalabb költőink működéséről is. Amikor arról hallunk, hogy a kecskeméti ZIM-ben sorra kerülő városi szavalóverseny­re -a megyeszékhely üzemeiből huszonnyolcán beneveztek; ha arról értesülünk, hogy a bajai szakmaközi művelődési ház irodalmi köre újabb és újabb eredményt ért el; ha a halasi szakmunkásjelöltek versolvasó szenvedélyéről szerzünk tudo­mást; s amikor megtudjuk, hogy egy-egy gyárban, üzem­ben eredményesen zárult a könyvhét: olyankor mindig a lelkesedés tölt el bennünket. Beszéltem munkásszálláson lakó munkásemberrel, aki azt mondta: neki éppen úgy kell a vers, mint a napi újság, vagy a rádió, a televízió hírei, a józan beszéd, a barátság, a munkásokkal való szótértés. Mert úgy gondolja: a költő mindnyájónkért írja műveit; azért hogy többek legyünk gondolatai által. Megismerkedhettem mosta­nában fiatal szakmunkásnő­vel, aki a munkapadnál kima- magaslóan eleget tesz a köte­lességeinek, s munka végezté­vel kezébe veszi a könyvet; szeretettel, és érdeklődéssel hogy gyümölcsöző szenvedé­lyének hódoljon. Az üzemi és városi szavalóversenyeken is eredményesen lép közönség elé. A példákat sokáig sorolhat­nánk: egytől egyig azt bizo­nyítanák: a líra, a költészet ma már nem a „széplelkek” tulajdona, hanem olyan köz­kincs, amelytől nap mint nap a társadalom lesz gazdagabb. V. M. A tiszakécskei Űj Élet Terme­lőszövetkezetben másodszorra permetezik az almafákat. Kasza György és Vonák Gyula traktor- vezetők MTZ—50-esei után tíz­hektoliteres permetezőgépből száll a védőszer a gyümölcsfákra. A két jó teljesítményű permete­zőmasinával egy nap alatt be­szórják a kerekdombi határban levő 60 holdas gyümölcsöst. A lakiteleki Szikra Termelő- szövetkezet gyümölcsöseiben szin­tén kinn szorgoskodnak a dolgo­zók. Képünkön a lányok és asz- szonyok az elszáradt gallyaktól tisztítják meg az egyik ősziba­rackost. (Tóth Sándor felvételei.) Tisza menti gyümölcsösökben

Next

/
Thumbnails
Contents