Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-29 / 99. szám
1975. április 29. # PETŐFI NÉPE • o „LAKÁST NEM TUDNAK ADNI...” A közművelődés és otthona Kiskőrösön (I.) A főtér neonfényben fürdik. A világosság a Szarvas szálloda és eszpresszó előtti részen a legerősebb. A városi tanács épülete előtt már sötétebb. Az alig rügyező park fái között Petőfi szobra egy ostornyeles fénycső felé mutat. A régi könyvtár homályos tömbje mellett meleg árnyékok között fehérük az öreg Szülőház. Odébb egy tömör épület sötét üvegfalai verik vissza a ritka fényeket: a művelődési központ és könyvtár Egyetlen ablak sem világít. Szombat este van Kiskőrösön. A nyüzsgés a fényt követi. Az eszpresszó előtt fiatalok csoportosulnak. Egyikük-másikuk járása bizonytalan. Odabenn rekedt gépzene birkózik a zajjal. Az asztalok között tűt sem lehetne elejteni. Sörösüvegek tömkelegé, sűrű cigarettafüst, szabad helyet kereső tekintetek. — Egyéb szórakozóhely nincsen Kiskőrösön? —szólítok meg egy álldogáló fiatalembert. — Itt?... Ugyan! — és legyint. — Az étterem meg ez, és kész. Döntse el, melyik a rosszabb. Odakint egy csoport fiatal azon tanakodik, hogy autóstoppal elindul Akasztóra. Ott állítólag egy kecskeméti zenekar játszik a művelődési házban. Egy a 28 közül A Művelődési Közlöny 1975, február 20-i számában olvasható egy pályázati felhívás. A Kiskőrösi Városi Tanács művelődés- ügyi osztálya hirdeti a művelő- désiközpont-igazgatói és -előadói állást. Megjegyzés; „Lakást nem tudnak adni!” A közlönyben összesen 28 állás- hirdetés sorakozik. Közöttük csupán 8 nem kínál valamiféle lakásmegoldást. Három ezek közül is pesti. — Talán túl becsületesek voltunk, amikor a valóságnak, megfelelően fogalmaztunk — magyarázza Nedró Mihály, a művelődésügyi osztály vezetője. — A „dörzsöltebek” nem írják ki, hanem csak ott a helyszínen értesül róla a pályázó. így viszont egyetlen vidéki jelentkezés sem érkezett. Mit is tehetnénk? Az előző művelődésiház-igazgató munkaviszonya decemberben megszűnt. Ő még kapott egy tanácsi kiutalású lakást, és most is benne lakik. A város nem tud újabbat előteremteni. — És akkor? — Helyi embert kellene találnunk. Már ott tartunk, hogy még a szakképzettség hiánya sem kizáró ok. Minden segítséget megadnánk neki, s időközben elvégezhetné levelező úton a főiskolát. — Van alkalmas jelentkező? — Megfelelő nincs, a pedagógusok pedig nem vállalják. Sok emberrel beszéltem, és azt tapasztaltam, hogy ez a hivatás nem vonzó; bonyolult a munkaterület miért — olyan terefere munkahelynek tartják. Félnek a kritikától. Országos jelenség? Közismert, hogy a művelődési intézmények munkatársai egymást váltogatják. Csupán ennek terhét erezné Kiskőrös? A több mint negyvenmillió fo- fintos köhéggei épült művelődési ház és könyvtár épületét a Petőfi- évfordulón. 1978. január elején adták ál rendeltetésének. Első vezetője mintegy öt hónapig töltötte be hivatását, s utódjára csaknem egy évig kellett várni. De ő sem maradi sokkal tovább a ház falai között. És vándoroltak a munkatársak is. Az intézményben ma már csak egyetlen személy dolgozik, aki itt volt az avatóünnepségen is. Egy takarító. A bérfizetési listákon időlegesen feltűnt két megbízott és két „valóságos” igazgató, egv fő-, egy művészeti- és egy területi előadó, egy gondnok és egy gazdasági ügyintéző neve. Miért és miért? Egy korszerű városi művelődési intézmény miért áll szakemberek nélkül. Természetes. általános, szükségszerű vagy véletlen ez a kiskőrösi tünet? Hogyan látja el feladatát a városi művelődési központ — kérdeztem magamtól és másoktól. A konzervgyár telepén heves vita bontakozott ki. A fiatalok a szórakozási lehetőségeket kritizálták a legélesebben. ,,...mi van odabent?” Nagy Imre csoportvezető tömören fogalmazott: — Sok pénzt fektettek az építménybe. de mi van odabent? Egy nagy színházterem, meg egy-két kisebb helyiség. Az előcsarnokban a lépcsőház meg a ruhatár foglalja el a helyet. Mi volt a cél? Elegáns művelődési ház vagy jól hasznosítható épület? Egy biztos. A hivatását nem látja el! Kiss János karbantartó lakatos tiltakozik: — Van ott terem, helyiség bőven. Csak szervezés kérdése, hogy kihasználják őket. A lányok. Szálai Klára. Magó Erzsébet. Suhajda Júlia és Kozma Piroska egymás szavába vágva vitatkoznak: — Igen ám, de amikor bál van, a lépcsőfeljáró alá szorul a zenekar. Az emeletre meg nem lehet felmenni, mert azt mondják, zavarjuk a mozit. Ifjúsági klub sincs, ahol eltölthetné szabad idejét az ember. Mást vártam, amikor megépült.- A régi, olajos pad- lós házban jobban éreztük magunkat. Ott állandó zenekar játszott és a klubpresszóban esténként tévét lehetett nézni, meg beszélgetni. — Nem a házzal van a baj, hanem azzal, hogy nincs a közönséggel, fiatalokkal törődő vezetője. már nem is tudom mióta - véli Markó Sándor. A ház nincs bezárva Szabó Gyula, a városi tanács elnökhelyettese az igények kielégítését tágabban. az egész városra vonatkoztatva értelmezi, — és másként ítéli meg a jelenlegi helyzetet; — Az üzemekben iskolákban művelődnek az emberek, ha a háznak nincs is igazgatója. Az más kérdés, hogy egy jó képességű, gyakorlott sz&kember — mint vezető — hogyan tudná ezt kamatoztatni. Amúgy sem rajta múlik minden. Egytedül nem oldhatja meg a problémáinkat. A ház különben működik, nincs bezárva. és számos egyéb kulturális megnyilvánulás is tapasztalható Kiskőrösön. — Miért olyan nehéz megfelelő szakembert találni? — Nem csak Kiskörösre jellemző a szakemberhiány. A meghirdetett pályázatra — az ezt megelőzőre is, pedig akkor még lakást is adtunk — nem tolongtak a jelentkezők. Hogy miéft? Nem tudom. A bérezés kielégítő, sőt. ha az igazgató fizetéséhez hozzávesszük az inté’ményben működő mozi irányítását is, a ház vezetőjének több a jövedelme, mint nekem. Talán a munka jellege? A ház városi feladatokat lát el, teljes embert kíván. Sajátos a munkaidő-beosztás, nehezen körülhatárolható a munkaterület, a helyiek mindezt ismerik és talán ezért nem vállalják. — Lakás nélkül pedig az idegenek nem ... — No, hát azért majd csak kerítünk valakit idővel. —- A kockázat elkerüléséi-« nem lett volna célszerűbb szolgálati lakásként kiutalni az előző igazgató lakását? — Abból sem lehet az utcára tenni az embereket. Az illetőnek három gyermeke van. s a cserelakás sem kisebb gond. mint egy új. Sajnos, másutt is szorít a cipő. és a sokgyermekes családok rovására nem adhatunk ismét egy új lakást a pályázónak. — Az utóbbi három év mindegyikében elment az igazgató. Mivel magyarázza távozásukat? — Döntően nem szakmai okok játszottak közre. Vagy azt is mondhatnám, nincs szerencsénk. Pavlovits Miklós (Folytatjuk.) NYELVŐR Bárczi Géza: Nyelvművelésünk Bárczi Géza, a neves nyelvész és egyetemi tanár, sok kiváló nyelvtörténeti könyv szerzője életének nyolcvanadik évében tapasztalatait összefoglalva jelentette meg tavaly Nyelvművelésünk című könyvét az anyanyelvűnk iránt érdeklődők használatára. Szándékosan írtam, hogy használatára, mert ezt a könyvet nem elég egyszer olvasni, ezt többször olvasgatni kell, többször kell elővenni, ha az érdeklődők a nyelvművelési kérdésekre választ keresnek. A tetszetős kiállítású könyv 20 fejezetben, 48 pontban vázlatosan és mégis minden fontos kérdést érintve foglalja össze mondanivalóját. Ne tévessze meg olvasóit , az, hogy szerzője nem tekinti magát nyelvművelőnek, hiszen kiváló összefoglaló jellegű egyéb műveiből bárki meggyőződhet, hogy a nyelvi változásokat alaposan ismerő tudós mondja el véleményét a nyelvművelésről. Nem ítél el indulatosan minden új jelenséget, de a nyilvánvaló hibákra határozottan rámutat. Örömmel állapítja meg, hogy a nyelvi lekiismeret fölébresztése már eddigi nyelvművelő törekvéseink eredménye. Meghatározásai közérthetőek. Minket elsősorban az érdekelhet, mi a nyelvművelés és mi a nyelvi eszmény. A nyelvművelés „a nyelv eleiébe való tudatos, határozott irányú beavatkozás, a nyelv fejlődésének bizonyos ésszerű korlátok közé szorítása, sőt a fejlődés irányítása”. A nyelvművelő tevékenység tehát nemcsak nyeseget és tisztogat, hanem bővíti, gazdagítja is a nyelvet, hiszen a hibáztatott fordulat helyett szép magyar kifejezést kell keresni vagy teremteni. Ami pedig ezt a tevékenységet irányítja, az a nyelvi eszmény, amely „olyan magyar nyelv, amely épen őrzi a maga hagyományos, értékes tulajdonságait, azaz a tömörséget, a képszerűséget, a finom árnyaltságot, a világos szabatosságot és a változatos hangzást, továbbá a rugalmasságot, mely magába foglalja nemcsak a különféle műfajokhoz; hanem a megváltozott igényekhez való simulást, anélkül, hogy szakítani kellene ősi jellegével”. A kis könyv összefoglalja a gyakori és tipikus nyelvi vétségeket. Ezek ismertetésére most nem térhetünk ki, minket A teendők című fejezet érdekel, amely sok hasznos, részben már megvalósuló gondolatot vet fel. A ^tennivalók között szerepel nyelvhelyességi kézikönyvek kiadása és egy, a nagyközönség számára ügyesen, jól szerkesztett eleven, szellemes és olykor csípős kritikákat is közlő nyelvművelő folyóirat megindítása. A kézikönyvekről megtudjuk, hogy van egy igen jó kis kézikönyv, a Nyelvi segédkönyv szerkesztők számára, ez azonban nem került könyvárusi forgalomba. De már régóta tervezik és már készül is egy összefoglaló jellegű könyv a helyes magyarságról. Az említett nyelvművelő folyóirat nem a Magy ír Nyelvőr vetélytársául, hanem a nagyközönség számára jelenik meg olyanféle tartalommal, mint amilyen régebben a Magyarosan című nyelvművelő folyóiraté volt. Ennek a kiadását is tervezik, reméljük, hogy rövidesen már ezt is olvashatják a nyelvi kérdések iránti érdeklődők. Bárczi Géza a hivatalos nyelv magyarossá és érthetővé tételére azt javasolja, hogy a hivatalok legalább a típusszerű fogalmazványokat ellenőriztessék nyelv- és stílushelyesség szempontjából az Akadémia Nyelv- tudományi Intézetével. A franciák példáját idézi: Franciaországban ugyanis 1972 óta kormányrendelet tiltja, hogy a hivatalos iratokban fölösleges idegen szavakat használjanak, és terjedelmes szójegyzékben közli a kerülendő idegenszerűségek francia megfelelőit. Előző cikkünkben utaltunk rá, hogy nálunk is készül már a hivatalos nyelv kézikönyve. Az ismertetett könyv a sajtó, a rádió és a tévé, sőt az iskola fontos szerepére is rámutat, de erről már csak külön cikkben lehetne szó. Kiss István A MŰVELŐDÉSI HÁZ PATRONÁLÁSÁVAL • Az MHSZ nagykátai Asbóth Oszkár modellező klubja a Bartók Béla Művelődési Központ patronálásával működik. A klubnak 45 tagja van. Az országos modellezőversenyeken rendszerint „dobogós” helyezést — érnek el. (MTI fotó: Király Krisztina felvétele—KS) SZIL VASI LAJOS (122.) Szojka nagy ívben pöccinti ki a falon túlra a cigarettavéget: — Szerencsés népek? Fene tudja ... Nem úgv van az... Az emberek csak akkor csinálnak valamit. ha értelmét látják. Akkor védekeznek, ha van mit veszteni. Az oroszoktól a nácik az életüket vették el. a szabadságukat... A franciáktól a demokráciájukat... A szerbeknek meg az önérzetét akarták megtörni... Legyint: — De minálunk..'. Nálunk soha semmi nem változott. Még az urak se... Ugyanazok maradtak .. Végig. József főherceg, meg a többi... Még Horthy Miklóst is tisztára mosták. Október tizenötödikén este mág árulónak titulálták a rádióban, tizenhetedikén meg már újra kormányzó úr volt. csak éppen lemondott kormányzó... Vakulj, magyar... Meg aztán tudod, élesztő is köll ahhoz, hogy megkeljen a kenyér... — Mi az. te a pékszakmában is mester vagy? — nézek rá. Elérti. Elmosolyodik. — Tudod te jól. mit akartam mondani. Kommunisták nélkül nincs ellenállás... Mink vagyunk a kovász ... Gaszton is közbeszól: — Van minálunk is elég kommunista az országban. Miért nem lett hát felkelés? Szói ka ránéz: — Vannaik kommunisták nálunk is... A börtönben, barátom! Kiirtották az egész pártot... — Te is kommunista vagy! — replikáz vissza Gaszton. Élsz is, nem ülsz börtönben se! Szojka nekitámaszkodik a falnak: — Élek ... Tűit Pál gyalogos főhadnagy jóvoltából... Meg aztán, hogy kidobtak a frontra, elvesztettem a kapcsolatomat a párttal... — De ahhoz volt elég eszed, hogy beleránts bennünket ebbe az őrültségbe... — morog Pista. — Másfélszáz embert, mentettünk meg ezzel az őrültséggel — villan rá Szojka szeme. — Ha azóta össze nem fog- dosták őket... — szólok közbe. — Ha húszán menekültek meg, akkor se volt hiába! — erősíti Szojka a magáét. S ha őszinte akarok lenni, ebben igazat kell adpom neki. De nem állhatom meg. hogy hozzá ne vágjam: — Te csak azt felejted el, hogy túlságosan kicsi vagy ahhoz, hogy malomkövekkel hajigálózz! Szinte szelíden felel: — Nem én dobálózok malomkövekkel. Körülöttem röpködnek... Körülöttünk! Azt hiszed, en nem tudom, milyen keveset tesz. amit mi végeztünk?... — Elhallgat kis időre. Mintha ábrándoznék. — De ha egyszer... később... ha túléljük ezt — int a falon kívülre, a tőrpefenyves felé —. és ha nem felejtenek el bennünket... jó lesz ám a magyar embernek, ha arra tudnak gondolni, hogy meg is akadtak páran, akik megpróbálták... — Mit próbáltak meg? — sóhajtok. — Megmenteni kétszáz munkaszolgálatost... — Tán nemcsak kétszáz munkaszolgálatost ... — néz ráin Szojka. — Mást is ... — A becsületet... — szólal meg Gaszton. Semmi pátosz a hangjában. Soha ilyen egyszerűen nem mondott még semmit. — A becsületünket... a magyarokét ... Pista kesernyésen elmosolyodik: — így van az, ha összeakad egy romantikus kamasz, meg egy kommunista ... — így... — bólintok én is. — Tűz meg olaj... És magamban irigységet érzek. Irigylem ezt a két embert. Gasz- tont a romantikájáért ami valahogyan megmaradt benne. Nem 1/údom. miként őrizte meg. Talán azért sikerült megtartania, mert fiatalabb nálam ... Szoikát meg a hitéért irigylem. Ha azt mondanám neki, hogy irigylésre méltó a hite, megrázná a fejét, s azt felelné, hogy nem hitről van szó. Világnézetről, életérzésről, meggyőződésről. Mindegy, minek nevezi. Jó volna, ha bennem is volna belőle ... Tartalmat adna, értelmet mindennek, még a veszélyek vállalásának is. Ahogy neki. Nem tudom, melyikünk az egészséges ember. Talán én vagyok a beteg. Ki lehet-e gyógyulni az én semmibensem-hivésemből? Le- net-e még egyszer talpra állni, levetni a kérdőjeles szemüveget, és úgv fogadni mindent, ahogy jön, amilyennek látszik, nem morfondírozni rajta, hogy mi rejlik mögötte? Jó volna még egyszer ... Fáradt vagyok. Szememhez emelem a távcsövet. Ráirányítom a törpefenyvesre. Semmi mozgás. Lapulnak. Várnak. Ha most gyorsan elhagynánk a kolostort... Nem. most már nem lehet. Nem szabad azért sem, mert azok. ott lenn tudják, hogy itt vagyunk a kolostorban. Most már valóban felelősségre vonnák a papokat, mindenkit, akit itt találnának. És azért se lehet, mert mi csak gyalog vagyunk, ők meg lóháton. Egykettőre elcsípnének bennünket.. Mi lesz? Jobb. ha nem gondolkodom rajta. Várni kell. Várni. Hallgatunk valamennyien. Könyökölünk a falon. Komikus. Mintha évszázadokkal ezelőtti várvédők lennénk. — Tulajdbnképpen illene reggeliznünk is valamit... — szólal meg Gaszton. — Nem volna rossz... — helyesel József. — Csend! Kiált fel Szojka. Felesleges csendben marad-/ nunk. Halljuk a legnagyobb be-' szélgetésből is: feldörögtek az ágyúk a távolban. És a messzi ágyúszó meghatározhatatlan jó érzéssel tölt el. Hallgatom a tompa morajt, s közben nézem az arcokat. Mindegyikre kiült a figyelem. Pista összehúzza szem- héját. Szojka széles arcán mosoly játszik, orra körül vidám ráncba húzódik a szeplős bőr. Gaszton beletúr dróthaiába. Gilbert most szalad felénk, és angolul kiabál. Gaszton mosolyogva válaszol neki. József meg töprengve simogatja ősz ferenci ozsef-szakállá t. Viszket a képem. Végighúzom az államon a kezem fejét. Bo-~ rostás. Meg kell borotválkoznom. Meg is teszem mindjárt. Használni fog a lelkiállapotomnak. — Ketten idekint maradnak — mondom. — Ki vállalkozik? — Én maradok — tenyerei rá a gólyószóró tusára Szojka. — Én is ... — int Pista. — Akkor mi elmegyünk reggelizni — vetem a vállamra a géppisztolyt. — Rendbe hozzuk magunkat. aztán felváltunk benneteket. Már a lépcsőn taposom a havat, amikor utánam szól Szojka: — Szép muzsika, mi? — bök valahova a messzeségbe, ahonnan az ágyúk morognak. Visszamosolygok rá. Jobb. ha én nem gondolkodom semmiről. IX. Megállók a dohányzó ajtaja előtt. Bentről rádió szól. Lassan nyomom le a kilincset. Ott kuksolnak a vén papok -a, készülék körül. Híreket vagy lapszemlét mond a rádió. Kellemes a szpíker tenorja. Belépek. Senki sem vesz észre. Nekitámaszkodok az ajtófélfának, úgy hallgatom a bemondó felolvasását: — A honvédelmi miniszter nyilatkozott németországi útjának eredményeiről. A honvédelmi miniszter- az elragadtatás hangján emlékezett meg a Führerrel folytatott megbeszéléséről... Csak azt tudnám, ki a honvédelmi miniszter. Igaz, hogy^abszo- lúte érdektelen ... (Folytatjuk)
