Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
1975. április 2. • PETŐFI NÉPE • 3 „Mi dolgunk ezen a Földön?” „Nem várok én dicsőséget s díjat Munkáimért... Kötelességet ingyen tenni kell, s kötelesség munkálni a honért.” (Petőfi Sándor) — Miről ismeritek meg a jó hazafit? Hogyan egyeztethető a hazafias érzelem, a szocialista internacionalizmussal? Kiből lehet és hogyan a hétköznapok forradalmára? A kérdések szinte kivétel nélkül, mind elhangzottak a forradalmi ifjúsági napok pezsgő légkörű fórumain és két dolgot azonnal elárultak. Az egyik, hogy fiatalságunk nagy része nincs egészen tisztában a mostanában sűrűn használatos fogalmakkal, illetve a jelentésüket még csak meg tudja fejteni, ám gyakorlati, mindennapi alkalmazásuknál ta- . nácstalan. Viszont az őszintén nyilvánosságra hozott kérdések azt is mutatják, hogy a téma érdekli őkét, kívánják, sőt el is várják a tájékoztatást, amely kivezetné őket a meddő vitákból a hasznos és buzgó cselekvés tágas mezejére. A középiskolások például élénken érdeklődtek, hogy a rosszul tanuló diák lehet-e jó hazafi? A kitűnő bizonyítvány egyúttal hazafiságból, forradal- miságból is jelesre vizsgáztat-e? Érezni-lehetett, maguk sem tudják, mit várnak tőlük a felnőttek, kitűnő osztályzatokat, vagy „nagy” romantikus tetteket? Mi a legfontosabb teendőjük a tanuláson kívül? Odáig rendben van, hogy parkosítanak, társadalmi munkát végeznek, olvasnak, előadásokra járnak, de azt is őszintén. bevallották, néha unják á hivatalos rendezvényeket. Mi tagadás, nagyon sokból hiányzik is az élmény, a kötetlenség varázsa, vagyis mindaz, amire a mai fiataloknak feltétlenül szükségük van, hogy megértsék és érezzék: közük van mindahhoz, ami volt, van és ’ - .V. 'k> ■ , lesz ebben az országban. Nem vitás, nehezebb helyzetben vannak, mint elődeik, ez a bizonytalanság, élményszegénység, illetve az ez utáni szomjúság tükröződött, a megyei fórumok tanácskérő hozzászólásaiból is. Arra hivatkoztak, hogy a nagy történelmi sorsfordulókon adva voltak a társadalmi jelentőségű, nagy feladatok. Petőfiék a szabadságért harcoltak, a Magyar Tanácsköztársaság, történelmünkben először teljesítette a tömegek forradalmi követeléseit, a felszabadulás után pedig egy közös cél egyesítette az embereket: vasút, villany, kenyér kellett az országnak. A hídépítés, romeltakarítás, országépítés nagy lendületében mindenki talált magának való, boldogító feladatot. Mára ez a korszak lezárult és a romantikus elképzelések helyébe egy reálisan forradalmi magatartás kialakításának az igénye lépett.. A mostani fiataloknak számot kell vetni azzal, hogy a forradalom nem barikádharc, nem egyetlen, látványos nagy cselekedet, hanem életmű, ami a hétköznapok szürke tégláiból épül ugyan, de elkötelezett felelősséggel, tartós szilárdsággal. Petőfi sem attól lett forradalmár, hogy elszavalta a Talpra magyart, ez csak egyetlen, méghozzá vitatott részlete volt, a cselekvő, erős egyéniségű költő gazdag életművének. vennék ezeket a csak látszólag jelentéktelen dolgokat, esetleg maguktól is észrevennék, hová kell a „tüzet irányítani”, hol teremne dicső babért a fiatalos hév és a mindenáron teret sürgető tenniakarás? Az is igaz, hogy a felnőtteknek is többet, értőbben kellene foglalkozniuk ezzel a témával. Ügy láttam, hogy még a fórumokon sem kaptak minden esetben megnyugtató, segítő választ kérdéseikre, pedig el sem mondták valamennyit. És ez újból meg újból aláhúzza a felnőttek irányító, nevelő szerepének fontosságát. Nem elég megtanítani a fiatalokat pusztán a fogalmakra. Hiába tudják, hogy elméletben mit jelent az internacionalizmus, a szocialista íor- radalmiság, amikor azt látják, hogy az idősebb generáció sem mindig veszi komolyan azt, amit hirdet. A népek összefogását dicsőítik hivatalból és otthon szélsőséges nacionalisták. A fiatalok éles tekintetét az sem kerüli el, ha a szülők otthon szidják a főnöküket, előtte meg földig hajolnak, vagy amikor a „nagyok” önzetlenségről, becsületről szónokolnak, miközben szemrebbenés nélkül élvezik a jogtalanul szerzett anyagi előnyöket, ők még fiatalok, nincs széles áttekintésük, nem tudnak különbséget tenni a környezetükből kiszűrt rossz és a társadalmi méretekben felhalmozódó jó között. Ezt is meg kell magyarázni nekik, erre is meg kell tanítani őket. Csakis így, ezen a módon lehet fiataljainkkal megértetni, leginkább a saját példánkkal bebizonyítani, hogy a bátorság, a becsület nemcsak harctéri erény, hanem elengedhetetlen, fontos része mindennapjaink forradal- miságának. Állandóan égő tűz, amely nem engedi kihűlni az ember legszebb, legigazabb érzéseit. És pontos, félreérthetetlen választ ad arra a kérdésre, amely oly sokszor felvetődött a forradalmi ifjúsági napokon: „Mi dolgunk ezen a Földön?” Ami a jövőt, a miénket és az övéket illeti, mindenesetre nyugodtak lehetnek. Van helyük is, dolguk is. Méghozzá nem is kevés !... Vadas Zsuzsa Fotó: Kotroczú István — Mégis azok voltak a nagy idők! — sóhajtották közbe nem egyszer a viták résztvevői, akiknek fiatalos képzelete érthetően, a nemes és nagyszabású küzdelmek ábrándképét kergeti, színez- geti. Szívük szerint talán nyomban megfújták volna az összes kürtöket, hogy bizonyítsák: van bennük erő, odaadás a világjobbító küzdelemre. Most, utólag mondanám el nekik, hogy harcolni ma is lehet, és sokféleképpen. Néha önmagunkkal. Lukács György például azt fejtegette egyik írásában, hogy az emberek naponta kockáztatják életüket egyetlen percért, amikor fejvesztve ugrálnak a mozgó járművekre, de ahhoz nem elég bátrak, hogy a sarkukra álljanak, ha visszaélést látnak, munkatársaik érdekeit sértő dolgokat tapasztalnak. A kecskeméti szoborrongálók bátor ,leleplezői szocialista hazafiságból is kitűnő osztályzatot érdemelnének. Azok a bejáró diákok pedig, akik puszta szórakozásból, unaloműzésből kitépik a vasúti kocsik villanyégőit, felhasogatják az üléseket, törnek-zúz- nak amerre csak járnak, talán maguk sem tudják, hogy önmagukban végzik a legnagyobb pusztítást. Széttépik, lealjasítják azokat a kapcsolatokat, amelyek ehhez az országhoz, ennek az országnak az alkotó közösségéhez fűznék őket. Mert mit lehet várni később is attól a fiataltól, aki nem becsüli mások munkájának értékét, u köz vagyonát, ami nem egy-két kiváltságosé, hanem valamennyiünké? A mi munkánk hozta létre, mi magunk élvezzük, illetve élveznénk, ha néhány éretlen fiatal nem rombolná a közvagyont és nem veszélyeztetné ezzel a többi, rendes becsületes fiatal jó hírét is. Sok félreértést lehetne tisztázni, ha a fiatalok komolyabban Energiatakarékosság a termelőszövetkezetekben (Folytatás az 1. oldalról) KENDŐZETLENÜL Ültessünk orgonafát Elmondhatom, hogy nyugodt lélekkel írom ezt a cikket, hiszen amennyiben nincs igazam, az sem az én hibám, vagyis nekem, személy szerint feltétlenül igazam van. Tudom, meglehetősen bonyolult' így ez a bevezető * mondat, de azonnal megmagyarázom miről van szó. Ugyebár a tavaszról mindenkinek tudomása van, még azoknak is, akik netán nem rendelkeznek hobby-földdel, kiskerttel, a ház körüii egy-két négyszögöl virágágyással. De ki vitatná, hogy sokan vannak viszont akik „gazdálkodnak”, csak úgy városiasán, tehát néhány fát, bokrot gondoznak. A megöregedett fák helyére szeretnének az emberek újat, frisset, esetleg más fajtát ültetni. Erre valóban nagyon sok lehetőségük van — ha gyümölcsfára gondolnak. Csakhogy a gyümölcsfákat metszeni, permetezni kell, s ezt már nem minden „törpebirtokos” vállalja szívesen, inkább virágot, díszfát ültet helyette. Ez viszont nem olyan egyszerű, mert amíg rózsát minden színárnyalatban és mennyiségben kaphat a kertbarát, addig például a lábát lejárhatja orgonacsemetéért, főleg akkor ha még válogat is nemcsak lilát, hanem fehéret is szeretne ültetni. Kecskeméten ez már- már lehetetlennek látszik. Lehet,1 hogy van valahol a városban, de erről nem tud a lakosság. Hiába böngészi az újságokat, mert ilyen hirdetést nem talál, ellenben kínálnak* különleges drága dísznövényt, amely száz négyzetméteren óriási bevételt hoz. Nem talál az olvasó azonban akáccsemeté*- ket, amelyeket a háza elé ültethetne. hársfát, platánt, juhart pedig a föld alól sem képes szerezni, nem is beszélve a szelídgesztenyéről. Igaz,- hogy van alma-, barack-, meggy- és egyéb fajta csemete, de aki tejet szeretne inni, annak ne kínáljanak fröccsöt. Mondhatja valaki, hogy Kecskemét kornyéke tele van különböző faiskolákkal. Ez valóban így van, de azokon a helyeken hiába érdeklődik az ember orgonafa iránt, mert nem foglalkoznak vele. Mást ajánlanak helyette — a már említett gyümölcsfákat. Olyan ábrándot aztán már hiába is forgat a fejében a kiskerttulajdonos, hogy labdarózsát, jázmint ültet, netán • buksztíSbbkrot -telepít az udvarára, esetleg pünkösdi rózsát Virágozhat ki a néhány négyszögölnyi, területen. Pedig ezek úgynevezett „klasszikus’ virágok, népdalokban számla lanszar előforduló és igen szép növények. Miért nem lehet kapni ezekből? Valahol biztosan lehet, de nincs mindenkinek módjában, hogy az ország ösz- szes kertészével levelezzen, utazgasson, járja a megyéket, városokat. Üjra hangsúlyozzuk: lehet, hogy Kecskeméten szintén kapható mindaz, amit felsoroltunk, de nincs propagandája, nem tudnak róla az emberek. S ez annyit jelent számunkra, hogy nincs. Többet kellene törődni az effajta ellátással, mert igényeljük a szép, virágos udvart, a kellemes környezetet. És szeretjük azt a dalt is, amelyik így kezdődik: „Tavasz van, az orgona virágzik...” De tessék megmondani, hol virágzik az az orgona? —dorgál— szövetkezeteknek, jelentősen elősegítheti a takarékossági tervek megvalósítását, az ésszerű anyagfelhasználást, az energiagazdálkodás javítását. Ide tartozik a már említett szakemberháttér is. A bácskai körzetben a termelőszö- vekezetek 60 százalékában alkalmaznak gépészmérnököt az egyesülések óta. Szükséges megjegyezni, hogy az országos átlag 12—15 százalék. A tervekben lényeges helyet foglal a villamos energiával, valamint a folyékony energiahordozókkal történő ésszerű gazdálkodás. A különböző vegyianyagokA haza ünneplőben A Hazai esték döntője sem múlt el vita nélkül. A bizonytalankodó zsűri tagjai a furcsa helyzeteket teremtő szeszélyes játék véletlenjei olykor jószívű pontokhoz juttatták egyik-másik csapatot. Az indokolatlan előny hamar felborzolta a többiek idegeit. Ki emlékszik ma már a korábbi adásokat követő szópárba- jokra. a vesztes kesergéseire7 Maguk az érdekeltek sem! A következő fordulóban talán nekik kedvezett a szerencse, hozzájuk volt elnézőbb' a játékvezető, kegyesebb a közönsJéa Feledtük egyik-másik riporter kedves sutaságát, a gyanúsan jól sikerült rögtönzéseket, feladatmegoldásokat. A sorozattal a televízió méltóan emlékezett hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára. Ország-világ láthatta, hogy a kiválasztott húsz város örvendetes gonddal küszködött: mit mutasson be múltjának és jelenének értékei közül. A nézők és a műsor színvonalának a szerencséjére általában sikerült túltenni magukat a bőség zavarán és megtalálták a sajátost, a jellegzetest. Vitray Tamás újat kereső, a televíziózás lehetőségeit szüntelenül tágító szenvedélye ismét magával ragadta a népes munkatársi gárdát, mindenekelőtt a legfontosabb ötletgyáron partnert, Liszkav Tamást. A kívülálló úgy érzi, hogy kölcsönösen ösztönözték egymást, mindketten vették a labdát. A játékos versengésben ezúttál a jelzőn volt a hangsúly; ebből adódtak a már említett kisebb ci- vódások. zsörtölődések. A műsor frissesébe, változatossága a szerkesztőket igazolta. Hasonló akcióval ne várja meg a televízió az újabb időszerű évfordulót. Lehet, hogy már készül a két Tamás valamilyen vetélkedősorozatra 7 Biztatásul: egy országos méretű villanyszavazás is a játék sikerét igazolná. Van rá egy húszasom. Gratulálunk a szegedi főiskolásoknak a jó szerepléshez. A Kecskemét—Szombathely vetélkedő egyike volt a legérdekesebb játékoknak. Hétköznapi bosszúságok Nagyszerű műsor körvonalai, lehetőségei bontakoztak ki a Hókal, műtrágyával történő takarékosságot a termelési technológiák pontos betartásával, folyamatos talajvizsgálatok alkalmazásával tervezik megoldani. A párt XI. kongresszusának határozata kimondja: „... az energiahordozók növekvő felhasználása és a nehezebb beszerzési feltételek miatt fokozott gondot kell fordítani a takarékosságra”. Célszerű tehát ha a mezőgazdasági szövetkezetek figyelemmel kísérik az év folyamán az anyagfelhasználást, és egyeztetik a ta karékossági tervben megjelölt intézkedésekkel. végi hajrá legutóbbi adásán. Rendezője, szerkesztője, riportere halás témát talált: a kipusztíthatatlan emberi butaság, ügyetlenség vadhajtásait gyofnlálják. Az élet apró dolgaiban is kívánatos értelem országos méretű meója lehet. A józan észt hívja szövetségesül, mozgósítja a hétköznapi gyarlóságok ellen. ^ Csúfolódik inkább, mint ha- • ragszik, ironizál, s nem fedd, oktat. Ezért hat! Kitűnőek Aba Iván gyűjtései, s elszomorodva derültünk a ..kiváló áruk fórumán”. Az élve ..eltemetett” öreg néni megpróbáltatásai mindenkit megdöbbentettek, noha a riport stílusa, szerkezete elmaradt a különleges téma lehetőségeitől, kívánalmaitól. s nem vette figyelembe a képi környezetet. Akkor lenne igazán jó a Hóvégi hajrá, ha a körítést (slágerek stb.) elhagyná és a hónap szatirikus leltára lenne. Municiórul gondoskodunk. Szovjet emberek Külön-külön is élveztük az APN szovjet hírügynökség filmjeit. Jól tette a Magyar Televízió, hogv egy csokorba kötve érzékeltette tevékenységük sokszínűségét. A „Hogy érzi magát- elvtárs?” és a „Tyűmen — Szibéria kincsesháza” adott most a legtöbbet a nézőknek. Az első azt bizonyította, hogy mi minden rejtőzik az emberekben; mennyi energia, vágy a barátságra, az alkotásra. A másik is a munkálkodó ember himnusza, noha témája szerint egy mérhetetlen nyersanyagkincsű földrésznyi terület bemutatására vállalkozott. Táncos garaiak A garai táncosok viszonylag kevesebbet lépnek a nyilvánosság elé. mint a kalocsaiak, ér- sekcsanádiak vagy éppen a hercegszántói együttes. Á garai csoport kevesebb sikerrel büszkélkedhet. mint az említettek. A magyarországi néptáncok- sorozat célja nem betanult műsorszámok lefilmezése: eredeti néphagyomány megörökítése. A több nemzetiségű Gara község lakói tudnak — láthattuk — és szeretnek táncolni. A bevezető, a rendező, az operatőr teljesítménye méltó volt az ügyhöz, az eseményhez H. N. KÉPERNYŐ Űj újságolvasók a kiskőrösi tanyákon — Kerüljenek már beljebb, no! — Köszönjük, igazán, de tán jobb most idekint. Olyan szép idő van. Áldás ez a napsütés. — De hát azért mégis. Ne vigyék már el az álmunkat. Biztosan régen jártak már tanyában. — Az bizony igaz, csakugyan ... Hát ha nem tartjuk fel nagyon magukat. — Már hogy ne jutna idő vendégre. Nem olyan sok jár abból errefelé!... Asszony! Egy kis harapnivalót hozzál már. Gondolom, megkóstolják a borunkat, — nem utasítanak visz- sza egy pohárkával... Vessük meg az ágyát néhány falatkával ... Kiskőrös határában — Erdőteleken, meg a ritkábban lakott tanyavidéken — sok-sok hglyen részesült hasonló fogadtatásban a MEHIV (Megyei Hírlapterjesztő Vállalat) négy szervezője, a helyi hírlapfelelős és egv külterületi kézbesítő — március 13—14-én. Aztán, amikor már vendég, s házigazda részéről jobban megeredt a beszéd, ilyen mondatváltásokra is sor került. — Javultak-e a postai kézbesítési viszonyok, amióta az itteni tanyáknál is felállították a postaládákat? — Ó, most már nagyon jó a helyzet. Levél, csomag, pénzvagy akármilyen postai küldemény rendesen, gyorsan kiér ide. Percre menetrend szerint jön a gépkocsi. Amikor érkezünk érte menni, csak nyitjuk a ládát: benne a küldemény ... — Az újság is pontosan megjön? — Üjság ... Azt nem járatunk. ,— Nem? Azt hittük, hog' már ilyen jó a kézbesítés ... — Tudják, nem azért a pa; forintért |.. Meg szívesen olvasnánk egyszer-másseor újságot is, habár van televíziónk, rádiónk. Csak... senki nem kérdezte még tőlünk, rendel- : !nk-e •'ip" ” n lapc* De kibírtuk anélkül is, hiszen — mondom —, van tévé. — Azért abból csak ritkán látnak-hallanak Kiskőrösről, Bács-Kiskun megyéről helyi híreket, eseményeket. — Szó se róla, ebben is igazuk van ... ... Ilyen beszélgetések mellett persze több más mindenről is szó esett. Hogy élnek odakint, jó volt-e a múlt gazdasági esztendő — meg ilyesmi. Itt a pár órával azelőtt ellett kisborjút mutatta meg a gazda, amott a sertésállománnyal büszkélkedett. Megint máshol á majorságot sétálták be a látogatókkal. Egy szó — mint száz: a tanyalátogatások eredményeképpen összesen 105 új sajtóelőfi- zető iratkozott fel a szervezők blokkfüzetébe. Népszabadságból 13, Petőfi Népéből 40, Szabad Földből 14, Népszavából 6, — egyéb újságtermékből — képeslap, hetilap, stb. — 32 példányt rendeltek A MEHIV-szervezők réjizéről kongresszusi. felajánlás volt ez a kísérleti akció. S mint látjuk, a szép sikeren túl — tanulsággal is szolgált. Többszáz tanyába betértek, s igazán csak egykét kivétellel, alig kellett hosz- szabb rábeszélés, győzködés, hogy fizessenek elő valamilyen újságra. Nem jöttek el „üres ké zzel”. Különösen jelentős siker ez Kiskőrösön, ahol — jó ideje már — gyenge a pártsajtó olvasottsága. A családok számához viszonyított százalék egyik legalacsonyabb a megyében. Amiben kétségtelenül szerepe lehet a rossz — belterületi' kézbesítési viszonyoknak. (Munkaerőhiány.) Jönnek, de méginkább mennek a hírlapkézbesítők, s mire megismerhetnék az előfizetőket, máris leteszik a táskát. Emiatt rendre későn jutnak ki az újságok az előfizetőkhöz, de adódik úgy, hogy ki se viszi senki azokat, mert nincs kézbesítő. A városi pártbizottság kérésére a Szegedi Postaigazgatóság is vizsgálódott, s ígéretet tett, hogy később — előreláthatólag év vélgére — változtat a helyzeten. Ügy hírlik, szintén kísérletképpen, mivel precedens még nincs, a városban is a külterületiekhez hasonló postaládákat helyeznek el, ahová majd kézbesítőkocsi viszi — vinné) — a lapokat. Természetes, hogy ripsz- ropsz megoldásra nincs mód, hiszen mindennek kiadós költségvonzata van. Ezt figyelembe véve is dicséretes a MEHIV-szervezők — Ormódi József, Inges János, Turcsány István, Rapcsák József — kezdeményezése. Ott kísérleteztek, ahol jók a kézbesítési viszonyok, azaz a tanyán. S tapasztalhatták, hogy a sajtóterjesztés aranytartaléka minden olyan terület is, ahová eddig nem mentek el szervezők. Arra is rájöttek, hogy helyiek nagyobb mérvű segítségére van ilyenkor szükség, mert a helyi körülmények ismerete fontom tartozéka az eredméhyességnek. Ügy látják, hogy érdemes folytatni a módszert, és tervük szerint az ősszel Kiskunhalason „kísérleteznek”. Majd — ha még lesz erejük hozzá — Kiskunfélegyházán. De az már nem is kísérlet lesz talán. Tóth T