Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-29 / 99. szám
4 0 PETŐFI NEPE • 1975. április 29. Az ifjú Kunadacs vonzásában Peszéradacs nagyközség — e helységnév hallatán a mai olvasó alighanem felkapja a fejét: ilyen nevű nagyközség a megyében? Nem ez csak tévedés lehet. És lényegében igaza van. Napjainkban a térkép nem jelöl ilyen települést. Pedig létezett, s mindössze 26 évvel ezelőtt szűnt meg, mint közigazgatási kategória. Mert a „nagyközség” megjelölés az időben inkább a kiterjedt határnak, mintsem a településnek szólt. Uradalmi majorok, a környékükön szétszórtan, szegényes cselédházak, egyébként sivár tanyavilág — ez volt Peszéradacs. Mígnem a ..nagyközség képviselőtestületének kérelmére és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági kisgyűlésének javaslatára” 1949. március 28-án a Belügyminisztérium Peszéradacs megszüntetéséről, illetve kettéosztásáról nem rendelkezett. Ilyenképpen: ..... a területen két új, önálló nagyközség alakulását engedélyezem. A megszűnt Peszéradacs északi részéből alakított új község nevét ideiglenesen Kunpeszér, a déli részéből alakított új község nevét ideiglenesen Kunadacs névben állapítom meg... A községgé alakulás végrehajtásának időpontját 1949. IV. hó 1. napjában állapítom meg”. Nos. az ideiglenes nevek véglegessé lettek, s mi több, ha nem is nagyokat, de valóban községeket. rendezett, zárt. kedves településeket jeleznek. A két község születésére vonatkozó. immár sárguló dokumentummal Halcsik Antal, a kuna- dacsi tanács vb titkára hozakodott elő. Majd azzal szegte be az emlékezést, hogy a tanácsháza, ahol beszélgetünk, Mudrony Jenő uraság kastélya volt; szemközt pedig, a kunszentmiklósi ÁFÉSZ helyi tejfelvásárlója, vegyesboltja és presszó-cukrászdája helyén az uradalmi istállók álltak. Meg néhány cselédház... „Születésekor” ennyiből állt Kunpeszér. — S vajon ma, hány utcát számlál a község? — terelem a szót napjainkra. Halcsik elvtárs pedig kis gondolkodás után kijelenti : — Elnézést, de a válasz már nem is olyan egyszerű... — Aztán mintegy felleltározva a település utcáit, sorolni kezdi: — Főutcánk, a Kossuth utca kis híján egy kilométer hosszú, szilárd burkolatú. Ugyancsak kiépített a József Attila, Petőfi, Béke és a Dózsa György utca. Az idén kiépül a Rákóczi, Arany é)St Ady utcában, egy-egy oldalon a Kossuth, Béke és Dózsa utcában van; csak az egyik oldalon a Vörösmarty, Petőfi és Ady utcában, egy-egy oldalon' az idén kap járdát a Rákóczi, Arany és a József Attila utca... — Csaknem naprakész községfejlesztés — jegyzem meg elismerően. — Miből győzik? Hiszen az útépítés a sok pénzt igénylő fejlesztési feladatok közé tartozik... — Hogy honnan rá a pénz? Járda a iakosság társadalmi ösz- szefogásával épül. Az anyagot és irányító szakembert adja a tanács. Az útépítésben nagyszerű partnerünk a járási hivatal költségvetési szervezete, útépítő részlege. Fenntartásához a ránk eső összeget évenként befizetjük, ehhez jön a lakosság hozzájárulása — önkéntességi alapon. Igaz, hogy a közműfejlesztési hozzájárulásról rendelet intézkedik. A mi gyakorlatunk kissé eltér ettől. Módszerünk, hogy miután elkészül például az út, egy hónapon belül megtörténnek az önkéntes befizetések. Aki időben teljesíti vállalását, tíz százalékos engedményben részesül. Aki eltér ettől, annak kivetjük a rendeletben előírt összeget. Ezt természetesen tudják a helybeliek, mert mielőtt bármit is építünk, létesítünk, előbb szót értünk a lakossággal. — Valahogy úgy, hogy egyet fizet — kettőt kap alapon szépítjük is községünket... — veszi át a szót a társaságunkhoz csatlakozó Pőcze János társadalmi tanácselnök. S nyomban kiderül, hogy megjegyzése a község utcáira tavaly és ,az idei tavaszon kiültetett 1300 rózsatőre vonatkozik. A családonkénti egy tő ára — 14 forint — fejében ugyanis két rózsatövet szerzett be a helyi tanács. — Vízmüvet is társulásos alapon akarunk — folytatja újra a vb-titkár. — A szótértés megvolt már. A lakosság e°y tekintélyes hányada, s főleg, akik most építkeznek. nagyon is akarok. A kivitelezését jövőre kezdjük. A kútfúrási terv 300 méteres mélységgel számolt, de a próbafúráskor 60 méteren nagyon jó hozamot kaptak. Számunkra ez külön öröm. mert kb százezer forintos megtakarítást jelent... Épp eny- nyivel járul hozzá tanácsunk az idén létrehozandó önkiszolgáló vegyesbolthoz. Miután azt tudakolom, hogy Kunadacs kétezernyi lakosa közül mennyien élnek belterületen, Halcsik Antal jólesőn közli, hogy: több mint hatszázan. Majdi Pőcze János helyeslő bólogatásától kisérve. büszkén magyarázza: — Ha arra gondolok, hogy 1962- ben épült a belterületen az első engedélyes ház. úgy igazán tisztes a fejlődés. Mégha a lakosság kétharmada ma is tanyán él. Mert azóta a használatba vett lakások — családi házak — számát tekintve közelítünk a 200-hoz! Emellett sok a folyamatban levő építkezés. A rendelkezésünkre álló 160 telek pedig előreláthatóan 10—15 évre kielégíti az igényeket. — Érdeklődés a telkek iránt? — Mindig van. Főleg a fiatalok részéről, akik óvatosan, de biztosan terveznek. Erről jut eszembe!... Amikor, mint a kicsinyek kategóriájában győztes községben, nálunk került sor a településfejlesztési ankétra. ahol KISZ-szervezetünk saját műsorral kedveskedett a vendégeknek, a megyebeli kollégáim megkérdezték: hogyan tudjuk a fiatalokat it hon tartani? Hogyan érjük el, amit elérünk? Akkor magam is ei >ndolkoztam rajta. Azt hiszem, c magyarázat abban található, hogv mi újat formálunk, és lelkesedéssel tesszük. Amilyenné alakítjuk, olyan lesz a környezetünk. Nekünk pedig naivon kedves az úi Kunadacs. ezért a tervekből nem is fogyunk ki egyhamar! Kunadacsi látogatásunkkor Ács Viktorral, a helyi iskola igazgatójával mindössze néhány gondolatot cseréltünk. S ő is a tervekkel hozakodott elő. miután örömmel újságolta: szeptemberben 31 kisdiák népesíti be az első osztályt! Tizenkettővel több, mint a végzős, nyolcadikosok száma. Elég sok a kicsi gyerek, szűkös már az óvoda, ezért bővítést terveznek további csoport fogadásra. Szeptembertől pedig megkezdi működését az iskolai napközi is Ku- nadacson. Ferny Irén • Szabó Sándorné, a 9-es Volán diszpécsere. DOLGOZÓ ASSZONYOK A diszpécser Telefonon beszéljük meg a találkozót. Csupán annyit' tudok leendő beszélgető partneremről, hogy huszonkét esztendeje dolgozik munkahelyén, kiválóan. Az eltelt évek alatt változott a vállalat neve, telephelye, ő azonban a helyén maradt, mert beleszeretett színes, érdekes, teljes embert kívánó munkájába. Szabó Sándorné, a Volán 9-es Vállalat dolgozója. Gondtalan, kiegyensúlyozott, és nagyon vidám — állapítom meg, amikor megismerkedünk. Szavai nyomán azután kirajzolódik az elmúlt két évtized története és egyértelművé válik, hogy munkáját csak nagyon pontosan és határozottan lehet elvégezni, úgy ahogyan csinálja, — ezért árad lényéből a derű. — Ügy tudom, szállítási vállalatnál alig akad diszpécsernő... hogyan került erre a munkaterületre? — Bérszámfejtőként kezdtem dolgozni a hajdani 44-es TEFU-nál. De az íróasztal nem nekem való, erre hamar rájöttem... Az első lehetőséget megragadtam, hogy valami mozgalmasabb munkát végezzek: jelentkeztem forgalmi szolgálattevőnek. Nagyszerű munkának találtam! Elvégeztem a forgalmi-tiszti tanfolyamat is. Utána lehettem fuvarvállaló, — engem szidhattak azok akiknek nem tudtam kocsit adni... — Jelenleg, mint teherforgalmi diszpécser mit csinál? — Kihelyezett gépkocsijainkat irányítom. Ez azt jelenti, hogy mintegy ötven teherautóval rendelkezem, irányítom őket vagonkirakáshoz, illetve a legkülönbözőbb munkahelyekre. Vigyázni csak „néhány” dologra kell. Hogy reggel 6 órától fél 8-ig eldőljön melyik kocsi hova megy. Természetesen halasi gépkocsi nem mehet Lajosmizsére, vagy kiskőrösi Szabadszállásra. A legközelebbi helyre kell irányítani, a legrövidebb időn belül, hiszen a rakodóknak is keresni kell... — Milyen technikai berendezések segítik a munkáját? — Telex, két rádiótelefon és négy telefon. ...és ha több helyről keresik? — Az a legjobb. Igaz, hogy akkor több kézre lenne szükségem, nem kettőre, mégis ilyenkor tudok egyszerre dönteni, merre irányítsam a gépkocsikat. — És ha téved? — Akkor nekem kell kifizetni a felesleges utakat. Bizony, amikor elkezdtem ezt a munkát, többször sor került erre. De azután rájöttem, ez nagy figyelmet igénylő munka. — Említette, hogy reggel 8 óráig befejezi a gépkocsik irányítását. Azután mit csinál? — Minden kirendeltséggel kapcsolatban maradok. Hívnak a segélyt kérő gépkocsivezetők, az egész megye területéről. A telexen való levelezést — valamennyi Volán irodával — éh végzem. Délben újra több lesz a munka: jelentik az elvégzett fuvarokat. Sokszor ebédelek fiókból. De higyje el, megéri! — Családjából többen dolgoznak a Volánnál? — A férjem itt műhelygépkocsin dolgozik, szerelési csoportvezető. A munkánk összefonódik, mindig tudom, merre jár a megyében. • 1953 nyarán, zsebében közgazdasági technikumi érettségivel került a vállalathoz Nagy Anna. Még nem volt pontos elképzelése arról, hogy milyen munkát szeretne végezni. Otthonról egyetlen útra valót kapott: álljon becsülettel helyt, szorgalmával vívjon ki megbecsülést, ő pedig megkereste magának a helyet ahol a legtöbbet tud nyújtani, reméli további húsz esztendeig. Selmeci Katalin Zöld föstszürü Grúz tudósok több mint- 40 olyan új növényféleséget fejlesztettek ki, amelyek kielégítő módon elnyelik az ipari üzemek által a légkörbe bocsátott mérges gázokat: egyebek között újfajta kőrisfát, zabot, búzát stb. A tudósok olyan légkörbe helyezték a növényeket, amely különféle koncentrációban tartalmazott nitrogéndioxidot. Kiderült, hogy a nitrogén a növények egyes aminósavaiba vegyül, majd más átalakuláson megy át. Azokat a növényeket, amelyek képesek elnyelni a nitrogéndioxidot, egyfajta „zöld füstszűrőként” lehet alkalmazni az ipari települések körül. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Látszólag kis ügyek Föltehetjük a kérdést, hogy vannak-e kis ügyek a bíróságokon? Ha a kiszabott büntetéseket nézzük, azokat egymáshoz viszonyítjuk, akkor természetesen vannak. Akkor is igenlő választ adhatunk a kérdésre, ha egy-egy bűncselekmény jogi megítélését vesszük alapul, hiszen az egyik minősítése nem kíván hosszas fejtörést, a másik pedig bonyolultságával, nem egyszer ellentmondásos jelenségeivel próbára teszi a gyakorlott jogászokat is. Az eseteket azonban nem szabad ilyen szempontok szerint yizsgálni, legalábbis nem az újságírónak, akinek tisztában kell lennie azzal — természetesen ezzel a jogászok is tisztában vannak —, hogy minden ügy igen fontos, tehát „nagy” azoknak az embereknek, akik különböző minőségben érdekeltek abban, akár mint vádlott, sértett, tanú, vagy szakértő. Új lendületet kapott a munkaverseny az ÉPSZER-nél A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál jelenleg ötvenkilenc szocialista brigád tevékenykedik." amelyek hatszáztíz tagja többször bizonyította már. hogy a kevésbé ideális technikai és szervezeti feltételek közepette is lehet eredményesen termelni. Ennek titka nem egyéb, mint a munkák becsületes, pontos végzése és az élénk versenymozgalom. Köztudott, az ÉPSZER dolgozói kétféle feladatot látnak el. Főleg építenek. Kivitelezői voltak a nemrég megnyílt bajai Bácska Áruháznak, s az ugyanitt, vala- , mint Kalocsán és Kecskeméten a közelmúltban átadott összesen másfélszáz lakásnak. Ezenkívül kórházi pavilont, sportcsarnokot és a mezőgazdaság részére úgynevezett öntözőfürtöt építettek. Másik profiljuk a régi középületek felújításai, ami sokszor speciális szakipari tennivalót igényel. Hogy e téren mily otthonosan mozognak, bizonyítja a Tudomány és Technika Házának, a Kecskeméti Városi Tanács épületének, a bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézetnek és a kalocsai fiúkollégiumnak a megszépült külső homlokzata. A legképzettebb, legszorgalmasabb építőmunkások a tagjai a kollektíváknak, melyek immár két éve alkalmazzák a garancia- rendszert. Ez annyit jelent, hogy— garancialevélben kötelezik magukat, hogy minőségileg is kifogástalanul dolgoznak, s ha mégis „becsúszik” valami hiba. azt soron kívül és ellenszolgáltatás nélkül kijavítják. E követést érdemlő gyakorlattal magyarázható, hogy a vállalathoz mostanában kevesebb minőségi jellegű reklamáció érkezik, mint korábban. A XI. pártkongresszus és a fel- szabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére országos méretekben kibontakozott, munkaverseny első szakasza itt is sikeresen befejeződött. Ám a nemes vetélkedő tovább tart. Sőt újabb lendületet vett, ugyanis az üzemi lapban nemrégen nyilvánosságra került a Kada Elek villanyszerelő szocialista brigád felhívása. Tagjai vállalták, hogy a technológiai előírásokat minden vonatkozásban érvényesítik, ésszerűen takarékoskodnak az anyaggal, óvó gondossággal használják szerszámaikat. a gépeket, szüntelenül gyarapítják szakmai tudásukat, fejlesztik általános képzettségüket és nemcsak a munkahelyen, de a magánéletben is segítik egymást. Amint arról a verseny főhadiszállásán. a szakszervezeti bizottságnál tájékozódtunk, a felhívás igen kedvező visszhangra talált a dolgozók körében, akik többsége máris bejelentette csatlakozását. Többen értékes kiegészítő felajánlásokat is teltek, például az önköltség további csökkentésére, a termelékenység növelésére, a munkafegyelem megszilárdítására és az újítói kedv fokozására. Az ÉPSZER-nek az idén is jelentős a feladata. Csak a teljesség igénye nélkül említjük meg, hogy folytatja a kecskeméti, bajai és kiskőrösi lakásprogram megvalósítását, oktatási, egészségügyi. szociális létesítményeket épít különböző helységekben és egy tehenészeti mintatelepet Kunszentmiklóson Ezzel párhuzamosan végzi a renoválásokat, korszerűsítéseket is. Az összesen csaknem negyedmillió forint értékű vállalati terv teljesítését döntően segíti a fizikai dolgozók és az irányító szakemberek, vagyis az egész kollektíva munkáját átfogó versenymozgalom, melynek győztesei nem nélkülözik majd a kellő anyagi és erkölcsi elismerést. Velkei Árpád 0 A gépészeti telepen dolgozik a Kun Béla építőgép-szerelő brigád, mely egymásután ötször nyerte el a szocialista címet, s tulajdonosa az aranykoszorús jelvénynek. Most vállalta, hűgy a hibás alkatrészeket lehetőség szerint újra kijavítja, illetve felhasználja. Képűnkön Türei Árpád, Bene Gergely és a brigádvezető, S. Nagy István, az egyik betonkeverő gép korszerűsítésén dolgozik. 0 A kőművesek sorában a Vorosilov szocialista brigád elsőként csatlakozott a verseny- felhíváshoz. Képünkön: Pintér Mihály brigádvezető szaktársaivai a kecskeméti ruházati szövetkezet új mosodai csarnokának falát vakolja. (Opauszky László felvételei.) Minden ügy fontos, s éppen ezért mindegyiknek az elbírálása szakértelmet, de azon túl körültekintést, mérlegelést igényel, megköveteli, hogy az intézkedő ügyészek, bírák, a népi ülnökök ne csak az iratokat, hanem mögöttük, bennük az embert is lássák, figyelembe vegyék. Ez egyébként szocialista jogrendszerünk egyik alapja is. Ne tekintsük tehát az alábbi esetet sem úgy, mifftha kis ügyek lennének. Ne azt nézzük hány hónapot kapott az elkövető tettéért, hanem vegyük észre a törvénnyel összeütközésbe került embert. Juhász Jenő, Baja, Csendes utca 19. szám alatti lakos például mindössze 29 éves, büntetve még nem volt, gépkezelő a Bács-Kiskun megyei Vízgazdálkodási Társulatnál. Korábbi munkahelyén, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaságnál 1974. október 10-től december 10-ig, vagyis két hónapig nem jelent meg. Amikor mégis rászánta magát, hogy „felkeresse” a munkahelyét, két táppénzes papírral állított be a gazdaság SZTK-ügyintézőjéhez, mondván, hogy beteg volt, s azért nem dolgozhatott. Az ügyintéző azonban észrevette, hogy hamis igazolásokat tett elé Juhász Jenő, s nem fizette ki neki a két hónapra járó több, mint hétezer forintot, hanem az esetet jelentette az SZTK-központnak. A csalási szándék természetesen kiderült és Juhászt a. két hónapi igazolatlan mulasztás miatt munkahelyéről elbocsájtották, a bíróság négy hónapi szabadság- vesztésre ‘ítélte és kétezer forint megfizetésére kötelezte. A szabadságvesztés végrehajtását azonban feltételesen három évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Nem vizsgálta a bíróság azt, hogy Juhász Jenő hogyan, kinek a segítségével jutott az igazoláshoz, de kétségtelen, hogy az illető nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ismerőse bűncselekményt kövessen el. Ugyancsak a Bajai Járásbíróság hozott ítéletet Kovács Ferenc, Érsekcsanád, Dózsa György út 103. szám alatti lakos ellen. Az illető meglehetősen makacs embernek bizonyult az utóbbi évek során: két alkalommal — 1973- ban és 1974-ben is — büntették már meg tartási kötelezettség elmulasztása miatt. Most, 1975-ben is ezért került a vádlottak padjára. A járásbíróság még 1972- ben arra kötelezte, hogy havi 520 forint tartásdíjat fizessen T. G. kiskorúnak, akinek — ugyancsak a bíróság megállapítása szerint — ő az apja. Ezt azonban Kovács Ferenc tagadja, noha a bíróság már régen jogerős, tehát fizetési kötelezettsége nem vitatható. Tartási kötelezettségének 1972 óta egyáltalán nem tett eleget, eddig egy fillérrel sem járult hozzá a gyerek neveléséhez. Amint az ilyen ügyek tapasztalatai mutatják, a vádlottak inkább semmiféle munkát nem vállalnak. Kovács is inkább földet bérelt és azon dinnyetermesztésbe kezdett, a termést pedig folyamatosan értékesítette különböző helyeken, hogy ne tudjanak tőle semmit levonni. Legutóbbi büntetése óta már több, mint ötezer forinttal van elmaradva, ingósággal nem rendelkezik így sem letiltást, sem végrehajtást nem tudnak ellene folyamatba tenni. Elmondta Kovács Ferenc a tárgyaláson, hogy azért nem fizet, mert a gyermek nem tőle származik. A bíróság viszont leszögezte: „Függetlenül attól, hogy a vádlottna'k mi az elgondolása a gyermek fogamzása tekintetében, a bíróság jogerős határozattal tartásdíj fizetésére kötelezte, s ennek a kötelezettségnek eleget kell tennie ...” A járásbíróság Kovács Ferencet négy hónapi fogházra ítélte, s kötelezte a bűnügyi költségek megfizetésére is. Súlyosbító körülményként vette figyelembe a büntetőtanács, hogy a vádlottat már kétszer büntették meg tartási kötelezettség elmulasztása miatt. Enyhítő tényezőt nem találtak, az ítélet jogerős. G. S.
