Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

1975. április 26. • PETŐFI NÉPE • 3 — Akar érdekes témát?... A tanácsháza mögött keresse. Egy hónapja még — úgymond — rom állott ott, szinte. Nézze meg, mi „kupálódik” belőle. Az ízes útbaigazításra kerül- ' tem Kunszentmikiósra, a „nagy­községháza” boltíves kapualjába. Onnét csakugyan rögtön megpil­lantottam a törmelékeket. Pont ráláttam a tégla, sárgaíöld, vako­lat, meg egyéb kacatokból össze­sepert kupacra. Ahá: a rom ma­radéka. A napvilágra érve hasz­talan keresek ám bármiféle friss építményt. Nézek erre, bámész­kodók arra. Mígnem a kapus utánam sattyog. — Mit tetszik keresni? — Azt mondták, itt valami mú­zeum épül. — Itt, persze, hogy itt — bólo­gat egyre barátságosabban. Ele­inte, lehet, afféle szimatoló el­lenőrt sejtett bennem. Ha már múzeumot keresek, nyilván, va­lami „szelíd” művelődési káder lehetek. Évődik hát. — Mondom, itt: — csak amott. Irányzókul kitartott karja meg­hosszabbításában, túl a palánkon, valóban megpillantom azt a föld­szintes, 6 ablakos, elején és végén ajtós házat, amiről a vak is lát­hatja, hogy már eddig is alapo­san életre agyusztálták. Földszintes, a vakolástól még fehéres szürke és igazán ódon hangulatú. Ott nyúlik el a ta­nácsházával párhuzamosan, an­nak udvarlábjában, s ahogy né­zem, vele egy hosszúságban. Előtte, a tágas portán az épít­kezések szokványos dolgai: ce­ment, talicska, deszkahulladék, tartály, gödör, betonkeverő, te­herrel forduló lovaskocsi. Az embereket bizonyára az ebédszünet miatt veszi észre ké­sőbb a szemlélő. Nincsenek is sokan. Három fiatalember ejtő­zik, cseverész a hosszú ház ele­jén, a készülő betonlépcsőt kere­tező korlátoknál. A trióból is kettő egészen ifjú. Kuncogva mondják a nevüket, mikor kiderül, hogy pont újság­író tévedt ide. Félig nevetve va­kar bele göndörös hajába az idő- Bebb fiú. — Na most aztán, főnök... — huzakodik vele a másik ket­tő. Mintha ilyesmit hallgatnának el: „Most légy okos!’” Gyerekek, na. A „főnök” mű­szigorral hessenti e őket. — Vége a lazsálásnak. Ebédel­tetek, folytassátok... Hogy pont a ti neveteket... Akik csak ha­ragútok ... Ezt már arra érti, hogy Beles Ferenc és Bíró László harmad­éves ipari tanuló neve ilyen „könnyen sajtóba kerül”. Persze, játékból haragszik Polgár Sán­dor, a helybeli szakmunkásképző intézet munkása. Pár perc múl­va már ő kiált oda „beosztottai­hoz’;, akik akkorra már nekiko molyodva, akkurátus figyelemmel simítják a vakolatot egyik ab­lak körül. Orruk hegyén, ahogy szemük sarkából lesik „nyilat­kozó főnöküket”, ott ül a gya­nakvás: „Még majd komolyan veszi az újságíró az iménti kor- holást és megírja...” Vidámabban húzzák el száju­kat és szaporábban mozog kezük a spaknival, hogy hallják a meg­nyugtatást. — Na, jól van. Két nap óta meg vagyok veletek elégedve. Szorgalmasan gyűritek ... Mert azt szögezzük le mindezek után, hogy társadalmi munkában megy ilyen vígan a múzeumépí­tés. Polgár Sándor irányító felelős­sége tudatában nyilatkozik most már. — Valamikor lóistálló volt ez a százhetven éves épület, de vagy tíz esztendeje semmire se hasz­nálták már. Ügy volt, hogy le­bontják, amikor Hosszú Sándor­nak. a szakmunkásképző igazga­tójának, meg Balogh Mihálynak, a tanácselnöknek támadt olyan ötlete: miért ne lehetne ebből helytörténeti múzeumot alakíta­ni. Rá egy hónapra, hogy a straté­gia, a terv szerint az „első la­pát” megmozdult, ennyire halad­tak a társadalmi munkások. Pe­dagógusok, ipari tanulók, s más lelkes emberek. — Tessék belül is szemügyre venni — invitál a „főnök”. Áttornászva magam a lépcsőt rámázó léceken, a kis trafikos- bolt nagyságú előtérbe toppanok. Igen, jár némi „toppantó” zajjal, hogy sikerül anti-karcsúságommal huppanás nélkül átjutni, Két lé­pés — s máris egy 10x5 méteres teremben vagyunk. Középen kő­oszlop tartja a mennyezetet. — Ebben lesznek a tárlók. A túlsó ajtónyílás kisebb, sö- tétebb helyiségbe vezet. Itt még felfedezhetők az egykori istálló­ra valló nyomok. Fagerendázat, deszkaplafon. Egy méternyi „töl­tést” kellett kihordani, hogy dol­gozni tudjanak benne. — A tetőt magam hoztam hely­re — magyaráz kísérőm. —Zsúp- födeles volt. A szarufák közt 30 —10 centis elmozdulások: ' Újra fölállítani őket, a tetőléceket ki­cserélni, nem volt egyszerű. Később az udvarról folytatjuk a szemlét. Látható, mit kellett állítani, illeszteni a szarufákon. Zsúp helyett cserép a tető. — A cserepezésben az orvos se­gített. — Orvos? — Kiváló közéleti ember ... Mondja a nevét, s föl is írom. Hogy mégsem kerül a riportba? Alighogy a szerkesztőségben a cikk gépeléséhez készültem, kap­tam a telefonüzenetet: „X doktor ‘kéri, hogy ne vedd be a miklósi tudósításba”. Jó, nem veszem. De „annyira” csak nem hagyhatom ki. Már ne is haragudjon. Mikor ez a 27 esztendős mun­kásember, Polgár Sándor olyan szeretettel emlegette a múzeum­építésbe két kezükkel is csatla­kozó értelmiségieket. Hogy Hosz- szú Sándor igazgatóval együtt barkácsolják majd a tárlókat; nézzem csak azokat a falnak tá­masztott lemeznégyzeteket. „Olyan ügyes keze van annak a tanár­embernek mindenre.” — Hát az a vadonat-barnára égett arcú munkás? — érdeklő­döm a közelünkben eltalicskázú fiatal férfiről. Most érhetett vissza ebédből, és szó nélkül do­loghoz látott. — ö Hunti Mihály műszaki ta­nár. Azelőtt lakatos volt. Együtt csináljuk a lépcsőt... Példaké­pem. Én is járok műszaki főis­kolára, Dunaújvárosba. Tizennégy éves korom óta mindig tanulok. Épület- és bútoraszta,losi szak- képzettségem van. a. honvédség­nél gépjárműtechnikusi Képesí- tést szereztem ... Hirtelen összeráncolja homlo­kát, mint aki majdnem elfelejtett valamit. Mindjárt oda is szól a két gyerekhez. — Ki volt az a két srác, aki előttetek itt dolgozott? A két fiú mintha megint kö- tözködő kedvében volna. Csak idesandít. A „főnök" rögtön meg­gyorsítja emlékezetüket. — Az, akire azért haragudta­tok, mert jobban csinálta, mint ti... Ezt már nem lehet szó nélkül hagyni. Álmélkodva engedik le a simítót. — Dehogy haragudtunk ... Prok János volt, meg Szlávik István. Polgár Sándor derül rajtuk. Amazok durcásan pislognak rá, de csak míg el nem nevetik ma­gukat. Szent a béke. Szóval, patent fiatalember ez a szikár munkásfiú. Polgár Sándor. Tetőt csinált, cserepezett, most éppen lépcsőt betonoz. Az. emlí­tett nagyteremben kjsméretü, fű-f rész-, meg gyalugépét. rmulatott: ő csinálta^ rrilhd ákettőíí’Meg !'ánu betonkeverőt is az udvaron. — Ó, nem olyan ördögi dolog, ha az ember szereti. .. Ezt a mú­zeumi feladatot is azért bízták rám, mert tudják, hogy egyma­gám, ablaktól tetőig egyedül épí­tettem fel egy emeletes házat. Igaz, három évig tartott, de meg­lett ... Nagyon tetszik ez a mú­zeum-ötlet is. Jó érzés, hogy ilyen szép valamit hagyunk az utánunk jövőknek. Tóth István Tanácskozott a KIOSZ országos választmánya Az országban jelenleg több mint hatvanezer főfoglakozású, valamint csaknem 27 000 mun­kaviszony, illetve nyugdíj mel­lett dolgozó kisiparos tevékeny­kedik. A létszám még mindig csökkenő irányt mutat, noha számos intézkedés történik, első­sorban a szolgáltató kisiparosok munkájának elősegítésére. Mind­erről a KIOSZ országos választ­mányának péntek reggel, a Sör­ház utcai székházban kezdődött értekezletén adtak számot, ame­lyen megvitattak olyan fontos kérdéseket is, mint például az anyag-, alkatrész-, gép- és szer­számellátás, az adózás és az árak alakulásának problémái, a szak­mai utánpótlás gondjai, valamint a kisiparosság részvétele a köz­életben. (MTI) Takarékos társadalom Alapvető igazság, mint az egy­szeregy. A szocialista társadalom lényegéből, a termelőeszközök társadalmi tulajdonából követke­ző teendő a takarékosság. Amaz egyszeregyet is tanulni kell, s addig ismételni, míg kitörölhe­tetlenül be nem vésődik a nebu­lók agyába. Ügy tűnik, takaré­kossági ismereteink frissen tar­tását is segítheti a rendszeres is­métlés. „Gazdaságunk belső tartalékai­nak feltárása és hasznosítása te­kintetében rendkívül nagy a je­lentősége az ésszerű takarékos­ságnak: a munkaerővel, az ener­giával, az anyaggal, a pénzzel es az idővel” — állapította meg a párt Központi Bizottságának beszámolója a XI. kongresszu­son. A takarékosság nem más, mint az ésszerűség érvényesíté­se a gazdálkodás, az élet vala­mennyi területén. Nem egyenlő tehát — nem fejeződik be — a pazarlás fölszámolásával, meg­akadályozásával. Hanem örökös kutatás a jobb, a célravezetőbb, a társadalmilag hasznosabb meg­oldások után. S ez elvben azért egyszerű, mert a termelőeszkö­zök társadalmi tulajdonából kö­vetkezően nem keresztezik, nem húzzák át e törekvéseket sem­miféle profitérdekek. A gyakor­latban azonban lassítják, késlel­tetik, sőt, olykor lehetetlenné te­szik mindennapos érvényesítését a szervezésbeli hibák, a rosszul értelmezett csoportérdekek, az egyéni mulasztások Megosztott feladatok Tegyük hozzá gyorsan: • több más mellett. Mert nézzük csak: az üzemi-, a laKÓ- és a közin­tézményi épületek fűtésére — amint ezt hivatalos vizsgálatok megállapították — legkevesebb 10—15 százalékkal több energiát használnak fel a szükségesnél. Kívánatos a változtatás? Ám eh­hez jobb szigetelőanyagokra épp­úgy szert kell tenni, mint ked­vezőbb hatásfokú kazánokra, egészen odáig, hogy a fűtőtes­teken ne csak díszelegjenek, ha­nem használhatóak is legyenek a szabályozó csapok... Rosszul értelmezik tehát a takarékossá­got ott ahol ideig, óráig tartó kampányt látnak benne, s nem a gazdálkodás állandó részeként, Az év első negyedében a ter­vezettnél több fogyasztási cikket állítottak elő a kohó- és gépipari vállalatok, így a gépipari termé­kekből 7 százalékkal, a közszük­ségleti jellegű kohászati cikkek­ből — mint például a cső-, drót- és huzaláru — 32 százalékkal szállítottak többet a belkereske­delemnek. mint a múlt év ha­sonló időszakában. A közszükségleti cikkekből az első negyedévben a lakosság el­látása — néhány termék kivételé­vel —< javult a múlt év első ne­gyedévéhez képest. Fürdőkádból 76 százalékkal jutott több a bel­kereskedelemnek. Még az év első hónapjaiban is hiány volt néhány fajta szárazelemből, azóta intéz­kedéseket tettek a gyártás foko­zására. A következő háromne- gyedévben is* akárcsak az év első hónapjaiban, bővül a vá­a fejlesztési elképzelések lénye­ges tényezőjeként kezelik. A házgyári lakások viszonylag magas költségeinek mérséklése — amit fontos feladatként jelölt meg a miniszter a tárca vállalat- vezetőinek márciusi értekezletén — nem sorolható a munkások le­hetséges felajánlásai közé. Ezért ők keveset tudnak tenni. Azért már többet, amit a konzervipar­ban határoztak el: az idén az ésszerűbb, figyelmesebb gőzfel­használással 7,5 millió forintot takarítanak meg. Azután: 1,2 millió köbméter vízzel keveseb­bet használnak fel. Summa sum- márum: 4,5 százalékkal mérsék­lik az energiaköltségeket. Ebben a vezetésnek és a műszakiaknak is, a munkásoknak is megvan a maguk része. így szól a XI. kongresszus ha­tározatának egyik mondata: „Az ország természeti kincseinek, va­lamint nyersanyagainak haszno­sítása átfogó intézkedéseket kí­ván.” Vannak tehát, központi, mások által, meg nem tehető lé­pések, s ezek lényegesen befo­lyásolhatják, mennyire takaré­kos a szocialista társadalom. Hi­básan okoskodnak azok, akik úgy vélik, majd ha a kormány­zati szervek megtették az intéz­kedéseket, akkor kerül rájuk a sor. Nem csekély az így gondol­kodók száma! A Minisztertanács határozata alapján ugyanis min­denütt — vállalatoknál, szövet­kezeteknél, intézményeknél —, takarékossági tervet kellett ké­szíteni. Ezek felülvizsgálata nem­csak örvendetes, hanem elszomo­rító tapasztalatokkal is szolgált. Formális és látszatintézkedések halmazával, amiknek semmi köze a tényleges takarékossághoz. Annál inkább ahhoz, hogy „le­tudjanak” egy feladatot. Sokféle alkotóelem Dologi javaink, munkaerő- és pénzügyi forrásaink társadal­mi méretű takarékos íál-iaszná- lása nem cé|i, hanem eszköz, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy tö­retlen legyen a gazdasági növe­kedés. Ez az eszköz, a takaré­kosság éppen ezért sokféle alko­tóelemet sűríthet, kell, hogy sű­rítsen. Benne van a szocialista brigádok szervezte takarékossági őrjárat éppúgy, mint az, hogy például- a híradástechnikai ipar­laszték mind mennyiségileg, mind minőségileg rádiókból. televí­ziókból és más híradástechnikai cikkekből. Fokozatosan tért hódít a színes televíziózás is. Az elmúlt hetekben mind a Videoton, mind az Orion több úi. korszerű típus­sal jelentkezett a piacon. Javult az ellátás motorkerékpárokból, mosógépekből, egyes fémtömeg­cikk-árukból stb. Mindezek ellenére néhány fo­gyasztási cikkből átmeneti alap­anyagellátási gondok, munkaerő- hiány vagy import beszerzési problémák miatt a kofcó. és gép­ipari vállalatok nem tudják tel­jesíteni maradéktalanul a belföl­di igényeket. Acél evőeszközből például jóval több készül ugyan, mint tavaly, de a lakossági igé­nyek ennél magasabbak. A koo­ban hárommilliót költöttek — li­cencvásárlással együtt —, az ad­dig importált vasoxid hazai elő­állítására, s nyertek ezen a mó­don évente húszmillió forintot! Alkotóeleme ennek a termék- szerkezet változása, mert a gaz­daságtalan áru előállításának megszüntetése egyszerre anyag-, energia- és élőmunka-takarékos­ság! Lehet ötmilliárddal több ? Érdemes mindezekért fáradoz­ni, hiszen társadalmunk takaré­kossági törekvései nem pusztán eszmei indíttatásúak, sürgetik azokat anyagi érdekek is. 1974- ben az állam 10 milliárd forintot költött az egészségügyi ellátásra, s 5,2 milliárdot fizettek ki csa­ládi pótlékként. Ez utóbbi ösz- szeg eppen annyi, amennyit a népgazdaságban megtakaríthat­nánk tizenkét hónap alatt, ha sikerülne egy százalékkal mér­sékelni az anyagköltségeket! Te­gyük lel: a megtakarítást teljes egészében a családi pótlékok emelésére fordítanák. Egy csa­pásra megkétszereződnék a havi járandóság! Vagy: ekkora ösz- szegből 25 százalékkal lehetne emelni a nyugdíjakat! Tulajdo­nosi becsületünk, s anyagi érde­künk egybevág, a nélkülözhetet­len eszköz, a takarékosság alkal­mazására sarkall. Am úgy, hogy mindenki a maga területén, a maga eszközével szorgoskodjék, s ne azt lesse tétlenül, vagy ím- mel-ámmal piszmogva, mit csi­nál a szomszéd! Csakis így, nem reszort-, ha­nem társadalmi feladatként, nem kampány céljaként, hanem gaz­dálkodásunk állandó elemeként szabad felfogni, értelmezni a ta­karékosságot. Ezt hangsúlyozta Németh Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, amikor a XI. kongresszuson megállapította: „Igazi és tartós eredményt csak az hozhat, ha a tudományos ku­tatás és a műszaki fejlesztés műhelyeiben, a tervezőintézetek­ben. valamint a közvetlen ter­melésben dolgozók tevékenysé­gében egyaránt vezérlő elvvé vá­lik, hogy a lehető legkisebb rá­fordítással érjük el a legkedve­zőbb gazdasági eredményt." M. O. cikkekből perációban készülő automata mo­sógépek szállításában is nehézsé­gek vannak. A kohászat az idén 14,5 szá­zalékkal több drót-, cső- és idom­árut szállít, mint tavaly. Ez azon­ban valószínűleg kevésnek bizo­nyul. mert nagymértékben meg­nőtt az igény a családi házak, hétvégi házak építése iránt. A vidéki vízművek csatornázási, közművesítési tervei is növelték e cikkek iránti keresletet. A tárcaközi megállapodás sze­rint jó néhány korábbi termék hiánycikkjellege a korszerűsíté­sek. rekonstrukciók nyomán meg­szűnik. Azokból a villamosszere­lési árukból, kéziszerszámokból, alumínium- és zománcedények­ből. amelyekből a fokozódó ter­melés ellenére sem tudja az ipar maradéktalanul teljesíteni a meg. rendeléseket, importtal igyeksze­nek megszüntetni a hiányt. (MTI) Javuló kínálat vas-műszaki s'Rvrrte't^M ncn nvoi.^T - vo.,;.-; r -V;, ; A hiányokat importból is pótolják Három vállalatnak csaknem hatmillió forint gazdasági bírság tisztességtelen haszonszerzésért A Legfelsőbb Bíróságon most fejeződött be három vállalat tisz­tességtelen haszonszerzési ügye. Az előzménv szerint a szegedi megyei bíróság a legfőbb ügyész és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság indítványa alapján a Szegedi Medikémia Ipari Szö­vetkezetét 350 ezer. a Gyógyszer- ipari Ellátó és Szolgáltató Válla­latot 150 ezer. az Autó- és Al­katrész-kereskedelmi Vállalatot négymillió 800 ezer forint gazda­sági bírság fizetésére kötelezte. Azért került sor a bírság kisza­bására. mert a Szegedi Mediké­mia Ipari Szövetkezet a gépjár­művekhez használatos Autoglyo- kol, Glykolstop és Diklofenol el­nevezésű termékeinek árkiala- kításánál olyan költségeket is fel­számított. amelyek nem merültek fel, továbbá a ténylegesnél ma­gasabb importanyagárakat vett számításba, és mindezzel jelentős vagyoni előnyre, tett szert. A „Medikémia” az említett három terméket a termelő és értékesítő vállalatok közé indokolatlanul beékelődő Gyógyszeripari Ellátó és Szolgáltató Vállalat útján az Autó- és Alkatrész-kereskedelmi Vállalatnak adta át. és a jogta- len nyereség legnagyobb részét utólagos árengedmény címén az Autó- és Alkatrész-kereskedelmi Vállalatnak utalta át. Az AUTO- KER azonban ennek az utólagos árengedménynek megfelelő mér­tékben a fogyasztói árat nem csökkentette. A Legfelsőbb Bíróság a Szegedi Medikémia Ipari Szövetkezetre a megyei bíróság által kiszabott gazdasági bírság összegét egymil­lió forintra felemelte, a Gyógy­szeripari Ellátó és Szolgáltató Vállalatot 100 ezer forint brság fizetésére kötelezte, az elsőfokú ítéletnek az Autó. és Alkatrész­kereskedelmi Vállalatra négymil­lió 800 ezer forint gazdasági bír­ságot kiszabó részét pedig hely­ben hagyta. (MTI) Vaskúti kisdobosok emléktúrája Negyvenhat kisdobos indult csütörtökön —— nevelői kísérettel —• ismerkedni a megyével. Jártak mind a hat város múzeumában illetve Halason, a Csipkeházban, megtekintettek a nevezetes épü­leteket, szobrokat, parkokat. A megyeszékhelyen a hála és meg­emlékezés virágait helyezték el a felszabadulási harcokban elesett szovjet katonák emlékére emelt obeliszk talpazatánál. (Pásztor Zoltán felvétele.) Átadták a kongresszusi zászlót a Híradástechnikai Szövetkezet kollektívájának A pártkongresszus és a felsza­badulási évforduló tiszteletére ki­bontakozott munkaversenyben a műszergyártás és a társadalmi munka végzése terén elért ki­magasló eredmémyévei a Hír­adástechnika Szövetkezet kollek­tívája elnyerte az MSZMP KB kongresszusi zászlaját, amelyet Aczél György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese pénteken adott át az Építők Székházában. A megtisztelő el­ismerést kifejező vörös zászlót Köveskúti Lajos, a szövetkezet elnöke, és Dóka László párttit­kár vette át. Az ünnepségen átadták a ver­senyben legjobbnak bizonyult brigádnak a kongresszusi okle­velet, s többen kapták meg „A KGM, illetve a Szövetkezett ipar kiváló dolgozója" kitünte­tést. (MTI) Éneklő ifjúság napja Gyapai József, a városi tanács elnökhelyettese köszönti vasárnap 9 órakor a Bács-Kiskun megyei Művelődési Központban Kecskemét oktatási intézményeinek kórusbemutatóját. A találkozón a megye- székhely 17 általános, és öt középiskolájának, valamint a 607-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és a Kertészeti Főiskola énekkara vesz részt. Délután kerül sor a városi vándordíj átadására. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents